Sós zabkeksz

Ennek a zabkeksznek az alapreceptjét az Élj harmóniában blog írója osztotta meg egy FB csoportban, már több éve, azóta dédelgettem magamban... Miért is? Nem tudom. Annyira egyszerű, hogy naponta többször is meg lehetne csinálni és annyira finom, hogy nem lehetne ráunni.
A hétvégi családi összejövetelünkön ez volt az, ami elsőként elfogyott. Aztán másnap reggel sütöttem még egy adagot, amit már fényképeztem is.
Természetesen, a bőrömből továbbra sem tudok kibújni, így a magunk képére formáltam a receptet.

Hozzávalók:

• 280 g őrölt zabpehely (vagy zabpehelyliszt)
• 4 evőkanálnyi sörélesztőpehely (ez elmaradhat, az eredeti recept sem tartalmazza, de sajtos érzetet kelt, pluszban nagyon egészséges)
• 1 kk. sütőpor
• 1 kk só
• 1 kk gyros fűszerkeverék (más fűszerekkel helyettesítheted)
• 100 g vaj helyett én margarint használtam, mivel vegán formula készült (hosszú idő óta Eleplantot használok)
• 3-5 ek tejföl (szójatejfölt használtam, de úgy gondolom, bármilyen növényi tejfölhelyettesítő alkalmas)

Az első adaghoz durvábbra, a másodikhoz finomabbra (de nem finomra) őröltem a zabpelyhet, annyi különbséget láttam, hogy az első esetben egyáltalán nem lehetett érzékelni, hogy cakkos a széle. A második adgnál sem túlságosan, ezért, ha szép cakkosra szeretném (ami kizárt az én esetemben), akkor teljesen finomra őrlöm majd a zabpelyhet).

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a keksz típusú cuccokat is nagyon lustán és kényelmesen csinálom. Aprítógépbe teszem a szárazanyagokat és a vajat, így nagyon gyors, és jól keveredik. Természetesen mindez kézzel is elvégezhető, vannak esetek, amikor még jól is esik a tészta "összesimogatása"

Tehát:

180-200 fokos (hőlégkeverés) sütőben sült, ha az összaállítás után azonnal sütöd, a sütő bekapcsolásával kezdd!

A szárazanyagokat összekevertem, majd elmorzsoltam benne a zsiradékot. Ezt követően kiborítottam az aprítógépből, a kupac közepébe csináltam egy kürtőt és 3 evőkanálnyi tejfölt tettem bele. Elkezdtem összegyúrni, és tettem még hozzá tejfölt, hogy könnyen gyúrható legyen. 
Az első esetben azonnal, a második esetben kb. 8 óra múlva (közen hűtőszekrényben tartottam) nyújtottam vékonyra. Az az igazság, hogy lényeges különbség nem volt . Mivel én nem akartam a nyújtáshoz plusz lisztet használni, ezért 2 réteg sütőpapír közé téve tettem ezt. (Ezeket a papírokat később a sütés során felhasználtam.) Ha úgy gondolod, hogy egyszerűbb a nyújtás, akkor érdemes két részletben csinálni.

Miután kinyújtottam, elővettem egy derelyemetszőt, és "rajzoltam" vele egy nagy négyzetetet, amelyeket kis négyzetekre bontottam, végül átlókat rajzoltam bele, így sok kis háromszöget kaptam, amelyeket eligazgattam a sütőpapíron és 10-12 perc alatt (legyen szép rózsaszínű az alja) megsütöttem, ezután rácson hűtöttem ki.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Keksz párhuzamok

Ez egy, pontosabban két vegán keksz. Sem tej, sem tojás nincs benne. Az esetleges hitetlenek higgyék el, hogy így is tökéletesek. (Persze, ha nem vagy vegán, használj nyugodtan vajat. Ha vegán vagy, de borsódzik a hátad a margarin szó olvastán/hallatán, használj kókuszolajat, vagy bármit, amit szeretsz használni.) Ami a lehfontosabb, pár perc alatt elkészülsz a gyúrással és a sütés is gyorsan készen van.

Legelőször citromlekvárt főztem, de az majd egy másik történet lesz, mondjuk holnap este megírom.

A lekvárfőzést követő napon megsütöttem a kekszeket.

A citromos keksz hozzávalói:

• 30 dkg liszt
• 15 dkg tisztán növényi margarin
• 10 dkg eritrit/cukor, vagy ennek megfelelő mennyiségű édesítő, amit szeretsz használni
• 1 nagyobb citrom leve és lereszelt héja (persze, kezeletlen héjú)

A lisztet, zsiradékot, cukrot és a citromhéjat összemorzsoltam, majd a citromlével jól nyújthatóra gyúrtam a tésztát (ha nem elég a citrom leve, egy pici vizet tegyél hozzá).

Vékonyra nyújtottam (3-4 mm), korongokat szaggattam bebőle és 175 fokon (hőlégkeverés) 7 perc alatt megsütöttem. Nem kell túlsütni, csak szép rózsaszínű legyen az alja.

Miután kihűltek, kettót-kettőt citromlekvárral összeragasztgattunk.

A csokis-narancsos kekszek hasonlóan készültek, de zabpehelylisztből és így kicsit több zsiradékot igényelnek.

A csokis-narancsos keksz hozzávalói:

• 25 dkg zabpehelyliszt
• 5 dkg kakaó
• 1 evőkanál mézeskalács fűszer
• 20 dkg tisztán növényi margarin
• 10 dkg eritrit/cukor, vagy ennek megfelelő mennyiségű édesítő, amit szeretsz használn
• 1 narancs leve és lereszelt héja (persze, kezeletlen héjú)
• a tetejére 5 dkg főzőcsokoládé és 2 evőkanálnyi margarin

Épp úgy morzsoltam, gyúrtam, szaggattam, sütöttem, mint az előzőt. Amikor kihűltek a kekszek, olvasztott csokoládéba (a margarint kicsit kisütöttem, és összekevertem az olvasztott csokoládéval). Egy sütőpapírra raktam és miután megszáradtak, bedobozoltam.

 

Juharszirupos keksz, ami igazán népmesei

Én  a Xsarakonyhán már vakon is eligazodom, hiszen sokadszor kóstolok róla a bloggerjátékon. Mindig örülök, amikor Anditól "kell" főznöm, mert csupa jó receptet lehet ott találni.

Ezúttal kifejezetten "népmesei" lett a vége. Ez a recept, , amit választottam, a játék egy korábbi fordulójából  származik, és már Andi is alakított rajta. Ő nem lisztezett felületen nyújtotta és nem kiszúróval formázta, hanem kis golyókat gyúrt, azokat lapogatta el. Én is így csináltam, mert aki lusta és kényelmes, az ritkán szánja rá magát plusz takarítanivalóra. Amit én hozzátettem a mi közös mesénkhez, az az, hogy a liszt nagy részét őrölt zabpehellyel helyettesítettem.

Egy icipici probléma van, azt be kell valljam. Elképzelhető, hogy nem egyforma nagyságú kávéskanalat használunk mi hárman, (vagy én túlpúpoztam) mert az enyémnek van egy nagyon minimális szódabikarbóna-bukéja, de szerencsére nem vészes, nagyon finom lett a végeredmény.

Azért még a népmeseiséghez 2 dolog is hozzátartozik, amit le kell írnom:

1. A juharszirup az Óperenciás-tenger  túlpartjáról származik. Bálint és Katica Torontóban nyaraltak 2 hetet, és onnan hozták nekünk.
2. A kekszek a Legkisebb Királykisasszonynak készültek, mert bizony, Adél 3 éves, óvodás nagylány lett, és a kekszeket az ő köszöntésére visszük ma délután.

Hozzávalók (64 db lett belőle):

• 10 dkg liszt
• 26 dkg őrölt zabpehely
• 1 kk szódabikarbóna
• 16 dkg vaj
• 10 dkg nádmelaszos barnacukor
• 8 ek juharszirup
• 2 egész tojás

Természetesen sima finomliszttel és fehércukorral is működik, ha csak az van otthon.

A liszteket a szódabikarbónával és a vajjal aprítógépben egybedolgoztam, aztán belekerült a cukor, a tojások és a juharszirup. (tényleg ennyi, ez a zabpehely megőrlésével együtt sem volt több 6-7 percnél).

Egy fóliával lefedve 1 órán át a hűtőszekrényben tartottam, ami közben a sütőt 180 fokra bemelegítettem.

Diónyinál kisebb golyókat formáltam (enyhén nedves kézzel), amiket belerakosgattam egy sütőpapírral bélelt tepsibe (5X5 db a nagy "gáztepsi" esetében), és egy villával lelapogatta.

