Diós kuglóf

Ezt a sütit "Hessen-i dióskalács" néven találtam a facebookon a Cukor nélkül - szénhidrátdiéta cukorbetegeknek, IR-eseknek (160g ch) nevű csoportban. Nagyon szimpatikus volt, de 2 nagyobb tojás, vaj és tejszín is volt a hozzávalók között, ezért kénytelen voltam veganizálni, hogy a családom tagjai közül mindenki ehessen belőle. 

Hozzávalók:

• 3 evőkanálnyi őrölt lenmag, 7 evőkanálnyi vízbe beáztatva (ezt 2 db tojás helyett használtam)
• 12,5 dkg puha margarin
• 15 dkg eritrit (Ha nem kell tartózkodnod a cukortól, 10 dkg-ot használj!)
• 1 tk vaníliaőrlemény
• 1 dl növényi tej (lehet picit több is, majd eldöntöd az állaga alapján, én még 2 evőkanálnyit tettem hozzá)
• 8,8 dkg tk tönkölyliszt
• 3,7 dkg finomliszt
• 3 dkg barna rizsliszt ( keményítő pótló, a legjobb!  ) 
• 1 tk sütőpor
• 10 dkg darált dió + 5 dkg a formába szóráshoz

Először a sütőt kapcsoltam be, 180 fokos hőlégkeverésre.

Aztán egy 18-20 cm átmérőjű kuglófformát kikentem a margarinnal majd a hozzávalók között lévő 5 dkg darált dióval "kiliszteztem". 

A margarint, az eritritet és a vanília őrleményt  gépi habverővel alaposan kikevertem, hozzáadtam az áztatott lenmagot és  tejet. 

A liszteket és a sütőport összekevertem és kicsi adagokban - már habverő nélkül, egy spatulával - belekevertem a masszába, majd azt követően a darált diót is. Amikor a diót elkezdtem beledolgozni ,éreztem, hogy túl sűrű, ezért még 2 evőkanálnyi tejet is belekevertem.

Ezután beletettem (nem folyik, egy kanállal pakolgattam át) a masszát a kuglófformába, eligazgattam (odakopogtattam a formát a konyhapulthoz, hogy a tartalom egyenletesen töltse ki), majd 40 percig sütöttem anélkül, hogy kinyitottam volna a sütőt. Ezt követően megnéztem (tűpróba) és még 5 percig bennhagytam.

Amikor kihűlt, egy minimális őrölt eritrittel megszórtam.

Fagyit ettünk hozzá, de azt  nem fényképeztem le.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Diós, kókuszos, kakaós és üreges

Amikor egy sütemény már másodszor sem sikerül, kovácsolj előnyt a hátrányból és töltsd meg a keletkezett üreget, ezzel ünnepivé varázsolhatod.

Hozzávalók:

"száraz anyagok":

• 6 evőkanál kókuszreszelék
• 5 evőkanál darált dió
• 1 púpozott és 1 lapos evőkanál kakaó
• 2,5 teáskanál sütőpor
• 1/2 teáskanál szódabikarbóna
• 1 evőkanálnyi negyedannyi édesítőszer (ez 4 evőkanál porcukornak felel meg) 
• kevés vanília

"nedves anyagok":

• 2 evőkanál olívaolaj
• 6 púpozott evőkanál almapüré (aprítógéppel, vagy a "kisbabás" almareszelővel gyártott)
• 3 evőkanál zabpehelypép (ami a masinás tejcsináláskor megmarad, de lehet helyette simán beáztatott zabpehely, vagy 2 tojás)
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 evőkanál útifűmaghéj (amit 3 evőkanál vízben áztattam előtte (ehelyett is jó 1 tojás), 
• 3-4 evőkanálnyi zabtejet (ehelyett használj nyugodtan tejet, ha nem vagy vegán)

az üregbe almalekvár (vagy bármi, amit szívesen belepakolsz), a tetejére pirított dió, mogyoró, mandula, én a múltkor diót, most mandulát használtam, késsel felaprítva

Ahogyan készült:

A száraz anyagokat összekevertem, hozzáadtam a nedves anyagokat és az adagoló evőkanállal jól elegyítettem, majd egy gyümölcskenyérformába belesimítottam, és 175 fokon 15 percig, azt követően 120 fokon még 10 percig sütöttem (tűpróba).

