Translate

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csirke. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csirke. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. május 16., szombat

Melegszendvics, maradék sült csirkéből

Már egy alkalommal csináltam ezt, mert az "árvablogom" nem annyira szembetűnő... Szóval, a Maradékkomandóban (nem is tudom, így kell-e mondani...)
leírtam a tegnapi sült csirke maradékából lett mai vacsoránkat. Leírom itt is.




Amikor a gyerekeink még "lenőttek" voltak (by Szilaj-Nagy Viola), még ettek húst és szerették a sült csirkét, így gyakran csináltunk. Akkoriban elég volt egy csirke és én mindig a szárnyát, meg a hátát ettem, mert - mondhatnám, hogy ez az anyák sorsa, de nem ez a teljes igazság - nagyon szerettem. Igazából most is nagyon szeretem, hiába kettőnknek sütök meg egy csirkét, én ugyanúgy a hátával kezdem.

Miért is mondtam ezt el? Mert tegnap, amikor készülődtünk az ebédhez, eszembe jutott az egyik alkalom, amikor már 2 csirkét kellett sütnöm ahhoz, hogy maradjon is belőle másnapra. Leültünk enni, és én egy combot vágtam le magamnak. Lőrinc csodálkozva rám nézett azt kérdezte: De mama, te nem csak a hátát szereted? Mindig azt szoktál enni. Ezen akkor jót nevettünk, aztán most ott tartunk, hogy akár egy egész csirkét is megehetnék, mert ők már nem esznek húst, Bálint is alig, de maradok a hátánál...

Na, de a csirkés szendvics...



Szóval, tegnap sült csirke volt ebédre, aztán azt is vacsoráztunk (még Bálint is, mert hazajöttek bodzát szedni a sörfőzéshez, és végül bejöttek, a kijárási korlátozás ideje alatt először, és óvatosan... Az evést is óvatosan, biztonságosan ejtettük meg... Mókás is és szomorú is ez a helyzet.

Hozzávalók:
  • 4 szelet kenyér (ez teljes kiőrlésű)
  • 4 evőkanál tejföl
  • bors
  • 2 szelet füstölt sonka, elfelezve
  • maradék sült csirkemell felkockázva
  • paradicsom darabok (5 db koktélparadocsomot használtam hozzá)
  • kapribogyó (el is maradhat, de volt egy fél üvegcsével és el akartam használni)
  • 1 nagy mozzarelle golyó, vagy bármilyen olvadós sajt
  • egy kis csokor összevagdalt metélőhagyma (vagy újhagyma szára, vagy el is maradhat)

A sütőt bekapcsoltam 200 fokra.

A kenyérszeleteket megkentem tejföllel és őröltem rá borsot.


Az elfelezett feketeerdő sonkaszeleteket ráfektettem a tejfölre.


Azután rápakoltam a felkockázott csirkemellet és a feldarabolt paradicsomot és a kapribogyót is.


Végül rápakoltam az összetépkedett mozzarellát, megszórtam snidlinggel és őröltem rá borsot.


Betettem a sütőbe, és addig hagytam benn a sütőben (talán 20 perc, elfelejtettem figyelni a pontos időt), amíg a mozzarella megolvadt é egy kicsit elszíneződött.
Ez az idő épp elég volt arra, hogy csináljak egy kis zöldségsalátát.


Az uram sört is ivott hozzá - olyat, amit Bálint főzött -, persze én csak vizet.


És végül a csirkét is megmutatom, amit tegnap sütöttem. Kevés vajat kentem az edény aljába, szórtam bele sót és kakukkfüvet, meg a csirke hasába is szórtam sót és kakukkfüvet is.


Aztán legvégül újra a mai szendvicsek.



Legeslegvégül pedig a kakukkfüvünk.



2020. március 25., szerda

Annak, aki utálja a kelkáposztát és annak is, aki szereti a kelkáposztát

Ez az étel - amellett, hogy a lusta és kényelmes főzők részére non plus ultra - képes arra, hogy felszámoljon minden létező kelkáposztaevéshez kapcsolódó rossz érzést. Sem az állaga, sem az íze nem hasonlítható a főzelékéhez. Friss, könnyed, ha elég ügyes vagy, még ropogós is, és ízes. Nagyon ízes és nagyon szép. A pirult csirkedarabok és a zöld káposzta kontrasztja széppé is teszik.

Nem beszélve arról, hogy alig kell hozzá valami. Azért nem írok mennyiségeket, mert a múltkor sok csirkecomb volt és kevés káposzta, most pedig egy kis maradék csirkemell, és sok káposzta. Mindenhogyan finom.


Hozzávalók:

  • felcsíkozott kelkáposzta
  • felcsíkozott csirkemell, vagy csirkecomb
  • köménymag (elhagyható, mivel ma kifelejtettem  és így is tökéletes volt)
  • egy kicsi darab aprított gyömbér, vagy gyömbérpor (ma az volt benne)
  • 1-2 cikk fokhagyma (ma granulátum volt
  • kevés só
  • kevés bors
  • zsiradék
Kevés olajon nagyon forró serpenyőben megpirítottam a csirkemell csíkokat, majd kiszedtem és félretettem.

Pótoltam az olajat (nem kell sok), amikor  rátettem a felcsíkozott kelkáposztát és pirítottam, szintén nagyon forró serpenyőben, egyet-egyet kavarva rajta, nem baj, ha kissé "megkapja", finomabb a sült ízű kel, mint a párolt.

Amikor kellően megpirult a káposzta, visszatettem a húst, sóztam, borsoztam, fokhagymáztam és gyömbéreztem.

Lefedtem, hogy szottyosodjon, hiszen a só elkezdi kivonni a nedvességet és a pára is lecsapódik a fedőről.

