Palacsinta, és fermentált kölesből készült "nemtúrókrém".

Nem ismerek olyan embert, aki nem szeret palacsintát enni. Nehézség akkor keletkezik, ha tejérzékeny, tojásérzékeny, vagy vegán vagy.
Ez egy nagyon egyszerű palacsintarecept, az alapját a Prove.hu-n található palacsintarecept képezi. A töltelék fermentált kölesből készült "nemtúrókrém", ami azon kívül, hogy baromira egészséges, baromira finom is. 
Amit láthatsz a köleskrém mellett, az meggylekvár, amit én főztem.

Na, akkor lássuk szép sorjában.

Azt fontos elmondani, hogy csinálhatod nem fermentált kölesből is, akkor nem kell előre "dolgozni", és egy kis citromlével savanykássá teheted.

A palacsinta:

100 g teljes kiőrlésű liszt

10 g csicseriborsóliszt

1 teáskanál édesítőszer (1:4)

1 csipet só

0,5 teáskanál kurkuma

1 teáskanál olaj

100 ml szénsavas víz

100 ml növényi tej (mandulatejet használtam)

Én 10 személlyel kalkuláltam, így ezeknek az ötszörösét tettem egy turmixgépbe és simára turmixoltam, majd vékony palacsintákat sütöttem belőle.

A fermentált köleskrém:

 

Én kb. 5 napig szoktam szobahőmérsékleten tartani a kölest, az az a savanyú íz, amit mi megfelelőnek tartunk ehhez a krémhez (tortakrémmé is alakítható, majd azt is megmutatom).

A fermentációhoz: 

1 bögre köles (ezt alaposan át kell mosni, mert a köles szaponin tartalma magas, sokan nem tudják, hogy emiatt nem szeretik, és ha alaposan átmosnák, a fura, szappanos íz elmúlna), amit egy szűrőben, folyóvízzel átmosok

0,5 l forralt, visszahűtött víz

1 dkg só

Mindezeket betöltöm egy tiszta (nem steril, csak tiszta) befőttes üvegbe, rázárom a tetejét, ráteszem egy kistányérra (kicsit ki fog szivárogni a víz az erjedés során, ezért mindig kell alá valami) és 5 napig békénhagyom a konyhapulton. Ezután, ha nem használom fel azonnal, akkor a hűtőszekrénybe teszem, ahol hetekig eláll.

A krémhez:

A fermentált kölest leszűrtem, majd

1,5 bögre vizzel és 

1,5 bögre mandulatejjel (az a tapasztalatom, hogy háromszoros mennyiségű folyadékban főzve lesz ehhez a túrókrémez hasonló állaghoz a legjobb), 

1 bio citrom lereszelt héjával, és

kevés édesítőszerrel  elkevertem, majd fedő alatt addig főztem, amíg a folyadékot beszívta és kis kürtők keletkeztek a felületén.

Ezt követően kihűtöttem és egy motoros habverővel alaposan átkevertem. Mivel úgy láttam, lehetne még egy kicsit krémesebb, egy kis növényi joghurtot is kevertem közé, de ez elhagyható.

Ezután megtöltöttem vele a palacsintákat, volt, amelyikhez baracklekvárt, volt, amelyikhez meggylekvárt tettünk.

Almatöltelékes palacsinta

Mindig olyan nehezen tudom kitalálni, hogy mit egyek délelőtt, illetve délután, kisétkezésre. Mármint nem kitalálni nem tudom, hanem lusta vagyok "cifrázni", nagyon egyhangúan eszem.Tegnap az ebéd egy része palacsinta volt, maradt belőle néhány darab, így végre nem kekszben, vagy zabpehelyben gondolkodtam. 
Persze, a lustaság most is győzőtt, ugyanis lusta voltam melegíteni, és lekvárhoz sem volt kedvem, más, édes tölteléknek való meg nem volt, de nem is vacakoltam volna vele. Ezért lereszeltem egy fél almát, megszórtam fahéjjal és édesítőszerrel, és összecsavartam. 
Mit ne mondjak, nagyon jó volt, és nagyon jó lenne, ha gyakrabban rá tudnám szedni magamat arra, hogy érdekesebben egyek.

Ahogyan csináltam tegnap (akkor lekvárokkal, kakaóval és mákkal ettük, többen ebédeltünk, így nagy adag készült):

1 dl tejet (ez mandulatej volt, de lehetne "sima" tej, vagy vizezett tejszín is), 

5 dl szódavizet (az arány persze változhat a tej javára, de 50%-nál kevesebb ne legyen a víz          mennyisége)

4 db tojást

1 csipet sót, 

40 dkg lisztet (12 dkg durumliszt és 28 dkg teljeskiőrlésű liszt keverékét használtam, de persze, mindenki olyat használhat, amilyet leginkább szeret) csomómentesre kevertem, majd tettem bele még

kb. 2 evőkanálnyi olajat, majd hagytam kb. 1,5 órá állni, ezt követően kisütöttem, 20 db palacsinta lett belőle (ez 11,6 g CH/db).

Ma délelőtt 1 db palacsintát ettem, úgy, ahogyan a bejegyzés elején írtam:

• 5 dkg almát lereszeltem, ez egy fél alma volt, 9 g CH). Tettem hozzá
• 1 teáskanál fahéjat és kb.
• 1,5 teáskanál porrá őrölt eritritet.

Így nézett ki.

Ez volt a töltelék.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolódó gondolataidat a bejegyzés alá, a megjegyzésekbe és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet. Az a mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez: az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak (és szépek is).

Palacsinta vacsora

 Az uram agyonszekált az elmúlt hétvégén...  Szerinte soha nem sütök neki palacsintát, és lássuk be, igaza van... Amióta édes kettesben leledzünk, csak akkor csinálok, ha hazajönnek a gyerekek és valaki kéri. Végül beadtam a derekam, de azért előtte jól bepanaszoltam őt a gyerekeknél a szekálás miatt.

Csak a massza felét sütöttem ki, a másik fele a hűtőszekrényben volt, most sütöttem ki (vagy meg?), sok éves tapasztalatom, hogy nagyon jót tesz neki a jó hosszú pihenőidő.
Én borsos-csípős túrókrémmel és salátával ettem, ő pedig dióval, de valamiért kakaópor is van a tányérján, ahogy elnézem... Most meg épp odasomfordált a konyhapulthoz és azt motyogja: nna, megeszem én még azt a kettőt... Azt mondja, lekvárt tesz bele. 

Hozzávalók:

• 30 dkg teljes kiőrlésű liszt (ha neked nem kell figyelni a szénhidrát bevitelre, akkor olyan, amilyet szeretsz használni)
• 3 db tojás
• 1 dl tejszín+2 dl víz (tej helyett, hogy lassú felszívódású legyen a palacsinta, de persze, akinek ez nem szükséges,  nyugodtan használjon olyan tejet, amilyet szokott)
• 3 dl szódavíz
• 1 evőkanálnyi olvasztott vaj (vagy olaj)
• plusz a sütéshez még egy nagyon kevés
  
  (A túrókrémet 8 dkg túróból, 2 evőkanálnyi tejfölből, sóval, örölt borssal és őrölt chipotle chilivel csináltam. Ezt 3 db palacsintába töltöttem bele.)

Mindezeket alaposan összekeverjük (botturmixszal a leggyorsabb, de nyilván mindenkinek megvan a saját módszere), hagyjuk egy kicsit (vagy nagyon sokat, lásd én most a massza felét 2 napig pihentettem) állni, majd kisütjük. 

Én arra szoktam rá az utóbbi időben, hogy egy szilikonspatula élét belemártom egy pici vajba és belekenem a palacsintasütőbe, de enélkül is jó, ha tapadásgátlós serpenyőben sütöd).

Nekem 19 db lett ebből a mennyiségből (20 cm átmérőjű palacsintasütőt használtam).

Zöldséges túrókrémmel töltött zabpalacsinta

Elöljáróban azt mondom, hogy ez egy nagyon finom

• szendvicskrém
• tésztaszósz
• palacsintatöltelék
• salátaöntet
• bármi, aminek épp használni akarod az aktuális étkezésed során.

A palacsintával kapcsolatban annyit, hogy használj olyan lisztet, amilyet akarsz, és süsd úgy a palacsintát, ahogyan te szoktad, ha nem muszáj figyelned arra, mit eszel. Mi zabpehelylisztet használtunk, és tudnod kell, ha rászánod magad, ugyanúgy ízlik majd, mint a fehér. 

Hozzávalók:

a krémhez:

• 20 dkg túró
• 3 evőkanálnyi tejföl
• 1 db kisebb, felkockázott padlizsán 
• 1 db felkockázott kápia paprika
• 1 marék csíkokra vágott spenót
• kevés (olíva)olaj és egy kis vaj is, de elhagyható
• só
• bors
• 2-3 cikk zúzott fokhagyma

a palacsintához:

• 10 dkg zabpehelyliszt
• 1,5 dl (zab)tej
• 1,5 dl szódavíz + még egy kicsit kellett hozzá löttyintenem
• pici só

Egy kézi habverővel összekevertem a hozzávalókat és félretettem, hogy jól összeálljon a massza.

Kevés olajat forrósítottam egy tapadásgátlós serpenyőben, elkezdtem benne pirítani a padlizsánt, aztán hozzátettem a paprikát is. Amikor már "szépen" megpirult, kitettem egy tálba, hadd hűljön.

A serpenyőbe újabb olajat löttyintettem és egy pici vajat is tettem, rákerült a spenót, és megpároltam, majd ezt is félretettem.

Amíg hűltek a zöldségek, addig kisütöttem a palacsintákat. Van egy pici serpenyőnk, 11 cm az átmérője (az IKEA-ban a legkisebb), abban történt a dolog, de nem számoltam meg, hány db lett, úgy kb. 13-15. Mer'ugyanis pákosztosak voltunk - nem vagyunk egymásra jó hatással az urammal, ha kettesben vagyunk-, és ahogy sült, már eszegettünk belőle, közben szólt a jazz.

Aztán összeraktam a krémet: a túrót, a tejfölt és a sót összekevertem, közben őröltem bele borsot is. Aztán belekevertem a zöldségeket is. Amikor aztán kész lett, tovább folytattuk a palacsinták pusztítását, immáron a krémmel megkenve.

Végül - szerintem - gyönyörű kis tekercseket rittyentettem belőle, mivel ez lett az előétel a mai ebéd során.

Legvégül - de nem utolsósorban - köszönetet mondok Hemangi Stefán Helgának, a nagyszerű palacsintarecept miatt, amin én csak annyit változtattam, hogy nem került bele cukor és sütőpor. Az előbbi készakarva, az utóbbi véletlenül, de így is tökéletes lett.

Maradt egy kis krém, holnap reggel pirított kenyér tetejére kerül annak, aki ehet pirított kenyeret.

Van egy - eddig szokatlan - kérésem hozzád, Kedves Olvasó! Még zöldfülű blogger koromban engedtem, hogy egy receptmegosztó oldal használja a bejegyzéseimet. Egyszer csak rájöttem, hogy ez a helyzet az oldal kezelőjének igen nagy reklámbevételt hoz, ugyanis van olyan receptem, amit NEGYVENEZREN  néztek meg nála a Startlapon keresztül, és minden alkalommal, amikor megosztja a receptjeimet a Facebookon, több százan osztják tovább úgy, hogy a blogomról fogalmuk sincs... Szóval, kérlek, ha érdemesnek tartod rá, oszd meg a bejegyzésemet, hadd legyen a saját jogán is nézett a blog, ne csak a receptjeimet ismerjék a népek úgy, hogy rólam nem is tudnak... Nekem nincs ezzel kapcsolatos bevételem, mindössze jó lenne örülni annak, hogy az én receptjeim tetszenek, nem a  recept megosztó oldal neve alatt megjelent receptek.

Liszt nélkül és hozzáadott cukor nélkül készült, ráadásul nyers gyümölcspudinggal ettük

Emlékeztek erre a bejegyzésre? Ezek a mostani palacsinták (tulajdonképp édes omlettek) csak egy picit térnek el az ott leírtaktól. A különböző magok helyett kókuszreszelék került a masszába, és kínai ötfűszerrel készült, de persze jó bele csak fahéj, vagy mézeskalács fűszer is. Nyers pudingot csináltunk hozzá szederből és őszibarackból.

Először a pudingot csináltuk meg. Bálint és Katica szedett a kertben szedret, az volt az alapja.

Hozzávalók (kb. 7-8 dl lett belőle):

• 1 müzlistálkányi szeder
• 4 db őszibarack
• 1 kezeletlen héjú citrom lereszelt héja
• 3 evőkanálnyi útifűmaghéj

Mindezeket összeturmixoltam és betettem a hűtőszekrénybe.

Amíg a puding sűrűsödött, megcsináltam a palacsintákat.

Hozzávalók (7-8 adagnyi):

• 4 db banán
• 8 db tojás
• 1 bögre dió és kókuszreszelék vegyesen
• 1 kicsi citrom lereszelt héja
• 1 kávéskanálnyi kínai ötfűszer (de mézeskalács fűszer, vagy csak fahéj is jó)
• kb. 4 dkg nagyon puha vaj a masszába és egy kevés a serpenyőbe, a palacsinták alá

A hozzávalókat összeturmixoltam, és 4-5 ml-nyi adagokban palacsintákat sütöttem belőle. Ezt írtam a korábbi bejegyzésben: " ...kitaláltam, hogy lefedve sütöm az első oldalt, mert akkor nem marad folyós a teteje, mire fordítani kell. Jó ötletnek bizonyult, mert így szépek maradtak." Ez még mindig így van, mert ha nem fedem le, akkor még folyik a felső oldal, amikor alányúlok a spatulával, és elcsúnyul, amíg megfordítom. A lefedés miatt viszont átpárolódik, így szépek maradnak.

Figyelni kell arra, hogy - bár forró serpenyőben kell megkezdeni a sütést - végig takarék lángon süssük, mert a banán miatt nagyon gyorsan karamellizálódik.

Úgy ettük, hogy megpakoltuk a nyers gyümölcspudinggal és öntöttünk a tetejére kefirt.

