Omlett, zabpehelyből

 Nem jutott eszembe okosabb megnevezés, mert mégiscsak olyan omlett jellegű... Persze, nagyon finom is, és tök jó reggeli alternatíva.

Hozzávalók (2 adag):

• 8 dkg zabpehely
• 2 dl folyadék (víz is jó, én most mandulatejet használtam, de a kezünk ügyében lévő, általunk használt folyadékok bármelyike jó)
• 1 evőkanálnyi szezámmag
• 0,5 evőkanálnyi útifűmaghéj (elmaradhat, de azért is jó, mert biztosan egybentartja)
• 2 evőkanálnyi sörélesztőpehely (ez is elmaradhat, de azért is jó, mert ízesíti)
• pici só
• 0,5 kk zsiradék (nem extraszűz olívaolajat használtam)

A zabpelyhet leöntöttem a mandulatejjel, hagytam pár percet ázni, majd az olaj kivételével mindent belekevertem.

Egy felforrósított serpenyőt kikentem az olajjal, elsimogattam benne a masszát és mindkét oldalát pirosra sütöttem.

Zöldségekkel megszórva ettem.

Császármorzsa, zabpehelyből

A vasárnapi palacsintázáskor  elhatároztam, hogy jó leszek. Mármint hogy reziliens. Megbirkózom a lustaságommal. Nem kekszet, vagy nápolyit fogok enni délelőttönként és délutánonként, hanem olyasmit, amit szívesen eszem. Persze, nem lépek túl a saját árnyékomon, nem komplikálom túl a helyzetet, csak a saját magammal kapcsolatos rossz érzéseimet enyhítem azzal, hogy valamivel aktívabbá teszem magam és változatosabban eszem. Ezzel együtt lusta maradok, csak kevésbé kényelmes lusta.

A ma délelőtti evés végre megfelelt ennek. Ehhez a kis adag cucchoz a vegyes táplálkozásban 1 db tojás kellene - de ha már a rezilinanciánál tartunk - alkalmazkodva a családtagjaim vegán táplálkozásához, és alkalmazkodva a saját változási igényeimhez is, mindig vannak előkészített alapanyagok a kamrában, a fagyasztószekrényben, üvegekben, stb..., (azt meg csak zárójelben mondom el, hogy 1 evőkanálnyi őrölt lenmag sokkal olcsóbb, mint 1 db tojás, az élettani hatásai pedig ebből a cikkből kiderülnek).

Ezt az egyszemélyes adagot így csináltam:

• 2 dkg teljes kiőrlésű zabpelyhet leöntöttem annyi hidegvízzel, ami épp ellepte. kicsit vártam, majd beletettem 
• 1 tojás helyett 1 dkg őrölt lenmagot (ez egy púpos evőkanálnyi, de függ az őröltség mértékétől) és hozzátettem
• 3 evőkanálnyi vizet, meg 
• egy kis őrölt vaníliát és 
• 1 teáskanál porcukor helyett 1/4 teáskanálnyi "negyedannyi" édesítőszert.

• Hagytam pár percig állni, majd, miután túl sűrűnek találtam, tettem még hozzá 
• egy pici vizet. Fontos, hogy kicsit hígabb legyen, mint egy palacsinta, nehogy "véletlenül" egyben maradjon sülés közben.
• Közben egy palacsintasütőt felforrósítottam és 
• néhány csepp olajat szétkentem rajta.
• Beleöntöttem a masszát és hagytam sülni egy darabig, majd átfordítgattam - mindig egy akkora darabot, ami épp leszakadt -, ha véletlenül mégis egyben maradt egy-egy darabka, azt szétszakítgattam a keverőlapáttal -, mindaddig, amíg át nem sült az egész és felvette a császármorzsa jelleget.

• Eperlekvárral ettem. Persze, jó lett volna, ha tocsog a lekvártól, de én 20 g-nyi CH-t eszem ilyenkor, ezért ebben 1,5 dkg-nyi (egy lapos evőkanál) cukormentes eperlekvár volt.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolódó gondolataidat a bejegyzés alá, a megjegyzésekbe és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet. Az a mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez: az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak (és szépek is).

Túrógaluska

Ez egy nagyon ízes, finom édesség, nagyon jó lustasági alternatívája az igazi túrógombócnak. Nincs benne cukor (persze, ha ehetsz, használj azt) és zabpehelyből való (de ha a búzadara számodra komfortosabb, akkor használj azt), így rostdús is. Szóval szép is és finom is, ráadásul pár perc alatt elkészül.
Olyan "kis rezgősre" csináltam, én tetszetősebbnek gondoltam a galuskát, de ha kicsit kevesebb vízzel csinálod, akkor masszívabb textúrájú lesz és jól gombócozható.

Használtam hozzá:

• 8 dkg zabpelyhet (mindegy, hogy apró, vagy nagy szemű)
• a zabpehely másfélszeres térfogatának megfelelő mennyiségű vizet
• 25 dkg túrót
• 4 dkg-nyi cukornak megfelelő édesítőszert (1 dkg "negyedannyi" volt)
• 1 citrom lereszelt héját (KEZELETLEN! a gombaölőszert nem lehet lemosni és mérgezi a szervezetünket)
• 1 tk. vaj és 1 tk. olaj keverékén megpirított
• 5 dkg (teljeskiőrlésű) morzsát

A zabpelyhet a vízben megfőztem. Ebbe a megfőtt zabpehelybe belekevertem a túrót, az édesítőszert és a citromhéjat.

Amíg hűlt, megpirítottam a morzsát.

Egy evőkanállal galuskákat vettem ki a túrós masszából és egyenként belehempergettem a morzsába, és - mivel ez most egy laza szerkezetű massza -, egy nagyobb lapos tálra tettem egymás mellé, hogy könnyű legyen átemelni a kistányérokra. Ha kevesebb vízzel csinálod, akkor persze egymásra is rakható, mint a normál gombócok.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolódó gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet. Az a mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez: az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Sós zabkeksz

Ennek a zabkeksznek az alapreceptjét az Élj harmóniában blog írója osztotta meg egy FB csoportban, már több éve, azóta dédelgettem magamban... Miért is? Nem tudom. Annyira egyszerű, hogy naponta többször is meg lehetne csinálni és annyira finom, hogy nem lehetne ráunni.
A hétvégi családi összejövetelünkön ez volt az, ami elsőként elfogyott. Aztán másnap reggel sütöttem még egy adagot, amit már fényképeztem is.
Természetesen, a bőrömből továbbra sem tudok kibújni, így a magunk képére formáltam a receptet.

Hozzávalók:

• 280 g őrölt zabpehely (vagy zabpehelyliszt)
• 4 evőkanálnyi sörélesztőpehely (ez elmaradhat, az eredeti recept sem tartalmazza, de sajtos érzetet kelt, pluszban nagyon egészséges)
• 1 kk. sütőpor
• 1 kk só
• 1 kk gyros fűszerkeverék (más fűszerekkel helyettesítheted)
• 100 g vaj helyett én margarint használtam, mivel vegán formula készült (hosszú idő óta Eleplantot használok)
• 3-5 ek tejföl (szójatejfölt használtam, de úgy gondolom, bármilyen növényi tejfölhelyettesítő alkalmas)

Az első adaghoz durvábbra, a másodikhoz finomabbra (de nem finomra) őröltem a zabpelyhet, annyi különbséget láttam, hogy az első esetben egyáltalán nem lehetett érzékelni, hogy cakkos a széle. A második adgnál sem túlságosan, ezért, ha szép cakkosra szeretném (ami kizárt az én esetemben), akkor teljesen finomra őrlöm majd a zabpelyhet).

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a keksz típusú cuccokat is nagyon lustán és kényelmesen csinálom. Aprítógépbe teszem a szárazanyagokat és a vajat, így nagyon gyors, és jól keveredik. Természetesen mindez kézzel is elvégezhető, vannak esetek, amikor még jól is esik a tészta "összesimogatása"

Tehát:

180-200 fokos (hőlégkeverés) sütőben sült, ha az összaállítás után azonnal sütöd, a sütő bekapcsolásával kezdd!

A szárazanyagokat összekevertem, majd elmorzsoltam benne a zsiradékot. Ezt követően kiborítottam az aprítógépből, a kupac közepébe csináltam egy kürtőt és 3 evőkanálnyi tejfölt tettem bele. Elkezdtem összegyúrni, és tettem még hozzá tejfölt, hogy könnyen gyúrható legyen. 
Az első esetben azonnal, a második esetben kb. 8 óra múlva (közen hűtőszekrényben tartottam) nyújtottam vékonyra. Az az igazság, hogy lényeges különbség nem volt . Mivel én nem akartam a nyújtáshoz plusz lisztet használni, ezért 2 réteg sütőpapír közé téve tettem ezt. (Ezeket a papírokat később a sütés során felhasználtam.) Ha úgy gondolod, hogy egyszerűbb a nyújtás, akkor érdemes két részletben csinálni.

Miután kinyújtottam, elővettem egy derelyemetszőt, és "rajzoltam" vele egy nagy négyzetetet, amelyeket kis négyzetekre bontottam, végül átlókat rajzoltam bele, így sok kis háromszöget kaptam, amelyeket eligazgattam a sütőpapíron és 10-12 perc alatt (legyen szép rózsaszínű az alja) megsütöttem, ezután rácson hűtöttem ki.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Gombócos zöldségleves

Itt jár már a tavasz a kertek alatt és ez a leves nagyon tavaszias tud lenni, főleg, ha nem evés közben jut eszünkbe, hogy a zöldborsó kimaradt belőle. Mentségemre szóljon, hogy még február közepén főztem, amikor épp hideg volt.

Egyébként csalás és ámítás, ugyanis ezek itt a képen nem húsgombócok. Zabgombóc a becsületes nevük, ez a leves egy vegán leves, laktató és imádnivaló.

A kronológia:
2019.02.15-én a töredék Nagy család (mármint férj és feleség) vacsorájának a körete főtt zabtöret volt (TESCO-ban biztosan kapható, mármint nyers állapotában). Aztán másnap délre kiegészültek egy gyerekkel (aki persze, felnőtt)- ő egyébként az egyetlen gyerek a családban, aki még nem vegetáriánus, de épp vega hónapot tartanak a barátnőjével -  és kitalálták, hogy gombócos zöldséglevest főznek Ehhez épp jól jött a hűtőszekrényben várakozó főtt zabtöret, hiszen tökéletes alap egy vegetáriánus gombóchoz.

(Ez a leves egyébként családi kedvenc, a férj  édesanyjának a receptje. Ó becsületes, jóravaló asszony, nem spórol az energiáival, és reszelővel készíti elő a zöldségeket, de a történet főszereplője aprítógépet használt az étel készítése során, mivel mint tudvalévő, lusta és kényelmes asszony.)

Tehát, a leves hozzávalói:

• leveszöldségek (mint sárgarépa, petrezselyemgyökér, zeller, karalábé, stb.), amiket lereszelünk, vagy aprítógéppel felaprítunk
• olívaolaj
• fűszerek, egy fűszerlabdába tömörítve (szemesbors, fokhagyma, kicsi kömény, szerecsendió virág, bármi, amit zöldségleveben szeretünk)
• 1 db paprika
• 1 db paradicsom
• 1 db vöröshagyma (elhagyható)
• felaprított petrezselyemlevél

Egy fazékban olívaolajat hevítünk, beleborítjuk a felaprított zöldségeket és alaposan átpirítjuk (ettől lesz szép színes a leves teteje), majd felöntjük hidegvízzel és beletesszük a fűszerlabdát, a paprikát és a paradicsomot, majd szép lassan főzzük.

Közben elkészítjük a gombócokat, aminek a hozzávalói:

• 6-8 evőkanálnyi főtt zabtöret
• 3 evőkanálnyi őrölt zabpehely
• 1 evőkanálnyi útifűmaghéj
• 1 dl-nyi víz
• bors
• só

Mindezeket összekeverjük, pár percig állni hagyjuk, majd vizes kézzel kigombócozzuk, és belepotyogtatjuk a fővésben lévő levesbe. Megvárjuk, amíg feljönnek a gombócok a tetejére, és már kész is, csak a felaprított petrezselyemzöldet szórjuk még bele.

Amikor a leves elkészült, a család megette, és nagyon örültek, hogy ilyen szép és finom ételt találtak és tálaltak fel. Megállapodtak abban, hogy a jövőben gyakran csinálnak ilyen gombóclevest és nem restellik a zabtöret paradicsomszószos gombócként való kipróbálását sem.

Télies piskótatekercs, ami könnyed, és inkább savanykás, mint édes

Nos, amikor a kövérség kezdi megbosszulni önmagát, a kövér meg mégis édességre vágyik, akkor elkezd gondolkodni az ember, hogy mi a fenét találjon ki.
Aztán ezt találja ki.
Finom, nem túl édes (lehet persze édesebbre is csinálni, de ez így is nagyon finom), és belekerültek a kamrában hetek óta kallódó birsek is.

Először a lekvárt csináltam meg, aztán, amíg hűlt, elkészült a piskóta is.

Hozzávalók:

A lekvárhoz:

• 3 birsalma
• 3 rúd fahéj
• 1 db csillagánizs
• 1 db kezeletlen citrom lereszelt héja
• 0,5 citrom leve
• 2 kávéskanálnyi mézeskalács fűszer
• 3 evőkanálnyi cukor (helyette eritritet használtam)
• 1 evőkanálnyi keményítő (helyett és útifűmaghéjat használtam)

A piskótához:

• 2 evőkanálnyi őrölt zabpehely
• 1 evőkanálnyi teljes kiőrlésű liszt
• 2 evőkanálnyi kókuszreszelék
• 2 kávéskanálnyi mézeskalács fűszer
• 5 nagyobb tojás szétválasztva
• 2 evőkanálnyi víz
• 5 evőkanálnyi cukor (helyett én eritritet használtam

A héjastól felkockázott birsalmát (amíg pucoltam és daraboltam, citromleves vízben állt, hogy ne barnuljon meg) kevés vízzel és a fűszerekkel gyorsfőzőben puhára főztem.

Botmixerrel pürésítettem, belekevertem az útifűmaghéjat (használj nyugodtan keményítőt) és az édesítőt, majd újra összeforraltam, aztán áttettem egy vékony falú edénybe, hogy mihamarabb kihűljön.

Ezután megcsináltam a piskótát.

Bekapcsoltam 170 fokra (hőlégkeverés) a sütőt.

Összekevertem egy tálkában az őrölt zabpelyhet, a lisztet és a kókuszt.

A fehérjékből kemény habot vertem.

Az édesítőt és a tojássárgákat fehéredésig habosítottam, beletettem a vizet, és tovább kevertem.

Amikor egy könnyed, habos-vizes massza lett, kanalanként beletettem a lisztes keveréket. Ezt követően - még mindig a habverővel - 2 evőkanálnyi tojáshabot belekevertem, azután pedig egy kézi habverővel belekevertem az evőkanalanként adagolt tojáshabot, úgy, hogy minél több levegő kerüljön bele.

Az elkészült piskótát egy sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, elsimítottam és 12 percig sütöttem.

Amikor megsült, kiborítottam egy nedves (alaposan kicsavart) konyharuhára, lehúztam a papírt, többször feltekertem, majd végül egy száraz konyharuhával tekertem fel és benne hagytam, amíg kihűlt.

Legvégül megkentem a lekvárral és újra feltekertem.

Hagytam egy kicsit állni, aztán felszeleteltem. Nem tartottuk szükségesnek, hogy szórjunk rá "porcukrot", de persze ez ízlés kérdése.

Alul is, felül is és középen is alma

Az alma-dió-zabpehely-kókusz tengely mentén haladunk az őszbe.

Ha ezt a sütit megcsinálod és megkóstolod, számíts rá, hogy egy normál szelet méretének kb. a felét bírod megenni, pedig liszt nincs benne, és cukor is csak 10 dkg-nyi, és ezt is a nádmelasz íze miatt tettem bele az eritrit mellé.

Hozzávalók:

• az aljára 3-4 szem alma cikkekre vágva, és egy marék durvára vagdalt dió 
• a tetejére 3-4 szem alma cikkekre vágva

"középre" pedig:

• 30 dkg reszelt alma
• 10 dkg kókuszreszelék
• 10 dkg őrölt zabpehely
• 10 dkg darált dió  (vagy összesen 30 dkg liszt)
• 1 zacskó sütőpor (15,5 g)
• 4 db tojás
• 5 evőkanálnyi eritrit
• 5 evőkanálnyi nádmelaszos barnacukor (vagy összesen 20 dkg cukor)
• 2 kávéskanálnyi fahéj 

A kókuszreszeléket, a zabpehely őrleményt és a darált diót elkeverjük a sütőporral.

A tojásokat a cukorral és a fahéjjal habosra keverjük, majd beletesszük a reszelt almát, és egyenletes masszává kavargatjuk.

Egy kerek tortaformát sütőpapírral kibélelünk, rászórjuk az diót, kirakjuk az almacikkekkel, rátesszük a masszát, elegyengetjük, és a tetejét is kirakjuk almaszeletekkel.

Hőlégkeverésben, előmelegítés nélkül 30-40 percig sütjük (tűpróba).

A lakástextilt a Feeling-Méteráruban vásároltam, amit jószívvel ajánlok mindenkinek.

Almás zabpuding, almás grízpuding, "almából finomat"

Amikor Viola tejcukormentes étrenden volt pici korában, nálunk  az "almából finomat" volt a tejbegríz helyettesítő gyerekkedvenc. Az akkori koránkelős, a sietős reggeleken nem tettünk a tetejére sült almát, és nem pirítottunk hozzá diót, viszont fahéj mindig került rá. Volt, amikor darából főztük, volt, amikor zabpehelyből, mindkettőt nagyon szerették. Akkor is, és azóta is. 

Ma ebéd utáni  desszertté varázsoltuk.

Hozzávalók:

• zabpehely (vagy gríz)
• cukor, vagy ha muszáj, akkor helyette eritrit (bármi, amivel édesítesz)
• fahéj (és ha van, akkor ötfűszer, mert az érdekesebbé teszi az ízét)
• vanília
• citromhéj (ne használj kezelt héjút!)
• vaníliás pudingpor (ezt azért tettem bele, hogy krémesebb állagú legyen, de elhagyható)
• alma
• vaj, vagy magarin, vagy kókuszzsír 
• dió

Nem írtam arányokat, mert a zabpehely esetében az a lényeg, hogy kb. kétszeres/háromszoros mennyiségű vízben főzzük (először kétszeres, aztán pótolgatjuk, ha sűrűnek találjuk), almából meg annyit használjunk, amennyit szeretnénk.  A fűszerek és az édesítés is egyéni ízlés szerinti.

A sorrend:.

Az alma egy részét felkockázod, egy részét pépesíted.
Ha cukorral csinálod, akkor kb. 1 evőkanállal  karamellizálj, dobd rá az almadarabokat és a zsiradékot, citromot, fahéjat. Amikor megpárolódott, édesítsd kedved szerint.
Ha édesítőszert használsz, akkor az almát zsiradékon megpárolod  citromhéjjal, fahéjjal, így a gyümölcs a saját cukortartalmától karamellizálódik, és utána teszed rá az eritritet (vagy amit).

Ami közben az alma párolódik-sül a serpenyőben, megfőzöd a zabpelyhet, vagy grízt a vízben a fűszerekkel, hozzáöntöd a vízzel elkevert pudingport, végül  édesíted. Hozzákevered az almapürét.

Egy száraz lábasban megpirítod a diógerezdeket (az utúbbi években kb. 180 fokon, hőlégkeveréses sütőben szoktam, kb. 5 perc alatt).

Végül poharakba tesszed a zabpudingot, rákanalazod az almát és megszórod dióval.

 Forrón és hidegen is tökéletes.

Juharszirupos keksz, ami igazán népmesei

Én  a Xsarakonyhán már vakon is eligazodom, hiszen sokadszor kóstolok róla a bloggerjátékon. Mindig örülök, amikor Anditól "kell" főznöm, mert csupa jó receptet lehet ott találni.

Ezúttal kifejezetten "népmesei" lett a vége. Ez a recept, , amit választottam, a játék egy korábbi fordulójából  származik, és már Andi is alakított rajta. Ő nem lisztezett felületen nyújtotta és nem kiszúróval formázta, hanem kis golyókat gyúrt, azokat lapogatta el. Én is így csináltam, mert aki lusta és kényelmes, az ritkán szánja rá magát plusz takarítanivalóra. Amit én hozzátettem a mi közös mesénkhez, az az, hogy a liszt nagy részét őrölt zabpehellyel helyettesítettem.

Egy icipici probléma van, azt be kell valljam. Elképzelhető, hogy nem egyforma nagyságú kávéskanalat használunk mi hárman, (vagy én túlpúpoztam) mert az enyémnek van egy nagyon minimális szódabikarbóna-bukéja, de szerencsére nem vészes, nagyon finom lett a végeredmény.

