Tojáslepény

Gyakran felmerül a kérdés, mivel válthatjuk ki a kenyeret étkezéseink során, hiszen unalmas rendszeresen szendvicset enni. Ez a tojáslepény egy nagyon jó alternatíva, ami 31,1 g szénhidrátot tartalmaz.

Hozzávalók (személyenként):

• 2-3 db tojás
• 4 dkg barnarizsliszt
• kevés magas zsírtartalmú tejszín, esetleg vízzel hígítva)
• pici só

a sütéshez:

• minimális zsiradék a serpenyő kikenéséhez

a tetejére:

• 2-3 dkg sajt a tetejére (ez mimolette volt, de bármilyen sajt tökéletesí)

A hozzávalókat egy kézi habverővel összekevertem, amíg a keverés tartott, a zsiradékot megforrósítottam, mejde beleöntöttem a masszát és lassú tűznél sütöttem.
Amikor már szép színű volt az alja, átfordítottam (egy széles spatulával, lassan, hogy a még nem szilárd tartalom lecsuroghasson a serpenyő aljába), ráreszeltem a sajtot, és amikor az alja is szép színű volt, megettük. Persze, zöldségekkel.

 

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Túrófánk

Gyorsan készül és gyorsan fogy, az uram azt mondta, nem tudja abbahagyni. Jó neki, nekem muszáj tudni...

Ez most olajban sült, mint általában a fánkok, de sütés közben azon gondolkodtam, kis szilikonformákban sütőben is megsülhetnének, legközelebb kipróbálom úgy. 

Hozzáteszem a szokásos mondandómat is. Ezt barna rizsliszttel és édesítőszerrel csináltam, de te használj nyugodtan olyan lisztet, amilyet egyébként használsz/használhatsz, és az édesítéssel tedd ugyanezt. (Én kevesebb édesítőszert használtam, mint amennyit az eredeti receptben ír Fáber Mária és Baranyai Katinka, érdemes megkóstolni a masszát és a saját ízlésünknek megfelelően alakítani.)

Hozzávalók: 

• 34 dkg barna rizsliszt
• 50 dkg túró
• 33 dkg tejföl
• 4 db tojás
• 1 zacskó sütőpor (7 g)
• pici só
• 2 evőkanál negyedannyi édesítőszer (ez 8 evőkanál cukornak felel meg)
• kevés vanília (őrölt formában tettem bele, de kivonat, aroma, bármi jó bele, amit szoktál használni)
• (elbírna még egy kis reszelt citromhéjat, de azt most én nem tettem bele)
• olaj a sütéshez

Az olaj kivételével mindent beletettem egy tálba és egy spatulával összekevertem. 15 percig állni kell hagyni a leírás szerint, de én betettem a hűtőszekrénybe tegnap este, mert csak ma délután értem rá kisütni. Teljesen jó így is.

Egy serpenyőben olajat forrósítottam, és egy evőkanállal beleszaggattam a masszát. Nem túl sokat egyszerre és arra is vigyáztam, hogy az olaj ne legyen túl forró, mert a külseje viszonylag hamar megbarnul. 42 db fánkocska lett belőle.

Papírtörlővel kibélelt tálra szedtem. Viszonylag környezettudatos a háztartásvezetésem, de olajban sütés esetén mindig ezt használok, tapasztalatom szerint a leghatékonyabban papírtörlővel lehet leitatni (a lecsepegtetés szerintem önmagában nem elég), most is két edénybe szedtem ki, hogy minél kevesebb olajat tartson magában).

Eperrel ettük.

Akinek számít: a hozzávalók közül (mivel, akiknek tudniuk kell abbahagyni az evését, azok 2-4 darabnál többet nem esznek meg belőle) csak a barna riszliszt CH tartalmát számoljuk, ami (3,4x 75,8)/42= 6,1 CH/db.

Köszönöm, ha megosztod!

Mogyorós rudacskák

Két éve nem voltam képes ezt a bejegyzést megírni, pedig az uram kedvenc karácsonyi süteményéről van szó. Mindig találtam magamnak valami kifogást, legfőképp azt, hogy rondák a lámpafénynél készült fényképek, mivel éjszaka csináltam a süteményt.

Most az vitt rá az írásra, hogy a FB-on az egyik csoportban valaki épp ezt a receptet keresi. Azt gondoltam, hogy vagy most írom le, vagy már tényleg soha, mint a mappáimban heverő sok-sok képpel kapcsolatos el nem készült blogbejegyzést. 

A recept a Horváth Ilona szakácskönyvből való, ott Diós rudacskák néven található, a 384. oldalon. Én mindig dupla adagot csinálok, a könyvből viszont az eredeti mennyiségeket másolom be:

Hozzávalók (az "aljához"):

• 15 dkg darált mogyoró (dió)
• 15 dkg porcukor
• 1 egész tojás
• kevés citromhéj

Az anyagokat összeállítjuk, és morzsával meghintett deszkán 0,5 cm vékonyra kinyújtjuk, széleit egyenletesre vágjuk. (Manapság ez már egy darab sütőpapíron, vagy mint ahogyan a képen is látszik, egy műanyag gyúrólapon morzsa nélkül, nagyon egyszerűen kivitelezhető.)

