Hangolódás karácsonyra

Na, ez nem azt jelenti, hogy már november 2-án eluralkodik rajtam a hangulat, vagy az őrület, ráadásul bízom abban, hogy az utóbbi meg sem jelenik majd, nemhogy leuraljon.
Egyszerűen az történt, hogy 2 hete ettünk Éva nagynénémnél egy sütit, amit azonnal vegánosítanom kellett (ne hagyd abba a recept olvasását, ez egy egyszerű, tojás nélküli kavart tészta, használhatsz olyan tejet, amilyen van, vagy amilyenhez hozzájutsz), majd amikor ettük, azt mondtuk, ez tök jó lenne karácsonykor is, aztán Hémangi Dévi Dasival erról beszélgettünk, tudok-e küldeni valami karácsonyi receptet a 108.hu magazinnak, és akkor tudtam, hogy ezt fel kell öltöztetnem karácsonyi ruhába.

Ilyen lett:

Tudom, hogy karácsonyt emlegetve nem illendő ilyen szavakat használni, de baromira finom. Talán már máskor is írtam, hogy mi nem csináljuk túl édesre a süteméneket, nem kell, hogy az édes íz domináljon, épp elég a desszert jelleg.

Hozzávalók (a tepsi mérete24,5x37 cm)

száraz anyagok:

• 30 dkg liszt (én 9 dkg fehéret, 2 dkg barna rizslisztet és 19 dkg teljes kiőrlésű tönköly lisztet használtam, de te használd nyugodtan a sajátodat)
• 10 dkg darált dió
• 25 dkg cukornak megfelelő mennyiségű édesítőszer (az enyém 1:4)
• 12 g sütőpor
• egy csipetnyi só
• 2 evőkanálnyi szemes mák
• 1 kezeletlen héjú citrom lereszelt héja
• 2 teáskanál fahéj

nedves anyagok:

• 4 dl tej (mandulatejet használtam)
• 90 ml olaj (repceolajat használtam)
• 3 evőkanálnyi citromlé

a krém:

• 8 evőkanálnyi barnarizsliszt (ez kb. 2 csomag pudingpornak felel meg, de használhatsz keményítőt is)
• 6 dl-nyi tej (mandulatejet használtam)
• 6 dkg cukornak megfelelő édesítőszer (1:4)
• vanília 
• 20 dkg vegán margarin (Eleplantot használtam)

a tészta és a krém közé 3 db alma

a tetejére: 2-3 dkg (pirított) dió összevagdalva és egy fél gránátalma magjai

Legelőször a sütőt (aló-felső sütés) kapcsoltam be 180 fokra), aztán a tepsit kibéleltem sütőpapírral.

Második lépésként kikevertem a tejet, a lisztet, az édesítőt és beletettem a vaníliát (2 kis rúddarabot széthasgatva, de persze jó az aroma is), sűrű péppé főztem, majd kitettem az udvarra hűlni.

Ezt követően megpucoltam, felszeleteltem az almát és kiraktam vele a tepsit. 

A sütihez a szárazanyagokat összekevertem egy tálban, beleöntötttem a nedves anyagokat és egy "kavarószerszámmal" (egy 3 ágú, nagyobb méretű tálalóvillát használtam, de egy fakanál is megteszi), majd a masszát beleöntöttem a tepsibe és elegyengettem. Kb. 20 perc alatt sütöttem meg (tűpróba), majd kihűtöttem.

Amikor kihűlt a lisztes massza, a margarint egy motoros habverővel kikevertem, aztán beletettem a tálba a pépet is, és alaposan elkevertem.

Ezután rákentem a tésztára, elegyengettem és a tetejére szórtam a diót, meg a magokat.

Aztán képesek voltunk este 9-kor enni belőle... Főleg én, aki egyébként is hatszázmázsa vagyok... 

A fázisfotók:

Diós kuglóf

Ezt a sütit "Hessen-i dióskalács" néven találtam a facebookon a Cukor nélkül - szénhidrátdiéta cukorbetegeknek, IR-eseknek (160g ch) nevű csoportban. Nagyon szimpatikus volt, de 2 nagyobb tojás, vaj és tejszín is volt a hozzávalók között, ezért kénytelen voltam veganizálni, hogy a családom tagjai közül mindenki ehessen belőle. 

Hozzávalók:

• 3 evőkanálnyi őrölt lenmag, 7 evőkanálnyi vízbe beáztatva (ezt 2 db tojás helyett használtam)
• 12,5 dkg puha margarin
• 15 dkg eritrit (Ha nem kell tartózkodnod a cukortól, 10 dkg-ot használj!)
• 1 tk vaníliaőrlemény
• 1 dl növényi tej (lehet picit több is, majd eldöntöd az állaga alapján, én még 2 evőkanálnyit tettem hozzá)
• 8,8 dkg tk tönkölyliszt
• 3,7 dkg finomliszt
• 3 dkg barna rizsliszt ( keményítő pótló, a legjobb!  ) 
• 1 tk sütőpor
• 10 dkg darált dió + 5 dkg a formába szóráshoz

Először a sütőt kapcsoltam be, 180 fokos hőlégkeverésre.

Aztán egy 18-20 cm átmérőjű kuglófformát kikentem a margarinnal majd a hozzávalók között lévő 5 dkg darált dióval "kiliszteztem". 

A margarint, az eritritet és a vanília őrleményt  gépi habverővel alaposan kikevertem, hozzáadtam az áztatott lenmagot és  tejet. 

A liszteket és a sütőport összekevertem és kicsi adagokban - már habverő nélkül, egy spatulával - belekevertem a masszába, majd azt követően a darált diót is. Amikor a diót elkezdtem beledolgozni ,éreztem, hogy túl sűrű, ezért még 2 evőkanálnyi tejet is belekevertem.

Ezután beletettem (nem folyik, egy kanállal pakolgattam át) a masszát a kuglófformába, eligazgattam (odakopogtattam a formát a konyhapulthoz, hogy a tartalom egyenletesen töltse ki), majd 40 percig sütöttem anélkül, hogy kinyitottam volna a sütőt. Ezt követően megnéztem (tűpróba) és még 5 percig bennhagytam.

Amikor kihűlt, egy minimális őrölt eritrittel megszórtam.

Fagyit ettünk hozzá, de azt  nem fényképeztem le.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Diós, kókuszos, kakaós és üreges

Amikor egy sütemény már másodszor sem sikerül, kovácsolj előnyt a hátrányból és töltsd meg a keletkezett üreget, ezzel ünnepivé varázsolhatod.

Hozzávalók:

"száraz anyagok":

• 6 evőkanál kókuszreszelék
• 5 evőkanál darált dió
• 1 púpozott és 1 lapos evőkanál kakaó
• 2,5 teáskanál sütőpor
• 1/2 teáskanál szódabikarbóna
• 1 evőkanálnyi negyedannyi édesítőszer (ez 4 evőkanál porcukornak felel meg) 
• kevés vanília

"nedves anyagok":

• 2 evőkanál olívaolaj
• 6 púpozott evőkanál almapüré (aprítógéppel, vagy a "kisbabás" almareszelővel gyártott)
• 3 evőkanál zabpehelypép (ami a masinás tejcsináláskor megmarad, de lehet helyette simán beáztatott zabpehely, vagy 2 tojás)
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 evőkanál útifűmaghéj (amit 3 evőkanál vízben áztattam előtte (ehelyett is jó 1 tojás), 
• 3-4 evőkanálnyi zabtejet (ehelyett használj nyugodtan tejet, ha nem vagy vegán)

az üregbe almalekvár (vagy bármi, amit szívesen belepakolsz), a tetejére pirított dió, mogyoró, mandula, én a múltkor diót, most mandulát használtam, késsel felaprítva

Ahogyan készült:

A száraz anyagokat összekevertem, hozzáadtam a nedves anyagokat és az adagoló evőkanállal jól elegyítettem, majd egy gyümölcskenyérformába belesimítottam, és 175 fokon 15 percig, azt követően 120 fokon még 10 percig sütöttem (tűpróba).

Aztán feldühödtem, hogy most is beesett a közepe. Mérgemben kitaláltam, hogy egy kicsi üveg almalekvárt (amit én csináltam) belepakolok az üregbe, és megszórom pirított mandula vagdalékkal.

Most meg csak reménykedem, hogy legközelebb is beesik a közepe! :D

Flódni

Évek óta nézegetem az egyik FB csoportban Kempfner Zsófia gyönyörű flódnijait, és minden decemberben elhatározom, hogy megcsinálom. Az idén végre tényleg meg is tettem. Zsófia nagyon kedves volt, felhívott engem és nagyon sokat segített, minden érdemes praktikát elmondott. Ezúton is köszönöm! :) Beszélgetésünkből az derült ki, ami az én szívemnek nagyon kedves: semmi nem szentírás, kedvünkre alakíthatjuk bizonyos kereteken belül a süteményt. Így a dió- és a máktöltelék végül Winter Viki bejglitölteléke nyomán készült, az almatöltelék a mi almáslepényünké (csak borral is ízesítettem), a szilvalekvár pedig a mi szilvalekvárunk. (Sajnos a linkeket nem tudom egyforma színűre állítani...)

