Bodzavirágszüret

Hagyományt teremtettünk. Két éve, csak praktikus szempontból szedtek az udvarunkban bodzavirágot barátaink, Renátáék és Nesi.

Persze, ha már jöttek, rittyentettem egy kis vacsorát is, de ez egy rövid lefolyású akció volt.

Tavaly, az előző évi kellemes este apropóján már az egész baráti társaság jött, egésznapos, jókedvű találka lett belőle. Akkor készültek a Napfényre vágytam bejegyzés képei.

Az idén újra összejöttünk.

Azt azért tudni kell, hogy mi nagyon gyakran összejövünk, mindig találunk valami indokot a locsogásra és az evésre. Azt beszélik, a számítógép, az internet világa elidegeníti az embereket. Mi vagyunk a szabályokat erősítő kivétel. Igazából abban bízom, nem is kivétel. Biztos vannak rajtunk kívül is társaságok, akiket az internet hozott össze, és off-line közös életet is élnek, úgy, mint mi.

Szóval, az idén újra összejöttünk. Ha találkozunk, eszünk is. Eszünk és locsogunk.

Nehezen találtam ki, mit főzzek. Olyat szerettem volna, ami kint fő az udvaron, nem túl nehéz étel, és nem is túl munkaigényes.

Klári kolléganőmmel beszélgettünk erről, ő elmondott egy általuk gyakra főzött, csülökből készülő ételt. Annyira megtetszett, hogy el is határoztam, azt csinálom, pulykából.

Hozzávalók:

• 4 kg krumpli, felkockázva
• 1,5 kg pulyka felsőcomb filé és medalion vegyesen, felkockázva
• 10 db nem túl nagy sárgarépa, kb, másfél cm-es darabokra vágva
• 1,5 l húsleves (én most kockából készítettem)
• kakukkfű
• rozmaring
• 4 cikk fokhagyma
• olívaolaj
• 2 dl száraz fehérbor
• só

A bográcsban felforrósítjuk az olívaolajat, beletesszük a húst, nagy láng felett kavargatjuk, amíg kérget kap. Ekkor felöntjük a borral, majd, ha az nagyjából elpárolgott, beleöntjük a bográcsba a répát, pár perc múlva a krumplit. Felöntjük a húslevessel, és gyakran megkevergetve főzzük. Amikor majdnem puha a krumpli, beleszórunk egy-egy kis csokor apróra vagdalt rozmaringot és kakukkfüvet (ezeket ott, akkor szedte az uram a kertben, de a szárított ugyanolyan jó lehet hozzá, legfeljebb többet kell használni belőle), belenyomjuk a fokhagymát, ha kell, utánasózzuk.

Káposztasalátát, tejfölös uborkasálátát, és vegyes zöldségsalátát készítettem hozzá, mindenki kedvére válogatott belőlük.

Azt mondják finom volt. Nem szoktunk az egymással való kommunikációban illendőségi elemeket elhelyezni, úgyhogy azt hiszem, tényleg az lehetett. Aztán, meg volt aki repetázott is! :)))

Ez az uram közkívánati gatyája. Locsogás és főzés idején szokta felvenni, kérésre. :)))

Paprikás krumpli bográcsban

Minden éveben elhatározzuk, hogy sokat főzünk kinn a kertben, de valahogy mindig olyan kevés lesz belőle, leginkább az átkozott allergiám miatt.

Ma is a lakásban készítettünk elő mindent, majd szép sorjában kihordtuk a tűzrakóhely mellé az asztalra.

A kihordottak, mindösszesen:

• kb. 2 kg krumpli, cikkekre vágva
• 3 közepes vöröshagyma apróra felkockázva
• 3 cikk fokhagyma
• 5 dkg-nyi húsos szalonna
• 1 szál csípős Alföldi pároskolbász
• 0,5 kg-nyi virsli
• 1 kávéskanálnyi köménymag
• 1 kicsi babérlevél
• őrölt bors
• fűszerpeprika
• só 
• paprika, paradicsom (esetünkben a nyáron megaprított és összefőzött "szotty", ami a kamrában sorakozik üvegekben, és egyik legkedvesebb segéderőm a magyaros jellegű ételek főzésekor)

Az olajat beleöntöttem a bográcsba, kisütöttem rajta a szalonnát. Mikor már szép piros volt, hozzáadtam a hagymát és egy kevés sót, hogy a hagymából vizet vonjon ki, és inkább párolódjon, mint süljön. 

Amikor már alaposan megfonnyadt, beletettem az előzőleg együttesen összeaprított fokhagymát és köménymagot. (Meggyőződésem, hogy a magyaros jellegű ételek legjobb ételízesítője (a "bóti" helyett) az az ízkavalkád, ami akkor alakul ki, amikor a fokhagymagerezdekre rászórjuk a köménymagot, a kés lapjára a tenyerünkkel ráütve szétlapítjuk a fokhagymát, majd nagyon apróra vágjuk. Igaz, az első vágásoknál még picit pattognak a kömények, de ha jól helyeztük el a fokhagymacikkeket, és alaposan rácsaptunk, akkor ez minimális.)

Kicsit kavargattam, hogy a fokhagyma és a kömény alaposan kiadja az illatát, beleőröltem a borsot, megszórtam fűszerpaprikával, és amikor ez utóbbi szépen kiadta a színét, beleöntöttem a krumplit. Többször átkavartam, hogy először csak pörkölődjön, majd ráöntöttem a "szottyot", megsóztam,  kavargattam még egy kicsit, majd felöntöttem annyi vízzel, ami épp, hogy nem lepte el.

Időnként megkavarva, szép lassan megfőztem. Közben hozzáadtam a kolbászkarikákat, majd a végén a virslit.

Amikor a virsli is megfőtt, kiszedtük a bográcsból, elővettük a délelőtt sütött kenyeret, és jól belakmároztunk. A sör valamiért nem volt habos.

Az uram most birkózik a kürtőskaláccsal, megyek hátramozdítani.