Egy-két perc múlva löttyentettem rá tejszínt és tejfölt ( a múltkor csak tejfölt), összeforraltam, és már kész is volt.



Magában is tökéletes, de nekem muszáj szénhidrátot is enni, így barnarizs volt hozzá.


Forrás: Mautner Zsófia

Szolgálati közlemény: nem tudom, miért kékek a sorok itt-ott, de nincs kedvem újra írni.




2019. november 1., péntek

Rántott csirke és emlékezés



Nem, nem a csirke receptje miatt írom ezt, hanem a nagyszüleim miatt.

Ezen a napon (is) mindig sokat gondolok rájuk. Meg kell mondjam, nem szeretek temetőbe járni - nem is szeretném, ha majd annak idején engem sírba temetnének -, viszont van két sír, ami mellett mindig elbőgöm magam...
Az egyik a Sanyié, aki Éva nagynéném férje volt, és az idén 20 éve, hogy úgy döntött, elég volt a földi létből, és ezt azóta sem tudtam megemészteni. Látom magam előtt, ahogy mosolyog, látom magam előtt, amikor kitalálja, hogy ne maradjon el a szalonnasütés azért, mert szemereg az eső, és előveszi az esernyőket, és folytatjuk a sütögetést, látom magam előtt, ahogy megérkezik hozzánk a  házunk vízvezeték rendszerét megcsinálni és elhozza Szerencsről a "fél házat" ajándékba, mert nem elég, hogy a munkáját adja, mást is adnia kell. ...és látom magam előtt a koporsóját, és nem tudom elfogadni az elfogadhatatlant, már húsz éve...
A másik a nagyszüleimé, Szerencsinagyié és Szerencsinagyapáé. Ehhez hozzá kell tenni, nagyapa nem is volt a nagyapám, de ha az lett volna sem kötődhettünk volna jobban egymáshoz... Amikor már hatszázmázsa voltam, ő meg nagyon öreg és beteg, akkor is az ölébe ülhettem... Amikor december elején voltunk náluk, és itthon felejtettem a  sálamat, akkor elővette a szekrényből a sálait, és választhattam belőle, örökbe, azóta is hordom... amikor kétségbe voltam esve a Viola állapota miatt, akkor vigasztalt, bátorított és erősített... amikor kislány voltam, nyári ruhát varrt nekem a nagyapám, aki egyébként méhészkedett, szőlészkedett, földet művelt, traktort vezetett és szezonban cukorgyári munkás volt, de a háború előtt úriszabó, Budapesten a Váci utcában... karácsonykor felvette a hosszúkabátját, nyakkendőt is kötött és elmentünk együtt a templomba... hallgattuk együtt a Szabadeurópát, és megtanított rá, hogy mi az... és volt egy titka is, amit csak felnőttkoromra fejtettem meg: nem értettem az óriási szőlőpogácsákat (cefre) az udvarban és nem értettem, hogy időnként éjszakánként miért jár ki svájcisapkában, csíkos fürdőköpenyben a nyárikonyha mögötti helyiségbe, aztán egyszercsak felnőttként kitaláltam, hogy hogyan lett a mandulalikőr, amit nagyi csinált és beledughattam a nyelvemet... És aztán nagyi... sokat gondolkodtam azon, hogy miért nem emlegetem az ő ételeit itt a blogban, aztán rájöttem, én ő vagyok... úgy főzök, ahogy ő, csak nem olyan láthatatlanul, ahogyan ő... úgy tálalok, ahogyan ő... olyan ételválasztási szabadságot adok a családtagjaimnak, amilyet ő adott nekünk... és olyan vendégszerető tyúkanyóvá váltam, amilyen ő volt... Igazából még mindig nem értem, hogyan tudta azt a rengeteg ételt a családnak és a nem családnak - mert egyébként mindenkit családtagként kezelt, aki oda betért - az asztalra varázsolni úgy, hogy közben játszott velünk, énekelt nekünk, és szinte soha nem veszekedett... hogyan tudta megcsinálni, hogy a szüretek idején olyan sokféle és olyan nagy mennyiségű étel és sütemény, kelt kalács volt, közben főzött a szőlőben is üstben, és este forró volt a húszliteres fazékban a töltöttkáposzta... és rágózott velem... és megengedte, hogy úgy egyem a vajat, mintha szalonnáznék, mert úgy szerettem, hogy kis szeletkéket vágtam belőle a kenyeremhez... és megengedte, hogy kisgyerekként is nagyon csípősre csináljam a húslevesemet, mert úgy szerettem...  és egyes nénikkel úgy köszöntek egymásnak, hogy "pá", én meg imádtam hallgatni... és szép színes ruhákban járt, idős korában is szerette a világos és a vidám színeket... és imádtam, amikor nagyapát Andrisnak, vagy öregnek szólította... és imádtam, hogy az udvarukban lakó albérlő család is olyan volt, mintha a családunk része lett volna... és imádtam a hortenziáit és a labdarózsáit, meg a gyönyörű muskátlikat a járdán és az ablakokban... és imádtam, amikor majd' az összes unokája nevét felsorolta, mikor valamelyikünket meg akarta szólítani (Henikemártikaorsikamónika)...

Beszélnem kell a családunkról is... kisgyerekként nem értettem, hogy az anyukám és apukám testvéreinek a házastársai "anyukának" és "apukának" szólítja a nagyszüleimet, de az apukán testvéreinek egy része nagyapát "Bandibácsinak", nagymamát "Zsuzsókanéninek" szólította. Aztán persze elmesélték: volt egyszer az én nagymamám és az igazi nagyapám, aztán a nagymamám egyik lánytestvére, meg az ő férje. Aztán a nagyapám is és a nagymama testvére is meghaltak a háborúban, így nagymama két kisfiúval, a sógora pedig 3 fiúval és egy lánnyal özvegyen maradt. Aztán közösen nevelték a hat gyereket, és lett egy közös gyerekük is. A hét gyerek úgy élt, mintha mindnyájan édestestvérei lettek volna egymásnak, aztán jöttünk mi, az unokák, majdnem húszan lettünk, és soha eszünkbe nem jutott, hogy igazából nem is unokatestvérei vagyunk egymásnak. És ez már így is marad...

