Nyár eleji palacsinta töltelék

Sajnos nagyon rossz lett a kép, nagyon meg kellett világosítani, hogy látható legyen a töltelék, ugyanis valami elállítódott a gépen és világos helyen nem fényképez. Remélem, sikerül helyrehozni szervíz nélkül.

Kisebb mókás vita kerekedett az ebéd körül. Az időjárási viszonyok ellenére bablevest főztünk és az uram túrós tésztát szeretett volna hozzá. Aztán Bálint elkezdte győzködni, legyen kedve inkább palacsintához. Persze, lett.

Én meg eközben kitaláltam életem legfinomabb palacsinta töltelékét.

Hozzávalók:

• 3 evőkanálnyi kókuszcukor (cukor)
• 1 dl-nyi bodzaszörp
• fél bio citrom
• pár db szegfűszeg
• 1 rúd fahéj
• őrölt vanília (vaníliás cukor, vanília kivonat)
• 3 szál rebarbara
• 4 db alma
• 2 marék málna

A kókuszcukorból és a bodzaszörpből szirupot főztem.

A rebarbara levélnyeleiről lehúztam a héját, és felszeleteltem 3-4 mm vastagságú szeletekre.

Az almákat kettévágtam, kiszedtem a magházukatt, majd héjastól felkockáztam, nem odafigyelve az egyenletességre.

A citromot felszeletetem, a szélső szelet héjába beleszurkáltam a szegfűszegeket.

A málna kivételével mindent belepakoltam a szirupba, és addig főztem, amíg a rebarbara szeletek szétestek rostjaikra és az alma is megpuhult.

Levettem a tűzről, belekevertem a málnát és elkezdtem küszködni a fényképezéssel. Miután kiderült, hogy a gép teljesen megmakacsolta magát,feladtam a küzdelmet és ezt a homályos és rossz képet idetettem, mert annyira finom a töltelék, hogy kár lett volna, ha nem írom le, hogymegtudjuknézni, amikor már nem emlékszünk pontosan, hogyan készült, csak arra, hogy nagyon finom volt.

Idézgetek magamtól: karamellás rebarbaralekvár

Mindig megfogadom, hogy egy bejegyzésbe csak egy receptet írok, de ezt többnyire nem valósítom meg. A rebarbaralekvár receptje is így sikkadt el a tejberizsesben. Pontosabban nem belesikkadt -hiszen a kettő akkor összetartozott-, hanem nem kapott elég hangsúlyt.

Ma viszont Bálint azt reggelizett tanulás közben, így megmutatom újra. Immáron  hangsúlyosan, mert a hozzá készült instant kakaó receptjét gondosan eltitkolom.

Karamellás rebarbaralekvár

Hozzávalók:

• 10 dkg cukor
• 15 dkg cukor
• 65  dkg rebarbara
• fél citrom
• 15 szem szegfűszeg
• 1 mokkáskanál kínai ötfűszer (jó egy darabka fahéj is, vagy egy pici mézeskalács fűszerkeverék)

Egy vastag aljú lábasba beletettem 10 dkg cukrot úgy, hogy a lábas alján szépen elterüljön. Tűzre tettem és hagytam kavargatás nélkül karamellizálódni. Amíg erre vártam, addig felszeleteltem a citromot. A végébe beleszurkáltam a szegfűszegeket.

Az előzőleg lehámozott és kb. 3 mm-es szeletekre vágott rebarbarát belezuttyantottam, hozzátettem a citromot,  felöntöttem kb. 0.5 dl vízzel, majd rászórtam a másik adag cukrot. Gyakori kevergetés mellett lekvár sűrűségűre főztem, majd kihűtöttem.

Persze, ha tartósítani akarjuk, akkor a szokásos üvegbe töltés, fólia, rá tartósító, rá kupak, aztán fejreállítás, majd plédekbe csomagolás nem maradhat el.

Még a szüret előtt...

... azon gondolkodtam, mit kellene csinálnunk az eltervezett szörpön és zselén kívül. 

Előző nap, vásárlás közben találtunk az áruházban rebarbarát. Régebben volt két nagy bokor is a kertben, de már elég régen kipusztultak, azóta nem nagyon ettünk.

Az utolsó rebarbarás évben "fejlesztettem ki" a karamellás rebarbaralekvárt. Igazából már untam a feldolgozását, és egy adagot rádobtan karamellára (hasonlóan fűszereztem mint egyébként a krémlevest szoktam), majd áttöltöttem egy üvegedénybe, és vagy egy fél évig kanalazgattuk a hűtőből.

Azt fundáltam ki, bodzás tejberizs lesz karamellás rebarbara öntettel és eperrel.

Hozzávalók:

A rebarbaralekvárhoz:

• 10 dkg cukor
• 15 dkg cukor
• 65  dkg rebarbara
• fél citrom
• 15 szem szegfűszeg
• 1 mokkáskanál kínai ötfűszer (jó egy darabka fahéj is, vagy egy pici mézeskalács fűszerkeverék)

A tejberizshez:

• 25 bodzavirág 
• 3 liter tej
• 60-70 dkg kerekszemű rizs (nem mértem, csak kiöntöttem a zacskóból)
• fél rúd vanília
• fél citrom
• egy citrom reszelt héja
• 1 evőkanál vaj
• 15 dkg cukor

Amikor elmentek a barátaink, elkezdtem csinálni hozzá a tejet. A virágoknak  leszedtem a vastagabb kocsányait, majd beleraktam  egy üvegbe (mármint a virágokat) és felöntöttem tejjel. Betettem a hűtőbe, és elmentem zuhanyozni, majd lefeküdtem.

Ma az uram leszűrte a virágokat, jól kinyomkodta belőlük a tejet a kezével is.

Egy fazékba beletettem a rizst, felöntöttem annyi vízzel, ami éppen ellepi, és odatettem főni. Amikor elfőtte a vizet, akkor hozzáadtam a tej harmadát, fél rúd hosszában kettéhasított vaníliát és a fél citromot felkarikázva.

Gyakran kevergetve lassan főztem. Amikor beszívta a tejet, mindig újra felöntöttem, mindaddig, amíg a megfelelő tejberizs állagot elérte a fazék tartalma. Épp elég lett hozzá a bodzás tej.

Amikor kész lett, beletettem a cukrot (Igazából ennek a mennyisége ízlés dolga, fontos, hogy az édes ne nyomja el a bodzaízt.), belereszeltem a citromhéjat és belekevertem a vajat, majd alaposan kihűtöttem.

A lekvár:

Egy vastag aljú lábasba beletettem 10 dkg cukrot úgy, hogy a lábas alján szépen elterüljön. Tűzre tettem és hagytam kavargatás nélkül karamellizálódni. Amíg erre vártam, addig felszeleteltem a citromot. A végébe beleszurkáltam a szegfűszegeket.

Az előzőleg lehámozott és kb. 3 mm-es szeletekre vágott rebarbarát belezuttyantottam, hozzátettem a citromot,  felöntöttem kb. 0.5 dl vízzel, majd rászórtam a másik adag cukrot. Gyakori kevergetés mellett lekvár sűrűségűre főztem, majd kihűtöttem.

Az epret megmostam, elfeleztem. Kibéleltem vele a kistálkák alját, tettem rá tejberizst, arra rebarbara lekvárt, majd negyedelt epreket halmoztam a tetejére.

Aztán bosszankodtam egy csomót, mert este lett és nagyon nehezen sikerült elfogadható képet csinálni róla.

Az itthon lévő pasik szerint nagyon finom. Szerintem is.