Tejbegríz torta

A világ legegyszerűbb tortája, és kis túlzással azt is mondhatnánk a legfinomabb. Gyorsan készül, kevés vacakolnivaló van vele, és nem fogy gyorsan, mert rendkívül laktató.

Az apropója az a helyzet volt, amit már többször emlegettem itt. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy képtelenek vagyunk teljes létszámmal összegyűlni egy-egy családi ünnepen.
Talán már mondtam itt, hogy két dolgot szeretek nagyon. Az egyik, az, amikor felkelek reggel, kimegyek a folyosóra és a környező 3 szoba ajtaja nyitva van. Ez azt jelenti, hogy egyik gyerekünk sincs itthon, mindenki éli a felnőtt életét. Tudom, hogy nyugodtak lehetünk, mert önállóak, jól szervezik a dolgaikat, jó döntéseket hoznak, megállják a helyüket a világban, a hozzánk való ragaszkodásuk egészséges keretek között van, engedtük őket leválni és volt is igényük erre.  A másik, amikor felkelek reggel, kimegyek a folyosóra és a környező 3 szoba ajtaja zárva van.  Ez azt jelenti, hogy mindhárom gyerekem itthon van, a legtöbb esetben a "szerzett" gyerekeinkkel együtt. Jó érzés, hogy szeretnek itthon lenni. Szeretem, amikor várják, hogy az apukájuk kávét főzzön kinek-kinek a kedvére, és szeretem, hogy ő meg időnként belezavarodik, kinek melyik bögre, mennyi kávé, mennyi és milyen tej, milyen cukor. És szeretek nekik reggelit csinálni. Szeretem, ha együtt reggelizünk, de azt is szeretem, ha egyenként kerülnek elő a tetőtérből, és külön-külön esznek. Szeretek morogni velük a heverészve reggelizéskor azért, hogy kellőképpen vigyázzanak a kanapéhuzatra, és azt sem bánom, hogy ki kell kapcsolnom a kedvenc zenéimet, hogy filmet nézzenek a nappaliban, vagy a saját zenéiket hallgassák, főleg, mert igazán hasonló az ízlésünk.
Most vasárnap végre tellett az időnkből egy közös ünnepi reggelire  (aztán ebéd előtt máris  megcsappant a létszám). Azért volt ünnepi, mert a lencsekrém és a bundáskenyér után tortát ettünk, egy nagy közös tortát, az összes nyári születésnap és névnap alkalmából.

A torta egy egyszerű tejbegríz torta volt, ami karamellás tejben főtt darából készült gyümölccsel és pudinggal. Nem kalóriaszegény, cukros is, de eccerazéletben ezt is lehet.

Hozzávalók (a tortaforma átmérője 26 cm):

az alja:

• 4 evőkanálnyi kristálycukor
• 1 liter tej
• 15 evőkanálnyi búzadara
• pár kanálnyi kristálycukor
• kevés vanília
• 4-5 dkg-nyi vaj

a közepe:

• 3 közepes nagyságú őszibarack
• 1 marék szeder

a teteje:

• 7 dl  tej
• 2 zacskó tejszín ízű pudingpor
• 6-7 evőkanálnyi kristálycukor
• 2 db tojás

A 4 evőkanálnyi cukrot beleszórtam egy lábasba. kevergetés nélkül karamellizáltam, felöntöttem tejjel, beletettem a vaníliát, majd amikor felforrott, folytonos keverés mellett beleszórtam a darát. Pár perc alatt megfőtt, akkor belekevertem a többi cukrot és a vajat.
Egy sütőpapírral kibélelt tortaformába öntöttem és elsimítottam.

Körbe-körbe kiraktam cikkekre vágott öszibarackkal, az üresen maradt részekre pedig szeder szemeket szórtam.

A harmadik réteghez először a tojásokat szétválasztottam, és a fehérjékből jó kemény habot vertem.

A tojássárgákat a cukorral, a pudingporral és a tejjel simára kevertem, majd felforraltam. Amikor besűrűsödött, levettem a tűzról, és a forró pudingba egy habverővel kisebb adagokban belekevertem a tojáshabot. A keletkezett krémet rákentem a tortára.

Mindez szombat este történt, a vasárnapi reggelire kihűlt és szeletelhetővé vált, miután a nyitott kamraablakban éjszakázott. Nem díszítettük fel, aki igényelte, a tányérján tett rá tejszínhabot.

213 szem meggy

Tavalyi nyaralási képek, amiből nem született bejegyzés, csak itt hevertek piszkozatként. Mivel éppen újra aktuális, hiszen érik a meggy, végre elkészül a bejegyzés is ma, 2014. június 24-én.

A fiúk elmentek horgászni, én meg punnyadtam. Néztem a Balatont, rejtvényeztem, olvastam, aztán kitaláltam, hogy a megbeszélt sárgabarack krémleves mellett csinálok még meggypudingot is, pótcselekvésként. Ebben a bejegyzésben ez lesz. Később írom le a sárgabarack krémlevest.

Tehát, leszedtem a fáról pontosan 213 szem meggyet. Ezt onnan tudom -mármint, hogy hány szem volt, nem azt, hogy leszedtem a fáról-, hogy magozás közben számoltam. Egy lábasba betettem 4 evőkanálnyi barnacukrot, és óvatosan karamellizáltam. Miután finom illata volt és szép sötét lett, beleöntöttem a meggy felét. Közétettem 3 karika citromot és egy kanálhegynyi őrölt fahéjat. Nagy lángon összeforraltam. A meggyből keletkező lé feloldotta a karamellát, aztán gyorsan el is párolgott, és gyönyörű fényes, szinte félig nyers, illatos és ízes meggyszemek lettek.

A maradék meggyet botmixerrel pépesítettem, elkevertem 2 kanál étkezési keményítővel, 2 evőkanálnyi barnacukorral, reszelt citromhéjjal, és összefőztem. Szép színű puding lett belőle.

Vittünk magunkkal itthonról zabpehelykekszeket, amiből pár darabot összemorzsoltam (Persze, keksz nélkül és bármilyen más keksszel is hasonlóan szép és finom desszert kerekedne ebből.), és a karamellizált meggyszemekkel, meg a pudinggal rétegezve poharakba, tálkákba tettem.
A zárójeles mondatban nem véletlenül nem édességet írtam a desszert szó helyett. Ez így, ahogy én csináltam, nem kifejezetten édes, abba az irányba inkább a kekszmorzsa vitte el, de az sem túlságosan. Érdemes a cukrot színre és mennyiségre való tekintetre is ízlés szerint használni.

Mivel a pudingnak a nagyrésze kimaradt a poharakból, tálkákból, további kekszmorzsalékkel megvárta a hűtőszekrényben a másnapi ebédet.

 

 Éééshát, a panoráma, ami az evések során tárult elénk:

Morzsasüti és "kétparadicsomos" cukkinis tészta

Az idei első marék szeder sorsa morzsasüti képében teljesedett ki, egy kis őszibarack társaságában.

A mi morzsasütink hosszadalmas evolúciós folyamaton ment át, mire a jelenlegi verzió kialakult.

Egy barátnőm valami puccos dobozos porból készítette, úgy kb. 15 éve. Nekem az nagyon ízlett, de az elvemet nem adtam fel, miszerint lehetőleg nem vásárolok előre elkészített dolgokat az étkezésünkhöz.

Találtam egy reszelt linzer receptet, ami hasonlított, de a tészta állagát nem mindig tudtam jól eltalálni, így a reszelés nehézkes volt.

Aztán, amikor Legkisebbünk a cseperedése kb. 8. évében elkezdett sütni-főzni, valami alkalomra kapott tőlünk egy szakácskönyvet (Dr. Oetker Az első süteményeskönyvem), amiben megtaláltuk a TÖKÉLETES morzsasüti receptet.

Hozzávalók:

• 35 dkg finomliszt
• 1 zacskó (12 g) sütőpor
• 15 dkg hideg vaj
• 15 dkg cukor
• 1 tojás

A robotgépbe a kést beleteszem. Beleöntöm a lisztet és a sütőport, egy pillanatra bekapcsolom, hogy ezek megfelelően elkeveredjenek. A tetejére darabolom a hideg vajat, rászórom a cukrot, ráütöm a tojást, és újra bekapcsolom. Addig keverem, amíg morzsássá nem válik. Figyelek rá, hogy ne kezdjen összeállni (akkor egy kis liszt hozzáadása segít), épp, hogy csak morzsa legyen.

Egy sütőpapírral bélelt tepsibe öntöm, majd készítek még egy adag morzsát, aminek kb. a harmadát még hozzáöntöm. Elterítem a tepsiben, és a tenyereimmel jól lelapogatom, összetömörítem.

Ekkor ráöntöm az előre elkészített vaníliapudingot (a süti készítését ezzel indítom, mert mire a morzsa elkészül, a puding még folyik, de nem tűzforró), amit 2 zacskó vaníliapudingból, 6-7 evőkanál cukorból és 3/4 liter tejből főzök.

A pudingot kirakom gyümölccsel, majd egyenletesen rászórom a maradék morzsát.

Előmelegítés nélkül 160 fokon, kb. 50 percig sütöm.
Ha kész, akkor hűvös helyre teszem, illetve várok addig, amíg a puding megszilárdul, majd felszeletelem.

Az eredeti recept természetesen egy adag morzsát ír, de én a mi nagyüzemiségünk miatt (ma is 9-en ebédeltünk) 27X34 cm-es tepsiben készítem, így dupla adag szükséges.

Tegnap reggel gyorsan és sokat kellet főznöm, mert a délelőttöt nem töltöttük itthon az urammal, azonban ismét nyitva volt a raszta-műhely.

Tetézte a bajt, hogy a kamrában lévő, egy hete anyukámtól kapott termetes cukkini elkezdte magát átadni az enyészetnek.

Gyors újratervezés következett, igazából főzés közben alakult ki, mit is csinálok belőle.

Egy jó nagy, sógoromék kertjéből származó lilahagymát felkockáztam, olívaolajon elkezdtem párolni. Megszórtam összeaprított fokhagymával, őröltem rá borsot, rászórtam a felkockázott cukkinit, pár karika meleg vízbe áztatott, majd felaprított aszalt paradicsomot, két nagy szem lebőrözött, felkockázott friss paradicsomot, és erős tűzön összesütöttem. Kakukkfűvel, szurokfűvel, bazsalikommal rozmaringgal és tárkonnyal ízesítettem, a végén sót is szórtam rá. Imádom a provanszi fűszerillatot és ízeket.

Amikor kész lett, durumtésztából készült pennével kevertem el.