És, hogy miért a rántott csirke? Mert ezen a napon, november elsején mindig azzal vár minket nagyi. Akkoriban nagyon hideg volt már ilyentájt.. Suli után felültünk a testvéremmel a vonatra, és 2 órakor már a cukorgyár kapujánál vártuk nagyapát és anyát. Négyesben hazasétáltunk, ettünk rántott csirkét,, ami ropogós volt, ugyanakkor omlós is. Aztán ötösben elmentünk a temetőbe, gyertyát gyújtani. Mire végigjártuk az összes sírt, jól átfáztunk, aztán hazamentünk, és a sparhelt sütőjében melegen tartott rántott csirke maradékát ettük, ami után mindig került egy kis palacsinta is...  Aztán beültünk a Skodába és nagyapa hazavitt minket.

Nos, így leírva talán nem túlságosan érdekes, engem viszont mindig megérint ez a nap, nagyon szeretek visszagondolni ezekre a régi időkre, és azt is szeretném majd, ha olyan nagyszülője tudnék lenni a majdani unokáimnak, amilyenek az én nagyszüleim voltak nekem.

A csirke hozzávalói:
  • személyenként 2 csirkedarab
  • liszt
  • tojás
  • nagyszemű morzsa
  • olaj
Le szoktam bőrözni a csirkedarabokat. A combokat a csontok körül alaposan meg szoktam ütögetni a klopfolóval, hogy jól fellazuljon, mert nem szeretném, ha véres maradna a csont körül. A mellet ilyenkor nem szoktam kicsontozni, csonttal együtt vágom darabokra, keresztirányban. Így sokkal ízesebbre, szaftosabbra sül, mint a filé (persze, ez nem jelenti azt, hogy filét soha nem csinálok). Minden darabot megszórok sóval, és félreteszem addig, amíg a panírozáshoz előkészülök.

Felverem a tojásokat (teszek bele egy kis sót), egy edénybe lisztet, egy másikba morzsát teszek. Itt el kell mondanom, hogy utálok panírozni, ezért kifejlesztettem a számomra legkevésbé macerás panírozási módot. A lisztet és a morzsát is egy-egy 2 literes fagyis dobozba teszem, mert így nem kell kézzel hozzáérnem a húsdarabokhoz és nem ragad a kezemre semmi. Egy villával alányúlok a húsdarabnak, belepottyantom a lisztbe és bátran megrázom a dobozt. Amikor már mindenütt lisztes. újra alányúlok a villával, beleteszem a tojásba, ügyesen beleforgatom, vigyázva, hogy ne szúrjam meg. Ha már jól bevonta a massza a húsdarabokat, újra alányúlok a villával, beleteszem a morzsás dobozba, és szintén alaposan összerázom.

Közben olajat forrósítok. Amikor egy beledobott morzsadarab már  azonnal sülni kezd,  elég forrónak nyilvánítom, és beleteszem a csirkedarabokat. Leveszem a lángot takarékra és fedőt teszek a serpenyőre. Úgy kb. 4-5 perc múlva megfordítom a húsdarabiokat, visszafedem, és újabb kb. 4 perc következik. Aranybarnára sütöm, majd egy magas falú, papírtörlőkkel kibélelt edénybe (fazék) teszem. Tapasztalatom szerint így nem marad olajos, nem hűl ki és ropogós marad.

Hát (nem túl) röviden, így csinálom én a rántott csirkét, ami épp olyan finom, mint a nagyimé volt. 


középen nagymama és nagyapa, a dédnagymamám ölében padig nagyapa és nagymama közös gyereke, Éva (azt mondanom sem kell, hogy a dédnagymamám valóban nem a dédnagymamám

a tornacipős én vagyok, a gulyásleveses tálat pedig nagyi fogja


2018. július 9., hétfő

Cukkinis-paradicsomos csirkemell

Na, ez az az étel, amiből jól tudsz lakni akkor is, ha nem szereted különösebben a cukkinit. Nincs ízetlen, vizes, opálos, nemistudommilyentextúrájú izééébe harapás. Van egy finom, színes, fűszeres ragu, ami feldíszíti és megízesíti az egyébként nagyjából unalmas csirkemellet. És tényleg nincs eszedben, hogy cukkinit (is) eszel.
Azt diszkréten nem emlegetem itt fel, hogy vettem az áruház csomagolásmentes részlegén "kölest", amiről akkor derült ki, hogy kuszkusz, amikor kétszeres mennyiségű vízben pároltam, és még a főzési idő fele sem telt el, már tele volt a felülete "kürtőcskékkel", mintha megfőtt volna a köles. Elcsodálkoztam, megkóstoltam, és meglepődtem... Az már soha nem derül ki, hogy az áruházban volt rossz tárolóban a kuszkusz, vagy amíg odaértem a mérleghez, addigra elfelejtettem, hogy mit töltöttem a zsákocskába, viszont szemüveget kell cserélnem, az biztos...


