Most az vitt rá az írásra, hogy a FB-on az egyik csoportban valaki épp ezt a receptet keresi. Azt gondoltam, hogy vagy most írom le, vagy már tényleg soha, mint a mappáimban heverő sok-sok képpel kapcsolatos el nem készült blogbejegyzést.
A recept a Horváth Ilona szakácskönyvből való, ott Diós rudacskák néven található, a 384. oldalon. Én mindig dupla adagot csinálok, a könyvből viszont az eredeti mennyiségeket másolom be:
Hozzávalók (az "aljához"):
Hozzávalók (az "aljához"):
- 15 dkg darált mogyoró (dió)
- 15 dkg porcukor
- 1 egész tojás
- kevés citromhéj
Az anyagokat összeállítjuk, és morzsával meghintett deszkán 0,5 cm vékonyra kinyújtjuk, széleit egyenletesre vágjuk. (Manapság ez már egy darab sütőpapíron, vagy mint ahogyan a képen is látszik, egy műanyag gyúrólapon morzsa nélkül, nagyon egyszerűen kivitelezhető.)
Hozzávalók (a bevonathoz):
- 1 tojásfehérje
- 7 dkg nagyon finom porcukor
- pár csepp citromlé
Ezeket jó habosra kavarjuk (nem habbá verjük, csak jó habosra keverjük), és a "tészta" tetejét egyenletesen bekenjük vele.
Kb. 2x10 cm-es csíkokra vágjuk, és egy széles pengéjű kés segítségéval egy sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk. "Gyenge" tűznél (én 160 fokos sütőben, alsó-felső sütésen szoktam csinálni, kb. 20 perc, de ez függ a nedvességtartalomtól, amit a tojás nagysága befolyásol) inkább szárítjuk, mint sütjük.
Gyönyörű is, finom is, nem beszélve arról, hogy karácsony illatú, és fémdobozban hosszú hetekig elállna, ha nem fogyna el nagyon gyorsan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése