Megint morzsasüti

A megint helyett írhattam volna azt is, hogy majdnem mindig, ugyanis ez a lusták és kényelmesek süteménye, ezerféleképpen tudom variálni a tésztát, na, meg a tölteléket is... Kb. 15, na jó, legfeljebb 20 perc előkészület, aztán 50 perc a sütőben, és szenzációs illat a lakásban, na meg süteménylakoma...

Hozzávalók:

• 25 dkg nem túl finomra őrölt zabpehely
• 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
• 1 zacskó (12 g) sütőpor
• 15 dkg hideg vaj felkockázva
• 15 dkg cukor mennyiségének megfelelő édesítőszer
• 1 tojás

A hozzávalókat morzsásítom (persze, kényelmesen, aprítógépben, de egy kollégám kézzel csinálja, és úgy is teljesen jó), a 2/3 részét beleszórom egy sütőpapírral bélelt tortaformába, vagy tepsibe, alaposan lenyomkodom, ráteszem a tölteléket, és megszórom a tetejét a maradék morzsával, és nem előmelegített, 160 fokos hőlégkeverésben 50 percig sütöm.

A töltelék:

• 3 db tojás
• 15 dkg cukor mennyiségének megfelelő édesítőszer
• vanília
• 50 dkg túró
• 1 db kezeletlen citrom lereszelt héja
• 2 evőkanál búzadara (ekkora mennyiség még belefér a szénhidrátcsökkentésbe, sajnos közben derült ki, hogy nincs itthon teljes kiőrlésű tönkölydara), de használhatsz e helyett is őrölt zabpelyhet

A töltelékbe most 45 dkg fagyasztott meggy került (Úgy szoktam az aprószemű gyümölcsöket kiolvasztani, hogy hideg vízbe öntöm, párszor átkavargatom, aztán leszűröm és lecsöpögtetem, így olyan, mintha friss lenne, nem löttyed meg), de bármilyen nyers gyümölcs, lecsöpögtetett kompót jó.

A "cukrot", a tojásokat és a vaníliát gépi habverővel habosra keverem, majd belekeverem a kicsit áttört túrót, a citromhéjat, végül 3-4 részletben a búzadarát, vagy zabpelyhet

Születésnapi torta és blogkóstolás

Megszületésnapitortásítottam a Konyhavirtuóz blog joghurtos-gyümölcsös túródesszertjét.

Nagyon megörültem a 24. blogkóstoló sorsolásának. A háziasszony,  a Habverő és fakanál blog írója nagy  örömöt okozott nekem. Azon kívül, hogy egy eddig általam nem látogatott blogot kaptam, bónusz is keletkezett, mert sok hasonlóságot vélek felfedezni a két blog között. Szóval, jó volt kutakodni, kivétel nélkül mindegyik bejegyzés tetszett és szívesen megcsináltam volna bármelyiket.

Végül a szokásos "milyen tortát kérsz a születésnapodra Bálint?" kérdésre adott szokásos "túrós legyen és gyümölcsös" válasz döntött. A joghurtos-gyümölcsös túródesszertből csináltam tortát, azt hiszem, nem utoljára.

Az én lehetőségeim eléggé behatároltak Lőrinc és Viola vegetáriánussága miatt, amihez Anti csatlakozik a gluténérzékenységével. Zselatin helyett útifűmaghéjjal stabilizáltam a túrómasszát. Kapott egy kekszalapot, amit lekvár választ el a túrótól, így lebontható róla. Annyit változtattam magán a joghurtos túrón, hogy került bele cukor, és kihagytam a fahéjat.

Kicsi bosszankodás is volt. Vettünk egy szép nagy gránátalmát, aminek a magjai színesítették volna a tortát (az egyéb élettani hatásokról nem is beszélve), de mikor szétvágtuk, kiderült, hogy a gyönyörű külső ellenére teljesen értelen, így nem került bele, a komposztot gazdagítja 400 Ft-ért...

A joghurtos túró:

• 75-80 dkg túró
• 7,5 dl natúr joghurt
• 10 dkg vaníliás porcukor
• 2 db kicsi citrom lereszelt héja és leve
• 7 púpos evőkanál útifűmaghéj
• 2 db felkockázott körte
• 2 db felkockázott nektarin
• pár evőkanál őszibaracklekvár
• 3-4 dkg étcsokoládé
• 2-3 dkg vaj

Előző este készült, hogy az útifűmaghéj kényelmesen tehesse a dolgát.

A gyümölcsök és a lekvár kivételével minden összekevertem az aprítógépben, majd egy tálba áttettem a túrós masszát, és közékevertem a gyümölcsöket. Egy 26 cm átmérőjű tortaformát műanyag fóliával kibéleltem, majd belenyomogattam a masszát, és másnap reggelig a hűtőszekréynben pihent. 

A kekszalap (korábban ebben a bejegyzésben már megmutattam)

25 dkg liszt

6 g sütőpor

10 dkg cukor

10 dkg vaj

1 egész tojás

pár csavarás őrölt vanília (1-2 zacskó vaníliás cukor is lehet) került az aprítógépbe (persze, kézzel is összegyúrható, de én lusta vagyok), miután gömbbé összeállt, egy 26 cm átmérőjű kört nyújtottam belőle egy sütőpapíron (előre rárajzoltam ceruzával), villával megszurkáltam és 170 fokon 12 perc alatt megsütöttem.

Amikor kihűlt a keksz, áttettem a tortaállványra. Megkentem őszibaracklekvárral, majd rátettem a túrós részt. A tetejét is megkentem őszibaracklekvárral.

Gőz fölött megolvasztottam az étcsokoládét, közben kisütöttem a vajat. A kettőt összekevertem, vártam amíg hűl egy kicsit, majd betöltöttem egy nylonzacskóba. Kivágtam a zacskó sarkát, és csíkokat csurgattam belőle a torta tetejére.

Ezután gyertyákat tettünk rá, felköszöntöttük Bálintot, elfújta a gyertyákat, kívánt valamit, felszeletelte és kiporciózta a tortát, ami tényleg nagyon finom volt.

Morzsasüti újra és újra

Nem lehet megunni. Miután kiveszed a sütőből, és vársz annyit, hogy vágható legyen, akkor ropogós. Ha kibírod másnapig (vagy véletlenül marad belőle), akkor omlós és puha.

Ráadásul (a sütési időt nem számolva), a szilvapucolást is figyelembe véve, mindez kb. 15 percet igényel.

Ezúttal:

a linzer:

• 28 dkg őrölt zabpehely
• 7 dkg finomliszt
• 1 zacskó (12 g) sütőpor
• 15 dkg hideg vaj
• 15 dkg cukornak megfelelő mennyiségű édesítőszer
• 1 tojás

 a töltelék:

• 2 "összemarék" negyedelt szilva, ez kb. 0,5 kg (ha számolod a szénhidrátmennyiséget, mérd ki pontosan)
• 1 citrom lereszelt héja
• 3-4 dkg porcukornak megfelelő mennyiségű édesítőszer
• 1 kávéskanál kínai ötfűszer (jó csak fahéj is, vagy mézeskalács fűszer)
• 1 zacskó vanília ízű pudingpor (vagy 3 dkg barnarizsliszt)

Épp úgy kezdtem, ahogyan máskor is.  Pontosabban annyiban másképp, hogy az aprítógépben először a zabpelyhet őröltem lisztté. Hozzátettem a lisztet és a sütőport, egy pillanatra újra bekapcsoltam, hogy ezek megfelelően elkeveredjenek. A tetejére daraboltam a hideg vajat, rászórtam az cukrot édesítőszert, ráütöttem a tojást, és újra bekapcsoltam a gépet. Csak addig kevertem, amíg morzsássá vált.

A töltelék hozzávalóit egy tálban összekevertem.

Egy 24 cm átmérőjű kapcsos tortaformát kibéleltem sütőpapírral, és a morzsa kb. 4/5 részét belenyomkodtam úgy, hogy legyen egy kis pereme. Ráöntöttem a szilvát, elegyengettem, majd a tetejére szórtam a maradék morzsát.

Hőlégkeverésben 160 fokon sütöttem, kb. 50 percig ( a 40-től nézegetem, hogy elég piros-e már).

Elbírna egy kis tejszínhabot, de mi anélkül ettük most, és persze így is nagyon jó volt.

Elnézést kérek mindenkitől, aki eddig esetleg megcsinálta ezt a süteményt, és nem lett elég szilvás. Azért piros most a szilvamennyiség a hozzávalók felsorolásában, mert a minap (egy bloggerjáték kapcsán) rádöbbentem, hogy "összemarék" helyett "marék" volt a mértékegység, most javítottam.

Kávézol velem? Van hozzá túrós rácsossütemény!

A Kávéház és dumaklub FB-csoportban mutatott egy lekváros rácsossüteményt Majer Zoli, aminek elkértem a receptjét. Kivételesen majdnem úgy csináltam meg, ahogyan leírás szólt.  Több diót tettem hozzá, és - mivel a népek túrós-gyümölcsös süteményre vágytak-, nem lekvárral töltöttem meg, hanem túrókrémmel, arra pedig fagyasztott szedret szórtam.

Már tegnap este (éjszaka...) megdézsmáltuk, akkor ropogott, mára meg finom omlós lett.

Hozzávalók:

a tésztához:

• 50 dkg liszt
• 10 dkg darált dió
• 25 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 2 tojás
• 1 csomag sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 dl tej
• 1 citrom reszelt héja

 a töltelékhez:

• 15 dkg cukor
• 50 dkg túró
• vanília
• 4 tojás szétválasztva
• 1 citrom lereszelt héja
• 2 evőkanál búzadara
• 1 liternyi friss, esetleg fagyasztott szeder (de jó málnával is, vagy azzal, amivel épp meg tudjuk szórni)

A lisztet, a diót, a sütőport elkevertem a robotgépben. Rákockáztam a vajat, beletettem a többi hozzávalót is, és a késes betéttel összeállítottam. (Mindezt kézzel is lehet, ha esetleg ragad, elbír még egy kis lisztet, nem kell megijedni.) Betettem a hűtőszekrénybe félórára úgy, hogy az egyharmadát külön  csomagoltam, hogy ne puhuljon meg nagyon, mire a rácsozásra kerül a sor.

A túrókrémhez először tojáshabot vertem. Azután alaposan összehabverőztem a cukrot és a tojássárgákat, őröltem bele vaníliát, reszeltem bele citromhéjat, elkevertem a búzadarával, és lazán közéforgattam a tojáshabot.

A nagyobbik tésztát kinyújtottam a nagytepsi méretére (27X35 cm), rákentem a túrókrémet, kiraktam a szederrel. A maradék tésztából hengereket sodortam és berácsoztam vele.

180 fokra előmelegített hőlégkeverésben 30 perc alatt sült meg.

Nem lehet abbahagyni. Tényleg.

Rácsos linzer szilvával

Mivel haspók vagyok, kétszer is kóstolok a 17. Blogkóstolón, amiről itt már mindent leírtam.
A fényképezőgép nem ússza meg a szervizelést, de legalább előtte kiküszködtem ezeket a képeket.

Mindössze annyiben más ez a sütemény, mint a Szilué, hogy éppen érik a kertben a szilva, ezért abból készült, és kompótlé helyett elturmixolt szilvával csináltam a pudingot.

Hozzávalók:

A linzerhez:

• 20 dkg liszt (fele teljeskiőrlésű tönkölyt, fele fehérlisztet használtam)
• 10 dkg vaj
• 5 dkg porcukor
• kevés őrölt vanília
• 0,5 dl víz

A töltelék:

• kb. 1 kg szilva, de nem mértük meg
• 3 evőkanál kukoricakeményítő
• 1 evőkanál kókuszcukor + 3 evőkanál kókuszcukor (bármilyen cukor)
• 1 kiskanál kínai ötfűszer (lehet helyette mézeskalácsfűszer, vagy csak fahéj, bármi, amit szeretünk a szilva ízéhez)
• fél citrom lereszelt héja
• 1 kiskanál rum aroma
• kb. 1 dl tej
• kb. 1 dl víz
• 1 maréknyi durvára vagdalt dió

A linzer hozzávalóit gyorsan összegyúrtam úgy, hogy a vizet óvatosan adagoltam hozzá, becsomagoltam és "alaposan" lehűtöttem (az 1 óra helyett 2 napig állt a hűtőszekrényben).

A szilvából egy maréknyit elturmixoltam, fele tej, fele víz keverékével 3,5-4 dl-re kiegészítettem. A többi szilva, a +3 evőkanál kókuszcukor és a  dió kivételével a többi hozzávalót hozzákevertem, úgy, hogy homogénrlegyen, majd 3 percre betettem a mikróba. Azután átkevertem és félretettem hűlni.

A tésztát kivettem a hűtőből, az egyharmadát félretettem, a többit kinyújtottam - egy 25X25 cm-es formába volt elég - úgy, hogy lett pereme is.

170 fokon 8 percig elősütöttem.

A tészta elősütési ideje alatt a szilvákat elnegyedeltem.

A kissé meghűlt pudingot rákentem az elősütött tésztára, kiraktam a szilvacikkekkel, megszórtam a dióval és a kókuszcukorral, és lustaasszony lévén nem csionáltam szép csíkokat a rácshoz, hanem "kukacokat" sodortam, és azzal rácsoztam be.

10 percig sütöttem 200 fokon, amire jó ropogós lett a széle.

Nem túlzok, ha azt mondom, életem egyik legfinomabb süteménye lett.

 

Málna- és ribizlievés ideje van most

Nagyon szerény az idei termés. Miután belakmároztunk belőle, épp annyi maradt, hogy egy adag süti tetején jól mutathasson.
Épp vajas kekszet sütöttem (aki idegenkedik a rozmaringtól, nyugodtan hagyja ki belőle, de érdemes kipróbálni, mert nagyon finom), és amíg gyúrtam a tésztát, kigondoltam, hogy csinálok angol citromkrémet és a tészta egy részét megtöltöm vele, annak a tetejére kerül majd a gyümölcs. Így is lett, és nagyon jól tettem, hogy kitaláltam.

Leírom ide is a hozzávalókat, hogy ne kelljen lapozgatnia annak, akit esetleg érdekel. Persze, lustamód a régieket másolom.

Vajas rozmaringos keksz
Hozzávalók: (Az eredeti receptet írom ide, de én 12 dkg-ot mértem ott, ahol 11,5 dkg kell. Lusta vagyok vacakolni a mérleggel, meghát mégiscsak háziasszonykodás ez, nem patikusság.)

• 11,5 dkg sózatlan vaj
• 15 dkg porcukor
• 1 közepes tojás
• 12,5 dkg teljes kiőrlésű liszt
• 10 dkg simaliszt
• 2 teáskanál finomra vágott friss rozmaring
• fél teáskanál sütőpor

Mindezeket összegyúrjuk (én aprítógéppel kényelmeskedem), és minimum egy órára betesszük a hűtőszekrénybe. Ezután jóesetben kekszek lesznek belőle, mégjobb esetben kibélelünk vele egy sütőformát. Folytatás a citromkrém alatt. :)

Angol citromkrém + tojáshabbal

Hozzávalók:

• 3 db citrom leve
• 2 db kezeletlen citrom lereszelt héja
• 10 dkg cukor
• 4 db egész tojás
• 2 db tojássárgája
• 10 dkg vaj 
•  főzés után még 2 db tojásfehérjéből vert hab

Egy lábasba belereszeltem a citromok héját, beletettem a tojásokat, a cukrot, ráöntöttem a citromlevet és alaposan elkevertem.

Rátettem a gázlángra a hőelosztó lemezt, majd felforraltam a keveréket, és lassú tűzön addig kevergettem, míg a lábas alja egyszercsak láthatóvá vált. Ekkor a vajat kis adagocskákban hozzákevertem, mindog akkor jött a következő fakanálhagynyi, amikor már az előző teljesen elkeveredett benne. Ekkor már a tűz nem égett alatta, de rajta hagytam a lábast -aminek eleve jó vastag az alja- a lemezen és ez a meleg épp elegendő volt ahhoz, hogy teljesen homogénné váljon a massza.

 A végén a meleg krémbe belekevertem a tojáshabot is.

Ezután kinyújtottam a tésztát, kibéleltem vele egy peremes sütőedényt, majd 6 percig elősütöttem hőlégkeverésben 180 fokon.

Kivettem a sütőből, beleöntöttem a krémet, megszórtam a gyömölcsökkel, majd a széléről az előbb lehullott tésztát (ha nincs, az sem baj, én nem akakrtam kidobni azt a kis maradékot) összegyúrtam, kinyújtottam, csíkokra vágtam és a szélére tettem körbe.

Visszakerült a sütőbe, és addig sütöttem (kb. 30 perc), amíg megpirult.

Az esetleg kipróbálóknak jótanács: meg kell várni, amíg teljesen kihűl, és tortalapáttal kivenni a szeletet, mert a langyos sütemény felvágása után spatulával kiszedők csak ilyen nem szép szeletet tudnak produkálni, mint én.

Épp olyan, amilyenre terveztem. Frissen kívül ropogós, belül krémes. Később pedig finom puha a külseje is.

Morzsasüti és "kétparadicsomos" cukkinis tészta

Az idei első marék szeder sorsa morzsasüti képében teljesedett ki, egy kis őszibarack társaságában.

A mi morzsasütink hosszadalmas evolúciós folyamaton ment át, mire a jelenlegi verzió kialakult.

Egy barátnőm valami puccos dobozos porból készítette, úgy kb. 15 éve. Nekem az nagyon ízlett, de az elvemet nem adtam fel, miszerint lehetőleg nem vásárolok előre elkészített dolgokat az étkezésünkhöz.

Találtam egy reszelt linzer receptet, ami hasonlított, de a tészta állagát nem mindig tudtam jól eltalálni, így a reszelés nehézkes volt.

Aztán, amikor Legkisebbünk a cseperedése kb. 8. évében elkezdett sütni-főzni, valami alkalomra kapott tőlünk egy szakácskönyvet (Dr. Oetker Az első süteményeskönyvem), amiben megtaláltuk a TÖKÉLETES morzsasüti receptet.

Hozzávalók:

• 35 dkg finomliszt
• 1 zacskó (12 g) sütőpor
• 15 dkg hideg vaj
• 15 dkg cukor
• 1 tojás

A robotgépbe a kést beleteszem. Beleöntöm a lisztet és a sütőport, egy pillanatra bekapcsolom, hogy ezek megfelelően elkeveredjenek. A tetejére darabolom a hideg vajat, rászórom a cukrot, ráütöm a tojást, és újra bekapcsolom. Addig keverem, amíg morzsássá nem válik. Figyelek rá, hogy ne kezdjen összeállni (akkor egy kis liszt hozzáadása segít), épp, hogy csak morzsa legyen.

Egy sütőpapírral bélelt tepsibe öntöm, majd készítek még egy adag morzsát, aminek kb. a harmadát még hozzáöntöm. Elterítem a tepsiben, és a tenyereimmel jól lelapogatom, összetömörítem.

Ekkor ráöntöm az előre elkészített vaníliapudingot (a süti készítését ezzel indítom, mert mire a morzsa elkészül, a puding még folyik, de nem tűzforró), amit 2 zacskó vaníliapudingból, 6-7 evőkanál cukorból és 3/4 liter tejből főzök.

A pudingot kirakom gyümölccsel, majd egyenletesen rászórom a maradék morzsát.

Előmelegítés nélkül 160 fokon, kb. 50 percig sütöm.
Ha kész, akkor hűvös helyre teszem, illetve várok addig, amíg a puding megszilárdul, majd felszeletelem.

Az eredeti recept természetesen egy adag morzsát ír, de én a mi nagyüzemiségünk miatt (ma is 9-en ebédeltünk) 27X34 cm-es tepsiben készítem, így dupla adag szükséges.

Tegnap reggel gyorsan és sokat kellet főznöm, mert a délelőttöt nem töltöttük itthon az urammal, azonban ismét nyitva volt a raszta-műhely.

Tetézte a bajt, hogy a kamrában lévő, egy hete anyukámtól kapott termetes cukkini elkezdte magát átadni az enyészetnek.

Gyors újratervezés következett, igazából főzés közben alakult ki, mit is csinálok belőle.

Egy jó nagy, sógoromék kertjéből származó lilahagymát felkockáztam, olívaolajon elkezdtem párolni. Megszórtam összeaprított fokhagymával, őröltem rá borsot, rászórtam a felkockázott cukkinit, pár karika meleg vízbe áztatott, majd felaprított aszalt paradicsomot, két nagy szem lebőrözött, felkockázott friss paradicsomot, és erős tűzön összesütöttem. Kakukkfűvel, szurokfűvel, bazsalikommal rozmaringgal és tárkonnyal ízesítettem, a végén sót is szórtam rá. Imádom a provanszi fűszerillatot és ízeket.

Amikor kész lett, durumtésztából készült pennével kevertem el.