Hozzávalók (a bevonathoz):

• 1 tojásfehérje
• 7 dkg nagyon finom porcukor
• pár csepp citromlé

Ezeket jó habosra kavarjuk (nem habbá verjük, csak jó habosra keverjük), és a "tészta" tetejét egyenletesen bekenjük vele.

Kb. 2x10 cm-es csíkokra vágjuk, és egy széles pengéjű kés segítségéval egy sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk. "Gyenge" tűznél (én 160 fokos sütőben, alsó-felső sütésen szoktam csinálni, kb. 20 perc, de ez függ a nedvességtartalomtól, amit a tojás nagysága befolyásol) inkább szárítjuk, mint sütjük.

Gyönyörű is, finom is, nem beszélve arról, hogy karácsony illatú, és fémdobozban hosszú hetekig elállna, ha nem fogyna el nagyon gyorsan.

Kukoricaprósza

Ez az az édesség, amit az olyan lusták és kényelmesek, mint én vagyok, szívesen csinálnak. Beleborítunk mindent egy tálba, egy kanállal elkeverjük, beleöntjük a masszát egy tepsibe, megsütjük, és már esszük is.
Mondjuk, ez utóbbi eléggé elcsúfítja. Látszik a képeken, hogy forró volt, amikor szeleteltem. Van még egy kis maradék, annak már nagyon szép a vágási felülete (merthogy, megdézsmáltam az előbb...).

Ez egy hagyományos zalai étel, Winter Viki receptje alapján. Persze, szokásosan hozzátettem "magamat". Vajjal készült, és dió meg alma is került bele.

Hozzávalók:

• 60 dkg kukoricaliszt
• 9 dl kefir (aludtej, joghurt, ami épp kéznél van)
• 6 evőkanál tejföl
• 5 evőkanál cukor (barnacukrot tettem bele, de akár el is maradhat)
• 8 dkg-nyi olvasztott vaj + egy kevés a tepsi kikenéséhez
• 1 db citrom lereszelt héja
• 1 kávéskanálnyi szódabikarbóna
• só
• 3 db kimagozott, héjastól felkockázott alma
• egy maréknyi dióbél
• pár evőkanálnyi szilvalekvár

A sóval  bezárólag minden hozzávalót beletettem egy tálba, és egy evőkanállal összekevertem. Beleszórtam a masszába a felkockázott almákat, a durvára vagdalt diót, azokat is belekevertem, és az egészet beleöntöttem egy vajjal kikent tepsibe (25cmx32cm). Egy kanállal szilvalekvár darabokat raktam a tetejére, és 220 fokra előmelegített hőlégkeveréses sütőbe tettem, 5 perc után 180 fokra levettem a hőmérsékletet, és még kb. 25 percig (tűpróba) sütöttem.

Forrón is nagyon finom és hidegen is kitűnő.

Sárgaborsós zöldségkrémleves, ami egyáltalán nem sárgaborsó ízű

Az uram úgy állt fel az asztaltól, hogy azt mondta, azonnal meg kell írnom a blogbejegyzést, hogy el ne felejtsük, hogyan csináltam ezt a levest. Igaza volt, mert tényleg nagyon jó lett. Megkockáztatom azt is, az egyik legjobb leves. Nem csak azok közül, amiket eddig főztem, hanem azok közül is, amiket eddig ettem. Nem beszélve arról, hogy milyen egyszerűen készül. 

Az inspiráció a sokat emlegetett Húsz ország konyhája című könyvből egy indiai leves, a Milagu tannir. Magyarul  a borsleves nevet kapta, bár bors, az nincs benne. Mivel a leves egyébként egy csontleves, én átalakítottam a vegetáriánusok miatt, de az azon túli lényege majdnem megmaradt. Na jó, maradt belőle valami. Van benne hagyma, meg sárgarépa és sárgaborsó, és leves lett. A többit megváltoztattam. Mert én már csak én vagyok. ...és legközelebb a sárgaborsót sem őrölöm meg, hiszen úgyis összeturmixolom a levest, így fölösleges vacakolni vele.

Még valami: ebben kivételesen van leveskocka, mivel nem volt itthon elfekvőben 3 liter zöldségleves alap.

Hozzávalók:

• 3 db felkockázott vöröshagyma
• 2 evőkanál olívaolaj (vagy amit egyébként használsz)
• 3 db felkarikázott sárgarépa
• 1 db felkarikázott petrezselyemgyökér
• 1,5 evőkanál (madraszi) currypor
• 2 db zöldségleves kocka (vagy egy fűszerlabdába tett szemes bors, szerecsendió virág, fokhagyma, kömény, amiket szeretsz használni)
• 3 evőkanál őrölt sárgaborsó
• 1 citrom leve
• pár db kínai kel levele felcsíkozva
• só

A zsiradékon sóval üvegesre pároltam a hagymát, hozzáadtam a curryport, és azzal már picit pirítottam. Beletettem a zöldségeket is, majd amikor már azokat is bevonta a curry, felöntöttem vízzel, beletettem a kockákat, és szép lassan forraltam. 

Miután a zöldségek megpuhultak, simára turmixoltam a levest.

Egy kávédarálóban megőröltem a sárgaborsót, elkevertem a citromlével és beleöntöttem az elturmixolt levesbe. Újra felforraltam és kb. 10 percig főztem még, úgy, hogy közben beletettem a csíkokra vágott kínai kelt.

Nagyon jó volt. Sűrű és illatos, a kellevelektől pedig friss. A sárgaborsóelleneseknek mondom, hogy nem érezni az ízén egyáltalán.

Vaníliás-citromos főtt köles és nyers nektarinpuding

Forróságban is muszáj ebéd után egy kis édességet enni, ugye? Ráadásul ez nem is túl édes.
(Persze, itt jön a szokásos: NYUGODTAN CSINÁLD FEHÉRCUKORRAL ÉS TEHÉNTEJJEL, VAGY TEJSZÍNNEL, ha az kedvedrevalóbb, vagy számodra könnyebben elérhető!)

Hozzávalók (7-8 adaghoz):

• 20 dkg (1 bögre) köles
• só 
• vanília
• 1 citrom héja és leve
• 4-5 evőkanál cukor mennyiségének megfelelő édesítőszer
• 2 dl-nyi kókusztej
• 6-7 db nektarin
• 3 lapos evőkanál útifűmaghéj

A kölest háromszoros mennyiségű vízben megfőztem egy darabka vaníliával és egy pici sóval. Amikor felszívta az összes vizet, hozzákevertem a citrom lereszelt héját, 3 evőkanálnyi édesítőszert és kb. 1 dl kókusztejet. Ha nagyon krémesre szeretnéd, akkor tehetsz többet is, de én most azt szerettem volna, hogy "kásás" maradjon. Alaposan elkevertem, és poharakba adagoltam.

Amíg hűlt a köles, megcsináltam a nyersnektarinpudingot.

4 db nektarint héjastól felszeleteltem, és betettem az aprítógépbe. Kicsit összezúztam, hozzáöntöttem a maradék kókusztejet, a citrom levét, 2 evőkanál édesítőszert, és az útifűmaghéjat. Tovább aprítottam a géppel, addig, amíg teljesen pépes lett.

A pudingot rátettem a kölesre: egy kanállal osztottam szét a kölesespoharakba úgy, hogy még egy kis hely maradjon a tetején. Eebédig betettem a hűtőszekrénybe.

Evés előtt a maradék nektarint kicsi darabokra vágtam, és ráhalmoztam a puding tetejére.

Ez így nem túl édes, nagyon jól érezni a köles és a nektarin ízét, amit a citrom, a vanília,  íze tökéletesen kiegészít. Nekünk pont jó így, de ha valaki édesebben szereti, akkor persze édesebbre is csinálhatja.
Lehet kapni tejszínes karamella arpmát, jól illik bele az íze, ha még "finomabbra" szeretnéd.

Kókuszos, citromos kölesgolyó

Amikor a kölespudingot csináltam, megfogalmazódott bennem a kókuszos golyó gondolata.  Ma végre el is készült, így

• ehetett belőle Viola barátnője, aki diabéteszes,
• ehetett belőle Anti, aki gluténérzékeny,
• ehetett belőle Viola, aki lefutotta ma a Vivicittá félmaratont,
• ehettünk belőle mi a többiek, akiknek semmi apropó nem szolgált, csak a degeszreevési hajlandóságunk volt óriási.

Nagyon jó lett. Üde, könnyű, már-már az a képzete támad az eszegetőnek, hogy túrós édességet eszik.

 

FONTOS: a kölesnek nagyon magas a szaponintartalma, ami jellegzetes ízt ad neki, ezért sokan nem szeretik. A "szappanos" íztől úgy tudod megszabadítani, hogy alaposan megmosod, Én beleteszem egy szűrőbe, folyatok rá vizet és közben folyamatosan kavargatom a kezemmel, Mire a víz újra teljesen színtelen és átlátszó lesz, a szappanos íz is elmúlik. 

Az eredeti recept, ahogyan először készült (azóta már nem teljesen így csinálom, olvasd a piros betűs részt):

1,5 pohár kölest kétszeres mennyiségű vízben vaníliával megfőztem. Tettem hozzá kb. másfél evőkanálnyi cukornak megfelelő mennyiségű édesítőszert, 1 citrom lereszelt héját, vaníliát, és 4-5 dkg-nyi kókuszreszeléket. Mire teljesen kihűlt, keményebb lett annál, amit én megfelelőnek gondolok a kókuszgolyó állagának, ezért kevés vizet kevertem közé, és még egy kis édesítőt tettem hozzá. Vizes kézzel kigombócoztam, és kókuszreszelékbe hempergettem.  
Nagyon könnyed, és üde desszert. A hígítás miatt azt gondolom, hogy legközelebb 1:3 lesz a köles és a víz aránya. Nem is tudom, miért nem így csináltam, mert ha "körözött" készül belőle, akkor is mindig ezt tartom.