10 perc alatt sültek meg. Tegnap este, friss állapotukban ropogtak, ma pedig már finom omlósak. Ki-ki eldöntheti, milyen állapotban szereti enni. Mi mindenhogyan.

Zabpehely és magok, meg rozmaring

Vendégségben voltam a minap és egy nagyon finom sós kekszet ettem. Persze, rögtön el is határoztam, hogy csinálok olyat. Ma jött el a napja, de nem tudom meghazudtolni önmagam, vitt a "vérem". Ez a nagy ellentmondása az én életemnek. 30 éve az a dolgom, hogy szabályokat tartsak be, szabályokat tartassak be, szabálytalan működést feltárjak, észrevegyek. Itthon meg képtelen vagyok ilyesmire. Főzéskor kipakolok a konyhaszekrényre és lesz, ami lesz, még akkor is, ha papírról csinálom.
Ez is így indult. Úgy gondoltam, úgy csinálom, ahogy Marika elmondta (1 rész liszt, 1 rész vaj, 1 rész túró), kivéve, hogy nem zablisztből, hanem őrölt zabpehelyből, aztán mégsem teljesen úgy alakult. Volt két maradék tojássárgája, amit el akartam használni, aztán eszembe jutott, hogy bizony a hetek óta tervezgetett rozmaringos zabkeksz is megvalósulhat ezzel az akcióval.
Így tehát, amiket összegyúrtam:

• 35 dkg őrölt zabpehely
• 25 dkg vaj
• 35 dkg félzsíros tehéntúró
• 2 tojássárgája
• pár ágacska rozmaring összeaprított levele
• 1 evőkanál só
• szezámmag
• lenmag
• napraforgómag
• 1 tojás a teteje megkenéséhez
• pár dkg reszelt félkemény sajt

A hozzávalókat a sóval bezárólag összegyúrtam. Ez egy puha massza lett, ezért hagytam 10 percig állni, ami alatt egy kicsit megszívta a nedvességet a zabpehely őrlemény, így jól formázhatóvá vált. Két hengert gyúrtam belőle, kb. 5-6 cm  átmérőjűeket, becsomagoltam műanyag fóliába és betettem a hűtőszekrénybe. Mindez tegnap este történt.
Ma reggel kb. fél cm-es szeleteket vágtam belőle, sorba rakosgattam egy sütőpapírral bélelt tepsin, megkentem felvert tojással, megszórtam a magvak keverékével és mindegyikre tettem egy pici reszelt sajtot is.
180 fokon 10-13 perc alatt ropogósra sütöttem.
Tojáskrémmel és Waldorf-salátával ettük reggelire, de ez már két másik történet.

213 szem meggy

Tavalyi nyaralási képek, amiből nem született bejegyzés, csak itt hevertek piszkozatként. Mivel éppen újra aktuális, hiszen érik a meggy, végre elkészül a bejegyzés is ma, 2014. június 24-én.

A fiúk elmentek horgászni, én meg punnyadtam. Néztem a Balatont, rejtvényeztem, olvastam, aztán kitaláltam, hogy a megbeszélt sárgabarack krémleves mellett csinálok még meggypudingot is, pótcselekvésként. Ebben a bejegyzésben ez lesz. Később írom le a sárgabarack krémlevest.

Tehát, leszedtem a fáról pontosan 213 szem meggyet. Ezt onnan tudom -mármint, hogy hány szem volt, nem azt, hogy leszedtem a fáról-, hogy magozás közben számoltam. Egy lábasba betettem 4 evőkanálnyi barnacukrot, és óvatosan karamellizáltam. Miután finom illata volt és szép sötét lett, beleöntöttem a meggy felét. Közétettem 3 karika citromot és egy kanálhegynyi őrölt fahéjat. Nagy lángon összeforraltam. A meggyből keletkező lé feloldotta a karamellát, aztán gyorsan el is párolgott, és gyönyörű fényes, szinte félig nyers, illatos és ízes meggyszemek lettek.

A maradék meggyet botmixerrel pépesítettem, elkevertem 2 kanál étkezési keményítővel, 2 evőkanálnyi barnacukorral, reszelt citromhéjjal, és összefőztem. Szép színű puding lett belőle.

