Hummusz

Elöljáróban annyit: ez a mienk... Hogy klasszik, vagy sem, számunkra mindegy... Most épp ilyen, máskor más. Már befejezük a reggelizést, amikor eszembe jutott, hogy egy kis füstölt paprika jó lett volna rá, de most így alakult és finom volt, ahogyan máskor a másmilyen is finom.

 Egy turmixgépbe beleöntöttem egy doboz csicseriborsó konzervet (a levét is), szórtam bele őrölt római köményt, pirítorr szezámmagot - aminek a mennyiségével jól lehet játszani, a textúra és az íz kialakításában is -, pár cikk fokhagymát, nyomtam bele egy kis citromlevet, egy löttyintés extraszűz olívaolajat.
Összeturmixoltam, kiöntöttem egy tálkába, csurgattam rá még egy kis olívaolajat, szórtam rá pirított szemámmagot, és fekete szezámmagot is. 

Csíkozott sárgarépával és zellerszárral ettük, ki pirítóskenyérrel, ki nem pirítóskenyérrel és zöldteát ittunk hozzá.

Csicseriborsó, zellerszár és sárgarépa

 Szomorú hétfő reggelen tökéletes napfényhelyettestő. Ráadásul finom is.

A címben felsoroltak kaptak egy kis mustáros majonézfürdőt pici fehérbors szórással és tegnap óta a hűtőszekrényben pihentek, mára pedig nagyon finom egységgé kovácsolódtak.

Hozzávalók:

• 3 evőkanálnyi majonéz (vegán, cukormentes)
• 1 evőkanálnyi mustár
• kevés fehérbors
• só
• 10 dkg főtt csicseriborsó
• 3 zellerszár feldarabolva
• 1 sárgarépa finomra reszelve

Egy tálban összekevertem a majonézt, a mustárt, a borsot és a sót. Beleszórtam a lecsölögtetett csicseriborsót és egy krumplinyumóval - olyan tessék-lássék módon, hogy még egész szemek is maradjanak - összenyomogattam. Rászórtam a zellert és a répát, majd jól összekevertem, majd egy zárt üvegedényben betettem a hűtőszekrénybe, ma reggel meg egy részét kenyérre kentem, egy részét retekszeletekkel tunkoltam.
A maradék holnap reggel még nagyon finom lesz.

Spenótos csicseriborsókrém

Igen, túlságosan sósak, mindenféle adalékanyagokkal telik a boltban  készen vett szendvicsfeltétek. Éppen ezért mi nagyon sok olyat eszünk, amit magunk csinálunk a megvásárolt alapanyagokból.

Igen, erre lehet az a válasz, hogy macerás.

Igen, én erre azt válaszolom, hogy nem feltétlenül. Ebben a szendvicskrémben a pirított szezámmag a legmacerásabb, de azt úgy szoktam, hogy néhány perc alatt pirítok egy jó nagy adagot (egy tapadásmentes serpenyőben addig kavargatom, míg illatos és sötét(ebb) színű lesz, majd kiöntöm egy edénybe kihűlni) és hónapokig eláll egy zárt üvegben a hűtőszekrényben.

Tehát:

• 2 evőkanálnyi zsiradék (most olívaolajat használtam, de napraforgóból készült is jó)
• egy jó nagy maréknyi spenótlevél
• só
• kevés zúzott fokhagyma
• kb. 20 dkg-nyi főtt csicseriborsó
• őrölt bors
• 1-1,5 evőkanályi pirított szezámmag

A zsiradékot megmelegítem, ráteszem a spenótot a sót és a fokhagymát, és összepárolom.

Amíg párolódik a spenót, az összes többi hozzávalót beleteszem egy turmixgépbe, majd ráteszem a spenótot is, és addig forgatom, hogy a spenót már krémes legyen, de a csicseriborsóból még legyenek egész szemek is.

Megkóstolom, ha kell, utánaízesítem.

Igen, ha felhígítod és tovább fűszerezed, nagyon finom krémleves lesz belőle.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Zellerkrémes paradicsomleves

Ha nagyon finomat akarsz enni, csináld meg! Nem értem, eddig miért nem jutott eszembe, hogy a paradicsomlevesben főtt zellert elturmixoljuk a levessel és úgy együk, hiszen a zellerkrémleves is finom, a paradicsomleves is finom, ez utóbbiban pedig mindig fő egy kisebb, vagy nagyobb zellerdarab.

Azt azért tudni kell, hogy nálunk a paradicsomleves soha nem édes, hanem fűszeres-savanykás. Így arról nem tudok nyilatkozni, hogy az édes paradicsomleves finom-e így, egy próbát esetleg megérhet.

Arra már nagyon régen rájöttem, hogy a paradicsomleves attól lesz "menzás", hogy nem egy hipp-hopp elkészülő levesként tartjuk számon és ennek megfelelően nem épp, hogy csak összefőzzük. Bizony ezt annak rendje és módja szerint lassú forralással kell főzni, időt adni arra, hogy kiteljesedjenek az ízek. Azt is hozzá kell tennem, hogy a mi háztartásunkban többféle paradicsomleves is létezik (pl. reszelt leveszöldségeket főzünk bele, vagy ilyen, amit itt már egyszer megmutattam, vagy olyan, amit a hangulatom épp diktál), és most bővült a "repertoár".

Tehát, a hozzávalók:

• 2 evőkanálnyi "főzős" olívaolaj (nem extraszűz)
• 1 dkg (barnarizs)liszt (olyan, amilyet te használsz)
• 1,5 liter paradicsomlé
• szurokfű (oregano)
• bazsalikom
• bors (én frissen őrölöm)
• 2 cikk zúzott fokhagyma
• só
• 15 dkg-nyi zeller nagyobb darabokra vágva
• 10 kg-nyi szárzeller, szeletekre vágva, ha vannak levelei, azok felaprítva

A felforrósított olívaolajra szórtam a lisztet, a fűszereket, felöntöttem a paradicsomlével és annyi vízzel, amennyivel kiöblítettem a dobozokat (kb. fél liter), sóztam, majd beletettem a zellert és szép lassan forraltam. Kicsit később beletettem a szárdarabokat is.

Amikor a zellergumó darabok megpuhultak, egy kevés levessel (figyelve, hogy szárzeller ne kerüljön bele, hogy ne "zöldíthesse" a levest) elturmixoltam, majd visszaöntöttem.
Ekkor tettem még bele a fűszerekből egy keveset, hogy frissüljön a kifőtt íz, ezzel a leves el is készült.

Betét lehet bele mármi, amit szoktunk paradicsomlevesbe tenni, én ezúttal csicseriborsó "krutont" gyártottam.
1 doboz csicseriborsót lecsöpögtettem, minimális olajjal, bazsalikommal és szurokfűvel elkevertem, majd 200 fokos hőlégkeverésben 20 perc alatt megsütöttem. Ez épp annyi idő és hőmérséklet, hogy kívülről rpog, belül még puha.  

Amiatt előre szólok, hogy ez a pirított csicseriborsó addikciót okoz, ráadásul nálunk családi perpatvar is keletkezett miatta. 😍😍😍 "Ezek" a népek (Viola és az apukája), amíg megterítettek az ebédhez, folyamatosan ették (zabálták...) az üvegtálkából, így nekem karhatalmi szerepkörbe kellett helyeznem magam, hogy jusson a levesbe is.

háziasszonyként nem mindig figyelek a komponálásra, most is utólag látom, hogy a poár idétlen helyen van... 

a csicseriborsó 

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

A rántotta, ami sose látott tojást

Úgy érzem, egyre ügyesebb vagyok a  csicseriborsóliszt-rántotta sütésében.
Erre már azt is ki merem mondani, hogy majdnem tökéletes. A célközönség legalábbis tökéletesnek nevezte.

Hozzávalók (ketten ették ezt az adagot)

az alap:

• 8 dkg (fél bögre) csicseriborsó liszt
• 1 bögre víz
• 2-3 evőkanálnyi sörélesztő pehely (a liszt mennyiségének a feléig elmehetsz)
• kevés fekete só (nem fontos, csak abban az esetben, ha szeretnéd, hogy tojásos íze legyen)
• egy nagyobb csipet só (amilyet használsz)
• kevés kurkuma (a színe miatt)
• kevés zsiradék

a turbó:

• egy kis fej vöröshagyma finomra aprítva
• 2-3 szeletolívaíolajban eltett aszalt paradicsom és az olaj, ami kijön vele az üvegből
• pár szelet gomba (ez most konzev csiperke volt)
• kevés (frissen) őrölt bors

Ahogyan csináltam:

Először a lisztet, a vizet a fekete sót, a kurkumát és a sörélesztőpelyhet kevertem össze.