Aztán feldühödtem, hogy most is beesett a közepe. Mérgemben kitaláltam, hogy egy kicsi üveg almalekvárt (amit én csináltam) belepakolok az üregbe, és megszórom pirított mandula vagdalékkal.

Most meg csak reménykedem, hogy legközelebb is beesik a közepe! :D

Almás-túrós sütemény, szinte tészta nélkül

Tovább hangolódunk az őszre, csak ez most nem túl fotogén cucc.

Az uram már egy hete túrós süteményt akart enni. Hát, megcsinálta magának tegnap. Legalábbis szerinte. Ugyanis ma reggel, kávézás közben azt mondta Bálintnak angolul, hogy ő sütötte. Persze, résen voltam, ennyit még én is beszélek "idegen nyelvül", így gyorsan kijavítottam, magyarul. Már tudom, hogy minden hiába, mert ő tényleg azt hiszi, az ő műve ez a sütemény, mert amikor az előbb ideültem megírni a blogbejegyzést, akkor azt mondta: most pedig megkérdezed a cukrászt, hogyan készült? Azt hiszem, nehéz lesz eldönteni, hogy ki csinálta. Ígérem, ez a bejegyzés, mint egy dokumentarista fotó fogja bemutatni a történteket.

Szóval, először is visszatetettem vele az áruházban a túrót, mert mindig morog, hogy a fagyasztóból kellene használni az elfekvő készleteket (az az igazság, hogy túrómániás, szinte minden héten vesz, és nem mindig használjuk el, ezért van belőle a fagyasztóban még mindig...).

Azután elkezdtünk recepteket keresni. Én emlékeztem rá, hogy Bálint egyik gyerekkori szakácskönyvében van egy almás sütemény, amiről azt gondoltam, hogy majd átalakítjuk túróssá, és olyan hozzávalókkal csináljuk, amiket mi szeretnénk használni.  Aztán a könyvből, a felületességünk miatt egy másik almás süti receptjét választottuk ki, már el is kezdtük, mire rájöttem, hogy ennek a tölteléke az alma, nem a tésztában van, mint ahogyan szerettük volna. Ekkor már nem volt más választásunk, a kilakult helyzethez kellett igazodnunk, és igazítani a süteményt.

Mindeközben ő szorgalmasan pucolta az almákat, és kockázgatta is, de nem túl gondosan figyelt az 1cmx1cm-es nagyságra, ezért eléggé rusztikusra sikeredett később a töltelék. A citromlevet én facsartam a vízbe, amibe dobálta az almakockákat.

Aztán az is kiderült, hogy borzasztóan rendetlenek vagyunk. Mindketten úgy tudtuk, hogy van egy egész csomag eritrit a kamrában, ehhez képest 3 bontott dobozt találtunk, amikből alig bírtuk összeönteni a szükséges mennyiséget...

A diót ő darálta, és a kókuszt is ő vette elő a kamrából. Azon együtt vacakoltunk, hogy őrölt zabpehely, vagy szénhidrátcsökkentett liszt kerüljön bele, végül a liszt mellett döntöttünk, közösen.

Én pároltam meg az almát, én vittem ki hűlni a lépcső tetejére, de azután ő keverte bele a túrót, a citromhéjakat, az eritritet és a tejfölt, sőt a tepsibe is ő tette bele addig, amíg egyszerű volt. A tetejét én fejeztem be, a sütőt is én kapcsoltam be, és a tűpróbát is én végeztem. Na, jó, a tésztát is ő keverte ki, de én meg főztem közben, na. Ő pedig a zenét szolgáltatta. Csinibaba mániás, amióta megnézte a filmet az osztályával erkölcstan órán, így a filmzenét hallgattuk, még énekelt és táncolt is egy kicsit nekem, persze előtte ki kellett kapcsolnom Sinatrat, amit épp hallgattam, szerinte az altató zene. Most Django Reinhardt szól, az én kedvemre, ezzel nincs baja, úgy tűnik.
Végül a szeletelést is én csináltam, mert ahhoz meg nincs bátorsága csak vonalzóval.

