Translate

2020. augusztus 15., szombat

Cukkini, mindörökké

Ezer arca van, nem lehet megunni, télen és nyáron egyaránt szívesen és jóízúen eszi az, aki szereti. Én szeretem.
Holnap reggel gyönyörű, színes, ízes reggelink lesz. Hozzá kell tenni, nem csak az a jó benne, hogy szép és finom, hanem az is, hogy rendkívüé gyorsan elkészül, és alig kell hozzá valami.

Így néz ki, amikor kész van.


Az alapok pedig így.


Hozzávalók:
  • 2 evőkanálnyi zsiradék (én most olívaolajat használtam)
  • 2 cikk összezúzott fokhagyma
  • 10 dkg felkockázott kápia paprika
  • 15 dkg felkockázott (lukullusz) paradicsom (én le szoktam húzni a héját)
  • 30 dkg reszelt cukkini
  • kevés őrölt bors
  • kevés só
  • 1 kis csokor aprított bazsalikom (szárított is jó)
Lusta vagyok, és - mivel már a FB-on leírtam valakinek, ezért csak idemásolom, így kék lesz az alapja az írásnak).

Tehát:

Két evőkanálnyi olívaolajon, nagy lángon pirítottam a 2 cikk összezúzott fokhagymát, a felkockázott kápia paprikát, rátettem a reszelt cukkinit és a felkockázott lukullusz paradicsomokat, sóztam, borsoztam és csak addig hagytam a tűzön, amíg a leve elfőtt.
Kb. a felét kiszedtem a serpenyőből, aprítógépben kicsit összezúztam (ez akár el is maradhat), visszatettem a serpenyőbe, és egy kis csokor apróra vágott bazsalikommal összekevertem

Most a hűtószekrényben várja, hogy reggel beteljesedjen a sorsa, kenyérszeletekre halmozva.


Hozzáteszem, hogy főtt tésztával összekeverve is tökéletes.




(Forrás: Hemangi Dasi/ Vegavarázs)











2020. július 26., vasárnap

Paradicsomleves, mi így is szeretjük

Kisebb perpatvar volt köztünk nemrégiben. Történt ugyanis, hogy kivételesen emlékezett az uram egy ételre (...), ami ízlett neki, és nemtetszését nyilvánította azért, mert még nem került fel a blogra. Attól tartott (sajnos jogosan), hogy hiába "találtam fel" ezt a finom paradicsomlevest, ha majd nem emlékszem rá, nem fogom tudni megfőzni, pedig szívesen enné rendszeresen.

Nos, azóta háromszor is megfőztem már, hogy lássa, kivételesen nem felejtettem e, hogyan csináltam valamit, amit nem szoktunk, ma pedig eljött a napja, hogy végre leírjam ide.

Ha szereted az indiai jellegű ételeket, bátran próbáld ki, ha meg még nem kóstoltad, bátran vágj bele.Hozzáteszem, ne ijedj meg a fekete mustármagtól, meg a lepkeszegmagtól, ha nem jutsz hozzá, ezek nélkül is nagyon finom, a többi fűszer pedig simán meg lehet venni mostanában az élelmiszerboltokba.

Először is megmutatom.






Aztán megmutatom, milyen az, amikor a telefon
beleesik fényképezés közben (ez még a múltkor történt, amikor ezt megelőzően főztem).




Most pedig elmondom, hogyan készül.

Hozzávalók (kb. 6 adagnyi):
  • 2 doboz hámozott, egészes paradicsomkonzerv (jó lehet a darabolt is, csak akkor nem marad ennyire egyben a "betét"
  • 1 teáskanálnyi fehér mustármag
  • 1 teáskanálnyi fekete mustármag
  • 1 teáskanálnyi koriandermag
  • 1 teáskanálnyi lepkeszegmag
  • 1 teáskanálnyi római kömény
  • 2 evőkanálnyi (olíva) olaj
  • kevés (frissen) őrölt bors
  • 1 cikk zúzott fokhagyma
  • 1 teáskanálnyi só
  • 1 evőkanálnyi currypor (én madras curryt szoktam, mert szeretjük a csípőset)
  • 0,5 evőkanálnyi kurkuma
  • kevés füstölt paprika pehely (el is maradhat)
  • koriander-, vagy petrezselyemlevél
Kibontom a konzerveket, kiveszem belőlük az egész paradicsomokat, melyeket hosszában kettévágok, és vastagabb darabokra szeletelek. 

A túzhelyre teszem a fazekat, felforrósítom és beleteszem az 5 teáskanálnyi fűszert, majd addig kavargatom, amíg szinte már mindegyik szem pattog. Ekkor ráteszem az olajat, és felöntöm a konzerves dobozokban maradt paradicsomléval.

