Az uram kedvére

Azt tudni kell, hogy az én uram céklafixált ember. Nyersen, sütve, főzve, bárhogyan elkészítve és bármilyen mennyiségben, a nap bármely szakában eszi, vagy issza.
Amikor megláttam a céklasaláta receptjét, egyből tudtam, hogy megcsinálom a kedvéért.

Ma jött el a napja. Annyit változtattam rajta, hogy borecet helyett almaecetet használtam, snidling helyett pedig póréhagyma zöldjét, nagyon finomra vágva. Ennek egyszerű oka van, ezek voltak itthon.

Hozzávalók (kb. 2 adag):

• 1 db nem túl nagy hosszúkás cékla durvára reszelve
• 1 db sárga színű alma héjastól, durvára reszelve
• 1 db vékonyra fölszeletelt mogyoróhagyma
• fél teáskanál porrá zúzott római kömény
• pár csavarásnyi színes bors
• 1 evőkanál almaecet
• 2 evőkanál olívaolaj
• kevés só
• egy 5-6 cm-es darab nagyon finomra vagdalt póréhagyma (zöld része)

Először felaprítottam, összezúztam mindent, ahogy leírtam.

Egy tálba beleöntöttem az olajat,  az ecetet, beleszórtam a római köményt a sót és beleőröltem a borsot.

Ezután beletettem a hagymát, a céklát és az almát, alaposan elkevertem, majd megszórtam az apróra vágott póréhagyma zölddel.

Miközben elkezdtem nézegetni a fényképet, hazaért Bálint. A kézmosástól futva igyekezett a konyhába, jólneveltségének bizonyítékaként  megkérdezte: ezt már lefényképezted, mami? Miután megkapta az igenlő választ, nagyon gyorsan megette, majd közölte, hogy nagyon finom volt.

Az uram kevésbé volt vehemens, de persze neki is nagyon ízlett.

Köszönjük, Böbe! :)

Lecsós csirke?

Ha mindenképp kategorizálni szeretném, akkor leginkább az. Olyan napokra való, amikor lusták vagyunk főzni, vagy egyébként is sok a dolgunk.Nálunk most a kettő együtt hatott, így nem tudtam 1 óránál több időt fordítani ebédfőzésre.

Hozzávalók (kb. 5 személyre):

• 4 db csirkecomb filé
• 3 cikk fokhagyma
• 3 dl-nyi tej
• 4-5 db zöldpaprika 
• 4-5 db paradicsom
• 4-5 db hagyma
• őrölt bors
• olívaolaj
• só
• zöldfűszerek (bazsalikom, szurokfű, kakukkfű)

Előző este összezúztam a fokhagymákat, szórtam rá sót, felöntöttem tejjel, beletettem a combfiléket, lefóliáztam és bedugtam a hűtőbe.

Másnap, ebéd előtt egy órával felszeleteltem a paprikát, paradicsomot, hagymát, és olívaolajjal kikent tepsibe rétegeztem durva szemű tengerisó-hagyma-paradicsom-paprika-lecsöpögtetett csirke-zöldfűszerek- (frissen) őrölt bors- hagyma- paprika- paradicsom- durvaszemű tengerisó-zöldfűszerek sorrendben. Szórtam a tetejére csilikarikákat is.

180 fokra állítottam a sütőt, fél órán át úgy sütöttem, majd felvettem 250 fokra a következő félórára. Egyszer átforgattam az egészet, hogy a tetején lévő paradicsomszeletek ne égjenek meg.
Nem párolgott el a leve teljesen, ezért az utolsó 10 perc elején öntöttem le  belőle, csak annyit hagytam, amitől szaftos, de nem vizes lett.

Sütés előtt:

Sütés után:

Igazi sült hagymás, igazi zelleres, nincs mit tagadni, műkrumplipürét csináltunk hozzá. (Elfelejtettünk krumplit venni, krumplipüré por meg krumpliskenyér csináláshoz többnyire van itthon.)

Hozzávalók:

• egy nagy kupac krumplipüré
• egy nagy zeller
• két nagy hagyma
• vaj (mert úgy finomabb, de az sem volt itthon, úgyhogy olívaolajat használtam)

A zellert kockákra vágtam, egy gyorsfőzőben betéten sós vízgőzben puhára pároltam, és pürésítettem.

A hagymát felkockáztam és só nélkül (fontos, mert különben a só vizet von ki belőle és inkább párolódik, mint pirul) pirosas-barnásra pirítottam az olívaolajon.


Végül a háromféle hozzávalót alaposan elkevertem.

Céklából, sárgarépából és káposztából készült fokhagymás-joghurtos salátát ettünk hozzá.

Joghurtfürdő előtt:

 

Joghurtfürdő után:

Blogszülinapi vacsora

Bizony, ez a mai kései vacsora nem saját kitaláció. Egy facebookcsoportbéli társam, Borbély László készítette egyik nap, és nagyon-nagyon megtetszett.
Az étel szépsége mellett motivációt nyújtott még az elkészítéséhez az uram céklafixáltsága, és a kisgyermekkorom óta tartó medvecukor mániám, ami persze így, 49 évesen már édeskömény imádatba torkollik.

Miközben mindezt leírtam, eszembe jutott valami. Sokkal fennköltebb is lehettem volna. Ma három éve indítottam a blogot, így akár szülinapi vacsorának is nevezhettem volna ezt a nagyon szép és nagyon finom ételt. Át is írom a bejegyzés címét: Blogszülinapi vacsora

Hozzávalók (ezúttal 2 személyre):

• 3 db cékla ( héjastól kb. 50 dkg)
• 1 db édeskömény
• 1 evőkanálnyi olívaolaj
• 1 dkg-nyi (szerintem kevesebb volt) vaj
• só
• frissen őrölt bors
• 1 evőkanálnyi balzsamecet
• 5-6 dkg-nyi kék sajt (Borbély László gorgonzolából készítette, és dán kéksajtból)

A céklákat meghámoztam, félbe vágtam és cikkszerűen felszeleteltem. A vaj és az olaj keverékén elkezdtem párolni.
Közben az édesköményt vízszintesen felszeleteltem és hozzáadtam a céklához.

 

Kis ideig együtt pároltam, majd felerősítettem a tüzet és megpirítottam. Amikor  az elképzelésem szerinti "karamellizált " állapot beállt, megszórtam durva szemű tengeri sóval (nem akartam hamarabb, hogy a só által kivont vízben ne kezdjen párolódni), és őröltem rá borsot.
Erős lángon átkavartam párszor, majd löttyintettem rá egy evőkanálnyi balzsamecetet, ami szinte azonnal el is párolgott róla a magas hőfok miatt, az íze viszont...
 

Elzártam a tüzet, kiöntöttem az egészet egy tálalóedénybe, őröltem még borsot  a tetejére és rámorzsoltam a kéksajtot.

Mind az esztétikai-, mind az ízélmény leírhatatlan. Persze, az összeaprított édesköményzöldet lefelejtettem a tetejéről, de így is tökéletes volt.

László, köszönjük ezt a hihetetlen finomságot!Tervezetten sem ünnepelhettem volna finomabb vacsorával a blogom "születésnapját".

Ünnepi rántott csirke és tökfasírt, sült zöldségekkel

Tegnap Lőrinc nap volt, ma ebédeltünk ünnepit. Mer'hogy nálunk ez az ünnepi, ugye máskor nem nagyon csinálok, csak nagy-nagy unszolásra, vagy jó sokára, lelkiismeretfurdalásból. Ilyenkor meg örömmel.

A rántott csirke receptjét nem írom le, hiszen azt rajtam kívül szinte mindenki gyakran csinál, így biztosan jól tudja, hogyan kell. 

A köret Jamie Oliver fűszerezése. Ő tököt sütött így, én édeskruplit, újkrumplit és céklát. Kifelejtettem a fűszerek sorából a fokhagymát, de így is nagyon finom volt. Legközelebb jobban ügyelek, ígérem!

Fűszeres sült zöldségek

Hozzávalók: (8 személyre, úgy, hogy legyen egy kis maradék is)

• 5 db cékla
• 6 db közepes édesburgonya
• 1 kg-nyi újkrumpli
• oregano
• fekete bors
• koriandermag
• édesköménymag
• só
• fokhagyma
• 1 db szárított csípőspaprika
• olívaolaj

A zöldségeket alapos súrolás, mosás után héjastól hasábokra, illetve cikkekre vágtam.

