Translate

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: morzsa sütemény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: morzsa sütemény. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. április 7., vasárnap

Megint morzsasüti


A megint helyett írhattam volna azt is, hogy majdnem mindig, ugyanis ez a lusták és kényelmesek süteménye, ezerféleképpen tudom variálni a tésztát, na, meg a tölteléket is... Kb. 15, na jó, legfeljebb 20 perc előkészület, aztán 50 perc a sütőben, és szenzációs illat a lakásban, na meg süteménylakoma...



Hozzávalók:

  • 25 dkg nem túl finomra őrölt zabpehely
  • 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
  • 1 zacskó (12 g) sütőpor
  • 15 dkg hideg vaj felkockázva
  • 15 dkg cukor mennyiségének megfelelő édesítőszer
  • 1 tojás
A hozzávalókat morzsásítom (persze, kényelmesen, aprítógépben, de egy kollégám kézzel csinálja, és úgy is teljesen jó), a 2/3 részét beleszórom egy sütőpapírral bélelt tortaformába, vagy tepsibe, alaposan lenyomkodom, ráteszem a tölteléket, és megszórom a tetejét a maradék morzsával, és nem előmelegített, 160 fokos hőlégkeverésben 50 percig sütöm.

A töltelék:
  • 3 db tojás
  • 15 dkg cukor mennyiségének megfelelő édesítőszer
  • vanília
  • 50 dkg túró
  • 1 db kezeletlen citrom lereszelt héja
  • 2 evőkanál búzadara (ekkora mennyiség még belefér a szénhidrátcsökkentésbe, sajnos közben derült ki, hogy nincs itthon teljes kiőrlésű tönkölydara), de használhatsz e helyett is őrölt zabpelyhet
A töltelékbe most 45 dkg fagyasztott meggy került (Úgy szoktam az aprószemű gyümölcsöket kiolvasztani, hogy hideg vízbe öntöm, párszor átkavargatom, aztán leszűröm és lecsöpögtetem, így olyan, mintha friss lenne, nem löttyed meg), de bármilyen nyers gyümölcs, lecsöpögtetett kompót jó.
A "cukrot", a tojásokat és a vaníliát gépi habverővel habosra keverem, majd belekeverem a kicsit áttört túrót, a citromhéjat, végül 3-4 részletben a búzadarát, vagy zabpelyhet







2015. augusztus 22., szombat

Morzsasüti újra és újra

Nem lehet megunni. Miután kiveszed a sütőből, és vársz annyit, hogy vágható legyen, akkor ropogós. Ha kibírod másnapig (vagy véletlenül marad belőle), akkor omlós és puha.

Ráadásul (a sütési időt nem számolva), a szilvapucolást is figyelembe véve, mindez kb. 15 percet igényel.

Ezúttal:
a linzer:
  • 28 dkg őrölt zabpehely
  • 7 dkg finomliszt
  • 1 zacskó (12 g) sütőpor
  • 15 dkg hideg vaj
  • 15 dkg cukornak megfelelő mennyiségű édesítőszer
  • 1 tojás
 a töltelék:
  • 2 "összemarék" negyedelt szilva, ez kb. 0,5 kg (ha számolod a szénhidrátmennyiséget, mérd ki pontosan)
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 3-4 dkg porcukornak megfelelő mennyiségű édesítőszer
  • 1 kávéskanál kínai ötfűszer (jó csak fahéj is, vagy mézeskalács fűszer)
  • 1 zacskó vanília ízű pudingpor (vagy 3 dkg barnarizsliszt)
Épp úgy kezdtem, ahogyan máskor is.  Pontosabban annyiban másképp, hogy az aprítógépben először a zabpelyhet őröltem lisztté. Hozzátettem a lisztet és a sütőport, egy pillanatra újra bekapcsoltam, hogy ezek megfelelően elkeveredjenek. A tetejére daraboltam a hideg vajat, rászórtam az cukrot édesítőszert, ráütöttem a tojást, és újra bekapcsoltam a gépet. Csak addig kevertem, amíg morzsássá vált.

A töltelék hozzávalóit egy tálban összekevertem.

Egy 24 cm átmérőjű kapcsos tortaformát kibéleltem sütőpapírral, és a morzsa kb. 4/5 részét belenyomkodtam úgy, hogy legyen egy kis pereme. Ráöntöttem a szilvát, elegyengettem, majd a tetejére szórtam a maradék morzsát.

Hőlégkeverésben 160 fokon sütöttem, kb. 50 percig ( a 40-től nézegetem, hogy elég piros-e már).

