Translate

2021. március 21., vasárnap

Zöldséges bulgur

 Vannak, aki azért eszik a bulgurt mert szeretik és vannak, akik muszájból. Mi az első tábort erősítjük, sőt, annyira elvetemültek vagyunk, hogy tavalyelőtt (istenem, nem tudtuk akkor még, hogy különleges emlékké válik mostanra egy, az ország "másik végében" eltöltött hosszú hétvége...) Pécsről cipeltettünk az autóval egy jó nagy zacskó barna bulgurt, mert akkoriban errefelé nem kaptunk sehol.

Az utóbbiakanak szól ez a blogbejegyzés. A szénhidrátdiétát tartók közül  sokan mondják, hogy nem tartják finomnak. Nyilván, a fehér rizsen, krumplipürén (istenem, ha még egyszer ehetnék egy jó nagy adagot...), fehérlisztes tésztákon szocializálódott embereknek gondot jelentet mind a színvilág, mind az ízvilág. Szerencsére vannak praktikák, amik elősegítik a megbarátkozási sebességet. Itt van például a mai ebédünk. Fasírtot ettünk, zöldséges (barna)bulgurral.


Amiből készült a köret:
  • 10 dkg (barna)bulgur
  • 2 teáskanálnyi zsiradék
  • 20 dkg cukkini
  • 20 dkg kelkáposzta
  • 5 dkg kápia paprika
  • 0,5 teáskanálnyi őrölt köménymag
  • 1 evőkanálnyi zsiradék
A zsiradékon átpirított bulgurt sóval és kétszeres mennyiségű forróvízben főztem (fedő alatt) addig, amíg az összes nedvességet beszívta.

Eközben kis kockákra vágtam a cukkinit, a paprikát és kis csíkokra a kelkáposztát (mivel a zöldebb külső leveleket már korábban elhasználtam, ezért a káposzta eléggé belevész a színvilágba), egy nagy átmérőjű (fontos, hogy tudjanak pirulni, ne egymást párásítsák, és csak puhuljanak) serpenyőben megforrósítottam a zsiradékot, rátettem a köménymagot, miután átkavartam, beleöntöttem a zöldségeket. Mire megpirultak, meg is puhultak (mi csak "harapósan" szeretjük, nem puhítom meg ilyenkor), összekevertem a a bulgurral, lefényképeztem és már ettük is.

a zöldségek, pirulás közben

Egyébként a sima sós vízben pároltat is szeretjük, de sokféleképpen szoktam csinálni (nálam a főzés olyan, mint a Surda frizurái...). Érdemes kipróbálni hagymával, fokhagymával, aszalt paradicsommal, olaszos fűszerekkel, és még sorolhatnám, hogyan... Ha van kedvetek, írjátok meg, ti hogyan szoktátok.


2021. március 14., vasárnap

Túrós rudak magvakkal megszórva

A klasszikus túróspogácsa (1 rész túró, 1 rész vaj, 1 rész liszt és só) nagyon finom, mellette kijelenthetem azt is, hogy a lassú felszívódású változata is az. Legfeljebb a színe esik a komfortzónánkon kívül, de azt is kijelenthetem, hogy meg lehet szokni.
Ez most fehérliszt, zabpehelyliszt és teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt keverékéből készült, persze csak fehérlisztből is csinálhatja, akinek szabad, ehhez az adaghoz összesen 50 dkg szükséges.

A hozzávalók:

  • 10 dkg fehérliszt
  • 25 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
  • 15 dkg zabpehelyliszt
  • 50 dkg vaj
  • 50 dkg túró
  • 1 lapos evőkanálnyi só
  • 1 evőkanál sikér (de ez el is maradhat)
  • a tetejére 1 db tojás és magok, ami a kezünk ügyébe kerül (lehet simán köménymag is, ezen most lenmag, szezámmag és fekete szezámmag keveréke van)
Mindezeket alaposan összegyúrjuk (én úgy szoktam, hogy először a liszteket és a sót megforgatom az aprítógépben, aztán hozzáteszem a felkockázott vajat, azzal is forgatom, végül kézzel belegyúrom a túrót, de persze csak kézzel sem tart sokáig).

Közben a sütőt 180 fokra előmelegítem (hőlégkeverés).

Kettévettem az összegyúrt tésztát, hogy könnyebb legyen vele bánni, és egyenként kinyújtottam, majd lekentem felvert tojással.


Ezután rászórtam a magvakat, és egyforma darabokra vágtam. Nekem összesen 56 db lett.


A rudakat átraktam sütőpapírral bélelt tepsire és 20 perc alatt szép pirosra sütöttem.


Hogy, hogy nem, miután kivettem a tepsit a sütőből és elmentem a telefonomért, valahogy egyenlőtlenebb lett az elosztás a tepsiben, mint előtte.



2021. március 11., csütörtök

A zsíroskenyér, ami soha nem látott zsírt

Ismét a Vegavarázs blogról hoztam egy receptet (annyira onnan hoztam, hogy Hemangi írását pakoltam ide másolás-beillesztéssel, és csak egy nagyon minimális változtatást csináltam a beillesztés után). 

Kedves olvasó, tudom, hogy ott veszítem el a figyelmedet, amikor az általánosságban használt alapanyagokon túli hozzávalót megpillantod, de légy bizalommal, és bátran próbáld ki. Fillérekből megvan (míg a bolti változata igencsak nem pénztárcabarát), és garantált a siker, mivel nagyon finom, ráadásul nagyon egyszerű megcsinálni.

Hozzávalók:

25 dkg kókuszszír (kókuszolajnak is nevezik)
4 ek olívaolaj
3 db aszalt paradicsom (elhagyható)
1 db kisebb paradicsom (elhagyható)
1 ek pirított, őrölt szezámmag (sima szezámmagot egy tapadásgátlóval bevont serpenyőben gyorsan meg lehet pirítani)
1 kis gerezd zúzott fokhagyma (vagy 1 kk aszafoetida , én ezt használtam)
½ kk őrölt feketebors
1 kk (füstölt) édespaprika
2 kk só

Egy lábosban felolvasztunk 4 ek kókuszzsírt, és megpirítjuk benne a fokhagymát. Robotgépbe tesszük az összes hozzávalót (a fokhagymás zsiradékot is), és simára mixeljük. Rögtön fogyasztható. Érdemes hűtőben tartani, mert a kókuszzsír mindig szobahőmérsékletet vesz fel, így pl. a nyári melegben folyékony pecsenyezsírunk lenne.


Hozzáteszem, hogy hetekig elálló cucc, ezt én épp egy hónapja csináltam és ugyanolyan finom, mint aznap volt.

Ha tetszik a recept és érdemesnek találod rá, kérlek oszd meg a közösségi oldalakon, hátha más is hasznát veszi.

2021. február 11., csütörtök

Zabpelyhes zöldségfasírt

 Már jó ideje "kallódik" a fagyasztószekrényben egy zacskó franciasaláta alap. Ma végre beteljesült a sorsa, fasírt lett belőle. 

Hozzávalók:

  • 30 dkg-nyi zöldségkeverék (felkockázott krumpli, borsó, répa)
  • 1 evőkanálnyi zsiradék (ez most vegán margarin volt)
  • 1 bögre langyos vízbe áztatott zabpehely
  • 1 db tojás helyett egy lapos evőkanálnyi útifúmaghéj (tehetsz helyette egy kis lisztet is)
  • kedvünkre való fűszerek (só /én fekete sót használtam az íze miatt/, bors, fokhagyma, petrezselyemzöld), bármi, amit illőnek gondolunk hozzá
  • zsemlemorzsa
a sütéshez
  • zsiradék (én nem extraszűz olívaolajat használtam)

A  zöldségeket megpároltam a zsiradékon, közben beáztattam 1 bögrényi zabpelyhet annyi langyos vízbe, ami bőven ellepte.
Amikor kihűlt a zöldség, és beszívta a zabpehely a vizet, aprítógépbe kerültek az útifűmaghéjjal  és a fűszerekkel. Mivel picit lágynak találtam, kevertem bele egy kis morzsát. 
(Ha nem használsz aprítógépet, egy kruplinyomó is megteszi, kicsit rusztikusabb lesz a massza, mondhatjuk úgy is, hogy szebb, érdekesebb, változatosabb textúrájú.)

