Translate

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: almatorta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: almatorta. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. március 2., szerda

Rácsos almatorta

Már napok óta a konyhapulton volt egy kosárban egy halom, kissé elöregedett alma, de nem jutottam odáig, hogy sütemény legyen belőle. Aztán megjött az én megváltóm, a Bálint nevezetű. Pesztrált engem, amíg az apukája kórházban töltött egy éjszakát, és közben megsütötte az egyik kedvenc almás sütinket. Természetesen átalakította úgy, hogy én is ehessek belőle. (Ez persze arra is utal, hogy ha elcsábulsz erre a sütire, használj olyan lisztet és olyan cukrot, ami neked megfelelő.)

Azt gondolom, a rácsozással sem kell sokat vacakolni. Ez a hányaveti, kissé lompos pont jó. Ugyanolyan finom és még érdekesebb is, mint egy decens torta.  


Hozzávalók:

A töltelékhez

  • 1 kg hámozott, felkockázott alma
  • 1 citrom nagyon vékonyan (hámozóval) lehámozott héja (csak a sárga rész)
  • 1 citrom leve
  • 1-2 teáskanál fahéj, vagy mézeskalács fűszer
Ezeket 1-2 evőkanálnyi vízzel összeforraljuk. Nem kell túl puhára főzni, nehogy mire megsül a süti, lekvár legyen belőle.

A tésztához:
  • 20 dkg zabpehely, nem túl finomra őrölve (1 dkg-ot tegyél félre a tésztaalap megszórásához)
  • 20 dkg teljes kiőrlésű liszt
  • 10 dkg cukor mennyiségének megfelelő édesítőszer, most 2,5 dkg "negyedannyi"
  • 5-7 g sütőpor
  • 2 db tojás
  • 20 dkg vaj
Mivel Bálint egy hős, nem lusta és kényelmes, mint az anyukája, ezért először a száraz anyagokat összekeverte, összemorzsolta a vajjal, aztán összegyúrta a tojással.
(Én a szárazanyagokat beleborítottam volna az aprítógépbe, a vajjal morzsásítottam volna, végül belepottyantottam volna a tojásokat, és csak akkor borítottam volna a konyhapultra, amikor már összeállt a tészta.)

Ezután a tészta 2/3-át a sütőpapírral bélelt (24 cm átmérőjű) tortaformába dögönyözte (pici peremet csinált a tésztának), beleszórta a félretett zabpelyhet, beleöntötte a kihűlt almát, majd kukacokat gyúrt a maradék tésztából és berácsozta vele a tetejét.

Hőlégkeverésben 160 fokon sütötte 50 perc alatt ilyen szép színűre. 

Az apukája nagyon örült neki másnap, hogy sütivel vártuk haza.


16 szelettel számolva szeletenként 22 g szénhidrátot tartalmaz (alma 139g, zabpehely 112g, liszt 100g). Persze, a többiek nagyobb szeletet ettek belőle, nekem meg ennyi "jár", ami azért cseppet sem kevés.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

2016. szeptember 25., vasárnap

Almás-túrós sütemény, szinte tészta nélkül

Tovább hangolódunk az őszre, csak ez most nem túl fotogén cucc.

Az uram már egy hete túrós süteményt akart enni. Hát, megcsinálta magának tegnap. Legalábbis szerinte. Ugyanis ma reggel, kávézás közben azt mondta Bálintnak angolul, hogy ő sütötte. Persze, résen voltam, ennyit még én is beszélek "idegen nyelvül", így gyorsan kijavítottam, magyarul. Már tudom, hogy minden hiába, mert ő tényleg azt hiszi, az ő műve ez a sütemény, mert amikor az előbb ideültem megírni a blogbejegyzést, akkor azt mondta: most pedig megkérdezed a cukrászt, hogyan készült? Azt hiszem, nehéz lesz eldönteni, hogy ki csinálta. Ígérem, ez a bejegyzés, mint egy dokumentarista fotó fogja bemutatni a történteket.


