A szilva és a sárgadinnye együtt is nagyon finom

Régen turmix, később shake, mostanában talán smoothie lenne. Persze, nem vagyok eléggé művelt ezen a területen, és nem biztos, hogy jól gondolom ezeknek a fogalmaknak a használatát. Azt viszont tudom, hogy nagyon finomat ittunk, mindenkinek jó szívvel ajánlom! Higgyük el végre, hogy nem feltétlenül kell a boltban megvenni az aromákat, istentudjamiket tartalmazó agyonreklámozott mindenfélét! Az itthon készült is nagyon finom, és természetes (ez ráadásul nyers gyümölcsöket tartalmaz), egészséges, ráadásul olcsóbb, mint az ipari előállítású.

Ez a bejegyzés kivételesen más tollával ékeskedés, ugyanis Katica és Bálint csinálta ezt a finomságot (direkt nem kategorizálom, úgy finom, ahogy van).

Hozzávalók:

• fagyasztott szilva (vagy bármilyen fagyasztott gyümölcs)
• friss sárgadinnye (vagy bármilyen friss gyümölcs)
• eritrit  (vagy bármi, amivel édesíteni szeretsz, vagy semmi, mert úgy is finom)
• joghurt (vagy kókusztej, vagy bármilyen növényi tej, vagy tejszín)

Nem írok arányokat, mert nincs értelme. Ha több a szilva szilvásabb lesz, ha több a dinnye, dinnyésebb. Ha több a joghurt, akkor iható, ha kevesebb, akkor kanalazható. Ez most az iható kategóriába tartozott, de esetleg emlékezhettek erre is, ami teljesen fagyi állagú volt.

A hozzávalókat betették az aprítógépbe. Turmixgép is jó hozzá, akkor egyenletesebb állagú, így viszont rusztikus, maradnak benne kanalazható részek is.

Azért a sok "vagy", hogy elhidd: érdemes belevágni pontos recept nélkül is!

Morzsasüti újra és újra

Nem lehet megunni. Miután kiveszed a sütőből, és vársz annyit, hogy vágható legyen, akkor ropogós. Ha kibírod másnapig (vagy véletlenül marad belőle), akkor omlós és puha.

Ráadásul (a sütési időt nem számolva), a szilvapucolást is figyelembe véve, mindez kb. 15 percet igényel.

Ezúttal:

a linzer:

• 28 dkg őrölt zabpehely
• 7 dkg finomliszt
• 1 zacskó (12 g) sütőpor
• 15 dkg hideg vaj
• 15 dkg cukornak megfelelő mennyiségű édesítőszer
• 1 tojás

 a töltelék:

• 2 "összemarék" negyedelt szilva, ez kb. 0,5 kg (ha számolod a szénhidrátmennyiséget, mérd ki pontosan)
• 1 citrom lereszelt héja
• 3-4 dkg porcukornak megfelelő mennyiségű édesítőszer
• 1 kávéskanál kínai ötfűszer (jó csak fahéj is, vagy mézeskalács fűszer)
• 1 zacskó vanília ízű pudingpor (vagy 3 dkg barnarizsliszt)

Épp úgy kezdtem, ahogyan máskor is.  Pontosabban annyiban másképp, hogy az aprítógépben először a zabpelyhet őröltem lisztté. Hozzátettem a lisztet és a sütőport, egy pillanatra újra bekapcsoltam, hogy ezek megfelelően elkeveredjenek. A tetejére daraboltam a hideg vajat, rászórtam az cukrot édesítőszert, ráütöttem a tojást, és újra bekapcsoltam a gépet. Csak addig kevertem, amíg morzsássá vált.

A töltelék hozzávalóit egy tálban összekevertem.

Egy 24 cm átmérőjű kapcsos tortaformát kibéleltem sütőpapírral, és a morzsa kb. 4/5 részét belenyomkodtam úgy, hogy legyen egy kis pereme. Ráöntöttem a szilvát, elegyengettem, majd a tetejére szórtam a maradék morzsát.

Hőlégkeverésben 160 fokon sütöttem, kb. 50 percig ( a 40-től nézegetem, hogy elég piros-e már).

Elbírna egy kis tejszínhabot, de mi anélkül ettük most, és persze így is nagyon jó volt.

Elnézést kérek mindenkitől, aki eddig esetleg megcsinálta ezt a süteményt, és nem lett elég szilvás. Azért piros most a szilvamennyiség a hozzávalók felsorolásában, mert a minap (egy bloggerjáték kapcsán) rádöbbentem, hogy "összemarék" helyett "marék" volt a mértékegység, most javítottam.

Gyümölcskrémes keksztorta

Izgultam a torta miatt. Azt akartam, hogy ne legyen túl édes, viszont gyümölcsös legyen mindenképp. Valami zabpelyhes alapot képzeltem, de persze itthon vettem észre, hogy nem vettünk, a jelenlegi készlet pedig nem lett volna elég egy tortára. Rendes pasi az én uram, mert azonnal mondta, hogy megy és hoz, de inkább kitaláltam mást, és még sütni sem kellett. Végül annyira egyszerű lett a torta, hogy a szilva magozása a legkomplikáltabb és legidőigényesebb része, a többi tevékenység összességében még félórát sem vett igénybe.

Lássuk!

A külső réteget és a krémet még este megcsináltam.

Hozzávalók: (egy 24 cm átmérőjű tortaformához):

A külső réteg:

• 20 dkg vaj
• 6 evőkanál nádmelaszos barnacukor (bármilyen cukor)
• 5 evőkanál holland kakaópor
• 3 tojás
• 30 dkg kekszmorzsa
• 10 dkg kókuszreszelék
• 10 dkg darált dió
• 2 dl tej

A belseje:

• 15 szép nagy szem szilva kimagozva
• 1 db banán
• 1 citrom lereszelt héja és leve
• 6 dkg cukor (fehéret használtam, hogy ne sötétítse el a krémet)
• 4 db tojás
• 2 db tojás sárgája
• 10 dkg vaj 
• 1 kávéskanál kínai ötfűszer (fahéj, gyömbér, bármi megteszi, ami szilvához illik)
• 1 kiskanál rum aroma
• 0,5 kg mascarpone (higgye el mindenki, ha nincs kéznél sajt, tökéletesen megteszi 4-5 evőkanál étkezési keményítő és 6-7 dl tej vagy víz összefőzve)
• 3 evőkanál útifűmaghéj (ez csak a fóbiám miatt, hogy biztosan jól összeálljon a krém, lehet, egy zacskó habfixáló is megfelelően működne stabilizátorként)
• 1 nagy evőkanál szilvalekvár

A teteje:

• 3 dl-nyi tejszínből vert hab
• 60-70 dkg kimagozott elnyolcadolt szilva
• 1 kiskanálnyi kínai ötfűszer
• 2 evőkanál kókuszcukor (cukor)

A vajat, a cukrot és a kakaóport lassan összeolvasztottam, beleütöttem a tojásokat és folyamatosan kavargatva lassú tűzön  sűrűre főztem. Levettem a lángról, hozzákevertem a kekszet, a diót és a kókuszt, majd a 2 dl tejjel "tésztává" gyúrtam.

Műanyag fóliával kibélelt az uram egy kerek tortaformát amibe én beleegyengettem a kekszmasszát úgy, hogy kb. 1 cm vastag falú "medence" keletkezzen. Letakartam fóliával és betettem a hűtőszekrényeb, hogy reggelre megdermedjen és meg lehessen tölteni szilvakrémmel.

Az az igazság, hogy nagyon izgultam. Féltem, hogy ha meg is dermed, nem fogja bírni a krém súlyát és szétborul. Jelentem, nem így lett. Már amikor lebontottam róla reggel a tortaformát és a fóliát, tudtam, hogy rendben lesz.

Masszív, ugyanakkor villával teljesen kényelmesen ehető ez a "kondér"

Még este megfőztem a szilvakrémet is, amit az angol citromkrém után szabadon szilvából csináltam, hiszen az érik épp a kertben. Miután jó ideje banánnal édesítjük és krémesítjük a házilag készített fagyikat, úgy gondoltam,  spórolunk a cukorral és banánnal pótoljuk.

A sajt és az útifúmaghéj és a lekvár kivételével lassú tűz fölött  folyamatos kavargatás közben összefőztem a hozzávalókat úgy, hogy előtte a szilvákat és a banánt botmixerrel pépesítettem.
Amikor levettem a tűzről, belekevertem az útifűmaghéjat, kihűtöttem és lefedve betettem a hűtőszekrénybe.

Reggel kikevertem a sajtot és a szilvakrémet. A sajt tompított egy kicsit a krém ízén, nekem meg eszembe jutott, hogy a héten sült szilvalekvárból egy müzlistálkányi a hűtőszekrényben van, és egy jó nagy evőkanállal közékevertem. Bitang jó lett.
A kész krémet beletöltöttem a kekszvázba, és visszatettem a hűtőszekrénybe, hogy ne melegedjen fel.

Ebéd előtt a tetejére tejszínhabot halmoztam úgy, hogy a közepén kráter legyen, amit megtöltöttem az ötfűszerrel és a kókuszcukorral elkevert szilvával.

 Ne felejtsük el, hogy a képk egy olyan fényképezőgéppel készültek, ami fény hatására kikapcsol. Nehezen sikerült elérni, hogy legalább ilyen legyen.

A végeredmény egy stabil, jól szeletelhető, nem édes, annál inkább gyümölcsös finomság lett.

Rácsos linzer szilvával

Mivel haspók vagyok, kétszer is kóstolok a 17. Blogkóstolón, amiről itt már mindent leírtam.
A fényképezőgép nem ússza meg a szervizelést, de legalább előtte kiküszködtem ezeket a képeket.

Mindössze annyiben más ez a sütemény, mint a Szilué, hogy éppen érik a kertben a szilva, ezért abból készült, és kompótlé helyett elturmixolt szilvával csináltam a pudingot.

Hozzávalók:

A linzerhez:

• 20 dkg liszt (fele teljeskiőrlésű tönkölyt, fele fehérlisztet használtam)
• 10 dkg vaj
• 5 dkg porcukor
• kevés őrölt vanília
• 0,5 dl víz

A töltelék:

• kb. 1 kg szilva, de nem mértük meg
• 3 evőkanál kukoricakeményítő
• 1 evőkanál kókuszcukor + 3 evőkanál kókuszcukor (bármilyen cukor)
• 1 kiskanál kínai ötfűszer (lehet helyette mézeskalácsfűszer, vagy csak fahéj, bármi, amit szeretünk a szilva ízéhez)
• fél citrom lereszelt héja
• 1 kiskanál rum aroma
• kb. 1 dl tej
• kb. 1 dl víz
• 1 maréknyi durvára vagdalt dió

A linzer hozzávalóit gyorsan összegyúrtam úgy, hogy a vizet óvatosan adagoltam hozzá, becsomagoltam és "alaposan" lehűtöttem (az 1 óra helyett 2 napig állt a hűtőszekrényben).

A szilvából egy maréknyit elturmixoltam, fele tej, fele víz keverékével 3,5-4 dl-re kiegészítettem. A többi szilva, a +3 evőkanál kókuszcukor és a  dió kivételével a többi hozzávalót hozzákevertem, úgy, hogy homogénrlegyen, majd 3 percre betettem a mikróba. Azután átkevertem és félretettem hűlni.

A tésztát kivettem a hűtőből, az egyharmadát félretettem, a többit kinyújtottam - egy 25X25 cm-es formába volt elég - úgy, hogy lett pereme is.

170 fokon 8 percig elősütöttem.

A tészta elősütési ideje alatt a szilvákat elnegyedeltem.

A kissé meghűlt pudingot rákentem az elősütött tésztára, kiraktam a szilvacikkekkel, megszórtam a dióval és a kókuszcukorral, és lustaasszony lévén nem csionáltam szép csíkokat a rácshoz, hanem "kukacokat" sodortam, és azzal rácsoztam be.

10 percig sütöttem 200 fokon, amire jó ropogós lett a széle.

Nem túlzok, ha azt mondom, életem egyik legfinomabb süteménye lett.

 

Vörösboros szilvaleves Balogh Erika ötlete nyomán

Egyik este arról folyt a diskurzus egy FB-csoportban, hogy vörösborból mit kellene főzni. Az egyik ötlet vörösboros szilvaleves volt. Ma este úgy gondoltuk, ezzel a forró nagyszerűséggel kezeljük a Viola nátháját, a maradék meg jó lesz holnap desszertnek, hidegen.

Amikből én csináltam:

• 70 dkg szilva
• egy marék mazsola
• 2 rúd fahéj
• 3 karika citrom
• 4 dl-nyi vörösbor
• 2-3 dl-nyi víz
• 2 dl főzőtejszín
• 1 dl habtejszín
• 1 kávéskanál kínai ötfűszer

Mindezeket összefőztem, elturmixoltam.

Gránátlama magokat használtunk levesbetét gyanánt.

Az évszakok ütköztetése családi perpatvart idézett elő

A póréhagyma számomra évszakfüggetlen, azért tettem ide az elejére a képet. :))

Családi perpatvarunk  okozója a mai palacsintatöltelék. Azt mondta nekem az uram, amikor kiderült, hogy nektarint vettem így, télvíz idején (alma árban, finom, ízeset), hogy télen az ember savanyúkáposztát eszik és savanyúuborkát, meg savanyúpofát vág hozzá, nem vesz chilei nektarint. Igaza van, de azért csak megettük. Dohogva, de ő is tett egy kevest az egyik palacsintájába a vaníliapudingra. :)) 
 
Hogy a kedvébe járjak egy ilyen trauma kompenzálásaként, főztem lekvárt a szilvából és a dióból, ami a kertünkben termett. Ennél háztájibb háztáji nem létezik. Ő hízlalgatta a termést a szemeivel egész nyáron, majd  szedte, fagyasztotta, törte, pucolta.

Mókás, hogy évek telnek el grillázskészítés nélkül az életünkben, mostanában meg már harmadszor csinálok.
A szokásos, itt korábban leírt módon csináltam (egy maréknyi dió, épp csak annyi cukorral megszórva, ami ellepi, kevergetés nélkül hevítve). Mikor megpirult a dió, ráöntöttem 80 dkg kiolvasztott, lecsepegtetett szilvát, megszórtam fahéjjal, tettem rá 3 evőkanál cukrot, és alaposan összeforraltam, majd elturmixoltam. Kevés rum aromát is tettem hozzá. A kapott kence épp megfelelő lekvárállagú lett. Nem igazán édes, inkább savanykás a kevés hozzáadott  cukortól. Palacsintába épp jó. Persze, mindenki kedvére növelheti a cukoradagot, vagy helyettesítheti édesítőszerrel. Ha legközelebb csinálok, akkor reszelek bele citromhéjat is, azt hiszem, és igazi rummal főzöm. Hagyok benne ropogós grillázsdarabokat is.
Szép üvegbe téve gasztroajándéknak is megteszi.