A recept (ahogyan végül én csináltam):

Először a töltelékeket csináltam meg, hogy a főzötteknek legyen ideje kihűlni.

Máktöltelék:

• 20 dkg darált mák
• 12,5 dkg kristálycukor
• 0,5 kávéskanál őrölt fahéj
• fél citrom lereszelt héja (kezeletlen citrom)
• 2 evőkanál baracklekvár
• kb. 7- 8 cl bor

Diótöltelék:

• 20 dkg darált dió
• 12,5 dkg kristálycukor
• 0,5 kávéskanál őrölt fahéj
• fél citrom lereszelt héja (kezeletlen citrom)
• 2 evőkanálnyi baracklekvár
• kb. 7- 8 cl bor

Mindkét esetben beleöntöttem egy lábasba a cukrot, ráöntöttem a bort, és lassan összeforralta, vigyázva arra, hogy ne kezdjen el karamellizálódni. Amint elolvadt a cukor, lekapcsoltam alatta a lángot és belekevertem a hozzávalókat, a baracklekvár kivételével. Amikor meghűlt, annyi baracklekvárt kevertem bele, hogy kényelmesen kenhető, illetve elteríthető legyen majd a tésztalapokon.

Almatöltelék:

• 1 kg reszelt alma
• 2 evőkanálnyi cukor
• 2 kávéskanálnyi fahéj
• 1 dl-nyi bor

Mindezeket összekevertem egy tálban és addig állt, amíg a süteménykészítésnek abba a fázisába értem, amikor bele kellett tenni a tepsibe. 

Szilvalekvár:

• kb. 4-5 dl-nyi, kenhető állagú (ha nagyon kemény, langyos vízzel kenhetővé lehet tenni, vagy össze is lehet forralni)

A tészta hozzávalói:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg vaj
• 5 dkg porcukor
• annyi bor, hogy könnyen gyúrható, nyújtható tésztát kapjunk

A kenéshez:

• 1 db tojás, felverve

A hozzávalókat összegyúrjuk, 5 részre osztjuk, és egyenként kinyújtjuk (persze nem előre, mindig akkor, amikor az előző tölteléket elsimogattuk). Zsófia tanácsára az első lapot nagyobbra hagytam, így az követte a tepsi vonalát, és jól megtámasztotta alulról az egész cuccot. Ez egy kb. 32x19 cm-es tepsibe való adag, lényeges, hogy vékonyak legyenek a tésztalapok.

Amikor kész lettem a tészta 5 részre osztásával, megliszteztem a gyúrótáblát, és körberajzoltam a tepsi alját (mindig így szoktam, ha lapokat sütök, mert így megfelelően tudom kontrollálni a lapok méretét), és elkezdtem kinyújtani a lapokat.

A sütőpapírral bélelt tepsi aljára fektettem az első lapot, eligazgattam, hogy egy kicsi pereme is legyen, jól lenyomkodtam a tenyeremmel és nagyon alaposan eloszlattam rajta a máktölteléket. Jól le is lapogattam, hogy a lehető legegyenletesebb és legtömörebb legyen. Attól tartottam, ha nem így teszek, akkor esetleg a szeletelés során elcsúszik majd, hiszen nagy súllyal kell majd megbirkóznia.

Aztán jött a második lap, szintén körülrajzolva a lisztben a tepsi, aztán vékonyra nyújtva a tészta, jól lelapogatva, utána a diótöltelék, alaposan elegyengetve és óvatosan lelapogatva.

A harmadik lap ugyanúgy, mint az előzőek. Szétterítettem rajta az alaposan kifacsart almatölteléket (hozzá tartozik az igazsághoz, hogy egy keveset kihagytam belőle, a vélt szétcsúszásveszély miatt, de utólag úgy vélem, kár volt), jól elegyengetve, lelapogatva

A negyedik lapra került a szilvalekvár.

Az ötödik lappal befedtem, jó alaposan lenyomkodtam, majd bekentem tojással. Ezt követően nem mertem villával szurkálni, mert attól tartottam, ha nagyon belenyomom, szétszakad a tészta, ha meg nem szúrom mélyre, akkor... Szóval, hogy nézett volna ki életem első flódnija robbantva... Ezért fogtam egy őskövület fém harisnyakötőtűt (1983-ban vettem Szerencsen), és azzal szurkáltam meg. Hááát, mit mondjak, legközelebb hústűvel szurkálok inkább, hogy ne ilyen komoly (by Gáspár Zsuzsa :D ) lyukak legyenek.