Nagyon apróra kockáztam a hagymát és egy tapadásgátlóval bevont serpenyőben, a felforrósított olajokon párolni kezdtem, sóval, hogy a nedvességtartalma kioldódjon és ne piruljon azonnal. Rátettem gombát (ha nyerset használsz, hagyd egy kicsit párolódni), a felkockázott paradicsomot, jól átforrósítottam, borsoztam, és ráöntöttem a lisztes keveréket.

Pár másodpercig erős lángon hagytam, aztán takarékra vettem. Ahol szilárdulni kezdett a széle, alányúltam, és átfordítottam azt a részt, aminek már az alja pirult volt. Ezt mindaddig ismételgettem, amíg az egészet át nem fordítgattam, így nagyon szép színhatást értem el, valamint a puha és a pirult részek szépen váltogatták egymást.
FONTOS: nem szabad kiszárítani (csak, ha úgy szereted), változatos az íze és rusztikus a kinézete, ha ezek a puha és pirult ízek és kinézetek váltakoznak.

Sok-sok zöldség volt hozzá.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Csicseriborsó-krumpli "egytál"

Ez a kép még januárban készült, de mindig elfelejtem leírni az ételt. A legfinomabb (vegán) étel, amit valaha ettem, azt hiszem. A krumpli fűszeres kérge ropogós ls hihetetlenül finom, a pirult csicseriborsó ropogós és hihetetlenül finom, a pirult dió ropog és hihetetlenül finom, a vörösáfonya édeskésen savanykás és hihetetlenül finom. Teljesértékű fehérjévé komplettálódik, ha egy kis rizst is eszünk hozzá.

Hozzávalók (kb. 4 adagnyi): 

• 2 evőkanálnyi  olaj
• 1 kávéskanálnyi római kömény
• 1-2 kávéskanálnyi tikka masala
• só
• 1 doboz alaposan lecsöpögtetett csicseriborsó (és egy kicsi a levéből)
• 4-5 szem krumpli
• fél marék dió
• 1 zacskó aszalt vörösáfonya (mazsola is jó, de áfonyával finomabb)

Olajban római köményt pirítottam, tikka masalát tettem bele, sóztam, beleöntöttem egy doboz lecsöpögtetett csicseriborsó konzervet, és a felkockázott krumplikat, pirítottam, azután minimális konzervlével pároltam, aztán dió és vörösáfonya került bele, végül még megpirítottam egy kicsit.

Érdemes belevágni a számunkra idegen ízvilágú és látványú ételek kipróbálásába, csak azért nem érdemes elkerülni, mert szokatlan (nagymamám 80 éves elmúlott, amikor először kóstolt indiai ételt, szkeptikus is volt a tekintete, amikor látta, hogy csirkét, kókuszt és paradicsomot főzök össze, de aztán megkóstolta és szerette). Ez az étel időspórolós (kb. 30 perc alatt elkészül), nagyon laktató, nagyon illatos, nagyon finom, és arra kényszerít, hogy akkor is eszegessed, ha nem vagy éhes...

A bundáskenyér, ami sose látott tojást

Lőrinc egyik kevenc reggelije a bundáskenyér, ezért azt csináltunk ma neki Arankával. Csupa szeretetből. Szerintünk. Szerinte meg nem, ezért megmakacsolta magát, és nem volt hajlandó enni belőle... Csak azért, mert szerinte nem szeretetből csináltuk, mivel én morogtam vele előtte, meg közben is. Próbáltam küzdeni, és megszereztem a pirítósát, de elveszítettem a küzdelmet, mert továbbra sem volt hajlandó enni belőle, így visszakerült a tányérjára a pirítós. Végső soron mi jól jártunk, mert 2 szelettel többet ehettünk, és még a délelőtt hazaérő Bálintnak is jutott belőle, akinek persze ízlett (Mondjuk, neki mi nem ízlik...)
Nos, perpatvar ide, vagy oda, azon kívül, hogy nagyon finom ez a vegán bundáskenyér, mint fehérje is teljes értékű, a hüvelyes és a gabona komplettálódása miatt.