Amit azóta változtattam:

A háromszoros mennyiségű folyadék vált be. Ha "normál" kókusztejjel csinálom, akkor a kölesmennyiség háromszorosát használom. Ha fémdobozos, zsíros kókusztejet használok, azt kétszeresére hígítom,  és abból mérem ki a kölesmennyiség háromszorosát. Tehát megfőzöm a kölest a folyadékban, a végén hozzáteszem az édesítőszert (használhatsz cukrot is, ha neked nem kell helyettesítened), és a kókuszt, meg a reszelt citromhéjat (kezeletlen héjút, vagy biot használok), és citromlevet is nyomojók bele.  Alaposan összekeverem (megkóstolom, ha kell, utánaízesítem. Addig hagyom állni, amíg a kezem már elbírja a hőt, akkor kigombócozom és kókuszba hempergetem. Ha van pirított mandula, akkor az nagyon finom a közepébe.

Az utóbbi időben 2 dologra szoktam még rá: szárított citromhéjat megőrlök, és azt is teszek bele, illetve a forgatáskor a kókuszreszelék közé teszek őrölt liofilizált epret. Ettől szép rózsaszínű lesz a külseje.

A mandulát pirítása: vagy serpenyőben, folyamatos kevergetés mellet pirítotm meg (olyankor, ha eléggé megpirult, azonnal kiöntöm egy tányérra, hogy a serpenyő hője ne piríthassa tovább), vagy forrólevegós sütőben, 160 fokon 10 percig pirítom úgy, hogy félidőben átkavarom.

Fontos, hogy nem szentírás a hozzávalók mennyisége, kóstold meg, és addig alakítsd az ízét és az állagát, amíg a számodra megfelelő lesz.

Nem maradhatnak el a Violáról ma készült képek. A 143 cm-es, 39-40 kg-os "kicsilány" a 2773 női indulóból az 1377. lett, egy laza, jókedvű futással. 

rajtra várva

legyőzte a gravitációt

a pulóver nehezebb ügy volt, mint előtte a 21 km :D

Ééééés, ha legörgettél a végére, megláthatod az epreset is.

Ősz lévén, feketeribizli helyett csokival

Nagyon ritkán sütök krémes süteményt, de egy ideje valahogy azon járt az eszem. A múlt vasárnapra terveztem a 19. blogkóstolóban  kiválasztott sajtosrúd sütését, de a krémes süteményre való vágyakozásom felülírta ezt. Emlékeztem, hogy olvasgatás közben találtam egy nyári krémes sütit, a nekem kisorsolt  

Vöröskaktusz blogon 

ezért újra nekiveselkedtem a böngészésnek, hogy megtaláljam azt. Persze, nem esett nehezemre a kutakodás, hiszen jobbnál jobb receptek vannak ott. Meg is találtam a 

kókuszos krémes feketeribizlivel

receptet, és most, hogy másodszor olvastam, rádöbbentem, a tésztája hasonlít a mi családunk

 "habcsókmuffinjához"

ami gyakran készül liszt helyett kókusszal. Kitaláltam, hogy ősz lévén, csokis lesz, aztán majd jövőre kipróbáljuk feketeribizlivel is.

Ilyen lett. Szép és finom, csak a képek lettek nem szépek, valamint el is rontottam egy kicsit. Egyrészt nem lett a teteje olyan "habos-krémes", mint a Bogié. Lehet, porcukrot kellene használni? Kérlek, Bogi, ha olvasod esetleg, akkor segíts, mit csináltam rosszul! Másrészt a tepsiből  a tésztát a sütőpapírt megfogva emeltem ki a tepsiből, majd mire kihűlt, teljesen elfelejtettem, hogy nem húztam azt le róla, így a szeletelésnél a könnyű "habtészta" mindig megsérült. Azt mondta az én uram, hogy az a szép benne, hogy ilyen marcangolós. Úgyhogy jókedvvel és jóízűen eszegettük, most pedig várjuk a nyarat.

Hozzávalók: 

(én most gluténmentes liszttel sütöttem, hogy Anti is ehessen belőle, de a receptben ezt csak lisztként szerepeltetem)

A tésztához

• 7 tojásfehérje 
• 20 dkg cukor 
• 20 dkg kókuszreszelék 
• 6 evőkanál liszt
• egy marék apróra vagdalt étcsokoládé  (én most "olyan" kicsi pöttyöket használtam, nem tudom mi a pontos neve)

A krémhez:

• 7 tojássárga 
• 25 dkg cukor 
• 25 dkg vaj

A tetejére :

• kb. 5 dkg felolvasztott étcsoki.

Elkészítés (Bogitól másoltam, csak a csokizással pótoltam ki):

1. A fehérjét elkezdjük felverni, majd félidőnél, mikor már megemelkedett, de még nem kemény, hozzáadjuk a cukrot, és fényes habot keverünk belőle. Spaktulával belekeverjük a lisztet és a kókuszt, az összetört csokoládét, majd sütőpapírral bélelt tepsiben 170°-on körülbelül 20 percig sütjük.
2. A tojássárgát vízgőz fölött a cukorral világosra keverjük, és addig verjük, míg nagyon sűrű lesz. Ez körülbelül 15-20 perc. Hűlni hagyjuk, majd langyosan belekeverjük a vajat. A kihűlt tésztára simítjuk a krémet, tetszés szerint hullámokat rajzolunk bele, majd kihűtjük.
3. Az összetört csokoládét gőz fölött, kb. félig felolvasztjuk, a gőzről levéve addig kevergetjük, amíg homogénné nem válik. Így nem túl forró, ezért máris beletölthetjük egy kis nylonzacskóba, aminek kivágjuk az egyik csücskét, és azon keresztül a süteményre csurgatjuk a csokit. Mivel a süti hideg, a vékony csokoládécsíkok azonnal rádermednek.