A végén mutatok egy "munkaképet". Azért, mert ezen az úticsomagon látszik, hogy tényleg puding állagú a gyümölcs.

Amit még szükségesnek tartok elmondani, az az, hogy a sütésen kívüli tiszta munkaidő a szeder szedésével együtt kb. 20 perc. A sütést pedig egy 25 cm átmérőjű palacsintasütőben, hármasával csináltam.

Amerikai (?) palacsinta

A 28. Blogkóstolón a Tűpűrna és habverő blogot sorsolta ki nekem a a játék háziasszonya, a tepszi.hu blog írója.
Főztem már máskor is a játék keretében Pitelánytól, és ezúttal is örömmel kutakodtam nála.

A választásom a Harisnyás Pippi palacsintájára esett, aminek az az aktualitása, hogy épp kaptunk ajándékba egy kisüveg, Kanadából származó juharszirupot.

Nem szaporítom tovább a szót, írom is a receptet. Épp úgy csináltam, mint Eszter (csak dupla adagot, hiszen mi sokan vagyunk), kivéve, hogy joghurt, gyümölcs és juharszirup került hozzá.

 Hozzávalók (ez a fele annak, amit én csináltam):

• 1 bögre (240 ml) teljes kiőrlésű liszt (Graham-liszt volt itthon)
• 1 bögre tej
• 2 ek. cukor
• 2 ek. almaecet
• 1 tk. sütőpor
• csipet só
• 1 tojás
• fahéj
• 2 ek. olvasztott vaj
• méz vagy lekvár (nálunk most juharszirup)

A tejhez töltöttem az ecetet, pár percig állni hagytam, közben összekevertem a tojást az olvasztott vajjal és a cukorral. Összekevertem a tejet és a tojásos keveréket, majd hozzáadtam a száraz összetevőket. Legalább fél órát pihentessük a tésztát. Evőkanálnyi adagokban kis palacsintákat sütöttem vékonyan olajozott serpenyőben.
A gyümölcsök még szinte fagyosak voltak, a joghurt savanykás, a juharszirup meg, hááát, sokkal finomabb, mint amit eddig itthon valaha is vásároltunk..

Barackszezon idejére

Ezt a palacsintát kicsit másképp csináltam, mint máskor, pl., ahogyan itt leírtam. Csak rétesliszt került bele. Jó sokáig állni hagytam, ezért alaposan megduzzadt, sütés előtt még egy kicsi ásványvizet löttyintettem hozzá. Ebből a masszából vastagabb, laza, "habos" állagú palacsinták lettek, nem olyan véknyak, amilyenre egyébként csinálom.
Mivel ebben a nagy melegben (pontosabban abban a nagy melegben, ami a múlt csütörtökon volt) nem akartam vajjal sütni (bármennyire finomabb úgy), most étolajat csurgattam bele.

Tehát:

• 3 dl tej
• 3 dl szénsavas ásványvíz
• 3 db tojás
• 30 dkg rétesliszt
• 1 zacskó bourbon vaníliás cukor
• egy kis löttyintés étolaj

keverékéből sütöttem a palacsintákat, amikbe a világ legyegyszerűbb szezonális  tölteléke került.

Sárgabarackokat elfeleztem, betettem egy serpenyőbe, nagyon kevés barnacukorral megszórtam, és csak annyira rottyantottam meg, hogy a cukor elolvadjon.
Ezt tettük a palacsintákba, és a LIDL-ben kapható félzsíros friss sajtból pakoltunk még rá, ami jó hideg volt.

Palacsintaevés előtt, közben és után pedig csak néztünk, néztünk, néztünk...

 

 

Nyár eleji palacsinta töltelék

Sajnos nagyon rossz lett a kép, nagyon meg kellett világosítani, hogy látható legyen a töltelék, ugyanis valami elállítódott a gépen és világos helyen nem fényképez. Remélem, sikerül helyrehozni szervíz nélkül.

Kisebb mókás vita kerekedett az ebéd körül. Az időjárási viszonyok ellenére bablevest főztünk és az uram túrós tésztát szeretett volna hozzá. Aztán Bálint elkezdte győzködni, legyen kedve inkább palacsintához. Persze, lett.

Én meg eközben kitaláltam életem legfinomabb palacsinta töltelékét.

Hozzávalók:

• 3 evőkanálnyi kókuszcukor (cukor)
• 1 dl-nyi bodzaszörp
• fél bio citrom
• pár db szegfűszeg
• 1 rúd fahéj
• őrölt vanília (vaníliás cukor, vanília kivonat)
• 3 szál rebarbara
• 4 db alma
• 2 marék málna

A kókuszcukorból és a bodzaszörpből szirupot főztem.

A rebarbara levélnyeleiről lehúztam a héját, és felszeleteltem 3-4 mm vastagságú szeletekre.

Az almákat kettévágtam, kiszedtem a magházukatt, majd héjastól felkockáztam, nem odafigyelve az egyenletességre.

A citromot felszeletetem, a szélső szelet héjába beleszurkáltam a szegfűszegeket.

A málna kivételével mindent belepakoltam a szirupba, és addig főztem, amíg a rebarbara szeletek szétestek rostjaikra és az alma is megpuhult.

Levettem a tűzről, belekevertem a málnát és elkezdtem küszködni a fényképezéssel. Miután kiderült, hogy a gép teljesen megmakacsolta magát,feladtam a küzdelmet és ezt a homályos és rossz képet idetettem, mert annyira finom a töltelék, hogy kár lett volna, ha nem írom le, hogymegtudjuknézni, amikor már nem emlékszünk pontosan, hogyan készült, csak arra, hogy nagyon finom volt.

Liszt nélkül és cukor nélkül

Tegnapelőtt baráti társaságban lisztmentes sütikről beszélgettünk. Szóba került a banánból készült palacsinta.

Ma reggel (inkább délelőtt, mivel épp most ettük meg) csináltam is gyorsan, persze a magunk képére formálva.

Hozzávalók:

• 3 db banán
• 6 db tojás
• kb. fél bögre dió, lenmag, szezámmag, napraforgómag vegyesen
• 1 kávéskanálnyi reszelt gyömbér
• 1 kicsi citrom lereszelt héja
• 1 mokkáskanálnyi őrölt fahéj
• kb. 2 dkg vaj a masszába és egy kevés a serpanyőbe a palacsinták alá

 A 2 vajat megolvasztottam, és amíg hűlt, a többi hozzávalót az aprítógépben összekevertem. Beletettem a kihűtött olvasztott vajat is, majd egy kis merőkanállal egy kisméretű palacsintasütőben 8 db, kb. 13-14 cm az átmérőjű palacsint sütöttem belőle.

Mivel a másodikat nem tudtam jól megfordítani, kitaláltam, hogy lefedve sütöm az első oldalt, mert akkor nem marad folyós a teteje, mire fordítani kell. Jó ötletnek bizonyult, mert így szépek maradtak.

Az uram főzte őszibarack lekvárral ettük és még egy felkarikázott banánt rászórtunk.

A reggeli rozmaringos baracklekvár és a délutáni karamellás meggylekvár köré alkonyati palacsinta került

Van egy vendégkutyánk, Zack. Vele viaskodtunk tegnap délután, félő volt, hogy nem jut barack a lekvárba, olyan sebességgel ette. Aztán megmenekültünk. Megszerzett egy fél sárgadinnye héjat -amibe az uram a barackmagokat gyűjtötte, így az udvar tele lesz jövőre kis barackfákkal-, azután az jobban ízlett neki.
Miután maradt elegendő barackunk, aprítógépben megdaráltam. Ezúttal nem húztuk le a héját, úgy gondoltuk, kicsit sötétebb lesz a lekvár, de ízesebb, és a sűrűségének is jót tesz.
A barackpépet üvegtálakba rétegeztem kristálycukorral -1 kg barackhoz 25 dkg cukor került-, úgy, hogy a felső réteg mindkét edényben cukor volt, egyenletesen beterítve a pürét.
Ma délelőtt átöntöttem egy nagy fazékba, felforraltam. Ezután 20-25 percig szoktam főzni -megkavar, 6 perc netezés, megkavar-, de ezúttal tovább tartott, mert iszonyú habos volt és nem akartam úgy eltenni.

Miután elfőtt a habja -majd egy órába telt sajnos-, üvegekbe szedtük. Ez nálunk mindig kaláka az urammal. Én meregetem, töltöm az üvegekbe, ő fóliázza és rácsavarja a fedeleket, majd fejre állítja.
Ezután egy plédekkel kibélelt nagy lavórba  dugjuk a lezárt üvegeket, jól bebugyoláljuk, egy napig benne tartjuk. Így évekig eláll, tartósítószer nélkül is.

Kb. a fele mennyiség kiszedése után az időközben összeaprított rozmaringot beleszórtam a fazékba és tovább forraltam pár percig, majd azt is üvegekbe töltöttük.

A lekvárfőzés utáni fazékkinyalogatási fázisban Lőrinc azt mondta, egész jó lenne ez a lekvár, ha még egy kis palacsinta is kerülne köré. Hááát, a sok ridegtartás után, szabadság idején, ez már csak természetes.

Az egyhangúság elkerülése érdekében, a hűtőszekrényben lappangó meggyből is lekvár készült.

6 evőkanál cukrot karamellizáltam, rátettem a kimagozott 1 kg-nyi meggyet, ráreszeltem egy (kezeletlen) citrom héját, szórtam rá 2 kiskanál fahéjat, beletettem 1 vanília rudat, még 3 kanál cukrot és 3 kupaknyi mandula aromát. Addig főztem, amíg már csak alig volt leve, akkor egy pohárnyit kivettem belóle, pépesítettem, visszaöntöttem és még egy kicsit főztem.

A palacsinta ezúttal 1 rész graham-lisztből és 2 rész tönkölybúzalisztből készült.
60 dkg liszt, 6 tojás, 6 dl szénsavas ásványvíz, 6 dl tej, 1 kiskanál vaníliaőrlemény, 1 dl-nyi olvasztott vaj egyneműsítése és kb. 50 percnyi pihentetése után sütöttem ki, úgy, hogy pár csepp naprafogó olajat mindig tettem a sütőedénybe.

A vendég és baracktolvaj státuszbam itt lévő Zack épp a teknőcöket mustrálgatja:

 

Végül, kedves képtolvajok! Nem volt kedvem ennyi lekvárfőzés és palacsinatsütés után feliratozgatni a képeket Igazából kedvem máskor sincs, talán energiám akad több. Szóval: mindenki bátran használhatja ezeket, csak ne tegyen úgy, mintha az övé lenne. Én örülök, ha ötletet adok valakinek, örülök, ha finomat eszik-iszik, de annak nem, ha úgy tesz, mintha az én munkám az övé lenne. Ő úgyis tudja, hogy nem az. OK?

Bodzapuding, zabos tönköly palacsinta, meg egy kis citromfüves-kardamomos túrókrém

Tegnap este beáztattam tejbe vagy 10 bodzavirágot, hogy ma bodzás banánturmixot igyunk reggelire.

Aztán persze mást találtam ki. Pudingot főztem, és hogy krémes palacsinta töltelék legyen belőle, hozzákevertem egy banánt.

Banános bodzakrém

Hozzávalók:

• 10 nagyobb bodzavirág
• 0,5 l tej
• 3 evőkanál étkezési keményítő
• 4 kanál nyírfacukor
• fél citrom lereszelt héja
• pár összeaprított citromfű és mentalevél
• fél mokkáskanál zöld kardamompor
• 1 mokkáskanál vanília őrlemény
• 1 banán
• 1 evőkanál natúr joghurt

Előző este beáztatjuk a tejbe a bodzavirágokat. Másnap leszűrjük. Én jól ki is nyomkodtam a kezeimmel.

A bodzás tejből, a cukorból és a keményítőből sűrű pudingot főzünk és kihűtjük.

Amikor már hideg, egy villa segítségével összekeverjük a fűszerekkel, a banánnal és a joghurttal, nem teljesen simára.

A palacsinta hozzávalói:

• 20 dkg lisztté őrölt zabpehely
• 10 dkg örölt lenmag
• 10 dkg őrölt hajdina
• 20 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
• 6 db tojás
• 3 dl tej
• 5 dl szénsavas  ásványvíz
• 1 mokkáskanál vanília őrlemény
•  fél citrom lereszelt héja
• 0,5 dl étolaj
• 5 leszárazott bodzavirág

A bodzavirág kivételével az összes hozzávalót palacsintamasszává keverjük.  Állni hagyjuk kb. 30 percet, hogy a lenmag tehesse a dolgát, megduzzadjon a masszában. Ezután belekeverjük a szárairól leszedegetett virágokat.

Nem túl nagy palacsintákat sütünk belőle.

Aki még csak fehérlisztből készült palacsintát evett, ne ugyanarra az ízvilágra számítson. Összehasonlítgatni sem érdemes, de kipróbálni mindenképp, hiszen sokkal értékesebb táplálék (nincs most kedvem írogatni az élettani hatásokról), és ha már bűnözünk, legalább ezzel tegyük! :)

Kevésnek bizonyult a bodzás krém, így gyorsan rittyentettem még egy kis túrókrémet is.

Gyerekkoromban imádtam a túrós palacsintát, anya vaníliásra csinálta, nagyi fahéjasra, mindketten nyers tojással készítették. Én ezt nem merem, valami mással szoktam a krémes állagot elérni. Ezúttal sovány tejfölt használtam.

Hozzávalók:

• 0,5 kg túró
• 2 evőkanál sovány tejföl
• 1 evőkanál méz
• 2 evőkanál nyírfacukor
• 1 kis csokor citromfű, felaprítva
• pár levél menta
• 1 kávéskanál zöld kardamom por
• 1 mokkáskanál őrölt vanília

Mindezeket egy villa segítségével összekeverjük. Aki édesen szereti a túrókrémet, növelje a hozzáadott méz vagy cukor mennyiségét, mert ez így nem túlságosan édes, de mi így szeretjük.

Hortobágyi palacsinta helyett

Hortobágyi palacsintát csináltam ma ebédre, mivel ismét az a kivételes alkalom volt, hogy megmondták a fiúk, mit szeretnének enni.

Graham-liszttel készült a palacsinta. A fiúknak nagy átmérőjűeket csináltam, egy kicsi serpenyőben pedig sütöttem nyolc darabot Violának. Már csak az volt a kérdés, hogy mivel töltsem meg azokat..

Miközben sültek, felrémlettek előttem az Ezerízű vegetáriánus szakácskönyv (Sarah Brown) képein lévő szebbnél szebb palacsinták. 

Gyorsan elővettem a könyvet és találtam  benne kettő tölteléket is, ami kedvemre valónak tűnt. Biztos voltam benne, hogy Viola is oda lesz értük. 

Az egyik egy paradicsomos-olívabogyós ravioli töltelék, végül inkább csak ötlet lett, én átalakítottam "három paradicsomos" raguvá. A másik egy padlizsánkrém. Épp volt két megsütött padlizsán, mivel a holnapra eltervezett vacsorához reggel előkészítettem a tegnap vett szép cirmos padlizsánokat.

A palacsinta hozzávalói:

• 3 dl tej
• 3 dl szénsavas ásványvíz
• 3 tojás 
• 10 dkg finomliszt
• 20 dkg Graham-liszt
• só
• 0,5 dl étolaj

Mindezeket bele szoktam önteni egy turmixgépbe, alaposan összekeverem és kicsit pihenni hagyom, majd tapadásgátlós palacsintasütőben vékony palacsintákat sütök.

A paradicsomos töltelék hozzávalói:

•  1 fej apróra vagdalt vöröshagyma
• 1 kávéskanálnyi őrölt római kömény (én frissen töröm, mozsárban)
• 3 szem friss , felkockázott paradicsom
• fél marék aszalt paradicsom, apróra vagdalva
• 4-5 evőkanálnyi paradicsompüré
• 10 dkg-nyi fekete olajbogyó
• őrölt bors
• fokhagyma
• só
• kevés olívaolaj

A hagymát  és a fokhagymát kevés sóval pároltam az olajon, rászórtam a római köményt. Mikor már jól lehetett érezni a kömény illatát, rátettem az összevágott friss és aszalt paradicsomokat. Tovább pároltam, majd ráöntöttem a paradicsompürét. Amikor jó sűrű lett, ráőröltem színes borsot, és beleszórtam a felkarikázott olajbogyókat, majd még egy picit kavargattam.

A padlizsános töltelék hozzávalói:

• 2 kisebb, sült padlizsán
• 1 fej  apróra vagdalt vöröshagyma
• kevés olívaolaj
• 4 összezúzott fokhagymagerezd
• fél citrom leve
• pici chilipor (én egészen apróra vágtam egy pici darab szárított chilit)
• 1 evőkanál szójaszósz
• 5-6 evőkanálnyi aprított petrezselyemlevél
• 3 evőkanálnyi natúr joghurt

A hagymát és a fokhagymát pár percig együtt pároltam az olívaolajon. A sült padlizsánt késsel összevagdaltam (csak úgy nagyjából), hozzáadtam a hagymákhoz. Rászórtam a chilit, ráöntöttem a szójaszószt, még egyet rottyantottam, majd kikapcsoltam a tüzet. Rányomtam a citromlevet, belekevetem a joghurtot és a petrezselyemzöldet.

Miuán Viola hazaért megkóstolta, azt mondta húúúúúúú, és nem bírta abbahagyni az evést. Megállapodtunk, hogy hétvégén készül még egy adag olívás-paradicsomos cucc, hogy a jövőhét elején spagettivel azt vacsorázhasson.

Az évszakok ütköztetése családi perpatvart idézett elő

A póréhagyma számomra évszakfüggetlen, azért tettem ide az elejére a képet. :))

Családi perpatvarunk  okozója a mai palacsintatöltelék. Azt mondta nekem az uram, amikor kiderült, hogy nektarint vettem így, télvíz idején (alma árban, finom, ízeset), hogy télen az ember savanyúkáposztát eszik és savanyúuborkát, meg savanyúpofát vág hozzá, nem vesz chilei nektarint. Igaza van, de azért csak megettük. Dohogva, de ő is tett egy kevest az egyik palacsintájába a vaníliapudingra. :)) 
 
Hogy a kedvébe járjak egy ilyen trauma kompenzálásaként, főztem lekvárt a szilvából és a dióból, ami a kertünkben termett. Ennél háztájibb háztáji nem létezik. Ő hízlalgatta a termést a szemeivel egész nyáron, majd  szedte, fagyasztotta, törte, pucolta.

Mókás, hogy évek telnek el grillázskészítés nélkül az életünkben, mostanában meg már harmadszor csinálok.
A szokásos, itt korábban leírt módon csináltam (egy maréknyi dió, épp csak annyi cukorral megszórva, ami ellepi, kevergetés nélkül hevítve). Mikor megpirult a dió, ráöntöttem 80 dkg kiolvasztott, lecsepegtetett szilvát, megszórtam fahéjjal, tettem rá 3 evőkanál cukrot, és alaposan összeforraltam, majd elturmixoltam. Kevés rum aromát is tettem hozzá. A kapott kence épp megfelelő lekvárállagú lett. Nem igazán édes, inkább savanykás a kevés hozzáadott  cukortól. Palacsintába épp jó. Persze, mindenki kedvére növelheti a cukoradagot, vagy helyettesítheti édesítőszerrel. Ha legközelebb csinálok, akkor reszelek bele citromhéjat is, azt hiszem, és igazi rummal főzöm. Hagyok benne ropogós grillázsdarabokat is.
Szép üvegbe téve gasztroajándéknak is megteszi.

Palacsinta téli különkiadás.

Tegnap újra nyitott  a rasztaműhely. Az esti szendvicsezés-banánturmixozás közben megígértem, ma palacsinta a fájdalomdíj a rasztázottnak, mert bizony igen nagyon érvényesül a "szépségért meg kell szenvedni" közhely a végkifejlet kialakulásáig.
Amiért fontos, hogymegtudjuknézni később is a mai palacsinta lényegét, az a hirtelen felindulásből keletkezett "másik" töltelék.

Az egyik, egyébként gyakran készített, és itt a blogban is megtalálható csokoládés sütemény ízvilágából való, előre megfontolt szándékból készült:
1 zacskó vanília ízű pudingport elkevertem 5 evőkanál barnacukorral, 2 teáskanál mézeskalács fűszerrel, 2 evőkanál kakaóporral és 7-8 dl (nem mértem ki pontosan) tejjel. Miután megfőtt, belereszeltem egy alaposan megmosott narancs héját, és löttyintettem bele egy kicsi rum aromát, majd a teltebb íz kedvéért egy kis instant cukrozott kakaóport is szórtam hozzá.
Mivel ez kevésnek bizonyult a készülődő palacsintahalomhoz, ki kellett találnom  még valamit. Ez a valami ismét grillázsos lett.

Tehát, a másik töltelék:
Egy maréknyi diót és egy maréknyi mogyorót beleszórtam egy tapadásgátló bevonatú serpenyőbe, meghintettem kevés, épp csak annyi kristálycukorral, ami egyenletesen bevonta. Addig hevítettem kavargatás nélkül, időnként rázogatva a serpenyőt, amíg a cukor megkaramellizálódott. Ez az idő elegendő arra, hogy a dió és a mogyoró is megpiruljon. Kiöntöttem a szokásos, sütőpapírral letakart vágódeszkára.
Amíg hűlt, 4 banánt villával összetörtem, közé kevertem az időközben aprítógéppel összezúzott grillázst (mozsárben is összezúzható, vagy késsel összeaprítható), nyomtam bele kb. negyed lime levét (nem vagyok ám lime mániás, csak nem túl régen vettünk nagyon olcsón egy nagy adagot, ami sajnos lassan elfogy), és egy evőkanál mézet.
Nagyon finom lett. Cirókálgatta a nagyjából nem létező hiúságomat a múltheti képen sárga pólóban rasztázó Beni kérdése: Ezeket a kajákat olvasod valahonnan, vagy Te találod ki? :))

A palacsintamasszát egyébként az F. Nagy Angéla Fiatalok főzőiskolája című könyvében talált recept alapján készítem több, mint negyed százada:
3 dl tej, 3 dl szénsavas ásványvíz, 3 tojás, 30 dkg liszt -én nem szeretem, ha csak rétesliszt van benne -egy rész rétesliszt, két rész finomliszt az arány általában-, 1 csipet só, és egy zacskó vaníliáscukor, kevés olvasztott, de már nem forró vaj. Időnként a lisztekkel variálok. Kukorica, graham, hajdina is előszokott fordulni akár az édes, akár a sós változatokban.
A felsoroltakat turmixgépben elegyítem. Jó esetben előző este, máskor, mint ahogyan ma is, sütés előtt közvetlenül. 

Ma írós napot tartok

Délután a fiúknak csilisbabot főztem, ami nem nagy kunszt, "porból" készült, pulykából, konzervbabbal, és konzervkukoricával. Feljavítottam egy kis cayenne borssal. Amivel mi esszük, az kukorica palacsinta.Igazi tortillát csinálni lusta vagyok, erre szoktunk rá, és szeretjük:

6 dl szénsavas ásványvizet, 26 dkg kukorica lisztet, 4 dkg finomlisztet, 2 tojást, csipetnyi sót, és egy pici étolajat összeturmixolok, és kicsi lepényeket sütök belőle.
Régebben volt, hogy megtöltöttem ezeket a palacsintákat paradicsomos, zöldfűszeres babbal, és jó sok sajttal megsütöttük a sütőben. Nem is tudom, miért szoktunk le róla...