Hozzávalók:

• csicseriborsó liszt
• só (ha van feketesód, attól még tojásízű is lesz)
• bors
• zúzott fokhagyma (helyette hinget használtam)
• kurkuma 
• olaj vagy kókuszzsír a sütéshez
• szeletelt kenyér 

Azért nem írok mennyiségeket, mert több részletben csináltuk, 2-3 evőkanálnyi lisztet használtunk először, aztán tettünk még mindenből, ahogy fogyott a massza.
A lisztet és a fűszereket annyi vízzel kevertük el, hogy folyadék sűrűségú (hígságú) legyen (kezdőknek: felvert tojás állagú). Szolgálati közlemény: azóta már tapasztaltabb vagyok és ha reggel bundáskenyeret akarunk enni, akkor előtte este keverem be a masszát, mert akkor a lisztszemek több ideje van arra, hogy a vizet felvegyék és teljesen egyenletes lesz a massza, amit a kenyér jobban fel tud venni, de akkor is jó, ha közvetlenül előtte kevered ki, ahogy itt leírtam.

Felforrósítottuk az olajat, belemártottuk a kenyereket a masszába, és mint a megszokott bundáskenyeret szokás, kisütöttük olajban. Papírtörlőn leitattuk a felesleges olajat, és aki hajlandó volt rá, az evett belőle.

Azóta is mantrázom: jóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyok

Csicseriborsó fasírt

Tegnap óta lamentálgatok. Valaki azt mondta, aki húsmentesen étkezik, ne akarjon húst pótolni, egyen autentikus vegetáriánus ételeket, és indiai ételekre gondolt. Aztán valaki elmondta, hogy a magyar konyhában is igen nagy részt foglalnak el a vegetáriánus ételek, hiszen az átlagember esetében nem volt divatja a régmúltban a húst hússal evésnek. Én - és még más is- meg azt mondom, mindenki egyen a saját pénztárcája, a saját ízlése és szükségletei, igényei szerint, és ne a mások szokásait kritizálja.

Úgy adódott, hogy a tegnapi főzőnapomon többnyire nem autentikus magyar ételek készültek (édeskrumpli-brokkoli curry, lencseszószos spagetti, pirított sonkás-sajtmártásos tészta, talán a fokhagymás - köményes sült tarja lett volna az, de tettem hozzá mustárt is...), ez a csicseriborsó fasírt sem az. Viszont finom, teljesértékűvé is vált a a fehérjekomplettálás (gabona és a hüvelyes együttese) által, és kevés vele a munka is, és nem látom jelentőségét annak, hogy magyaros, vagy sem, persze szempont azért a minél kisebb ökológiai lábnyom.
Egyedüli probléma a szezámmagba mártogatás, mert nem tapad tökéletesen, és belehullik az olajba sütés közben. Ha ennek a kiküszöbölésére ad valaki jótanácsot, azt megköszönöm!

Hozzávalók (16 db lett belőle):

• 2 doboz (400 g-os) csicseriborsó konzerv (vagy kb. 0,5 kg főtt csicseriborsó
• 1 bögrényi leforrázott zabpehely (annyi forróvizet öntök rá, amennyi éppen ellepi)
• 1 evőkanálnyi csicseriborsó liszt
• 1 evőkanányi teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt
• 2 evőkanálnyi porrá őrölt pirított szezámmag (elmaradhat)
• 2 cikk fokhagyma (helyette hinget használtam)
• őrölt bors
• só
• 2 kávéskanálnyi garam masala (ettől érdekesebb az íze, de ha nincs, akkor még 2 cikk fokhagyma és plusz bors, úgy is tökéletes az ízvilág)
• felaprított petrezselymzöld és korianderzöld (én szárítottat használtam, és el is hagyható)
• pár dkg nyers szezámmag 
• zsiradék a sütéshez, most épp étolaj)

Azzal kezdem, hogy leforrázom a zabpelyhet. Amíg ázik, a többi hozzávalót (a nyers szezámmag és a zöldek kivételével) beleteszem az aprítógépbe (ha nincs gép, akkor egy tálban krumplitörővel is összenyomkodható), előkészítem a serpenyőt, amiben sütni fogom, öntök bele egy ujjnyi étolajat, és ráteszem egy kistányérra a szezámmagot, és kibélelek egy edényt papírtörlővel, ami majd leitatja a fölösleges zsiradékot.