Beleteszem a többi fűszert, felöntöm annyi vízzel, hogy elegendő legyen majd a leves 6 adagra, és lassan forralom.
Időnként megkóstolom, ha már nem "vízízű", beleteszem a paradicsomdarabokat és összeforralom.

Nagyon finom magában is, de ha vegán vagy, tehetsz rá a tányérodban vegán sajtot, ha meg nem vagy vegán, akkor parmezánt és/vagy füstölt sajtot, esetleg kaskavalt, ami finom sós.











2020. május 23., szombat

Tojásfasírt

Gyerekkorom egyik kedvence a tojásfasírt.
Ritkán ettünk, mert a napi főzés a nagymama dolga volt, és ő hagyományos paraszti ételeket főzött. Anya esetenként főzött, szinte csak a nyári hétvégeken (cukorgyári munkás volt, és a répafeldolgozási szezonban folyamatosan dolgoztak, szombaton és vasárnap is), és nagyon szerettem a főztjét, mert teljesen más volt, mint a nagyié és általában az ottani falusi környezeté, különlegesnek gondoltam.

Tejszínes-kapros spenótot akartam ma főzni, úgy gondoltam, ahhoz nagyon jól illik ez a fasírt, az uram meg nem ellenkezett ellene, örül, ha neki nem kell gondolkodnia azon, mit főzzek, mindent szeret.


Hozzávalók:
  • 1 kisebb vöröshagyma apróra vágva 
  • 9 db tojás
  • 3 szelet, hideg vízbe áztatott és jól kinyomkodott teljes kiőrlésű kenyér
  • 1 cikk zúzott fokhagyma 
  • (frissen) őrölt bors
  • fűszerpaprika (én most füstölt chipotlet használtam, úgyhogy ez egy csípős fasírt lett)
  • 6 dkg teljes kiőrlésű zsemlemorzsa 
a sütéshez:
  • zsiradék
Először megfőztem 4 db tojást. Amíg hűlt, a vajból, a sóból, a hagymából és 4 db tojásból rántottát csináltam.

Amíg a rántotta hűlt, megreszeltem a főtt tojásokat. Azután belepakoltam a egy tálba a zsemlemorzsa kivételével minden hozzávalót (a maradék 1 tojást nyersen) és jól összekevertem (a kezemmel). Mivel nem találtam elég masszívnak, szórtam bele egy kicsi zabkorpát, de ez lehet plusz zsemlemorzsa is, és persze az is lehet, hogy egyáltalán nem kell hozzá semmi.

A masszából 8 db pogácsát formáztam, morzsába forgattam és olajban kisütöttem, ahogyan a "normál" fasírtot szokás.


A spenót nagyon egyszerű: a leveleket kevés vajon sóval párolom, aztán szórok rá kaprot és felöntöm egy kevés tejszínnel.







2020. május 17., vasárnap

Pásztorpite helyett, sajtos-karfiolos, ropogós morzsával a tetején

Nem gondolom, hogy olyan, mintha krumplipürés lenne, nem is kell hasonlítgatni, csak azt kell gondolni, hogy egy nagyon finom étel. Pontosabban nem gondolni, hanem érezni. Mert tényleg nagyon finom.



Hozzávalók (kb. 6 személyes adag):

a húsos réteg:
  • 40 dkg  darált hús
  • 20-25 dkg gomba
  • 1 közepes hagyma
  • zsiradék
  • bors
  • 2 cikk fokhagyma

a karfiolos réteg
  • 1 közepes fej karfiol
  • 1 dl-nyi (vizezett) tejszín
  • 4 evőkanál tejföl
  • reszlet szerecsendió
  • őrölt fehérbors
  • örölt kömény
  • 1 cikk fokhagyma
  • só 
  • 10-15 dkg félkemény reszelt sajt
a morzsaréteg
  • 4 szelet teljes kiőrlésű friss kenyér
  • 1 evőkanálnyi olívaolaj
  • 1 cikk zúzott fokhagyma
A hagymát apróra vágtam, olajon pároltam, őröltem rá borsot, zúztam rá fokhagymát, rátettem a darált húst és a gombát, majd puhára pároltam úgy, hogy a végén a lé, amit engedett, elpárologjon. Elsimítottam egy sütőedény aljában.

ez a szokásosnál is pocsékabb kép
A karfiolt gőzben kevés sóval megpároltam (ha nem használsz gyorsfőzőt, akkor vízben is főzhető), összetörtem, elkevertem tejföllel, tejszínnel (akinek mond valamit: csillagtejjel), a fűszerekkel és a reszelt sajttal, majd rásimítottam a ragura.


4 szelet teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret eltépkedtem, beletettem az aprítógépbe, elkezdtem forgatni, és amikor már majdnem teljesen morzsás volt, hozzátettem az olajat és a fokhagymát.
A morzsát elegyengettem a karfiolmassza tetején.