Vizes kézzel gombócokat formáztam, amiket aztán ellapítottam, morzsába mártottam és forró olajban kisütöttem. 

A fázisokat is megmutatom.





2020. október 23., péntek

Talkedli

 Már egy ideje tervezgettem, hogy sütök, aztán véletlenül vettem egy sütőedényt is, így már elkerülhetetlen lett. A halogatás oka nem csak a módfeletti lustaságom volt, hanem az is, hogy ki kellett találni egy olyan változatot, ami nem fehérlisztből van, mégis szép fehér.  Íme, tökéletesen sikerült.


Az eredeti recept a Horváth Ilona féle Szakácskönyvből való. Megmutatom azt is, de előtte leírom, én miből csináltam (az eredeti recept fele, 16 db fánkocska lett belőle, 8,6 g széthidrát/db). Te persze azt a módot válaszd, ami neked alkalmas. A BÁTORTALAN/KEZDŐ DIÉTÁZÓKNAK MONDOM: NEM LEHET ÉSZREVENNI, HOGY NEM FEHÉRLISZBŐL VAN ÉS NINCS BENNE CUKOR!

A lassú felszívódású szénhidrátos változat hozzávalói:

  • 14 dkg barna rizsliszt
  • 7 dkg finomliszt
  • 1 dkg élesztő
  • 1 tojás
  • 2,5 dl "csillagtej" (1:10 arányban felvizezett 30%-os habtejszín)
  • 2,5 dkg "negyedannyi" édesítőszer (vagy 10 dkg cukor mennyiségének megfelelő olyan édesítőszer, amit használsz)
Az elkészítés pont úgy történt, ahogyan az eredeti receptben van, így azt nem írom le külön.


Ilyen, amikor sül,


és ilyen széttörve


Az uramfőzte cukormentes eperlekvárral ettem.

Nagyon finom így, és a bátortalan diétázóknak újra mondom: NEM LEHET ÉSZREVENNI, hogy nem fehérliszből és nem cukorral van.




2020. augusztus 15., szombat

Cukkini, mindörökké

Ezer arca van, nem lehet megunni, télen és nyáron egyaránt szívesen és jóízúen eszi az, aki szereti. Én szeretem.
Holnap reggel gyönyörű, színes, ízes reggelink lesz. Hozzá kell tenni, nem csak az a jó benne, hogy szép és finom, hanem az is, hogy rendkívüé gyorsan elkészül, és alig kell hozzá valami.

Így néz ki, amikor kész van.


Az alapok pedig így.


Hozzávalók:
  • 2 evőkanálnyi zsiradék (én most olívaolajat használtam)
  • 2 cikk összezúzott fokhagyma
  • 10 dkg felkockázott kápia paprika
  • 15 dkg felkockázott (lukullusz) paradicsom (én le szoktam húzni a héját)
  • 30 dkg reszelt cukkini
  • kevés őrölt bors
  • kevés só
  • 1 kis csokor aprított bazsalikom (szárított is jó)
Lusta vagyok, és - mivel már a FB-on leírtam valakinek, ezért csak idemásolom, így kék lesz az alapja az írásnak).

Tehát:

Két evőkanálnyi olívaolajon, nagy lángon pirítottam a 2 cikk összezúzott fokhagymát, a felkockázott kápia paprikát, rátettem a reszelt cukkinit és a felkockázott lukullusz paradicsomokat, sóztam, borsoztam és csak addig hagytam a tűzön, amíg a leve elfőtt.
Kb. a felét kiszedtem a serpenyőből, aprítógépben kicsit összezúztam (ez akár el is maradhat), visszatettem a serpenyőbe, és egy kis csokor apróra vágott bazsalikommal összekevertem

Most a hűtószekrényben várja, hogy reggel beteljesedjen a sorsa, kenyérszeletekre halmozva.


Hozzáteszem, hogy főtt tésztával összekeverve is tökéletes.




(Forrás: Hemangi Dasi/ Vegavarázs)