Zöldséges túrókrémmel töltött zabpalacsinta

Elöljáróban azt mondom, hogy ez egy nagyon finom

• szendvicskrém
• tésztaszósz
• palacsintatöltelék
• salátaöntet
• bármi, aminek épp használni akarod az aktuális étkezésed során.

A palacsintával kapcsolatban annyit, hogy használj olyan lisztet, amilyet akarsz, és süsd úgy a palacsintát, ahogyan te szoktad, ha nem muszáj figyelned arra, mit eszel. Mi zabpehelylisztet használtunk, és tudnod kell, ha rászánod magad, ugyanúgy ízlik majd, mint a fehér. 

Hozzávalók:

a krémhez:

• 20 dkg túró
• 3 evőkanálnyi tejföl
• 1 db kisebb, felkockázott padlizsán 
• 1 db felkockázott kápia paprika
• 1 marék csíkokra vágott spenót
• kevés (olíva)olaj és egy kis vaj is, de elhagyható
• só
• bors
• 2-3 cikk zúzott fokhagyma

a palacsintához:

• 10 dkg zabpehelyliszt
• 1,5 dl (zab)tej
• 1,5 dl szódavíz + még egy kicsit kellett hozzá löttyintenem
• pici só

Egy kézi habverővel összekevertem a hozzávalókat és félretettem, hogy jól összeálljon a massza.

Kevés olajat forrósítottam egy tapadásgátlós serpenyőben, elkezdtem benne pirítani a padlizsánt, aztán hozzátettem a paprikát is. Amikor már "szépen" megpirult, kitettem egy tálba, hadd hűljön.

A serpenyőbe újabb olajat löttyintettem és egy pici vajat is tettem, rákerült a spenót, és megpároltam, majd ezt is félretettem.

Amíg hűltek a zöldségek, addig kisütöttem a palacsintákat. Van egy pici serpenyőnk, 11 cm az átmérője (az IKEA-ban a legkisebb), abban történt a dolog, de nem számoltam meg, hány db lett, úgy kb. 13-15. Mer'ugyanis pákosztosak voltunk - nem vagyunk egymásra jó hatással az urammal, ha kettesben vagyunk-, és ahogy sült, már eszegettünk belőle, közben szólt a jazz.

Aztán összeraktam a krémet: a túrót, a tejfölt és a sót összekevertem, közben őröltem bele borsot is. Aztán belekevertem a zöldségeket is. Amikor aztán kész lett, tovább folytattuk a palacsinták pusztítását, immáron a krémmel megkenve.

Végül - szerintem - gyönyörű kis tekercseket rittyentettem belőle, mivel ez lett az előétel a mai ebéd során.

Legvégül - de nem utolsósorban - köszönetet mondok Hemangi Stefán Helgának, a nagyszerű palacsintarecept miatt, amin én csak annyit változtattam, hogy nem került bele cukor és sütőpor. Az előbbi készakarva, az utóbbi véletlenül, de így is tökéletes lett.

Maradt egy kis krém, holnap reggel pirított kenyér tetejére kerül annak, aki ehet pirított kenyeret.

Van egy - eddig szokatlan - kérésem hozzád, Kedves Olvasó! Még zöldfülű blogger koromban engedtem, hogy egy receptmegosztó oldal használja a bejegyzéseimet. Egyszer csak rájöttem, hogy ez a helyzet az oldal kezelőjének igen nagy reklámbevételt hoz, ugyanis van olyan receptem, amit NEGYVENEZREN  néztek meg nála a Startlapon keresztül, és minden alkalommal, amikor megosztja a receptjeimet a Facebookon, több százan osztják tovább úgy, hogy a blogomról fogalmuk sincs... Szóval, kérlek, ha érdemesnek tartod rá, oszd meg a bejegyzésemet, hadd legyen a saját jogán is nézett a blog, ne csak a receptjeimet ismerjék a népek úgy, hogy rólam nem is tudnak... Nekem nincs ezzel kapcsolatos bevételem, mindössze jó lenne örülni annak, hogy az én receptjeim tetszenek, nem a  recept megosztó oldal neve alatt megjelent receptek.

Gyors padlizsánkrém

Citromos, petrezselymes, és kevesebb, mint 30 perc alatt elkészül.

Eredetileg egy padlizsánétel tölteléke, de - amióta csak felfedeztem a már emlegetett Húsz ország konyhája  című könyv (szerző: Horváth Boldizsárné, megjelentette az Európa Könyvkiadó 1985-ben) marokkói fejezetében - mi kenyérre kenve esszük. (Én majonézes pirítóson, paradicsommal megpakolva szeretem a legjobban.)

Hozzávalók:

• 2 közepes padlizsán meghámozva, kockákra vágva
• ma 5 dkg vaj, de ha vegán krémet akarsz, akkor használj 3 evőkanál növényi eredetű zsiradékot (én olívaolajat szoktam)
• 2 kisebb, apró kockákra vágott vöröshagyma
• só
• őrölt bors
• fél citrom leve

A padlizsánt a zsiradékon sóval párolom, pár perc múlva közé szórom a hagymát, és fedő alatt - időnként átkevergetve - megpárolom.  Ha már puha, ráfacsarom a citromlevet, ráőrölöm a borsot és megszórom petrezselyemzölddel.

Ez az a padlizsánkrém, ami hidegen és melegen egyaránt finom, a citrom és a petrezselyem nagyon friss ízt ad neki.

Nagyon finom padlizsánkrém (mindig olyannak a legfinomabb, amilyenre csináljuk)

Tök röhej. Olyan sötét ez a lakás (nem bírok az uram környezettudatosságával hál'istennek, így nekünk mindig is az ő "erdői" lesznek az öko légkondícionálóink, de ezektől sötét van és árnyékok mindenütt...), hogy a tegnap reggelire csinált padlizsánkrémről nem tudtam normális képeket csinálni. Éjszaka fényképeztem le a maradékot (az étkezőasztal feletti fényforrás úgy tűnik, esténként majdnemcsodákra is képes, nem csak átlagvilágít), amit utálok, mert ezt az egész blogolást  nem azért találtuk ki, hogy műképeket csináljak, hanem azért, hogy egyszerűen lefényképezzem azt, amit eszünk, akkor, amikor esszük, és úgy, ahogyan esszük...  NADE, nem veszett ám kárba, megettem azt a kis szendvicset, aztán még ettem egy kis rántott harcsát is...

Tavaly, ebben a blogbejegyzésben már vacakoltam az ellen, hogy bárki is kategóriákat állítson "az igazi padlizsánkrém" szószólójaként. Most ezt újra megerősítem, mindegyik igazi, bárhogyan is csináljuk, és mindegyik másképp és más miatt finom.

A mostani esetében, a szinte szenesre sütött padlizsánról leszedtem a héját. A padlizsánbelsőt összevagdaltam, és beletettem egy tálba. A héjdarabok belső oldaláról lekapargattam a finom füstös részeket, azt is, és a keletkezett „levet” is hozzátettem a „vagdalékhoz”. Rátettem egy nagy csipet sót, őröltem rá borsot, nyomtam hozzá majonézt (ez most bolti volt, az ALDI-nál egész jó vegán majonézt lehet venni).Szórtam rá összevagdalt medvehagymát és apró kockákra vágott kápia paprikát, azután alaposan összekevertem az egészet.

na, és az elülső erdő, különböző viszonyok között és különböző nézetekből

télen

a 2017.04.19-i havazásban

egy évvel ezelőtt esőben

Padlizsánkrém

Egyszer, valami FB hozzászólásban ezt olvastam: „az igazi padlizsánkrém…”. Ott is mondtam, és most is azt gondolom, nincs ilyen. Többfélét is szoktam csinálni (ebben a bejegyzésben is van egy), és mindegyiket igazinak érzem, mivel finomak.  Azt is gondolom, hogy aki már egy padlizsánkrém esetében sem tudja kezelni a másságot, az bizony az emberekkel sem tud elfogadó lenni, elvből és általánosságban ítél, nem az egyénekkel kapcsolatos tapasztalatából, de ez már egy más téma…

A mostanit, ha névvel szeretném illetni, akkor az „a felületes és rendetlen háziasszony padlizsánkréme” elnevezést kapná. Lilahagymával szerettem volna csinálni. Vásárlás előtt belenéztem a hagymáskosárba, és úgy láttam, van benne az is. Utólag meg kiderült, hogy amit láttam, az csak hagymahéj volt (nem is jellemzem magam tovább…), így ez a padlizsánkrém vöröshagymával készült. Viszont cseppet sem lett rosszabb, mintha lilahagymát tettem volna bele, csak más. Azt is hozzá kell tenni, hogy az utóbbi évben padlizsánkrémek hagymamentesek voltak. Amióta Lőrinc nem eszik hagymát, nem teszek bele, hinggel helyettesítem, és úgy is nagyon finomak.

Tehát, a mostani:

3 db közepes nagyságú padlizsánt jó alaposan megsütöttem. Ez úgy zajlik, hogy megmosom, megszárítom, egymás mellé teszem egy kisméretű tepsiben (ezt csak erre használom), és először takaréklángon kezdem sütni, a gáztűzhely legnagyobb rózsáján). Pár percenként fordítok rajtuk egyet, aztán felveszem a lángot és szinte szenesre sütöm, gyakran fordítva rajtuk egyet.
Amikor már annyira meghűlt, hogy elbírja a kezem, óvatosan leszedem a héját. Én lekapargatom a finom füstös részeket a héj belső oldaláról, és a levét is megmentem (sokan lecsöpögtetik). Az így kapott padlizsánbelsőket alaposan összevágom egy széles pengéjű késsel, és beleteszem egy tálba. Ráteszek egy nagy csipet sót, frissen őrölt borsot, majonézt, és jó sok nagyon finomra aprított hagymát. Összekeverem, megkóstolom, és ha kell, utána ízesítek, ha nem, akkor beteszem a hűtőszekrénybe. Finomabb, ha áll egy éjszakát, de persze azonnal bele szoktunk enni, úgy sem rossz.

Nem írtam arányokat. Azért nem, mert finom, ha túl hagymás, finom, ha kevésbé hagymás, finom, ha túl borsos, finom, ha kevésbé borsos. A só és a majonéz az, amivel csínján kell bánni, hiszen azok nagyon „elvihetik”, és kivenni nem lehet belőlük.

A fényképek szokásosan rossz minőségűek, de talán láttatják a lényeget.

Megmutatom azt is, hogy milyen volt a vihar előtti Badacsony, amikor írni kezdtem ezt a bejegyzést, és azt is, milyen volt a napsütötte Badacsony, amikor padlizsánkrémet reggeliztünk itt, a szomszédságában.

ez egy kicsit ferde lett :D

Sült padlizsános tészta, paradicsommal és olajbogyóval

Ha lustanapot tartasz, ez az ebéd éppen jó, kb. 15 percnyi munka van vele. Amíg a padlizsán sül, nincs dolgod, a többivel meg elkészülsz, amíg fő a tészta.

Hozzávalók:

• 3 db kisebb padlizsán, félbevágva
• pár szelet aszalt paradicsom, olajostól
• egy marék karikára vágott olajbogyó (most paprikával töltött)
• kakukkfű
• szurokfű, 
• bazsalikom, 
• bors
• fokhagyma (nálunk helyette hing)
• só
• 0,5 kg (durumlisztből készült) tészta

A félbevágott padlizsánokat a sütőben meggrilleztem, majd a belsejüket kikapartam.

Odatettem a tésztafőző vizet, amikor felforrott, beleöntöttem a tésztát és megfőztem.

Közben egy serpenyőben megforrósítottam a paradicsomról lecsöpögtetett olajat, beletettem a hinget (ez a fokhagyma helye), rákerült az apróra vágott paradicsom, a felszeletelt olajbogyó, a padlizsánpüré, a fűszerek, és jól összeforraltam.

A közben kifőtt tésztát rászedtem és alaposan összekevertem.

Ettünk, és azóta tovább lustálkodom.

Zöldségpörkölt, marokkói módra

Az uram talált egy ételt az izraeli konyha blogon, amit én vegánosítottam. Hú, de nagyon jó lett.

Hozzávalók:

• 20 dkg-nyi gomba
• 1 db közepes nagyságú padlizsán
• 1 db közepes nagyságú cukkini
• 2 evőknál olívaolaj
• 4 cikk zúzott fokhagyma
• 1 púpozott kávéskanál fűszerpaprika
• 1 púpozott kávéskanál csípős fűszerpaprika
• 1 kávéskanál római kömény
• 1 kávéskanál kurkuma
• 1 nagy marék olívabogyó
• só
• (frissen) őrölt bors
• 1 doboz egészes paradicsomkonzerv
• 1 pohárnyi paradicsompüré

Az elkészítése:

• Egy wokban külön-különmegpirítottam a felcikkezet gombát, a felszeletelt cukkinit és padlizsánt.

• A zúzott fokhagymát szép sárgára pirítottam a magmaradt olajban. Előtte kikapcsoltam a tüzet a wok alatt, hogy kicsit kihűljön, így nem égettem meg. 

• Hozzátettem a paradicsomot (az egész paradicsomokat a kezemmel szétnyomkodtam), paprikát, római köményt, kurkumát, sót, borsot és az olajbogyót, lefedtem, és kevés ideig forraltam.

• Visszatettem a sült zöldségeket és készre főztem.

Párolt barnarizs volt hozzá.
 

Vegetáriánus egytál

Így kezdtem.

A sütőedény aljára olívaolajat kentem, rászórtam egy nagy marék hajdinát, megsóztam, beterítettem felkockázott paradicsommal, arra összevagdalt zöldfűszereket (bazsalikom, kakukkfű, szurokfű, rozmaring és zsálya) szórtam és egy kis szétlapított, összevagdalt fokhagymát is. Azután előre sózott, kinyomkodott padlizsán is cukkini szeletek következtek, melyiket negyedelve, melyiket félbevágva tettem bele. Újabb adag zöldfűszer következett, a legfelső sor pedig kevés füstöltpaprikával elkevert teljeskiőrlésű tönkölyliszttel megszórt hagymakarikákból állt. 

Ezután beterítettem az egészet reszelt csemegesajt és tejföl keverékével, amibe került kicsi fokhagyma és bors.

Kb. 35-40 percig sütöttem hőlégkeverésben, először 180 fokon, az utolsó harmadban 200 fokon.Ez alatt az idő alatt a hajdina is megpárolódott, az étel finom szaftos volt, nem állt alatta "lé".

Szezámmagos gomba-padlizsán egyveleg zöldborsós kölessel

Gyors ebéd kellett Violának, mert a délelőttöt ellustálkodtuk, egykor meg el kellett indulnia a barátnője esküvőjére.

Volt a hűtőben 3 nagy gomba, vettem valamelyik nap padlizsánokat, szerencsére ezek gyorsan készülnek. Persze, megint úgy álltam oda a konyhapulthoz, hogy nem tudtam, mi lesz belőle, csak elkezdtem kockákra vágni mindkettőt.

Öntöttem egy serpenyőbe olívaolajat, felforrósítottam, beleszórtam a felkockázott gombát és a padlizsánt, nagy lángon pirítottam. Közben megsóztam, őröltem rá borsot, szórtam bele egy pici zúzott fokhagymát, és jó sok szezámmagot.

Kuszkuszt akartam csinálni hozzá, de rosszul emlékeztem, nem volt itthon. Így zöldborsós köles lett helyette.

A kölest pici olívaolajon pirítottam, felöntöttem kétszeres mennyiségű forróvízzel, őröltem bele borsot, megsóztam, majd fagyasztott zöldborsót kevertem bele.
Kb. negyedórányi főzés után kis kürtők keletkeznek benne, én akkor szoktam késszé nyilvánítani.

Mindez nem tartott teljesen 30 percig.

Kb. 3 adagnyi étel lett ebből a mennyiségből :

• 20 dkgy-nyi gomba
• 1 db közepes padlizsán
• 1 cikk fokhagyma
• 3 evőkanál szezámmag
• só
• bors
• 1,5 dl köles
• két maréknyi zöldborsó
• 3 evőkanálnyi olívaolaj

Hááát, akkor éljen a purinszegénység, ha már így alakult

Történt egy alkalommal, hogy azt mondtam a népeimnek: ha új kedves kerül  látókörön belülre, akkor kötelező az előzetes interjúztatás, mert ide még egy táplálkozási irányzat be nem teszi a lábát.

Na, betette. Tegnap ebédkor megettem a búcsúsertéskarajomat, mától meg betartom, amit muszáj, mert mégsem szeretném, ha köszvényig fajulna a helyzetem... Így, tehát magamnak is külön főzök már. :)))

Mindennek a tetejébe ma esti vacsorám  kialakulása érdekes volt. Hazajöttem farkaséhesen, és szemüveg nélkül (még jó, hogy a multifokális szemüveg viselését nem lehet diétával kiváltani, főzhetnék amiatt is...) dobáltam be az aprítógépbe a cuccokat. Így történt, hogy petrezselyem helyett először egy evőkanálnyi spenót, majd ugyanannyi kapor került ki a fagyasztóból.

Gondoltam, sokat nem ronthat a helyzeten, hát úgy hagytam.

Csillagtök-padlizsán lepénykék

Hozzávalók: (szabadon variálhatók, a mennyiség is mindegy)

• 4 szelet csillagtök
• 4 szelet padlizsán
• 3 evőkanál zabpehelyliszt
• 1 evőkanál lenmagliszt
• 3 cikk fokhagyma
• 1 evőkanál párolt spenótlevél (friss is lehet szerintem)
• 1 evőkanál apróra vágott kapor
• só
• kakukkfű
• szurokfű
• őrölt bors
• 1 db tojás
• 2 evőkanál párolt árpagyöngy (tegnapról)
• a sütéshez kevés olívaolaj

Mindezeket pépesítettem az aprítógépben és lepénykéket sütöttem belőle. Fokhagymás ordával (holnap délutános leszek), csípős paprikával és paradicsommal ettem.
Finom volt, és holnap is az lesz.

A jelenleg meglévő irányzataink:

• hús is hússal
• lakto-ovo vegetáriánus
• gluténszegény
• szimplán válogatós
• á, nekem mindegy, én úgyis alig eszem
• purinszegény

Azt hiszem, a lakto-ovo vegetáriánus és a purinszegény koszt közelít majd egymáshoz.

Curry illatú vasárnap

 

Emlegettem már itt, hogy az én uram az ünnepeire csirke-curryt kér újra és újra, mondván, hogy arra emlékszik, azt tudja is, hogy micsoda, és hogy néz ki.

Most eljött az ő nyári ünnepe, és nem lévén stílusromboló, újra azt kért. Persze, hogy megcsináltam.

Ezúttal madraszi currys csirkecomb, rizs, indiai vegyes saláta és pirított padlizsán curryval volt a menü.

Gasztrokalandozásaimat Horváth Boldizsárné (tán ez lehet Horváth Rozi lyánkorineve) 1985-ben kiadott Húsz ország konyhája című könyvéből is gyakran merítem. Nagyon szeretem,  az utóbbi 15 évben már Magyarországon is kapni a benne lévő hozzávalókat, így gyakran főzök belőle.
Két dolgot azért -a finom ételek megköszönése mellett- felrovok neki. Gyakran ajánl vegetát(!). Elképzelem, hogy brazíliában, Sri Lankán, vagy Elefántcsontparton ezerrel szórják a levesbe, szószba. A másik, hogy ő is köménynek fordítja a római köményt.

Szép sorjában az ételek, először a köretek:

Pirított padlizsán curryval

(ez nem teljesen autentikus, mert én nem bő olajban sütöm a padlizsánt, hanem kevés olajban, wokban pirítom meg)

• 2 db közepes padlizsán héjastól, 5 cm-es csíkokra vágva
• 1 csipetnyi kurkuma
• só
• 1 evőkanál olaj a padlizsán sütéséhez
• 1 evőkanál olaj
• 2 db apróra vágott vöröshagyma
• 2 szál zellerlevél apróra vágva
• 2 db hegyes csípőspaprika apróra vágva
• 3 gerezd zúzott fokhagyma
• 5 cm-nyi fahéjrúd
• 3 szem szegfűszeg
• 1 teáskanál összezúzott mustármag
• 2 ek borecet
• 2 teáskanál cukor
• 1,5 dl tej
• 1 teáskanál currypor

A kurkumával és a sóval összekevert padlizsándarabokat wokban pirosra sütöttem.

A hagymát üvegesre pároltam, a padlizsán és a curry kivételével a többi hozzávalót beletettem az edénybe és puhára pároltam úgy, hogy leve ne maradjon. Hozzátettem a curryt és a padlizsánt, és teljesen szárazra pároltam. 

Melegen tartottam a tálalásig.

Indiai vegyes saláta

• 1/2 kg paradicsom
• 2 db vöröshagyma
• 2 banán
• 1 evőkanál friss gyömbér
• 1 db citrom leve
• 3 ek salátaolaj (én olívát használtam)
• 1 teáskanál só
• összevagdalt mentalevelek

A paradicsomot nagyobb darabokra vágjuk és hidegre tesszük.
Tálalás előtt nagyon vékony szeletekre vágjuk a hagymát, hosszában negyedeljük, majd keresztben felszeleteljük a banánt, meghámozzuk és apróra vágjuk a gyömbért, és mindent összekeverünk egy tálban.

Currykhez való klasszikus uborka köret:

• 1 db vékony szeletekre vágott, enyhén sózott uborka
• 2-3 dkg mazsola
• citromlé
• fél pohár joghurt

Mindezeket összekeverjük, és tálra rakjuk.

Most pedig a főétel:

Madraszi csirke curry

• 2 evőkanál vaj
• 4 db apróra vagdalt vöröshagyma
• 2 gerezd péppé zúzott fokhagyma
• 3 evőkanál madraszi currypor (én 2 evőkanállalt tettem, a harmadik mangós curry volt, de mindegy milyen, "sima" is jó)
• 6 db lebőrözött csirkecomb
• 50 dkg hámozott, apróra vagdalt paradicsom
• valamilyen csípőspaprika (én szárítottat használtam, hogy ne lecsósodjon el az íze) összevagdalva
• só
• 3 dl forróvíz
• 2 dl tej, vagy tejszín
• 10 dkg kókuszreszelék (Itt azért el kell mondani, hogy kókusztejet ír a recept, de csinálni lusta voltam, vásárolni nem voltunk, mert elromlott az autó, így meg több lett a szaftja)

Vaslábasban megforrósítottam az olajat, üvegesre pároltam benne a hagymát és a fokhagymát.

Beletettem a curryt és addig pirítottam, amíg a finom curryillat bejárta a házat (2 perc). Ekkor beletettem a combokat,kavargatva pirítottam kb. 6 percig (itt csalni kellett, mert kezdett leragadni, így kapott egy kortynyi előleget a vízből). Összességében úgy 8-10 perc volt a pirítás.
Ekkor ráöntöttem az összes többi hozzávalót, elkevertem, és betettem a sütőbe 180 fokra, 1 órára.

Másnapra közben csináltam egy kis csirkeparikást. Az érzékenyebb lelkivilágú olvasóktól ezzel búcsúzom mára:

Újabb gasztrokaland.

Ezúttal Bulgáriában járt a konyhapult.
Ismét Halász Zoltán, és most gjuvecs. Persze, azonnal "magyarizáltam" és a képünkre formáltam. Ez egyfajta rakott lecsó, többféle alapanyaggal, mint az általunk megszokott.

Hozzávalók:

• 0,5 kg zöldbab
• 0.5 kg krumpli
• 0,5 kg hagyma
• 0,5 kg zöldpaprika
• 2 nem túl kicsi padlizsán
• 0,5 kg paradicsom
• 1 kg bárány 
• kb. 1,5 dl olívaolaj
• só
• egy nagy csokor petrezselyemlevél apróra vágva
• őrölt bors
• fűszerpaprika
• 5 tojás
• 8-10 dl natúr joghurt

Amit legelőször gondoltam, hogy bárány helyett pulykacomb lesz az étel hús része, hamar megdőlt. Annyira olcsó volt a bárány és annyira drága a pulyka, hogy a mindössze 200 Ft-nyi különbség a bárány javára döntött.

Nem szoktam fázisfotókat csinálni, lusta vagyok én ahhoz. Itt viszont muszáj volt, annyira szépek a színek, külön-külön és egyben is.

A recept szerint a zöldségeket egyben megpároljuk. Én másképp csináltam. Elgondolásom szerint a nagymennyiségű zöldség, amit nekem használnom kellett, mintegy főtt zöldséglekvár lett volna jelen az ételben a végén, én pedig roppanós, rusztikus egyveleget szerettem volna.

Legelőször a padlizsánokat kettévágtam, felszeleteltem, megsóztam és félre tettem.

A feldarabolt bárányhúst gyorsfőzőben, olívaolajon pároltam, sóval, borssal, fűszerpaprikával ízesítve, kb. 20 percig, természetesen először a forró olajban hirtelen átsütöttem a darabokat, mindaddig, amíg fehér kéreg képződött rajta.

Egy tapadásgátlóval bevont edényben párolni kezdtem a fagyasztott zöldbabot és a krumplit, kicsi sót tettem rá.

A paradicsomokat forróvíz segítségével lebőröztem, majd felszeleteltem.

A paprikát, hagymát felszeleteltem.

A wokot megforrósítottam, tettem bele olajat, rátettem a hagymát, paprikát, alaposan átsütöttem. Só nélkül, hogy ne engedjen levet.

Amikor már majdnem kész volt, rátettem a paradicsomszeleteket is, és tovább kavargattam, nagy lángon.

A padlizsánból kinyomkodtam a sós levet, a kiürült wokot újra forrósítottam, és a padlizsánokat is átsütöttem benne.

Amikor minden megpárolódott, összekevertem egy nagy tálban sóval, és a petrezselyemzölddel, majd áttettem egy üvegtepsibe. (Nem is tudom, miért nem cserépedénybe, hiszen az étel neve is arra utal.)

Szétterítettem rajta a húst, és betettem a sütőbe, 200 fokra, hőlégkeverésbe.

A tojásokat kézi habverővel felvertem, hozzákevertem a joghurtot és megsóztam. Ráöntöttem az átforrósodott étel tetejére. Még kb. 20 perc volt, amíg szépen megpirult.

Hagymás-fokhagymás-tejfölös uborkasalátával ettük.

Kissé komplikáltnak tűnik, de ha jól szervezve csináljuk, félóránál nics több a  tiszta munkaidőigénye.

Hortobágyi palacsinta helyett

Hortobágyi palacsintát csináltam ma ebédre, mivel ismét az a kivételes alkalom volt, hogy megmondták a fiúk, mit szeretnének enni.

Graham-liszttel készült a palacsinta. A fiúknak nagy átmérőjűeket csináltam, egy kicsi serpenyőben pedig sütöttem nyolc darabot Violának. Már csak az volt a kérdés, hogy mivel töltsem meg azokat..

Miközben sültek, felrémlettek előttem az Ezerízű vegetáriánus szakácskönyv (Sarah Brown) képein lévő szebbnél szebb palacsinták. 

Gyorsan elővettem a könyvet és találtam  benne kettő tölteléket is, ami kedvemre valónak tűnt. Biztos voltam benne, hogy Viola is oda lesz értük. 

Az egyik egy paradicsomos-olívabogyós ravioli töltelék, végül inkább csak ötlet lett, én átalakítottam "három paradicsomos" raguvá. A másik egy padlizsánkrém. Épp volt két megsütött padlizsán, mivel a holnapra eltervezett vacsorához reggel előkészítettem a tegnap vett szép cirmos padlizsánokat.

A palacsinta hozzávalói:

• 3 dl tej
• 3 dl szénsavas ásványvíz
• 3 tojás 
• 10 dkg finomliszt
• 20 dkg Graham-liszt
• só
• 0,5 dl étolaj

Mindezeket bele szoktam önteni egy turmixgépbe, alaposan összekeverem és kicsit pihenni hagyom, majd tapadásgátlós palacsintasütőben vékony palacsintákat sütök.

A paradicsomos töltelék hozzávalói:

•  1 fej apróra vagdalt vöröshagyma
• 1 kávéskanálnyi őrölt római kömény (én frissen töröm, mozsárban)
• 3 szem friss , felkockázott paradicsom
• fél marék aszalt paradicsom, apróra vagdalva
• 4-5 evőkanálnyi paradicsompüré
• 10 dkg-nyi fekete olajbogyó
• őrölt bors
• fokhagyma
• só
• kevés olívaolaj

A hagymát  és a fokhagymát kevés sóval pároltam az olajon, rászórtam a római köményt. Mikor már jól lehetett érezni a kömény illatát, rátettem az összevágott friss és aszalt paradicsomokat. Tovább pároltam, majd ráöntöttem a paradicsompürét. Amikor jó sűrű lett, ráőröltem színes borsot, és beleszórtam a felkarikázott olajbogyókat, majd még egy picit kavargattam.

A padlizsános töltelék hozzávalói:

• 2 kisebb, sült padlizsán
• 1 fej  apróra vagdalt vöröshagyma
• kevés olívaolaj
• 4 összezúzott fokhagymagerezd
• fél citrom leve
• pici chilipor (én egészen apróra vágtam egy pici darab szárított chilit)
• 1 evőkanál szójaszósz
• 5-6 evőkanálnyi aprított petrezselyemlevél
• 3 evőkanálnyi natúr joghurt

A hagymát és a fokhagymát pár percig együtt pároltam az olívaolajon. A sült padlizsánt késsel összevagdaltam (csak úgy nagyjából), hozzáadtam a hagymákhoz. Rászórtam a chilit, ráöntöttem a szójaszószt, még egyet rottyantottam, majd kikapcsoltam a tüzet. Rányomtam a citromlevet, belekevetem a joghurtot és a petrezselyemzöldet.

Miuán Viola hazaért megkóstolta, azt mondta húúúúúúú, és nem bírta abbahagyni az evést. Megállapodtunk, hogy hétvégén készül még egy adag olívás-paradicsomos cucc, hogy a jövőhét elején spagettivel azt vacsorázhasson.

Ad hoc kosztümebéd a fagyasztóból, grillázzsal

Mi minden hétvégén délig alszunk. Mármint, ezt pénteken kijelentem, aztán mikor felébredek másnap, szólok az uramnak, hogy dél van. Ez úgy kb. hét és fél kilenc közé tehető, de ma már hét előtt bekövetkezett, így nem volt lelkem felkelteni őt. Miközben osontam (már, amennyire egy kövér ember osonhat) lefelé a lépcsőn, megcsapta az éppen sülő kenyér illata az orromat. Erről eszembe jutott Jamie Oliver sült padlizsános bablevese, amit már nagyon régóta nem főztem. Ahhoz mindig friss kenyeret süt az uram, amiből persze én nem eszem, hiszen...

Amikor végre előkerült ő is (mármint az uram), előbányásztattam vele a kamrából az aprószemű fehér babjainkat, amik már régóta ott bújkáltak egy dobozban. Időnként fel is emlegettük őket, végül a sorsuk ma teljesedett be.

Mivel hirtelen felindulásból született a bableves ötlete, gyorsfőzőben tettem oda főni, és bíztam benne, ugyanolyan jó lesz, mintha áztattam volna.

Mint ahogyan arról már korábban beszéltem, egyrészt lusta háziasszony vagyok, másrészt gyakran mást csinálok, mint az eredeti elhatározásom. Történt  egyszer nyáron, hogy megsütöttem két szép nagy padlizsánt, de közben elment a kedvem a padlizsánkrém gyártásától, és  fagyasztóban kötöttek ki. Ez lett most az én ad hoc levesfőzési szerencsém, hiszen sült padlizsán is kerülhetett a sült padlizsános bablevesbe. Míg főtt a bab, addig kiolvasztottam a padlizsánt és meghámoztam, majd összevágtam két chilit. 

Egy fazékba olívaolajat öntöttem, felaprított fokhagymát pároltam benne, hozzátettem a chilit, petrezselyemzöldet, és bazsalikomot. Mikor finom illatos lett, beleöntöttem a babot a főzőlevével együtt, majd a padlizsánt is. Kb. 20 percig lassan forraltam, majd a leves egyik felét botmixerrel pépesítettem. Visszaöntöttem a fazékba, belemorzsoltam fél kg túrót (J. O. juhtejből készült ricottát használ), amit előtte sóval és törött borssal elkevergettem. Csípős, illatos, krémes leves lett belőle.

A túrót is a fagyasztóból szedtem elő. Mivel volt mellette egy másik is, kitaláltam, hogy kivételesen kosztümebéd lesz, túrós leves és túrógombóc, méghozzá liszt- és tojásmentes gombóc. 

3 dl víz, és 1 l tej keverékében megfőztem fél kg kukoricadarát, majd tettem bele vaníliás cukrot, kevés cukrot,  reszelt citrom és lime héjat, a végén belekevertem fél kg túrót. Amíg a dara főtt, egy tapadásgátlós lábasba tettem diógerezdeket, megszórtam kevés kristálycukorral. A dió és a cukor lassú tűzön aranybarnára pirult. Ekkor egy sütőpapírral borított vágódeszkára szórtam. Pár perc alatt kihűlt, majd aprítógép segítségével aranyszínű morzsává avanzsált.

Vizes kézzel a túrós masszából gombócokat formáltam, és meghempergettem a grillázsban.

Mindez leírva talán hosszú folyamatnak tűnik, azonban tisztán mérve az ételek munkaidőigényét, talán háromnegyed óra. Egy kávézgatós, beszélgetős, nevetgélős, zenehallgatós szombat délelőtti pótcselekvés, aminek a végeredménye és a részletei itt láthatók:

Ja, az öntet! Most, hogy töltöttem fel a képeket, észrevettem, arról nem írtam. Fél üveg 2 évvel ezelőtt eltett szilvabefőtt, és egy pohár joghurt, meg fahéj. Ezeket összeöntötte az uram, és krémes egyveleggé turmixolta.

És végül, a díszőrségünk, melynek tagjai: Karádikatalin, Alíz és Aladár:

 Azt nem sikerült tisztázni, hogy engem vigyáztak, vagy a Bálint fényképezését. :))