180 fokra előmelegített hőlégkeverésben sütöttem meg, talán 30 perc volt, nem állítottam órát, a morzsa színét figyeltem.




A sajt jól összetartotta, széles tálaló "lapáttal" ki lehetett emelni a tálból a kivágott szeleteket, de szerintem ennél az ételnél nem fontos a precízség. Uborkasalátával ettük.







2020. május 16., szombat

Melegszendvics, maradék sült csirkéből

Már egy alkalommal csináltam ezt, mert az "árvablogom" nem annyira szembetűnő... Szóval, a Maradékkomandóban (nem is tudom, így kell-e mondani...)
leírtam a tegnapi sült csirke maradékából lett mai vacsoránkat. Leírom itt is.




Amikor a gyerekeink még "lenőttek" voltak (by Szilaj-Nagy Viola), még ettek húst és szerették a sült csirkét, így gyakran csináltunk. Akkoriban elég volt egy csirke és én mindig a szárnyát, meg a hátát ettem, mert - mondhatnám, hogy ez az anyák sorsa, de nem ez a teljes igazság - nagyon szerettem. Igazából most is nagyon szeretem, hiába kettőnknek sütök meg egy csirkét, én ugyanúgy a hátával kezdem.

Miért is mondtam ezt el? Mert tegnap, amikor készülődtünk az ebédhez, eszembe jutott az egyik alkalom, amikor már 2 csirkét kellett sütnöm ahhoz, hogy maradjon is belőle másnapra. Leültünk enni, és én egy combot vágtam le magamnak. Lőrinc csodálkozva rám nézett azt kérdezte: De mama, te nem csak a hátát szereted? Mindig azt szoktál enni. Ezen akkor jót nevettünk, aztán most ott tartunk, hogy akár egy egész csirkét is megehetnék, mert ők már nem esznek húst, Bálint is alig, de maradok a hátánál...

Na, de a csirkés szendvics...



Szóval, tegnap sült csirke volt ebédre, aztán azt is vacsoráztunk (még Bálint is, mert hazajöttek bodzát szedni a sörfőzéshez, és végül bejöttek, a kijárási korlátozás ideje alatt először, és óvatosan... Az evést is óvatosan, biztonságosan ejtettük meg... Mókás is és szomorú is ez a helyzet.

Hozzávalók:
  • 4 szelet kenyér (ez teljes kiőrlésű)
  • 4 evőkanál tejföl
  • bors
  • 2 szelet füstölt sonka, elfelezve
  • maradék sült csirkemell felkockázva
  • paradicsom darabok (5 db koktélparadocsomot használtam hozzá)
  • kapribogyó (el is maradhat, de volt egy fél üvegcsével és el akartam használni)
  • 1 nagy mozzarelle golyó, vagy bármilyen olvadós sajt
  • egy kis csokor összevagdalt metélőhagyma (vagy újhagyma szára, vagy el is maradhat)

A sütőt bekapcsoltam 200 fokra.

A kenyérszeleteket megkentem tejföllel és őröltem rá borsot.


Az elfelezett feketeerdő sonkaszeleteket ráfektettem a tejfölre.


Azután rápakoltam a felkockázott csirkemellet és a feldarabolt paradicsomot és a kapribogyót is.


Végül rápakoltam az összetépkedett mozzarellát, megszórtam snidlinggel és őröltem rá borsot.


Betettem a sütőbe, és addig hagytam benn a sütőben (talán 20 perc, elfelejtettem figyelni a pontos időt), amíg a mozzarella megolvadt é egy kicsit elszíneződött.
Ez az idő épp elég volt arra, hogy csináljak egy kis zöldségsalátát.


Az uram sört is ivott hozzá - olyat, amit Bálint főzött -, persze én csak vizet.


És végül a csirkét is megmutatom, amit tegnap sütöttem. Kevés vajat kentem az edény aljába, szórtam bele sót és kakukkfüvet, meg a csirke hasába is szórtam sót és kakukkfüvet is.


Aztán legvégül újra a mai szendvicsek.



Legeslegvégül pedig a kakukkfüvünk.



2020. május 12., kedd

Túrófánk

Gyorsan készül és gyorsan fogy, az uram azt mondta, nem tudja abbahagyni. Jó neki, nekem muszáj tudni...


Ez most olajban sült, mint általában a fánkok, de sütés közben azon gondolkodtam, kis szilikonformákban sütőben is megsülhetnének, legközelebb kipróbálom úgy. 

