"Tejfeles tokányka"

" Vártunk tejfeles tokányra,
itt a villa, itt a kés;
moss kezet, de el ne késs!”

Az uram egyik kedvenc meséje a  Bárány Boldizsár, és talán ezér' vágta rá  a szokásos "úúúúristen,má'megin'csütörtökvan,miafenétfőzzekhétvégén" kérdésre: tokánykát. 
Gyorsan vettem is pulykamellet, mert az ilyen ritka alkalmakat ki kell használnom. 

Aztán ma reggel, amikor felébredtem, azt  hittem, fantom kávészagot érzek, de kiderült, hogy csak túlaludtam magam és valóban a kávém gőzölög az éjjeliszekrényemen. Mivel már úgyis mindegy volt, ágyban maradtunk, kávézgattunk és meghallgattuk az Első bégetést Kubik Anna előadásában, azután reggeli közben és a második kávézás idején, a klasszikus, általunk szeretett Márkus László féle előadásában végighallgattuk, közben pedig megfőztem a "tokánykát".
Kicsit olyan volt, mintha a népeinkkel hallgatnánk, de persze, ki erre, ki arra, élték ma is a felnőtt életüket, mi meg jó érzésekkel gondoltunk a régi időkre is, meg arra is, hogy felnőttek és nem a szoknyámszélén üldögélnek, hanem mindenki kiteljesedett.

(Tök olyan, mintha másoltam volna valahonnan a bejegyzést, pedig "istenbizony", csak a felső idézetet szedtem le az internetről.)

(Felsorolom, hogy mikből főztem, de ha te csinálod, használj olyan zsiradékot, olyan lisztet, olyan húst, és olyan bármit, amilyet szeretsz használni.)

Hozzávalók:

• 2 dkg-nyi vaj
• 1 evőkanálnyi "főzős" olívaolaj
• 5 dkg vöröshagyma
• 1 dkg fokhagyma
• só
• őrölt bors
• 1 mokkáskanálnyi fűszerpaprika
• 1 teáskanálnyi majoranna
• 50 dkg felcsíkozott pulykamell
• 5 dkg paprika
• 5 dkg paradicsom
• 25 dkg zöldborsó
• 2 dkg barnarizs liszt
• 3 evőkanálnyi tejföl, vagy tejszín

A felkockázott hagymát és az összezúzott fokhagymát a felforrósított zsiradékra tettem, sóval pároltam amikor üvegessé vált, rátettem a húst és addig kavargattam, amíg minden darab kifehéredett.

Ráőröltem a borsot, rászórtam a majorannát és a fűszerpaprikát, jól összekevertem, rátettem a paprikát és a paradicsomot (aprítógépben megdaráltam, de apróra vágva is tökéletes lehet), összekavartam, majd lefedve puhára pároltam.

Beleöntöttem a zöldborsót, a tejszínnel elkevert lisztet és jól összekevertem (egy kicsi vízzel kellett közben hígítanom), Amire a borsó puha lett, a liszt is megfőtt.

Tettem bele petrezselyemzöldet is, de persze anélkül is finom.

Párolt basmati rizzsel ettük.

Kelkáposztafőzelék helyett

Ma egy hete készült, de már nem csak a főzéshez vagyok lusta, a blogoláshoz is.
kelkáposztafőzelékhez készültünk, de mivel kényelmes semmittevéssel szerettem volna tölteni a szombat délelőttöt, ez lett belőle.

Kevés füstölt szalonnát olívaolajon kisütöttem, a zsiradékban hirtelen megpirítottam pulykacomb érméket úgy, hogy az átfordításkor megszórtam összevagdalt fokhagymával és köménnyel (köményt deszkára rászór  a kettévágott fokhagymagerezdek, késpengével rácsap, összevagdal, így nem pattognak el a magocskák). 

