Isten éltessen, Erzsike!

Boldog 70. szülinapot, Erzsike! Persze jó egészséget, és Viola nevében is mindent köszönünk !



A torta pedig, szép sorjában:

Sütöttem:

• 8 tojásból
• 8 evőkanál cukorból
• 3 evőkanál holland kakaóból
• 5 evőkanál lisztből
• 1 csipetnyi vaníliaőrleményből egy kerek piskótalapot.

Utána megfőztem a málnalekvárt.

Reggel elkészítettem a krémet, és kipuccosítottam a tortát.

Hozzávalók:

• 30 dkg fehércsoki (kérek minden jóérzésű olvasót, észlelje, hogy nem jelzős szerkezetként írom, tehát tudom, hogy a fehércsoki "botanikailag" nem csokoládé)
• 3 evőkanál málnalekvár
• 30 dkg friss málna (nem paszíroztam át)+ nem tudom, hány szép málnaszem, amivel  kiraktam a tetejét
• 2 evőkanál útifűmaghéj (ez elmaradhat, csak én fóbiás vagyok, rettegek attól, hogy a gyümölcspép eláztatja a krémet)
• 50 dkg mascarpone
• 2,5 dl tejszínből készült kemény hab (mivel buszoztatni kellett e tortát, tettem hozzá egy habfixáló port is)
• 10 dkg étcsokoládé (ebből nekem megmaradt a fele, de hogy biztosan szép legyen a torta oldala, nem szabad vele spórolni.

Legelőször 20 dkg fehércsokit összetörtem és megolvasztottam gőz fölött. Amíg

• a többi hozzávalót előszedtem, 
• a friss málnát összetörtem villával, elkevertem az útifűmaghéjjal, 
• a lekvárt a nagy tálban villával összetörtem

épp meghűlt, így belekavartam a lekvárba.

Ezeket a munkafolyamatokat kézi habverővel végzem, olyannal, aminek az alsó része egy vízszintes spirál (persze, nem ez a fajta eszköz az egyedüli üdvözítő megoldás, csak gépi ne legyen).

Hozzátettem a málnapürét is, ami az útifűmaghéj hatására az összes nedvességét elvesztette ekkorra, így nagyon szép lágyan, de zselészerűen   segítette elő a megfelelő krémállag elérését.

Beletettem a mascarponét, elkevertem, majd felvertem a tejszínhabot, és azt is -már sokkal elővigyázatosabban- közékevertem.
Muszáj volt lefényképeznem a színe miatt.

A kép hátterében egy netről kinyomtatott mascarponés krém recept látható. Forrás: http://hogymegtudjuknezni.blogspot.hu/

Mindeközben az uram kettévágta a tortát. Ezután kezdődött az ügyetlenkedésem, mivel, mint tudjuk, nem erősségem a széptorta, de ezúttal nagyon-nagyon akartam, hogy az legyen.

Megkentem jó vastagon az alsó lapot, majd rátettem a felsőt és kívülről is bekentem, igyekeztem, hogy az eredeti alakja megmaradjon.

Amikor elkezdtem agyalnai ennek a tortának a készítésén, tudtam, hogy nem gyalult csokiforgácsokat szeretnék hozzá, hanem inkább reszelt darabokat. Már épp ebben a fázisban járt a torta készítése, amikor végre feltaláltam a spanyolviaszt.
Van egy békebeli időkből származó -még a miskolci piacon vettem, úgy 1980 tájékán- hullámos pengéjű zöldséggyalunk. Ez pont jó lett célszerszámnak. A csokidarabokat egy nem túl merev spatulával sikerült felvakolnom a torta oldalára, majd a peremét kiraktam  málnaszemekkel.

A fehércsoki véknyabb volt, mint az étcsoki, így annak a trancsírozása nem sikerült olyan jól, viszont a torta tetején látva a csúfságokat, egyenként késsel még eldaraboltam a nem tetsző darabkákat. A végeredmény már olyan volt, amilyenre szerettem volna csinálni. Remélem, ez a különbség érzékelhető a két kép között:

 

Végül, miután a buszozást túlélte a torta, Anti e-mailben megküldte a belsejéről készült képeket. Bajusz is élénken érdeklődött, tehát nagy baj nem lehetett vele. :)

Erzsike! Még egyszer: Isten éltessen!