Hozzávalók (5-6 adagnyi):
  • 3 kis szelet füstölt szalonna felkockázva
  • 3 dkg-nyi vaj
  • 2 kisebb hagyma apróra vágva
  • 1 kápia paprika felkockázva
  • 1-2 szál zöldhagyma, szárastól karikára vágva
  • 1 közepes cukkini héjastól, magostól
  • 3 cikk fokhagyma
  • őrölt bors
  • 2 kávéskanálnyi szárított bazsalikom (vagy pár levél friss)
  • 50 dkg-nyi, ujjnyi darabokra vágott csirkemell
  • fél doboznyi paradicsomkonzerv (darabolt)
  • 3 dl-nyi kuszkusz, vagy köles, vagy rizs, vagy amit szeretsz az ilyesféle ételhez
A szalonnát kisütöttem, kiszedtem a pörcöket a serpenyőből, beletettem a vajat és amikor összeforrósodott, beletettem a csirkemell darabokat. Miután minden oldaluk szép piros lett, kiszedtem a serpenyőből.

A felkockázott hagymát megpirítottam a zsiradékban, beleszórtam a felkockázott paprikát, átpirítottam, beletettem a fokhagymát, őröltem bele borsot, közé szórtam az újhagymát és a felkockázott cukkinit, és egy kis ideig tovább kevergettem. 


Ezután megsóztam, ráöntöttem a paradicsomot és megszórtam bazsalikommal, beletettem a kisült szalonnát és a csirkedarabokat, és fedő alatt összefőztem.


Amikor a csirkemell megpuhult, levettem a fedőt, és elfőztem a levét, hogy csak "szottya" legyen.



Közben elkészült a kuszkusz, ami köles is lehetett volna (persze, a kuszkuszt nem szoktam főzni, de túléltük ezt a szerencsétlenséget, nem lett rossz egyáltalán, sőt), vagy rizs, vagy bármi, amit szeretünk.

Szolgálati közlemény: Ujvári Nóri gyorsan meg is csinálta. Annyit változtatott, hogy tett bele padlizsánt is (én tegnap a hűtőszekrényben felejtettem), és azt mondja, máskor is csinál.
Ilyen szép lett:




2015. április 26., vasárnap

Ha ma belekukkantottál volna a serpenyőnkbe...

...ezt láttad volna. Semmi "cicó"! Csirkemellet átszúrni, snack kolbászt beledugni, fűszerekben meghempergetni, vaj-olaj keverékén körbesütni pirosra, sózni, mellédobni hagymát, gombát, kicsit lefedni, majd elpárologtatni a levét, és pirosra sütni.

Közben fő egy kis zelleres krumplipüré, készül egy kis saláta, és elmondhatjuk, még talán 40 percet is időztünk az ebédfőzéssel.


Hozzávalók: (4 személyre)
  • 1 csomag (4 db) paprikás snack kolbász
  • 2 db csirkemell félbevágva, átszúrva
  • 3 db vöröshagyma félbevágva
  • egy marék csiperkegomba, szintén félbevágva
  • 4 cikk fokhagyma
  • kakukkfű
  • szurokfű (oregano)
  • bazsalikom
  • borsika
  • színesbors
  • 1 kanál vaj
  • 1 kanál olívaolaj
Ez egy gyors, szép, és finom ebéd.

2015. március 15., vasárnap

Marokkói zsidó csirkepörkölt

Az uram találta ezt a blogbejegyzést, és nagyon hamar eldöntötte, hogy mi is megfőzzük ezt az ételt. Kedvemre való lett a dolog. Egyrészt, mert tetszett ez a "pörkölt", másrészt, mert ha ő ilyet mond, azt ki kell használni. Ugyanis nagyon ritkán fordul elő, hogy ne krumplistészta legyen a válasz a mit együnk holnap kérdésre. Nem azért mondja ezt, mert a krumplistészta a "leg" az életében, hanem azér', mer' nem jut eszébe más. Nem is tudom, mi a fenének főzök neki...

Szóval, vettünk csirkecombokat, és zöld olívabogyót. Mivel én sem vagyok sem marokkói, sem nagymama, az itthon lévő fekete olívabogyókat is belefőztem, és egészes konzervparadicsomokat nyomkodtam szét hozzá, csak úgy, a kezemmel.

Aztán persze, itt a vegafront. Ők gombát, cukkinit és padlizsánt kaptak ilyenformán megfőzve. Nagyon jó lett.

A húsos szekció képviseletében pedig Anti, mint olívabogyónemszerető, csak csirkét és szószt kapott.

Több variáció nem volt, a barnarizzsel  egységesen szimpatizálunk.

Hozzávalók:
  • 10 db csirke felső comb
  • 2 evőknál olívaolaj
  • 4 cikk zúzott fokhagyma
  • 1 púpozott kávéskanál fűszerpaprika
  • 1 púpozott kávéskanál csípős fűszerpaprika
  • 1 kávéskanál római kömény
  • 1 kávéskanál kurkuma
  • 1 nagy marék olívabogyó
  • (frissen) őrölt bors
  • 1 doboz egészes paradicsomkonzerv
  • 1 pohárnyi paradicsompüré
Az elkészítése:
  • Egy nagy serpenyőben az olívaolajon mindkét oldalán megpirítottam az előzőleg szárazra törölt csirkecomb darabokat. (Így is fröcsögött, muszáj volt a következő fázis előtt takarítani. Ilyenkor mindig látom magam előtt Nigella Lawsont, ahogyan a kis fehér kosztümkabátkájábn süti a rántott báránybordát...) Miután szép pirosak lettek, átraktam egy edénybe, ami nem engedte, hogy kihűljenek.
  • A takarítás ideje épp elég volt arra, hogy a lábas egy kicsit lehűljön, így a zúzott fokhagymát szép sárgára tudtam pirítani a magmaradt olajban, nem égettem meg. 
  • Hozzátettem a paradicsomot, paprikát, római köményt, kurkumát, sót, borsot és az olajbogyót, lefedtem, és kevés ideig forraltam.
  • Beletettem a csirkét, öntöttem hozzá egy fél bögre vizet (ilyenkor forrót szoktam, hogy ne hűtse le az ételt), és készre főztem.

Mindeközben az ötletgazda csinált egy nagy halom párolt barnarizst.



A vegán verzióhoz megpirítottam külön a gombát, külön az előre besózott és kinyomkodott padlizsánt és a cukkinit. A továbbiakban ugyanúgy készült, mint a húsos. Itt részletesen leírtam.



2014. július 14., hétfő

Csirke, hagyma, krumpli

Egyszerű és gyors ebéd. Került hozzá egy kis mángold is, hogy színesebb és ízesebb legyen. Persze, nélküle is tökéletes. (Egyébként meg petrezselymes krumpli rulez.)

Hozzávalók (3 főre):

A csirkéhez:
A krumplihoz:
  • 6 db krumpli
  • 5 szép nagy mángoldlevél (ha nincs, spenót is jó, meg persze krumpli "magában", vagy petrezselyemmel is)
  • 2 cikk fokhagyma
  • őrölt bors
  • 3-4 dkg vaj
Legelőször a krumplikat főztem meg héjastól, majd kicsit hűtöttem, azután elnegyedeltem. Most lehúztam a héját, mert azt akartam, hogy a mángold szép sötétzöld színe érvényesüljön, de alapesetben rajta szoktam hagyni.

A csirkéhez a vajat felforrósítottam. Amíg ez a művelet tartott, a fűszerkeverékkel beszórtam a combokat.

Mikor már a vaj forró lett, a bőrével lefelé fordítva beletettem a filéket a serpenyőbe, közé tettem a félbevágott hagymákat a vágott felükkel lefelé és a meghámozott fokhagymagerezdeket is közéjük potyogtattam. Kb. 3 percig teljes lángon sütöttem, majd átfordítottam mindent a másik oldalára, takarékra vettem a gázt, lefedtem a serpenyőt és még kb. 4 percig sütöttem, majd levettem a fedőt, újra felerősítettem a lángot és gyorsan elsütöttem alóla a nedvességet. Szaftos, piros húst és szép sült hagymákat kaptam.

Mindeközben a mángoldleveleket széles csíkokra vágtam. A felforrósított vajra rádobtam, átpirítottam, rászórtam az összezúzott fokhagymát, közékevertem az elnegyedelt krumplikat, megborsoztam és jól összepirítottam. A legvégén kicsit  megsóztam.

Ezekhez a megsült-megpirult forró finomságokhoz nagyon jól illett ez a jó hideg joghurtos uborkasaláta.


2014. május 4., vasárnap

Mustáros-ketchupos csirke Chef Vikitől

A Blogkóstoló 16. fordulójának sorsolásán Házias konyha blogot kedvezte nekem a szerencse. Örültem, mert Chef Viki képeit szeretem nézegetni, ráadásul már régebben megállapítottam, hasonló az ízlésvilágunk is.

Amikor megláttam ezt a blogbejegyzést gondoltam, húsvéti kiírás ide, vagy oda, én renitenskedem, és ugyan ünnepre csinálok ételt, de szülinapi hétvégére, nem húsvétra, mivel a játék záróhétvégéjén ünnepeljük Lőrinc születésnapját, és gondoltam, a szombati ünnepi ebéd után vasárnap is az ő kedvére főzök, mivel a csirkemáj a kedvencei közé tartozik.

Mindez ma reggelig így is volt, de sajnos este elfelejtettük kivenni a csirkemájat a fagyasztóból, így újratervezés lett a vége. A hűtőszekrényben lévő, más ételhez vásárolt nagy kupac csirkeszárnyhoz igazítottuk az ebédet, és egyáltalán nem sajnáltam, hogy újra nézegettem a nekem sorsolt blogot. Végül az a megállapítás született meg ebéd közben, hogy nagyon jó választás volt ez az étel.

Chef Viki Juli-sulis ketchupos-mustáros csirkéje szárnyakból, zöldséges rizzsel

Hozzávalók:
  •  1 pici vajdarab
  •  12 db csirkeszárny
  • 2-3 dl tejszín (30%-os, állati, habtejszín)
  • kb. 2-3 ek. mustár
  • kb. 2-3 ek. ketchup
  • 2-3 duci gerezd fokhagyma
  • só, bors
A sütőedény alját kikentem egy nagyon kevés vajjal, megszórtam durva szemű sóval. Ráfektettem a csirkeszárnyakat, és a tetejét is megsóztam.

A többi hozzávalóból mártást kevertem, ráöntöttem a szárnyakra, majd befedtem az edényt egy alufóliával és 180 fokon sütöttem kb. 50 percig, azután fólia nálkül megpirítottam a tetejét.

Úgy lett, ahogy Chef Viki írja, a mártás sűrűre rotyogott, a hús pedig omlósan puha lett.




2014. március 2., vasárnap

Pácolt csirkecomb csíkokon sült zöldségek

Hozzávalók:
  • 3 db csirkecomb filé
  • 1 kávéskanál mustármag
  • 1 kávéskanál koriandermag
  • 1 kávéskanál köménymag
  • 3-4 dl joghurt 
  • 3 cikk fokhagyma
  • 2 db sárgarépa
  • 3-4 db vöröshagyma
  • pár db brokkolirózsa 
Tegnap este a mustármagot és a koriandermagot szerettem volna összetörni a mozsárban, amikor észrevettem, hogy a körözöttből kifelejtett (...) köménymag benne van. Így legelőször az került a joghurtba. Utána a porrá zúzott koriander- és mustármag, aztán egy kis só, végül az összevagdalt fokhagyma. 

A nagyobb csíkokra vagdalt csirkecombfiléket belekevertem és az egészet áttettem egy jól záródó műanyag dobozba, majd betettem a hűtőszekrénybe.

