A mai maradékhasznosítás

Volt a hűtőszekrényben egy darab (talán fél kg-nyi) maradék karfiol, aminek a sorsát már napok óta próbáltam meghatározni, mindhiába... Aztán ma már muszáj volt főzni, így győzött a hirtelen felindulás, amiben néhány, szintén kallódó teljes kiőrlésű tortillalapnak nagy szerepe volt..  Na, de ennél rosszabb innen-onnan összeszedett izéééét soha ne együnk.

Tehát:

• kb. 50 dkg karfiol lereszelve, vagy aprítógéppel megdarálva 
• 1 db hagyma apróra vágva
• 3 cikk fokhagyma összezúzva
• szárított chili
• köménymag
• bors
• metélőhagyma (szárított)
• 3-4 dkg-nyi vaj, vagy bármilyen zsiradék
• fél kápia paprika felkockázva (valami zöld színű szebbé teszi az ételt, de most csak ez volt itthon)
• 1 doboz felkockázott paradicsom (konzerv)
• reszelhető sajt ízlés szerint
• tortilla lapok (teljes kiőrlésű)

A felkockázott hagymát vajon pároltam (ezt én úgy szoktam, hogy sóval párolom, felöntöm vízzel, hogy szétfőjön és utána elpárologtatom a nedvességet), hozzáadtam a fokhagymát a paprika kockákat és a fűszereket, majd a karfiolt, és jól átforrósítottam, majd felöntöttem a paradicsommal, és annyi vízzel, amennyivel kiöblítettem a konzervdobozt.

Amikor kész lett, megmelegítettem a tortillalapokat (tapadásmentes serpenyőben, amikor már meleg volt, megpakoltam sajttal, befedtem egy másik lappal és átfordítottam, azt az oldalát is megmelegítettem.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Zöldséges bulgur

 Vannak, aki azért eszik a bulgurt mert szeretik és vannak, akik muszájból. Mi az első tábort erősítjük, sőt, annyira elvetemültek vagyunk, hogy tavalyelőtt (istenem, nem tudtuk akkor még, hogy különleges emlékké válik mostanra egy, az ország "másik végében" eltöltött hosszú hétvége...) Pécsről cipeltettünk az autóval egy jó nagy zacskó barna bulgurt, mert akkoriban errefelé nem kaptunk sehol.

Az utóbbiakanak szól ez a blogbejegyzés. A szénhidrátdiétát tartók közül  sokan mondják, hogy nem tartják finomnak. Nyilván, a fehér rizsen, krumplipürén (istenem, ha még egyszer ehetnék egy jó nagy adagot...), fehérlisztes tésztákon szocializálódott embereknek gondot jelentet mind a színvilág, mind az ízvilág. Szerencsére vannak praktikák, amik elősegítik a megbarátkozási sebességet. Itt van például a mai ebédünk. Fasírtot ettünk, zöldséges (barna)bulgurral.

Amiből készült a köret:

• 10 dkg (barna)bulgur
• 2 teáskanálnyi zsiradék
• 20 dkg cukkini
• 20 dkg kelkáposzta
• 5 dkg kápia paprika
• 0,5 teáskanálnyi őrölt köménymag
• só
• 1 evőkanálnyi zsiradék

A zsiradékon átpirított bulgurt sóval és kétszeres mennyiségű forróvízben főztem (fedő alatt) addig, amíg az összes nedvességet beszívta.