Ekkorra nagyjából felszívja a vizet a zabpehely. Ha esetleg még tocsog egy kicsit, akkor kinyomkodom belőle a vizet, és beleteszem az aprítógépbe a többi hozzávalóhoz. Bekapcsolom a gépet, de nem túl sokáig forgatom, csak annyi ideig, hogy éppen összekeverje a bennelévőket, mert akkor épen marad pár szem csicseriborsó, amire ráharapunk majd és így nem olyan "unalmas" a rágcsálás.

A masszát kiöntöm egy tálba, és belekeverem a zöldeket. Azért ilyenkor szoktam, mert ha hamarabb tenném bele, akkor az aprítógép megőrölné, és akkor halványzölddé válna a massza, így meg szépen látszanak a levéldarabkék). Ekkor bekapcsolom a gázégőt, épp felforrósodik az olaj, mire az első 4 fasírt elkészül, de persze előre is kigombócozható.

Gombócokat formálok a masszából, ellapogatom a kezeim között, és mindegyiket belemártom a szezámmagba, és beleteszem a fasírtokat a felforrósodott olajba. (Én négyesével szeretem csinálni, hogy a saját párája ne puhítsa a fasírtokat és könnyen forgatható legyen.) Leveszem takarékra, és mindkét oldalát 3 percig sütöm úgy, hogy a megfordítás után felveszem a lángot.

Ez így tökéletes szendvicsbe, ne adj' isten hamburgerpogácsaként is funkcionálhat, de főzelékre feltétnek, vagy csak úgy, a tálból kikapkodva eszegetni is nagyon jó. Az a fajta húsmentes étel, ami után a húsfanoknak sincs hiányérzetük.

Vegán vacsora

"Rákaptunk" a sült kelkáposztára. Akár wokban, nagy lángon pirítva, folyamatosan keverve, akár sütőben sütve nagyon ízes. Ma is ezt ettünk. Készült hozzá csicseriborső alapú fasírt, egyiptomi paradicsommártás és teljeskiőrlésű kuszkusz. Soha rosszabb vacsorát!

Előre szólok, hogy SOKKAL kevesebb macera, mint egy akkora adag rántotthússültkrumpli kombó, az ízek pedig leírhatatlanul jók.

Csicseriborsó fasírt:

Hozzávalók:

• 2 marék 3 napig áztatott csicseriborsó
• 3 evőkanál lenmag
• fél bögrényi szezámmag (aminek az egyharmadát majd a kelkáposztára szórom)
• 1 db vöröshagyma
• 5 cikk fokhagyma
• 1,5 kávéskanál só
• 2 evőkanálnyi római kömény
• 1 evőkanálnyi koriandermag
• 1 teáskanálnyi feketebors
• 1 szárított csípőspaprika magostól
• 1 teáskanálnyi kardamom (most zöldet használtam)
• 2 evőkanálnyi citromlé
• 1 csokor petrezselyem
• a sütéshez növényi olaj

Legelőször a szezámmagot pirítottam meg. Egy tapadásgátlóval bevont serpenyőbe szórtam egy kevés sót, megforrósítottam, beleöntöttem a szezámmagot és nem túl nagy lángon folyamatos kevergetés mellet aranyszínűre, illatosra pirítottam. Mivel a serpenyő aljának a melegétől tovább pirul, vagy át szoktam önteni egy tányérra, vagy kevergetem még egy darabig. Mindez összesen 3 percet sem vesz igénybe.

Mikor már nem volt forró a szezámmag, beleöntöttem az aprítógépbe a 2/3-át, hozzászórtam a lenmagot meg a fűszereket és megdaráltam. 

Amíg a gép darált, én felaprítottam a vöröshagymát és összezúztam a fokhagymát, azután a hagymák, a főtt csicseriborsó és a  citromlé is a darálékhoz került. Újra bekapcsoltam az aprítógépet  és összedaráltam, kevertem az egészet. Egy picike -talán 2 evőkanálnyi- vizet is kellett hozzá tennem, hogy megfelelően elkeveredjen. Amikor kész lett a massza, hozzákevertem a felaprított petrezselyemzöldet is, és lefedve betettem a hűtőszekrénybe, hogy a lenmag áldásos hatását kifejthesse és majd egyben maradjanak a fasírtok sütés közben.

Pirított kelkáposzta

Hozzávalók:

• 1 közepes fej kelkáposzta
• 2 kávéskanál római kömény
• 1 jó nagy csipet só
• 2 evőkanálnyi olívaolaj (bármilyen olaj)

A pirított kelkáposztához a kelkáposztát elnyolcadoltam és a cikkeket vékony szeletekre vágtam. Az olajat a wokban megforrósítottam, beledobtam a római köményt, és amikor pattogni kezdett, beletettem a káposztacsíkokat. Nagy lángon, gyakran kevergetve megpirítottam. A sót csak a végén szórtam rá, hogy ropogós maradjon. A végén a szezámmag maradékát is rászórtam.

Egyiptomi, szurokfüves paradicsomszósz (forrás: Horváth Boldizsárné Húsz ország konyhája)

Hozzávalók:

• 4 evőkanál olívaolaj
• 2 fej karikákra vágott hagyma
• 1 gerezd zúzott fokhagyma
• 4 db hámozott, felszeletelt paradicsom
• 1 dl-nyi paradicsompüré
• 2 teáskanál citromlé
• 2-3 ágacska szurokfű (1 kk. szárított)
• 1 késhegynyi őrölt csípőspaprika
• őrölt bors
• só

Az olajon megpároltam a hagymaszeleteket, rátettem a felszeletelt paradicsomot, a fűszereket, jól felforrósítottam, ráöntöttem a paradicsompürét és összefőztem.

Kuszkusz:

Hozzávalók:

• 1,5 bögre teljeskiőrlésű kuszkusz
• 2,5 bögre forróvíz
• só
• őrölt bors

Borsot őröltem egy magasfalú tál aljába, rátettem egy nagy csipet sót, a kuszkuszt, elkevertem, ráöntöttem a forróvizet, újra elkevertem, lefedtem és kb. 15 percig hagytam ázni, azután újra átkevertem.

Amíg a kuszkusz ázott, kisütöttem a fasírtokat.

Egy serpenyőben félujjnyi napraforgó olajat hevítettem, és a diónyira gömbörgetett, majd ellapított fasírtokat pirosra sütöttem mindkét oldalukon.

Nos, eddig ritkán írok...

"Azóta" sem írtam... Igaz, nem is főztem olyat, amire később ne emlékeznénk.
Ma viszont sütöttem csicseriborsó-köles lepénykéket,  vega rakott karfiolt, és csinálok szejtánt vadasan.

A lepénykék: egy rész főtt csicseriborsót, egy rész főtt kölest, és fokhagymát aprítógépben pépesítettem,  majd, borsot, sót, tojást és mustárt tettem bele, azután közzékevertem annyi hajdinalisztet, hogy vizes kézzel lepénykéket tudjak formázni. Ezeket belemártottam hajdinapehelybe, és tapadásgátlós serpenyőben kevés olajon szép pirosra sütöttem. A maradék párolt köles mellé készítettem vajon párolt (mikróban 5 perc) mexikói zöldséget.

Karfiol: megfőztem a karfiolrózsákat sós vízben. Egy kivajazott edénybe szórtam tönkölylisztből sütött (az uram készíti) kenyérmorzsát, beletettem a karfiolokat, majd csípős gabonakolbászt morzsoltam rá. Befedtem a maradék morzsával, majd a következő keveréket simítottam a tetejére: két kicsi joghurt, egy tojás, fokhagyma, törött bors, napraforgómag, lenmag, szezámmag, tökmag.

180 fokon 40 perc alatt szép barnára sütöttem.