Csicseriborsó, zellerszár és sárgarépa

 Szomorú hétfő reggelen tökéletes napfényhelyettestő. Ráadásul finom is.

A címben felsoroltak kaptak egy kis mustáros majonézfürdőt pici fehérbors szórással és tegnap óta a hűtőszekrényben pihentek, mára pedig nagyon finom egységgé kovácsolódtak.

Hozzávalók:

• 3 evőkanálnyi majonéz (vegán, cukormentes)
• 1 evőkanálnyi mustár
• kevés fehérbors
• só
• 10 dkg főtt csicseriborsó
• 3 zellerszár feldarabolva
• 1 sárgarépa finomra reszelve

Egy tálban összekevertem a majonézt, a mustárt, a borsot és a sót. Beleszórtam a lecsölögtetett csicseriborsót és egy krumplinyumóval - olyan tessék-lássék módon, hogy még egész szemek is maradjanak - összenyomogattam. Rászórtam a zellert és a répát, majd jól összekevertem, majd egy zárt üvegedényben betettem a hűtőszekrénybe, ma reggel meg egy részét kenyérre kentem, egy részét retekszeletekkel tunkoltam.
A maradék holnap reggel még nagyon finom lesz.

Fűszeres cukkini, 15 perc alatt

Kedvenc klasszikusom,  Hemangi Stefán Helga receptje. 

Az uram a lelkemre kötötte, hogy írjam le ide, mert nagyon finom. Visszajelzéseitekből tudom, hogy sokakat elriasztanak az idegen fűszerek, de higgyétek el, érdemes kipróbálni. Sok üzletben kaphatók már ezek a fűszerek. Pl. fekete mustármagot, római köményt, kurkumát a helyi csomagolásmentes boltban is kapni, de a SPAR, TESCO és az AUCHAN is forgalmazza már ezeket. Az ördöggyökér helyett használhattok fokhagymát. Persze, ezeket a keleti fűszereket "magyarosra" is kicserélhetitek (sárga mustármag, kömémymag, bors, pici őrölt paprika, 1-2 babérlevél, fokhagyma) és máris egy nagyon jó ízvilágú ételt ehettek, ami nem rántott és nem tócsni, mert legtöbbször eszünk cukkiniből.

Hozzávalók: 

• 2 evőkanál zsiradék
• 1 teáskanál fekete mustármag 
• 2 teáskanál római kömény
• 5-6 currylevél
• 1 evőkanál kókuszreszelék
• egy csipetnyi őrölt csili
• 1/2 teáskanál ördöggyökérpor (aszafoetida, hing)
• 1/2 teáskanál kurkuma
• 80 dkg cukkini felkockázva (én negyedekre vágtam, azután párhuzamosan feldaraboltam és 1,5 cm-enként vágtam el)
• 1,5 teáskanál só

Felmelegítettem a zsiradékot, kipattogtattam a mustármagot, hozzátettem a római köményt, kicsit pirítottam, beletettem a curryleveleket és a kókuszreszeléket, tovább pirítottam.

Ezt követően rászórtam a csilit, az ördöggyökérport, a kurkumát, jól elkevertem és beletettem a cukkinit, azzal is elkevertem és kb. 8 percig hagytam a tűzön, időnként csak annyit kevergetve, hogy közben piruljon is.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Sós zabkeksz

Ennek a zabkeksznek az alapreceptjét az Élj harmóniában blog írója osztotta meg egy FB csoportban, már több éve, azóta dédelgettem magamban... Miért is? Nem tudom. Annyira egyszerű, hogy naponta többször is meg lehetne csinálni és annyira finom, hogy nem lehetne ráunni.
A hétvégi családi összejövetelünkön ez volt az, ami elsőként elfogyott. Aztán másnap reggel sütöttem még egy adagot, amit már fényképeztem is.
Természetesen, a bőrömből továbbra sem tudok kibújni, így a magunk képére formáltam a receptet.

Hozzávalók:

• 280 g őrölt zabpehely (vagy zabpehelyliszt)
• 4 evőkanálnyi sörélesztőpehely (ez elmaradhat, az eredeti recept sem tartalmazza, de sajtos érzetet kelt, pluszban nagyon egészséges)
• 1 kk. sütőpor
• 1 kk só
• 1 kk gyros fűszerkeverék (más fűszerekkel helyettesítheted)
• 100 g vaj helyett én margarint használtam, mivel vegán formula készült (hosszú idő óta Eleplantot használok)
• 3-5 ek tejföl (szójatejfölt használtam, de úgy gondolom, bármilyen növényi tejfölhelyettesítő alkalmas)

Az első adaghoz durvábbra, a másodikhoz finomabbra (de nem finomra) őröltem a zabpelyhet, annyi különbséget láttam, hogy az első esetben egyáltalán nem lehetett érzékelni, hogy cakkos a széle. A második adgnál sem túlságosan, ezért, ha szép cakkosra szeretném (ami kizárt az én esetemben), akkor teljesen finomra őrlöm majd a zabpelyhet).

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a keksz típusú cuccokat is nagyon lustán és kényelmesen csinálom. Aprítógépbe teszem a szárazanyagokat és a vajat, így nagyon gyors, és jól keveredik. Természetesen mindez kézzel is elvégezhető, vannak esetek, amikor még jól is esik a tészta "összesimogatása"

Tehát:

180-200 fokos (hőlégkeverés) sütőben sült, ha az összaállítás után azonnal sütöd, a sütő bekapcsolásával kezdd!

A szárazanyagokat összekevertem, majd elmorzsoltam benne a zsiradékot. Ezt követően kiborítottam az aprítógépből, a kupac közepébe csináltam egy kürtőt és 3 evőkanálnyi tejfölt tettem bele. Elkezdtem összegyúrni, és tettem még hozzá tejfölt, hogy könnyen gyúrható legyen. 
Az első esetben azonnal, a második esetben kb. 8 óra múlva (közen hűtőszekrényben tartottam) nyújtottam vékonyra. Az az igazság, hogy lényeges különbség nem volt . Mivel én nem akartam a nyújtáshoz plusz lisztet használni, ezért 2 réteg sütőpapír közé téve tettem ezt. (Ezeket a papírokat később a sütés során felhasználtam.) Ha úgy gondolod, hogy egyszerűbb a nyújtás, akkor érdemes két részletben csinálni.

Miután kinyújtottam, elővettem egy derelyemetszőt, és "rajzoltam" vele egy nagy négyzetetet, amelyeket kis négyzetekre bontottam, végül átlókat rajzoltam bele, így sok kis háromszöget kaptam, amelyeket eligazgattam a sütőpapíron és 10-12 perc alatt (legyen szép rózsaszínű az alja) megsütöttem, ezután rácson hűtöttem ki.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Diós kuglóf

Ezt a sütit "Hessen-i dióskalács" néven találtam a facebookon a Cukor nélkül - szénhidrátdiéta cukorbetegeknek, IR-eseknek (160g ch) nevű csoportban. Nagyon szimpatikus volt, de 2 nagyobb tojás, vaj és tejszín is volt a hozzávalók között, ezért kénytelen voltam veganizálni, hogy a családom tagjai közül mindenki ehessen belőle. 

Hozzávalók:

• 3 evőkanálnyi őrölt lenmag, 7 evőkanálnyi vízbe beáztatva (ezt 2 db tojás helyett használtam)
• 12,5 dkg puha margarin
• 15 dkg eritrit (Ha nem kell tartózkodnod a cukortól, 10 dkg-ot használj!)
• 1 tk vaníliaőrlemény
• 1 dl növényi tej (lehet picit több is, majd eldöntöd az állaga alapján, én még 2 evőkanálnyit tettem hozzá)
• 8,8 dkg tk tönkölyliszt
• 3,7 dkg finomliszt
• 3 dkg barna rizsliszt ( keményítő pótló, a legjobb!  ) 
• 1 tk sütőpor
• 10 dkg darált dió + 5 dkg a formába szóráshoz

Először a sütőt kapcsoltam be, 180 fokos hőlégkeverésre.

Aztán egy 18-20 cm átmérőjű kuglófformát kikentem a margarinnal majd a hozzávalók között lévő 5 dkg darált dióval "kiliszteztem". 

A margarint, az eritritet és a vanília őrleményt  gépi habverővel alaposan kikevertem, hozzáadtam az áztatott lenmagot és  tejet. 

A liszteket és a sütőport összekevertem és kicsi adagokban - már habverő nélkül, egy spatulával - belekevertem a masszába, majd azt követően a darált diót is. Amikor a diót elkezdtem beledolgozni ,éreztem, hogy túl sűrű, ezért még 2 evőkanálnyi tejet is belekevertem.

Ezután beletettem (nem folyik, egy kanállal pakolgattam át) a masszát a kuglófformába, eligazgattam (odakopogtattam a formát a konyhapulthoz, hogy a tartalom egyenletesen töltse ki), majd 40 percig sütöttem anélkül, hogy kinyitottam volna a sütőt. Ezt követően megnéztem (tűpróba) és még 5 percig bennhagytam.

Amikor kihűlt, egy minimális őrölt eritrittel megszórtam.

Fagyit ettünk hozzá, de azt  nem fényképeztem le.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Növényi tejföl, napraforgómagból

Előrebocsátom, hogy irtózom a "pestkörnyéki"  szotyi megnevezétől, ettől csak a születési helyemen szokásos makuka irritál jobban, úgyhogy maradok a napraforgómag néven emlegetésnél.

Néhány évvel  ezelőtt kerestem egy jó állagú és jóízű tejföl alternatívát, akkor bukkantam rá a ZöldElla blogra, ahol találtam ezt a napraforgómag tejfölt. Igazából nem tudom, miért nem "találtam fel" magamtól, mert egy finom, magvakból készülő szendvicskrémet szoktam csinálni és nagy különbség nincs a kettő között.

Az a tapasztalom a növényi tejfölökkel-joghurtokkal, sőt, a vegán sajtokkal is, hogy nem pirulnak megfelelően az ételeken/szendvicseken. Miután ezt a magtejfölt már jó ideje ettük krémlevesekben (volt már, hogy az én húsevő vejem is ezt tette a brokkoli krémlevesbe, pedig volt tejföl is az asztalon), egyéb ételekben, egyszer csak eszembe jutott, hogy  ha létezik pirított napraforgómag, miért ne létezhetne pirított napraforgómag tejföl is, és gyorsan kipróbáltam egy rakott krumpli tetején. Mondanom sem kell, fenomenális volt. Azóta nem probléma, hogy finomra pirított tejföl legyen a csőben sült vegáncuccok, vagy a melegszendvicsek tetején.
Nézzétek csak ezeket a szendvicseket (persze, hogy én sütöttem a kenyeret is :D), szerintem nagyon kívánatosak. Finom is volt, ebédre ezt ettem, direkt azért, hogy megmutathassam, milyen szépre meg lehet pirítani a tetejét.

Ezt a kupacot forrólevegős fritőzben sütöttük 200 fokon 5 percig, a lentit alsó-felső sütésen, 200 fokon, kb. 10 percig.

Azt is meg akartam mutatni, hogy milyen finom szaftos marad a pirult rész alatt, ezért mielőtt megettem, három helyen is beledugtam az ujjam, középen direkt úgy, hogy kiszakadjon, látszódjon, hogy kifolyik a belseje.

Ezekből készült (kb. 3 dl-nyi tejföl lesz belőle):

• 10 dkg hántolt napraforgómag 
• víz
• egy nagy csipet só
• kevés (frissen) őrölt feketebors
• 1 teáskanálnyi citromlé (kóstold meg és tegyél hozzá többet, ha savanyú(bb)ra szeretnéd
• 2 gerezdnyi (nekem 3 picike volt) fokhagyma
• 2 evőkanálnyi (extraszűz olíva)olaj
• UPDATE: azóta teszek bele egy szórásnyi sörélesztőpelyhet is, jót tesz neki (persze, nélküle is nagyon finom)

Fűszereket, olívaolajat és hántolt napraforgómagot tudsz venni csomagolásmentesen is, pl. piacokon, vagy  Fóton a Czifra Cekkerben.

Ahogyan készült:

A napraforgómagot előzó este beleöntöttem egy tálkába és leöntöttem vízzel, reggelig állni hagytam. 

Azt olvastam Lénárd Gittánál - aki a nyers ételek tudósa -, hogy a napraforgómag előkészítést igényel. A 12 órányi ázás alatt jól kiáznak az enzimgátló anyagok, az enzimek felélednek, beindultak a csírázási folyamatok, jobban emészthetővé válik és az íze is sokkal finomabb, teljesebb lesz.

Az áztatóvizet leöntöttem a magokról és egy szűróben jól átöblítettem azokat, majd alaposan lecsöpögtettem.

Ezt követően az összes hozzávalóval betettem egy turmixgépbe, ráöntöttem annyi vizet, hogy jól ellepje (ezzel lehet szabályozni a "tejföl" sűrűségét, először inkább kevesebbet teszek hozzá és ha úgy ítélem meg, hogy még szükséges, akkor apránként teszek hozzá. Lényeges, hogy teljesen homogénre, krém állagúra tudjuk turmixoljuk. Ne felejtsük el, hogy a citromlét is óvatosan adagoljuk, nehogy túl savanyú legyen.

Ha szénhidrát felszívódási problémáid vannak, akkor a citromlére figyelj, mert azzal együtt csak olyan étkezések során eheted, amikor ehetsz gyors felszívódású ételt (pl.: kisétkezés, ebéd).

Szépen megmarad a kenyéren, enyhén "rajzolni" is lehet bele, nem folyik szét.

Végezetül egy régebbi szendvics, ebben az esetben kápia paprikát is tettem bele (és talán hagymaszárat, arra már nem emlékszem). Jól lehet játszani a fűszerezéssel.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Köleskrém, almával

 Még tegnap főztem ezt a köleskrémet, vaníliaőrleményt és édesítőszert tettem bele, ma délelőtti "kisevésre" épp jó lett a negyede, a rápakolt almával együtt pont 20 g szénhidrátot tartalmaz.

A mennyiségnek, amit most ide leírok, én - ahogy az előbb is írtam -, csak a negyedét ettem meg, de megfőzni nehéz lenne kevesebbet és a hűtőszekrényben napokig eláll, illetve úgyis van rá jelentkező, mert nagyon finom.

