Túrós rudak magvakkal megszórva

A klasszikus túróspogácsa (1 rész túró, 1 rész vaj, 1 rész liszt és só) nagyon finom, mellette kijelenthetem azt is, hogy a lassú felszívódású változata is az. Legfeljebb a színe esik a komfortzónánkon kívül, de azt is kijelenthetem, hogy meg lehet szokni.
Ez most fehérliszt, zabpehelyliszt és teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt keverékéből készült, persze csak fehérlisztből is csinálhatja, akinek szabad, ehhez az adaghoz összesen 50 dkg szükséges.

A hozzávalók:

• 10 dkg fehérliszt
• 25 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
• 15 dkg zabpehelyliszt
• 50 dkg vaj
• 50 dkg túró
• 1 lapos evőkanálnyi só
• 1 evőkanál sikér (de ez el is maradhat)
• a tetejére 1 db tojás és magok, ami a kezünk ügyébe kerül (lehet simán köménymag is, ezen most lenmag, szezámmag és fekete szezámmag keveréke van)

Mindezeket alaposan összegyúrjuk (én úgy szoktam, hogy először a liszteket és a sót megforgatom az aprítógépben, aztán hozzáteszem a felkockázott vajat, azzal is forgatom, végül kézzel belegyúrom a túrót, de persze csak kézzel sem tart sokáig).

Közben a sütőt 180 fokra előmelegítem (hőlégkeverés).

Kettévettem az összegyúrt tésztát, hogy könnyebb legyen vele bánni, és egyenként kinyújtottam, majd lekentem felvert tojással.

Ezután rászórtam a magvakat, és egyforma darabokra vágtam. Nekem összesen 56 db lett.

A rudakat átraktam sütőpapírral bélelt tepsire és 20 perc alatt szép pirosra sütöttem.

Hogy, hogy nem, miután kivettem a tepsit a sütőből és elmentem a telefonomért, valahogy egyenlőtlenebb lett az elosztás a tepsiben, mint előtte.

A leggyorsabban elkészülő pogácsa

Tegnap ketchupfőzés volt nálunk. Ma reggel kitaláltam, hogy a kóstolását pogácsával ejtjük meg, mivel az az egyik legjobb dolog a tunkoláshoz (Bálint sokéves tapasztalata szerint). Na, persze, nem akartam a bűnösnél is bűnösebb lenni, ezért a klasszikus túrós pogácsa hozzávalói közül a liszt egy részét őrölt zabpehelyre cseréltem. Ami még nagyon fontos ezzel a pogácsával kapcsolatosan, hogy miután összegyúrtuk, azonnal süthető, így nagyon hamar elkészül.

Na, nem mondom, hogy sokkal kisebb a lelkiismeret-furdalásom, mintha az eredeti változat szerint csináltam volna, na, de mindegy is, a többiek nem kövérek, csak én vagyok az...

Hozzávalók:

a tésztához

• 50 dkg liszt (most a fele őrölt zabpehely volt)
• 50 dkg vaj
• 50 dkg túró
• 1 lapos evőkanálnyi só

a tetejére

• 1 felvert tojás (ha valamiét nem eszel tojást, nyugodtan elhagyhatod)
• pár dkg félkemény sajt (trappista, edami, cheddar, stb.)
• magok (én most lenmagot és szezámmagot használtam, de napraforgó és tökmag, vagy bármi, amit szeretsz használni)

A lustaságom és kényelmességem eleve meghatározza, hogy egyszerűen csinálok mindent, ezért beleöntöttem a hozzávalókat az aprítógépbe (ha te nem vagy lusta, vagy nem áll a rendelkezésedre, akkor a lisztet morzsold el a vajjal, és a túróval, aztán ezek szép lassan összeállnak), aztán kiborítottam a konyhapultra, majd laza mozdulatokkal átgyúrtam. Mivel viszonylag ragacsos massza, ezért alá kell lisztezni a nyújtás előtt.

1-1,5 cm magasra nyújtottam, megkentem tojással, rászórtam a magvakat és ráreszeltem a sajtot (ha nem használsz tojást, mindenképp a magokat szórd először, hogy a sajt rá tudja ragasztani a tészta felületére), kis átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszúrtam, az uram elrendezgette a tepsin, és 180 fokos hőlégkeverésben sütöttük meg, kb. 20-25 perc alatt.
Kívül ropognak, belül omlósak.

....és, hogy ország-világ meglássa, mennyire ki bírjuk tolni a határokat, megmutatom a kis szendvicskéket is, amiket gyártottunk a tányérjainkon, csak a fénykép nagyon rossz minőségű lett...

juhsajt, natúr krémsajt és csípős füstölt kolbász van a pogácsákban

Egyszerű krumplis pogácsa, tej és tojás nélkül

A Kifőztük magazin nyomán, Hemangi Dasi ajánlásával, de eredetileg az a Mit főzzek holnap? honlap írója, Winter Viki receptje.

Az úgy volt, hogy vendégségbe készülődtünk, és épp azon vacakoltam, hogy mit vihetnénk magunkkal, ami teljesen tejmentes és lehetőleg teljesen  növényi alapú, amikor Hemangi megosztotta ezt a pogácsareceptet. A "nyomán" pedig azért lett, mert "elrontottam". Tévedésből az elején egyszerre beletettem az egész olajmennyiséget, ami miatt végül már nem tudtam követni a leírást. Aztán, tegnap, amikor sütöttem, késésben voltunk, el kellett indulnunk a vendégségbe, nem volt időm a teljes adagot kisütni. Betettem a maradékot a hűtőszekrénybe, és ma sütöttem ki a harmadik tepsivel.

Tehát végképp eltértem az eredeti leírástól, de ennek az a haszna, hogy tudjam, legközelebb előre elkészíthetem a tésztát és ráérek kisütni az utolsó pillanatban.  Nem is beszélve arról, hogy a hozzávalók is másképp alakultak egy kicsit. Mivel tegnap nem tettem bele az egész sómennyiséget, és sótlannak bizonyult, ma azt is pótoltam az eredeti leírás szerint.

Nem szaporítom tovább a szót, kijelentem, hogy nagyon finom lett. Kívül ropogós, belül finom puha. Akár az eredeti recept alapján, akár az én módomon, mindenképp érdemes megcsinálni, mert nagyon finom.

Azt a verziót írom le, amit végül - bár a figyelmetlenségem miatt - én produkáltam, és előre szólok, hogy használhatsz normál fehér finomlisztet, ha az van otthon, vagy azt szereted. Az eredeti recept sem határozza meg egyértelműen.

Hozzávalók:

• 50 dkg áttört, főtt krumpli, kihűtve
• 25 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
• 30 dkg fehér tönkölybúzaliszt  
• 5 dkg friss élesztő
• 2 evőkanál só
• 4 dl olaj (2 dl olívát és 2 dl napraforgót használtam)
• a tetejére szezámmag és lenmag

A krumpliba belemorzsoljuk az élesztőt, aztán összekeverjük az olajjal és a sóval. Az így kapott keverékhez hozzáadjuk a lisztet, és sima, lágy, de nem folyós tésztát gyúrunk.

A tésztát 30 percig letakarva kelesztjük. Mikor megkelt, téglalap alakúra nyújtjuk, és úgy, mint a rétest vagy bejglit, feltekerjük. 15 percig pihentetjük, majd a tekercset ismét téglalappá nyújtjuk, megint feltekerjük és megint pihentetjük 15 percig, vagy ahogyan én tettem, egy éjszakán át.

Reggel, amikor kivettem a hűtőszekrényből, megvártam, amíg szobahőmérsékletűre enyhül, és újra nyújtottam, majd tekertem, nyújtottam. A  magokat a tetejére szórtam és óvatosan rányomkodtam, hogy megmaradjanak. Vigyáztam arra, hogy ne lapogassam tovább, megmaradjon a magassága. Kis átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggattam, sütőpapírral bélelt tepsiben elrendezgettem  és előmelegített 200 fokos sütőben aranybarnára sütöttem őket (12-15 perc).

Még egy apró megjegyzés: nehogy bárki megijedjen a tekergetéstől! 1 perc, vagy még annyi sem egy -egy alkalommal. Ebben az egészben a krumplipucolás a legnagyobb attrakció. Tényleg.

Zabpehely és magok, meg rozmaring

Vendégségben voltam a minap és egy nagyon finom sós kekszet ettem. Persze, rögtön el is határoztam, hogy csinálok olyat. Ma jött el a napja, de nem tudom meghazudtolni önmagam, vitt a "vérem". Ez a nagy ellentmondása az én életemnek. 30 éve az a dolgom, hogy szabályokat tartsak be, szabályokat tartassak be, szabálytalan működést feltárjak, észrevegyek. Itthon meg képtelen vagyok ilyesmire. Főzéskor kipakolok a konyhaszekrényre és lesz, ami lesz, még akkor is, ha papírról csinálom.
Ez is így indult. Úgy gondoltam, úgy csinálom, ahogy Marika elmondta (1 rész liszt, 1 rész vaj, 1 rész túró), kivéve, hogy nem zablisztből, hanem őrölt zabpehelyből, aztán mégsem teljesen úgy alakult. Volt két maradék tojássárgája, amit el akartam használni, aztán eszembe jutott, hogy bizony a hetek óta tervezgetett rozmaringos zabkeksz is megvalósulhat ezzel az akcióval.
Így tehát, amiket összegyúrtam:

• 35 dkg őrölt zabpehely
• 25 dkg vaj
• 35 dkg félzsíros tehéntúró
• 2 tojássárgája
• pár ágacska rozmaring összeaprított levele
• 1 evőkanál só
• szezámmag
• lenmag
• napraforgómag
• 1 tojás a teteje megkenéséhez
• pár dkg reszelt félkemény sajt

A hozzávalókat a sóval bezárólag összegyúrtam. Ez egy puha massza lett, ezért hagytam 10 percig állni, ami alatt egy kicsit megszívta a nedvességet a zabpehely őrlemény, így jól formázhatóvá vált. Két hengert gyúrtam belőle, kb. 5-6 cm  átmérőjűeket, becsomagoltam műanyag fóliába és betettem a hűtőszekrénybe. Mindez tegnap este történt.
Ma reggel kb. fél cm-es szeleteket vágtam belőle, sorba rakosgattam egy sütőpapírral bélelt tepsin, megkentem felvert tojással, megszórtam a magvak keverékével és mindegyikre tettem egy pici reszelt sajtot is.
180 fokon 10-13 perc alatt ropogósra sütöttem.
Tojáskrémmel és Waldorf-salátával ettük reggelire, de ez már két másik történet.

Hagymás-tökmagos pogácsa

(Tisztelt Olvasó! Ez a recept kitűnő példa arra, hogy bátran lehet változtatni, alakítgatni a hozzávalókon, nem kell szentírásként tekinteni egy-egy receptre.)

A 12. Blogkóstolón a Mélyen Tisztelt Sorsolási Bizottság   számomra egyáltalán nem kedvezett. Ugyanis nem tudtam kiválasztani a nekem sorsolt blogról azt az egy ételt, vagy italt, amit elkészítsek.

Nem tudom megmondani, hányszor néztem végig a finomabbnál finomabb mindenféléket, de nem és nem tudtam határozni, annyi mindent szerettem volna megcsinálni.

Akartam kávépudingot, szerettem volna kókuszos sütit, jó lett volna fagyi is, és még egy csomó mindent, de végre odáig eljutottam, hogy mindenképpen sós lesz, amit csinálok.

Ezen a ponton aztán végképp bebizonyosodott, hogy tudok ám én döntésképtelen is lenni, hiába vetik a szememre sokan a túlzott határozottságomat.

Szűkült a kör,  két lehetőség maradt a végére. Az egyik a tökmagos pogácsa, a másik a hagymás-csilis sajtos pogácsa.

Eldöntöttem, megcsinálom mindkettőt. Elkezdtem pirítani a tökmagot, aztán hirtelen felindulásból a másik zacskóval is kivettem a szekrényből, azt is beleöntöttem a serpenyőbe, visszatettem az élesztőt a hűtőbe, és már tudtam, ötvözöm a kettőt.

Zsuzsa, annyira jó lett, hogy csak esszük, esszük, pedig már nem kellene. Én  azt a szörnyűséget is elkövettem az előbb, hogy kettőt is kettétörtem  keresztben és megkentem vajkrémmel. Sürgősen lakat alá kell tenni, mert beláthatóak a következmények: még ma elfogy. Pedig megígértem Violának, hogy  marad belőle holnap délutánra, amikor hazajönnek Antival.

Hozzávalók:

(Az eredeti, külön-külön hozzávalók megtalálhatók a linkekben, amit idetettem a blogbejegyzésbe. Én azokat írom le, amikből végül született, mert pl. nem volt itthon, csak 2 dl tejszín, a többit tejföllel pótoltam, póréhagymát használtam, mert az volt, így nem vettem újhagymát, de alapjaiban a Zsuzsi hozzávalói vannak benne rendre.)

• 1 kg 20 dkg liszt eredetileg, de a gyúráskor igényelt még + 5-6 dkg-ot
• 25 dkg vaj
• 2 dl tejszín
• 6 dl tejföl
• 1,5 evőkanál só
• 30 g sütőpor
• 30 dkg óvári csemege sajt (trappista is jó)
• 2 kávéskanál (csípős) paprikapor
• 1 nagy tojás
• 20 dkg tökmag

 Legelőször a tökmagot pirítottam meg, aztán kitettem az udvarra hűlni.

Amíg hűlt a tökmag, összevagdaltam a póréhagymát, olyan apróra, amilyenre csak tudtam.

Amikor meghűlt a tökmag, aprítógépbe tettem, és csak úgy tessék-lássék módon összezúztam, de nem fényképeztem le, csak visszaborítottam a serpenyőbe.

Beleöntöttem az aprítógépbe a lisztet, a sütőport, a sót és a fűszerpaprikát (mi szeretjük a nagyon csípőset), bekapcsoltam a gépet, hogy alaposan elkeveredjenek. Rászórtam a felkockázott vajat, újra bekapcsoltam, addig forgattam, amíg morzsa lett belőle, ekkor kiborítottam a konyhapultra.

Csináltam a közepébe egy kürtőt, beleöntöttem az összezúzott tökmag kb. 3/4-ét, a hagymát, ráreszeltem a sajtot és összekevertem. Akkor újra kürtőgyártás következett, beleöntöttem a tejszínt, a tejfölt és szép lassan összegyúrtam. Pici liszt kellett még hozzá, mert először ragadós volt. Egy szép,  nagy rugalmas tésztagömböt kaptam a végére.

Kb. 1,5-2 cm vastagra nyújtottam, megkentem a felvert tojással és lisztbe mártogatott pogácsaszaggatóval kiszaggattam, majd mindegyik pogácsa tetejét belemártottam a serpenyőben hagyott magtörmelékbe, azután sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam.

A sütőt időközben előmelegítettem 180 fokra, majd 20 percig sütöttem az első adagot, de kiderült, hogy ez az idő kevés ezeknek a pogácsáknak. (Feltételezésem szerint a póréhagyma és az újhagyma textúrája közti különbség okozta.) Csökkentettem a hőmérsékletet 160 fokra és úgy kb. 35 percig tartottam benn egy-egy tepsit.

Ilyen szépe pirosak lettek, puha belsővel, ropogós külsővel.

Tartok tőle, hogy nálunk is jelentkezik a Zsuzsi háztartásában gyakori  probléma: gyorsan párolog!

Medvehagyma, utolsó utáni felvonás.

Ugyebár, azt mondtam vasárnap, meglátjuk, elcsábulok-e még. Jelentem, nem csábultam el. Kedves szomszédasszonyunk, Ági adott ajándékba egy szép csokorral. Így aztán mindjárt más a helyzet. :)

Nem készültem semmire, netezgettem, és szemezgettem a hagymalevelekkel. Gondoltam egyet, gyorsan megelőzöm a hervadást, sütök pogácsát.

Winter Viki zabkenyerét többször is megnéztem ma, így kézenfekvő volt, hogy zabpogácsát sütök, medvehagymával, magvakkal.

Egy tapadásgátló bevonatú serpenyőbe összeöntöttem napraforgómagot és tökmagot, kevés tengeri sóval elvegyítve elkezdtem pirítani. Mikor kb. félkész volt, hozzáöntöttem szezámmagot és lenmagot. Ezekkel már óvatosan kell bánni, mert a lenmag eléggé vad jószág, folyamatosan pattog ki az edényből.
Amikor már szép színes és illatos volt a magegyveleg, szokásosan kiöntöttem egy nagy fémtálcára és kitettem hűlni az udvarra.

Közben 30 dkg zabpelyhet lisztté őröltem az aprítógépben. Hozzátettem még 20 dkg fehér és 20 dkg teljeskiörlésű tönkölybúza lisztet, és 40 dkg vajat és 1 evőkanál sót. Ezeket addig forgattam az aprítógépben, amíg morzsa állagúvá vált a keverék. 
Ekkor kiborítottam a konyhapultra. Rászórtam másfél zacskó por állagú élesztőt, alaposan elkevertem vele. Azután összegyúrtam 3 tojássárgával és egy 450 g-os sovány tejföllel. Kicsit ragacsos volt még, így kb. 5 dkg-nyi liszttel tovább gyúrtam. 40 percig kelesztettem a tésztát.

A tésztát inyújtottam, megszórtam az apróra vágott medvehagyma felével, jó vastagon megszórtam az időközben durvára őrölt pirított magvakkal. Összehajtogattam, mint a levelestésztát szokás. Kinyújtottam, újra megszúrtam, újra meghajtogattam, majd 20 percig kelesztettem. Ezután ismét hajtogatás, újabb 20 perc pihi.

Kb. másfél cm vastagra nyújtottam, megkentem tojásfehérjével, berácsoztam egy kés élével, majd jó sok magot szórtam rá, és kiszúrtam, 5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval.

200 fokos hőlégkeverésben 12 perc alatt sült pirosra.

Miután majdnem hasra estem a forró tepsivel, már nem olyan katonás a rend, mint előtte.

Madárlátta pogácsa és kifli. Volt csirke is.

Vendégségbe készültünk ma délután. Elgondoltam, hogy meleg pogácsát és meleg kifliket viszünk magunkkal. El is indultunk, aztán visszafordultunk. Sehol nem volt az út letakarítva, az autópálya felhajtója előtti körforgalomban kétszer is megcsúsztunk annak ellenére, hogy jók a gumik az autón, és az uram is jól vezet. Miután azt láttuk, hogy a felhajtó is merő egy hókása, egy pillanat alatt eldöntöttük, hogy ott jövünk ki a körforgalomból, ahol belementünk...

A pogácsák és a kiflik a térdeimet melengették egy kosárban. Persze, fogalmuk sem volt, mi történik körülöttük. Szerencsére a legalább telefonok működtek ebben az "ítéletidőben"  (Iszonyú röhejesnek tartom, hogy egész télen egyszer van egy normális téli időjárás, és nem kezelik a helyzetet. Gondolom, spórolni kell a takarító járművek üzemanyagával és humánerő költségével...), így  értesíthettük a baráti társaságot, akikkel töltöttük volna a délutánt, hogy képeken részesülhetnek a kiflik és pogácsák látványából.
Cserébe a háziasszony megígérte, mi is kapunk képeket azokról az ételekből, amit ők ettek.