Vittünk magunkkal itthonról zabpehelykekszeket, amiből pár darabot összemorzsoltam (Persze, keksz nélkül és bármilyen más keksszel is hasonlóan szép és finom desszert kerekedne ebből.), és a karamellizált meggyszemekkel, meg a pudinggal rétegezve poharakba, tálkákba tettem.
A zárójeles mondatban nem véletlenül nem édességet írtam a desszert szó helyett. Ez így, ahogy én csináltam, nem kifejezetten édes, abba az irányba inkább a kekszmorzsa vitte el, de az sem túlságosan. Érdemes a cukrot színre és mennyiségre való tekintetre is ízlés szerint használni.

Mivel a pudingnak a nagyrésze kimaradt a poharakból, tálkákból, további kekszmorzsalékkel megvárta a hűtőszekrényben a másnapi ebédet.

 

 Éééshát, a panoráma, ami az evések során tárult elénk:

Ismétlés a tudás anyja

Tavaly, a Nap, szélmalom, zabpehelykeksz... című monstre bejegyzésbe nagyjából beleveszett a zabpelyhes keksz receptje, ami családi kedvencnek számít. Nem túl édes, viszont nagyon ropogós, ugyanakkor omlós is.

A karácsonyi sütik között megtalálható minden évben és persze egyébként is csinálok, ha a szükség úgy hozza, mivel gyorsan készül, nem macerás, nem romlékony és garantáltan szeretik a népek.

Misikollégám szerint egy baja van. Nem lehet a lakásban jövés-menés közben csak úgy ropogtatni, mert lehullik róla a zabpehely. Igaz, már kitalálta, hogy amikor a felesége, Erika legközelebb megcsinálja, nem mártja majd zabpehelybe a kész kekszeket. A ropogósságát feláldozza a szabadon evés kedvéért.

Tényleg jól jöhet a nyáriszünet idején otthon lévőknek a kekszes dobozban, a kirándulni menőknek, az ajándékozóknak, a vendégségbe menőknek, a vendégeket váróknak, egyszóval mindenkinek.

Hozzávalók 1 adag kekszmasszához:

"Nedves" anyagok:

• 22 dkg vaj
• 2 db tojás
• 1 bögre lágy barnacukor
• 1 zacskó vaníliás cukor

Száraz anyagok:

•  1,5 bögre liszt (ha csokoládésra csinálom, akkor ennek kb. az    egyharmada  kakaópor)
•  2,5 bögre zabpehely (én az apróbb fajtát szeretem)
•  1 csomag (12 g) sütőport
• 1-2 bögrényi olyan "cucc", amit szeretünk:  apróra vagdalt dió, mogyoró; kókuszreszelék; mazsola; csokoládé darabok; reszelt citrom-, vagy narancshéj, mézeskalács fűszer, őrölt fahéj, őrölt kardamom, gyömbérpor, (bármi és bármilyen variációban, amit az ízlésünk kíván)

Elkészítés:

Először a nedves anyagokat keverem össze. Kézi habverővel szoktam alaposan

elkeverni, nem szükséges túl habosra.

Egy másik tálban a száraz anyagokat keverem össze  a kezeimmel (a sütőpor miatt). Miután alaposan elegyedett, hozzáteszem az  1-2 bögrényi olyan cuccot, amit szeretünk, azt is alaposan közé vegyítem.

Ezután egybe öntöm a két részt, és egy nagyobb fakanállal összekeverem.

Ha kész, vizes kézzel diónyi gombócokat formázok, ellapítom, belemártom zabpehelybe és jó távol rakom egymástól (egy nagyméretű gáztepsibe 4X4-es pontháló, vagyhogyhívják), mivel sülés közben alaposan szétterülnek.

Hőlégkeverésben 180-190 fokon sütöm 10-12 percig.

Az én praktikáim: 

Lágymelaszos barnacukrot használok többnyire az íze miatt, de teljesen jó cukorral, mézzel, bármivel, amivel szeretünk édesíteni.

Vajjal a legízesebb és a legropogósabb, de tejmentes margarinnal is tökéletes, ha valaki nem vajjal akarja készíteni.

Én nagyon szeretem a LIDL-ben kapható kakaóport használni, mert nagyon szép, sötét színe van, karakteresek lesznek a kekszek.

Két adag kekszmasszát szoktam készíteni, hogy jó sok legyen. Az egyik világos, a másik csokoládés. Az arányok miatt is így szeretem, mert ha a kész masszához adunk plusz kakaóport, más lesz az anyag texturája, sokkal masszívabb, ezáltal inkább kemény, és nem ropogós.