Hozzávalók:

• 10 dkg köles (fél bögre)
• négyszeres mennyiségű, azaz két bögre folyadék, ami csak víz is lehet, de a negyedeként
• ha vegán vagy, vagy tejérzékeny, használhatsz mandulatejet (más növényi tejet, amit szeretsz)
• ha "csak" szénhidrátdiétára van szükséged, akkor tehetsz bele habtejszínt
• édesítőszer, amilyet használsz, én 1 evőkanálnyi ereitrittel főztem meg
• 1 teáskanálnyi vaníliaőrlemény (illetve "vaníliázd" úgy, ahogyan te szoktad)

A jól átmosott kölest (ez fontos, mert a szaponintartalma miatt esetleg nem szeretetnéd az ízét, ha csak éppen átöblíted, így meg biztosan nagyon finom) leöntöttem a négyszeres mennyiségű folyadékkal, beletettem a többi hozzávalót, és a felforrást követően, fedő alatt - időnként átkeverve - puhára főztem.

Amikor kihűlt, betettem a hűtőszekrénybe.

Ma a negyedét (16,1 g szénhidrát) kiraktam egy tálkába, rátettem néhány szelet (3,5 g = 3,99 g szénhidrát) savanykás almát, és megettem.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Vegán "ömlesztett sajt"

Már nagyon régóta itthon csináljuk a növényi tejeket, „tejszíneket”, de csak a napokban jutott eszembe, hogy utánajárjak, mások mihez is kezdenek arra alkalmas „masinával”, vagy anélkül.  Szóval, beléptem a FB-on egy növényitejes csoportba, és ennek az „ömlesztett sajtnak” a képe fogadott, még aznap meg is csináltam. Nem kell hozzá tejkészítőgép, csak egy kistálka, egy normál turmixgép és egy lábas a főzéshez.  Rózsáné Illés Réka receptje, hidd el, érdemes kipróbálni.
Gyorsan elkészül és rendkívül finom. Azzal együtt, hogy jól kenhető, egy elég masszív állapotú cucc.

Hozzávalók:

• 10 dkg (1 bögre) zabpehely, itt Fóton a Cziffra Cekkerben beszerezheted
• 5 dkg kesudió
• 3 bögre víz
• 3 evőkanál kukoricakeményítő, én barnarizslisztet használtam
• 1 teáskanál só
• 2 teáskanál sörélesztőpehely, ami el is hagyható, de egyrészt nagyon egészséges, másrészt hozzájárul a sajtos ízhez… itt Fóton a Cziffra Cekkerben beszerezheted
• 1 teáskanál őrölt paprika
• 1 teáskanál citromlé vagy ecet
• 4 evőkanál kókuszzsír vagy olívaolaj (én kókuszzsírt használtam, mert az a hűtőszekrényben megdermed)
• extrák: folyékony füst; fokhagymapor, kurkuma tetszés szerint, illetve, ha keményebb, kevésbé kenhető, inkább harapható változatot szeretnél, tegyél hozzá 20 gr agar-agart

A kesudiót néhány órára beáztattam fél bögre vízbe a zabpelyhet pedig a készítés előtt úgy fél órával másfél bögre vízbe.

Ezt követően a harmadik bögre vizet, áztatott cuccokat az áztatóvízzel együtt, és a többi hozzávalót is beleöntöttem  a turmixgépbe és alaposan összeturmixoltam.

A keveréket beleöntöttem egy lábasba és folytonos kavargatás mellett melegítettem és főztem – az eredeti leírást idézve - néhány percig, amíg ilyen "rebbenős", összeállós, ragacsos nem lett, kicsit, mint egy piskótatészta.

Szilikonformákba töltöttem (persze, ez lehet műanyag, vagy üvegedény vagy egy másik lábas, amit kicsit kikensz – ellapogattam a tetejét. A konyhában hagytam kihűlni, majd betettem a hűtőszekrénybe.

Másnap ettük, és nincs mit tagadni, nagyon megszerettük.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Mákos nudli és narancsos sült almaszeletek

Bevallom, ma nem kellett volna főznöm, de tegnap este láttam mákos nudlit és derelyét is az egyik FB csoportban, az uram meg él-hal a mákos cuccokért, ezért elcsábultam. Meg is mondtam a bűnösöknek, hogy sose bocsátok meg nekik, amiért belesodortak ebbe a helyzetbe, de hozzá kell tenni, hogy az uram nagyon hálás... Annyira, hogy mindössze egy maréknyit hagyott, a többit megette...
Persze, ebben a szénhidrát-mizériában nem ehetek sem fehérlisztet, sem krumplit, ezért a klasszikus formáció szóba sem jöhet, azonban - őszintén mondom - a helyettesítő cucc számomra finomabb és mivel  egy könnyed tészta - már megmutattam a szilvásgombóc  leírásakor -, örömmel eszem, szívesen ajánlom bárkinek. Egyébként aki szereti a stíriai metéltet - azt hekkeltem meg - ezt is szeretni fogja, higgyétek le nekem.