Egy nagyméretű tepsi aljára csurgattam olívaolajat, szórtam durvaszemű tengerisót, majd belepotyogtattam a zöldségeket.

A fűszereket aprítógépben megőröltem és rászórtam a tetejére.

Azután tettem még rá sót, olívaolajat és átkevertem.

Egy órán át sütöttem hőlégkeverésben 200 fokon.

Tökfasírt

Hozzávalók: (8 személyre, úgy, hogy legyen egy kis maradék is)

• 1 kg főzőtök
• 3 szelet nem friss, de nem is száraz kenyér
• 3 szem krumpli
• só
• bors
• fokhagyma
• 1 evőkanálnyi Vega-Mix (persze, ha valaki nem mániákus, mint én, akkor jó bármilyen ételízesítőpor, csak a sótartalmat figyelembe kell venni)
• egy nagy csokor felaprított petrezselyem
• kevés őrölt csípőspaprika (épp csak, hogy a színén ne látszódjon)
• 2 tojás
• zsemlemorzsa

Két napja sütött kenyérmaradékot kisebb darabokra vágtam és morzsásítottam az aprítógépben. (Ha ez  valamiért nem kivitelezhető, akkor a kész masszához kell több zsemlemorzsát keverni.)
A tök kb. egynegyedét csíkokra gyalultam, a többit az aprítógépben összezúztam, és beleöntöttem egy keverőtálba, amibe már előzőleg a morzsát is tettem.
Őröltem rá borsot, hozzáadtam a többi hozzávalót és annyi zsemlemorzsát, hogy formázható masszát kapjak.
Gombócokat gyártottam belőle, amiket ellapítottam, zsemlemorzsába mártottam és forró olajban kisütöttem.

A salátákat nem fényképeztem le. Volt szokásos tejfölös uborkasaláta és szokásos citromos-olívaolajos-borsos mindenféle zöldséges. Ha karakteres ízű az étel -márpedig ez az-, akkor én szeretem, ha a saláták szimplák, hiszen régóta tudjuk, két dudás nem fér meg egy csárdában.

A végén az ünnepelt. Az kiderült már többször, hogy capoeirázik. Hol ő jár edzésre, hol ő tart edzéseket. Van egy nagyon különleges csoportja, akikkel nagyon nagy szeretettel és még nagyobb alázattal dolgozik együtt.

Ez a felvétel egy bemutatón készült. Én nem tudom nem elszoruló torokkal megnézni, és nem tudom elégszer megnézni.

...nyomokban áfonyát és almapálinkát tartalmaz, egy rasztaműhely kellős közepén.

Szeretem, amikor időnként a nappali rasztaműhellyé alakul. Ezeket a napokat sok zene, jó filmek, kellemes és tartalmas beszélgetések jellemzik. Javaslom, jöjjön el hozzánk ilyenkor mindenki, aki hitét vesztette a  "mai fiatalok"-ban.
Miközben ők rasztáznak és csicseregnek/dörmögnek, én főzök.

Ma zöldséglevest és -mivel újra rászántam magam a vezeklésre- magvakba és kukoricadarába panírozott csirkét csináltam, káposztasalátával és sült céklával. Mivel a céklát korábban itt leírtam, ma csak a külleme volt más (nem kevertem össze a joghurttal a borsot és a fokhagymát, hanem a tálba rétegeztem a felszeletelt céklával), mindössze egy képpel emlegetem fel, hogymegtudjuknézni később, ha az uram felemlegeti, olyat kellene csinálni, mint egyszer... :)

A káposztasalátához aprítógéppel széttrancsíroztam egy fej káposztát és három sárgarépát. Enyhén megsóztam és fehérborssal, citromlével elkevert kevés majonézt tettem rá öntetként, majd alaposan lehűtöttem.

A hűtést a természet szolgáltatta, a hátsó bejárati ajtó előtt a legfelső lépcsőfokon, miután az uram fél délelőttön át tartó munkával közlekedhetővé tette  a kertet, és a lépcsőt.

 

Morzsasütit terveztünk mára vaníliapudinggal és körtével. A hólapátolás és céklasütés hevében elmaradt. Azonban kedves barátnőm DC és sógórom jóvoltából  sikerült életünk legfinomabb desszertjét összeütnie az uramnak.
Az itthon lévő mindenféle gyümölcsből (alma, banán, kiwi, körte, narancs, mandarin) összevágott egy-egy adagot egy nagy üvegtálba. Egy evőkanál mézet és egy narancs levét tette rá öntetnek. Amikor kóstolgattuk, hogy elég ízes-e, megállapítottuk, hogy igen, viszont nagyon "sápadt".  Kellene bele valami piros is. Konstatáltuk, hogy nincs a kamrában semmi színezőelem.
Azazhogy, de! :)))
DC és férje egyszer hoztak nekünk ajándékba pálinkát, aminek Erdélyben szedett áfonya volt az ágya. Miután a pálinka lefogyott róla, de az áfonya még színereje teljében volt, felöntöttük a a sógoromék almapálinkájával (persze, a salátába belevagdalt alma is az ő  kezük munkáját dicséri), és ott várakozik a polcon. Nos, kiöntöttünk belőle egy kistálkába, az uram dúlva-fúlva, immel-ámmal leitta róla a pálinkát. :)) Az áfonyát pedig beleszórta a salátába.
Ez a tál is kikerült a többi közé a kertbe, majd mire behoztuk, életünk legfinomabb gyümölcssalátájává érett az áfonyába zárt és szép lassan kiáramló almapálinka hatására.

Elhatároztam,

hogy az utóbbi időben lefényképezett, ide be nem írt ételeket szép lassan beírom.
Az uram mindenevő, igazából talán nincs is kedvenc étele, de ha megkérdezem mit főzzek, akkor általában azt mondja, süssünk csirkét. Az előző héten is így volt. Szedett nekem egy csomó zöldfűszert a kertben, és sütöttem neki csirkét, a fiai nagy örömére.
Ez most úgy készült, hogy vajszeleteket tettem a tepsi aljára, és megszórtam durva szemű tengeri sóval. Ráfektettem a csirkedarabokat, rá és közéraktam lila-, vörös, és fokhagymát, kakukkfű,  zsálya, rozmaring és curry leveleket, elnegyedelt citromokat. A tetejét is megszórtam sóval, és megsütüttem. Meggyőződése, hogy a vaj, a fokhagyma és a zsálya egymásnak teremtődött.

Volt még aznap magvakba (persze, azért egy kis magunk sütötte teljesjiőrlésű kenyér morzsája volt köztük) panírozott sertéscomb, és padlizsán is, hogy a vegák se érezzék magukat kirekesztve.
A köret parmezános kukoricatöret volt (Egy rész kukoricatöret vajon átpirítva, két rész forróvízzel felöntve, takarék lángon, fedő alatt addig párolva, míg kis kürtőcskék nem keletkeznek a tetején. Amikor kész, őrölök bele borsot, és keverek közé reszelt parmezánt (edámival, vagy trappistával is finom)), és joghurtos-fokhagymás borsos sült cékla. Ez utóbbihoz sózott, olajozott alufóliába becsomagolom a kisebb céklákat, 200 fokon kb egy óra alatt megsütöm. Meghámozom, felszeletelem, kihűtöm, és összekeverem a fűszerezett joghurttal.

Persze, kefírgyároséknál kefíres süti készült hozzá.

Ezt még előző nap megsütöttem, vasárnap délután az uram sütött egy finn sütit, a finn-magyar barátság jegyében.
Egy pohár (2 dl) cukrot, másfél pohár lisztet, 15 dkg vajat, 8 g sötőport, egy dl tejet, és 1 tojást a robotgépben összekevert, belesimította az alaposan kivajazott lepényformába, ami 28 cm átmérőjű.
Negyed kiló túrót elkevert 1 kispohár tejföllel, két tojással, és egy zacskó vaníliás cukorral.
A tészta alapot megszórta fahéjjal, ráöntötte a tölteléket, ismét fahéj következett, majd kirakta vékony almaszeletekkel.
150 fokos sütőben kb. másfél órán át sütötte. Amikor kész lett, megszórta fahéjas cukorral.
Nekünk is ízlett, de finn barátunk Arto  is dicsérte.