És akkor, a sütemény, ami persze cukorral és normál liszttel is megcsinálható.

Hozzávalók

A töltelékhez:

• 50 dkg alma
• 1 evőkanál + kb. 2 evőkanál eritrit 
• 1+1 evőkanálnyi citromlé
• 50 dkg túró
• 2 evőkanálnyi tejföl
• 1 zacskó vaníliás pudingpor
• 1 citrom reszelt héja
• 10 dkg kandírozott citromhéj (akár mazsola is lehet, vagy vegyesen)

A tésztához:

• 2 tojás 
• 150 g eritrit (ha cukrot használsz és te sem szereted túl édesen, akkor 12 dkg is elég)
• 25 dkg vaj
• 18 dkg dió
• 10 dkg kókuszreszelék
• 22 dkg szénhidrátcsökkentett liszt
• 1 csomag (15,5 g sütőpor)
• 2 evőkanálnyi zsemlemorzsa (ez lehetett volna őrölt dió, vagy zabpehely)

 A meghámozott, 1x1 cm-es kockákra vágott (a kockákat citromos vízben gyűjtjük, hogy fehérek maradjanak) almát 1 evőkanálnyi vízzel és 1 evőkanál eritrittel megpároljuk és kihűtjük. Ezután összekeverjük a többi hozzávalóval.

A tésztához a tojásokat az eritrittel és a vajjal kikavarjuk. A diót, a kókuszreszeléket, a lisztet és a sütőport összekeverjük. Ezután a két keveréket elegyítjük. Egy viszonylag lágy tésztát kapunk.

Egy 32X19cm-es, sütőpapírral kibélelt tepsibe simítjuk a kezünkkel tészta kétharmadát, megszórjuk morzsával, és rásimítjuk a tölteléket.

Ezután a tészta maradék részét rátesszük. Mivel ez egy lágy massza, nyújtani nem lehet. Én úgy csináltam, hogy kis darabonként tettem a töltelékre, egymástól viszonylag egyforma távolságra, és egy villa segítségével elegyengettem. Így a rusztikus töltelékre rusztikus fedél került.

160 fokon (hőlégkeverés) 40 percig sült, ekkor már a kötőtű teljesen tisztán jött ki belőle.

Utólag azt mondom, egy kis durvára vágott dió még jó lett volna a tetejére, de így is tökéletes lett. Ha kibírjuk várni, hogy ne essünk neki forrón, akkor másnap reggel tökéletesen szeletelhető.

Azt még hozzáteszem, hogy a mi süteményeink nem túl édesek, ezért pl. a túrókrémet meg kell kóstolni és édesebbre csinálni, ha valaki úgy jobban szereti.

Mogyorós rudacskák

Két éve nem voltam képes ezt a bejegyzést megírni, pedig az uram kedvenc karácsonyi süteményéről van szó. Mindig találtam magamnak valami kifogást, legfőképp azt, hogy rondák a lámpafénynél készült fényképek, mivel éjszaka csináltam a süteményt.

Most az vitt rá az írásra, hogy a FB-on az egyik csoportban valaki épp ezt a receptet keresi. Azt gondoltam, hogy vagy most írom le, vagy már tényleg soha, mint a mappáimban heverő sok-sok képpel kapcsolatos el nem készült blogbejegyzést. 

A recept a Horváth Ilona szakácskönyvből való, ott Diós rudacskák néven található, a 384. oldalon. Én mindig dupla adagot csinálok, a könyvből viszont az eredeti mennyiségeket másolom be:

Hozzávalók (az "aljához"):

• 15 dkg darált mogyoró (dió)
• 15 dkg porcukor
• 1 egész tojás
• kevés citromhéj

Az anyagokat összeállítjuk, és morzsával meghintett deszkán 0,5 cm vékonyra kinyújtjuk, széleit egyenletesre vágjuk. (Manapság ez már egy darab sütőpapíron, vagy mint ahogyan a képen is látszik, egy műanyag gyúrólapon morzsa nélkül, nagyon egyszerűen kivitelezhető.)