Hozzávalók (kb. 5 adag lett volna, ha meg nem eszi):

• 45 dkg túró
• 15 dkg zabpehely (én párszor megforgattam az aprítógépben, de nem feltétlenül szükséges, mert felázik a masszában)
• 4 dkg liszt (1,2 dkg fehér és 2,8 dkg teljes kiőrlésű),
• 2 db tojás
• 3 dkg vaj
• 2 lapos evőkanálnyi tejföl
• egy csipet só

A főzés utáni "beleforgatáshoz":

• 15 dkg darált mák és annyi édesítőszer, amennyire édesen szeretjük (én kb. 3 evőkanálnyi porrá őrölt eritritet kevertem a mákhoz), erre figyelj, annyi mákot tegyél rá, ahogyan ti szeretitek, nálunk mindig brutálmákos

A hozzávalókat összekevertem és kb. 15-20 percig magára hagytam.

Addig megcsináltam a naracslével sült almaszeleteket.

Hozzávalók:

• 2 kisebbb alma kimagozva, cikkekre vágva
• 0,5 dl-nyi (frissen facsart) narancslé
• 1 mokkáskanálnyi vaj
• egy pici édesítőszer 

Azt tudni kell, hogy a szénhidrát-mizéria előtt imádtam a karamellás almát, de most muszáj másképp csinálni...
Tehát, egy felforrósított tapadásmentes serpenyőbe beleöntöttem a narancslét, rátettem az almaszeleteket és elkezdtem sütni. Mikor a narancslé "eltűnt", hozzátettem a vajat, és időnként átfordítottam a szeleteket, amíg szép pirossá váltak. A végén, mintha sóznám, kb. két csipetnyi "negyedannyi" édesítőszert rászórtam, és hagytam, hogy ráolvadjon/beszívódjon.

A nudli kifőzése.

Egy fazékban vizet forraltam, közben kisodortam a nudlikat.
Nem liszteztem, mert az plusz szénhidrát és nehéz is követni a mennyiséget, he neked erre nem kell figyelni, akkor csináld úgy, ahogyan a krumplist szoktad.
Én úgy csináltam, hogy megnedvesített kézzel kis darabokat csíptem ki a tésztából, és hosszúkásokra sodortam. Mindig csak akkor nedvesítettem (mostam) meg a kezem, amikor már nagyon tagadt. Néhány perc alatt lehet végezni ezzel a művelettel.
A forrásban lévő vízbe belepotyogtattam a nudlikat (egy darabbal csináltam próbafőzést, nem esett szét), amikor feljöttek a víz tetejére, kiszedtem. A szűrókanalankénti adagokat megszórtam a tálban az eritrites mákkal, aztán összeráztam és a maradék mákot még rászórtam.

Aztán leültünk enni, és ez a hálátlan kosztos majdnem mindet megette, pedig volt a hűtőszekrényben paprikáscsirke, amihez persze hozzá sem nyúlt...

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Lencsefasírt

Nem fogok arányokat írni, mert nem is tudok, csak összeraktam az "alkatrészeket" és annyi lisztet tettem hozzá, hogy biztosan egyben maradjon. 

Egyszerre nagyobb mennyiségű lencsét szoktam megfőzni sós vízben, kisebb adagokban lefagyasztom, hogy aztán lehessen belőle fasírtot, kencét, spagettiszószt, bármit gyártani, akár hirtelen felindulásból is.

Tehát:

Főtt lencsét kiolvasztottam.

Kápia paprikát, hagymát, gombát, cukkinit felkockáztam, (nemextraszűz) olívaolajon megpirítottam, a végén fokhagymát is tettem hozzá, majd kihűtöttem.

A lencse egy részét és a zöldségek egy részét aprítógépben összezúztam, aztán összekevertem a nem összezúzottakal és egy kis liszttel, hogy biztosan egyben maradjon a sütés során. 

Kigombócoztam, ellapítottam, morzsába forgattam és forró olajban kisütöttem, de azt a részét nem fényképeztem le.

Ezeket , amik a képeken vannak, kisebbekre gombócoztam és air fryerben, zsiradék nélkül,  kb. 18 percig sütöttem, 200 fokon, időnként rázogattam, hogy egyenletesebben süljön.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Pirított gombás kocka

 Meghekkeltem a sonkás tésztát. A klasszikus Horváth Ilona recept alapján, sonka helyett pirított gombát tettem bele és mondhatom, szenzációs lett.