Először a kakaópor mentes adagot készítem el, aminek két  oka is van:

• Megúszunk egy mosogatást, hiszen így nem baj, ha nem tiszta edényben készül a második adag, nem lesz "márványos" a massza, befogja a kakaó

• A világos kekszen látni, hogy elkészült: rózsaszínűvé válik az alja. Így kitapasztalható az aktuálisan optimális sütési idő, és a csokoládés kekszeknél már csak az órát kell nézni, mert ugye az aljukat hiába is néznénk. :))

Ha megsültek, először hagyom pár percig a tepsiben hűlni, amíg teljesen megkeményednek a kekszek (amikor elkészül, még nem egészen szilárd a felső oldala), aztán átrakom rácsra, utána egy nagy tálcára. Végül, ha teljesen kihűltek, sütőpapírral bélelt nagy fémdobozba kerülnek, ahol hetekig elállnának, ha nem fogynának el mind egy szemig, legkésőbb másnap.

Akinek lelkiismeretfurdalása támad az édességfogyasztás miatt, könnyen feloldozást nyerhet, ha végiggondolja a zabpehely nagyon kedvező élettani hatásait. (Változatlanul lusta vagyok ide leírni.) :))

A bejegyzés nagy részét a tavalyiból másoltam, de ezek a képek az idén készültek:

Nap, szélmalom, zabpehely keksz. Másnap (azaz ma) majdnem nyers gyümölcsleves, vegetáriánus töltött gomba

A tegnapi napot a Bakonyban töltöttük. Gyönyörű volt. Kellemes, napsütéses erdőjáró idő, jó társaság, gyönyörű látnivalók.

Az én nevetős uram.

Sokat vacilláltam, milyen sütit vigyünk a buszozás idejére. Tudtam, hogy alig lesz időm, és olyat sem akartam, amitől nagy meleg esetén maszatos lesz a társaság.

Zabpehely keksz lett a gondolkodás eredménye. Az utóbbi időben öszvéresítem az én régi receptemet, és a korábban itt már emlegetett Mitzi barátnőm receptjét. Ez így maga a tökély. Nem túl édes, viszont nagyon ropogós, ugyanakkor omlós is.

Egy adag kekszmasszához 22 dkg vajat (Mitzi tejmentes margarinnal készíti, úgy is nagyon finom) kikeverek 2 db tojással, 1 bögre lágy barnacukorral (mézzel, kristálycukorral, bármivel jó, a melaszost a teltebb ízhatás kedvéért használom) és 1 zacskó vaníliás cukorral. Kézi habverővel szoktam alaposan elkeverni, nem szükséges túl habosra.

Egy másik tálban összekeverek 1,5 bögre lisztet (ha csokoládésra csinálom, akkor ennek kb. az egyharmada kakaópor), 2,5 bögre zabpelyhet (én az apróbb fajtát szeretem), 1 csomag (12 g) sütőport. Miután ezeket összekevertem a kezeimmel (a sütőpor miatt), még beleteszek 1-2 bögrényi olyan cuccot, amit szeretünk (apróra vagdalt dió, mogyoró; kókuszreszelék; mazsola; csokoládé darabok; reszelt citrom-, vagy narancshéj, mézeskalács fűszer, őrölt fahéj, őrölt kardamom, gyömbérpor, bármi és bármilyen variációban, amit az ízlésünk kíván), azt is közé vegyítem.

Ezután összeöntöm a két keveréket, és egy nagy fakanállal addig keverem (már a közé vegyítem erőltetettsége helyettesített egy "keverem"-et, de nem nagyon van gusztusom szinonimázgatni), amíg eggyé válik a két massza.

Ekkor vizes kézzel diónyi gombócokat formázok, ellapítom, belemártom zabpehelybe és jó távol rakom egymástól (egy nagyméretű gáztepsibe 4X4-es pontháló, vagyhogyhívják), mivel sülés közben alaposan szétterülnek.

Hőlégkeverésben 180-190 fokon sütöm 10-12 percig. 