Ma reggel elővettem, és beleborítottam az előzőleg kivajazott üvegtálba. Elegyengettem, a tetejét kiraktam felezett hagymákkal, nagyobb darabokra vágott répákkal és pár brokkolirózsával, kicsit bele is nyomkodtam. 
200 fokon sütöttem, 20 percig fólia alatt, azután még kb. 20 percig nélküle.

Készült hozzá köret is, de azt nem fényképeztem le. Egy bögrét megtöltöttem teljes kiörlésű bulgur, szezámmag, lenmag és kerekszemű rizs kb. egyenlő arányú keverékével. Egy vastag fenekű lábasban olívaolajat forrósítottam, ezeket árpirítottam rajta, tettem bele sót, fokhagymát, kétszeres mennyiségű forróvízzel felöntöttem, és fedő alatt takaréklángon addig forraltam, amíg kürtőcskék keletkeztek benne. A láng elzárása után pár percig még hagytam pihenni, aztán megszórtam petrezselyemmel és alaposan átkevertem. Azt gondoltam, hogy a kerekszemű rizstől kissé krémes lesz. Jól hittem.

Most látom, a köretből odakeveredett az edény szélére egy lenmag.

2013. október 12., szombat

Csirke, birsalma és a Máté kecsapja

Kaptunk egy nagy kosár birsalmát. Persze, hogy birsalmasajt lesz belőle, de elvettem belőle párat, és ma azt ebédeltünk. Ki csirkével, ki tofuval.

Hozzávalók (kb. 6 adagnyi):
  • másfél csirkemell, nem túl szabályos szeletkékre vágva
  • 5 nagy birsalma
  • fél tofu (a vegetáriánus szekciónak)
A páchoz:
  • 2 csurgatásnyi méz
  • 1,5 dl-nyi kecsap
  • 3-4 csavarás őrölt színes bors
  • 2 kávéskanálnyi fokhagymagranulátum (nem akartam, hogy ma fokhagymaszagú legyen a kezem)
  • 2 evőkanálnyi és még egy pici olívaolaj
  • 1 csípőspaprika, apróra vágva
  • 1 evőkanálnyi mustár
  • 1 nagy csipet só
Tegnap este: A mártáshoz valókat jól összekevertem. Egy kis részét külön  tettem, abba belekevertem a felszeletelt tofut.  A többibe beleforgattam a csirkemell szeletkéket és eltettem a hűtőbe.

Ma délelőtt: a birsalmákat cikkekre vágtam és összekevertem az este előkészített pácolt hússal, illetve tofuval.
Véknyan kiolajoztam két edényt, szétterítettem bennük a tofus és csirkés cuccot, majd 200 fokon pirosra sütottem.
Ha jól emlékszem, kb. 40 percig tartott.


Sütőben megsütött krumpli cikkeket ettünk hozzá, de azt nem fényképeztem le.

2013. szeptember 23., hétfő

Lecsós csirke?

Ha mindenképp kategorizálni szeretném, akkor leginkább az. Olyan napokra való, amikor lusták vagyunk főzni, vagy egyébként is sok a dolgunk.Nálunk most a kettő együtt hatott, így nem tudtam 1 óránál több időt fordítani ebédfőzésre.

Hozzávalók (kb. 5 személyre):
  • 4 db csirkecomb filé
  • 3 cikk fokhagyma
  • 3 dl-nyi tej
  • 4-5 db zöldpaprika 
  • 4-5 db paradicsom
  • 4-5 db hagyma
  • őrölt bors
  • olívaolaj
  • zöldfűszerek (bazsalikom, szurokfű, kakukkfű)

Előző este összezúztam a fokhagymákat, szórtam rá sót, felöntöttem tejjel, beletettem a combfiléket, lefóliáztam és bedugtam a hűtőbe.

Másnap, ebéd előtt egy órával felszeleteltem a paprikát, paradicsomot, hagymát, és olívaolajjal kikent tepsibe rétegeztem durva szemű tengerisó-hagyma-paradicsom-paprika-lecsöpögtetett csirke-zöldfűszerek- (frissen) őrölt bors- hagyma- paprika- paradicsom- durvaszemű tengerisó-zöldfűszerek sorrendben. Szórtam a tetejére csilikarikákat is.

180 fokra állítottam a sütőt, fél órán át úgy sütöttem, majd felvettem 250 fokra a következő félórára. Egyszer átforgattam az egészet, hogy a tetején lévő paradicsomszeletek ne égjenek meg.
Nem párolgott el a leve teljesen, ezért az utolsó 10 perc elején öntöttem le  belőle, csak annyit hagytam, amitől szaftos, de nem vizes lett.

Sütés előtt:



Sütés után:



Igazi sült hagymás, igazi zelleres, nincs mit tagadni, műkrumplipürét csináltunk hozzá. (Elfelejtettünk krumplit venni, krumplipüré por meg krumpliskenyér csináláshoz többnyire van itthon.)

Hozzávalók:
  • egy nagy kupac krumplipüré
  • egy nagy zeller
  • két nagy hagyma
  • vaj (mert úgy finomabb, de az sem volt itthon, úgyhogy olívaolajat használtam)
A zellert kockákra vágtam, egy gyorsfőzőben betéten sós vízgőzben puhára pároltam, és pürésítettem.

A hagymát felkockáztam és só nélkül (fontos, mert különben a só vizet von ki belőle és inkább párolódik, mint pirul) pirosas-barnásra pirítottam az olívaolajon.


Végül a háromféle hozzávalót alaposan elkevertem.









Céklából, sárgarépából és káposztából készült fokhagymás-joghurtos salátát ettünk hozzá.

