Kókuszos-meggyes pite

ELÖLJÁRÓBAN ANNYIT: EZ EGY BAROMIRA EGYSZERŰ SÜTEMÉNY...  A hozzávalókat összekevered, egy kikent formába beleöntöd és már sütheted is.

Ahogyan én csináltam, cukorbEtegek is ehetik, de ha te ehetsz "rendeset", akkor  a fekete színnel írt hozzávalókat használd a kék színnel írtak helyett. A cukorbetegek, IR-esek figyeljenek rá, hogy amit kék színnel írtam, nem cserélhetik le a fekete színnel írt hozzávalókra.

Mielőtt leírom, hogy hogyan csináltam, elmondom, hogy az uram már megette ezt a nagy szeletet, ami a kép jobb oldalán van, és az előbb hallom a kést "kopogni" az üvegtálon. Kérdezem: te mit csinálsz? Válaszol: kipróbálom, olyan finom-e még, mint az előbb volt.

Egy 29 cm átmérőjű, 4 cm magas piteformát használtam.

Hozzávalók, a tésztához:

• 6 dl "csillagtej" (ez lassú felszívódású cucc, tejszín és víz keveréke, csodatalálmány, kattints a pirosra, ha látni akarod az eredetét), DE HASZNÁLJ NYUGODTAN TEJET, HA TEHETED
• 6 db tojás
• 2,5 dkg negyedannyi édesítőszer, DE HASZNÁLJ 10 dkg CUKROT, HA  TEHETED
• 20 dkg kókuszreszelék
• 5 dkg darált mandula, vagy dió, vagy kókusz, vagy liszt
• 7 dkg teljeskiőrlésű liszt, DE HASZNÁLHATSZ HELYETTE FINOMLISZTET, HA TEHETED
• 3 dkg finomliszt
• kevés reszelt citromhéj
• vanília(őrlemény), DE  HASZNÁLHATSZ EGY ZACSKÓ VANÍLIÁS CUKROT IS, HA TEHETED
• 1 evőkanálnyi olvasztott vaj (OLYAN ZSIRADÉK, AMIT SZERETSZ HASZNÁLNI) + egy kevés a sütőedény kikenéséhez

a tetejére: gyümölcs (én 50 dkg fagyasztott, kiolvasztott meggyet tettem rá)

A sütőt 200 fokra előmelegítettem (hőlégkeverés).

A tészta hozzávalóit összeturmixoltam (persze, kézzel is összekeverhető, a lényeg, hogy homogén legyen). Ez így egy palacsintatészta jellegű, híg massza lesz, amit a vajjal kikent formába öntünk és beletesszük a forró sütőbe. 5 percig sütjük, ez alatt az idő alatt bebőrösödik a massza teteje. 

Óvatosan kivesszük a sütőből vigyázzunk, ki ne löttyenjen. Rászórjuk a gyümölcsöt és visszatesszük a sütőbe. Ezzel egyidejűleg a hőmérsékletet 170 fokra mérsékeljük.

Kb. 35 perc alatt sül meg, de tűpróba mindenképp szükséges.

Muszáj kivárnom a holnap délelőttöt, addig csak szagolom...

Diós, kókuszos, kakaós és üreges

Amikor egy sütemény már másodszor sem sikerül, kovácsolj előnyt a hátrányból és töltsd meg a keletkezett üreget, ezzel ünnepivé varázsolhatod.

Hozzávalók:

"száraz anyagok":

• 6 evőkanál kókuszreszelék
• 5 evőkanál darált dió
• 1 púpozott és 1 lapos evőkanál kakaó
• 2,5 teáskanál sütőpor
• 1/2 teáskanál szódabikarbóna
• 1 evőkanálnyi negyedannyi édesítőszer (ez 4 evőkanál porcukornak felel meg) 
• kevés vanília

"nedves anyagok":

• 2 evőkanál olívaolaj
• 6 púpozott evőkanál almapüré (aprítógéppel, vagy a "kisbabás" almareszelővel gyártott)
• 3 evőkanál zabpehelypép (ami a masinás tejcsináláskor megmarad, de lehet helyette simán beáztatott zabpehely, vagy 2 tojás)
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 evőkanál útifűmaghéj (amit 3 evőkanál vízben áztattam előtte (ehelyett is jó 1 tojás), 
• 3-4 evőkanálnyi zabtejet (ehelyett használj nyugodtan tejet, ha nem vagy vegán)

az üregbe almalekvár (vagy bármi, amit szívesen belepakolsz), a tetejére pirított dió, mogyoró, mandula, én a múltkor diót, most mandulát használtam, késsel felaprítva