Hozzáteszem a szokásos mondandómat is. Ezt barna rizsliszttel és édesítőszerrel csináltam, de te használj nyugodtan olyan lisztet, amilyet egyébként használsz/használhatsz, és az édesítéssel tedd ugyanezt. (Én kevesebb édesítőszert használtam, mint amennyit az eredeti receptben ír Fáber Mária és Baranyai Katinka, érdemes megkóstolni a masszát és a saját ízlésünknek megfelelően alakítani.)

Hozzávalók: 
  • 34 dkg barna rizsliszt
  • 50 dkg túró
  • 33 dkg tejföl
  • 4 db tojás
  • 1 zacskó sütőpor (7 g)
  • pici só
  • 2 evőkanál negyedannyi édesítőszer (ez 8 evőkanál cukornak felel meg)
  • kevés vanília (őrölt formában tettem bele, de kivonat, aroma, bármi jó bele, amit szoktál használni)
  • (elbírna még egy kis reszelt citromhéjat, de azt most én nem tettem bele)
  • olaj a sütéshez
Az olaj kivételével mindent beletettem egy tálba és egy spatulával összekevertem. 15 percig állni kell hagyni a leírás szerint, de én betettem a hűtőszekrénybe tegnap este, mert csak ma délután értem rá kisütni. Teljesen jó így is.

Egy serpenyőben olajat forrósítottam, és egy evőkanállal beleszaggattam a masszát. Nem túl sokat egyszerre és arra is vigyáztam, hogy az olaj ne legyen túl forró, mert a külseje viszonylag hamar megbarnul. 42 db fánkocska lett belőle.

Papírtörlővel kibélelt tálra szedtem. Viszonylag környezettudatos a háztartásvezetésem, de olajban sütés esetén mindig ezt használok, tapasztalatom szerint a leghatékonyabban papírtörlővel lehet leitatni (a lecsepegtetés szerintem önmagában nem elég), most is két edénybe szedtem ki, hogy minél kevesebb olajat tartson magában).

Eperrel ettük.

Akinek számít: a hozzávalók közül (mivel, akiknek tudniuk kell abbahagyni az evését, azok 2-4 darabnál többet nem esznek meg belőle) csak a barna riszliszt CH tartalmát számoljuk, ami (3,4x 75,8)/42= 6,1 CH/db.


Köszönöm, ha megosztod!





2020. május 3., vasárnap

Almás és mákos és finom

Bárdos Deák Ágitól tanultam ma ezt a süteményt, amit persze valamennyire a magam képére formáltam. Kevesebb zsiradék került bele, és tettem hozzá mákot, na, meg nem cukorral csináltam, hanem édesítővel. Hihetetlenül jó lett.
(Mondanom sem kell, hogy ha nem diétázol, használj olyan lisztet, amilyet szoktál. Ha nincs kéznél vaj, akkor pedig margarin, vagy olaj is megteszi, és édesítőt is kedved szerint tegyél bele, bátran változtass a lehetőségeid, illetve a szükségeid szerint!)


Hozzávalók (kirészletezem a számolandó szénhidráttartalmakat arra az esetre, ha szükséged van rá):
  • 50 dkg felkockázott alma (én nem hámoztam meg)
száraz anyagok:
  • 21 dkg teljes kiőrlésű (tönköly)liszt (128,1 g CH)
  • 7 dkg finomliszt (49,7 g CH)
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 10 dkg mák --- szemes, nem darált (8,6 g CH)
  • 1 db kezeletlen citrom lereszelt héja
  • 1 teáskanál őrölt fahéj
nedves anyagok:
  • 4 db tojás
  • 12 dkg vaj
  • 7 dkg negyedannyi édesítőszer (28 dkg cukornak felel meg)
(A számolandó szénhidrátmennyiség 220,3 g, a végén 12 szeletre vágtam, így szeletenként 18,4 g-ot tartalmaz.)

Először a sütőt kapcsolom be 175 fokra (hőlégkeverés).

Felkockázom az almát. Mivel én lusta vagyok és kényelmes, van egy olyan "csodadobozom", amiben különböző betétekkel lehet reszelni, gyalulni, darabolni, így én ezzel nagyon gyorsan felkockázom az almákat. Ha ezt késsel csinálnám, akkor citromos vízben gyűjtögetném a kockákat, hogy ne barnuljanak meg.

A száraz anyagokat összekevertem egy tálban.

A nedves anyagokat egy motoros habverővel összekevertem.

Azután összeöntöttem a két keveréket, összekevertem, majd amikor masszává elegyedett, belekevertem az almakockákat. Nem kell megijedni, nem lesz egy folyékony massza, de fakanállal/spatulával jól elegyengethető a tepsiben.
Egy 17 cm x 30 cm-es, sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam bele.


Betettem az előmelegített sütőbe és 35-40 perc alatt megsütöttem (tűpróba).


Szóval, nagyon finom, bátran ajánlom mindenkinek.