Spenótos házitészta

Megint rossz a fényképezőgép, azt hittem a  17. Blogkóstolóra főzött finom spenótos tészta utolsó képe nem készül el. Nagy nehezen sikerült a gépbe életet lehelni, de lehet, most egy ideig nem tudok fényképezni, muszáj szervízbe vinni a napokban. Sajnos, a képek minőségén látszik a "küszködés", de örültem, hogy egyáltalán sikerültek.

Szóval, Hajós Ági, az A tetovált lány konyhája blog írója  a háziasszonya a mostani fordulónak, aki kedvezett nekem, mivel újabb blogot ismerhettem meg. Örömmel olvasgattam a szimpatikusabbnál szimpatikusabb ételeket a Gasztronómiai ténykedéseim blogban, mert Szilu, a szakács minden egyes receptje nagyon tetszik. Rögvest megállapítottuk az urammal, hogy "mindent, és abban a sorrendben" kell megcsinálni.

Végül a a Spagetti ötletekben leírtakat ötvöztük (azért a többes szám, mert az uram csinálta a tésztát) a Spenót szerelemben leírtakkal.

Hozzá kell tennem, hogy megcsináltam a Dolce vita :) linzertésztáját, kimagoztam hozzá a szilvát, mivel az érik épp a kertben, de a harc a fényképezőgéppel minden erőmet felemésztette, így már csak holnap sütöm meg, és csak bizakodom, hogy lesz normális fénykép, mert telefonost nem szeretnék.

Tehát, a hozzávalók (kb. 6 személyre elegendő):

A tagliatelle-hez:

• 25 dkg fehérliszt
• 25 dkg teljeskiőrlésű tönkölybúzaliszt
• 5 tojás
• kb. 0,5 dl víz

Ezeket a víz apránkénti hozzáadásával összegyúrta, majd mikor már nem ragadt a kezéhez és rugalmas volt, cipóvá formázta, amit én egy tányérra tettem és lefóliáztam. Kb 2 órán át pihentettük. Azután a tésztagéppel tagliattelle-é változtatta. Persze, ezt kézi nyújtással és vágással is meg lehet csinálni, csak picit több idő és egy kis fizikai erő is kell akkor hozzá.

Amíg ő a tésztát nyújtotta, formázta, én elkészítettem a "rávalót".

Hozzávalók:

• 50 dkg spenótlevél (volt még egy adag a fagyasztóban tavalyről, kiolvasztottam, kinyomkodtam belőle a vizet és nem túl apróra összevagdaltam)
• 10 dkg parasztsonka
• kevés vaj
• 1 nagy csipet só
• 3 cikk fokhagyma
• szerecsendió
• bors
• 3 dl tejszín
• 5 dkg-nyi kékpenészes sajt
• 2-3 dkg-nyi parmezán  (Persze, bármilyen sajt(ok) jó(k), ami(k) az ember kezeügyében van(nak) éppen.)

A vajon a felcsíkozott sonkát ropogósra sütöttem, majd kiszedtem belőle a pörcöket és félretettem.
A visszamaradt forró zsiradékon nagy lángon sóval pároltam a spenótot pár percig, aztán rászórtam a szokásosan (késpengével rácsap, ellapít, apróra vagdal) összevagdalt fokhagymát, őröltem rá borsot, reszeltem rá szerecsendiót.
Amikor már nagyon jó illata volt, ráöntöttem a tejszínt és összeforraltam. A végén visszakerültek a sonkapörcök is.

Közben a tészta főzővize felforrott, az uram is kész lett a felcsíkozással, így kifőztem a tésztát, ami az újraforrástól -házi tészta lévén- mindössze két percet vett igénybe.

A kifőtt tésztát leszűrtem, beleborítottam a wokba a spenótos egyveleghez, morzsoltam rá márványsajtot, és jól összekevertem.

A tányérunkra szedve kerültek a tetejére parmezán forgácsok is. 

A kinyújtott tésztadarabok várják, hogy csíkokká lényegüljenek

A spenót párolódása nem olyan szívderítő látvány, de az illata annál jobb

Közben kifőtt a tészta, és leszűrtem

Összekevertem a spenóttal és rákerült a kékpenészes sajt is

Nagy nehezen elkészült a fénykép is. Iszonyú nehéz úgy fényképezni, hogy a gép kikapcsol, ha nem árnyékban van, így ez lett a legtöbb, amit ki lehetett hozni a helyzetből.

A kései ebéd végén két megállapítást tettem. Az egyik, hogy a házi tészta mégiscsak házitészta, és nagyon sajnálom, hogy ritkán van időnk bíbelődni vele,
A másik, hogy bár többé-kevésbé "magányos farkas" blogger vagyok, nem olvasom gyakran és rendszeresen mások blogbejegyzéseit, mégis jó időnként kitekintgetni.

Szilu, köszönöm a mai ebédet és a holnapi sütit. Ha sikerül lefényképeznem, és bejegyzést csinálni belőle, még azt is hozzáadom a játékhoz. :)

Ma végre újra írok

Jó régen nem írtam. Persze főztem azóta, de vagy nem érdemes említésre, vagy lusta voltam, vagy nem volt itthon Legkisebb, hogy lefényképezze.
Ma is lusta vagyok, de Legkisebb fényképezett, ezért végre írok.
Húsleves volt az ebéd, és narancsos-mézes csirkeszárny, ami pocsék lett. Gondoltam, jó lesz bele a szokásos csípős szósz helyett Erős Pista, de iszonyú sóssá tette, ráadásul a tegnap, pácoláskor felbontott szójaszósz olyan vizes volt, hogy kár volt beletenni.
Amik viszont jók lettek: karfiolpörkölt galuskával , amihez pörköltalapra teszek karfiolt, lassan párolom, a végén teszek bele virslit (Legnagyobbéba szójavirslit tettem), és tejföllel, fokhagymával elkevert keményítőt. Ez nem is annyira érdekes, de a hozzá készített galuskát meg kell jegyezni: tönkölykorpát, hajdinapelyhet, lisztet, tojást, sót kevertem össze hozzá, meg persze vizet. Gondolom, sokak számára szokatlan a barna galuska, de érdemes kipróbálni, mert nagyon jó ízű.
Készült még töltött padlizsán, amihez egy padlizsánt ketté vágtam, kikapartam a belsejét, és összeaprítottam egy darab gabonakolbásszal, tojással, fokhagymával, borssal. Beletöltöttem a padlizsánba, és a tetejére fokhagymás-borsos-reszelt füstölt sajtos joghurtot tettem. Nagyon szép színűre sült.
Jövőheti étele még Legnagyobbnak egy boltban vásárolható zabfasírtporból sütött fasírt, amibe belekevertem párolt hagymát, répát, és főtt kelkáposztát. Tönkölykorpába mártottam, és nagyon minimális kókuszzsíron megsütöttem.