Ahogyan készült:

A száraz anyagokat összekevertem, hozzáadtam a nedves anyagokat és az adagoló evőkanállal jól elegyítettem, majd egy gyümölcskenyérformába belesimítottam, és 175 fokon 15 percig, azt követően 120 fokon még 10 percig sütöttem (tűpróba).

Aztán feldühödtem, hogy most is beesett a közepe. Mérgemben kitaláltam, hogy egy kicsi üveg almalekvárt (amit én csináltam) belepakolok az üregbe, és megszórom pirított mandula vagdalékkal.

Most meg csak reménykedem, hogy legközelebb is beesik a közepe! :D

Szigorúan csak 18 éven felülieknek!

A 26. Blogkóstoló nagy fejtörést okozott számomra. Nagy örömmmel olvastam, hogy a teller-cake blogról kóstolok ezúttal, de abban a szent pillanatban iszonyúan kétségbe is estem. Nézzétek meg ezt, vagy ezt a bejegyzést... Nagyon örülnének a fiaim egy R2D2 tortának, vagy egy Yoda mester tortának, de praktikus közhellyel élve: ezekhez újra kellene születnem.

Aztán, a legnagyobb örömömre megtaláltam ezt a receptet, ami az olyan született kétbalkezeseknek való, mint én vagyok.

Találtam a kamrában fél liter vodkát, gyorsan átszámoltam a mennyiségeket erre vonatkoztatva (nagy izgalomban, mert hát néha még mindig előfordul, hogy matematikaérettségizem (rém)álmomban), és máris kevertem, főztem, meg aztán üvegeket kerestettem az urammal, hogy legyen miben tárolni az elkészült likőrt.

Azt már most látjuk, hogy az üvegek nem sokáig lesznek foglaltak, mert ez a kókuszlikőr nagyon finom, és tényleg nagyon ízlik mindenkinek. Azt is megkockáztatom, hogy holnap reggel még a kávénkba is kerül belőle.  

Az egyszerűség kedvéért (meg azért, mert elszórtam valahová a számolós cetlimet) a Zsuzsa által leírt mennyiségeket írom ide, ami kisebb adag, mint amit én csináltam.

A kókuszlikőr hozzávalói:

• 20dkg kókuszreszelék
• 1liter tej
• 25dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 3dl alkohol (nálam vodka)

Pont úgy is csináltam, mint ahogyan Zsuzsa:

Az alkohol kivételével mindent egy edénybe mértem és 20 percig, lassú tűzön főztem. Miután kihűlt, egy napra hűtőszekrénybe tettem a keveréket. Ezután üvegbe szűrtem úgy, hogy jól kinyomkodtam a kókuszt. Hozzáadtam az alkoholt, összeráztam és még egy napig hagytam, hogy az ízek összeérjenek.

Picit azért részletesebben: mivel a kamrában nyitott ablak mellett jó hideg volt, én ott tartottam a cuccot egy fazékban 1 napon át.

A szűrés úgy történt, hogy egy sűrű szövésű fémszűrőbe tettem egy konyhai műveletekre használt pelenkát, és azon keresztül nyomkodtuk ki, leginkább az uram, mert neki jó erős keze van. 

Miután leszűrtük, üvegekbe töltöttem, és beraktuk a hűtőszekrénybe. A szűréskor megijedtem, mert hígnak tűnt, de amikor tegnap megkóstoltuk (ez kb. 3 napnyi állást követően volt), megállapítottuk, hogy olyan krémes az állaga, amilyenre vágytunk. Némi kókuszzsír (és gondolom tejzsír) kiült a tetejére, de leküzdöttük a problémát, mert egy kannába átöntöttük az egészet, és egy botmixerrel alaposan átdolgoztuk. (Nem, nem fejedelmi többest használtam, én voltam az ötletelő, az uram meg a kivitelező, ezért közös munkaként tartom számon.)

Ebben a pillanatban olyan színű, ízű, állagú likőr, amilyet jövő karácsonykor jó szívvel ajándékozunk bárkinek.