Vegán "grilltál"

Ha 20 percnél nem szánsz többet az ebéd előkészítésére, akkor bátran vágj bele!

Hozzávalók:

• egy akkora sütőedény, amiről tudod, hogy elég a tartalma egy étkezéshez
• annyi zöldség, amennyi az edénybe belefér (édeskrumplit, hagymát, gombát, paradicsomot, cukkinit használtam)
• kevés olívaolaj (bármilyen olaj)
• köles (ha rizs van kéznél, az is tökéletes)
• gyros fűszer (természetesen boltban kapható is teljesen jó, de érdemes ezt is kipróbálni)
• só
• fokhagyma

Egy sütőedény aljára olívaolajat kentem, szórtam rá kevés durvaszemű sót. Az előtte felszeletelt zöldségeket rétegenként beleraktam, úgy, hogy valahová középréteg-tájra beszórtam 3 cikk zúzott fokhagymát, és minden második réteget megszórtam kölessel (természetesen rizs is jó erre a célra, barnarizs vagy árpagyöngy esetén viszont elő kell főzni). Ettől egyrészt tökéletes egytálétellé vált, másrészt semmi fölösleges folyadék nem keletkezett, hiszen a köles felszívta azt. Minden réteg közé szórtam egy kevés gyros fűszert is. Annyivel cifráztam, hogy tegnap este  cukkiniszeleteket egy bordázott aljú serpenyőben meggrilleztem, de persze ez akár el is maradhat.

A tetejére lédús paradicsomszeleteket tettem, hogy ne száradjon ki idejekorán és meglocsoltam olívaolajjal is.

Kb. 40 percig sütöttemm 200 fokon.

Illatos és finom, ellenben kevésbé fotogén, ráadásul semki nem viszi el helyettem a fényképezőgépet a szervízbe.

A töltött paprika hús nélkül is nagyon finom!

Azóta sem került a fényképezőgép a szervizbe, és fényben nem lehet vele fényképezni. A kép minősége ennek megfelelő. Nem adja vissza azt a szépséget, amit ez az étel mutat.

Beleszerelmesedtem az egyiptomi paradicsomszószba, mivel hihetetlenül finom. Már akkor, csütörtökön este tudtam, hogy csinálok vele töltött paprikát. Húúú, de nagyon jó lett, mindkét "szekcióé". Csak a vegánt írom le, a másik ugyanígy készül, csak a bizonyos klasszikus töltelék kerül bele.

Hozzávalók (2 adaghoz):

A töltelék:

• 4 db tölteni való paprika
• 1 bögrényi 2/3-ig főtt barnarizs
• 1 db vöröshagyma
• 20 dkg csiperkegomba
• 2 evőkanálnyi olívaolaj
• só
• bors
• 2 cikk fokhagyma

A szósz:

• 1 nagyobb vöröshagyma
• 2 db nagyobb lebőrözött, felkockázott paradicsom
• 3 dl sűrített paradicsom
• 2 cikk zúzott fokhagyma
• 2 teáskanálnyi citromlé
• só
• bors 
• 3-4 ág szorokfű  

A töltelékhez a felkockázott hagymát olívaolajon sóval pároltam, amikor üveges lett, hozzáadtam a cikkekre vágott gombát, és addig kavargattam, amíg szép pirosra sült. Ekkor rátettem a zúzott fokhagymát és őröltem rá borsot,  párszor még átkavartam és hagytam hűlni, majd elkevertem a rizzsel és beletöltöttem a kicsumázott paprikákba.

Persze a sült gomba, meg a barnarizs a fényképezőgép hibájától függetlenül nem igazán fotogén

A szószhoz a hagymát felszeleteltem, olívaolajon sóval üvegesre pároltam, rátettem a felkockázott paradicsomot, a fűszereket és olyan jó szottyosra főztem.

A hagymás paradicsomragut átkanalaztam egy sütőedénybe, ráfektettem a paprikákat, leöntöttem a sűrített paradicsommal és 175 fokon kb. 35 perc alatt szép pirosra sütöttem.

Abbahagyhatatlan. Aki nem hiszi, járjon utána!

Ezerarcú cukkini

Cukkini újra és újra. Megunhatatlan. Ezúttal egy "tepsis" változat.

Hozzávalók (4-5 adagnyi):

• 2 közepes cukkini
• 4 paradicsom
• 2 db vöröshagyma
• 1 db lilahagyma
• 1 db pritaminpaprika
• 1 evőkanál olívaolaj
• 1 maréknyi köles (természetesen rizs is jó, ha az van kéznél)
• só
• baszalikom
• kakukkfű
• szurokfű (oregano)
• 2 cikk fokhagyma
• bors
• 10 dkg-nyi juhtúró (ha vegán vagy, használj füstölt tofut, villával összetörve)
• 3-4 dl natúr joghurt (ha vegán vagy, használj "magtejfölt", vagy bármilyen növényi "tejszínt", "tejfölt")
• 1 db csípőspaprika

Egy sütőedény alját kikentem olívaolajjal, szórtam rá durva szemű sót, és szétterítettem a kölest. Azt gondoltam, ez lesz a  nedvességmegkötő anyag, hogy ne tocsogjon az egész a sülés során keletkező létől. Jól gondoltam. Finoman szaftos lett, de leve egyáltalán nem volt.

A felszeletelt cukkiniket, hagymákat, paradicsomokat nagyjából sorba rakosgattam úgy, hogy először a cukkiniket körbe-körbe kiraktam, és közé dugdostam a többit. Igazából nem volt benne konzekvencia.

A zöldségek tetejére rászórtam az összevagdalt zöldfűszereket (szárított is lehet), őröltem rá színesborsot és még szórtam egy kevés sót, majd 30 percig sütöttem 200 fokon.

Miután nagyjából megsült, megkentem a fokhagymával elkevert natúr joghurttal, rámorzsoltam a tetejére a juhtúrót, megszórtam finomra vagdalt csípőspaprikával és megpirítottam.

Ízes lett és szép színes. Egy tál céklás jégsaláta, balzsamecettel és olívaolajjal épp jó volt hozzá.

 

Liszt nélkül és cukor nélkül

Tegnapelőtt baráti társaságban lisztmentes sütikről beszélgettünk. Szóba került a banánból készült palacsinta.

Ma reggel (inkább délelőtt, mivel épp most ettük meg) csináltam is gyorsan, persze a magunk képére formálva.

Hozzávalók:

• 3 db banán
• 6 db tojás
• kb. fél bögre dió, lenmag, szezámmag, napraforgómag vegyesen
• 1 kávéskanálnyi reszelt gyömbér
• 1 kicsi citrom lereszelt héja
• 1 mokkáskanálnyi őrölt fahéj
• kb. 2 dkg vaj a masszába és egy kevés a serpanyőbe a palacsinták alá

 A 2 vajat megolvasztottam, és amíg hűlt, a többi hozzávalót az aprítógépben összekevertem. Beletettem a kihűtött olvasztott vajat is, majd egy kis merőkanállal egy kisméretű palacsintasütőben 8 db, kb. 13-14 cm az átmérőjű palacsint sütöttem belőle.

Mivel a másodikat nem tudtam jól megfordítani, kitaláltam, hogy lefedve sütöm az első oldalt, mert akkor nem marad folyós a teteje, mire fordítani kell. Jó ötletnek bizonyult, mert így szépek maradtak.

Az uram főzte őszibarack lekvárral ettük és még egy felkarikázott banánt rászórtunk.

Kókuszos diókeksz

A zabkeksz készítésekor írtam, hogy vendégségben voltam, ott ettem hasonlót. Édességet is ettem akkor, dióból sütött "kekszet". Nagyon finom, puha, természetes ízű volt, dió, nyírfacukor és tojásfehérje keverékéből sütötte Marika.
Azóta már csináltam itthon, de nem volt idő lefényképezni, mert hamar megettük.

Gondoltam, ma csinálok másik adagot, de a pakolászás közben  kezembe akadt kókuszreszelék miatt másmilyen lett.

Amiből készült:

• 25 dkg dió
• 5 dkg kókuszreszelék
• 3 tojásfehérje
• 4 lapos evőkanál nyírfacukor (vagy bármilyen cukor és akár nagyobb mennyiség is)
• 1 egész tojás
• ízlés szerint fűszerek, amit egyébként diós sütihez használunk

Az egész tojás azért került a végére, mert azon kívül mindent beletettem az aprítógépbe, és csak addig forgattam, amíg éppen összeállt a massza, így a dió nagyjából darabos maradt benne.

Természetesen mindezt meg lehet csinálni úgy is, hogy késsel aprítju össze, vagy kézzel törjük meg a diót, valamelyik nap én is így csináltam. Ebben az esetben kicsit rusztikusabb lesz, mert nem egyenletesek a darabok. Én kényelmes vagyok, így most a nagyobb adag esetében időt spóroltam a géppel zúzásban.

Az aprítógépezés után kiöntöttem egy tálba, elkezdtem formázni, és úgy gondoltam, nem elég nedves, féltem, hogy nem áll majd össze, így belekevertem még egy egész tojást.

Ezt követően két kávéskanál segítségével kis kupacokat tettem a sütőpapírral kibélelt tepsire és 175 fokon kb. 10-12 perc alatt aranyszínűre és illatosra sütöttem. Ha jól számoltam 43 db lett belőle, úgy, hogy mindegyik egy púpozott kávéskanál masszából készült.

Evés közben két pártra szakadt a család. Van, aki azt gondolja, ez így jó, ahogy van, a maga természetes ízében (szinte alig édes), és van, aki szórt rá fahéjat és azt mondja, legközelebb citromhéjat is reszeljünk bele.
Szerintem így is jó és úgy is finom lesz. Ez a "keksz" tipikusan az a süti, amit mindenki a saját ízlése szerint formálhat. Én pl. legközelebb valószínűleg felhabosítom a tojásfehérjét és úgy keverem bele a többi hozzávalót.

Anyósom "tótsüteménye" liszttel és liszt nélkül

A mai monstre blogírás következő állomása, az évek hosszú során az ünnepi süteményeink biztos tagjává vált, anyósomtól tanult, általa tótsüteményként számontartott, ízes, szép, sárga tetejű, diós kavarttészta.

Az eredeti recept hozzávalói:

• 20 dkg liszt
• 27 dkg kristálycukor
• 25 dkg vaj
• 1 citrom héja és leve
• 1 csomag sütőpor
• 20 dkg darált dióbél
• 6 db tojás szétválasztva
• 30 dkg porcukor
• 1 zacskó vaníliás cukor

A vajat és a kristálycukrot habosra keverjük, belereszeljük a citromhéjat, majd beleöntjük a citromlevet. 

A diót, a lisztet és a sütőport összevegyítjük, majd elkeverjük a nedves anyaggal, végül apránként, kézi habverővel hozzáadagoljuk a keményre vert tojáshabot.

220 fokra előmelegített sütőben 5 percig, majd 160 fokra mérsékelt hőfokon még 15-20 percig (tűpróba) sütjük, mint a piskótát.

A tepsi mérete: 35 cm x 24 cm, szerintem ebben optimális a megsült tészta magassága.

Közben egy kis kézi habverővel homogén masszává keverjük a tojássárgákat és a porcukrot.

A megsült tésztát kivesszük a sütőből, és a cukor-tojás masszát azonnal a tetejére simítjuk.

Hűvös helyen tartjuk (mi a kamrapolcon szoktuk, nyitott ablaknál) legalább egy éjszakán át, amíg a massza a tetejére szárad.

Másnap szeletelhető. Érdemes a kést forró vízbe mártogatni közben, hogy ne törjön a máz.

Az utóbbi időben igyekszem gluténmentesre kísérletezni, amit csak lehet, hogy Legnagyobbunk kedvese, Anti is kedvére való mennyiséget ehessen mindenből.

Ezt is átalakítottuk, úgy, hogy a liszt helyére 

• 10 dkg lenmag
• 10 dkg kókusz
• 5 dkg hajdina

aprítógépben porrá zúzott egyvelege került.

Az eredeti receptből egy nagyon laza szerkezetű, levegős tészta kerekedik, ebből pedig egy szaftos, nagyon ízes változat. 

A fogyási gyorsasági ráta arra mutat, hogy érdemes a jövőben egy adagot így, egy adagot úgy készíteni.

Ilyen lett:

A bodzalekvárpaca közepén...

...egy finom lisztmentes süti látható.

Még a múlt vasárnap sütöttem, békében, boldogságban, enyhe nyomással a gyomorszájam  körül, mivel szombaton elromlott a mosógép. A mosás végén kinyomja a vizet és megáll. Szereztünk egy centrifugát, az uram tanulgatta egész délelőtt a centrifugálás tudományát, én meg konyháztam.

Többek között ezt a sütit, aminek az alapját egy kedves fórumtársam  fedezte fel a facebookon a PaleoVital című oldalon, és nekik ízlett. Azért írom, hogy az alapját, mert csak megközelítőleg csináltam olyanra, amit ő olvasott, saját verzió lett belőle. Elkészült, finom lett, a rasztázó siserehadnak nagyon ízlett, most pedig ideírom, hogymegtudjuknézni később, ha újra szeretnénk enni.

Aztán beütött a mennykő. Lement az uram a pincébe növényeket átültetni, és épp akkor kilyukadt a kazán. Szerencsére le tudott zárni mindent, és kikapcsolta a keringetőszivattyút.

Tökéletesen érvényes a relativitás elmélete. A mosógépügylet azonnal jelentőségét vesztette, eszünkbe sem jutott.

Sikerült találni egy nagyon kedves és nagyon jó szakembert, így szerda estére ismét meleg volt a házban. A közbeeső időben meg, hát, szóval borzasztó...

Legnagyobbunk kedvese, Anti ma délután hozott egy, a Günser Pincészetből való Villányi Portugiesert, ami nagyon finom. Főztem holnapra a babgulyást, borozgattunk, beszélgettünk, és bizony jól esett, hogy jó meleg van a házban. Ez, ami máskor a legtermészetesebb szombat délután, most nekem maga a kánaán volt. Tényleg.

Az volt  még a hét elején a nagyon rossz, hogy nem tudtam csak magunkra gondolni. Hajnalonta az utcán sok hajléktalant látok,  a munkám során pedig sokkal kerülök személyes kapcsolatba. Gyakran vannak az agyamban (segítem őket, amennyire tudom), de most, ezekben a napokban valahogy különösen ott voltak. Szerdán hajnalban volt a leghidegebb a ház , már csak 14 fok. Amikor  indultam dolgozni süvített a szél,  szakadt a nedves hó, majdnem bőgtem, hogy ha még este sem lesz meleg, azt már nem tudjuk áthidalni a hősugárzókkal. Akkor is ott voltak a szemem előtt, láttam mindegyiket -aztán a buszról leszállva a valóságban is-, és az zakatolt az agyamban, hogy nekik nincs "kis idő", amit át kell hidalni. Nincs kihűlt  ház, nincs hősugárzó. Szerintem idő sincs...

Szóval, a süti:

1 kg túrót villával összetörtem, elkevertem 6 tojással, 2 alaposan megmosott citrom lereszelt héjával,  2 zacskó vaníliáscukorral, és csak épp annyi kristálycukorral, hogy ne uralkodjon el rajta az édes íz, de ne is "nyers" túróízű legyen. 20 dkg kókuszreszelékbe belekevertem egy zacskó sütőport, és összekevertem a túrós masszával, majd csurgattam még bele kb. 6-7 dkg-nyi olvasztott , langyos vajat.

Egy tepsi alját kikentem vajjal, belesimítottam a massza felét. Kiraktam darabokra vágott gyümölcsökkel (alma, körte, banán), majd befedtem amaradék masszával.

200 fokra előmelegített sütőbe tettem, de miután már kezdett pirulni a teteje, a közepe meg még lágy volt, levettem a hőmérsékletet 180 fokra. 25-30 perc alatt sült meg.

Az uram főzte bodza és és szederlekvárral ettük.

Ad hoc kosztümebéd a fagyasztóból, grillázzsal

Mi minden hétvégén délig alszunk. Mármint, ezt pénteken kijelentem, aztán mikor felébredek másnap, szólok az uramnak, hogy dél van. Ez úgy kb. hét és fél kilenc közé tehető, de ma már hét előtt bekövetkezett, így nem volt lelkem felkelteni őt. Miközben osontam (már, amennyire egy kövér ember osonhat) lefelé a lépcsőn, megcsapta az éppen sülő kenyér illata az orromat. Erről eszembe jutott Jamie Oliver sült padlizsános bablevese, amit már nagyon régóta nem főztem. Ahhoz mindig friss kenyeret süt az uram, amiből persze én nem eszem, hiszen...

Amikor végre előkerült ő is (mármint az uram), előbányásztattam vele a kamrából az aprószemű fehér babjainkat, amik már régóta ott bújkáltak egy dobozban. Időnként fel is emlegettük őket, végül a sorsuk ma teljesedett be.

Mivel hirtelen felindulásból született a bableves ötlete, gyorsfőzőben tettem oda főni, és bíztam benne, ugyanolyan jó lesz, mintha áztattam volna.

Mint ahogyan arról már korábban beszéltem, egyrészt lusta háziasszony vagyok, másrészt gyakran mást csinálok, mint az eredeti elhatározásom. Történt  egyszer nyáron, hogy megsütöttem két szép nagy padlizsánt, de közben elment a kedvem a padlizsánkrém gyártásától, és  fagyasztóban kötöttek ki. Ez lett most az én ad hoc levesfőzési szerencsém, hiszen sült padlizsán is kerülhetett a sült padlizsános bablevesbe. Míg főtt a bab, addig kiolvasztottam a padlizsánt és meghámoztam, majd összevágtam két chilit. 

Egy fazékba olívaolajat öntöttem, felaprított fokhagymát pároltam benne, hozzátettem a chilit, petrezselyemzöldet, és bazsalikomot. Mikor finom illatos lett, beleöntöttem a babot a főzőlevével együtt, majd a padlizsánt is. Kb. 20 percig lassan forraltam, majd a leves egyik felét botmixerrel pépesítettem. Visszaöntöttem a fazékba, belemorzsoltam fél kg túrót (J. O. juhtejből készült ricottát használ), amit előtte sóval és törött borssal elkevergettem. Csípős, illatos, krémes leves lett belőle.

A túrót is a fagyasztóból szedtem elő. Mivel volt mellette egy másik is, kitaláltam, hogy kivételesen kosztümebéd lesz, túrós leves és túrógombóc, méghozzá liszt- és tojásmentes gombóc. 

3 dl víz, és 1 l tej keverékében megfőztem fél kg kukoricadarát, majd tettem bele vaníliás cukrot, kevés cukrot,  reszelt citrom és lime héjat, a végén belekevertem fél kg túrót. Amíg a dara főtt, egy tapadásgátlós lábasba tettem diógerezdeket, megszórtam kevés kristálycukorral. A dió és a cukor lassú tűzön aranybarnára pirult. Ekkor egy sütőpapírral borított vágódeszkára szórtam. Pár perc alatt kihűlt, majd aprítógép segítségével aranyszínű morzsává avanzsált.

Vizes kézzel a túrós masszából gombócokat formáltam, és meghempergettem a grillázsban.

Mindez leírva talán hosszú folyamatnak tűnik, azonban tisztán mérve az ételek munkaidőigényét, talán háromnegyed óra. Egy kávézgatós, beszélgetős, nevetgélős, zenehallgatós szombat délelőtti pótcselekvés, aminek a végeredménye és a részletei itt láthatók:

Ja, az öntet! Most, hogy töltöttem fel a képeket, észrevettem, arról nem írtam. Fél üveg 2 évvel ezelőtt eltett szilvabefőtt, és egy pohár joghurt, meg fahéj. Ezeket összeöntötte az uram, és krémes egyveleggé turmixolta.

És végül, a díszőrségünk, melynek tagjai: Karádikatalin, Alíz és Aladár:

 Azt nem sikerült tisztázni, hogy engem vigyáztak, vagy a Bálint fényképezését. :))