Sós teasütemény

Ezt a sós sütit egy FB csoportban találtam még ősszel, akkor azonnal megsütöttem és azóta rendszeresen „gyártom”.
Leírom az eredeti receptet, beleírva a módosításaimat is. Pluszban azt is tudni kell, hogy én minden alkalommal aprítógéppel állítottam össze a tésztát, hideg hozzávalókból, így megspóroltam a hűtési időt. Természetesen ezért a sütő bekapcsolásával szoktam kezdeni.

A családunk is nagyon szereti, de társaságba is vittem már és mindenkinek ízlett. 

Baromi gyorsan elkészül. Elöljáróban azt is mondom, hogy ha „normál” teasüteményt akarsz, akkor persze használj vajat, tejfölt, tejet, tojást, sajtot.

Sós teasütemény

•  50 dkg liszt (én 15 dkg fehér és 35 dkg teljeskiőrlésű lisztből szoktam, de persze fehérből is jó, annak, akinek nem fontos a teljes kiőrlésű liszt használata)
• 2 csapott tk. só
• 30 dkg vegán margarin (hosszú idő óta Eleplantot használok)
• 10 dkg vegán „tejföl” (szójajoghurt, mandulajoghurt, vagy vegaföl /én az első kettőt szeretem, mert ezek fermentáltak, nincs bennük sem kókuszzsír, sem szőlőcukor)
• ha nagyon morzsálódna, akkor egy löttyintésnyi növényi tej

A hozzávalókat gyorsan összegyúrtam, de nem szabad túlgyúrni mert kizsírosodik, nem lesz omlós. Olyannak kell lennie, mint egy linzertésztának.

Frissentartó fóliába tekerve kb. 15percre a fagyasztóba raktam.

Addig előmelegítettem a sütőt 200°C-ra Ha lehűlt a tészta kb 1-1,5cm vastagra nyújtottam. A tetejét vízzel higított paradicsompürével lekentem, majd megszórtam egész köménnyel, szezámmaggal (más aprószemű maggal vagy növényi sajttal is szórható).
Úgy szoktam csinálni, hogy a kinyújtott és lekent tésztából levágok akkora területeket, amekkorákat egyfajta maggal akarok megszórni (mint látható, mákot is tettem rá és fekete szezámmagot is szoktam, ezen az épp nem volt), így biztosan nem keverednek rajta.

A lekent és megszórt tésztát 1x1cm-es kockákra vágtam. Kb. 15-20perc alatt aranybarnára sütöttem.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolódó gondolataidat a bejegyzés alá, a megjegyzésekbe, és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet. Az a mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez: az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak (és szépek is).

Az idei medvehagymás pogácsa

Elsóztam (az uram szerint nem, de ő nem számít... :D ), számomra szinte ehetetlen, annak ellenére, hogy a tésztája nagyon könnyed lett. Ez most nem "dőlöngélős", mert nagyobb átmérőjű pogácsaszaggatóval szűrtem ki, de tényleg olyan elolvad a szánkban típusú lett (leszámítva a sósságát).

Hozzávalók:

• 5 dkg élesztő
• 0,5 dl tejszín és 1,5 dl víz keveréke (ehelyett használhatsz tejet, ha neked nem szükséges, hogy lassú felszívódású szénhidráttartalmú legyen)
• 1 teáskanál cukor (ezt elhasználja az élesztő)
• 50 dkg liszt (én 35 dkg teljes kiőrlésű és 15 dkg finomliszt keverékét használtam)
• 2-3 evőkanálnyi tejföl
• 1 lapos evőkanálnyi só (véletlenül púposat tettem bele...)
• 1 kis csokor apróra vágott medvehagyma
• 25 dkg vaj (ha margarint használsz, az legyen 30-35 dkg)
• a tetejére egy felvert tojás

A "tejbe" belemorzsoltam az élesztőt, hozzáadtam a cukrot és megvártam, amíg jó habossá válik. Ezután összegyúrtam a liszttel, a sóval és a tejföllel. Közepesen lágy (semmiképp nem kemény) tésztát kapunk, amit téglalap alakúra nyújtottam. 

Nagylyukú reszelővel rárezeltem a vajat, rászórtam a medvehagymalevelet, két oldalát behajtottam úgy, hogy összeérjen és feltekertem, mint egy bejglit, majd 20 percig pihentettem. Aztán kinyújtottam, újra tekertem, újra pihentettem és mindezt harmadszor is megcsináltam. 

Az utolsó 20 perc után 1,5 cm vékonyra nyújtottam, és egy 4,5 cm átmérőjű kiszúróval kiszaggattam, sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam és a tetejüket bekentem tojással.

210 fokra előmelegített hőlégkeverésben 12 perc alatt sültek szép pirosra.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

A leggyorsabban elkészülő pogácsa

Tegnap ketchupfőzés volt nálunk. Ma reggel kitaláltam, hogy a kóstolását pogácsával ejtjük meg, mivel az az egyik legjobb dolog a tunkoláshoz (Bálint sokéves tapasztalata szerint). Na, persze, nem akartam a bűnösnél is bűnösebb lenni, ezért a klasszikus túrós pogácsa hozzávalói közül a liszt egy részét őrölt zabpehelyre cseréltem. Ami még nagyon fontos ezzel a pogácsával kapcsolatosan, hogy miután összegyúrtuk, azonnal süthető, így nagyon hamar elkészül.

Na, nem mondom, hogy sokkal kisebb a lelkiismeret-furdalásom, mintha az eredeti változat szerint csináltam volna, na, de mindegy is, a többiek nem kövérek, csak én vagyok az...

Hozzávalók:

a tésztához

• 50 dkg liszt (most a fele őrölt zabpehely volt)
• 50 dkg vaj
• 50 dkg túró
• 1 lapos evőkanálnyi só

a tetejére

• 1 felvert tojás (ha valamiét nem eszel tojást, nyugodtan elhagyhatod)
• pár dkg félkemény sajt (trappista, edami, cheddar, stb.)
• magok (én most lenmagot és szezámmagot használtam, de napraforgó és tökmag, vagy bármi, amit szeretsz használni)

A lustaságom és kényelmességem eleve meghatározza, hogy egyszerűen csinálok mindent, ezért beleöntöttem a hozzávalókat az aprítógépbe (ha te nem vagy lusta, vagy nem áll a rendelkezésedre, akkor a lisztet morzsold el a vajjal, és a túróval, aztán ezek szép lassan összeállnak), aztán kiborítottam a konyhapultra, majd laza mozdulatokkal átgyúrtam. Mivel viszonylag ragacsos massza, ezért alá kell lisztezni a nyújtás előtt.

1-1,5 cm magasra nyújtottam, megkentem tojással, rászórtam a magvakat és ráreszeltem a sajtot (ha nem használsz tojást, mindenképp a magokat szórd először, hogy a sajt rá tudja ragasztani a tészta felületére), kis átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszúrtam, az uram elrendezgette a tepsin, és 180 fokos hőlégkeverésben sütöttük meg, kb. 20-25 perc alatt.
Kívül ropognak, belül omlósak.

....és, hogy ország-világ meglássa, mennyire ki bírjuk tolni a határokat, megmutatom a kis szendvicskéket is, amiket gyártottunk a tányérjainkon, csak a fénykép nagyon rossz minőségű lett...

juhsajt, natúr krémsajt és csípős füstölt kolbász van a pogácsákban

Egyszerű krumplis pogácsa, tej és tojás nélkül

A Kifőztük magazin nyomán, Hemangi Dasi ajánlásával, de eredetileg az a Mit főzzek holnap? honlap írója, Winter Viki receptje.

Az úgy volt, hogy vendégségbe készülődtünk, és épp azon vacakoltam, hogy mit vihetnénk magunkkal, ami teljesen tejmentes és lehetőleg teljesen  növényi alapú, amikor Hemangi megosztotta ezt a pogácsareceptet. A "nyomán" pedig azért lett, mert "elrontottam". Tévedésből az elején egyszerre beletettem az egész olajmennyiséget, ami miatt végül már nem tudtam követni a leírást. Aztán, tegnap, amikor sütöttem, késésben voltunk, el kellett indulnunk a vendégségbe, nem volt időm a teljes adagot kisütni. Betettem a maradékot a hűtőszekrénybe, és ma sütöttem ki a harmadik tepsivel.

Tehát végképp eltértem az eredeti leírástól, de ennek az a haszna, hogy tudjam, legközelebb előre elkészíthetem a tésztát és ráérek kisütni az utolsó pillanatban.  Nem is beszélve arról, hogy a hozzávalók is másképp alakultak egy kicsit. Mivel tegnap nem tettem bele az egész sómennyiséget, és sótlannak bizonyult, ma azt is pótoltam az eredeti leírás szerint.

Nem szaporítom tovább a szót, kijelentem, hogy nagyon finom lett. Kívül ropogós, belül finom puha. Akár az eredeti recept alapján, akár az én módomon, mindenképp érdemes megcsinálni, mert nagyon finom.

Azt a verziót írom le, amit végül - bár a figyelmetlenségem miatt - én produkáltam, és előre szólok, hogy használhatsz normál fehér finomlisztet, ha az van otthon, vagy azt szereted. Az eredeti recept sem határozza meg egyértelműen.

Hozzávalók:

• 50 dkg áttört, főtt krumpli, kihűtve
• 25 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
• 30 dkg fehér tönkölybúzaliszt  
• 5 dkg friss élesztő
• 2 evőkanál só
• 4 dl olaj (2 dl olívát és 2 dl napraforgót használtam)
• a tetejére szezámmag és lenmag

A krumpliba belemorzsoljuk az élesztőt, aztán összekeverjük az olajjal és a sóval. Az így kapott keverékhez hozzáadjuk a lisztet, és sima, lágy, de nem folyós tésztát gyúrunk.

A tésztát 30 percig letakarva kelesztjük. Mikor megkelt, téglalap alakúra nyújtjuk, és úgy, mint a rétest vagy bejglit, feltekerjük. 15 percig pihentetjük, majd a tekercset ismét téglalappá nyújtjuk, megint feltekerjük és megint pihentetjük 15 percig, vagy ahogyan én tettem, egy éjszakán át.

Reggel, amikor kivettem a hűtőszekrényből, megvártam, amíg szobahőmérsékletűre enyhül, és újra nyújtottam, majd tekertem, nyújtottam. A  magokat a tetejére szórtam és óvatosan rányomkodtam, hogy megmaradjanak. Vigyáztam arra, hogy ne lapogassam tovább, megmaradjon a magassága. Kis átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggattam, sütőpapírral bélelt tepsiben elrendezgettem  és előmelegített 200 fokos sütőben aranybarnára sütöttem őket (12-15 perc).

Még egy apró megjegyzés: nehogy bárki megijedjen a tekergetéstől! 1 perc, vagy még annyi sem egy -egy alkalommal. Ebben az egészben a krumplipucolás a legnagyobb attrakció. Tényleg.

Összecsavartam a sajtos rudakat

Egyszerű, gyors, ha maradna belőle, akkor még egy hét múlva is omlós lenne. Frissen ropogós, ha vékonyra nyújtjuk, ha kicsit vastagabbra hagyjuk, akkor kívül ropog, belül omlós. Egyszóval, elronthatatlan.

Eredetileg pogácsaként működött, de rájöttem az évek során, hogy gyorsabb és egyszerűbb csíkokat gyártani. Mostanában pedig, ha van kedvem vacakolni, akkor kis fonatokat csinálok. 

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg vaj
• 10 dkg (ez a minimum a tésztájába, én 25-30 dkg-ig is el szoktam menni) + a tetejére 5-10 dkg félkemény sajt (trappista, gauda, edami)
• 2 tojássárgája
• 1 lapos evőkanál só
• 3 púpos evőkanálnyi tejföl ("pontosabban", amennyit felvesz")
• 1 egész tojás (vagy a 2 tojásfehérje)
• köménymag

A lisztet, a vajat és a sót aprítógépben morzsásítom (kevésbé lusta és kényelmes koromban kézzel csináltam).  A morzsát összegyúrom 10 dkg reszelt sajttal, a tojássárgákkal, a tejföllel. Rugalmas, jól gyúrható tésztát kell kapni, ami nem ragad. 

0,3-0,5 cm magas téglalappá nyújtom. A nyújtáshoz-daraboláshoz minimális lisztszórás szükséges. A a kinyújtott tészta tetejét bekenem felvert tojással. Ha nem ragaszkodunk ahhoz, hogy sárgásabb felületet kapjunk, akkor elegendő a maradék tojásfehérje, de én azt inkább beteszem a fagyasztóba, és egész tojással kenem meg. 

A tojással megkent tésztára sajtot reszelek. Azért írtam a +5-10 dkg-ot, mert az én nézetem szerint ízlés és hangulatfüggő a sajtréteg vastagsága.  Ezután a  tésztát fél cm széles, 6 cm hosszú (vagy amilyenhez kedvem van, valamelyik nap 10-12 cm hosszúakat is csináltam) csíkokra vágom. Nem szeretem, ha recés, ezért pizzavágóval darabolom. Kettőt-kettőt összecsavarok úgy, hogy az alsó felüket fordítom szembe egymással. A tészta egy részét megszórom köménymaggal, még a sajtreszelés előtt, így jobban ráragad.

Hőlégkeverésben 200 fokon kb. 10 perc alatt sül pirosra.

Hagymás-tökmagos pogácsa

(Tisztelt Olvasó! Ez a recept kitűnő példa arra, hogy bátran lehet változtatni, alakítgatni a hozzávalókon, nem kell szentírásként tekinteni egy-egy receptre.)

A 12. Blogkóstolón a Mélyen Tisztelt Sorsolási Bizottság   számomra egyáltalán nem kedvezett. Ugyanis nem tudtam kiválasztani a nekem sorsolt blogról azt az egy ételt, vagy italt, amit elkészítsek.

Nem tudom megmondani, hányszor néztem végig a finomabbnál finomabb mindenféléket, de nem és nem tudtam határozni, annyi mindent szerettem volna megcsinálni.

Akartam kávépudingot, szerettem volna kókuszos sütit, jó lett volna fagyi is, és még egy csomó mindent, de végre odáig eljutottam, hogy mindenképpen sós lesz, amit csinálok.

Ezen a ponton aztán végképp bebizonyosodott, hogy tudok ám én döntésképtelen is lenni, hiába vetik a szememre sokan a túlzott határozottságomat.

Szűkült a kör,  két lehetőség maradt a végére. Az egyik a tökmagos pogácsa, a másik a hagymás-csilis sajtos pogácsa.

Eldöntöttem, megcsinálom mindkettőt. Elkezdtem pirítani a tökmagot, aztán hirtelen felindulásból a másik zacskóval is kivettem a szekrényből, azt is beleöntöttem a serpenyőbe, visszatettem az élesztőt a hűtőbe, és már tudtam, ötvözöm a kettőt.

Zsuzsa, annyira jó lett, hogy csak esszük, esszük, pedig már nem kellene. Én  azt a szörnyűséget is elkövettem az előbb, hogy kettőt is kettétörtem  keresztben és megkentem vajkrémmel. Sürgősen lakat alá kell tenni, mert beláthatóak a következmények: még ma elfogy. Pedig megígértem Violának, hogy  marad belőle holnap délutánra, amikor hazajönnek Antival.

Hozzávalók:

(Az eredeti, külön-külön hozzávalók megtalálhatók a linkekben, amit idetettem a blogbejegyzésbe. Én azokat írom le, amikből végül született, mert pl. nem volt itthon, csak 2 dl tejszín, a többit tejföllel pótoltam, póréhagymát használtam, mert az volt, így nem vettem újhagymát, de alapjaiban a Zsuzsi hozzávalói vannak benne rendre.)

• 1 kg 20 dkg liszt eredetileg, de a gyúráskor igényelt még + 5-6 dkg-ot
• 25 dkg vaj
• 2 dl tejszín
• 6 dl tejföl
• 1,5 evőkanál só
• 30 g sütőpor
• 30 dkg óvári csemege sajt (trappista is jó)
• 2 kávéskanál (csípős) paprikapor
• 1 nagy tojás
• 20 dkg tökmag

 Legelőször a tökmagot pirítottam meg, aztán kitettem az udvarra hűlni.

Amíg hűlt a tökmag, összevagdaltam a póréhagymát, olyan apróra, amilyenre csak tudtam.

Amikor meghűlt a tökmag, aprítógépbe tettem, és csak úgy tessék-lássék módon összezúztam, de nem fényképeztem le, csak visszaborítottam a serpenyőbe.

Beleöntöttem az aprítógépbe a lisztet, a sütőport, a sót és a fűszerpaprikát (mi szeretjük a nagyon csípőset), bekapcsoltam a gépet, hogy alaposan elkeveredjenek. Rászórtam a felkockázott vajat, újra bekapcsoltam, addig forgattam, amíg morzsa lett belőle, ekkor kiborítottam a konyhapultra.

Csináltam a közepébe egy kürtőt, beleöntöttem az összezúzott tökmag kb. 3/4-ét, a hagymát, ráreszeltem a sajtot és összekevertem. Akkor újra kürtőgyártás következett, beleöntöttem a tejszínt, a tejfölt és szép lassan összegyúrtam. Pici liszt kellett még hozzá, mert először ragadós volt. Egy szép,  nagy rugalmas tésztagömböt kaptam a végére.

Kb. 1,5-2 cm vastagra nyújtottam, megkentem a felvert tojással és lisztbe mártogatott pogácsaszaggatóval kiszaggattam, majd mindegyik pogácsa tetejét belemártottam a serpenyőben hagyott magtörmelékbe, azután sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam.

A sütőt időközben előmelegítettem 180 fokra, majd 20 percig sütöttem az első adagot, de kiderült, hogy ez az idő kevés ezeknek a pogácsáknak. (Feltételezésem szerint a póréhagyma és az újhagyma textúrája közti különbség okozta.) Csökkentettem a hőmérsékletet 160 fokra és úgy kb. 35 percig tartottam benn egy-egy tepsit.

Ilyen szépe pirosak lettek, puha belsővel, ropogós külsővel.

Tartok tőle, hogy nálunk is jelentkezik a Zsuzsi háztartásában gyakori  probléma: gyorsan párolog!

Árvízi pogácsáink

Tegnap elmentünk a Belvárosi Fesztiválra, Csík Zenekar koncertre. Borzasztónak találtuk a színpad elhelyezését. Az ott lévő eszeldék napernyőitől - csupán kb. 5  méternyi távolságra a színpadtól - mindössze egy keskeny sávot láttuk Majorosi Marianna felsőtestéből, hallani meg nem lehetett semmit, az óriáskerék közönsége pedig folyamatosan járkált. Ezek miatt úgy döntöttünk, inkább sétálunk egyet.
Persze, ha már ott van az ember, hajlamos a katasztrófaturizmusra. Félelmetes látványt nyújtott a Duna. Végigsétáltunk a korzón, és folyamatosan borzongtunk a hatalmas víztömeg láttán. 

Furcsa, hogy vannak emberek, akik ezt jó mókának veszik, mezítláb viháncolnak a vízben, láhatóan nem gondolva az árvíz negatív hatásait  közvetlenül viselő embertársainkra.

A Váci úton jöttünk haza, épp a munka nagyját végezték a hajójavítónál. Nagyon sokan töltötték, pakolták a zsákokat. Ez méginkább megrendített, mert az általános vízviszonyok közepette arrafelé járva mindig óriási üres légteret  érzékelek, most meg nagyon közel csillogott a víz. 

Kifundáltam, a magam módján én is hozzájárulok az ott dolgozók munkájához, reggel viszünk nekik pogácsát.

Tolvaj Évi kolléganőm még az özönvíz előtti időkban adott egy jó kis pogácsa receptet. Azt mondta, ő szokta úgy is  készíteni, hogy este begyúrja a tésztát, éjszaka megkel a hűtőben  és reggel  süti meg. Gyakran sütjük ezt, de éjszaka még soha nem kelesztettem, hát, most kipróbáltam.

Hozzávalók egy gátravivős adaghoz, azonban én ezt két részletben készítettem el a mennyiség miatt:

• 2 kg liszt
• 1 kg vaj
• 9 dl tejföl
• 4 tojás sárgája + 1 egész tojás
• 2 evőkanál só
• 100 g élesztő

Egy tálkába belemorzsoltam az élesztőt, és fokozatosan hozzákevertem a tejfölt, majd félretettem.

A szokásos lustaságom és időspóroló mániám révén (már kb. 23:30 volt ekkor) a többi hozzávalót -a  tojás  kivételével - beleöntöttem az aprítógépbe, ami morzsát készített belőle. Természetesen ez kézzel is könnyen kivitelezhető, csak kicsit időigényesebb. Kiöntöttem a konyhapultra, készítettem a közepébe egy krátert, amit megtöltöttem az élesztős tejföllel és a tojássárgákkal.

Összegyúrtam. Puha, de mégis rugalmas tészta keletkezik ezekből az összetevőkből. Beletettem egy kilisztezett üvegtálba, lefedtem fóliával és betettem a hűtőbe.

Reggel elővettem a tálakat, és vártam kb. fél órát. Azután kb. 2 cm magasra nyújtottam a tésztát, bevagdostam a tetejét, majd kiszaggattam.

Sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam, megkentem a felvert egész tojással a tetejét, majd hőlégkeverésben 200 fokon 15-20 perc alatt megsütöttem.

 

Amíg sültek, az uram előkeresett egy régebbi tortadobozt, és a kisült pogácsákat abba raktuk.

Ilyenek voltak útra készen:

Beültünk az autóba, és elvittük őket Újpestre, a hajójavítóhoz. Szívem szerint önkéntesekhez vittem volna, de úgy gondolom, az ott lévő polgárőrök -ha jól emlékszem Csévharaszt neve volt annak a fiúnak a kitűzőjén, aki átengedett a szalagkorlát túloldalára a kollégéjához, akinek odaadtuk a dobozt- a tűzoltók,

és a vízügyi munkások is nagyon rászolgáltak arra, hogy úgy érezhessék, gondolnak rájuk az emberek. 

Azt hiszem, sokáig őrizgetem majd magamban a fiú (persze, fiatal férfi, csak az olyan körülményes) arcát, ahogyan váltott a mimikája. Kedves udvariassággal jött oda hozzánk, hogy nem mehetünk tovább. Amikor az uram mondta, hogy nem is szeretnénk, csak a pogácsákat vegye el valaki, az udvarias mosoly meglepett örömtelivé vált. Belémivódott a kedves tekintete.