Brokkolis lepény pogácsatésztából

Tanulgatom ezt a szénhidrátmennyiség/minőség kalkulálást, nem akarom elkiabálni, de talán nem megy rosszul, mivel tökjók a reggeli eredményeim.

A mai ebédhez az ötletet Kempfner Zsófiától kaptam, akitől a flódni sütését is megtanultam. Nagyon tetszett a spenótos lepény, amit valamelyik nap megmutatott, aztán még jobban megtetszett, amikor rájöttem, hogy a tészta ugyanaz, amiből és a túrós pogácsát sütöm. Volt itthon brokkoli, így én azzal csináltam, persze a tésztát átalakítottam, úgy, hogy lassú felszívódású szénhidrátot tartalmazzon.

Tehát, a hozzávalók:
a tésztához, egy 24 cm átmérőjű sütőedényhez igazítva:
(ha te ehetsz fehérlisztet, csinálhatod azzal, 20 dkg kell belőle)

• 14 dkg durvára őrölt teljes kiőrlésű zabpehely, vagy zabpehelyliszt
• 3 dkg zabkorpa (bármilyen korpa, vagy helyette is zabpehely, vagy zabpehelyliszt)
• 3 dkg finomliszt
• 20 dkg túró
• 20 dkg zsiradék (én vajat használtam, de persze margarin is jó, esetleg kókuszzsír, ha azt használsz)
• 1 kávéskanál só

a töltelékhez:

• 30 dkg brokkoli (több is lehet akár)
• egy csipet szódabikarbóna
• 10 dkg túró
• 3 evőkanálnyi tejföl
• 2 db tojás
• só
• 1-2 cikk zúzott fokhagyma
• reszelt szerecsendió
• őrölt fehérbors

A tetejére: 

• 15-20 dkgnyi reszelt sajt.

A tészta elősütéséhez:

•  1 bögre szárazbab, vagy szárazborsó, vagy rizs. Én felezett sárgaborsót használtam.

Először a rózsáira szedett brokkolit sós víz fölött megpároltam, szórtam egy kis szódabikarbónát a párolóvízbe, hogy ne fakuljon meg a zöldség. Ha nem tudsz párolóbetétet használni, akkor dobd forróvízbe a rózsákat pár percre, majd szűrd le.

A tészta hozzávalóit beletettem az aprítógépbe, összekevertem vele. (Ha nincs aprítógéped, kézzel is összegyúrhatod.) Ezután kb. 20 percre betettem a hűtőszekrénybe, hogy a dermedtség miatt kezelhetőbb legyen.

Amíg hűlt a tészta, kibéleltem a tortaformát sütőpapírral, és előmelegítettem a sütőt 160 fokra (hőlégkeverés).

A tésztát hidegvizes kézzel belenyomkodtam a tortaformába, úgy, hogy legyen egy kis pereme is.

Ezt követően a tésztát lefedtem sütőpapírral, és ráöntöttem egy bögre sárgaborsót, majd 15 percig sütöttem a sütőben, melyet követően leszedtem róla a papírt és a borsót. Hagytam hűlni egy kicsit, hogy a forró tészta ne csapja majd ki a töltelékből a fehérjéket.

Amíg hűlt a tészta, megcsináltam a tölteléket: a brokkolin kívüli hozzávalókat összekevertem az aprítógépben, de ez csak gyorsít, kézzel is össze lehet keverni. A kissé visszahűlt tésztára ráöntöttem a keveréket és rápakoltam a brokkolidarabokat.

A végén megpakoltam reszelt sajttal.

Ezután betettem a sütőbe, aminek a hőfokát 180 fokra felemeltem. Kb. 35-40 percig sütöttem.

Miután szépen megpirult a tésztaperem és a teteje is, kivettem a sütőből, és hagytam kb. 15 percig a tortaformában - hogy biztosan elváljon az oldalától, nehogy széttörje a szétkapcsolás -, majd áttettem egy tálra.

Ezután jól megettük a felét, a másik felét eltettük egy másik alkalomra.

Annak, aki utálja a kelkáposztát és annak is, aki szereti a kelkáposztát

Ez az étel - amellett, hogy a lusta és kényelmes főzők részére non plus ultra - képes arra, hogy felszámoljon minden létező kelkáposztaevéshez kapcsolódó rossz érzést. Sem az állaga, sem az íze nem hasonlítható a főzelékéhez. Friss, könnyed, ha elég ügyes vagy, még ropogós is, és ízes. Nagyon ízes és nagyon szép. A pirult csirkedarabok és a zöld káposzta kontrasztja széppé is teszik.

Nem beszélve arról, hogy alig kell hozzá valami. Azért nem írok mennyiségeket, mert a múltkor sok csirkecomb volt és kevés káposzta, most pedig egy kis maradék csirkemell, és sok káposzta. Mindenhogyan finom.

Hozzávalók:

• felcsíkozott kelkáposzta
• felcsíkozott csirkemell, vagy csirkecomb
• köménymag (elhagyható, mivel ma kifelejtettem  és így is tökéletes volt)
• egy kicsi darab aprított gyömbér, vagy gyömbérpor (ma az volt benne)
• 1-2 cikk fokhagyma (ma granulátum volt
• kevés só
• kevés bors
• zsiradék

Kevés olajon nagyon forró serpenyőben megpirítottam a csirkemell csíkokat, majd kiszedtem és félretettem.

Pótoltam az olajat (nem kell sok), amikor  rátettem a felcsíkozott kelkáposztát és pirítottam, szintén nagyon forró serpenyőben, egyet-egyet kavarva rajta, nem baj, ha kissé "megkapja", finomabb a sült ízű kel, mint a párolt.

Amikor kellően megpirult a káposzta, visszatettem a húst, sóztam, borsoztam, fokhagymáztam és gyömbéreztem.

Lefedtem, hogy szottyosodjon, hiszen a só elkezdi kivonni a nedvességet és a pára is lecsapódik a fedőről.

Egy-két perc múlva löttyentettem rá tejszínt és tejfölt ( a múltkor csak tejfölt), összeforraltam, és már kész is volt.


Magában is tökéletes, de nekem muszáj szénhidrátot is enni, így barnarizs volt hozzá.

Forrás: Mautner Zsófia

Szolgálati közlemény: nem tudom, miért kékek a sorok itt-ott, de nincs kedvem újra írni.

Ciromos-tejszínes-sült kelbimbós tészta ropogós dióval

Egy pillanat alatt elfogyott. A készítése sem tellett 30 percnél többe.

Vettünk 1 kg kelbimbót, és azon morfondíroztm, mi a fenét kellene belőle csinálni, hogy a vegetáriánus népség megegye. Úgy tudtam, nem szeretik a kelkáposztát, csak, ha frankfurti leves képet ölt, vagy zöldséglevesbe csíkozok belőle egy keveset. Ennél fogva, ha kelbimbót veszünk, általános evésre frankfurti levest főzök belőle (persze, virsli nélkül, de ettől még így hívjuk), és ez az én fogalmaim szerint a gyönyörű kelbimbók elpocsékolása. 

Aztán ebéd közben sikerült megállapítani a nagy életigazságot:

kelkáposzta ≠ kelbimbó

Már korábban kiderült, hogy Bálint szereti a wokban megpirított, illetve a sütőben megsütött kelt, ezért gondoltam, megpróbálom, hátha a többiek is melléállnak, mégis testvérek volnának, vagy mi.

Találtam is egy Mautner Zsófia receptet, de persze ő sonkát ajánl hozzá. Én meg diót sütöttem helyette. A népeim meg mind egy szemig megették kelbimbóstól, mindenestől (Lőrinc volt a szerencsés, aki kétszer is szedhetett), úgyhogy kár volt alulkapacitálni őket. Pontosabban, tudnom kellett volna előre, hogy a kelbimbó már nem egyenlő a kelkáposztával. Nyilván, ez a felnőttéválást követően lett így. Legközelebb megkockáztatom, hátha a kelkáposzta sem egyenlő már a kelkáposztával. 