Azért még a népmeseiséghez 2 dolog is hozzátartozik, amit le kell írnom:

1. A juharszirup az Óperenciás-tenger  túlpartjáról származik. Bálint és Katica Torontóban nyaraltak 2 hetet, és onnan hozták nekünk.
2. A kekszek a Legkisebb Királykisasszonynak készültek, mert bizony, Adél 3 éves, óvodás nagylány lett, és a kekszeket az ő köszöntésére visszük ma délután.

Hozzávalók (64 db lett belőle):

• 10 dkg liszt
• 26 dkg őrölt zabpehely
• 1 kk szódabikarbóna
• 16 dkg vaj
• 10 dkg nádmelaszos barnacukor
• 8 ek juharszirup
• 2 egész tojás

Természetesen sima finomliszttel és fehércukorral is működik, ha csak az van otthon.

A liszteket a szódabikarbónával és a vajjal aprítógépben egybedolgoztam, aztán belekerült a cukor, a tojások és a juharszirup. (tényleg ennyi, ez a zabpehely megőrlésével együtt sem volt több 6-7 percnél).

Egy fóliával lefedve 1 órán át a hűtőszekrényben tartottam, ami közben a sütőt 180 fokra bemelegítettem.

Diónyinál kisebb golyókat formáltam (enyhén nedves kézzel), amiket belerakosgattam egy sütőpapírral bélelt tepsibe (5X5 db a nagy "gáztepsi" esetében), és egy villával lelapogatta.

10 perc alatt sültek meg. Tegnap este, friss állapotukban ropogtak, ma pedig már finom omlósak. Ki-ki eldöntheti, milyen állapotban szereti enni. Mi mindenhogyan.

Sárgarépás-póréhagymás zabpehelyfasírt

A kényelmességem azt diktálja, hogy mindenképp legyen valami közös alapja, összekötője a vegetáriánus és a nem vegetáriánus ételeknek, hiszen akkor kevesebbet kell vacakolnom a főzéssel. 

Azt is meg kell mondjam, hogy nehezen találom ki, mi(k) legyen(ek) a hétvégi menü(k), a népeim meg nem mondanak semmit, vagy legalábbis ritkán találkozom a "lepjél meg" kíséretű huncut mosolyon túli konkrétummal. Persze nem panaszkodhatom, hiszen rendkívül hálás közönség. Mindent megesznek, amit elébük pakolok, igaz, én meg figyelembe veszem azokat a kereteket, amin belül érdemes mozognom.

Legutóbb frissensültet csináltam a vegáknak - mert a többieknek is az volt a maguk módján-, a közös alap pedig zelleres krumplipüré (pontosabban krumplis zellerpüré) volt. 

Készült már máskor is ez a fajta fasírt, de az állagát most találtam el igazán, és így teljesen jól tudtam sütni annak ellenére, hogy tojás nem került bele, a zabpehely ebben a tekintetben eléggé önjáró, és tettem hozzá 2 evőkanálnyi útifűmaghéjat is. 

Javaslom annak, aki kipróbálná, de nem jut útifűmaghéjhoz, hogy vagy egy tojást, vagy egy kanál lisztet tegyen bele, akkor biztosan nem kell óvatoskodni az átfordításnál. Nekem útifűmaghéj és más külön kötőanyag nélkül is egyben szokott maradni, de persze én sok ilyesmit csinálok.

Hozzávalók (6-7 adagnyi lesz belőle):

• 25 dkg zabpehely
• 3 db reszelt sárgarépa
• 1 db finomra kockázott vöröshagyma 
• 1 kisebb, vékony karikákra vágott póréhagyma (helyette esetleg 1 db vöröshagyma)
• só
• bors
• 2 evőkanályi szójaszósz
• kb. 3,5 dl víz
• 1,5 dl-nyi joghurt (ha vegán vagy, akkor növényi)
• 2 evőkanálnyi útifűmaghéj (és/vagy liszt)

A sütéshez pár evőkanálnyi zsiradék (olaj vagy kókuszzsír).

Előző este, vagy  kora reggel keverem össze a masszát, hogy a zabpehely és az útifűmaghéj kedvére, pontosabban az én kedvemre megduzzadhasson.

Leöntöm a zabpelyhet langyos vízzel, és alaposan elkevergetem egy tálban. Ezután lereszelem a répát, felaprítom, karikázom a hagymákat, és még más konyhai munkákat is csinálok közben, hogy kb. 30 percig állhasson a zabpehely. 

Amikor eltelt a félórányi idő, minden más hozzávalót beleteszek a tálba, és alaposan összekeverem. Lefóliázom, és beteszem a hűtőszekrénybe legalább pár órára.

A sütéshez kevés zsiradékot zsiradékot felhevítek egy serpenyőben, közben vizes kézzel lapos korongokat formázok a masszából, amiket szép sárgára sütök, ez oldalanként kb. 4-5 percig tart. Papírtörlőn leitatom a felesleges zsiradékot.

Hidegen talán még finomabb, mint forrón.

Forrás: Ann Noel

10 perc munka, nagy halom házi zsömle

Az uram találta ezeknek a zabpelyhes zsemléknek az alapreceptjét a mókuslekvár.hu-n. Azóta minimum hetente sütünk, nagyon finom, és nemkülönben gyorsan kész van. Kb. annyi munka van vele, mint a galuska készítésével, csak ki kell kupacolni a tepsikre, és zsemléket (bevallom én jobban szeretem, ha lapocskák lesznek) formázni a masszából két kanál segítségével.

Kocsis Mikei Erikának már több, mint két hónapja megígértem, hogy lefényképezem a zsömléket, de mindig hamarabb megettük, mint ahogyan alkalmam lett volna rá. Most pótolom a fényképezést, a zsemlekészítést pedig jó szívvel ajánlom mindenkinek. Főleg azoknak, akik kacérkodnak azzal a gondolattal, hogy otthon süssék meg a reggelire valót, de eddig bátortalanok voltak. Az egyszerűsége és a kevés munkaidő igénye miatt ez kiváló rajtgép.

Írtam az előbb, hogy az alapreceptet. Eredetileg ezt a receptet fedezte fel az uram, ami a Hajnié, de átvariálta az itthon aktuálisan megtalálható lisztek szerint, és így már az Erikáéra is hasonlít. Még annyit, hogy mi friss élesztőt szoktunk használni. Ez is azt mutatja, hogy bátran lehet variálni azokból az alapanyagokból, amit a kamránkban találunk, tehát nem kell félni a kipróbálásától.

Hozzávalók (Mi ennek a dupláját csináljuk -mert sokan vagyunk- így 18 db tenyérnyi nagyságú zsemlét szoktunk kapni):

• 35 dkg liszt (ebben kenyérliszt és teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt keveréke van, arra figyelj, hogy a teljes kiőrlésű liszt a mennyiség 70%-át tegye ki )
• 10 dkg zabpehely
• 2 kávéskanál só
• 2,5 dkg élesztő
• 3,8 dl víz (óvatosan adagold, lehet, hogy elég kicsit kevesebb is)
• 1 evőkanál étolaj

Az élesztőt langyos vízben egy kis liszttel felfuttatjuk (legyél türelmes, cukor nélkül kicsit tovább tart!), azután összeborogatunk minden hozzávalót és a gépi habverő dagasztópálcájával összekeverjük.  Az a lényeg, hogy nokedki jellegű tésztát kapjunk. Ezt követően 1 órán át kelesztjük.

A sütőt 200 fokra (hőlégkeverés) előmelegítjük.

Sütőpapírral bélelt tepsire tenyérnyi nagyságú halmokat (2 evőkanálnyi massza) rakunk 2 evőkanál segítségével. Én szeretem eligazgatni, az uram inkább tessék-lássék módon kupacolja (inkább nem írom ide, ő ezt hogyan fogalmazza meg, de ha valaki kíváncsi rá, megírom neki) ez egyéni ízlés kérdése. 

25 perc alatt sül meg. Ha nem fogy el azonnal, akkor 2-3 napig még jóízűen tudunk enni belőle, mert nem szárad ki hamar.

 

Várakozás

Nem csak a karácsony eljövetelét várjuk, hanem a fényképezőgép hazaköltözését is. Holnap érkezik meg végre, a sok-sok heti szervizben tartózkodás után, így remélhetőleg az ünnepi készülődés már úgy maradhat meg az örökkévalónak, hogy a képek nézhetőek lesznek.

Ma két süti is sült. Az egyik egy fahéjas-szilvalekváros mézes keksz, a gyertyagyújtáshoz. Tényleg csak pár szem. Úgy gondolom, holnap majd elmondom a történetét, annak ellenére is, hogy a fénykép még az itteninél is rosszabbul sikerült.

Na, de az esti teázós sütit akarom itt mutogatni, úgyhogy át is térek rá gyorsan. Kb. 23 éve sütök rendszeresen egy indonéz banános kenyeret, a sokat emlegetett Húsz ország konyhája című szakácskönyvből. Nos, ma átköltöttem magyar almás-mákos kenyérré. Nagyon jó ötletnek bizonyult.

Hozzávalók:

• 10 dkg darált mák (nem teljesen finomra daráltam)
• 10 dkg finomliszt
• 10 dkg őrölt zabpehely (ez a rész is lehet ám finomliszt!)
• 2-3 teáskanál őrölt fahéj
• 3 teáskanál sütőpor
• 8 dkg olvasztott, langyos vaj
• 3 tojás
• 1 (bio) citrom lereszelt héja
• 4-5 közepes nagyságú, héjastól durvára reszelt alma
• 4 evőkanál cukor

A száraz anyagokat egy tálban alaposan elkevertem.  

Egy másik tálba belereszeltem az almát, ráütöttem a tojásokat, ráöntöttem a vajat, ráreszeltem a citromhéjat, és egy nagyméretű villával elkevertem.

Aztán a két keveréket összeborítottam és szintén alaposan elkevertem. Mindez cukor-, mák- és zabpehelydarálásostól nem tellet még talán 15 percbe sem.

A délutáni kekszsütésből maradt fahéj-cukor-aprított dió keverék, ezért 2 püspökkenyér formát kikentem vajjal, és -mintha liszteztem volna- beszórtam ezzel a keverékkel. Egy evőkanállal szétkanalaztam a két sütőedénvbe, eligazgattam, és 175 fokos (közepesen meleg) sütőben 35 perc alatt megsütöttem.

Tényleg nagyon jó lett.

Igazából ez a masszamennyiség egy püspökkenyérformába is elegendő, de én nem akartam most magas szeleteket.

Anyukám 70. szülinapi ebédje

Nem pontosan az, aminek látszik. Pontosan, az, töltött csirkecomb, de nem olyan. Magvak vannak benne, meg zabpehely.

Hozzávalók:

• 6 db nagy csirkecomb
• pár darab elnegyedelt hagyma

A töltelékhez:

• 10 dkg-nyi zabpehely
• 1 pohár köles
• 2 db fokhagyma
• fél pohár lenmag
• 2 evőkanálnyi szezámmag
• 1 kicsi csokor medvehagyma
• 1 kicsi csokor petrezselyemzöld
• borsikafű
• 3 cikk fokhagyma
• örölt bors
• só
• olívaolaj

A hagymát az olajon sóval pároltam, közékevertem a kölest, mikor forró lett, felöntöttem 2,5-szeres forróvízzel, lefedtem, takarékra állítottam a gázlángot és addig hagytam úgy, amíg kürtőcskék keletkeztek benne. Mármint a kölesben. :) Akkor pár percig még rajta hagytam a fedőt, aztán kitettem hűlni.

Amíg a köles készült, a zabpelyhet elkevertem langyosvízzel.

A lenmagot és a szezámmagot is beáztattam. A lenmag fontos kötőanyag, nem szükséges a töltelékbe tojás.

Összekevertem az összes hozzávalót, betöltöttem a kicsit elősózott csirkecombok bőre alá. Én nem szeretem szabályosra, összetűzöttre csinálni ezt az ételt, azt szeretem, ha színes, rusztikus látványt kelt a bőrök alól kikanikáló töltelék.

Egy üvegtepsi aljába olívaolajat kentem, szórtam rá durva szemű sót, ráfektettem a combokat, a közökbe hagymacikkeket dugtam, majd a tetejét is megszórtam sóval.

200 fokon sütöttem fólia alatt 30 percig, utána levettem róla, még kb. ugyanannyi idő alatt lett ropogós piros.

A vegán változatot elfelejtettem lefényképezni. Kettévágott cukkinik belsejét kivájtam, a forgácsokat a töltelékbe kevertem. Megtöltöttem a cukkiniket a töltelékkel. A sütőedény alját kiolajoztam, a maradék tölteléket elsimítottam benne, ráfektettem a "hajócskákat, és ropogós pirosra sütöttem. Sajnálom, hogy elmaradt a fénykép.

Ez a csirke maradéka:

A salátát sem fényképeztem le, amit mellé ettünk. Sokféle zöld levél volt, paradicsom, retek, hagyma, olívaolaj, bors, balzsamecet.