Hozzávalók (a bevonathoz):

• 1 tojásfehérje
• 7 dkg nagyon finom porcukor
• pár csepp citromlé

Ezeket jó habosra kavarjuk (nem habbá verjük, csak jó habosra keverjük), és a "tészta" tetejét egyenletesen bekenjük vele.

Kb. 2x10 cm-es csíkokra vágjuk, és egy széles pengéjű kés segítségéval egy sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk. "Gyenge" tűznél (én 160 fokos sütőben, alsó-felső sütésen szoktam csinálni, kb. 20 perc, de ez függ a nedvességtartalomtól, amit a tojás nagysága befolyásol) inkább szárítjuk, mint sütjük.

Gyönyörű is, finom is, nem beszélve arról, hogy karácsony illatú, és fémdobozban hosszú hetekig elállna, ha nem fogyna el nagyon gyorsan.

Kukoricaprósza

Ez az az édesség, amit az olyan lusták és kényelmesek, mint én vagyok, szívesen csinálnak. Beleborítunk mindent egy tálba, egy kanállal elkeverjük, beleöntjük a masszát egy tepsibe, megsütjük, és már esszük is.
Mondjuk, ez utóbbi eléggé elcsúfítja. Látszik a képeken, hogy forró volt, amikor szeleteltem. Van még egy kis maradék, annak már nagyon szép a vágási felülete (merthogy, megdézsmáltam az előbb...).

Ez egy hagyományos zalai étel, Winter Viki receptje alapján. Persze, szokásosan hozzátettem "magamat". Vajjal készült, és dió meg alma is került bele.

Hozzávalók:

• 60 dkg kukoricaliszt
• 9 dl kefir (aludtej, joghurt, ami épp kéznél van)
• 6 evőkanál tejföl
• 5 evőkanál cukor (barnacukrot tettem bele, de akár el is maradhat)
• 8 dkg-nyi olvasztott vaj + egy kevés a tepsi kikenéséhez
• 1 db citrom lereszelt héja
• 1 kávéskanálnyi szódabikarbóna
• só
• 3 db kimagozott, héjastól felkockázott alma
• egy maréknyi dióbél
• pár evőkanálnyi szilvalekvár

A sóval  bezárólag minden hozzávalót beletettem egy tálba, és egy evőkanállal összekevertem. Beleszórtam a masszába a felkockázott almákat, a durvára vagdalt diót, azokat is belekevertem, és az egészet beleöntöttem egy vajjal kikent tepsibe (25cmx32cm). Egy kanállal szilvalekvár darabokat raktam a tetejére, és 220 fokra előmelegített hőlégkeveréses sütőbe tettem, 5 perc után 180 fokra levettem a hőmérsékletet, és még kb. 25 percig (tűpróba) sütöttem.

Forrón is nagyon finom és hidegen is kitűnő.

Csokoládés, diós keksz

 Azzal kezdtem, hogy egy serpenyőben pirítottam egy marék diót. Miután kihűlt, a kis aprítógépben darabosra zúztam.
 
A keksz:

• 30 dkg liszt
• 2 evőkanál kakaópor
• 20 dkg vaj
• 1 tojás 
• 10 dkg darált dió

Ezeket beleraktam az aprítógépbe. és addig forgattam, amíg egy nagy gombóccá összeállt. Kicsit átgyúrtam (csak annyira, hogy egy gömböc legyen egy tányéron), és betettem a hűtőszekrénybe. A recept 30 perc hűtést írt, de nekem jóval később jutott eszembe, hogy egyébként épp kekszet sütök...

Kinyújtottam kb. 4-5 mm vastagra, négyszögletű lapocskákat szúrtam ki belőle és hőlégkeverésben 180 fokon kb. 8 percig sütöttem.

A kihűlt kekszeket bevontam olvasztott étcsokival (kevés kisütött vajat is tettem bele) úgy, hogy egy kávéskanállal kentem rá. Beszórtam dióval. Frissen is ettünk belőle, de persze a nagyja egy sütőpapíron hűlt ki.

