Csípős-savanyú tökfőzelék, vagy tökragu, nem is tudom minek nevezzem

Az biztos, hogy nagyon finom, az biztos, hogy nagyon csíp, az is biztos, hogy épp eléggé savanyú, de legjobb tulajdonsága kettő is van. Az egyik, hogy eszedben sincs, hogy tököt eszel, a másik pedig, hogy a húslevesben főtt hús semmilyenségét tökéletesen ellensúlyozza, már, ha eszel húst. Ha nem eszel húst, akkor önmagában is tökéletes, de egy vegán fasírttal, amibe kerül valami hüvelyes zöldség, teljes értékű étel lesz.

Úgy kezdődött, hogy már hetek óta húslevest akartam enni, de ahhoz lusta vagyok, hogy amikor itthon vannak a vegetáriánus népek, még levesből is kétféle legyen. Fogalmazhatunk persze úgy is, hogy a tűzhely kapacitása sem végtelen, nem tudok egyszerre annyiféle ételt csinálni, de ez nem igaz...
Szóval, ma csak ketten vagyunk itthon,  bár az uram nem szívesen eszik sem disznóhúst, sem marhát, merényletet követtem el ellene,  és húslevest főztem, karajcsontból, meg marhaszegyből, de gondban voltam, hogy mi lesz azzal a nagy mennyiségű hússal, ami belekerült a levesbe.
Én az ilyen paradicsomszószósz/meggyszószos kommerszségeket nagyon menzainak gondolom, és fölöslegesnek tartom a "hozzájuk járó" főtt krumplit is. Elvész tőlük a húsleves eleganciája, mellette tényleg menzaszag uralja el a házat.
Addig-addig, hogy került a háztartásba három kicsi újtök, és kitaláltam, hogy azzal kezdek valamit.

Ez lett belőle

Hozzávalók (kb. 5-6 adag, de lehet, hogy 7):

• 1 nagyobb vöröshagyma nagyon finomra kockázva
• (olíva)olaj
• csípőspaprika (én most szárított zöld jalapenot használtam), de ne friss legyen, mert az ellecsósítja az ételt
• 3 cikk zúzott fokhagyma
• bors
• só
• 4 db lehámozott, apró kockákra vágott, kinyomkodott paradicsom
• szurokfű (oregánó)
• egy jó nagy marék zabpehely
• 0,5 citrom leve
• petrezselyemlevél

Az apróra vágott hagymát az olajon sóval és csípőspaprikával és fokhagymával pároltam, óvatosan, nehogy pirulni kezdjen.

Forróvízbe tettem a paradicsomokat, lehúztam a héjukat, egyenként felszeleteltem, és a kezeim között kinyomkodtam a levét, azután felkockáztam.

Azt követően felkockáztam a tököket is, héjastól és magostól, hiszen teljesen zsengék voltak.

Ennyi idő épp elég volt, hogy a hagyma megpuhuljon. Rátettem a tököt, a paradicsomot, a szurokfüvet, és puhára pároltam. Persze lett egy kis leve, ezért megszórtam zabpehellyel, és elkevergettem, majd elzártam alatta a tüzet.

Pár perc múlva nyomtam rá citromlevet, aprítottam hozzá petrezselymet és újra elkevertem.

Hihetetlen színkavalkád, hihetetlen ízkavalkád, és tényleg eszedben sincs, hogy tököt eszel.

Azt azért meg kell mondanom, nem én találtam fel a spanyolviaszt, már csak azért sem, mert ez brazil, nem spanyol, és étel, nem viasz. Persze, már az én átiratomban, a magunk képére formálva.
Úgy tűnik, a brazilok nem tudják, hogy a tök csak gyalulva, és kaporral jó, és milyen jól teszik!

Forrás: Horváth Boldizsárné Húsz ország konyhája

Persze, hogy lett tökfőzelék is

Korábban egy évben egyszer, a tökszezon tiszteletére ettünk.
Aztán rákapott az uram is, meg Bálint is, így már legalább kétszer, de leginkább háromszor  főzök. Így pont jó, mert várjuk a következő alkalmat, és soha, egyikünkben sem merül fel negatívumként, hogy már megint ezt "kell"enni.
Épp hogy csak savanykás, intenzív kaporízű, de csak annyi kaporlevél van benne, amennyi számunkra még nem zavaró, és persze, a tökcsíkok ropogósak.
Hozzávalók:

• 2 kg gyalult tök
• 1  evőkanálnyi ecet
• kevés só
• 2 evőkanál étolaj
• 1 db vöröshagyma
• késhegynyi fűszerpaprika
• 1 db kicsi zöldpaprika
• 1 db kicsi paradicsom
• 2 evőkanál liszt
• 4 dl natúr joghurt
• 4 dl tejföl
• 1 nagy csokor kapor

Azzal kezdem a konyhai munkálatokat, hogy a sóval és az ecettel összekeverem a gyalult tököt, majd állni hagyom, amíg rákerül a sor, hogy a főzőedénybe tegyem. Ez fontos része az előkészítésnek, mert az ecettől marad jó ropogós a tök.

A hagymát nagyon apróra vágom, és az olajban, sóval  puhára párolom.
Amíg a hagyma párolódik, a lebőrözött paradocsomot és a paprikát a lehető legapróbbra vagdalom.
Megszórom egy nagyon minimális mennyiségű, tényleg csak késhegynyi fűszerpaprikával a párolt hagymát, ráteszem a paradicsomot és a paprikát, alaposan összekeverem.

Kicsavarnám a tököt a sóból, de nem kell, mert eleve nagyon keveset teszek rá, így igazából nem is enged levet. Persze, aki több sót szeret használni, az ilyenkor csavarja ki, és úgy tegye rá a pörköltalapra.
Ebből a mennyiségből nagyon minimális pörköltalap lesz, így a "bukéját" megadja a főzeléknek, viszont alig, szinte egyáltalán nem színezi meg, nem lesz piros és paprika ízű, ami szerintem nem passzol ehhez az ételhez (tudom, van, akinek fontos, hogy nagyon olyan legyen, de mi így szeretjük), aminek számomra a zsengesége a lényege.

Mivel nem szeretjük, ha túlságosan kapros, de fontos az intenzív kapros íz, kettéveszem a csokrot.
Az egyik felét elnagyolva összevagdalom, betöltöm egy fűszerlabdába, úgy kerül a tök közé és együtt párolódnak, merthogy ott tartottam az előbb, hogy kinyomkodnám a sós lét, ha lenne, és ráteszem a tököt a pörköltalapra.

Csak addig szoktam párolni, amíg egysforma forróvá válik mindenütt, és egyenletesen rotyog.
Ez alatt a pár perc alatt a lisztet elkeverem a tejföllel és a joghurttal, majd ráöntöm a tökre és összeforralom.

Kikapcsolom a tüzet. A maradék, egészen apróra vagdalt kaprot ilyenkor szórom a tetejére, és belekeverem.

A savanykás, tejfölös főzelékeket mi pörkölttel szoktuk enni, így ezt is.