140-150 fokon sütöttem, 2,5 órán át.

Úgy vélem, szép is lett, de az biztos, hogy nagyon-nagyon finom.

felülnézet, komoly lyukakkal

a nagy szélteszt :D soha nem teszek olyan süteményt az asztalra, aminek nem vágom le a szélét, azonban ezek a levágott darabok a legkedvesebb csemegéink

szeletelés közben

a végeredmény

Almás-túrós sütemény, szinte tészta nélkül

Tovább hangolódunk az őszre, csak ez most nem túl fotogén cucc.

Az uram már egy hete túrós süteményt akart enni. Hát, megcsinálta magának tegnap. Legalábbis szerinte. Ugyanis ma reggel, kávézás közben azt mondta Bálintnak angolul, hogy ő sütötte. Persze, résen voltam, ennyit még én is beszélek "idegen nyelvül", így gyorsan kijavítottam, magyarul. Már tudom, hogy minden hiába, mert ő tényleg azt hiszi, az ő műve ez a sütemény, mert amikor az előbb ideültem megírni a blogbejegyzést, akkor azt mondta: most pedig megkérdezed a cukrászt, hogyan készült? Azt hiszem, nehéz lesz eldönteni, hogy ki csinálta. Ígérem, ez a bejegyzés, mint egy dokumentarista fotó fogja bemutatni a történteket.

Szóval, először is visszatetettem vele az áruházban a túrót, mert mindig morog, hogy a fagyasztóból kellene használni az elfekvő készleteket (az az igazság, hogy túrómániás, szinte minden héten vesz, és nem mindig használjuk el, ezért van belőle a fagyasztóban még mindig...).

Azután elkezdtünk recepteket keresni. Én emlékeztem rá, hogy Bálint egyik gyerekkori szakácskönyvében van egy almás sütemény, amiről azt gondoltam, hogy majd átalakítjuk túróssá, és olyan hozzávalókkal csináljuk, amiket mi szeretnénk használni.  Aztán a könyvből, a felületességünk miatt egy másik almás süti receptjét választottuk ki, már el is kezdtük, mire rájöttem, hogy ennek a tölteléke az alma, nem a tésztában van, mint ahogyan szerettük volna. Ekkor már nem volt más választásunk, a kilakult helyzethez kellett igazodnunk, és igazítani a süteményt.

Mindeközben ő szorgalmasan pucolta az almákat, és kockázgatta is, de nem túl gondosan figyelt az 1cmx1cm-es nagyságra, ezért eléggé rusztikusra sikeredett később a töltelék. A citromlevet én facsartam a vízbe, amibe dobálta az almakockákat.

Aztán az is kiderült, hogy borzasztóan rendetlenek vagyunk. Mindketten úgy tudtuk, hogy van egy egész csomag eritrit a kamrában, ehhez képest 3 bontott dobozt találtunk, amikből alig bírtuk összeönteni a szükséges mennyiséget...

A diót ő darálta, és a kókuszt is ő vette elő a kamrából. Azon együtt vacakoltunk, hogy őrölt zabpehely, vagy szénhidrátcsökkentett liszt kerüljön bele, végül a liszt mellett döntöttünk, közösen.

Én pároltam meg az almát, én vittem ki hűlni a lépcső tetejére, de azután ő keverte bele a túrót, a citromhéjakat, az eritritet és a tejfölt, sőt a tepsibe is ő tette bele addig, amíg egyszerű volt. A tetejét én fejeztem be, a sütőt is én kapcsoltam be, és a tűpróbát is én végeztem. Na, jó, a tésztát is ő keverte ki, de én meg főztem közben, na. Ő pedig a zenét szolgáltatta. Csinibaba mániás, amióta megnézte a filmet az osztályával erkölcstan órán, így a filmzenét hallgattuk, még énekelt és táncolt is egy kicsit nekem, persze előtte ki kellett kapcsolnom Sinatrat, amit épp hallgattam, szerinte az altató zene. Most Django Reinhardt szól, az én kedvemre, ezzel nincs baja, úgy tűnik.
Végül a szeletelést is én csináltam, mert ahhoz meg nincs bátorsága csak vonalzóval.

És akkor, a sütemény, ami persze cukorral és normál liszttel is megcsinálható.