A képződött fűszeres lé-zsiradék keveréket a cseréptál aljára öntöttem, szórtam rá durvaszemű sót, beleraktam a felszeletelt (2-3 cm-es szeletek) kelkáposztát, a héjastól negyedelt újkrumplit, a húsokat közéjük dugdostam, a tetejét megszórtam majorannával, befedtem és kb. 30 percig 180 fokon sütöttem. 

Levettem a tetejét, közészórtam a kolbászdarabkákat, átkevertem, és pirosodásig sütöttem. 

Tükörtojást is ettünk hozzá.

Vegafronton ugyanez gombaszeletekkel

Egy jó pörkölt nagy attrakció

Mondom ezt azért, mert úgy egy héttel ezelőtt tettük ezt a megállapítást  egy beszélgetés során az egyik fészbúkcsoportban.
Akkor már megvoltak ezek a képek, mert még állt a karácsonyfa, amikor főztem ezt a pulykapörköltet, csak mint rendesen, eleinte halogatom a bejegyzésírást, aztán meg eszemben sincsenek a képek.
Ma megtaláltam, így erőt veszek magamon. Mintha muszáj lenne...

Szóval, egy jó pörkölt valóban nagy attrakció. Itt azonban az következik, kinek, mi a jó. Én arról írok, ami nekem. A családunkon belül is több iskola létezik, anya alig szaftosra, szinte lesültre csinálja, én sűrű szaftosra. Számomra fontos, hogy ne legyen vizes, jó sűrű szaftja legyen, jó sok.

Tehát:

• 1 kg hús (most pulykacomb filé felkockázva)
• 2-3 db vöröshagyma
• 2 evőkanálnyi zsír (most libazsír)
• 1 nagy paradicsom (most 3 evőkanállal ebből)
• 1 db apróra vagdalt zöldpaprika
• 2 cikk fokhagyma
• kevés köménymag
• őrölt bors 
• fűszerpaprika

Viszonylag kis darabokra szeretem vágni a húst, mert úgy szeretem, hogy evés közben a közepe is ugyanannyira ízes legyen, mint a nem közepe.

A hagymákat felkockázom. Ráteszem a kiolvadt zsírra és kevés sóval párolom. A kevés só szükséges, hogy kivonja a vizet a hagymából, ami segít abban, hogy ne égjen meg. Szép lassan párolom, mindaddig, amíg sárgulni kezd. Ezt fontosnak tartom a pörkös íz miatt.

Eközben a köménymagot rászórom a vágódeszkára és ráteszem a félbevágott fokhagymagerezdeket. Rácsapok a kés pengéjével, így a köményszemek nedvesek lesznek, nem gurulnak el. Ezután szépen, módszeresen felaprítom. (Bizony, bizony, ha ez belekerül a pörköltbe, finomít rajta annyit, hogy senkinek nem hiányzik majd a paprikakrém, meg a gulyáskrém, még az ételízesítőpor sem.)

Amikor a hagyma már majdnem eléri a számomra kedves pirultsági fokozatot, hozzáadom ezt a majdnem pépet és együtt kavargatom még pár másodpercig.

Megszórom fűszerpaprikával. (Az evőközönségtől függ, hogy teszek-e bele csípőset is, vagy sem. Mi nagyjából kapszaicin fixáltak vagyunk.) Fontos, hogy ebben a pillanatban nagyon forró legyen a zsiradék, mert csak akkor oldódik ki megfelelően a fűszerpaprika színe.

Ha elkavartam, akkor azonnal ráteszem a húst, és átkavarom úgy, hogy a pörköltalap mindenütt bevonja. Nagy lángon kavargatom folyamatosan, hogy pörkölődjön, ne párolódjon, közben frissen őrölök rá borsot.

Amikor a hús kifehéredett, jól megpörkölődött, akkor teszem rá a paradicsomot a paprikát és a sót.