Szóval, először is visszatetettem vele az áruházban a túrót, mert mindig morog, hogy a fagyasztóból kellene használni az elfekvő készleteket (az az igazság, hogy túrómániás, szinte minden héten vesz, és nem mindig használjuk el, ezért van belőle a fagyasztóban még mindig...).

Azután elkezdtünk recepteket keresni. Én emlékeztem rá, hogy Bálint egyik gyerekkori szakácskönyvében van egy almás sütemény, amiről azt gondoltam, hogy majd átalakítjuk túróssá, és olyan hozzávalókkal csináljuk, amiket mi szeretnénk használni.  Aztán a könyvből, a felületességünk miatt egy másik almás süti receptjét választottuk ki, már el is kezdtük, mire rájöttem, hogy ennek a tölteléke az alma, nem a tésztában van, mint ahogyan szerettük volna. Ekkor már nem volt más választásunk, a kilakult helyzethez kellett igazodnunk, és igazítani a süteményt.

Mindeközben ő szorgalmasan pucolta az almákat, és kockázgatta is, de nem túl gondosan figyelt az 1cmx1cm-es nagyságra, ezért eléggé rusztikusra sikeredett később a töltelék. A citromlevet én facsartam a vízbe, amibe dobálta az almakockákat.

Aztán az is kiderült, hogy borzasztóan rendetlenek vagyunk. Mindketten úgy tudtuk, hogy van egy egész csomag eritrit a kamrában, ehhez képest 3 bontott dobozt találtunk, amikből alig bírtuk összeönteni a szükséges mennyiséget...

A diót ő darálta, és a kókuszt is ő vette elő a kamrából. Azon együtt vacakoltunk, hogy őrölt zabpehely, vagy szénhidrátcsökkentett liszt kerüljön bele, végül a liszt mellett döntöttünk, közösen.

Én pároltam meg az almát, én vittem ki hűlni a lépcső tetejére, de azután ő keverte bele a túrót, a citromhéjakat, az eritritet és a tejfölt, sőt a tepsibe is ő tette bele addig, amíg egyszerű volt. A tetejét én fejeztem be, a sütőt is én kapcsoltam be, és a tűpróbát is én végeztem. Na, jó, a tésztát is ő keverte ki, de én meg főztem közben, na. Ő pedig a zenét szolgáltatta. Csinibaba mániás, amióta megnézte a filmet az osztályával erkölcstan órán, így a filmzenét hallgattuk, még énekelt és táncolt is egy kicsit nekem, persze előtte ki kellett kapcsolnom Sinatrat, amit épp hallgattam, szerinte az altató zene. Most Django Reinhardt szól, az én kedvemre, ezzel nincs baja, úgy tűnik.
Végül a szeletelést is én csináltam, mert ahhoz meg nincs bátorsága csak vonalzóval.

És akkor, a sütemény, ami persze cukorral és normál liszttel is megcsinálható.



Hozzávalók

A töltelékhez:
  • 50 dkg alma
  • 1 evőkanál + kb. 2 evőkanál eritrit 
  • 1+1 evőkanálnyi citromlé
  • 50 dkg túró
  • 2 evőkanálnyi tejföl
  • 1 zacskó vaníliás pudingpor
  • 1 citrom reszelt héja
  • 10 dkg kandírozott citromhéj (akár mazsola is lehet, vagy vegyesen)
A tésztához:
  • 2 tojás 
  • 150 g eritrit (ha cukrot használsz és te sem szereted túl édesen, akkor 12 dkg is elég)
  • 25 dkg vaj
  • 18 dkg dió
  • 10 dkg kókuszreszelék
  • 22 dkg szénhidrátcsökkentett liszt
  • 1 csomag (15,5 g sütőpor)
  • 2 evőkanálnyi zsemlemorzsa (ez lehetett volna őrölt dió, vagy zabpehely)
 A meghámozott, 1x1 cm-es kockákra vágott (a kockákat citromos vízben gyűjtjük, hogy fehérek maradjanak) almát 1 evőkanálnyi vízzel és 1 evőkanál eritrittel megpároljuk és kihűtjük. Ezután összekeverjük a többi hozzávalóval.

A tésztához a tojásokat az eritrittel és a vajjal kikavarjuk. A diót, a kókuszreszeléket, a lisztet és a sütőport összekeverjük. Ezután a két keveréket elegyítjük. Egy viszonylag lágy tésztát kapunk.

Egy 32X19cm-es, sütőpapírral kibélelt tepsibe simítjuk a kezünkkel tészta kétharmadát, megszórjuk morzsával, és rásimítjuk a tölteléket.

Ezután a tészta maradék részét rátesszük. Mivel ez egy lágy massza, nyújtani nem lehet. Én úgy csináltam, hogy kis darabonként tettem a töltelékre, egymástól viszonylag egyforma távolságra, és egy villa segítségével elegyengettem. Így a rusztikus töltelékre rusztikus fedél került.

160 fokon (hőlégkeverés) 40 percig sült, ekkor már a kötőtű teljesen tisztán jött ki belőle.

Utólag azt mondom, egy kis durvára vágott dió még jó lett volna a tetejére, de így is tökéletes lett. Ha kibírjuk várni, hogy ne essünk neki forrón, akkor másnap reggel tökéletesen szeletelhető.


Azt még hozzáteszem, hogy a mi süteményeink nem túl édesek, ezért pl. a túrókrémet meg kell kóstolni és édesebbre csinálni, ha valaki úgy jobban szereti.







2014. október 19., vasárnap

A legegyszerűbb almatorta, októberi fényben és árnyékban

Ez egy kefires süti, amihez egy bögre a mérce. Gyorsan készül és egyszerűen.

Hozzávalók (egy 24 cm átmérőjű tortaformához):

"Kültakaró"
  • 2 alma (ez a nagyságától függően változhat)
  • 2-3 evőkanálnyi kristálycukor
  • kevés vaj
"Nedves rész"
  • 1 bögre kristálycukor
  • kevés vanília
  • 1 tojás
  • 1 bögre kefir
  • 5 dkg puha vaj (0,5 dl étolaj)
  • ízlés szerinti almához illő fűszerek (mi most kandírozott citromhéjat és kínai ötfűszert használtunk (máskor reszelt citromhéjat, mézeskalács fűszert, de csak fahéjjal is nagyon finom)
"Száraz rész"
  • 2 bögre liszt
  • 6 g sütőpor

A sütőt 225 fokra kapcsoljuk, mire elkészülünk a sütivel, épp forró lesz.

Egy tortaformát egyenletesen kikenjük kevés vajjal, beleszórjuk a kristálycukrot úgy, hogy mindenütt befedje a forma alját és oldalát (mintha kiliszteznénk sütés előtt).

Az almákat kettvágjuk, kiszedjük a magházát és felszeleteljük. Körkörösen kirakjuk vele a tortaforma alját úgy, hogy kissé fedjék egymást a szeletek.

A lisztet és a sütőport összekeverjük.

A nedves részhez valókat elkeverjük úgy, hogy először a puha vajat és a cukrot egy kézi habverővel elegyítjük, hozzáadjuk a tojást, tovább kavarjuk, aztán a kefirt és a fűszereket is beleöntjük, azzal is elegyítjük. (Ha olajjal készül, akkor azt a végén csurgassük bele.)

A kefires masszába keverjük a sütőporos lisztet. Nem kell nagyon finomra keverni, csak úgy tessék-lássék módon is elég.

A masszát ráöntjük a felszeletelt almákra. Én úgy szoktam eligazítani, hogy a közepe homorú legyen, így a sülés közbeni megemelkedéstől függetlenül egyenes marad majd a teteje, ami esetünkben a süti alja lesz, ezért praktikus, ha stabilan felfekszik a sütistálra.
Betesszük a forró sütőbe és 5 percig sütjük, azután levesszük kb. 160 fokra és még úgy 20 perc, amíg sikeres lesz a tűpróba.

Ha megsült, kiborítjuk egy süteményes tálra, és szagolgatjuk.

Én régebben azt gondoltam, majd karamellizálódik a cukor sülés közben, de erről már letettem. Így is szép és nagyon finom. Tejszínhab, vaníliakrém, esetleg fagyi, bármi jó hozzá, amivel szívesen esszük. Nálunk ma vanília ízű puding volt.