Eközben kis kockákra vágtam a cukkinit, a paprikát és kis csíkokra a kelkáposztát (mivel a zöldebb külső leveleket már korábban elhasználtam, ezért a káposzta eléggé belevész a színvilágba), egy nagy átmérőjű (fontos, hogy tudjanak pirulni, ne egymást párásítsák, és csak puhuljanak) serpenyőben megforrósítottam a zsiradékot, rátettem a köménymagot, miután átkavartam, beleöntöttem a zöldségeket. Mire megpirultak, meg is puhultak (mi csak "harapósan" szeretjük, nem puhítom meg ilyenkor), összekevertem a a bulgurral, lefényképeztem és már ettük is.

a zöldségek, pirulás közben

Egyébként a sima sós vízben pároltat is szeretjük, de sokféleképpen szoktam csinálni (nálam a főzés olyan, mint a Surda frizurái...). Érdemes kipróbálni hagymával, fokhagymával, aszalt paradicsommal, olaszos fűszerekkel, és még sorolhatnám, hogyan... Ha van kedvetek, írjátok meg, ti hogyan szoktátok.

Cukkinis-paradicsomos csirkemell

Na, ez az az étel, amiből jól tudsz lakni akkor is, ha nem szereted különösebben a cukkinit. Nincs ízetlen, vizes, opálos, nemistudommilyentextúrájú izééébe harapás. Van egy finom, színes, fűszeres ragu, ami feldíszíti és megízesíti az egyébként nagyjából unalmas csirkemellet. És tényleg nincs eszedben, hogy cukkinit (is) eszel.
Azt diszkréten nem emlegetem itt fel, hogy vettem az áruház csomagolásmentes részlegén "kölest", amiről akkor derült ki, hogy kuszkusz, amikor kétszeres mennyiségű vízben pároltam, és még a főzési idő fele sem telt el, már tele volt a felülete "kürtőcskékkel", mintha megfőtt volna a köles. Elcsodálkoztam, megkóstoltam, és meglepődtem... Az már soha nem derül ki, hogy az áruházban volt rossz tárolóban a kuszkusz, vagy amíg odaértem a mérleghez, addigra elfelejtettem, hogy mit töltöttem a zsákocskába, viszont szemüveget kell cserélnem, az biztos...

Hozzávalók (5-6 adagnyi):

• 3 kis szelet füstölt szalonna felkockázva
• 3 dkg-nyi vaj
• 2 kisebb hagyma apróra vágva
• 1 kápia paprika felkockázva
• 1-2 szál zöldhagyma, szárastól karikára vágva
• 1 közepes cukkini héjastól, magostól
• 3 cikk fokhagyma
• őrölt bors
• 2 kávéskanálnyi szárított bazsalikom (vagy pár levél friss)
• 50 dkg-nyi, ujjnyi darabokra vágott csirkemell
• fél doboznyi paradicsomkonzerv (darabolt)
• 3 dl-nyi kuszkusz, vagy köles, vagy rizs, vagy amit szeretsz az ilyesféle ételhez

A szalonnát kisütöttem, kiszedtem a pörcöket a serpenyőből, beletettem a vajat és amikor összeforrósodott, beletettem a csirkemell darabokat. Miután minden oldaluk szép piros lett, kiszedtem a serpenyőből.

A felkockázott hagymát megpirítottam a zsiradékban, beleszórtam a felkockázott paprikát, átpirítottam, beletettem a fokhagymát, őröltem bele borsot, közé szórtam az újhagymát és a felkockázott cukkinit, és egy kis ideig tovább kevergettem. 

Ezután megsóztam, ráöntöttem a paradicsomot és megszórtam bazsalikommal, beletettem a kisült szalonnát és a csirkedarabokat, és fedő alatt összefőztem.

Amikor a csirkemell megpuhult, levettem a fedőt, és elfőztem a levét, hogy csak "szottya" legyen.

Közben elkészült a kuszkusz, ami köles is lehetett volna (persze, a kuszkuszt nem szoktam főzni, de túléltük ezt a szerencsétlenséget, nem lett rossz egyáltalán, sőt), vagy rizs, vagy bármi, amit szeretünk.

Szolgálati közlemény: Ujvári Nóri gyorsan meg is csinálta. Annyit változtatott, hogy tett bele padlizsánt is (én tegnap a hűtőszekrényben felejtettem), és azt mondja, máskor is csinál.
Ilyen szép lett: