Zöldségleves

Ritkán, mondhatni egyáltalán nem publikálom mostanság az ételeket, amiket főzök. Egy kedves ismerősömnek feltűnt, és nagyon jólesett nekem, hogy hangot is adott ennek. Az ok nem más, mint az állandó idődeficit, és az, hogy láthatóan egyre pocsékabbak a képeim is. Vélhetően ezek egymással szorosan összefüggenek...

Ma főztem. Semmi extrát, egy egyszerű zöldséglevest csináltam, amibe a kezem ügyében lévő ez-az került, a lényeg a kényelmes főzés volt. A kosztosaim (az uram és a barátja) kétszer is szedtek, úgyhogy nem átallom azt gondolni, finom lett és nem vagyok hajlandó figyelembe venni, hogy a Gulács megmászása után vacsoráztak.

Hozzávalók:

• 1 csomó sárgarépa
• 1 csomó petrezselyemgyökér
• 1 karalábé
• 50 dkg zöldborsó
• 2 evőkanálnyi vaj
• 2 db vöröshagyma
• 2 kicsi cikk fokhagyma 
• 4-5 db gomba
• 2 db babérlevél
• őrölt bors
• kb. 1/4 szerecsendió lereszelve
• 1 db zöldpaprika
• 1 db paradicsom
• fél marék csigatészta (2 percig főzős)
• petrezselyemlevél 
• tárkonylevél

Az egyik hagymát nagyon finomra vágtam, és a vajon egy kis sóval üvegesre pároltam úgy, hogy a babérlevelek és a cikkekre vágott gomba is mellette voltak. Közben ráreszeltem a szerecsendiót, ráőröltem a borsot, majd beleszórtam az összezúzott fokhagymát.

Felöntöttem vízzel, beletettem a felkarikázott répát és petrezselyemgyökeret, a kicsi hasábokra vágott karalábét, megsóztam, belepottyantottam a paprikát, a paradicsomot és az egészben hagyott vöröshagymát, és szép lassan főztem.

Amikor a zöldségek megpuhultak, beleszórtam a borsót, amikor felforrt, beletettem a tésztát, és az újraforrástól 2 percig főztem. Ez alatt felaprítottam a petrezselyem- és a tárkonylevelet, belekevertem a levesbe, aztán lefedtem és rövid ideig pihentettem.
Ilyen lett:

...és a Gulács, meg a környezete...

Leves, ami télies, mégis könnyed

Levesre vágytam, ami télies és könnyed. Sikerült kitalálnom egy ilyet, és mondhatom, nagyon jó lett. 

Azt azért most is elmondom, minden mindennel helyettesíthető. Ha az van otthon, vagy könnyebben jutsz hozzá, csináld "normál" kelkáposztából, és sárgarépábó, vagy sütőtökből. Hidd el, finom lesz!

Hozzávalók:

• 1 evőkanál olívaolaj
• 4 szelet császárszalonna, csíkokra vágva
• 15 dkg (szürekemarha)kolbász hosszában félbevágva, felszeletelve
• 1 kisebb vöröshagyma apróra kockázva
• 2-3 cikk összezúzott fokhagyma
• 30 dkg édeskrumpli feldarabolva
• 15 dkg csíkokra vágott fodros kel
• 2-3 kávéskanálnyi só
• 2 evőkanálnyi csípős torma 
• 2 evőkanálnyi juhtúró

a galuskához:

• 1 db tojás
• 2 evőkanál juhtúró
• 1 evőkanál csípős torma
• 2 púpos evőkanál teljes kiörlésű tönkölybúzaliszt

A bacont és a kolbászt az olívaolajon ropogósra sütöttem, majd egy szűrőkanállal kiszedtem az olajból.

A hagymát a fazékban visszamaradt zsiradékon megpároltam úgy, hogy a sót is rászórtam. Hozzátettem a fokhagymát, rászórtam az édeskrumplit, összepirítottam, és felöntöttem 2 liter vízzel. Amikor az édeskrumpli már majdnem teljesen puha volt, beleszórtam a felcsíkozott fodros kelt, aminek csak pár perc a főzési ideje.

Amíg újra felforrott a leves, összekevertem a galuska hozzávalóit, és 3-4 percnyi forralás után beleszaggattam. Nem túl apró galuskákat csináltam, úgy gondoltam, ilyen hosszúak illenek ebbe a levesbe.

Amikor kész lettem a szaggatással, egy kistálkában összekevertem a 2 evőkanálnyi csípős tormát és a juhtúrót, felhígítottam egy kis levessel, és beleöntöttem a kutyulékot a fazékba, Ekkor már csak egy kicsit forraltam, elzártam a tüzet, és pár percig hagytam "pihenni" úgy, hogy a kolbász és szalonna darabokat visszatettem bele.

Sárgaborsós zöldségkrémleves, ami egyáltalán nem sárgaborsó ízű

Az uram úgy állt fel az asztaltól, hogy azt mondta, azonnal meg kell írnom a blogbejegyzést, hogy el ne felejtsük, hogyan csináltam ezt a levest. Igaza volt, mert tényleg nagyon jó lett. Megkockáztatom azt is, az egyik legjobb leves. Nem csak azok közül, amiket eddig főztem, hanem azok közül is, amiket eddig ettem. Nem beszélve arról, hogy milyen egyszerűen készül. 

Az inspiráció a sokat emlegetett Húsz ország konyhája című könyvből egy indiai leves, a Milagu tannir. Magyarul  a borsleves nevet kapta, bár bors, az nincs benne. Mivel a leves egyébként egy csontleves, én átalakítottam a vegetáriánusok miatt, de az azon túli lényege majdnem megmaradt. Na jó, maradt belőle valami. Van benne hagyma, meg sárgarépa és sárgaborsó, és leves lett. A többit megváltoztattam. Mert én már csak én vagyok. ...és legközelebb a sárgaborsót sem őrölöm meg, hiszen úgyis összeturmixolom a levest, így fölösleges vacakolni vele.

Még valami: ebben kivételesen van leveskocka, mivel nem volt itthon elfekvőben 3 liter zöldségleves alap.

Hozzávalók:

• 3 db felkockázott vöröshagyma
• 2 evőkanál olívaolaj (vagy amit egyébként használsz)
• 3 db felkarikázott sárgarépa
• 1 db felkarikázott petrezselyemgyökér
• 1,5 evőkanál (madraszi) currypor
• 2 db zöldségleves kocka (vagy egy fűszerlabdába tett szemes bors, szerecsendió virág, fokhagyma, kömény, amiket szeretsz használni)
• 3 evőkanál őrölt sárgaborsó
• 1 citrom leve
• pár db kínai kel levele felcsíkozva
• só

A zsiradékon sóval üvegesre pároltam a hagymát, hozzáadtam a curryport, és azzal már picit pirítottam. Beletettem a zöldségeket is, majd amikor már azokat is bevonta a curry, felöntöttem vízzel, beletettem a kockákat, és szép lassan forraltam. 

Miután a zöldségek megpuhultak, simára turmixoltam a levest.

Egy kávédarálóban megőröltem a sárgaborsót, elkevertem a citromlével és beleöntöttem az elturmixolt levesbe. Újra felforraltam és kb. 10 percig főztem még, úgy, hogy közben beletettem a csíkokra vágott kínai kelt.

Nagyon jó volt. Sűrű és illatos, a kellevelektől pedig friss. A sárgaborsóelleneseknek mondom, hogy nem érezni az ízén egyáltalán.

Magyaros zöldborsóleves zabgaluskával

Olívaolaj és vaj keverékén szoktam párolni a zöldséglevesek zöldségeit. Számomra a zsenge zöldségíz nem egyeztethető össze a magyaros, pörköltalappal készült zöldséglevesekkel. Mindettől, ha ilyesmit főzök, mindig megkérdezem az uramat, milyen színű legyen, ő mindig azt mondja, sárga. Ezt játszuk teljesen komolyan, már 28 éve.

Most, amikor válogattam a zöldborsót a zöldségesnél, megcsapta az orromat a nagyi borsólevesének a szaga (én nem annyira szeretem az illat kifejezést a kozmetikumok vonatkozásán kívül). Láttam az úszkáló hagymakockákat, a kicsi kockatésztákat. Úgy gondoltam, nekem most "piros" levest kell főznöm. 

Aztán szombaton este egy kedves ismerősünk fotókiállításának a megnyitóján voltunk,  utána budapestituristáskodtunk. Ez is egy jó játék már évek óta. Jövünk-megyünk a városban, néha teljesen tematikusan. Nézegetjük a szebbnél-szebb épülethomlokzatokat és van, hogy sétálunk a Dunánál is. Imádom Budapest éjszakai fényeit.  

Hazafelé jövet, beugrottunk a mindig nyitva lévő falusiteszkónkba, mert valamit elfelejtettünk venni a heti bevásárláskor. Valahogy a tésztáknál kötöttem ki. Nézegettem a kiskockákat, közben szagoltam nagyi zöldborsólevesét, és  az épp odakóborló uramnak feltettem a szokásos kérdést, amire ő ezúttal, közös életünkben legelőször azt válaszolta, piros. Pedig nem beszéltem neki arról, hogy a nagyi leveséről ábrándozom. Hááát, ő az én öregemberem.

Végül kockatésztát nem vettünk az Anti gluténérzékenysége miatt, tésztát készíteni meg nem volt most időnk, így zabgaluska került nagyi levesébe.

Hozzávalók

A leveshez:

• 1 kg friss zöldborsó
• 5 db sárgarépa
• 2 db petrezselyemgyökér
• 1 karalábé 
• 1 pici darab zeller
• 2 db főzőhagyma
• 1 zöldpaprika
• 1 paradicsom
• 0,5 dl étolaj
• só
• őrölt bors
• fűszerpaprika
• 1 nagy csomag petrezselyemzöld

A galuskához:

• 10 dkg zabpehely
• 2 tojás
• só 

Az uram kifejtette a zöldborsót, amíg én a második fogáshoz készítettem elő a zöldségeket.

Az egyik hagymát apró kockákra vágtam, olajon megpároltam (mindig pici sóval csinálom, ha nem akarom hogy piruljon a hagyma), őröltem rá borsot, megszórtam egy kevés fűszerpaprikával, majd a zöldborsó kivételével rátettem a jellegétől függően karikákra, vagy kicsi hasábokra vagdalt zöldségeket.

Kicsit pirítottam. Amikor már olyan szag lett, mint régen, nagyinál, akkor felöntöttem vízzel. Beletettem a zöldpaprikát, a paradicsomot, a másik hagymát és a cérnával összekötözött petrezselyemlevél szárakat. Szép lassan forraltam.

Közben a zabpehelyből kivettem, kb. 2 evőkanálnyit, és félre tettem, a többit lisztté őröltem. Egy kistálkában összekevertem az egyben hagyott zabpelyhekkel, a sóval és 2 egész tojással.

Beleszórtam a kifejtett borsót a levesbe, amikor újra felfőtt, beleszaggattam a galuskákat.

Kikapcsoltam alatta a tüzet, lefedtem, hogy az ízek mégjobban kiteljesedjenek.
Evés előtt beleszórtam az apróra vágott sok-sok petrezselymet.

 A leves:

Nagyi, anya és én, 1987-ben Taktaszadán:

Végül, megismerkedhettek Peti művészetével is. Érdemes.
A kiállításról:

http://bkf.hu/muveszet/aktualis/hirek/sarkozi-peter.html


Egyik kedvenc képem:

Peti honlapja:http://petersarkozi.com/biografia/

Bazsalikomos cukkinikrémleves, cukkini chips-szel

A fene tudja, hogy kell írni, hogy csipsszel, lehet, legjobb lett volna így.

Azt viszont tudom, hogy szeretem a krémleveseket. Bele minden a fazékba - csak úgy tessék-lássék alapon darabolva -, aztán, ha megfőtt, akkor pár másodperces trutymákolás, meg egy kis valami belevaló, amitől nincs az az érzése az embernek, hogy smoothie (ha chips, akkor smoothie, semmi turmix) van a tányérjában. 

Pont az ilyen kényelmes háziasszonyoknak való, mint én vagyok. 

Sóskakrémlevest akartam csinálni, de nem volt aki learassa a sóskát, így a tepsibe, a sült csirke mellé tervezett cukkinik lettek a levesfőzési áldozatok.

Hozzávalók:

• 3 nagyobb cukkini (nem tökszerű, de nem is az a vékonyka), úgy kb. 1 kg-nyi
• 2 vékony, kicsi cukkini
• 2 közepes fej hagyma
• 3 szem krumpli
• 3 liter zöldségleves (akár kockából)
• 1 evőkanál vaj
• 2 evőkanál olívaolaj
• fokhagyma
• só
• bors
• szárított bazsalikom
• ha van, friss bazsalikom is
• 0,5 liter joghurt
• 2 teáskanál étkezési keményítő

A hagymát feldaraboltam, a vaj és az olaj keverékén pároltam, hozzáadtam a fokhagymát, tekertem rá borsot, megszórtam szárított bazsalikommal, rátettem a felkockázott cukkinit és krumplit, átkavargattam, felöntöttem a zöldséglével, és szép lassan forraltam.

Amíg a leves főtt, elkészítettem a levesbetétet. Vékony szeletekre vágtam a kisebb cukkiniket és sorba rakosgattam egy sütőpapírral kibélelt tepsire.

 Egy ecsettel kevés olívaolajat kentem rájuk, majd megszórtam őrölt borssal (mármint, ráőröltem színesborsot), és pár perc alatt meggrilleztem. Átforgattam mindegyik szeletet, újra olaj, bors, grillezés, majd félrettettem. 

Természetesen ez lehetséges egy serpenyőben történő hirtelensütéssel is, ha valakinek nincs grillfunkció a sütőjében. Az olajjal kenegetés helyett praktikusabb a lefújás, de a puccos porlasztónk sok évi használat után tönkrement, az új meg kevésbé puccos, és az árának megfelelően nem is porlaszt, hanem magasnyomáson sugárban lövi ki az olajat. 

Amikor megfőtt a leves, beleöntöttem az étkezési keményítővel elkevert  joghurtot, botmixerrel pépesítettem, visszatettem a tűzhelyre és rottyantottam rajta egyet, azután elzártam a tüzet.
Egy kis csokor bazsalikomot hozott az uram a kertből, amit felaprítottam, és belekevertem a levesbe.

Forrón kimeregettük a tányérjainkba, a tetejére rászórtuk a grillezett cukkini szeleteket.