 Ne felejtsük el, hogy a keksz hozzávalóin kívül szükséges a tetejére 

• kb. 5 dkg (ét)csokoládé
• egy pici vaj (elmaradhat)
• egy maréknyi megpirított, összevagdalt dió a szóráshoz

A legegyszerűbb és legcsokoládésabb kefires sütemény

Nálunk ez az egyik családi kedvenc. Túlságosan csokoládés és túlságosan finom, emelett nagyon egyszerű és nagyon gyorsan készül.

Hozzávalók (ez egy 31 cm X 38 cm-es tepsiben készült, "normál" tepsihez értelemszerűen felezni szükséges)

nedves anyagok:

• 2 bögre kristálycukor (nádmelaszossal ízesebb, de igazából mindegy)
• vanília (1 zacskó vaníliás cukor)
• 2 tojás
• 2 pohár kefir (vagy joghurt, ami akad)
• 1 dl olvasztott, nem forró vaj (vagy étolaj)
• 2 narancs leve és lereszelt héja (én mindig kezeletlen héjút használok)
• 1 púpozott kávéskanál ötfűszer (azzal a legfinomabb), vagy mézeskalács fűszer, vagy fahéj

száraz anyagok:

• 3 bögre liszt
• 1 bögre kakaó
• 12 g sütőpor

bele:

• 2 zacskó csokoládé ízű pudingpor
• 1 púpozott evőkanál kakaó
• 5-6 evőkanál cukor
• 7 dl-nyi tej
• van, hogy 1 evőkanál rumot is teszek bele, de most elfelejtettem

a tetejére:

• 1 marék apróra vagdalt dió
• 1 marék kandírozott citrusféle
• 1 marék felkockázott étcsokoládé

Az egészet azzal kezdem, hogy megfőzöm "bele" a pudingot, ami egy kemény, sűrű massza lesz, és kihűtöm.

A cukrot, a tojást, a vaníliát  jó habosra keverem elektromos habverővel, majd hozzáadom a többi nedves hozzávalót is, még mindig az elektromos habverővel. Ezután már egy fakanállal keverem bele az előzöleg összevegyített száraz anyagokat. Nem kell kidolgozni, ez úgy jó a végén, ha nem könnyű levegős, hanem egy ízes, tocsogós imádat!

A masszát beleöntöm a sütőpapírral kibélelt tepsibe. Eligazgatom úgy, hogy a tepsi 4 sarka felé legyen egy kicsit magasabb. Ez azért szükséges, hogy a végén ne emelkedjen ki a közepe, mint a rosszul sikerült piskótáknak. Egy evőkanállal "beleputtyogtatom" a pudingot. Nem baj, ha nem egyenletesen sikerül, mivel annyira sűrű a puding, hogy teljesen jól szeletelhető majd, ha kihűlt a süti.

A legvégén megszórom a minimális liszttel, vagy kakaóporral elkevert "tetejére" valókkal.

225 fokra előmelegített hőlégkverésben sütöm 5 percig, azután még kb. 20 perc (tűpróba) 165 fokon. 

Azután, ha kihűlt, akkor felszeleteljük, és esszük, csak esszük, amíg tart.

Waldorf-saláta

A múltkor készült a zabkekszhez (ez nem vegán, ne nyisd meg, ha vegán vagy) Waldorf-saláta is. Lehet, hogy szokatlan, de mi reggelire ettük. Imádtuk.

Hozzávalók:

• 1 marék dióbél
• 20 dkg zeller
• 3 db alma
• 1,5 - 2 dl natúr joghurt (amennyiben vegán vagy, növényi joghurt)
• 1-2 evőkanál majonéz (vegán majonéz)
• citromlé
• pici fehérbors

A diót aprítógépben összezúztam úgy, hogy még ne érje el a darált dió állagot, de nem is legyen már darabosnak mondható.

Az almákat felkockáztam és citromos vízben tartottan addig, amíg belekerülhetett a tálba, így szép fehér maradt.

