Zöldséges túrókrémmel töltött zabpalacsinta

Elöljáróban azt mondom, hogy ez egy nagyon finom

• szendvicskrém
• tésztaszósz
• palacsintatöltelék
• salátaöntet
• bármi, aminek épp használni akarod az aktuális étkezésed során.

A palacsintával kapcsolatban annyit, hogy használj olyan lisztet, amilyet akarsz, és süsd úgy a palacsintát, ahogyan te szoktad, ha nem muszáj figyelned arra, mit eszel. Mi zabpehelylisztet használtunk, és tudnod kell, ha rászánod magad, ugyanúgy ízlik majd, mint a fehér. 

Hozzávalók:

a krémhez:

• 20 dkg túró
• 3 evőkanálnyi tejföl
• 1 db kisebb, felkockázott padlizsán 
• 1 db felkockázott kápia paprika
• 1 marék csíkokra vágott spenót
• kevés (olíva)olaj és egy kis vaj is, de elhagyható
• só
• bors
• 2-3 cikk zúzott fokhagyma

a palacsintához:

• 10 dkg zabpehelyliszt
• 1,5 dl (zab)tej
• 1,5 dl szódavíz + még egy kicsit kellett hozzá löttyintenem
• pici só

Egy kézi habverővel összekevertem a hozzávalókat és félretettem, hogy jól összeálljon a massza.

Kevés olajat forrósítottam egy tapadásgátlós serpenyőben, elkezdtem benne pirítani a padlizsánt, aztán hozzátettem a paprikát is. Amikor már "szépen" megpirult, kitettem egy tálba, hadd hűljön.

A serpenyőbe újabb olajat löttyintettem és egy pici vajat is tettem, rákerült a spenót, és megpároltam, majd ezt is félretettem.

Amíg hűltek a zöldségek, addig kisütöttem a palacsintákat. Van egy pici serpenyőnk, 11 cm az átmérője (az IKEA-ban a legkisebb), abban történt a dolog, de nem számoltam meg, hány db lett, úgy kb. 13-15. Mer'ugyanis pákosztosak voltunk - nem vagyunk egymásra jó hatással az urammal, ha kettesben vagyunk-, és ahogy sült, már eszegettünk belőle, közben szólt a jazz.

Aztán összeraktam a krémet: a túrót, a tejfölt és a sót összekevertem, közben őröltem bele borsot is. Aztán belekevertem a zöldségeket is. Amikor aztán kész lett, tovább folytattuk a palacsinták pusztítását, immáron a krémmel megkenve.

Végül - szerintem - gyönyörű kis tekercseket rittyentettem belőle, mivel ez lett az előétel a mai ebéd során.

Legvégül - de nem utolsósorban - köszönetet mondok Hemangi Stefán Helgának, a nagyszerű palacsintarecept miatt, amin én csak annyit változtattam, hogy nem került bele cukor és sütőpor. Az előbbi készakarva, az utóbbi véletlenül, de így is tökéletes lett.

Maradt egy kis krém, holnap reggel pirított kenyér tetejére kerül annak, aki ehet pirított kenyeret.

Van egy - eddig szokatlan - kérésem hozzád, Kedves Olvasó! Még zöldfülű blogger koromban engedtem, hogy egy receptmegosztó oldal használja a bejegyzéseimet. Egyszer csak rájöttem, hogy ez a helyzet az oldal kezelőjének igen nagy reklámbevételt hoz, ugyanis van olyan receptem, amit NEGYVENEZREN  néztek meg nála a Startlapon keresztül, és minden alkalommal, amikor megosztja a receptjeimet a Facebookon, több százan osztják tovább úgy, hogy a blogomról fogalmuk sincs... Szóval, kérlek, ha érdemesnek tartod rá, oszd meg a bejegyzésemet, hadd legyen a saját jogán is nézett a blog, ne csak a receptjeimet ismerjék a népek úgy, hogy rólam nem is tudnak... Nekem nincs ezzel kapcsolatos bevételem, mindössze jó lenne örülni annak, hogy az én receptjeim tetszenek, nem a  recept megosztó oldal neve alatt megjelent receptek.

Gyors padlizsánkrém

Citromos, petrezselymes, és kevesebb, mint 30 perc alatt elkészül.

Eredetileg egy padlizsánétel tölteléke, de - amióta csak felfedeztem a már emlegetett Húsz ország konyhája  című könyv (szerző: Horváth Boldizsárné, megjelentette az Európa Könyvkiadó 1985-ben) marokkói fejezetében - mi kenyérre kenve esszük. (Én majonézes pirítóson, paradicsommal megpakolva szeretem a legjobban.)

Hozzávalók:

• 2 közepes padlizsán meghámozva, kockákra vágva
• ma 5 dkg vaj, de ha vegán krémet akarsz, akkor használj 3 evőkanál növényi eredetű zsiradékot (én olívaolajat szoktam)
• 2 kisebb, apró kockákra vágott vöröshagyma
• só
• őrölt bors
• fél citrom leve

A padlizsánt a zsiradékon sóval párolom, pár perc múlva közé szórom a hagymát, és fedő alatt - időnként átkevergetve - megpárolom.  Ha már puha, ráfacsarom a citromlevet, ráőrölöm a borsot és megszórom petrezselyemzölddel.

Ez az a padlizsánkrém, ami hidegen és melegen egyaránt finom, a citrom és a petrezselyem nagyon friss ízt ad neki.

Nagyon finom padlizsánkrém (mindig olyannak a legfinomabb, amilyenre csináljuk)

Tök röhej. Olyan sötét ez a lakás (nem bírok az uram környezettudatosságával hál'istennek, így nekünk mindig is az ő "erdői" lesznek az öko légkondícionálóink, de ezektől sötét van és árnyékok mindenütt...), hogy a tegnap reggelire csinált padlizsánkrémről nem tudtam normális képeket csinálni. Éjszaka fényképeztem le a maradékot (az étkezőasztal feletti fényforrás úgy tűnik, esténként majdnemcsodákra is képes, nem csak átlagvilágít), amit utálok, mert ezt az egész blogolást  nem azért találtuk ki, hogy műképeket csináljak, hanem azért, hogy egyszerűen lefényképezzem azt, amit eszünk, akkor, amikor esszük, és úgy, ahogyan esszük...  NADE, nem veszett ám kárba, megettem azt a kis szendvicset, aztán még ettem egy kis rántott harcsát is...

Tavaly, ebben a blogbejegyzésben már vacakoltam az ellen, hogy bárki is kategóriákat állítson "az igazi padlizsánkrém" szószólójaként. Most ezt újra megerősítem, mindegyik igazi, bárhogyan is csináljuk, és mindegyik másképp és más miatt finom.

A mostani esetében, a szinte szenesre sütött padlizsánról leszedtem a héját. A padlizsánbelsőt összevagdaltam, és beletettem egy tálba. A héjdarabok belső oldaláról lekapargattam a finom füstös részeket, azt is, és a keletkezett „levet” is hozzátettem a „vagdalékhoz”. Rátettem egy nagy csipet sót, őröltem rá borsot, nyomtam hozzá majonézt (ez most bolti volt, az ALDI-nál egész jó vegán majonézt lehet venni).Szórtam rá összevagdalt medvehagymát és apró kockákra vágott kápia paprikát, azután alaposan összekevertem az egészet.

na, és az elülső erdő, különböző viszonyok között és különböző nézetekből

télen

a 2017.04.19-i havazásban

egy évvel ezelőtt esőben

Padlizsánkrém

Egyszer, valami FB hozzászólásban ezt olvastam: „az igazi padlizsánkrém…”. Ott is mondtam, és most is azt gondolom, nincs ilyen. Többfélét is szoktam csinálni (ebben a bejegyzésben is van egy), és mindegyiket igazinak érzem, mivel finomak.  Azt is gondolom, hogy aki már egy padlizsánkrém esetében sem tudja kezelni a másságot, az bizony az emberekkel sem tud elfogadó lenni, elvből és általánosságban ítél, nem az egyénekkel kapcsolatos tapasztalatából, de ez már egy más téma…

A mostanit, ha névvel szeretném illetni, akkor az „a felületes és rendetlen háziasszony padlizsánkréme” elnevezést kapná. Lilahagymával szerettem volna csinálni. Vásárlás előtt belenéztem a hagymáskosárba, és úgy láttam, van benne az is. Utólag meg kiderült, hogy amit láttam, az csak hagymahéj volt (nem is jellemzem magam tovább…), így ez a padlizsánkrém vöröshagymával készült. Viszont cseppet sem lett rosszabb, mintha lilahagymát tettem volna bele, csak más. Azt is hozzá kell tenni, hogy az utóbbi évben padlizsánkrémek hagymamentesek voltak. Amióta Lőrinc nem eszik hagymát, nem teszek bele, hinggel helyettesítem, és úgy is nagyon finomak.

Tehát, a mostani:

3 db közepes nagyságú padlizsánt jó alaposan megsütöttem. Ez úgy zajlik, hogy megmosom, megszárítom, egymás mellé teszem egy kisméretű tepsiben (ezt csak erre használom), és először takaréklángon kezdem sütni, a gáztűzhely legnagyobb rózsáján). Pár percenként fordítok rajtuk egyet, aztán felveszem a lángot és szinte szenesre sütöm, gyakran fordítva rajtuk egyet.
Amikor már annyira meghűlt, hogy elbírja a kezem, óvatosan leszedem a héját. Én lekapargatom a finom füstös részeket a héj belső oldaláról, és a levét is megmentem (sokan lecsöpögtetik). Az így kapott padlizsánbelsőket alaposan összevágom egy széles pengéjű késsel, és beleteszem egy tálba. Ráteszek egy nagy csipet sót, frissen őrölt borsot, majonézt, és jó sok nagyon finomra aprított hagymát. Összekeverem, megkóstolom, és ha kell, utána ízesítek, ha nem, akkor beteszem a hűtőszekrénybe. Finomabb, ha áll egy éjszakát, de persze azonnal bele szoktunk enni, úgy sem rossz.

Nem írtam arányokat. Azért nem, mert finom, ha túl hagymás, finom, ha kevésbé hagymás, finom, ha túl borsos, finom, ha kevésbé borsos. A só és a majonéz az, amivel csínján kell bánni, hiszen azok nagyon „elvihetik”, és kivenni nem lehet belőlük.

A fényképek szokásosan rossz minőségűek, de talán láttatják a lényeget.

Megmutatom azt is, hogy milyen volt a vihar előtti Badacsony, amikor írni kezdtem ezt a bejegyzést, és azt is, milyen volt a napsütötte Badacsony, amikor padlizsánkrémet reggeliztünk itt, a szomszédságában.

ez egy kicsit ferde lett :D

Hortobágyi palacsinta helyett

Hortobágyi palacsintát csináltam ma ebédre, mivel ismét az a kivételes alkalom volt, hogy megmondták a fiúk, mit szeretnének enni.

Graham-liszttel készült a palacsinta. A fiúknak nagy átmérőjűeket csináltam, egy kicsi serpenyőben pedig sütöttem nyolc darabot Violának. Már csak az volt a kérdés, hogy mivel töltsem meg azokat..

Miközben sültek, felrémlettek előttem az Ezerízű vegetáriánus szakácskönyv (Sarah Brown) képein lévő szebbnél szebb palacsinták. 

Gyorsan elővettem a könyvet és találtam  benne kettő tölteléket is, ami kedvemre valónak tűnt. Biztos voltam benne, hogy Viola is oda lesz értük. 

Az egyik egy paradicsomos-olívabogyós ravioli töltelék, végül inkább csak ötlet lett, én átalakítottam "három paradicsomos" raguvá. A másik egy padlizsánkrém. Épp volt két megsütött padlizsán, mivel a holnapra eltervezett vacsorához reggel előkészítettem a tegnap vett szép cirmos padlizsánokat.

A palacsinta hozzávalói:

• 3 dl tej
• 3 dl szénsavas ásványvíz
• 3 tojás 
• 10 dkg finomliszt
• 20 dkg Graham-liszt
• só
• 0,5 dl étolaj

Mindezeket bele szoktam önteni egy turmixgépbe, alaposan összekeverem és kicsit pihenni hagyom, majd tapadásgátlós palacsintasütőben vékony palacsintákat sütök.

A paradicsomos töltelék hozzávalói:

•  1 fej apróra vagdalt vöröshagyma
• 1 kávéskanálnyi őrölt római kömény (én frissen töröm, mozsárban)
• 3 szem friss , felkockázott paradicsom
• fél marék aszalt paradicsom, apróra vagdalva
• 4-5 evőkanálnyi paradicsompüré
• 10 dkg-nyi fekete olajbogyó
• őrölt bors
• fokhagyma
• só
• kevés olívaolaj

A hagymát  és a fokhagymát kevés sóval pároltam az olajon, rászórtam a római köményt. Mikor már jól lehetett érezni a kömény illatát, rátettem az összevágott friss és aszalt paradicsomokat. Tovább pároltam, majd ráöntöttem a paradicsompürét. Amikor jó sűrű lett, ráőröltem színes borsot, és beleszórtam a felkarikázott olajbogyókat, majd még egy picit kavargattam.

A padlizsános töltelék hozzávalói:

• 2 kisebb, sült padlizsán
• 1 fej  apróra vagdalt vöröshagyma
• kevés olívaolaj
• 4 összezúzott fokhagymagerezd
• fél citrom leve
• pici chilipor (én egészen apróra vágtam egy pici darab szárított chilit)
• 1 evőkanál szójaszósz
• 5-6 evőkanálnyi aprított petrezselyemlevél
• 3 evőkanálnyi natúr joghurt

A hagymát és a fokhagymát pár percig együtt pároltam az olívaolajon. A sült padlizsánt késsel összevagdaltam (csak úgy nagyjából), hozzáadtam a hagymákhoz. Rászórtam a chilit, ráöntöttem a szójaszószt, még egyet rottyantottam, majd kikapcsoltam a tüzet. Rányomtam a citromlevet, belekevetem a joghurtot és a petrezselyemzöldet.

Miuán Viola hazaért megkóstolta, azt mondta húúúúúúú, és nem bírta abbahagyni az evést. Megállapodtunk, hogy hétvégén készül még egy adag olívás-paradicsomos cucc, hogy a jövőhét elején spagettivel azt vacsorázhasson.