Az én praktikám: először a kakaópor mentes adagot készítem el, aminek két  oka is van:

• Megúszunk egy mosogatást, hiszen így nem baj, ha nem tiszta edényben készül a második adag, nem lesz "márványos" a massza, befogja a kakaó

• A világos kekszen látni, hogy elkészült: rózsaszínűvé válik az alja. Így kitapasztalható az aktuálisan optimális sütési idő, és a csokoládés kekszeknél már csak az órát kell nézni, mert ugye az aljukat hiába is néznénk. :))

Ha megsültek, először hagyom pár percig a tepsiben hűlni, amíg teljesen megkeményednek a kekszek (amikor elkészül, még nem egészen szilárd a felső oldala), aztán átrakom rácsra, utána egy nagy tálcára. Végül, ha teljesen kihűltek, sütőpapírral bélelt nagy fémdobozba kerülnek, ahol hetekig elállnának, ha nem fogynának el mind egy szemig, legkésőbb másnap.

A képeken szereplő kekszek nem a gálakekszeim, azokat (úgy kb. 60-70 db-ot) elvittük tegnap a kirándulásra. Ezek a maradék formátlanok legszebbjei. :)) Ráadásul, mondtam az uramnak, a lehullott zabpelyheket kifújhatta volna a tányérról fényképezés előtt, azonban szerinte így természetesebbek a felvételek. :))

Folytatom monstre bejegyzésemet:

Csoda történt a hét közepén.  Középső gyermekünk azt mondta: Mami, úgy ennék egy kis gyümölcslevest! Úgy gondoltam, ezt ki kell használnom, hiszen a "mit főzzek" kérdésre többnyire a "lepjél meg" felszólítás a felelet.

Vettünk meggyet, nektarint, őszibarackot és sárgadinnyét, érik itthon a sárgabarack és a málna, volt még kevés ribizli is a bokrokon.

2 almát felcikkeztem és egy felkarikázott citrommal, egy filter Borvarázs fűszerkeverékkel és egy filter téli puncs keverékkel megfőztem. Természetesen ezek helyett tökéletesen megfelel a normál fahéj-szegfűszeg-bármi, amit gyümölcslevesbe szoktunk tenni kombó. Az almát a fűszerek kidobása után elturmixoltam almalével, jobb híján két nagy poharas  12%-os tejföllel (akkor vettem észre, hogy nincs itthon natúr joghurt), és a sok-sok, az elején felsorolt gyümölccsel, és 2 evőkanál nyírfacukorral. Ha híg volt sűrítettem, ha sűrű volt hígítottam, sajnos nem tudok pontos számadatokat rendelni egyik alkotóelemhez sem. Ha nagyon megerőltetem magam, akkor úgy emlékszem, hogy kb. 2 liternyi

volt az elturmixolt gyümölcsök mennyisége, fél-háromnegyed liternyi az almalé, és kb. másfél-két liternyi a levesbetétként alkalmazott feldarabolt gyümölcsök mennyisége.

Amikor kész lett, betettük a hűtőbe, és ott várta, hogy kora délután megebédeljük.

A süti és a leves is olyan hosszas így leírva, de nagyon hamar elkészül. Igazából olyan tálba bedobálós, elkutyulós, mindkettő.

Hogy ne csak édességek legyenek, monstre bejegyzésem utolsó darabja a mai vegafrontos töltött gomba.

Nagyon nagy gombafejeket tudtam venni. A tönköket, és a karalábévájóval kiszedett üregmélyítési darabokat késsel összevágtam, olívaolaj és vaj keverékén sóval, frissen őrölt borssal, fokhagymával, és provanszi fűszerkeverékkel nem túl puhára pároltam. Amikor kész lett, belekevertem egy 10 dkg-os tejszínes tömlős sajtot, egy darab megreszelt füstölt trappista sajtot és 2 db nyers tojást. 

Egy nagy tűzálló üvegtepsit kikentem vajjal, szórtam bele durva szemű tengerisót, sorba rendeztem benne a gombákat, megtöltöttem a  raguval. Tettem a tetejére borsos sovány tejfölt és 200 fokon addig sütöttem, amíg a tejföl megbarnult a közepén. Zöldséges rizzsel és tejfölös uborkasalátával ettük. 

Mármint, mi, az együtt ebédelők. Az ebéd közben a Fishing on Orfűről  hazaérkező Legkisebbünk összepakolta a tányérjára a jövőhétre elkészült mindenfélét: a gomba mellé tett csirkezúzás-zöldséges-gombás rizst, mindezekre mártásként pedig a bakonyi módra készült sertés csíkokat használta. :))

Végül, a bejegyzés monstreságát kiteljesítve megmutatom ebédvendégeink (az uram unokahúgáék) nemrégiben készült fényképeit.