Hozzávalók (kb. 4 adagnyi):

• 1 evőkanálnyi vaj és 1 evőkanálnyi "nemextraszűz" olívaolaj
• 50 dkg gomba
• 3 cikk fokhagyma
• só
• 3 nagyob, szétválasztott tojás
• 4 evőkanálnyi tejföl
• őrölt bors
• 20 dkg nagykocka tészta (én most teljes kiőrlésű durumdarából  készültet használtam, ilyet más tésztákat is vehetsz csomagolás nélkül a Czifra Cekkerben)
• a forma kikenéséhez és a teteje megszórásához egy kevés vaj, és 2-3 dkg-nyi teljes kiőrlésű morzsa (ez utóbbi el is maradhat, ha a CH tartalmát el akarod spórolni)

Ahogyan készült:

A sütőt 200 fokra (hőlégkeverés) előmelegítettem.

A gombákat felszeleteltem és a zsiradékon szépen megpirítottam, miközben gyakran megkavartam. A vége felé tettem rá sót, őröltem rá borsot, rátettem 2 összezúzott fokhagymagerezdet, és már csak annyi időt hagytam nagy lángon, amíg a só által kivont nedvesség elpárolgott a gombáról.

Közben megfőztem a tésztát és leszűrtem. 

Amíg a tészta és a gomba egy picit hűlt, a tojássárgákat a tejföllel elkevertem, a tojásfehérjékből kemény habot vertem, amit óvatosan belekevertem még egy kis őrölt bors és a harmadik összezúzott fokhagymagerezd kíséretében.

Egy sütőedényt egy pici vajjal kikentem, megszórtam morzsával. 

Ezt követően a gombát és a tésztát is belekevertem, megszórtam a tetejét egy kevés morzsával, és 20 perc alatt megsütöttem.

Mindez még tegnap történt, egy szeletet ma melegítettem meg, az ilyen lett:

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Zellerkrémes paradicsomleves

Ha nagyon finomat akarsz enni, csináld meg! Nem értem, eddig miért nem jutott eszembe, hogy a paradicsomlevesben főtt zellert elturmixoljuk a levessel és úgy együk, hiszen a zellerkrémleves is finom, a paradicsomleves is finom, ez utóbbiban pedig mindig fő egy kisebb, vagy nagyobb zellerdarab.

Azt azért tudni kell, hogy nálunk a paradicsomleves soha nem édes, hanem fűszeres-savanykás. Így arról nem tudok nyilatkozni, hogy az édes paradicsomleves finom-e így, egy próbát esetleg megérhet.

Arra már nagyon régen rájöttem, hogy a paradicsomleves attól lesz "menzás", hogy nem egy hipp-hopp elkészülő levesként tartjuk számon és ennek megfelelően nem épp, hogy csak összefőzzük. Bizony ezt annak rendje és módja szerint lassú forralással kell főzni, időt adni arra, hogy kiteljesedjenek az ízek. Azt is hozzá kell tennem, hogy a mi háztartásunkban többféle paradicsomleves is létezik (pl. reszelt leveszöldségeket főzünk bele, vagy ilyen, amit itt már egyszer megmutattam, vagy olyan, amit a hangulatom épp diktál), és most bővült a "repertoár".

Tehát, a hozzávalók:

• 2 evőkanálnyi "főzős" olívaolaj (nem extraszűz)
• 1 dkg (barnarizs)liszt (olyan, amilyet te használsz)
• 1,5 liter paradicsomlé
• szurokfű (oregano)
• bazsalikom
• bors (én frissen őrölöm)
• 2 cikk zúzott fokhagyma
• só
• 15 dkg-nyi zeller nagyobb darabokra vágva
• 10 kg-nyi szárzeller, szeletekre vágva, ha vannak levelei, azok felaprítva

A felforrósított olívaolajra szórtam a lisztet, a fűszereket, felöntöttem a paradicsomlével és annyi vízzel, amennyivel kiöblítettem a dobozokat (kb. fél liter), sóztam, majd beletettem a zellert és szép lassan forraltam. Kicsit később beletettem a szárdarabokat is.

Amikor a zellergumó darabok megpuhultak, egy kevés levessel (figyelve, hogy szárzeller ne kerüljön bele, hogy ne "zöldíthesse" a levest) elturmixoltam, majd visszaöntöttem.
Ekkor tettem még bele a fűszerekből egy keveset, hogy frissüljön a kifőtt íz, ezzel a leves el is készült.

Betét lehet bele mármi, amit szoktunk paradicsomlevesbe tenni, én ezúttal csicseriborsó "krutont" gyártottam.
1 doboz csicseriborsót lecsöpögtettem, minimális olajjal, bazsalikommal és szurokfűvel elkevertem, majd 200 fokos hőlégkeverésben 20 perc alatt megsütöttem. Ez épp annyi idő és hőmérséklet, hogy kívülről rpog, belül még puha.  