Be kell vallani, hogy a jó pörkölt nem képezi a gyors vacsora/ebéd részét. Ahhoz, hogy ne paprikás lében párolt húst kapjunk a végén, meg kell kapnia a megfelelő időt a pörkölődéshez. Igen ám, de az ilyen magamfajta kényelmes egyedek mindenütt szeretnek időt spórolni, ahol csak lehet. A pörköltfőzésben ez az a pont, ahol előveszem a gyorsfőző fedelét és lezárom. Pulyka, csirke esetében kb. 5-6 percig forralom gőznyomás alatt.

...és igen. nem öntök alá vizet. Ez persze coming out is egyben, hiszen ebből kiderül, hogy mi nem "tanyasi" feliratút használunk.

Miután lebontottam az edény fedelét, újra a nyugodt, várakozásos időszak következik. Szép lassan elpárologtatom a fölösleges levet, hogy csak a jó sűrű szaft maradjon a hússzemek körül.

 

Bodzavirágszüret

Hagyományt teremtettünk. Két éve, csak praktikus szempontból szedtek az udvarunkban bodzavirágot barátaink, Renátáék és Nesi.

Persze, ha már jöttek, rittyentettem egy kis vacsorát is, de ez egy rövid lefolyású akció volt.

Tavaly, az előző évi kellemes este apropóján már az egész baráti társaság jött, egésznapos, jókedvű találka lett belőle. Akkor készültek a Napfényre vágytam bejegyzés képei.

Az idén újra összejöttünk.

Azt azért tudni kell, hogy mi nagyon gyakran összejövünk, mindig találunk valami indokot a locsogásra és az evésre. Azt beszélik, a számítógép, az internet világa elidegeníti az embereket. Mi vagyunk a szabályokat erősítő kivétel. Igazából abban bízom, nem is kivétel. Biztos vannak rajtunk kívül is társaságok, akiket az internet hozott össze, és off-line közös életet is élnek, úgy, mint mi.

Szóval, az idén újra összejöttünk. Ha találkozunk, eszünk is. Eszünk és locsogunk.

Nehezen találtam ki, mit főzzek. Olyat szerettem volna, ami kint fő az udvaron, nem túl nehéz étel, és nem is túl munkaigényes.

Klári kolléganőmmel beszélgettünk erről, ő elmondott egy általuk gyakra főzött, csülökből készülő ételt. Annyira megtetszett, hogy el is határoztam, azt csinálom, pulykából.

Hozzávalók:

• 4 kg krumpli, felkockázva
• 1,5 kg pulyka felsőcomb filé és medalion vegyesen, felkockázva
• 10 db nem túl nagy sárgarépa, kb, másfél cm-es darabokra vágva
• 1,5 l húsleves (én most kockából készítettem)
• kakukkfű
• rozmaring
• 4 cikk fokhagyma
• olívaolaj
• 2 dl száraz fehérbor
• só

A bográcsban felforrósítjuk az olívaolajat, beletesszük a húst, nagy láng felett kavargatjuk, amíg kérget kap. Ekkor felöntjük a borral, majd, ha az nagyjából elpárolgott, beleöntjük a bográcsba a répát, pár perc múlva a krumplit. Felöntjük a húslevessel, és gyakran megkevergetve főzzük. Amikor majdnem puha a krumpli, beleszórunk egy-egy kis csokor apróra vagdalt rozmaringot és kakukkfüvet (ezeket ott, akkor szedte az uram a kertben, de a szárított ugyanolyan jó lehet hozzá, legfeljebb többet kell használni belőle), belenyomjuk a fokhagymát, ha kell, utánasózzuk.

Káposztasalátát, tejfölös uborkasálátát, és vegyes zöldségsalátát készítettem hozzá, mindenki kedvére válogatott belőlük.

Azt mondják finom volt. Nem szoktunk az egymással való kommunikációban illendőségi elemeket elhelyezni, úgyhogy azt hiszem, tényleg az lehetett. Aztán, meg volt aki repetázott is! :)))

Ez az uram közkívánati gatyája. Locsogás és főzés idején szokta felvenni, kérésre. :)))