Lekváros bukta, lassú felszívódású szénhidrát tartalommal

Egyszercsak valahogy lett egy fészbukkcsoportom. Tényleg, fogalmam sincs, hogy hogyan. Hobbiszakácsok volt a neve, és egyszercsak az jelent meg, én vagyok az adminja, aki meg alapította a csoportot, valahogy  elveszítette a pozíciót, soha nem derült ki egyikünk számára sem, hogyan állt elő ez a helyzet.

Nos, ez a csoport évek óta egy szunnyadó csoport, és ma úgy döntöttem - szomorú aktualitása van, és remélem, amikor vége lesz annak a rémálomnak, ami igazából még el sem kezdődött - életre keltem.  Át is kereszteltem, most már Karanténszakácsok a becsületes neve, és arra szolgál, hogy az elkövetkezendő szomorú időkben azt mutogassuk, hogy a semmiből is tudunk főzni valamit.

Ha van kedved az elkövetkező időkben ötleteket adni, vagy majd szívesen veszed mások ötleteit, ott a helyed a csoportban, gyere, regisztrálj! Túléljük, és utána újra hobbiból főzünk azt, amihez kedvünk van.

Az első receptem oda:

Leváros bukta

2 dkg élesztővel, 1,5 dl zabtejjel csináltam a kovászt, minimális cukrot adtam hozzá, csak épp annyit, hogy felfusson, DE: LANGYOS VÍZZEL IS JÓ A KOVÁSZ, NEM KELL HOZZÁ SEMMILYEN TEJ

40 dkg lisztbe (8 dkg fehér, a többi teljes kiőrlésű tönköly) öntöttem bele a felfutott élesztőt, tettem bele egy kevés édesítőszert ("negyedannyit" szoktam használni, ami stevia és eritrit keveréke), DE TE HASZNÁLJ 2 EVŐKANÁLNYI CUKROT NYUGODTAN, HA NEM KELL KIKERÜLNÖD ÉS SÜSD FEHÉR LISZTBŐL NYUGODTAN! Aztán az urammal megdagasztattam, a vége felé tettem bele kb. 8 dkg-nyi olvasztott vajat (használj margarint, vagy bármilyen zsiradékot, amit szeretsz). A dagasztás során még egy kis langyos vizet kellett hozzá adni

Konyharuhával letakarva duplájára kelesztettem, aztán téglalap formára nyújtottam, 12 részre vágtam, mindegyikre tettem egy jó adag szilvalekvárt.

A lekvárcsíkra merőlegesen behajtottam a két szemben lévő oldalát, majd a lekvárcsíkkal párhuzamosan feltekertem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam, nem túl szorosra egymástól.

160 fokos, NEM előmelegített sütőben sütöttem, mikor megpirult, cukros tej helyett vizezett, édesítőszerrel elkevert tejszínnel meglocsoltam (ennek a keveréknek nincs számbaveendő CH tartalma), majd visszatettem pár percre, amíg beszívta a folyadékot. Nem, nem kifelejtettem belőle a tojást, direkt nincs benne. Figyelj rá, mert a lekvár miatt gyors felszívódású lesz, de ha pl. túróval töltöd, bármelyik napszakban eheted!

Habos linzer, ami pudingos lett

Ezt bizony még gyakorolnom kell. Az a szerencse, hogy a jelenlegi állapotában is annyira finom, hogy nem lehet abbahagyni az evését.

A Péter Jánosné gyűjtötte Süteményeskönyvből csináltam. 

Finom habos sütemény néven nevezi a könyv szerzője, de nekem inkább "pudingos" lett, mert túlsütöttem. Amikor jónak láttam a tetején a krém állagát (nem tapadt a kötőtűre), még nem volt elég piros. Ahelyett, hogy a grillt bekapcsoltam volna, hagytam még egy kicsit sülni, és ettől elmúlott a habszerűsége. Persze, sajnálom, de ha nem lenne a "habos" szó az elnevezésében, meg sem fordult volna a fejemben, hogy valami hibádzik. Azaz, de. A tepsi, amiben sült, 34cmX24cm, és én kb. 5 dl-nyi, sűrű baracklekvárt használtam. Egy egész üveggel (kb. 7 dl) kellett volna ahhoz, hogy szaftosabb legyen, mivel a linzer éjszaka beitta a nedvesség nagy részét.

A könyvből az alapreceptet másolom ide, én ennek a másfélszeresét csináltam meg, mert úgy gondoltam, nagyobb tepsiben sütöm, mit a "kisebb tepsi".

Tehát, az eredeti recept:

"Finom habos sütemény

30 dkg lisztet, 15 dkg vajat, 10 dkg cukrot, fél csomag sütőport tejjel összegyúrunk. Kisebb tepsibe tesszük. Félig megsütjük, majd baracklekvárral megkenjük és a következő krémet simítjuk rá: 4 tojássárgáját 4 evőkanál vaníliás cukorral, 4 evőkanál tejföllel jól kikeverünk. Hozzávegyítünk 4 evőkanál lisztet, és 4 tojásfehérje keményre vert habját.
A sütőbe visszatoljuk, és pirosra sütjük. Kihűlés után kokckákra vágjuk, vaníliás cukorral meghintjük és tálaljuk."

Azt gondoltam, 180 fokon jó lesz sütni, úgy tűnik, ez jó gondolat is volt, de utólag azt hiszem, hogy legközelebb, amikor a habot rákenem, már melegebb, mondjuk 200 fokos sütőbe teszem majd vissza.

Vaníliás cukrot nem szórtunk rá, nekünk nem hiányzik a plusz édes íz.

Miközben ezt a bejegyzést írtam, megérkezett a kertész az ablak alá, és -tudjuk kissé későn, hiszen már kihajtott az ökoklímaként üzemelő nagy nyárfa- felmászott a fára levágni a tetőcserepek épségét veszélyeztető ágakat. Nem bírtam ki, hogy ne fénképezzem le.