Hozzávalók

A töltelékhez:

• 50 dkg alma
• 1 evőkanál + kb. 2 evőkanál eritrit 
• 1+1 evőkanálnyi citromlé
• 50 dkg túró
• 2 evőkanálnyi tejföl
• 1 zacskó vaníliás pudingpor
• 1 citrom reszelt héja
• 10 dkg kandírozott citromhéj (akár mazsola is lehet, vagy vegyesen)

A tésztához:

• 2 tojás 
• 150 g eritrit (ha cukrot használsz és te sem szereted túl édesen, akkor 12 dkg is elég)
• 25 dkg vaj
• 18 dkg dió
• 10 dkg kókuszreszelék
• 22 dkg szénhidrátcsökkentett liszt
• 1 csomag (15,5 g sütőpor)
• 2 evőkanálnyi zsemlemorzsa (ez lehetett volna őrölt dió, vagy zabpehely)

 A meghámozott, 1x1 cm-es kockákra vágott (a kockákat citromos vízben gyűjtjük, hogy fehérek maradjanak) almát 1 evőkanálnyi vízzel és 1 evőkanál eritrittel megpároljuk és kihűtjük. Ezután összekeverjük a többi hozzávalóval.

A tésztához a tojásokat az eritrittel és a vajjal kikavarjuk. A diót, a kókuszreszeléket, a lisztet és a sütőport összekeverjük. Ezután a két keveréket elegyítjük. Egy viszonylag lágy tésztát kapunk.

Egy 32X19cm-es, sütőpapírral kibélelt tepsibe simítjuk a kezünkkel tészta kétharmadát, megszórjuk morzsával, és rásimítjuk a tölteléket.

Ezután a tészta maradék részét rátesszük. Mivel ez egy lágy massza, nyújtani nem lehet. Én úgy csináltam, hogy kis darabonként tettem a töltelékre, egymástól viszonylag egyforma távolságra, és egy villa segítségével elegyengettem. Így a rusztikus töltelékre rusztikus fedél került.

160 fokon (hőlégkeverés) 40 percig sült, ekkor már a kötőtű teljesen tisztán jött ki belőle.

Utólag azt mondom, egy kis durvára vágott dió még jó lett volna a tetejére, de így is tökéletes lett. Ha kibírjuk várni, hogy ne essünk neki forrón, akkor másnap reggel tökéletesen szeletelhető.

Azt még hozzáteszem, hogy a mi süteményeink nem túl édesek, ezért pl. a túrókrémet meg kell kóstolni és édesebbre csinálni, ha valaki úgy jobban szereti.

Mogyorós rudacskák

Két éve nem voltam képes ezt a bejegyzést megírni, pedig az uram kedvenc karácsonyi süteményéről van szó. Mindig találtam magamnak valami kifogást, legfőképp azt, hogy rondák a lámpafénynél készült fényképek, mivel éjszaka csináltam a süteményt.

Most az vitt rá az írásra, hogy a FB-on az egyik csoportban valaki épp ezt a receptet keresi. Azt gondoltam, hogy vagy most írom le, vagy már tényleg soha, mint a mappáimban heverő sok-sok képpel kapcsolatos el nem készült blogbejegyzést. 

A recept a Horváth Ilona szakácskönyvből való, ott Diós rudacskák néven található, a 384. oldalon. Én mindig dupla adagot csinálok, a könyvből viszont az eredeti mennyiségeket másolom be:

Hozzávalók (az "aljához"):

• 15 dkg darált mogyoró (dió)
• 15 dkg porcukor
• 1 egész tojás
• kevés citromhéj

Az anyagokat összeállítjuk, és morzsával meghintett deszkán 0,5 cm vékonyra kinyújtjuk, széleit egyenletesre vágjuk. (Manapság ez már egy darab sütőpapíron, vagy mint ahogyan a képen is látszik, egy műanyag gyúrólapon morzsa nélkül, nagyon egyszerűen kivitelezhető.)

Hozzávalók (a bevonathoz):

• 1 tojásfehérje
• 7 dkg nagyon finom porcukor
• pár csepp citromlé

Ezeket jó habosra kavarjuk (nem habbá verjük, csak jó habosra keverjük), és a "tészta" tetejét egyenletesen bekenjük vele.

Kb. 2x10 cm-es csíkokra vágjuk, és egy széles pengéjű kés segítségéval egy sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk. "Gyenge" tűznél (én 160 fokos sütőben, alsó-felső sütésen szoktam csinálni, kb. 20 perc, de ez függ a nedvességtartalomtól, amit a tojás nagysága befolyásol) inkább szárítjuk, mint sütjük.

Gyönyörű is, finom is, nem beszélve arról, hogy karácsony illatú, és fémdobozban hosszú hetekig elállna, ha nem fogyna el nagyon gyorsan.