Nos, a pogácsák és a kiflik:

Az uram kiflijei már korábban szerepet kaptak itt, most csak annyit róluk, hogy 2/3 rész graham és rozsliszt, egyharmad rész fehér liszt keverékből készültek.
A pogácsák:  még réges-rég, egy NLC-s vacsora-találka része volt egy finom krumplis pogácsa. Akkori háziasszonyunk, Zita (egész nap nem jut eszembe a nickneve, nem tudom miért /ha látod ezt, Zita, akkor szóljál!/) készítette, és nagyon finom volt. Ez az alapja, meg az akkori sok kedves emlék, de igazán csak a krumplitartalom köti az eredeti recepthez.

25 dkg graham lisztet, 10 dkg rozslisztet, 15 dkg fehér finomlisztet 20 dkg margarinnal és egy evőkanál sóval morzsásítottam a robotgépben. Kiöntöttem a konyhapultra, "rákukacozott" az uram 50 dkg főtt krumplit, azzal az idétlen krunplinyomóval ami van. Közben megegyeztünk, hogy vennünk kell egy másikat. Kicsit összakevertem a morzsával, majd belegyúrtam egy kevés cukros tejben felfuttatott 5 dkg élesztőt, és annyi tejfölt, hogy könnyen gyúrható, a kezemhez nem tapadó tészta keletkezzen belőle.

A lényeget majdnem kifelejtettem, mint a múltkor a szilvás öntetet. A magok! :)

Egy tapadásgátló bevonatú serpenyőbe pici sót tettem, és beleöntöttem egy zacskó hántolt tökmagot és egy zacskó hántolt napraforgómagot, Folyamatosan kevergettem, és amikor már kezdett színeződni, öntöttem bele szezám- és lenmagot. Az arányok lényegtelenek, amúgy bármit és bármennyit, abból, ami van itthon. Tovább kevergettem mindaddig, amíg a szezámmag is elszíneződött, és nagyon finom illat lett a lakásban. Ekkor kiöntöttem egy nagy fémtálcára, és szétterítettem rajta. Éppen meghűlt, mire bele kellett gyúrni a pogácsába és a kiflibe.

Miután belekerültek a magok is a tésztába, kb. másfél ujjnyi vastagságúra kinyújtottam, bevagdaltam, megkentem tojással, és 200 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt szép pirosra sütöttem.

Az előmelegítés kb. 50 percig tartott, és ez lett a végeredménye:

Most, hogy hetek óta fáj a vállam (persze, nem megyek orvoshoz), az uram nagyon sokat segít a konyhában (amellett, hogy egyébként gyakorlatilag övé a háztartás, mert én nagyon kevés időt töltök itthon hétköznapokon). Az az igazság, hogy nem szívesen fogdossa a nyers húsokat (nem is túl nagy húsevő), de most nagyon hősies volt, ő pácolta be a csirkét tegnap, rám csak a sütőedénybe rakosgatás maradt mára.

Szóval, 2 kg-nyi csirkeszárnyról levágta a végeket (lefagyasztottuk, jó lesz valamikor levesbe), a többi részét kettévágta. A nagy kelesztőtálba belereszelte 3 narancs héját, belenyomta a levét, tett bele 1,5 dl mézet, 1 dl szójaszószt, egy jó nagy púpos evőkanál mustárt, 3 evőkanál étolajat, 3 cikk szétnyomott fokhagymát, összeaprított, szárított csípőspaprikát, egy evőkanálnyi ketchupot és -Tabasco helyett- van most itthon valami kínai brutál csípős paprikaszósz, abból is 1 evőkanállal, épp úgy, ahogyan egy kedves kolléganője, Ica évekkel ezelőtt elmondta neki ezt a receptet. Ebben a keverékben alaposan megfürdette a szárnydarabokat, és lefedve betette a hűtőszekrénybe  éjszakára.

Ma délelőtt belesorakoztattam őket az üvegtepsibe, ráöntöttem a páclevet, majd lefedtem alufóliával. 200 fokon sütöttem 30-35 percig, majd kibontottam, átforgattam a szárnydarabokat, és még pirítottam 10-15 percig.

Legkisebb gyermekünk ebéd után (párolt rizs volt hozzá a köret) a magos pogácsával tunkolta a csípős-édes szószt a tepsiből. Szerinte nagyon király. :))