Túrógaluska

Ez egy nagyon ízes, finom édesség, nagyon jó lustasági alternatívája az igazi túrógombócnak. Nincs benne cukor (persze, ha ehetsz, használj azt) és zabpehelyből való (de ha a búzadara számodra komfortosabb, akkor használj azt), így rostdús is. Szóval szép is és finom is, ráadásul pár perc alatt elkészül.
Olyan "kis rezgősre" csináltam, én tetszetősebbnek gondoltam a galuskát, de ha kicsit kevesebb vízzel csinálod, akkor masszívabb textúrájú lesz és jól gombócozható.

Használtam hozzá:

• 8 dkg zabpelyhet (mindegy, hogy apró, vagy nagy szemű)
• a zabpehely másfélszeres térfogatának megfelelő mennyiségű vizet
• 25 dkg túrót
• 4 dkg-nyi cukornak megfelelő édesítőszert (1 dkg "negyedannyi" volt)
• 1 citrom lereszelt héját (KEZELETLEN! a gombaölőszert nem lehet lemosni és mérgezi a szervezetünket)
• 1 tk. vaj és 1 tk. olaj keverékén megpirított
• 5 dkg (teljeskiőrlésű) morzsát

A zabpelyhet a vízben megfőztem. Ebbe a megfőtt zabpehelybe belekevertem a túrót, az édesítőszert és a citromhéjat.

Amíg hűlt, megpirítottam a morzsát.

Egy evőkanállal galuskákat vettem ki a túrós masszából és egyenként belehempergettem a morzsába, és - mivel ez most egy laza szerkezetű massza -, egy nagyobb lapos tálra tettem egymás mellé, hogy könnyű legyen átemelni a kistányérokra. Ha kevesebb vízzel csinálod, akkor persze egymásra is rakható, mint a normál gombócok.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolódó gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet. Az a mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez: az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Ad hoc kosztümebéd a fagyasztóból, grillázzsal

Mi minden hétvégén délig alszunk. Mármint, ezt pénteken kijelentem, aztán mikor felébredek másnap, szólok az uramnak, hogy dél van. Ez úgy kb. hét és fél kilenc közé tehető, de ma már hét előtt bekövetkezett, így nem volt lelkem felkelteni őt. Miközben osontam (már, amennyire egy kövér ember osonhat) lefelé a lépcsőn, megcsapta az éppen sülő kenyér illata az orromat. Erről eszembe jutott Jamie Oliver sült padlizsános bablevese, amit már nagyon régóta nem főztem. Ahhoz mindig friss kenyeret süt az uram, amiből persze én nem eszem, hiszen...

Amikor végre előkerült ő is (mármint az uram), előbányásztattam vele a kamrából az aprószemű fehér babjainkat, amik már régóta ott bújkáltak egy dobozban. Időnként fel is emlegettük őket, végül a sorsuk ma teljesedett be.

Mivel hirtelen felindulásból született a bableves ötlete, gyorsfőzőben tettem oda főni, és bíztam benne, ugyanolyan jó lesz, mintha áztattam volna.

Mint ahogyan arról már korábban beszéltem, egyrészt lusta háziasszony vagyok, másrészt gyakran mást csinálok, mint az eredeti elhatározásom. Történt  egyszer nyáron, hogy megsütöttem két szép nagy padlizsánt, de közben elment a kedvem a padlizsánkrém gyártásától, és  fagyasztóban kötöttek ki. Ez lett most az én ad hoc levesfőzési szerencsém, hiszen sült padlizsán is kerülhetett a sült padlizsános bablevesbe. Míg főtt a bab, addig kiolvasztottam a padlizsánt és meghámoztam, majd összevágtam két chilit. 

Egy fazékba olívaolajat öntöttem, felaprított fokhagymát pároltam benne, hozzátettem a chilit, petrezselyemzöldet, és bazsalikomot. Mikor finom illatos lett, beleöntöttem a babot a főzőlevével együtt, majd a padlizsánt is. Kb. 20 percig lassan forraltam, majd a leves egyik felét botmixerrel pépesítettem. Visszaöntöttem a fazékba, belemorzsoltam fél kg túrót (J. O. juhtejből készült ricottát használ), amit előtte sóval és törött borssal elkevergettem. Csípős, illatos, krémes leves lett belőle.

A túrót is a fagyasztóból szedtem elő. Mivel volt mellette egy másik is, kitaláltam, hogy kivételesen kosztümebéd lesz, túrós leves és túrógombóc, méghozzá liszt- és tojásmentes gombóc. 

3 dl víz, és 1 l tej keverékében megfőztem fél kg kukoricadarát, majd tettem bele vaníliás cukrot, kevés cukrot,  reszelt citrom és lime héjat, a végén belekevertem fél kg túrót. Amíg a dara főtt, egy tapadásgátlós lábasba tettem diógerezdeket, megszórtam kevés kristálycukorral. A dió és a cukor lassú tűzön aranybarnára pirult. Ekkor egy sütőpapírral borított vágódeszkára szórtam. Pár perc alatt kihűlt, majd aprítógép segítségével aranyszínű morzsává avanzsált.

Vizes kézzel a túrós masszából gombócokat formáltam, és meghempergettem a grillázsban.

Mindez leírva talán hosszú folyamatnak tűnik, azonban tisztán mérve az ételek munkaidőigényét, talán háromnegyed óra. Egy kávézgatós, beszélgetős, nevetgélős, zenehallgatós szombat délelőtti pótcselekvés, aminek a végeredménye és a részletei itt láthatók:

Ja, az öntet! Most, hogy töltöttem fel a képeket, észrevettem, arról nem írtam. Fél üveg 2 évvel ezelőtt eltett szilvabefőtt, és egy pohár joghurt, meg fahéj. Ezeket összeöntötte az uram, és krémes egyveleggé turmixolta.

És végül, a díszőrségünk, melynek tagjai: Karádikatalin, Alíz és Aladár:

 Azt nem sikerült tisztázni, hogy engem vigyáztak, vagy a Bálint fényképezését. :))