A zellert sajtreszelőn lereszeltem, közben pici citromlével meg-megspricceltem, hogy ne barnuljon.

A joghurtot, a majonézt és a mozsárban megtört fehérborsot egy nagy tálban összekevertem - ez az idő épp elég volt arra, hogy az alma egy szűrőben lecsepegjen-, majd beleforgattam az összes hozzávalót.

Mindez este történt pár perc alatt, reggel pedig megettük a nagy részét. A maradékot pár szelet rántott sajttal Viola ebédelte meg a következő nap a munkahelyén.

Kókuszos diókeksz

A zabkeksz készítésekor írtam, hogy vendégségben voltam, ott ettem hasonlót. Édességet is ettem akkor, dióból sütött "kekszet". Nagyon finom, puha, természetes ízű volt, dió, nyírfacukor és tojásfehérje keverékéből sütötte Marika.
Azóta már csináltam itthon, de nem volt idő lefényképezni, mert hamar megettük.

Gondoltam, ma csinálok másik adagot, de a pakolászás közben  kezembe akadt kókuszreszelék miatt másmilyen lett.

Amiből készült:

• 25 dkg dió
• 5 dkg kókuszreszelék
• 3 tojásfehérje
• 4 lapos evőkanál nyírfacukor (vagy bármilyen cukor és akár nagyobb mennyiség is)
• 1 egész tojás
• ízlés szerint fűszerek, amit egyébként diós sütihez használunk

Az egész tojás azért került a végére, mert azon kívül mindent beletettem az aprítógépbe, és csak addig forgattam, amíg éppen összeállt a massza, így a dió nagyjából darabos maradt benne.

Természetesen mindezt meg lehet csinálni úgy is, hogy késsel aprítju össze, vagy kézzel törjük meg a diót, valamelyik nap én is így csináltam. Ebben az esetben kicsit rusztikusabb lesz, mert nem egyenletesek a darabok. Én kényelmes vagyok, így most a nagyobb adag esetében időt spóroltam a géppel zúzásban.

Az aprítógépezés után kiöntöttem egy tálba, elkezdtem formázni, és úgy gondoltam, nem elég nedves, féltem, hogy nem áll majd össze, így belekevertem még egy egész tojást.

Ezt követően két kávéskanál segítségével kis kupacokat tettem a sütőpapírral kibélelt tepsire és 175 fokon kb. 10-12 perc alatt aranyszínűre és illatosra sütöttem. Ha jól számoltam 43 db lett belőle, úgy, hogy mindegyik egy púpozott kávéskanál masszából készült.

Evés közben két pártra szakadt a család. Van, aki azt gondolja, ez így jó, ahogy van, a maga természetes ízében (szinte alig édes), és van, aki szórt rá fahéjat és azt mondja, legközelebb citromhéjat is reszeljünk bele.
Szerintem így is jó és úgy is finom lesz. Ez a "keksz" tipikusan az a süti, amit mindenki a saját ízlése szerint formálhat. Én pl. legközelebb valószínűleg felhabosítom a tojásfehérjét és úgy keverem bele a többi hozzávalót.

Citromos holdacskák

Habosra kavarunk 10 dkg vajat 25 dkg cukorral, azután tovább keverjük 5 tojássárgájával, majd 1 kezeletlen héjú citrom levével, lereszelt héjával. 

Hozzáadjuk felváltva a keményre vert tojáshabot, és 12 dkg lisztet. 

Ez egy 32X18 cm-es tepsibe elegendő mennyiség, a tepsi aljára sütőpapírt teszünk és belesimítjuk a masszát.
Szórunk a tetejére csokoládét, diót, bármit, ami szokásos az ilyen jellegű cuccokra. 5 percig 220 fokon (forró sütő), majd 15 percig 160 fokon (meleg sütő) sütjük.

Ha kihűlt, pogácsaszaggatóval félholdakat szúrunk ki belőle.

Az évszakok ütköztetése családi perpatvart idézett elő

A póréhagyma számomra évszakfüggetlen, azért tettem ide az elejére a képet. :))

Családi perpatvarunk  okozója a mai palacsintatöltelék. Azt mondta nekem az uram, amikor kiderült, hogy nektarint vettem így, télvíz idején (alma árban, finom, ízeset), hogy télen az ember savanyúkáposztát eszik és savanyúuborkát, meg savanyúpofát vág hozzá, nem vesz chilei nektarint. Igaza van, de azért csak megettük. Dohogva, de ő is tett egy kevest az egyik palacsintájába a vaníliapudingra. :)) 
 
Hogy a kedvébe járjak egy ilyen trauma kompenzálásaként, főztem lekvárt a szilvából és a dióból, ami a kertünkben termett. Ennél háztájibb háztáji nem létezik. Ő hízlalgatta a termést a szemeivel egész nyáron, majd  szedte, fagyasztotta, törte, pucolta.

Mókás, hogy évek telnek el grillázskészítés nélkül az életünkben, mostanában meg már harmadszor csinálok.
A szokásos, itt korábban leírt módon csináltam (egy maréknyi dió, épp csak annyi cukorral megszórva, ami ellepi, kevergetés nélkül hevítve). Mikor megpirult a dió, ráöntöttem 80 dkg kiolvasztott, lecsepegtetett szilvát, megszórtam fahéjjal, tettem rá 3 evőkanál cukrot, és alaposan összeforraltam, majd elturmixoltam. Kevés rum aromát is tettem hozzá. A kapott kence épp megfelelő lekvárállagú lett. Nem igazán édes, inkább savanykás a kevés hozzáadott  cukortól. Palacsintába épp jó. Persze, mindenki kedvére növelheti a cukoradagot, vagy helyettesítheti édesítőszerrel. Ha legközelebb csinálok, akkor reszelek bele citromhéjat is, azt hiszem, és igazi rummal főzöm. Hagyok benne ropogós grillázsdarabokat is.
Szép üvegbe téve gasztroajándéknak is megteszi.

habcsókmuffin

Több, mint egy év eltelt, amióta utoljára írtam. Jó sokat ettünk ez alatt az idő alatt, de ide nem írtam. Hol a fényképezőgép volt rossz (valamiért nem szeretek mobiltelefonról feltölteni), hol nem volt, aki fényképezzen -sose ér rá az én Legkisebbem, aki a jó kis képeimet gyártja-, hol Gyulakollégám szavai csengenek a fülemben: sajnálja a családomat, mivel látja a blogon, mivel etetem őket. :))

Ma sütöttem habcsókmuffint, Legkisebb nevezte így el, és fényképezett is, így írok. Hátha máskor is rászánom magam, mert az alapproblémánk fennáll. Gyakran nem emlékszünk arra, hogy is csináltam "azt" a finomat legutóbb.

Nos, lássuk a habcsókmuffint. Az eredeti ropogós csokoládés habcsók receptet a Női portálon találtam még régen, és ízlett nekünk is, meg az elmúlt év során leszűkült netes társaságomnak is, mivel egy közös bulira vittem belőle, kicsit átalakítva. Muffinpapírban, nagyméretűre sütve kívül ropogós, belül puha, szinte krémes.
Ma még egyet csavartam rajta. A kakaópor kétharmadát kukoricaliszttel helyettesítettem, mivel a fagyasztóban felhalmozott tojásfehérjék kiolvasztása után döbbentem rá, alig van itthon kakaó.

Lássuk, hogyan készítettem, hogymegtudjuknézni később is:

9 tojásfehérjét lágy habbá vertem, majd beleöntöttem 2 bögre cukrot, és azzal keményedésig habverőztem. Ekkor hozzászórtam kis adagokban, már kézi habverővel közé keverve 1 bögre kukoricalisztet, fél bögre kakaót, majd 1 bögre durvára aprított diót. (Legkisebb szerint legközelebb apróra tördelt csokit is tegyünk bele.) Ez a masszamennyiség 24 muffinpapírba volt elegendő. 180 fokon kb. 40 percig sütöttem, amikorra kívül ropogós lett, belül még szinte krémes, de a beleszúrt kötőtűre már nem ragadt.

Így néznek ki: