Palacsinta, és fermentált kölesből készült "nemtúrókrém".

Nem ismerek olyan embert, aki nem szeret palacsintát enni. Nehézség akkor keletkezik, ha tejérzékeny, tojásérzékeny, vagy vegán vagy.
Ez egy nagyon egyszerű palacsintarecept, az alapját a Prove.hu-n található palacsintarecept képezi. A töltelék fermentált kölesből készült "nemtúrókrém", ami azon kívül, hogy baromira egészséges, baromira finom is. 
Amit láthatsz a köleskrém mellett, az meggylekvár, amit én főztem.

Na, akkor lássuk szép sorjában.

Azt fontos elmondani, hogy csinálhatod nem fermentált kölesből is, akkor nem kell előre "dolgozni", és egy kis citromlével savanykássá teheted.

A palacsinta:

100 g teljes kiőrlésű liszt

10 g csicseriborsóliszt

1 teáskanál édesítőszer (1:4)

1 csipet só

0,5 teáskanál kurkuma

1 teáskanál olaj

100 ml szénsavas víz

100 ml növényi tej (mandulatejet használtam)

Én 10 személlyel kalkuláltam, így ezeknek az ötszörösét tettem egy turmixgépbe és simára turmixoltam, majd vékony palacsintákat sütöttem belőle.

A fermentált köleskrém:

 

Én kb. 5 napig szoktam szobahőmérsékleten tartani a kölest, az az a savanyú íz, amit mi megfelelőnek tartunk ehhez a krémhez (tortakrémmé is alakítható, majd azt is megmutatom).

A fermentációhoz: 

1 bögre köles (ezt alaposan át kell mosni, mert a köles szaponin tartalma magas, sokan nem tudják, hogy emiatt nem szeretik, és ha alaposan átmosnák, a fura, szappanos íz elmúlna), amit egy szűrőben, folyóvízzel átmosok

0,5 l forralt, visszahűtött víz

1 dkg só

Mindezeket betöltöm egy tiszta (nem steril, csak tiszta) befőttes üvegbe, rázárom a tetejét, ráteszem egy kistányérra (kicsit ki fog szivárogni a víz az erjedés során, ezért mindig kell alá valami) és 5 napig békénhagyom a konyhapulton. Ezután, ha nem használom fel azonnal, akkor a hűtőszekrénybe teszem, ahol hetekig eláll.

A krémhez:

A fermentált kölest leszűrtem, majd

1,5 bögre vizzel és 

1,5 bögre mandulatejjel (az a tapasztalatom, hogy háromszoros mennyiségű folyadékban főzve lesz ehhez a túrókrémez hasonló állaghoz a legjobb), 

1 bio citrom lereszelt héjával, és

kevés édesítőszerrel  elkevertem, majd fedő alatt addig főztem, amíg a folyadékot beszívta és kis kürtők keletkeztek a felületén.

Ezt követően kihűtöttem és egy motoros habverővel alaposan átkevertem. Mivel úgy láttam, lehetne még egy kicsit krémesebb, egy kis növényi joghurtot is kevertem közé, de ez elhagyható.

Ezután megtöltöttem vele a palacsintákat, volt, amelyikhez baracklekvárt, volt, amelyikhez meggylekvárt tettünk.

Köleskrém

Egyik legnagyobb családi kedvencünk a "nemtojáskrém", kölesből. Eredetileg a Vegánblog arányait használtam, de az az igazság, hogy arra már nem emlékszem, sőt arányokat sem szoktam tartani, mert legtöbbször főzök egy nagyadag kölest, és különböző cuccokat csinálok belőle. Természetesen mindegyik teljesen más, így észre sem vesszük, hogy "ugyanazt" esszük. 

ez egy régebbi kép

Ha nem használtál még kölest, és nincsenek információid, vagy vannak, de idegenkedsz, mert azt hallottad, fura mellékíze van, akkor fontos tudnod valamit. NINCS FURA MELLÉKÍZE, ha megfelelően kezeled.
Egyszerűen alaposan meg kell mosni. Ugyani a kölesnek magas a szaponintartalma, ezért, ha nincs jól megmosva, kicsit kesernyés, szapanízű lehet. Beleszoktam tenni egy sűrű szűróbe és folyóvíz alatt jó alaposan megmosom. Nem csak sós kencéket szoktam belőle csinálni (pl. ezt), hanem édességekett is (pl. ezt), és egyik finomabb, mint a másik, hidd el.

Ami még fontos, hogy hogy ha valami krémes, egynemű cuccot akarsz belőle, akkor háromszoros mennyiségű vízben főzd meg. 

Ahogyan ezt a mait csináltam:

• 1 bögrényi főtt köleshez 
• szórtam fehérborsot, 
• nyomtam mustárt (1,5-2 evőkanálnyit), 
• majonézt (nem tudom a mennyiséget, mondjuk 4-5 evőkanálnyit), 
• fekete sót (a kénes íz miatt, de nélküle is jó, azzal a sóval, amit használsz)
• sörélesztőpelyhet (4-5 evőkanálnyit)
• és volt egy pici darab lilahagyma, meg egy kisdarab póréhagyma, ezeket nagyon picire kockáztam, és
• beletettem egy szórásnyu kurkumát, hogy szép színe legyen, persze, nélküle is teljesen jó, csak "sápadtabb).

Mindezeket összekevertem. Meg szoktam kóstolni és ha nem elég krémes, teszek még majonézt, és a többi ízesítőből is teszek, ha szükséges. 
Legjobb előző nap megcsinálni, hogy összeálljanak az ízek, de mi azonnal is szoktuk enni.

Köleskrém, almával

 Még tegnap főztem ezt a köleskrémet, vaníliaőrleményt és édesítőszert tettem bele, ma délelőtti "kisevésre" épp jó lett a negyede, a rápakolt almával együtt pont 20 g szénhidrátot tartalmaz.

A mennyiségnek, amit most ide leírok, én - ahogy az előbb is írtam -, csak a negyedét ettem meg, de megfőzni nehéz lenne kevesebbet és a hűtőszekrényben napokig eláll, illetve úgyis van rá jelentkező, mert nagyon finom.

Hozzávalók:

• 10 dkg köles (fél bögre)
• négyszeres mennyiségű, azaz két bögre folyadék, ami csak víz is lehet, de a negyedeként
• ha vegán vagy, vagy tejérzékeny, használhatsz mandulatejet (más növényi tejet, amit szeretsz)
• ha "csak" szénhidrátdiétára van szükséged, akkor tehetsz bele habtejszínt
• édesítőszer, amilyet használsz, én 1 evőkanálnyi ereitrittel főztem meg
• 1 teáskanálnyi vaníliaőrlemény (illetve "vaníliázd" úgy, ahogyan te szoktad)

A jól átmosott kölest (ez fontos, mert a szaponintartalma miatt esetleg nem szeretetnéd az ízét, ha csak éppen átöblíted, így meg biztosan nagyon finom) leöntöttem a négyszeres mennyiségű folyadékkal, beletettem a többi hozzávalót, és a felforrást követően, fedő alatt - időnként átkeverve - puhára főztem.

Amikor kihűlt, betettem a hűtőszekrénybe.

Ma a negyedét (16,1 g szénhidrát) kiraktam egy tálkába, rátettem néhány szelet (3,5 g = 3,99 g szénhidrát) savanykás almát, és megettem.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Gluténmentes, vegán répatorta

 

Egy korábbi, karácsonyi linzer esetében - kattints ide, hogy láthasd -  ezt írtam: "ahhoz, hogy mindnyájan ehessünk a sütikből amiket csinálok, két dolgom van mostanában:  a vegánosítás, meg olyan hozzávalók összeválogatása, amelyek nagy része lassú felszívódású szénhidrátot tartalmaz. Ezt átgondoltam és cizelláltam kicsit, mert több feltételnek is kell teljesülnie:

• legyen finom és
• legyen omlós, puha, vagy ropogós, amilyenre a jellege alapján számít, aki beleharap
• ne legyen túl macerás
• legyen cukormentes és ezzel együtt
• lassú felszívódású szénhidrátokat tartalmazzon, pluszban
• legyen vegán." 

Nos, ez a répatorta még gluténmentes is, köszönhetően a feltalálójának, Horváthné Császár Adriennek.

Ha belevágsz, számolj azzal, hogy ez nem egy levegős sütemény, nem is lesz túl magas a tészta, azonban ízes és szaftos. Egyszóval, finom. (Két szóval, nagyon finom.)

A hozzávalók: (egy 18 cm átmérőjű tortaformához, amiből 10, egyenként bőségesen elegendő szelet sütemény lesz):

• 125 g gm liszt (100 g b. rizsliszt, 25 g csicseriborsóliszt)
• 1 tk sütőpor
• 1 csipet só
• 1 kk fahéj
• 125 g finomra reszelt répa
• 25 g "negyedannyi" édesítőszer
• 2 db "lenmagtojás" (2 ek darált lenmag, 7-8 ek víz)
• 50 ml olaj
• 1 tk őrölt vanília
• 1 ek citromlé
• szükség szerint kb. 0, 5 dl növényi tej, én mandulatejet használtam.

Elkészítés:

Bekapcsoltam a sütőt 180 fok hőlégkeverésre.

A lenmag darálékot elkevertem a vízzel és állni hagytam.

A lisztet és a tésztához való többi szárazanyagot egy tálba tettem és elkevertem.

Hozzáadtam a répát és az édesítőszert, azokkal is elkevertem, majd beletettem az olajat és az áztatott lenmagot, és újra alaposan átkevertem. Szükségesnek éreztem még egy kis folyadékot, így beleöntöttem a mandulatejet és azzal is elkevertem.

Beleöntöttem a sütőpapírral kibélelt formába, és 35 percig (tűpróba) sütöttem. A formában hagytam kihűlni.

Amíg sült a torta, megcsináltam a köleskrémet is a tetejére/oldalára.

Hozzávalók:

• 20 dkg (1 bögre) jól átmosott köles
• 2,5 bögre víz
• 1 bögre mandulatej
• 1 tk őrölt vanília
• 1 ek "negyedannyi" édesítőszer 
• pici kurkuma (a színe miatt, de ez el is maradhat)
• 0,5 bögre kókusztejszín
• 1 kezeletlen citrom lereszelt héja
• fél citrom leve

A kölest megfőztem a víz és a mandulatej keverékében az édesítőszerrel és a vaníliával. Amikor megpuhult, beletette, a kókusztejszínt, még egy pillanatig forraltam.

Ezt követően kb. az 1/3-ad részét elturmixoltam, majd visszaöntöttem az edénybe és beletettem a citromhéjat és a citromlevet, ezekkel is jól elkevertem. Egy nagyon krémes masszát kaptam. 

Ezt követően kihűtöttem és rákentem a tortára. (Nem volt szükség az összesre, a maradékot "elkanalazgattuk", nem esett nehezünkre.)

Eredetileg nem terveztem bejegyzést írni, ezért külön nem fényképeztem le a répatortát. A mellette lévő narancsos-marcipános-kekszes süti is vegán.

Kolbásszal töltött karaj és tejfölben panírozott karaj

Mivel a fagyasztószekrényünkben bujdokoló szép nagy darab karajnak két fele volt, ezért kétféle étel lett belőle (hahahahaha :D).

Az egyikbe beledugtam egy darab gyulai kézműves kolbászt (én ezt úgy szoktam, hogy a kenyérvágó kést - ami egy hosszú, vékony, párhuzamos oldalú penge, óvatosan átszúrom a karaj közepén, és kicsit meg is mozgatom benne, hogy a kolbász könnyen belecsússzon) , belehempergettem fokhagymagranulátum (igen, képes vagyok ilyen képtelenségre is) és őrölt bors keverékébe, nagyon forró zsírban körbepirítottam egy serpenyőben, aztán szórtam rá sót, öntöttem alá vizet, szórtam bele egy kis chilipelyhet, és szép lassan, időnként fordítva rajta egy negyedet, fedő alatt puhára pároltam, majd újra körbesütöttem, amikor már elpárolgott a folyadék.
Az elkövetkezendő napokban nagyon jól mutat majd szendvicsek belsejében, úgy gondolom.
Nem sorolom fel külön a hozzávalókat, hiszem megtettem, amíg leírtam. Az lényeges, hogy a kolbász ne legyen hosszabb, mint a hús, mert a párolás/pirítás közben a karaj rövidebbé válik és az esetlegesen kilógó kolbász nagyon kiszárad.

ilyen volt az első körbepirítást követően

A másik fele kicsit izgalmasabb lett.
Még régebben láttam egy, a neten keringő felvételt, amikor a csirkemell panírja tojás helyett tejföllel készül. Úgy emlékszem, hagyma is volt benne. Arra persze én lusta vagyok, hogy megkeressem, így a magam gondolatai alapján csináltam.
Hozzávalók (mondjuk, 4 adag, ha fejenként 2 szelet húst számolunk):

• 8 szelet karaj
• kb. 2-3 dl tejföl
• 4 evőkanálnyi liszt
• 1 kisebb fej nagyon finomra összevágott vöröshagyma
• 2 kisebb cikk zúzott fokhagyma
• őrölt bors
• só
• zsemlemorzsa (én durvára őröltet szeretek használni)
• olaj a sütéshez (nem sütöttem bő olajban, csak annyiban, ami félig ért a szeleteknek)

A karajszeleteket kicsit "megkalapáltam", és megsóztam. 

Ezután összekevertem a tejfölt a nagyon finomra vagdalt vöröshagymával, a zúzott fokhagymával és a frissen őrölt borssal.

A hússzeleteket lisztbe mártottam, aztán a fűszeres tejfölmasszába (mivel ez sűrűbb, mint a tojásmassza, nem túl könnyen tapad, kicsit rá kell segíteni egy villával, de nincs különösebb időigénye, gyorsan lehet vele haladni), majd a zsemlemorzsába.

Amíg az első két hússzeletet paníroztam, megforrósítottam az olajat. Amikor beletettem a szeleteket, lefedtem a serpenyőt és levettem a lángot takarékra. Kb. 2 percig sütöttem az egyik oldalát, aztán átfordítottam, és megsütöttem a másik oldalt is (én végig fedő alatt szoktam).

Amíg két szelet sült, addig a következő 2 szeletet bepaníroztam, így nem volt idő arra, hogy a tejföl eláztassa a morzsát, finom ropogósra sült.

Azt még el kell mondjam, hogy a második "forduló" után kitöröltem a serpenyőt egy papírtörlővel, és friss olajat tettem bele, hogy ne éghessen meg a lehulló morzsa.

Sült paprikával és sült lilahagymával elkevert párolt kölest és savanyúságot ettünk hozzá.

Szokásosan estefelé készültek a képek, amikor fényviszonyokról beszélni sem érdemes...

Sárgarépás gabonafasírt és zöldborsós bulgur

Azt hiszem, a ma készült fényképeket nehéz lesz valaha is alulmúlni, viszont annyira finom lett a vegánszekció ebédje, hogy nem hagyom ki a leírását.
Még valami: nem írok csak hozzávetőleges mennyiségeket, mert pl. maradék kölest használtam, és a zabpelyhet is csak beleszórtam a tálba, és nem igazán néztem a rázúduló forró víz mennyiségét sem.

A fasírt hozzávalói:

• 1 nagy bögrényi zabpehely annyi forró vízzel leöntve, ami jól ellepi
• 1 pohárnyi főtt köles
• 1 jó nagy, finomra reszelt sárgarépa
• só
• bors
• pici fűszerpaprika
• 2 cikk fokhagyma (helyette 2-3 szórásnyi hinget használtam)
• borsikafű
• petrezselyemzöld
• 2 evőkanálnyi útifűmaghéj (ha eszel tojást, akkor abból 1 db elegendő)
• a formázáshoz zsemlemorzsa 
• olaj a sütéshez

Amikor a zabpehely elázott, összekevertem a többi hozzávalóval, vizes kézzel gombócokat formáztam, és olajban kisütöttem, mint ahogyan az egyéb fasírtokat is szokás. Jó sok réteg papírtörlővel itattam le róluk  sütés után.

Amíg sültek a fasírtok, a bulgur is elkészült.

Hozzávalók:

• 1  "összemarék" zöldborsó
• 1 bögre teljes kiőrlésű, aprószemű bulgur (ha rizs van otthon, az is jó persze)
• petrezselyemzöld
• só
• bors
• kevés olívaolaj (bármilyen olaj jó)
• kevés lenmagolaj (el is maradhat)

A bulgurt megsóztam és megborsoztam, majd kétszeres mennyiségű forró vízzel leöntöttem, azután letakartam műanyag fóliával. kb. 15 perc alatt szívta magába a forróvizet.

A borsót kicsi olajon megpároltam egy kevés sóval.

Összekevertem a borsót és a bulgurt és a petrezselyemzöldet úgy, hogy lenmag olajat is öntöttem rá.

A hozzá készült saláta elemei: sárgarépa, salátalevél, paradicsom és zöldpaprika, valamint citromlé-mustár-fehérbors öntet.

Vaníliás-citromos főtt köles és nyers nektarinpuding

Forróságban is muszáj ebéd után egy kis édességet enni, ugye? Ráadásul ez nem is túl édes.
(Persze, itt jön a szokásos: NYUGODTAN CSINÁLD FEHÉRCUKORRAL ÉS TEHÉNTEJJEL, VAGY TEJSZÍNNEL, ha az kedvedrevalóbb, vagy számodra könnyebben elérhető!)

Hozzávalók (7-8 adaghoz):

• 20 dkg (1 bögre) köles
• só 
• vanília
• 1 citrom héja és leve
• 4-5 evőkanál cukor mennyiségének megfelelő édesítőszer
• 2 dl-nyi kókusztej
• 6-7 db nektarin
• 3 lapos evőkanál útifűmaghéj

A kölest háromszoros mennyiségű vízben megfőztem egy darabka vaníliával és egy pici sóval. Amikor felszívta az összes vizet, hozzákevertem a citrom lereszelt héját, 3 evőkanálnyi édesítőszert és kb. 1 dl kókusztejet. Ha nagyon krémesre szeretnéd, akkor tehetsz többet is, de én most azt szerettem volna, hogy "kásás" maradjon. Alaposan elkevertem, és poharakba adagoltam.

Amíg hűlt a köles, megcsináltam a nyersnektarinpudingot.

4 db nektarint héjastól felszeleteltem, és betettem az aprítógépbe. Kicsit összezúztam, hozzáöntöttem a maradék kókusztejet, a citrom levét, 2 evőkanál édesítőszert, és az útifűmaghéjat. Tovább aprítottam a géppel, addig, amíg teljesen pépes lett.

A pudingot rátettem a kölesre: egy kanállal osztottam szét a kölesespoharakba úgy, hogy még egy kis hely maradjon a tetején. Eebédig betettem a hűtőszekrénybe.

Evés előtt a maradék nektarint kicsi darabokra vágtam, és ráhalmoztam a puding tetejére.

Ez így nem túl édes, nagyon jól érezni a köles és a nektarin ízét, amit a citrom, a vanília,  íze tökéletesen kiegészít. Nekünk pont jó így, de ha valaki édesebben szereti, akkor persze édesebbre is csinálhatja.
Lehet kapni tejszínes karamella arpmát, jól illik bele az íze, ha még "finomabbra" szeretnéd.

Kókuszos, citromos kölesgolyó

Amikor a kölespudingot csináltam, megfogalmazódott bennem a kókuszos golyó gondolata.  Ma végre el is készült, így

• ehetett belőle Viola barátnője, aki diabéteszes,
• ehetett belőle Anti, aki gluténérzékeny,
• ehetett belőle Viola, aki lefutotta ma a Vivicittá félmaratont,
• ehettünk belőle mi a többiek, akiknek semmi apropó nem szolgált, csak a degeszreevési hajlandóságunk volt óriási.

Nagyon jó lett. Üde, könnyű, már-már az a képzete támad az eszegetőnek, hogy túrós édességet eszik.

 

FONTOS: a kölesnek nagyon magas a szaponintartalma, ami jellegzetes ízt ad neki, ezért sokan nem szeretik. A "szappanos" íztől úgy tudod megszabadítani, hogy alaposan megmosod, Én beleteszem egy szűrőbe, folyatok rá vizet és közben folyamatosan kavargatom a kezemmel, Mire a víz újra teljesen színtelen és átlátszó lesz, a szappanos íz is elmúlik. 

Az eredeti recept, ahogyan először készült (azóta már nem teljesen így csinálom, olvasd a piros betűs részt):

1,5 pohár kölest kétszeres mennyiségű vízben vaníliával megfőztem. Tettem hozzá kb. másfél evőkanálnyi cukornak megfelelő mennyiségű édesítőszert, 1 citrom lereszelt héját, vaníliát, és 4-5 dkg-nyi kókuszreszeléket. Mire teljesen kihűlt, keményebb lett annál, amit én megfelelőnek gondolok a kókuszgolyó állagának, ezért kevés vizet kevertem közé, és még egy kis édesítőt tettem hozzá. Vizes kézzel kigombócoztam, és kókuszreszelékbe hempergettem.  
Nagyon könnyed, és üde desszert. A hígítás miatt azt gondolom, hogy legközelebb 1:3 lesz a köles és a víz aránya. Nem is tudom, miért nem így csináltam, mert ha "körözött" készül belőle, akkor is mindig ezt tartom.

Amit azóta változtattam:

A háromszoros mennyiségű folyadék vált be. Ha "normál" kókusztejjel csinálom, akkor a kölesmennyiség háromszorosát használom. Ha fémdobozos, zsíros kókusztejet használok, azt kétszeresére hígítom,  és abból mérem ki a kölesmennyiség háromszorosát. Tehát megfőzöm a kölest a folyadékban, a végén hozzáteszem az édesítőszert (használhatsz cukrot is, ha neked nem kell helyettesítened), és a kókuszt, meg a reszelt citromhéjat (kezeletlen héjút, vagy biot használok), és citromlevet is nyomojók bele.  Alaposan összekeverem (megkóstolom, ha kell, utánaízesítem. Addig hagyom állni, amíg a kezem már elbírja a hőt, akkor kigombócozom és kókuszba hempergetem. Ha van pirított mandula, akkor az nagyon finom a közepébe.

Az utóbbi időben 2 dologra szoktam még rá: szárított citromhéjat megőrlök, és azt is teszek bele, illetve a forgatáskor a kókuszreszelék közé teszek őrölt liofilizált epret. Ettől szép rózsaszínű lesz a külseje.

A mandulát pirítása: vagy serpenyőben, folyamatos kevergetés mellet pirítotm meg (olyankor, ha eléggé megpirult, azonnal kiöntöm egy tányérra, hogy a serpenyő hője ne piríthassa tovább), vagy forrólevegós sütőben, 160 fokon 10 percig pirítom úgy, hogy félidőben átkavarom.

Fontos, hogy nem szentírás a hozzávalók mennyisége, kóstold meg, és addig alakítsd az ízét és az állagát, amíg a számodra megfelelő lesz.

Nem maradhatnak el a Violáról ma készült képek. A 143 cm-es, 39-40 kg-os "kicsilány" a 2773 női indulóból az 1377. lett, egy laza, jókedvű futással. 

rajtra várva

legyőzte a gravitációt

a pulóver nehezebb ügy volt, mint előtte a 21 km :D

Ééééés, ha legörgettél a végére, megláthatod az epreset is.

Nevezzük kölespudingnak!

Ma reggel akadtam erre a blogbejegyzésre, és azt gondoltam, nagyon jó lesz gluténmentes desszertnek a már kitalált piskótatekercs mellé, hogy a lisztérzékeny szekció - amit Anti, és Bálint barátja, Ákos alkotott - se maradjon süti nélkül.

Persze, nem tudok kibújni önnön magamból, ezért csak nagyjából követtem a recept vonalát, így tökéletesen pontos mennyiségeket sem tudok megadni, ráadásul az ilyesfajta sütiknél már megtapasztaltam, hogy kóstolgatom, nézegetem, aztán egyszer csak azt gondolom, jó lesz ízre, állagra egyaránt. Most is ez történt, majd amikor Ákossal megkóstoltattam, ő azt mondta, jó lenne bele egy kis vanília is. Nagyon igaza volt.

Ha megnézitek az eredeti receptet, az láthatóan egy masszív, szeletelhető tortát eredményezett. Én kevesebb kölessel, és több tojással csináltam, így lazább, inkább pudinghoz hasonlító állagot kaptam. Eredetileg úgy terveztük, csinálunk hozzá barack fagyit, de végül az elmaradt, viszont így is nagyon jót ettünk.

Ne számítsatok arra, hogy az általam leírtak alapján egy kifejezetten édes sütit kaptok. Kellemes desszert, de ha nagyon édesre vágytok, akkor több cukrot (vagy amit szoktatok) használjatok, ha rászánjátok magatokat arra, hogy megcsináljátok, amit egyébként nem fogtok megbánni!

• háromszoros mennyiségű vízben megfőztem 1 bögre kölest egy kicsi sóval, majd kihűtöttem (végül nem használtam fel a teljes mennyiséget a sütihez)
• 2 tojást szétválasztottam, a fehérjéből habot vertem, a sárgákat kikevertem 3 evőkanál cukorral (manapság negyedannyi édesítőszert használok)
• a tojásmasszába belereszeltem 1 citrom héját, hozzátettem 3 evőkanál baracklekvárt (xilittel készült)
• a kihűlt kölesből 1 marékkal félretettem (zöldséges fasírt lett belőle), a többit elkevertem a tojásos, lekváros keverékkel, és kevertem közé még egy bögrényi túrót is
• belekevertem a tojáshabot
• 1 almát felkockáztam, azt is közé kevertem
• ezután került bele egy kis őrölt vanília
• pici vajjal kikentem 2 szilikon pástétom formát és egyenletesen eloszlattam benne a keveréket
• 180 fokon, kb. 1 órán át sütöttem

Igaza van Reninek, az Így is lehet... blog írójának, hogy hidegen lehet igazán jól szeletelni. Persze forrón is nagyon finom, így bizony mi az egyiket "beáldoztuk", és jól tettük.

Ami még fontos - a nálam szokásos fő szempont érvényesülése -, hogy ez egy kevés munkát igénylő süti.

Vegán reggeli

Ez a bejegyzés az árválkodó másik blogom, a maradékkommmandó bejegyzése is lehetne, mivel a tegnapelőtti vacsora maradékából készült a köles körözött.

A tökmagos kence teljesen friss, ezért inkább itt kapott helyet, de ha úrrá leszek a lustaságomon és még időm is lesz, lehet, írok oda is.

A tökmag kence hozzávalói:

• 15 dkg-nyi hántolt tökmag
• 2 cikk zúzott foghagyma
• 1 evőkanálnyi nyers tökmagolaj (bármilyen olaj)
• só
• víz

Azt szerettem volna, hogy nyers legyen, de a pirult tökmag íze is vonzott, így kompromisszumot kötöttem magammal és a magok kb. egyharmadát pici sóval megpirítottam egy tapadásgátlóval bevont serpenyőben. 

Amikor kihűlt a pirított mag, az összeset betettem egy késes aprítóba és összezúztam. Hozzátettem a fokhagymát, az olajat, pici sót és tovább kevertem, időnként egy-két korty vizet hozzáadva, hogy elérje a kenceállagot.

Akinek nincs aprítógépe, kávédarálóval megőrölheti a magokat és egy tálkában villával elvégezheti a kevergetést.

A köles kence hozzávalói:

• 1 bögre párolt köles
• 1 evőkanál mustár
• 1 evőkanál olívaolaj (bármilyen olaj)
• kevés reszelt vöröshagyma
• 1 kávéskanál összetört köménymag
• 1,5 kávéskanál fűszerpaprika
• kevés bors
• só
• víz
• hagymalevél

Én most tavalyi fagyasztott medvehagyma levelet használtam, de újhagyma, vagy snidling is megteszi természetesen, sőt, el is maradhat, ha épp nincs otthon semmi ilyesmi.

Azért emlegettem a maradék felhasználást, mert nem tisztán kölesből készült, hanem gombás-öldséges párolt kölesből, amit korábban vacsorára főztem.

A hagymalevél kivételével mindent összezúztam az aprítógépben, kevés vizet adtam hozzá a krémállag eléréséhez. A végén villával közékevertem az apróra vágott hagymalevelet.

Sajnos a kencék eleve nem túl fotogének, én meg nem is tudok jó képeket készíteni, de talán a "hangulat" érezhető

Vegán "grilltál"

Ha 20 percnél nem szánsz többet az ebéd előkészítésére, akkor bátran vágj bele!

Hozzávalók:

• egy akkora sütőedény, amiről tudod, hogy elég a tartalma egy étkezéshez
• annyi zöldség, amennyi az edénybe belefér (édeskrumplit, hagymát, gombát, paradicsomot, cukkinit használtam)
• kevés olívaolaj (bármilyen olaj)
• köles (ha rizs van kéznél, az is tökéletes)
• gyros fűszer (természetesen boltban kapható is teljesen jó, de érdemes ezt is kipróbálni)
• só
• fokhagyma

Egy sütőedény aljára olívaolajat kentem, szórtam rá kevés durvaszemű sót. Az előtte felszeletelt zöldségeket rétegenként beleraktam, úgy, hogy valahová középréteg-tájra beszórtam 3 cikk zúzott fokhagymát, és minden második réteget megszórtam kölessel (természetesen rizs is jó erre a célra, barnarizs vagy árpagyöngy esetén viszont elő kell főzni). Ettől egyrészt tökéletes egytálétellé vált, másrészt semmi fölösleges folyadék nem keletkezett, hiszen a köles felszívta azt. Minden réteg közé szórtam egy kevés gyros fűszert is. Annyivel cifráztam, hogy tegnap este  cukkiniszeleteket egy bordázott aljú serpenyőben meggrilleztem, de persze ez akár el is maradhat.

A tetejére lédús paradicsomszeleteket tettem, hogy ne száradjon ki idejekorán és meglocsoltam olívaolajjal is.

Kb. 40 percig sütöttemm 200 fokon.

Illatos és finom, ellenben kevésbé fotogén, ráadásul semki nem viszi el helyettem a fényképezőgépet a szervízbe.

Ezerarcú cukkini

Cukkini újra és újra. Megunhatatlan. Ezúttal egy "tepsis" változat.

Hozzávalók (4-5 adagnyi):

• 2 közepes cukkini
• 4 paradicsom
• 2 db vöröshagyma
• 1 db lilahagyma
• 1 db pritaminpaprika
• 1 evőkanál olívaolaj
• 1 maréknyi köles (természetesen rizs is jó, ha az van kéznél)
• só
• baszalikom
• kakukkfű
• szurokfű (oregano)
• 2 cikk fokhagyma
• bors
• 10 dkg-nyi juhtúró (ha vegán vagy, használj füstölt tofut, villával összetörve)
• 3-4 dl natúr joghurt (ha vegán vagy, használj "magtejfölt", vagy bármilyen növényi "tejszínt", "tejfölt")
• 1 db csípőspaprika

Egy sütőedény alját kikentem olívaolajjal, szórtam rá durva szemű sót, és szétterítettem a kölest. Azt gondoltam, ez lesz a  nedvességmegkötő anyag, hogy ne tocsogjon az egész a sülés során keletkező létől. Jól gondoltam. Finoman szaftos lett, de leve egyáltalán nem volt.

A felszeletelt cukkiniket, hagymákat, paradicsomokat nagyjából sorba rakosgattam úgy, hogy először a cukkiniket körbe-körbe kiraktam, és közé dugdostam a többit. Igazából nem volt benne konzekvencia.

A zöldségek tetejére rászórtam az összevagdalt zöldfűszereket (szárított is lehet), őröltem rá színesborsot és még szórtam egy kevés sót, majd 30 percig sütöttem 200 fokon.

Miután nagyjából megsült, megkentem a fokhagymával elkevert natúr joghurttal, rámorzsoltam a tetejére a juhtúrót, megszórtam finomra vagdalt csípőspaprikával és megpirítottam.

Ízes lett és szép színes. Egy tál céklás jégsaláta, balzsamecettel és olívaolajjal épp jó volt hozzá.

 

Ha visszatöltjük a cukkinit a cukkinibe az cukkinikolbász?

...talán nem, de nagyon finom.

Hozzávalók (3 adagnyi):

• 2 db vékony cukkini
• kb. 25 dkg-nyi édeskrumpli (helyettesíthető répával, krumplival, paszternákkal, bármivel, amit szívesen eszünk cukkinivel együtt)
• 3-4 dkgnyi parmezán (bármilyen sajt)
• 3 evőkanál párolt "valami". Én köles-vöröslencse-lenmag egyveleget használtam, mivel az volt más ételhez a köret, de rizs, gersli, kuszkusz, bulgur, bármi megteszi, amit általában eszünk
• zúzott fokhagyma
• őrölt bors
• borsikafű
• szurokfű (oregano)
• aprított petrezselyemlevél
• 25 dkg-nyi édeskrumpli, ami helyett használhatunk répát, krumplit, paszternákot, sütőtököt, szintén bármit, ami a kezünk ügyében van és szeretjük
• 1db jó nagy paradicsom
• olívaolaj (bármilyen olaj)
• só

A cikkunik végeit egyenesre vágtam úgy, hogy nagyobb darabok jöjjenek le, majd harmadoltam mindkettőt. Karalábévájóval kiszedtem a hengerek belsejét úgy, hogy kb. 1 cm széles terméshús maradjon meg a héjon. A keletkezett cukkiniforgács egy részét apróra vágtam, egy részét félretettem.

A végekről levágott darabokat durvára reszeltem, hozzáadtam az apróra vagdalt cukkinibelsőt, a finomra reszelt parmezánt, a köleses egyveleget, és a fűszerek egy részét. Alaposan összekevertem és teletömködtem vele a cukkinihengereket.

Az édeskrumplit feldaraboltam, közészórtam a maradék cukkinidarabokat, a maradék fűszereket, a cukkinihengerekből kimaradt "tölteléket" és ezt is alaposan összekevertem.

A sütőedény aljába szórtam durvaszemű sót, megpocsoltam olajjal, beleállogattam a megtöltött cukkiniket, és közészórtam a töltelékes keveréket, majd a nem túl egyenletesen feldarabolt paradicsomot rászórtam a tetejére. Picikét a tetejét is megsóztam.

A tálat letakartam, és kb. 30 percig lefedve, utána még 20 percig fedetlenül sütöttem 200 fokon.

Anyukám 70. szülinapi ebédje

Nem pontosan az, aminek látszik. Pontosan, az, töltött csirkecomb, de nem olyan. Magvak vannak benne, meg zabpehely.