Joghurtfürdő előtt:
 


Joghurtfürdő után:





2013. szeptember 21., szombat

Zöldbabragu

Van nekem egy kedves fészbúkos ismerősöm, Köböl Vera. Igaz, még soha nem találkoztunk, de számomra olyan érzés, mintha mindig is ismertem volna.
Azt is pontosan tudom, hogy Vera nagyon jól főz. Lélekkel és fantáziával.

Itt van például a tegnapelőtti levese, aminek az ízét és az illatát a kép alapján is pontosan érzem.




Van benne egy falusi csirkemell, zöldbab, hagyma, fokhagymák, répa, paprika-paradicsom-pirospaprika, batáta, tárkony (nem friss), kapor (friss), joghurt, tejföl, ilyesmik, mondta Vera a fészbúkcsoportban, ahová feltöltötte ezt a gyönyörű képet.

Mi épp palóclevest terveztünk hétvégére, de mikor ezt meglátta az uram, azt mondta, akár ilyet is főzhetnénk.
Végül persze  a szokásos "gyakran mást csinálok, mint amit eltervezek" helyzet alakult ki, ragu lett belőle.


Ahogy én csináltam (kb. 4 személyre):

Hozzávalók:

0,5 kg zöldbab
2 evőkanál olívaolaj
2 fej vöröshagyma apróra vágva
3 cikk zúzott fokhagyma
őrölt bors
2 db nagyobb paradicsom  cikkekre vágva
2 db zöldpaprika (1 sárga és egy piros, csípős paprika), karikákra vágva
2 db sárgarépa karikákra vágva
2 db csirkecomb filé felcsíkozva
1 kávéskanálcsi őrölt csípőspaprika

1 szál friss tárkony 
kevés kapor

A zöldbabokat megmostam és egyenlő darabokra tördeltem.




Az olívaolajon sóval megpároltam a hagymát, rátettem a zúzott fokhagymát, kicsit együtt pároltam, őröltem rá borsot, megszórtam a fűszerpaprikával, és rátettem a csirkecomb csíkokat.
Alaposan átpirítottam, majd hozzáadtam a zöldbabot és a répaszeleteket, a paradicsom cikkeket és a paprika karikákat.

Rászórtam az apróra vagdalt tárkonyt és kaprot. 







 



Lefedve pároltam, épp csak addig, amíg a zöldbab már nem volt nyers. Akkor levettem a fedőt, és elpárologtattam a levét.
Párolt rizst csinált hozzá Viola (magának pedig törökös zöldbabot, padlizsánnal).






Még a zöldbab ügyhöz hozzátartozik, hogy a piacon vettem. Viszonyleg szépeket lehette venni, 360 Ft-ba került mindegyik helyen, ahol néztem. Persze, én a "bácsimtól" szeretem venni, az ízes beszéde, az intelligenciája, meg a családja kalákája miatt. Odamentem, kimérte pontosan. Megbeszéltük, mint minden alkalommal, hogy akár patikus is lehetne, aztán tovább mosolyogva fizettem ki neki  az árat, amit kért érte. 650 Ft-ot.

2013. augusztus 4., vasárnap

A mai ebéd egy része a sütőben maradt

Rosszul kezdődött ez a nap. A délelőtt felét lábfelpóckolással töltöttem, mert a reggeli készítése közben lesodortam a paradicsomkést a konyhapultról és a lábfejem épp alatta volt. Szerencsére az uram ügyes elsősegélynyújtó (tanfolyamostól, oklevelestől, lélekjelenlétestől), így viszonylag jól túl voltam rajta, pillanatnyilag csak egy nyitott kérdés van: holnap mit húzok fel. Minden pánt és csatt arrafelé leledzik.

Na, miután túléltem a háztartási balesetet, megcsináltam az ebédet, ami szerencsére nem volt túl munkás.

Kakukkfüves, citromos csirkeszeletkék:
  • 1 kg csíkokra vágott csirkemell
  • 5 dkg vaj
  • 2 evőkanál olívaolaj
  • pár szál kakukkfű levelei (vagy 2 kiskanál szárított)
  • őrölt bors
  • fél citrom leve
A felforrósított zsiradékokon a csirkecsíkokat megpirítottam, rászórtam és facsartam a többi hozzávalót, amikkel még egy pillanatig pirítottam.

Fokhagymás, borsos harcsa:
  • 2 afrikai harcsafilé
  • 3 cikk fokhagyma
  • őrölt bors
  • 5 dkg vaj
A felforrósított vajban megpirítottam a feldarabolt filék egyik oldalát, majd megfordítottam, rászórtam a fokhagymát (késsel rácsap, apróra vág), őröltem rá borsot, megsóztam. Még egyszer átfordítottam egy kicsit, és már kész is.

Kuszkusz zöldségekkel
  • 2 bögre kuszkusz
  • 1 zöld kápia paprika
  • 1 piros kápia paprika
  • 3 szál lila csemegehagyma szárastól
  • egy csíkokra reszelt sárgarépa
  • bors
  • 1 evőkanál olívaolaj
 Egy mélyebb tál aljába őröltem borsot, szórtam sót, beletettem a kuszkuszt, felöntöttem a kétszeres mennyiségű forróvizzel, elkevertem, letakartam a tálat.
Ezután a felkarikázott, csíkozott zöldségeket forró olajon átpirítottam, úgy, hogy még ropogósak maradjanak, majd összekevertem a kuszkusszal.

Sült cukkini

Ez volt a legmacerásabb, ezzel kezdtem a főzést és ez lett a veszte is szegénynek. A többi pár perc alatt kész volt, a cukkini meg már félórája a sütőben, amit épp kikapcsoltam, amikor a többihez hozzákezdtem, és a végén bennmaradt a sütőben, nem ettünk belőle.
A fényképezéskor azért tettem a tányérra, a mostoha sorsa ellenére.

