Túrógaluska

Ez egy nagyon ízes, finom édesség, nagyon jó lustasági alternatívája az igazi túrógombócnak. Nincs benne cukor (persze, ha ehetsz, használj azt) és zabpehelyből való (de ha a búzadara számodra komfortosabb, akkor használj azt), így rostdús is. Szóval szép is és finom is, ráadásul pár perc alatt elkészül.
Olyan "kis rezgősre" csináltam, én tetszetősebbnek gondoltam a galuskát, de ha kicsit kevesebb vízzel csinálod, akkor masszívabb textúrájú lesz és jól gombócozható.

Használtam hozzá:

• 8 dkg zabpelyhet (mindegy, hogy apró, vagy nagy szemű)
• a zabpehely másfélszeres térfogatának megfelelő mennyiségű vizet
• 25 dkg túrót
• 4 dkg-nyi cukornak megfelelő édesítőszert (1 dkg "negyedannyi" volt)
• 1 citrom lereszelt héját (KEZELETLEN! a gombaölőszert nem lehet lemosni és mérgezi a szervezetünket)
• 1 tk. vaj és 1 tk. olaj keverékén megpirított
• 5 dkg (teljeskiőrlésű) morzsát

A zabpelyhet a vízben megfőztem. Ebbe a megfőtt zabpehelybe belekevertem a túrót, az édesítőszert és a citromhéjat.

Amíg hűlt, megpirítottam a morzsát.

Egy evőkanállal galuskákat vettem ki a túrós masszából és egyenként belehempergettem a morzsába, és - mivel ez most egy laza szerkezetű massza -, egy nagyobb lapos tálra tettem egymás mellé, hogy könnyű legyen átemelni a kistányérokra. Ha kevesebb vízzel csinálod, akkor persze egymásra is rakható, mint a normál gombócok.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolódó gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet. Az a mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez: az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Grízgaluska helyett zabgaluska

Imádom a grízgaluskát. Le kell szögezni, hogy a "normál" búzadarából készült a legfinomabb, de van az az élethelyzet, amikor tudomásul kell venni, hogy váltani kell. Muszáj. Nincs olyan, hogy a másikat jobban szeretem, ahhoz szoktam. Az van, hogy a magam érdekében ezt ehetem. 
Amióta van velem ez a vércukormizéria, teljes kiőrlésű tönkölydarát használok, most meg, hogy van ez a karanténmizéria, abból gazdálkodunk, ami itthon van, ezért azt is lecseréltem, zabpehelyre. Nem mondhatom, hogy nem finom, csak más. Nem is úgy kell hozzáállni, hogy ugyanazt az ízt és állagot keressük, hanem úgy, hogy megtaláltunk egy hasonlóan finomat (mert tényleg az), a másságát meg majd megszokjuk.

Tehát, a hozzávalók:

• 12 dkg durvára őrölt zabpehely (én aprítógépet használtam, de egy kávédaráló is megteszi)
• 1 evőkanál teljes kiőrlésű liszt (belefér az is, hogy ez fehérliszt legyen)
• 2 tojás (szétválasztva)
• egy pici löttyintés olaj
• só

Elkezdtem vizet forralni.

A tojásfehérjét villával habosra vertem, belekevertem a sót, a tojássárgákat, egy pici olajat, hozzátettem a zabpelyhet és a lisztet.

Amikor felforrt a víz, egy evőkanállal beleszaggattam a masszát. Arra fontos odafigyelni, hogy a víz lassan forrjon, ha lobog, akkor tönkremehetnek a galuskák. Nekem 16, szép nagy darab galuska lett ebből a mennyiségből, de persze kisebbekre is lehet csinálni. Húslevesbe én ezeket a nagyméretűeket szeretem.

Amikor a galuskák feljöttek a víz tetejére, egy szűrőlapáttal kiszedtem, és szépen sorba rendezgettem  egy edénybe.