Amiatt előre szólok, hogy ez a pirított csicseriborsó addikciót okoz, ráadásul nálunk családi perpatvar is keletkezett miatta. 😍😍😍 "Ezek" a népek (Viola és az apukája), amíg megterítettek az ebédhez, folyamatosan ették (zabálták...) az üvegtálkából, így nekem karhatalmi szerepkörbe kellett helyeznem magam, hogy jusson a levesbe is.

háziasszonyként nem mindig figyelek a komponálásra, most is utólag látom, hogy a poár idétlen helyen van... 

a csicseriborsó 

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

A rántotta, ami sose látott tojást

Úgy érzem, egyre ügyesebb vagyok a  csicseriborsóliszt-rántotta sütésében.
Erre már azt is ki merem mondani, hogy majdnem tökéletes. A célközönség legalábbis tökéletesnek nevezte.

Hozzávalók (ketten ették ezt az adagot)

az alap:

• 8 dkg (fél bögre) csicseriborsó liszt
• 1 bögre víz
• 2-3 evőkanálnyi sörélesztő pehely (a liszt mennyiségének a feléig elmehetsz)
• kevés fekete só (nem fontos, csak abban az esetben, ha szeretnéd, hogy tojásos íze legyen)
• egy nagyobb csipet só (amilyet használsz)
• kevés kurkuma (a színe miatt)
• kevés zsiradék

a turbó:

• egy kis fej vöröshagyma finomra aprítva
• 2-3 szeletolívaíolajban eltett aszalt paradicsom és az olaj, ami kijön vele az üvegből
• pár szelet gomba (ez most konzev csiperke volt)
• kevés (frissen) őrölt bors

Ahogyan csináltam:

Először a lisztet, a vizet a fekete sót, a kurkumát és a sörélesztőpelyhet kevertem össze.

Nagyon apróra kockáztam a hagymát és egy tapadásgátlóval bevont serpenyőben, a felforrósított olajokon párolni kezdtem, sóval, hogy a nedvességtartalma kioldódjon és ne piruljon azonnal. Rátettem gombát (ha nyerset használsz, hagyd egy kicsit párolódni), a felkockázott paradicsomot, jól átforrósítottam, borsoztam, és ráöntöttem a lisztes keveréket.

Pár másodpercig erős lángon hagytam, aztán takarékra vettem. Ahol szilárdulni kezdett a széle, alányúltam, és átfordítottam azt a részt, aminek már az alja pirult volt. Ezt mindaddig ismételgettem, amíg az egészet át nem fordítgattam, így nagyon szép színhatást értem el, valamint a puha és a pirult részek szépen váltogatták egymást.
FONTOS: nem szabad kiszárítani (csak, ha úgy szereted), változatos az íze és rusztikus a kinézete, ha ezek a puha és pirult ízek és kinézetek váltakoznak.

Sok-sok zöldség volt hozzá.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

A zsíroskenyér, ami soha nem látott zsírt

Ismét a Vegavarázs blogról hoztam egy receptet (annyira onnan hoztam, hogy Hemangi írását pakoltam ide másolás-beillesztéssel, és csak egy nagyon minimális változtatást csináltam a beillesztés után). 

Kedves olvasó, tudom, hogy ott veszítem el a figyelmedet, amikor az általánosságban használt alapanyagokon túli hozzávalót megpillantod, de légy bizalommal, és bátran próbáld ki. Fillérekből megvan (míg a bolti változata igencsak nem pénztárcabarát), és garantált a siker, mivel nagyon finom, ráadásul nagyon egyszerű megcsinálni.

Hozzávalók:

25 dkg kókuszszír (kókuszolajnak is nevezik)
4 ek olívaolaj
3 db aszalt paradicsom (elhagyható)
1 db kisebb paradicsom (elhagyható)
1 ek pirított, őrölt szezámmag (sima szezámmagot egy tapadásgátlóval bevont serpenyőben gyorsan meg lehet pirítani)
1 kis gerezd zúzott fokhagyma (vagy 1 kk aszafoetida , én ezt használtam)
½ kk őrölt feketebors
1 kk (füstölt) édespaprika
2 kk só

Egy lábosban felolvasztunk 4 ek kókuszzsírt, és megpirítjuk benne a fokhagymát. Robotgépbe tesszük az összes hozzávalót (a fokhagymás zsiradékot is), és simára mixeljük. Rögtön fogyasztható. Érdemes hűtőben tartani, mert a kókuszzsír mindig szobahőmérsékletet vesz fel, így pl. a nyári melegben folyékony pecsenyezsírunk lenne.

Hozzáteszem, hogy hetekig elálló cucc, ezt én épp egy hónapja csináltam és ugyanolyan finom, mint aznap volt.

Ha tetszik a recept és érdemesnek találod rá, kérlek oszd meg a közösségi oldalakon, hátha más is hasznát veszi.

Cukkini, mindörökké

Ezer arca van, nem lehet megunni, télen és nyáron egyaránt szívesen és jóízúen eszi az, aki szereti. Én szeretem.
Holnap reggel gyönyörű, színes, ízes reggelink lesz. Hozzá kell tenni, nem csak az a jó benne, hogy szép és finom, hanem az is, hogy rendkívüé gyorsan elkészül, és alig kell hozzá valami.