Hozzávalók:

• 50 dkg durum fussili (bármilyen tészta, amit szívesen eszünk szósszal)
• 5 dl (növényi)tejszín
• 2 citrom (kezeletlen héjú)
• egy jó nagy marék reszelt parmezán (jó esetben, de mivel nem terveztem el előre, így edamit tettünk bele, mivel az volt itthon)
• 75 dkg kelbimbó
• olivaolaj 
• só
• kicsi bors

A tetejére:

• 2 evőkanál olaj
• egy nagy marék dióbél

Először leszedtem a kelbimbók külső leveleit, csinosra vágtam az alját (az uram szerint torzsának hívják, de ő biológia tanár, én meg háziasszony vagyok), kettévágtam mindegyiket, és bedobáltam egy zacskóba. Löttyintettem rá egy kicsi olívaolajat, egy nagy csipet sót, őröltem rá borsot, majd jól összeráztam, és átpakoltam egy sütőpapírral kibélelet tepsire.

200 fokos sütőben 20 perc alatt lett aranyszínű.

Közben felforraltam a vizet, beleszórtam a tészát.

A felforrósított olajban kis idő alatt megpirítottam a diót, majd papírtörlőre szedtem.

Felforraltam a tejszín kétharmadát, belereszeltem a citromok héját, és kis ideig forraltam. Elzártam alatta a tüzet, beleöntöttem a maradék tejszínt, belenyomtam az egyik citrom levét, belekevertem a durvára reszelt sajtot, hozzátettem a sült kelbimbók felét. 

Átöntöttem az egészet egy nagy tálba, rászedtem a főtt tésztát, összekevertem, rászórtam a maradék kelbimbót és a pirított diót.

Sajttal, olívabogyóval sült fokhagymás karfiol

Tegnap nagyon későn értem haza. Elázott, fáradt, és iszonyú éhes voltam.
Szóval, lerogytam a számítógép elé egy fél adag maradék rakott krumplit nyammogva, és egyszer csak egy gyönyörű kép tárult elém. 

Kedves ismerősöm, Vera - akitől már idéztem ételt itt a blogon- egy hihetelenül szép étel fotóját mutta meg a FB-on, az egyik gasztrocsoportban. Szicíliai karfiolnak nevezte. Az uram épp mögöttem ment el, meglátta, és azt mondta, nagyon kívánatos. Fáradtság ide vagy oda, erre bizony felkaptam a fejem, hiszen ritkán mondja bármire is, hogy szívesen megenné.

Mivel majdnem minden hozzávaló volt itthon (Kivéve a parmezánt, helyette vörös cheddart használtam. /Higgyétek el, trappista sajttal is tökéletes lehet, ha épp az van otthon, és olajbogyó nélkül is igencsak ízes./), ma gyorsan meg is csináltam, hogy örüljön.

Hozzávalók:

• 1fej karfiol 
• só 
• 2 kisebb fej hagyma felaprítva 
• 10 cikk fej fokhagyma összezúzva
• 3 evőkanál extra szűz olívaolaj 
• 1 marék fekete olajbogyó
• 2 evőkanál friss petrezselyem felaprítva 
• egy bögrényi reszelt keménysajt, de mivel vörös cheddar volt itthon, én azt használtam

A kisebb rózsákra szedett karfiolt forrásban lévő, sós vízbe tesszük, 5 percig főzzük, majd hideg vízbe átrakjuk, néhány perc elteltével pedig papírtörölközőre szedjük.
Közben előmelegítjük a sütőt 200 fokra. Egy sütőedényt 1 evőkanál olívaolajjal kikenünk. Közben serpenyőben elkezdünk melegíteni olívaolajat. Hozzáadjuk a felaprított hagymát, majd 3 perc múlva a zúzott fokhagymát és a sót. Puhára pároljuk, beletesszük a petrezselymet és a sajt felét, meg az olívabogyót).
Karfiolt a sütőedényben eligazgatjuk, ráöntjük az olívaolajos, hagymás öntetet. Megsózzuk, majd rászórjuk a maradék sajtot. 25-30 perc alatt aranybarnára sütjük.

Főtt árpagyöngyöt csináltam hozzá (egyik nagymamám gerslinek, a másik nagydarának nevezte), és abba került petrezselyem, mivel a sajtos-hagymás keverékből kifelejtettem. 
Az árpagyöngy eléggé sokára puhul meg, ezért én általában kuktában főzöm, 2-2,5-szeres vízben, sóval. A "jobbik fajta" kuktában úgy szoktam, hogy miután felfőtt, kikapcsolom alatta a tüzet és megvárom, amíg nyitható, ez épp elegendő idő arra, hogy megpuhuljon. A régebbiben főzéskor a sípolástól számított 10 perc után zárom el a tüzet. Igazából mindenkinek ki kell tapasztalnia a saját főzőedényét. Fazékban szerintem kb. 40 perc alatt fő meg.

Vera azt írta, a hagymás öntetet ízlés szerint fűszerezzük, de én úgy gondoltam, a hagymák és a sajt megteszi a magáét, nem kevertem bele semmilyen más fűszert a són kívül.

Az uram végül még nem evett belőle, mivel csülökpörköltevős vendégség volt nálunk. Lőrinc viszont ezt ebédelte, és nagyon ízlett neki. Később megsúgta a célszmély, hogy titkosan belekóstolt és ő is és  nagyon finomnak találta.

Csak egy kis zöldség

Nna, jövök már az elárvult blogomba. Főzni még csak-csak, enni pláne, de fényképezni, meg blogolni nem nagyon volt indíttatásom az utóbbi időben.

Lőrinc kifejezetten szereti az indiai ételeket, és azt mondta, főzne sabjit, csak segítsek kitalálni. Én persze túlbuzgó, folyamatosan kompenzáló anyaként  úgy értettem, főzzem meg. Sajnos ezért Lőrincnek elmaradt a főzésélménye (legalábbis sabji-tekintetben), viszont mi jól jártunk, mind íz, mind illat tekintetében.

A receptkeresés során nem véletlenül akadtam Hemangi Dasi receptjére, hanem célzottan kerestem, mivel indiai ételek tekintetében nálam, mint sok másnál is, ő a "leg". A receptje borzasztó egyszerű (kivéve a káposzta gyalulását, mert az nem lustáknak való). Majdnem teljesen úgy csináltam, ahogyan Hemangi írta, csak a krumpli-borsó arány borult fel, mert főzés közben derült ki, hogy mindössze egy marék borsó van itthon, amit én végül nem is főztem meg előre, csak beleszórtam a wokba, mert hamar megpuhul.

Tehát (Hemangi receptjét másolom ide, minimálisan átalakítva):

3 ek kókuszzsír (olaj is jó, persze)

2 kk római kömény

1 kicsi zöld csípőspaprika apróra vágva (ízlés szerint)

1 ek reszelt friss gyömbér

2 kk őrölt római kömény

1,5 kk őrölt koriander

1/2 kk kurkuma

4  közepes krumpli

60 dkg káposzta

1 maréknyi zöldborsó

1 nagyobb paradicsom

1/2 kk garam masala

2 kk só

A krumplit megpucoljuk és felkockázzuk, a káposztát vékonyra gyaluljuk vagy apróra vágjuk, a paradicsomot is lehámozzuk majd kockára vágjuk. Egy wokban felmelegítjük a zsiradékot, megpirítjuk benne a római kömény. Hozzáadjuk a gyömbért és a chilit, majd tovább pirítjuk. Ezután a porfűszerek következnek: a római kömény, a koriander és a kurkuma. Elkeverjük és néhány másodperccel később beletesszük a krumplit. Lefedjük, majd úgy 10 perc elteltével a káposztát is hozzáadjuk. Ismét lefedjük, és addig sütjük, míg a zöldségek megpuhulnak. Közben néhányszor megkeverjük, és úgy állítsuk be a lángot, hogy pirulni is tudjanak. Ha már majdnem teljesen puhák, beletesszük a zöldborsót, a paradicsomot, sózzuk, rászórjuk a garam masalát, alaposan elkeverjük, és még pár percig együtt sütjük, fedő nélkül.

Hihetelen illata van! Na, és az íze, még hihetetlenebb. Párolt rizs volt hozzá, de persze ez magában is tökéletes.

A vegetáriánusok is szeretik a vasárnapi sülteket III.

Persze, lehetne ezerarcú cukkini is akár, mert ez megint egy rém egyszerű, cukkiniből készült étel. Szokásosan lustasági alapon készülő, szinte nem is kell vele dolgozni, mosogatni való is alig akad utána.

A kb. fél cm-es darabokra szeletelt cukkinit felvert tojásba mártottam, azután meghempergettem durva szemű morzsa, teljes kiőrlésű morzsa, magvak (szezám, len) és reszelt parmezán keverékében. 

Kevés olívaolajjal megkent sütőpapírral bélelt tepsibe egymás mellé tettem a szeleteket, amiknek a tetejére is került minimális olívaolaj, majd 200 fokon pirosra sütöttem. A vége felé még egy pici sajtot szórtam a tetejére. 

Ugye, hogy még olvasni is alig kell, annyira nincs vele munka?

Vegán "grilltál"

Ha 20 percnél nem szánsz többet az ebéd előkészítésére, akkor bátran vágj bele!

Hozzávalók:

• egy akkora sütőedény, amiről tudod, hogy elég a tartalma egy étkezéshez
• annyi zöldség, amennyi az edénybe belefér (édeskrumplit, hagymát, gombát, paradicsomot, cukkinit használtam)
• kevés olívaolaj (bármilyen olaj)
• köles (ha rizs van kéznél, az is tökéletes)
• gyros fűszer (természetesen boltban kapható is teljesen jó, de érdemes ezt is kipróbálni)
• só
• fokhagyma

Egy sütőedény aljára olívaolajat kentem, szórtam rá kevés durvaszemű sót. Az előtte felszeletelt zöldségeket rétegenként beleraktam, úgy, hogy valahová középréteg-tájra beszórtam 3 cikk zúzott fokhagymát, és minden második réteget megszórtam kölessel (természetesen rizs is jó erre a célra, barnarizs vagy árpagyöngy esetén viszont elő kell főzni). Ettől egyrészt tökéletes egytálétellé vált, másrészt semmi fölösleges folyadék nem keletkezett, hiszen a köles felszívta azt. Minden réteg közé szórtam egy kevés gyros fűszert is. Annyivel cifráztam, hogy tegnap este  cukkiniszeleteket egy bordázott aljú serpenyőben meggrilleztem, de persze ez akár el is maradhat.

A tetejére lédús paradicsomszeleteket tettem, hogy ne száradjon ki idejekorán és meglocsoltam olívaolajjal is.

Kb. 40 percig sütöttemm 200 fokon.

Illatos és finom, ellenben kevésbé fotogén, ráadásul semki nem viszi el helyettem a fényképezőgépet a szervízbe.

Ezerarcú cukkini

Cukkini újra és újra. Megunhatatlan. Ezúttal egy "tepsis" változat.

Hozzávalók (4-5 adagnyi):

• 2 közepes cukkini
• 4 paradicsom
• 2 db vöröshagyma
• 1 db lilahagyma
• 1 db pritaminpaprika
• 1 evőkanál olívaolaj
• 1 maréknyi köles (természetesen rizs is jó, ha az van kéznél)
• só
• baszalikom
• kakukkfű
• szurokfű (oregano)
• 2 cikk fokhagyma
• bors
• 10 dkg-nyi juhtúró (ha vegán vagy, használj füstölt tofut, villával összetörve)
• 3-4 dl natúr joghurt (ha vegán vagy, használj "magtejfölt", vagy bármilyen növényi "tejszínt", "tejfölt")
• 1 db csípőspaprika

Egy sütőedény alját kikentem olívaolajjal, szórtam rá durva szemű sót, és szétterítettem a kölest. Azt gondoltam, ez lesz a  nedvességmegkötő anyag, hogy ne tocsogjon az egész a sülés során keletkező létől. Jól gondoltam. Finoman szaftos lett, de leve egyáltalán nem volt.

A felszeletelt cukkiniket, hagymákat, paradicsomokat nagyjából sorba rakosgattam úgy, hogy először a cukkiniket körbe-körbe kiraktam, és közé dugdostam a többit. Igazából nem volt benne konzekvencia.

A zöldségek tetejére rászórtam az összevagdalt zöldfűszereket (szárított is lehet), őröltem rá színesborsot és még szórtam egy kevés sót, majd 30 percig sütöttem 200 fokon.

Miután nagyjából megsült, megkentem a fokhagymával elkevert natúr joghurttal, rámorzsoltam a tetejére a juhtúrót, megszórtam finomra vagdalt csípőspaprikával és megpirítottam.

Ízes lett és szép színes. Egy tál céklás jégsaláta, balzsamecettel és olívaolajjal épp jó volt hozzá.

 

Cukkini krémleves sült zöldségekkel és aszalt paradicsommal

Színes és fűszeres.



Hozzávalók:

A levesbetéthez:

• 3 db vékony cukkini
• 4 db sárgarépa
• kevés (olíva)olaj
• 3-4 szelet aszalt, fűszeres olívaolajban pácolt paradicsom 
• só
• színes bors

(Ne ijedj meg az aszalt paradicsomtól! Nagyobb áruházban kérhetsz pár szeletet is a csemege pultban, de az üveges is pár száz Ft /pl. a LIDL-nél/, és nagyon sokáig eláll a hűtőszekrényben, minden "olaszos" ízvilágú ételbe nagyon jó, sokkal intenzívebbé teszi az ízét. Ha mégsem akarod használni, akkor tegyél az ételbe egy picit több kakukkfüvet, szurokfüvet és bazsalikomot, a paradicsomot pedig hagyd el.)

A leveshez:

• 1 db vöröshagyma
• 1 kg-nyi cukkini
• 1 evőkanállal a paradicsom olajából (bármilyen olaj jó)
• 2 evőkanálnyi vaj (ha vegán vagy, vagy tejérzékeny, akkor helyette olajat használj)
• kakukkfű
• szurokfű (oregano)
• bazsalikom
• só
• színes bors
• 2 dl-nyi tejszín, vagy növényi tejszín

A cukkinit felkarikáztam. Közben a felkockázott hagymát  a vaj és olaj keverékén sóval pároltam majd hozzáadtam a cukkinit, a felaprított zöldfűszereket és őröltem rá borsot.
Kicsit később felöntöttem annyi vízzel, ami bőséggel ellepte és puhára főztem, majd botmixerrel pépesítettem, azután visszatettem a tűzre. A forró levesből kimertem egy merőkanálnyit, elkevertem a tejszínnel, majd visszaöntöttem a levesbe és újra felforraltam. 

A  leves főzése közben a levesbetéthez valókat felkarikáztam, betettem egy tepsibe, beolajozott kézzel összekevergettem és grillsütő funkcióban színesre pirítottam. Nem puhítottam meg teljesen, "harapós" maradt. (Ha nem grillez a sütőd, akkor egy serpenyőben pirítsd meg a zöldségeket.)

A kész zöldségek közé kevertem a felkockázott aszalt paradicsomokat, sóztam, borsoztam ezt a színes egyveleget.

 Nagyon szép lett és nem kevésbé finom.

Pácolt csirkecomb csíkokon sült zöldségek

Hozzávalók:

• 3 db csirkecomb filé
• 1 kávéskanál mustármag
• 1 kávéskanál koriandermag
• 1 kávéskanál köménymag
• 3-4 dl joghurt 
• 3 cikk fokhagyma
• só
• 2 db sárgarépa
• 3-4 db vöröshagyma
• pár db brokkolirózsa 

Tegnap este a mustármagot és a koriandermagot szerettem volna összetörni a mozsárban, amikor észrevettem, hogy a körözöttből kifelejtett (...) köménymag benne van. Így legelőször az került a joghurtba. Utána a porrá zúzott koriander- és mustármag, aztán egy kis só, végül az összevagdalt fokhagyma. 

A nagyobb csíkokra vagdalt csirkecombfiléket belekevertem és az egészet áttettem egy jól záródó műanyag dobozba, majd betettem a hűtőszekrénybe.

Ma reggel elővettem, és beleborítottam az előzőleg kivajazott üvegtálba. Elegyengettem, a tetejét kiraktam felezett hagymákkal, nagyobb darabokra vágott répákkal és pár brokkolirózsával, kicsit bele is nyomkodtam. 

200 fokon sütöttem, 20 percig fólia alatt, azután még kb. 20 percig nélküle.

Készült hozzá köret is, de azt nem fényképeztem le. Egy bögrét megtöltöttem teljes kiörlésű bulgur, szezámmag, lenmag és kerekszemű rizs kb. egyenlő arányú keverékével. Egy vastag fenekű lábasban olívaolajat forrósítottam, ezeket árpirítottam rajta, tettem bele sót, fokhagymát, kétszeres mennyiségű forróvízzel felöntöttem, és fedő alatt takaréklángon addig forraltam, amíg kürtőcskék keletkeztek benne. A láng elzárása után pár percig még hagytam pihenni, aztán megszórtam petrezselyemmel és alaposan átkevertem. Azt gondoltam, hogy a kerekszemű rizstől kissé krémes lesz. Jól hittem.

Most látom, a köretből odakeveredett az edény szélére egy lenmag.

A mai ebéd egy része a sütőben maradt

Rosszul kezdődött ez a nap. A délelőtt felét lábfelpóckolással töltöttem, mert a reggeli készítése közben lesodortam a paradicsomkést a konyhapultról és a lábfejem épp alatta volt. Szerencsére az uram ügyes elsősegélynyújtó (tanfolyamostól, oklevelestől, lélekjelenlétestől), így viszonylag jól túl voltam rajta, pillanatnyilag csak egy nyitott kérdés van: holnap mit húzok fel. Minden pánt és csatt arrafelé leledzik.

Na, miután túléltem a háztartási balesetet, megcsináltam az ebédet, ami szerencsére nem volt túl munkás.

Kakukkfüves, citromos csirkeszeletkék:

• 1 kg csíkokra vágott csirkemell
• 5 dkg vaj
• 2 evőkanál olívaolaj
• pár szál kakukkfű levelei (vagy 2 kiskanál szárított)
• őrölt bors
• fél citrom leve
• só

A felforrósított zsiradékokon a csirkecsíkokat megpirítottam, rászórtam és facsartam a többi hozzávalót, amikkel még egy pillanatig pirítottam.

Fokhagymás, borsos harcsa:

• 2 afrikai harcsafilé
• 3 cikk fokhagyma
• őrölt bors
• 5 dkg vaj
• só

A felforrósított vajban megpirítottam a feldarabolt filék egyik oldalát, majd megfordítottam, rászórtam a fokhagymát (késsel rácsap, apróra vág), őröltem rá borsot, megsóztam. Még egyszer átfordítottam egy kicsit, és már kész is.

Kuszkusz zöldségekkel

• 2 bögre kuszkusz
• 1 zöld kápia paprika
• 1 piros kápia paprika
• 3 szál lila csemegehagyma szárastól
• egy csíkokra reszelt sárgarépa
• só
• bors
• 1 evőkanál olívaolaj

 Egy mélyebb tál aljába őröltem borsot, szórtam sót, beletettem a kuszkuszt, felöntöttem a kétszeres mennyiségű forróvizzel, elkevertem, letakartam a tálat.

Ezután a felkarikázott, csíkozott zöldségeket forró olajon átpirítottam, úgy, hogy még ropogósak maradjanak, majd összekevertem a kuszkusszal.

Sült cukkini

Ez volt a legmacerásabb, ezzel kezdtem a főzést és ez lett a veszte is szegénynek. A többi pár perc alatt kész volt, a cukkini meg már félórája a sütőben, amit épp kikapcsoltam, amikor a többihez hozzákezdtem, és a végén bennmaradt a sütőben, nem ettünk belőle.

A fényképezéskor azért tettem a tányérra, a mostoha sorsa ellenére.

Tehát:

• 8 db vékony cukkini
• só
• vaj
• kevés morzsa (most gluténmentes, Anti miatt)
• 6 dl tejföl
• őrölt bors
• fokhagyma
• kakukkfű

A cukkinit lereszeltem, és megsóztam, ahogyan a klasszikus uborkasalátához szokás. Besóztam, majd kifacsartam, elkevertem fokhagymával, kakukkfűvel, kevés tejföllel és egy vajjal kikent, morzsával beszórt sütőtálba simítottam, a tetejére rátettem a borssal, sóval, fokhagymával elkevert tejfölt, és 200 fokon kb. 30 percet sütöttem, hogy aztán ott maradjon a sütőben az ebéd ideje alatt. :)

Az uram készített hozzá finom tejfölös uborkasalátát.