Elbírna egy kis tejszínhabot, de mi anélkül ettük most, és persze így is nagyon jó volt.








Elnézést kérek mindenkitől, aki eddig esetleg megcsinálta ezt a süteményt, és nem lett elég szilvás. Azért piros most a szilvamennyiség a hozzávalók felsorolásában, mert a minap (egy bloggerjáték kapcsán) rádöbbentem, hogy "összemarék" helyett "marék" volt a mértékegység, most javítottam.

2012. július 15., vasárnap

Morzsasüti és "kétparadicsomos" cukkinis tészta



Az idei első marék szeder sorsa morzsasüti képében teljesedett ki, egy kis őszibarack társaságában.
A mi morzsasütink hosszadalmas evolúciós folyamaton ment át, mire a jelenlegi verzió kialakult.
Egy barátnőm valami puccos dobozos porból készítette, úgy kb. 15 éve. Nekem az nagyon ízlett, de az elvemet nem adtam fel, miszerint lehetőleg nem vásárolok előre elkészített dolgokat az étkezésünkhöz.
Találtam egy reszelt linzer receptet, ami hasonlított, de a tészta állagát nem mindig tudtam jól eltalálni, így a reszelés nehézkes volt.
Aztán, amikor Legkisebbünk a cseperedése kb. 8. évében elkezdett sütni-főzni, valami alkalomra kapott tőlünk egy szakácskönyvet (Dr. Oetker Az első süteményeskönyvem), amiben megtaláltuk a TÖKÉLETES morzsasüti receptet.

Hozzávalók:
  • 35 dkg finomliszt
  • 1 zacskó (12 g) sütőpor
  • 15 dkg hideg vaj
  • 15 dkg cukor
  • 1 tojás
A robotgépbe a kést beleteszem. Beleöntöm a lisztet és a sütőport, egy pillanatra bekapcsolom, hogy ezek megfelelően elkeveredjenek. A tetejére darabolom a hideg vajat, rászórom a cukrot, ráütöm a tojást, és újra bekapcsolom. Addig keverem, amíg morzsássá nem válik. Figyelek rá, hogy ne kezdjen összeállni (akkor egy kis liszt hozzáadása segít), épp, hogy csak morzsa legyen.
Egy sütőpapírral bélelt tepsibe öntöm, majd készítek még egy adag morzsát, aminek kb. a harmadát még hozzáöntöm. Elterítem a tepsiben, és a tenyereimmel jól lelapogatom, összetömörítem.
Ekkor ráöntöm az előre elkészített vaníliapudingot (a süti készítését ezzel indítom, mert mire a morzsa elkészül, a puding még folyik, de nem tűzforró), amit 2 zacskó vaníliapudingból, 6-7 evőkanál cukorból és 3/4 liter tejből főzök.
A pudingot kirakom gyümölccsel, majd egyenletesen rászórom a maradék morzsát.


Előmelegítés nélkül 160 fokon, kb. 50 percig sütöm.
Ha kész, akkor hűvös helyre teszem, illetve várok addig, amíg a puding megszilárdul, majd felszeletelem.


Az eredeti recept természetesen egy adag morzsát ír, de én a mi nagyüzemiségünk miatt (ma is 9-en ebédeltünk) 27X34 cm-es tepsiben készítem, így dupla adag szükséges.

Tegnap reggel gyorsan és sokat kellet főznöm, mert a délelőttöt nem töltöttük itthon az urammal, azonban ismét nyitva volt a raszta-műhely.
Tetézte a bajt, hogy a kamrában lévő, egy hete anyukámtól kapott termetes cukkini elkezdte magát átadni az enyészetnek.
Gyors újratervezés következett, igazából főzés közben alakult ki, mit is csinálok belőle.

Egy jó nagy, sógoromék kertjéből származó lilahagymát felkockáztam, olívaolajon elkezdtem párolni. Megszórtam összeaprított fokhagymával, őröltem rá borsot, rászórtam a felkockázott cukkinit, pár karika meleg vízbe áztatott, majd felaprított aszalt paradicsomot, két nagy szem lebőrözött, felkockázott friss paradicsomot, és erős tűzön összesütöttem. Kakukkfűvel, szurokfűvel, bazsalikommal rozmaringgal és tárkonnyal ízesítettem, a végén sót is szórtam rá. Imádom a provanszi fűszerillatot és ízeket.
Amikor kész lett, durumtésztából készült pennével kevertem el.