Pár perces kókuszos

Összekavar, megsüt. Egy tál, egy evőkanál, egy elektromos habverőgép, és egy  fakanál, pár perc keverés, kiadagolás, és már sül is. 

Hozzávalók:

• 8 db tojás szétválasztva
• 8 evőkanál liszt
• 0,5 mokkáskanál sütőpor
• 8 evőkanál kristálycukor
• 35 dkg kókuszreszelék (nem mértem ki pontosan, szemre szórtam bele)

Előmelegítettem a sütőt 190 fokra.

Egy tálban a tojásfehérjét felhabosítottam, a cukorral fényesre kevertem, egyenként (vagy ahogy a müzlistálból belepotyogott, esetleg kettő egyszerre) belekevertem a tojássárgákat, kb. 3 dagban beleszórtam a sütőporral elkevert lisztet. Mindeddig be volt kapcsolva az elektromos habverő. 

Amikor elkeveredett a liszt a masszában, a habverőt egy lyukas fakanálra cseréltem, és azzal belekevertem a kókuszt is.

Egy evőkanállal halmokat raktam a sütőpapírral  kibélelt tepsikbe, 48 szabálytalan kicsi kupac lett.

9 perc alatt sült rózsaszínűre.

Kókuszos, citromos kölesgolyó

Amikor a kölespudingot csináltam, megfogalmazódott bennem a kókuszos golyó gondolata.  Ma végre el is készült, így

• ehetett belőle Viola barátnője, aki diabéteszes,
• ehetett belőle Anti, aki gluténérzékeny,
• ehetett belőle Viola, aki lefutotta ma a Vivicittá félmaratont,
• ehettünk belőle mi a többiek, akiknek semmi apropó nem szolgált, csak a degeszreevési hajlandóságunk volt óriási.

Nagyon jó lett. Üde, könnyű, már-már az a képzete támad az eszegetőnek, hogy túrós édességet eszik.

 

FONTOS: a kölesnek nagyon magas a szaponintartalma, ami jellegzetes ízt ad neki, ezért sokan nem szeretik. A "szappanos" íztől úgy tudod megszabadítani, hogy alaposan megmosod, Én beleteszem egy szűrőbe, folyatok rá vizet és közben folyamatosan kavargatom a kezemmel, Mire a víz újra teljesen színtelen és átlátszó lesz, a szappanos íz is elmúlik. 

Az eredeti recept, ahogyan először készült (azóta már nem teljesen így csinálom, olvasd a piros betűs részt):

1,5 pohár kölest kétszeres mennyiségű vízben vaníliával megfőztem. Tettem hozzá kb. másfél evőkanálnyi cukornak megfelelő mennyiségű édesítőszert, 1 citrom lereszelt héját, vaníliát, és 4-5 dkg-nyi kókuszreszeléket. Mire teljesen kihűlt, keményebb lett annál, amit én megfelelőnek gondolok a kókuszgolyó állagának, ezért kevés vizet kevertem közé, és még egy kis édesítőt tettem hozzá. Vizes kézzel kigombócoztam, és kókuszreszelékbe hempergettem.  
Nagyon könnyed, és üde desszert. A hígítás miatt azt gondolom, hogy legközelebb 1:3 lesz a köles és a víz aránya. Nem is tudom, miért nem így csináltam, mert ha "körözött" készül belőle, akkor is mindig ezt tartom.

Amit azóta változtattam:

A háromszoros mennyiségű folyadék vált be. Ha "normál" kókusztejjel csinálom, akkor a kölesmennyiség háromszorosát használom. Ha fémdobozos, zsíros kókusztejet használok, azt kétszeresére hígítom,  és abból mérem ki a kölesmennyiség háromszorosát. Tehát megfőzöm a kölest a folyadékban, a végén hozzáteszem az édesítőszert (használhatsz cukrot is, ha neked nem kell helyettesítened), és a kókuszt, meg a reszelt citromhéjat (kezeletlen héjút, vagy biot használok), és citromlevet is nyomojók bele.  Alaposan összekeverem (megkóstolom, ha kell, utánaízesítem. Addig hagyom állni, amíg a kezem már elbírja a hőt, akkor kigombócozom és kókuszba hempergetem. Ha van pirított mandula, akkor az nagyon finom a közepébe.