Így néz ki, amikor kész van.

Az alapok pedig így.

Hozzávalók:

• 2 evőkanálnyi zsiradék (én most olívaolajat használtam)
• 2 cikk összezúzott fokhagyma
• 10 dkg felkockázott kápia paprika
• 15 dkg felkockázott (lukullusz) paradicsom (én le szoktam húzni a héját)
• 30 dkg reszelt cukkini
• kevés őrölt bors
• kevés só
• 1 kis csokor aprított bazsalikom (szárított is jó)

Lusta vagyok, és - mivel már a FB-on leírtam valakinek, ezért csak idemásolom, így kék lesz az alapja az írásnak).

Tehát:

Két evőkanálnyi olívaolajon, nagy lángon pirítottam a 2 cikk összezúzott fokhagymát, a felkockázott kápia paprikát, rátettem a reszelt cukkinit és a felkockázott lukullusz paradicsomokat, sóztam, borsoztam és csak addig hagytam a tűzön, amíg a leve elfőtt.
Kb. a felét kiszedtem a serpenyőből, aprítógépben kicsit összezúztam (ez akár el is maradhat), visszatettem a serpenyőbe, és egy kis csokor apróra vágott bazsalikommal összekevertem

Most a hűtószekrényben várja, hogy reggel beteljesedjen a sorsa, kenyérszeletekre halmozva.

Hozzáteszem, hogy főtt tésztával összekeverve is tökéletes.

(Forrás: Hemangi Dasi/ Vegavarázs)

Paradicsomleves, mi így is szeretjük

Kisebb perpatvar volt köztünk nemrégiben. Történt ugyanis, hogy kivételesen emlékezett az uram egy ételre (...), ami ízlett neki, és nemtetszését nyilvánította azért, mert még nem került fel a blogra. Attól tartott (sajnos jogosan), hogy hiába "találtam fel" ezt a finom paradicsomlevest, ha majd nem emlékszem rá, nem fogom tudni megfőzni, pedig szívesen enné rendszeresen.

Nos, azóta háromszor is megfőztem már, hogy lássa, kivételesen nem felejtettem e, hogyan csináltam valamit, amit nem szoktunk, ma pedig eljött a napja, hogy végre leírjam ide.

Ha szereted az indiai jellegű ételeket, bátran próbáld ki, ha meg még nem kóstoltad, bátran vágj bele.Hozzáteszem, ne ijedj meg a fekete mustármagtól, meg a lepkeszegmagtól, ha nem jutsz hozzá, ezek nélkül is nagyon finom, a többi fűszer pedig simán meg lehet venni mostanában az élelmiszerboltokba.

Először is megmutatom.

Aztán megmutatom, milyen az, amikor a telefon
beleesik fényképezés közben (ez még a múltkor történt, amikor ezt megelőzően főztem).




Most pedig elmondom, hogyan készül.

Hozzávalók (kb. 6 adagnyi):

• 2 doboz hámozott, egészes paradicsomkonzerv (jó lehet a darabolt is, csak akkor nem marad ennyire egyben a "betét"
• 1 teáskanálnyi fehér mustármag
• 1 teáskanálnyi fekete mustármag
• 1 teáskanálnyi koriandermag
• 1 teáskanálnyi lepkeszegmag
• 1 teáskanálnyi rómaikömény
• 2 evőkanálnyi (olíva) olaj
• kevés (frissen) őrölt bors
• 1 cikk zúzott fokhagyma
• 1 teáskanálnyi só
• 1 evőkanálnyi currypor (én madras curryt szoktam, mert szeretjük a csípőset)
• 0,5 evőkanálnyi kurkuma
• kevés füstölt paprika pehely (el is maradhat)
• koriander-, vagy petrezselyemlevél

Kibontom a konzerveket, kiveszem belőlük az egész paradicsomokat, melyeket hosszában kettévágok, és vastagabb darabokra szeletelek. 

A túzhelyre teszem a fazekat, felforrósítom és beleteszem az 5 teáskanálnyi fűszert, majd addig kavargatom, amíg szinte már mindegyik szem pattog. Ekkor ráteszem az olajat, és felöntöm a konzerves dobozokban maradt paradicsomléval.

Beleteszem a többi fűszert, felöntöm annyi vízzel, hogy elegendő legyen majd a leves 6 adagra, és lassan forralom.
Időnként megkóstolom, ha már nem "vízízű", beleteszem a paradicsomdarabokat és összeforralom.

Nagyon finom magában is, de ha vegán vagy, tehetsz rá a tányérodban vegán sajtot, ha meg nem vagy vegán, akkor parmezánt és/vagy füstölt sajtot, esetleg kaskavalt, ami finom sós.