Hozzávalók:

• 6 db nagy csirkecomb
• pár darab elnegyedelt hagyma

A töltelékhez:

• 10 dkg-nyi zabpehely
• 1 pohár köles
• 2 db fokhagyma
• fél pohár lenmag
• 2 evőkanálnyi szezámmag
• 1 kicsi csokor medvehagyma
• 1 kicsi csokor petrezselyemzöld
• borsikafű
• 3 cikk fokhagyma
• örölt bors
• só
• olívaolaj

A hagymát az olajon sóval pároltam, közékevertem a kölest, mikor forró lett, felöntöttem 2,5-szeres forróvízzel, lefedtem, takarékra állítottam a gázlángot és addig hagytam úgy, amíg kürtőcskék keletkeztek benne. Mármint a kölesben. :) Akkor pár percig még rajta hagytam a fedőt, aztán kitettem hűlni.

Amíg a köles készült, a zabpelyhet elkevertem langyosvízzel.

A lenmagot és a szezámmagot is beáztattam. A lenmag fontos kötőanyag, nem szükséges a töltelékbe tojás.

Összekevertem az összes hozzávalót, betöltöttem a kicsit elősózott csirkecombok bőre alá. Én nem szeretem szabályosra, összetűzöttre csinálni ezt az ételt, azt szeretem, ha színes, rusztikus látványt kelt a bőrök alól kikanikáló töltelék.

Egy üvegtepsi aljába olívaolajat kentem, szórtam rá durva szemű sót, ráfektettem a combokat, a közökbe hagymacikkeket dugtam, majd a tetejét is megszórtam sóval.

200 fokon sütöttem fólia alatt 30 percig, utána levettem róla, még kb. ugyanannyi idő alatt lett ropogós piros.

A vegán változatot elfelejtettem lefényképezni. Kettévágott cukkinik belsejét kivájtam, a forgácsokat a töltelékbe kevertem. Megtöltöttem a cukkiniket a töltelékkel. A sütőedény alját kiolajoztam, a maradék tölteléket elsimítottam benne, ráfektettem a "hajócskákat, és ropogós pirosra sütöttem. Sajnálom, hogy elmaradt a fénykép.

Ez a csirke maradéka:

A salátát sem fényképeztem le, amit mellé ettünk. Sokféle zöld levél volt, paradicsom, retek, hagyma, olívaolaj, bors, balzsamecet.

Szezámmagos gomba-padlizsán egyveleg zöldborsós kölessel

Gyors ebéd kellett Violának, mert a délelőttöt ellustálkodtuk, egykor meg el kellett indulnia a barátnője esküvőjére.

Volt a hűtőben 3 nagy gomba, vettem valamelyik nap padlizsánokat, szerencsére ezek gyorsan készülnek. Persze, megint úgy álltam oda a konyhapulthoz, hogy nem tudtam, mi lesz belőle, csak elkezdtem kockákra vágni mindkettőt.

Öntöttem egy serpenyőbe olívaolajat, felforrósítottam, beleszórtam a felkockázott gombát és a padlizsánt, nagy lángon pirítottam. Közben megsóztam, őröltem rá borsot, szórtam bele egy pici zúzott fokhagymát, és jó sok szezámmagot.

Kuszkuszt akartam csinálni hozzá, de rosszul emlékeztem, nem volt itthon. Így zöldborsós köles lett helyette.

A kölest pici olívaolajon pirítottam, felöntöttem kétszeres mennyiségű forróvízzel, őröltem bele borsot, megsóztam, majd fagyasztott zöldborsót kevertem bele.
Kb. negyedórányi főzés után kis kürtők keletkeznek benne, én akkor szoktam késszé nyilvánítani.

Mindez nem tartott teljesen 30 percig.

Kb. 3 adagnyi étel lett ebből a mennyiségből :

• 20 dkgy-nyi gomba
• 1 db közepes padlizsán
• 1 cikk fokhagyma
• 3 evőkanál szezámmag
• só
• bors
• 1,5 dl köles
• két maréknyi zöldborsó
• 3 evőkanálnyi olívaolaj

Magos nemhús és nemrizses hús

Holnap elutazunk az urammal. (Igaz, előtte még dolgozom egy kicsit.)

Ilyenkor mindig igyekszem előre csinálni mindenféle finomakat, hogy a szülőmentesség minden tekintetben üdítő legyen.

Persze e kényelmem és a lustaságom itt is kiütközik, mert igyekszem minél kevesebb munkával elérni azt, hogy mindenkinek legyen kedvére való. Igaz, ez eléggé pepecselős, de a hús csak a legvégén kerül bele, miután a Viola részét kiszedtem, így nincs is bennem az az érzés, hogy többfélét főzök.

Most az egyik finom ez a magokból főzött étel. Olyan, mintha rizseshús lenne, de csak kevés barnarizs van benne, a többi elem olyan, amit Lőrinc és Bálint  is nagyon szeret, ugyanakkor a komplett fehérje Viola részére is biztosított, pluszban Anti sem eszik glutént. Kata eléggé mindenevő, így neki mindenképp jó, és mivel Kati most épp nyaral, a gombát is belekevertem a húsosba, nem külön tároljuk. Nos, miután a népünket felsoroltam, megmutatom az ételt is.

A neve lehetne magos nemhús, illetve nemrizses hús. Talán ezek a leginkább illőek.

Hozzávalók (kb. 8 személyre, úgy, hogy legyen egy kis maradék is):

• 1 pohár barnarizs
• 1 pohár lenmag
• 1 pohár hajdina
• 0,5 pohár köles
• 0,5 pohár vöröslencse
• 4 db sárgarépa
• 15 dkg-nyi zöldborsó
• 1 cukkini
• 50 dkg gomba
• 40 dkg pulykacomb filé
• 1 vöröshagyma
• 2 cikk fokhagyma
• 2 evőkanálnyi vaj
• 5 evőkanálnyi olívaolaj

Legelőször a pulykát vágtam kicsi kockákra. Egy evőkanál olaj és 1 evőkanál vaj keverékén sóval hagymát pároltam, megszórtam fehérborssal, tettem rá zúzott fokhagymát, és megpároltam benne a pulykát.

Amíg a pulyka párolódott, húsmentessé tettem a konyhát, és hozzáláttam a többihez.

2 pohár barnarizst egy gyorsfőzőben kevés olívaolajon pirítottam, felöntöttem kétszeres mennyiségű forróvízzel, megsóztam, rázártam a tetejét és kb. 20 percig főztem.

A cukkinit felkarikáztam, sütőpapírral bélelt tepsin meggrilleztem volna, ha nem hőlégkeverésre állítom a sütőt. Így puhább lett a szokásosnál, de szépen megpirult.

A gombát felaprítottam. Vaj, olívaolaj és só keverékén megpirítottam, kicsi fokhagymát is szórtam rá a vége felé.

Egy lábasban olívaolajat forrósítottam, ráöntöttem a magvakat és kicsit pirítottam. A 3 pohárnyi mennyiséget 5 pohár forróvízzel felöntöttem, beletettem a felkarikázott répákat, a zöldborsót, megsóztam, lefedtem és addig főztem, amíg kis kürtők keletkeztek a tetején.

Amikor mindennel kész lettem, a hús kivételével mindent összekevertem úgy, hogy tettem félre egy kis gombát.
Kiszedtem a Viola "adagját", hozzákevertem a félretett gombát. Azután a többit elkevertem a hússal.

 A Violáé:

A többieké:

Töltött káposzta, nyári különkiadás

Így kezdődik. Meleg időben, 3-4 nappal a tervezett ebéd előtt:

Kovászolt káposztát készítek, ugyanúgy, mintha uborkát csinálnék (mint látható, azt is csináltam most is). 

Hozzávalók egy ötliteres üveghez:

• 3 friss káposztafej
• kb. 2 l víz
• 3 dkg só/1 l víz
• 3-4 gerezd fokhagyma
• 2 csokor kapor
• 2 szelet pirított kenyér

Muszáj leforrázni a káposztát, hogy ne törjenek a levelek. A káposztafejet mindössze addig tartom a forró vízben, amíg annyi levelet leszedek , amire szükség lesz a töltelékhez, utána kiveszem a vízből a többi részét, és felszeletelem "aprókáposztának". Amikor kész a szeletelés,  berakom üvegbe így, ahogy itt látható a képen, a leveleket összebungyurgatva, mintha töltelékek lennének. Így könnyen lehet majd vele dolgozni a csomagolás során.

Az üveg aljára teszek egy csokor kaprot. Ráteszem a felszeletelt káposzta felét, belerakosgatom az összebungyurgatott képosztaleveleket, és a fokhagymagerezdeket, majd rákerül az aprókáposzta másik fele. Erre a maradék kapor, majd a megpirított kenyerek.

Közben a vizet felforralom, feloldom benne a sót, és óvatosan belecsurgatom az üvegbe. Nem biztos, hogy sikerül egyszerre, mivel a káposztalevelek között elég sok a "beszorult" levegő. Óvatosan szoktam rázogatni, mozgatni az üveget, és utántöltöm. Lefedem egy kistányérral a tetejét, és kiteszem a napra. Kicsit később még mindig muszáj ránézni, és ha szükséges, feltölteni vízzel, amit olyankor újra felforralok.

Ez az étel számomra az átmenet a paradicsomos, szabolcsi jellegű töltött káposzta és a karácsonyi-húsvéti kolozsvári töltöttkáposzta között. Ez már nem az az elegáns, könnyed tavaszi zöldséges étel, de nem is az a nehezebb, fűszeres téli, annak ellenére, hogy vannak benne  -Bálint szavaival élve- izgis dolgok, mint felszeletelt csontos malaccsülök és füstölt csülökhús darabok is.

Na, de nem a húsos változattal töltöm ezt a bejegyzést, mert

                      itt megnézhető a szabolcsi töltött káposzta,

ahogy én készítem. A mostani  mindössze annyiban különbözik attól, hogy  kb. 1:4 arányban vízzel felhígított paradicsomlével öntöm fel, és a töltelékek közé húsdarabok kerülnek. 

Violám vegetáriánus töltött káposztáját írom le részletesen. Ha egyáltalán nem eszünk hozzá tejfölt, akkor vegánnak is nevezhetjük, de mivel tejföllel fényképeztem, nem írom annak)

Hozzávalók (2-3 adagnyi)

• 2-3 marék kovászolt aprókáposzta
• 8 kicsi kovászolt káposztalevél
• kb. 1,5 dl paradicsomlé
• 6 dl-nyi víz
• 10 dkg hajdina
• 10 dkg köles
• 3 szelet előre elkészített szejtán (el is maradhat, akkor a magokból kell kicsit többet használni)
• 2 kicsi fej hagyma
• 3 cikk fokhagyma
• só
• őrölt bors
• fűszerpaprika
• olívaolaj (más olaj)

A  hagymákat felszeletelem, olajon sóval megpárolom, őrölök rá borsot, megszórom fűszerpaprikával, és ráteszem az előzőleg felaprított búzahúst. Alaposan összepirítom, és leveszem a tűzről. Hozzáteszem a magokat, alaposan elkeverem, ha szükséges, még kicsit megsózom.

Egy edény aljára kevés olívaolajat teszek, elterítem a felszeletelt káposzta felét.

Minden káposztalevélbe becsomagolok egy adag tölteléket (kb. 1,5 evőkanálnyi jut), besorakoztatom a lábasba, rászórom a maradék káposztát, és felöntöm a vízzel hígított paradicsomlével. Lassú túzön, kb 1 órán át főzöm. Ez az idő épp elég arra, hogy a magok ne legyenek nyersek, de ne is váljon a töltelék kásaszerűvé, kicsit harapós maradjon.

 

Azt majdnem elfelejtettem, hogy salátaként is szoktunk enni kovászolt káposztát. Olyankor nem forrázom le a káposztát, és mindet felszeletelem.