Tehát:
  • 8 db vékony cukkini
  • vaj
  • kevés morzsa (most gluténmentes, Anti miatt)
  • 6 dl tejföl
  • őrölt bors
  • fokhagyma
  • kakukkfű
A cukkinit lereszeltem, és megsóztam, ahogyan a klasszikus uborkasalátához szokás. Besóztam, majd kifacsartam, elkevertem fokhagymával, kakukkfűvel, kevés tejföllel és egy vajjal kikent, morzsával beszórt sütőtálba simítottam, a tetejére rátettem a borssal, sóval, fokhagymával elkevert tejfölt, és 200 fokon kb. 30 percet sütöttem, hogy aztán ott maradjon a sütőben az ebéd ideje alatt. :)


Az uram készített hozzá finom tejfölös uborkasalátát.

2013. július 2., kedd

Curry illatú vasárnap





Emlegettem már itt, hogy az én uram az ünnepeire csirke-curryt kér újra és újra, mondván, hogy arra emlékszik, azt tudja is, hogy micsoda, és hogy néz ki.

Most eljött az ő nyári ünnepe, és nem lévén stílusromboló, újra azt kért. Persze, hogy megcsináltam.

Ezúttal madraszi currys csirkecomb, rizs, indiai vegyes saláta és pirított padlizsán curryval volt a menü.

Gasztrokalandozásaimat Horváth Boldizsárné (tán ez lehet Horváth Rozi lyánkorineve) 1985-ben kiadott Húsz ország konyhája című könyvéből is gyakran merítem. Nagyon szeretem,  az utóbbi 15 évben már Magyarországon is kapni a benne lévő hozzávalókat, így gyakran főzök belőle.
Két dolgot azért -a finom ételek megköszönése mellett- felrovok neki. Gyakran ajánl vegetát(!). Elképzelem, hogy brazíliában, Sri Lankán, vagy Elefántcsontparton ezerrel szórják a levesbe, szószba. A másik, hogy ő is köménynek fordítja a római köményt.

Szép sorjában az ételek, először a köretek:

Pirított padlizsán curryval


(ez nem teljesen autentikus, mert én nem bő olajban sütöm a padlizsánt, hanem kevés olajban, wokban pirítom meg)
  • 2 db közepes padlizsán héjastól, 5 cm-es csíkokra vágva
  • 1 csipetnyi kurkuma
  • 1 evőkanál olaj a padlizsán sütéséhez
  • 1 evőkanál olaj
  • 2 db apróra vágott vöröshagyma
  • 2 szál zellerlevél apróra vágva
  • 2 db hegyes csípőspaprika apróra vágva
  • 3 gerezd zúzott fokhagyma
  • 5 cm-nyi fahéjrúd
  • 3 szem szegfűszeg
  • 1 teáskanál összezúzott mustármag
  • 2 ek borecet
  • 2 teáskanál cukor
  • 1,5 dl tej
  • 1 teáskanál currypor
A kurkumával és a sóval összekevert padlizsándarabokat wokban pirosra sütöttem.
A hagymát üvegesre pároltam, a padlizsán és a curry kivételével a többi hozzávalót beletettem az edénybe és puhára pároltam úgy, hogy leve ne maradjon. Hozzátettem a curryt és a padlizsánt, és teljesen szárazra pároltam. 
Melegen tartottam a tálalásig.

Indiai vegyes saláta


  • 1/2 kg paradicsom
  • 2 db vöröshagyma
  • 2 banán
  • 1 evőkanál friss gyömbér
  • 1 db citrom leve
  • 3 ek salátaolaj (én olívát használtam)
  • 1 teáskanál só
  • összevagdalt mentalevelek
A paradicsomot nagyobb darabokra vágjuk és hidegre tesszük.
Tálalás előtt nagyon vékony szeletekre vágjuk a hagymát, hosszában negyedeljük, majd keresztben felszeleteljük a banánt, meghámozzuk és apróra vágjuk a gyömbért, és mindent összekeverünk egy tálban.

Currykhez való klasszikus uborka köret:


  • 1 db vékony szeletekre vágott, enyhén sózott uborka
  • 2-3 dkg mazsola
  • citromlé
  • fél pohár joghurt
Mindezeket összekeverjük, és tálra rakjuk.

Most pedig a főétel:

Madraszi csirke curry



  • 2 evőkanál vaj
  • 4 db apróra vagdalt vöröshagyma
  • 2 gerezd péppé zúzott fokhagyma
  • 3 evőkanál madraszi currypor (én 2 evőkanállalt tettem, a harmadik mangós curry volt, de mindegy milyen, "sima" is jó)
  • 6 db lebőrözött csirkecomb
  • 50 dkg hámozott, apróra vagdalt paradicsom
  • valamilyen csípőspaprika (én szárítottat használtam, hogy ne lecsósodjon el az íze) összevagdalva
  • 3 dl forróvíz
  • 2 dl tej, vagy tejszín
  • 10 dkg kókuszreszelék (Itt azért el kell mondani, hogy kókusztejet ír a recept, de csinálni lusta voltam, vásárolni nem voltunk, mert elromlott az autó, így meg több lett a szaftja)
Vaslábasban megforrósítottam az olajat, üvegesre pároltam benne a hagymát és a fokhagymát.

Beletettem a curryt és addig pirítottam, amíg a finom curryillat bejárta a házat (2 perc). Ekkor beletettem a combokat,kavargatva pirítottam kb. 6 percig (itt csalni kellett, mert kezdett leragadni, így kapott egy kortynyi előleget a vízből). Összességében úgy 8-10 perc volt a pirítás.
Ekkor ráöntöttem az összes többi hozzávalót, elkevertem, és betettem a sütőbe 180 fokra, 1 órára.

Másnapra közben csináltam egy kis csirkeparikást. Az érzékenyebb lelkivilágú olvasóktól ezzel búcsúzom mára: