Volt még a fagysztószekrényben tavalyról egy kis szeder. Beleöntöttem az aprítógépbe, tettem hozzá (vegán) görögjoghurtot, egy kis reszelt citromhjat és étcsokoládét, és addig zúztam, amíg krémes fagyivá olvadt.
Pontosan 2 bögre szeder, 2 evőkanálnyi 72%-os étcsokicsepp és 4 evőkanálnyi joghurt volt benne.
Egy kicsit túlzásba vittem a kókusztejet, így az jobban érvényesül, mint a mangó, de így is nagyon finom lett.
Ezt a nagyon csinos kinézetű fagyit még tavaly nyáron fejlesztettem ki. Jó sokat olvasgattam a csicserborsó főzőlé (lánykori nevén: aquafaba) habosításáról, mert csokihabot már többször is csináltam, de akkor szilvafagyit akartam tenni szilvalekváros morzsasüti mellé...
Arra jutottam, hogy jó sokáig kell habosítani ahhoz, hogy tényleg kemény hab legyen belőle, kb. 10 percig szoktam a habverőgépünk legmagasabb fokozatán úgy.
A menniységekkel, illetve a térfogattal úgy kell számolni, hogy 3 evőkanálnyi csicseriborsókonzerv-lé az, ami egy tojás habmennyiségének megfelelő. Ha te magad főzöd a csicseriborsót, akkor a leszűrés után visszamaradt lét addig forrald, amíg olyan sűrű lesz, mint a konzev leve. Aztán fagyasztható is ( a konzrevlé is természetesen), én úgy szoktam fagyasztani, hogy ráírom 1-1 adagra, mekkora mennyiség, és persze kis adagokban érdemes.
Ami még nagyon fontos, kell egy kis savas közeg a megfelelő állag eléréséhez. Valószínúleg jó lehet a citromé, vagy a citromsav is, de én egy kis borkősavat szoktam használni, mert a legtöbb, megfelelő tapasztalattal rendelkező aquafaba-felhasználó ezt emlegeti.
Még annyit, hogy tapasztalatom szerint a lehűtött lé alkalmasabb, a szobahőmérsékletű több idő alatt lesz kemény hab.
Szóval, 3 evőkanalanként egy teáskanálhegynyi borkősav kerüljön a folyadékhoz és el kell kezdeni habosítani, mindaddig benne tartani a motoros habverőt, amíg szép fényes, kemény habbá válik.