Az utóbbi időben 2 dologra szoktam még rá: szárított citromhéjat megőrlök, és azt is teszek bele, illetve a forgatáskor a kókuszreszelék közé teszek őrölt liofilizált epret. Ettől szép rózsaszínű lesz a külseje.

A mandulát pirítása: vagy serpenyőben, folyamatos kevergetés mellet pirítotm meg (olyankor, ha eléggé megpirult, azonnal kiöntöm egy tányérra, hogy a serpenyő hője ne piríthassa tovább), vagy forrólevegós sütőben, 160 fokon 10 percig pirítom úgy, hogy félidőben átkavarom.

Fontos, hogy nem szentírás a hozzávalók mennyisége, kóstold meg, és addig alakítsd az ízét és az állagát, amíg a számodra megfelelő lesz.

Nem maradhatnak el a Violáról ma készült képek. A 143 cm-es, 39-40 kg-os "kicsilány" a 2773 női indulóból az 1377. lett, egy laza, jókedvű futással. 

rajtra várva

legyőzte a gravitációt

a pulóver nehezebb ügy volt, mint előtte a 21 km :D

Ééééés, ha legörgettél a végére, megláthatod az epreset is.

Ősz lévén, feketeribizli helyett csokival

Nagyon ritkán sütök krémes süteményt, de egy ideje valahogy azon járt az eszem. A múlt vasárnapra terveztem a 19. blogkóstolóban  kiválasztott sajtosrúd sütését, de a krémes süteményre való vágyakozásom felülírta ezt. Emlékeztem, hogy olvasgatás közben találtam egy nyári krémes sütit, a nekem kisorsolt  

Vöröskaktusz blogon 

ezért újra nekiveselkedtem a böngészésnek, hogy megtaláljam azt. Persze, nem esett nehezemre a kutakodás, hiszen jobbnál jobb receptek vannak ott. Meg is találtam a 

kókuszos krémes feketeribizlivel

receptet, és most, hogy másodszor olvastam, rádöbbentem, a tésztája hasonlít a mi családunk

 "habcsókmuffinjához"

ami gyakran készül liszt helyett kókusszal. Kitaláltam, hogy ősz lévén, csokis lesz, aztán majd jövőre kipróbáljuk feketeribizlivel is.

Ilyen lett. Szép és finom, csak a képek lettek nem szépek, valamint el is rontottam egy kicsit. Egyrészt nem lett a teteje olyan "habos-krémes", mint a Bogié. Lehet, porcukrot kellene használni? Kérlek, Bogi, ha olvasod esetleg, akkor segíts, mit csináltam rosszul! Másrészt a tepsiből  a tésztát a sütőpapírt megfogva emeltem ki a tepsiből, majd mire kihűlt, teljesen elfelejtettem, hogy nem húztam azt le róla, így a szeletelésnél a könnyű "habtészta" mindig megsérült. Azt mondta az én uram, hogy az a szép benne, hogy ilyen marcangolós. Úgyhogy jókedvvel és jóízűen eszegettük, most pedig várjuk a nyarat.

Hozzávalók: 

(én most gluténmentes liszttel sütöttem, hogy Anti is ehessen belőle, de a receptben ezt csak lisztként szerepeltetem)

A tésztához

• 7 tojásfehérje 
• 20 dkg cukor 
• 20 dkg kókuszreszelék 
• 6 evőkanál liszt
• egy marék apróra vagdalt étcsokoládé  (én most "olyan" kicsi pöttyöket használtam, nem tudom mi a pontos neve)

A krémhez:

• 7 tojássárga 
• 25 dkg cukor 
• 25 dkg vaj

A tetejére :

• kb. 5 dkg felolvasztott étcsoki.

