Az íze kitűnő, a kinézete pocsék

Sokadik szülinapra készült, az én öregemberemnek. A világ legjobb tortáját akartam (főleg, hogy most meg is mondta, milyet szeretne), de a legcsúnyább sikerült. Igaz, nagyon finom lett.

Egyszerű és hamar el is készül. Ha nem akartam volna időt spórolni, azzal, hogy tejszínhab sprayt használok, a kinézete is olyan lett volna, amilyennek elképzeltem.  Eddig sem nyomtunk sütire habsprayt, ezután pedig pláne maradok a normál, felvert tejszínnél.

A torta 12 nagy szelet lett úgy, hogy a pizzasütő lapokon (28 cm átmérőjűek) sütöttem 2 vékony piskótát. Persze, ezt úgy is meg lehet csinálni, hogy egy lapban sütjük a tésztát, és miután kihűlt, kettévágjuk.

Hozzávalók:

a tésztához:

• 6 db nagyméretű szétválasztott tojás
• 6 evőkanál átszitált kakaópor 
• 6 evőkanál kristálycukor
• 2 evőkanál étolaj

a töltelékhez, ami igazából fagyi:

• 70 dkg mascarpone
• 1,5 liternyi fagyasztott málna
• 3 evőkanálnyi porcukor
• 1 kezeletlen citrom lereszelt héja

a tetejére: 

• 20 dkg  étcsokoládé
• 1 púpozott evőkanálnyi vaj
• tejszínhab

Ahogyan készült:

a tészta:

• a tojásfehérjékből gépi habverővel kemény habot vertem
• a tojáshabba egyenként belekevertem a tojássárgákat
• kanalanként belekerült a kristálycukor
• végül belecsurgattam az étolajat, ezt követően kikapcsoltam a motort
• elővettem egy kézi habverőt, és azzal kevertem bele evőkanalanként a kakaóport
• 2 pizzasütő lapra sütőpapírt tett az uram, és pedig elfeleztem rajta a masszát és egyenletesen szétkentem
• 225 fokon (előmelegítve) 5 percig, 170 fokon még 5 percig sütöttem
• amikor kihűlt a tészta, bevontam felolvasztott étcsokoládéval, amit alaposan alaposan kisütött vajjal kevertem el
• a becsokizott lapot azonnal felszeleteltem, így dermedt rá a csokoládé

a fagyi:  a hozzávalókat beleöntöttem az aprítógépbe és krémesre kevertem. Az aprítás során a málna éppen annyira olvad meg, hogy krémes fagyiállagot kap a massza, jól formázható a piskóta lapra kenve

az összeállítás: na, ez lett a vesztem... Úgy gondoltam, a tejszínhabspray kibírja mejd azt a pár percet, amíg az összerakott torta átkerül az asztalra, koccintunk és eszünk. Hát nem! legközelebb újra a szokásos, jól lehűtött, keményre vert tejszínt kell használnom...
tehát: a fagyit rápakoltam a piskótára, eligazgattam, tettem rá körben 12 "habrózsát", és egyenként ráfektettem az előre elkészített csokoládés körcikkeket, amik alatt elfolyt a hab, mire az uram elfújta a gyertyát... A szeletek tetejére is nyomtam tejszínhabot, és mindegyik kapott egy szem málnát.

Tejszínhab ide, kinézet oda, nagyon finom lett! És, persze, az én öregemberem azt mondta, szép is. Születésnapja alkalmából elnéztem neki, hogy hazudik. Vagy nem is hazudott, csak nem volt rajta szemüveg. :D

 

Isten éltessen, Erzsike!

Boldog 70. szülinapot, Erzsike! Persze jó egészséget, és Viola nevében is mindent köszönünk !



A torta pedig, szép sorjában:

Sütöttem:

• 8 tojásból
• 8 evőkanál cukorból
• 3 evőkanál holland kakaóból
• 5 evőkanál lisztből
• 1 csipetnyi vaníliaőrleményből egy kerek piskótalapot.

Utána megfőztem a málnalekvárt.

Reggel elkészítettem a krémet, és kipuccosítottam a tortát.

Hozzávalók:

• 30 dkg fehércsoki (kérek minden jóérzésű olvasót, észlelje, hogy nem jelzős szerkezetként írom, tehát tudom, hogy a fehércsoki "botanikailag" nem csokoládé)
• 3 evőkanál málnalekvár
• 30 dkg friss málna (nem paszíroztam át)+ nem tudom, hány szép málnaszem, amivel  kiraktam a tetejét
• 2 evőkanál útifűmaghéj (ez elmaradhat, csak én fóbiás vagyok, rettegek attól, hogy a gyümölcspép eláztatja a krémet)
• 50 dkg mascarpone
• 2,5 dl tejszínből készült kemény hab (mivel buszoztatni kellett e tortát, tettem hozzá egy habfixáló port is)
• 10 dkg étcsokoládé (ebből nekem megmaradt a fele, de hogy biztosan szép legyen a torta oldala, nem szabad vele spórolni.

Legelőször 20 dkg fehércsokit összetörtem és megolvasztottam gőz fölött. Amíg

• a többi hozzávalót előszedtem, 
• a friss málnát összetörtem villával, elkevertem az útifűmaghéjjal, 
• a lekvárt a nagy tálban villával összetörtem

épp meghűlt, így belekavartam a lekvárba.

Ezeket a munkafolyamatokat kézi habverővel végzem, olyannal, aminek az alsó része egy vízszintes spirál (persze, nem ez a fajta eszköz az egyedüli üdvözítő megoldás, csak gépi ne legyen).

Hozzátettem a málnapürét is, ami az útifűmaghéj hatására az összes nedvességét elvesztette ekkorra, így nagyon szép lágyan, de zselészerűen   segítette elő a megfelelő krémállag elérését.

Beletettem a mascarponét, elkevertem, majd felvertem a tejszínhabot, és azt is -már sokkal elővigyázatosabban- közékevertem.
Muszáj volt lefényképeznem a színe miatt.

A kép hátterében egy netről kinyomtatott mascarponés krém recept látható. Forrás: http://hogymegtudjuknezni.blogspot.hu/

Mindeközben az uram kettévágta a tortát. Ezután kezdődött az ügyetlenkedésem, mivel, mint tudjuk, nem erősségem a széptorta, de ezúttal nagyon-nagyon akartam, hogy az legyen.

Megkentem jó vastagon az alsó lapot, majd rátettem a felsőt és kívülről is bekentem, igyekeztem, hogy az eredeti alakja megmaradjon.

Amikor elkezdtem agyalnai ennek a tortának a készítésén, tudtam, hogy nem gyalult csokiforgácsokat szeretnék hozzá, hanem inkább reszelt darabokat. Már épp ebben a fázisban járt a torta készítése, amikor végre feltaláltam a spanyolviaszt.
Van egy békebeli időkből származó -még a miskolci piacon vettem, úgy 1980 tájékán- hullámos pengéjű zöldséggyalunk. Ez pont jó lett célszerszámnak. A csokidarabokat egy nem túl merev spatulával sikerült felvakolnom a torta oldalára, majd a peremét kiraktam  málnaszemekkel.

A fehércsoki véknyabb volt, mint az étcsoki, így annak a trancsírozása nem sikerült olyan jól, viszont a torta tetején látva a csúfságokat, egyenként késsel még eldaraboltam a nem tetsző darabkákat. A végeredmény már olyan volt, amilyenre szerettem volna csinálni. Remélem, ez a különbség érzékelhető a két kép között:

 

Végül, miután a buszozást túlélte a torta, Anti e-mailben megküldte a belsejéről készült képeket. Bajusz is élénken érdeklődött, tehát nagy baj nem lehetett vele. :)

Erzsike! Még egyszer: Isten éltessen!