Elkészítés (Bogitól másoltam, csak a csokizással pótoltam ki):

1. A fehérjét elkezdjük felverni, majd félidőnél, mikor már megemelkedett, de még nem kemény, hozzáadjuk a cukrot, és fényes habot keverünk belőle. Spaktulával belekeverjük a lisztet és a kókuszt, az összetört csokoládét, majd sütőpapírral bélelt tepsiben 170°-on körülbelül 20 percig sütjük.
2. A tojássárgát vízgőz fölött a cukorral világosra keverjük, és addig verjük, míg nagyon sűrű lesz. Ez körülbelül 15-20 perc. Hűlni hagyjuk, majd langyosan belekeverjük a vajat. A kihűlt tésztára simítjuk a krémet, tetszés szerint hullámokat rajzolunk bele, majd kihűtjük.
3. Az összetört csokoládét gőz fölött, kb. félig felolvasztjuk, a gőzről levéve addig kevergetjük, amíg homogénné nem válik. Így nem túl forró, ezért máris beletölthetjük egy kis nylonzacskóba, aminek kivágjuk az egyik csücskét, és azon keresztül a süteményre csurgatjuk a csokit. Mivel a süti hideg, a vékony csokoládécsíkok azonnal rádermednek.

Anya tortája

A kép nem lett jó, és a tésztát is tökéletesíteni kell, mert túl sok lett, és nem elég rugalmas. Legközelebb ennek az adagnak a kétharmadát kell elkészítenem, hogy tökéletes legyen, mert akkor nem "húzza" el a súlya, pontosabban nem nyomja el a tölteléket.

Úgy kezdődött, hogy megláttam Hankka csokitortáját, és tudtam, ez lesz az anya 70. szülinapi tortája, de hogy Antinak is jó legyen, liszt nélkül. Mivel  sokan vagyunk, azt gondoltam, dupla adagot csinálok. Sok lett a formához képest, láttam, nem fér el a tetején a krém. Akkor kitaláltam, hogy nyers krém lesz, tojás helyett vanília pudinggal. Reggel kiderült, hogy csak csokipuding van itthon. Így hát ilyen lett, amilyen. Hihetetlenül finom. Ananászpürével ettük.

Hozzávalók

A tortalaphoz:

• 20 dkg étcsokoládé (nálam 64 %-os)
• 20 dkg vaj
• 6 evőkanál keserű kakaópor
• 6 tojás
• 30 dkg nyírfacukor
• 1 csomag sütőpor
• 15 dkg őrölt zabpehely
• 7,5 dkg darált dió
• 7, 5 dkg őrölt kókusz.

A vaj mennyiségét azért nem dupláztam meg a Hankkáéhoz képest, mert úgy gondoltam, a darált dió és az őrölt kókusz elég zsíros. Utólag azt gondolom, 30 dkg vaj jobb lett volna, bár így is nagyon-nagyon finom lett.

A csokit és a vajat óvatosan megolvasztottam, kitettem hűlni.

A cukrot a tojásokkal krémesre, habosra kevertem.

A lisztféleségeket elkevertem a sütőporral.

A kissé kihűlt csokimasszát és a cukros tojást összekevertem és egy kézi habverővel közé vegyítettem a lisztes keveréket.

Sütőpapírral bélelt formában 175 fokon kb. 1 órán át (tűpróba) sütöttem, és éjaszakára bekerült a kamrába.

A krém

Miután kihevertem a sokkhatást, ami a miatt ért, hogy nincs itthon vanília ízű pudingpor és elhatároztam, hogy nem csinálok keményítőből, hanem csokis lesz, hamar elkészült.

• 1 zacskó csokoládás pudingpor
• 2 evőkanál sötét kakaópor
• 4 evőkanál nyírfacukor
• 3 dl tej
• 50 dkg mascarpone
• 2 dl tejszín
• 10 dkgnyi kókuszreszelék 
• 2 evőkanál rum

A porból, a cukorból és a tejből sűrű pudingot főztem, kihűtöttem, és azután elkevertem a többi hozzávalóval úgy, hogy először a tejszínből habot vertem, azt összekevertem a pudinggal, és hozzáadtam a sajtkrémet, kókuszt, rumot.

Az uram szokásosan kettévágta a tortalapot, én beleszerencsétlenkedtem a krémet, be is kentem, majd a kilyukasztott sarkú zacskóból rászórtam volna a peremére szép vékony csíkban a tortadarát, de akkor az uram nekiment az asztalnak, így kiömlött a zacskóból a dara és itt-ott az oldalára is szóródott, meg a sávot is meg kellett szélesítenem. Mikor ezt is kiküszködtem, cukorgyöngyöt szórtam a közepére, a tortadarasávon belülre.

A gyertya elfújásakor anya hangosan kimondta a kívánságát, de azért remélem, ettől még mindnyájan nagyon boldogok leszünk. Ő meg még nagyon sokáig téveszti el a gyertyaelfújást...

Természetesen lefényképeztük ma, de a kép sötét lett, ami a torta szeleteléséről készült. Inkább azt a két képet teszem ide, amik nekem a kedvenceim róla. Ő a fehér inges lány a munkagépen és gyönyörű, a kapuban beszélgetősön pedig szeretem ahogy rám és az öcsémre tekint.

...Rajta aranyszínű morzsa...

Mégsem szilvásgombóc. Kókuszos süti. Mézzel, barnacukorral.


(Majdnem lemaradtam a SAD 23. fordulójáról, pedig imádjuk a kókuszt. Egyszerűen elfelejtettem, csak a múlt héten jutott eszembe, hogy megnéztem a kiírást, és azután valahogy nem gondoltam rá, nem is emlékeztem a határidőre.)

Szóval, kókuszos süti, amiben nincs fehérliszt és fehércukor, nem túl édes, viszont nagyon finom. Az eredeti receptet egy Édességek című szakácskönyvben találtam, de persze nem nyughatok...

Amiből készült:

(DE: készülhet fehér lisztből, fehér cukorból, margarinból, az itt leírtak senkit ne ijesszenek el! Az eredeti tésztarecept ráadásul 40 dkg lisztet tartalmaz, nincs benne őrült kókusz és darált dió, és kézzel gyúrják.)

A tészta:

• 30 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt
• 5 dkg őrölt kókusz
• 5 dkg darált dió
• 2 teáskanál sütőpor
• fél citrom reszelt héja
• 20 dkg kókuszzsír
• 10 dkg méz
• 2 tojás

 A teteje:

• 25 dkg-nyi lekvár (én az uram főzte bodzabogyó lekvárt használtam)
• 4 tojás
• 25 dkg kókuszreszelék
• 4 evőkanálnyi nádmelaszos barnacukor
• pici tej

Előrebocsátom, hogy macerásnak tűnik, de nem az. Hamar elkészül.

A tésztáhozvalókat aprítógépben összekevertem, kitettem a konyhapultra, alaposan átgyúrtam, hengerré formáztam és félretettem.

Egy serpenyőben a kókuszt halvány színűre pirítottam, majd annyi ideig hűlt, amíg a tészta bekerült a tepsibe.

A sütőt bekapcsoltam 200 fokra.

A tésztahengert kettévágtam. A kétharmadát beletettem egy 17X25 cm-es tepsibe, ami önmagában jól hangzana, könnyűnek tűnne, de ne felejtsük el, hogy ez nem egy finomlisztből készült masszív tészta, nagyobb óvatosságot igényel, de azért nem kell ám megijedni tőle! Ráadásul a tepsiben kézzel kiigazítható.

Szóval, úgy történt, hogy alaposan meglisztezve nyújtottam, majd amikor már úgy éreztem, hogy nincs biztonságban az épsége, én megemeltem, az uram meg  alátette a sütőpapírt, és azon nyújtottam tovább, úgy kb. 3-4 mm vastagságúra, majd papírostól került a tepsibe.

A tésztalapot megkentem lekvárral.

Az egyharmad tésztahengert kinyújtottam olyan szélesre, mint a tepsi (17 cm), és 5 egyforma széles csíkot vágtam belőle (ezek kb. 4 cm szélesek), amiket egyenletes távolságra fektettem egymástól a lekvározott felületen. 

A langyosra hűlt pirított kókuszba belekevertem a barnacukrot, összekevertem a tojásokkal, és a kapott morzsát elnegyedeltem, majd behalmoztam a tésztaközökbe a lekvárcsíkok tetejére. Egy ecsettel szépen lesepregettem a tésztasávokat az elszóródott kókuszmorzsától, azután megkentem  tejjel.

10 perc alatt aranyszínűre sült.

 

A tésztacsíkokat hosszában kettévágtam, majd átlóban szeleteltem. Nem vártam eleget a szeleteléssel, és ez bizony meglátszott az éleken és a sarkakon. Kicsit ropogott a tészta, így el-elpattant belőle egy-egy morzsa.

A délután szeleteltek már szebbek voltak, de nem volt gusztusom újabb képeket csinálni.

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY: a morzsa "dizájnelem", nem szóródik szét a süti!