Megint fagyi

Így fagyizok én... (tudom, tudom, de számomra így hangzik jobban)

Beletesezk egy aprítógépbe:

• 10 dkg fagyasztott epret
• 2 vőkanálnyi mascarponet
• egy pici reszelt citromhéjat
• 1 evőkanálnyi eritritet,

bekapcsolom, és addig forgatom, amíg krémesre olvad az eper.

Aztán jól megeszem.

Mákos nudli és narancsos sült almaszeletek

Bevallom, ma nem kellett volna főznöm, de tegnap este láttam mákos nudlit és derelyét is az egyik FB csoportban, az uram meg él-hal a mákos cuccokért, ezért elcsábultam. Meg is mondtam a bűnösöknek, hogy sose bocsátok meg nekik, amiért belesodortak ebbe a helyzetbe, de hozzá kell tenni, hogy az uram nagyon hálás... Annyira, hogy mindössze egy maréknyit hagyott, a többit megette...
Persze, ebben a szénhidrát-mizériában nem ehetek sem fehérlisztet, sem krumplit, ezért a klasszikus formáció szóba sem jöhet, azonban - őszintén mondom - a helyettesítő cucc számomra finomabb és mivel  egy könnyed tészta - már megmutattam a szilvásgombóc  leírásakor -, örömmel eszem, szívesen ajánlom bárkinek. Egyébként aki szereti a stíriai metéltet - azt hekkeltem meg - ezt is szeretni fogja, higgyétek le nekem.

Hozzávalók (kb. 5 adag lett volna, ha meg nem eszi):

• 45 dkg túró
• 15 dkg zabpehely (én párszor megforgattam az aprítógépben, de nem feltétlenül szükséges, mert felázik a masszában)
• 4 dkg liszt (1,2 dkg fehér és 2,8 dkg teljes kiőrlésű),
• 2 db tojás
• 3 dkg vaj
• 2 lapos evőkanálnyi tejföl
• egy csipet só

A főzés utáni "beleforgatáshoz":

• 15 dkg darált mák és annyi édesítőszer, amennyire édesen szeretjük (én kb. 3 evőkanálnyi porrá őrölt eritritet kevertem a mákhoz), erre figyelj, annyi mákot tegyél rá, ahogyan ti szeretitek, nálunk mindig brutálmákos

A hozzávalókat összekevertem és kb. 15-20 percig magára hagytam.

Addig megcsináltam a naracslével sült almaszeleteket.

Hozzávalók:

• 2 kisebbb alma kimagozva, cikkekre vágva
• 0,5 dl-nyi (frissen facsart) narancslé
• 1 mokkáskanálnyi vaj
• egy pici édesítőszer 

Azt tudni kell, hogy a szénhidrát-mizéria előtt imádtam a karamellás almát, de most muszáj másképp csinálni...
Tehát, egy felforrósított tapadásmentes serpenyőbe beleöntöttem a narancslét, rátettem az almaszeleteket és elkezdtem sütni. Mikor a narancslé "eltűnt", hozzátettem a vajat, és időnként átfordítottam a szeleteket, amíg szép pirossá váltak. A végén, mintha sóznám, kb. két csipetnyi "negyedannyi" édesítőszert rászórtam, és hagytam, hogy ráolvadjon/beszívódjon.

A nudli kifőzése.

Egy fazékban vizet forraltam, közben kisodortam a nudlikat.
Nem liszteztem, mert az plusz szénhidrát és nehéz is követni a mennyiséget, he neked erre nem kell figyelni, akkor csináld úgy, ahogyan a krumplist szoktad.
Én úgy csináltam, hogy megnedvesített kézzel kis darabokat csíptem ki a tésztából, és hosszúkásokra sodortam. Mindig csak akkor nedvesítettem (mostam) meg a kezem, amikor már nagyon tagadt. Néhány perc alatt lehet végezni ezzel a művelettel.
A forrásban lévő vízbe belepotyogtattam a nudlikat (egy darabbal csináltam próbafőzést, nem esett szét), amikor feljöttek a víz tetejére, kiszedtem. A szűrókanalankénti adagokat megszórtam a tálban az eritrites mákkal, aztán összeráztam és a maradék mákot még rászórtam.

Aztán leültünk enni, és ez a hálátlan kosztos majdnem mindet megette, pedig volt a hűtőszekrényben paprikáscsirke, amihez persze hozzá sem nyúlt...

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Kókuszos-meggyes pite

ELÖLJÁRÓBAN ANNYIT: EZ EGY BAROMIRA EGYSZERŰ SÜTEMÉNY...  A hozzávalókat összekevered, egy kikent formába beleöntöd és már sütheted is.

Ahogyan én csináltam, cukorbEtegek is ehetik, de ha te ehetsz "rendeset", akkor  a fekete színnel írt hozzávalókat használd a kék színnel írtak helyett. A cukorbetegek, IR-esek figyeljenek rá, hogy amit kék színnel írtam, nem cserélhetik le a fekete színnel írt hozzávalókra.

Mielőtt leírom, hogy hogyan csináltam, elmondom, hogy az uram már megette ezt a nagy szeletet, ami a kép jobb oldalán van, és az előbb hallom a kést "kopogni" az üvegtálon. Kérdezem: te mit csinálsz? Válaszol: kipróbálom, olyan finom-e még, mint az előbb volt.

Egy 29 cm átmérőjű, 4 cm magas piteformát használtam.

Hozzávalók, a tésztához:

• 6 dl "csillagtej" (ez lassú felszívódású cucc, tejszín és víz keveréke, csodatalálmány, kattints a pirosra, ha látni akarod az eredetét), DE HASZNÁLJ NYUGODTAN TEJET, HA TEHETED
• 6 db tojás
• 2,5 dkg negyedannyi édesítőszer, DE HASZNÁLJ 10 dkg CUKROT, HA  TEHETED
• 20 dkg kókuszreszelék
• 5 dkg darált mandula, vagy dió, vagy kókusz, vagy liszt
• 7 dkg teljeskiőrlésű liszt, DE HASZNÁLHATSZ HELYETTE FINOMLISZTET, HA TEHETED
• 3 dkg finomliszt
• kevés reszelt citromhéj
• vanília(őrlemény), DE  HASZNÁLHATSZ EGY ZACSKÓ VANÍLIÁS CUKROT IS, HA TEHETED
• 1 evőkanálnyi olvasztott vaj (OLYAN ZSIRADÉK, AMIT SZERETSZ HASZNÁLNI) + egy kevés a sütőedény kikenéséhez

a tetejére: gyümölcs (én 50 dkg fagyasztott, kiolvasztott meggyet tettem rá)

A sütőt 200 fokra előmelegítettem (hőlégkeverés).

A tészta hozzávalóit összeturmixoltam (persze, kézzel is összekeverhető, a lényeg, hogy homogén legyen). Ez így egy palacsintatészta jellegű, híg massza lesz, amit a vajjal kikent formába öntünk és beletesszük a forró sütőbe. 5 percig sütjük, ez alatt az idő alatt bebőrösödik a massza teteje. 

Óvatosan kivesszük a sütőből vigyázzunk, ki ne löttyenjen. Rászórjuk a gyümölcsöt és visszatesszük a sütőbe. Ezzel egyidejűleg a hőmérsékletet 170 fokra mérsékeljük.

Kb. 35 perc alatt sül meg, de tűpróba mindenképp szükséges.

Muszáj kivárnom a holnap délelőttöt, addig csak szagolom...

Megint morzsasüti

A megint helyett írhattam volna azt is, hogy majdnem mindig, ugyanis ez a lusták és kényelmesek süteménye, ezerféleképpen tudom variálni a tésztát, na, meg a tölteléket is... Kb. 15, na jó, legfeljebb 20 perc előkészület, aztán 50 perc a sütőben, és szenzációs illat a lakásban, na meg süteménylakoma...

Hozzávalók:

• 25 dkg nem túl finomra őrölt zabpehely
• 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
• 1 zacskó (12 g) sütőpor
• 15 dkg hideg vaj felkockázva
• 15 dkg cukor mennyiségének megfelelő édesítőszer
• 1 tojás

A hozzávalókat morzsásítom (persze, kényelmesen, aprítógépben, de egy kollégám kézzel csinálja, és úgy is teljesen jó), a 2/3 részét beleszórom egy sütőpapírral bélelt tortaformába, vagy tepsibe, alaposan lenyomkodom, ráteszem a tölteléket, és megszórom a tetejét a maradék morzsával, és nem előmelegített, 160 fokos hőlégkeverésben 50 percig sütöm.

A töltelék:

• 3 db tojás
• 15 dkg cukor mennyiségének megfelelő édesítőszer
• vanília
• 50 dkg túró
• 1 db kezeletlen citrom lereszelt héja
• 2 evőkanál búzadara (ekkora mennyiség még belefér a szénhidrátcsökkentésbe, sajnos közben derült ki, hogy nincs itthon teljes kiőrlésű tönkölydara), de használhatsz e helyett is őrölt zabpelyhet

A töltelékbe most 45 dkg fagyasztott meggy került (Úgy szoktam az aprószemű gyümölcsöket kiolvasztani, hogy hideg vízbe öntöm, párszor átkavargatom, aztán leszűröm és lecsöpögtetem, így olyan, mintha friss lenne, nem löttyed meg), de bármilyen nyers gyümölcs, lecsöpögtetett kompót jó.

A "cukrot", a tojásokat és a vaníliát gépi habverővel habosra keverem, majd belekeverem a kicsit áttört túrót, a citromhéjat, végül 3-4 részletben a búzadarát, vagy zabpelyhet

Tejbegríz torta

A világ legegyszerűbb tortája, és kis túlzással azt is mondhatnánk a legfinomabb. Gyorsan készül, kevés vacakolnivaló van vele, és nem fogy gyorsan, mert rendkívül laktató.

Az apropója az a helyzet volt, amit már többször emlegettem itt. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy képtelenek vagyunk teljes létszámmal összegyűlni egy-egy családi ünnepen.
Talán már mondtam itt, hogy két dolgot szeretek nagyon. Az egyik, az, amikor felkelek reggel, kimegyek a folyosóra és a környező 3 szoba ajtaja nyitva van. Ez azt jelenti, hogy egyik gyerekünk sincs itthon, mindenki éli a felnőtt életét. Tudom, hogy nyugodtak lehetünk, mert önállóak, jól szervezik a dolgaikat, jó döntéseket hoznak, megállják a helyüket a világban, a hozzánk való ragaszkodásuk egészséges keretek között van, engedtük őket leválni és volt is igényük erre.  A másik, amikor felkelek reggel, kimegyek a folyosóra és a környező 3 szoba ajtaja zárva van.  Ez azt jelenti, hogy mindhárom gyerekem itthon van, a legtöbb esetben a "szerzett" gyerekeinkkel együtt. Jó érzés, hogy szeretnek itthon lenni. Szeretem, amikor várják, hogy az apukájuk kávét főzzön kinek-kinek a kedvére, és szeretem, hogy ő meg időnként belezavarodik, kinek melyik bögre, mennyi kávé, mennyi és milyen tej, milyen cukor. És szeretek nekik reggelit csinálni. Szeretem, ha együtt reggelizünk, de azt is szeretem, ha egyenként kerülnek elő a tetőtérből, és külön-külön esznek. Szeretek morogni velük a heverészve reggelizéskor azért, hogy kellőképpen vigyázzanak a kanapéhuzatra, és azt sem bánom, hogy ki kell kapcsolnom a kedvenc zenéimet, hogy filmet nézzenek a nappaliban, vagy a saját zenéiket hallgassák, főleg, mert igazán hasonló az ízlésünk.
Most vasárnap végre tellett az időnkből egy közös ünnepi reggelire  (aztán ebéd előtt máris  megcsappant a létszám). Azért volt ünnepi, mert a lencsekrém és a bundáskenyér után tortát ettünk, egy nagy közös tortát, az összes nyári születésnap és névnap alkalmából.

A torta egy egyszerű tejbegríz torta volt, ami karamellás tejben főtt darából készült gyümölccsel és pudinggal. Nem kalóriaszegény, cukros is, de eccerazéletben ezt is lehet.

Hozzávalók (a tortaforma átmérője 26 cm):

az alja:

• 4 evőkanálnyi kristálycukor
• 1 liter tej
• 15 evőkanálnyi búzadara
• pár kanálnyi kristálycukor
• kevés vanília
• 4-5 dkg-nyi vaj

a közepe:

• 3 közepes nagyságú őszibarack
• 1 marék szeder

a teteje:

• 7 dl  tej
• 2 zacskó tejszín ízű pudingpor
• 6-7 evőkanálnyi kristálycukor
• 2 db tojás

A 4 evőkanálnyi cukrot beleszórtam egy lábasba. kevergetés nélkül karamellizáltam, felöntöttem tejjel, beletettem a vaníliát, majd amikor felforrott, folytonos keverés mellett beleszórtam a darát. Pár perc alatt megfőtt, akkor belekevertem a többi cukrot és a vajat.
Egy sütőpapírral kibélelt tortaformába öntöttem és elsimítottam.

Körbe-körbe kiraktam cikkekre vágott öszibarackkal, az üresen maradt részekre pedig szeder szemeket szórtam.

A harmadik réteghez először a tojásokat szétválasztottam, és a fehérjékből jó kemény habot vertem.

A tojássárgákat a cukorral, a pudingporral és a tejjel simára kevertem, majd felforraltam. Amikor besűrűsödött, levettem a tűzról, és a forró pudingba egy habverővel kisebb adagokban belekevertem a tojáshabot. A keletkezett krémet rákentem a tortára.

Mindez szombat este történt, a vasárnapi reggelire kihűlt és szeletelhetővé vált, miután a nyitott kamraablakban éjszakázott. Nem díszítettük fel, aki igényelte, a tányérján tett rá tejszínhabot.

Alul is, felül is és középen is alma

Az alma-dió-zabpehely-kókusz tengely mentén haladunk az őszbe.

Ha ezt a sütit megcsinálod és megkóstolod, számíts rá, hogy egy normál szelet méretének kb. a felét bírod megenni, pedig liszt nincs benne, és cukor is csak 10 dkg-nyi, és ezt is a nádmelasz íze miatt tettem bele az eritrit mellé.

Hozzávalók:

• az aljára 3-4 szem alma cikkekre vágva, és egy marék durvára vagdalt dió 
• a tetejére 3-4 szem alma cikkekre vágva

"középre" pedig:

• 30 dkg reszelt alma
• 10 dkg kókuszreszelék
• 10 dkg őrölt zabpehely
• 10 dkg darált dió  (vagy összesen 30 dkg liszt)
• 1 zacskó sütőpor (15,5 g)
• 4 db tojás
• 5 evőkanálnyi eritrit
• 5 evőkanálnyi nádmelaszos barnacukor (vagy összesen 20 dkg cukor)
• 2 kávéskanálnyi fahéj 

A kókuszreszeléket, a zabpehely őrleményt és a darált diót elkeverjük a sütőporral.

A tojásokat a cukorral és a fahéjjal habosra keverjük, majd beletesszük a reszelt almát, és egyenletes masszává kavargatjuk.

Egy kerek tortaformát sütőpapírral kibélelünk, rászórjuk az diót, kirakjuk az almacikkekkel, rátesszük a masszát, elegyengetjük, és a tetejét is kirakjuk almaszeletekkel.

Hőlégkeverésben, előmelegítés nélkül 30-40 percig sütjük (tűpróba).

A lakástextilt a Feeling-Méteráruban vásároltam, amit jószívvel ajánlok mindenkinek.

24 szál gyertya...

...volt a Bálint tortáján, ami szokásosan túró és gyümölcs, sütés nélküli, nem nagyon vacakolós.

Hozzávalók:

az alaphoz:

• 20 dkg zabkeksz
• 10 dkg vajas keksz (vagy összesen 30 dkg olyan kekszpor, ami épp van otthon)
• 7-8 dkg olvasztott vaj
• kevés citromhéj és fahéj

a túrókrémhez:

• 75 dkg túró
• 3 dl (görög)joghurt
• 10 dkg eritrit porrá őrölve (Cukor is lehet, és aki édesebben szereti, használjon többet mert ez nem túl édes, csak mi így szeretjük)
• reszelt citromhéj
• fél rúd vanília kikapart belseje
• 2 evőkanál útifűmaghéj (vagy szokásos zselatin)
• 3 dl habbá vert tejszín

a tetejére:

• gyümölcsök
• tortazselé por

Tegnap este megolvasztottam a vajat, és amíg kicsit visszahűlt, a kekszeket aprítógépben morzsásra őröltem. Aztán beleöntöttem a vajat, szórtam hozzá szárított citromhéjat (mindig lereszelem a biocitromok héját és megszárítva tárolom egy üvegcsében), kevés fahéjat, és visszakapcsoltam a gépet addig, amíg a vajjal teljesen elkeveredett a morzsa, láthatóan összeállt egy kicsit.

Az uram kibélelte a 24 cm átmérőjű kapcsos tortaforma alját sütőpapírral, majd az oldalára is tett, hogy majd ne sérüljön meg a torta oldala, amikor kivesszük belőle.

Beleöntöttem a tortaformába a vajas kekszmorzsát, elegyengettem, aztán először a kezemmel, utána egy befőttes üveggel jól ledöngöltem, hogy kellőképpen megszilárdulhasson a vaj jelenléte miatt a hűtőszekrényben. Ez így is lett, reggelre teljesen masszívan egyben volt.

Ma azzal kezdtük a napot - Bálint későnkelési szokására alapozva -, hogy az uram aktualizálta a szokásos születésnapi dekorációt,  és feldíszítette a nappalit, én meg megcsináltam a túrókrémet.

A túrót beleöntöttem az aprítógépbe, aztán pépesedésig forgattam. A tejszín kivételével a többi hozzávalót is beletettem a tartályba és teljesen elegyítettem.

Felvertem a tejszínhabot, és azt már egy tálban, kézi habverővel kevertem közé. Az elkészült túrókrémet pedig beletettem a tortaformába, és eligazgattam. Nem simítottam le a tetejét, hogy a gyümölcsök ne csúszkáljanak majd rajta.

Kb. 2 órányi időre visszatettem a hűtőszekrénybe, hogy a túrómassza is összeálljon.

A gyümölcsöket összevagdaltam, Bálint a kedve szerint rászórta a tetejére, és - mivel jó magas volt a gyümölcshalmaz - 2 zacskó színtelen tortazselével (amit a rajta lévő leírás szerint csináltunk meg) felöntöttük.
Amikor a zselé kicsit meghűlt, újra visszatettük a hűtőszekrénybe és ott várta meg az ebédet.

Nem mondom, hogy a világ legszebben kivitelezett tortája, de finom, és házi, ahogyan Bálint szereti.

Itt már erősen gondol valamire, és sikerült is egyszerre elfújnia, mind a 24 szál gyertyát

Az az igazság, hogy pár dkg-nyival több vajat hozzáadva nem morzsálódna cseppet sem, de nem akarjuk vajasabbra csinálni és teljesen masszív, csak a vágáskor hullik le egy kicsi.

Házi goffri, házi fagyi

Háááát, alig blogolok mostanában.... Annyira régen írtam, hogy nem az alapbeállított ariel betűcsalád jelenik meg, folyton állítgatnom kell az írás során... (Utólag azt is tapasztalom, hogy folyton elállítódik, hol kisebb, hol nagyobb betűk jelennek meg, a távolságok is random alakulnak ki, hiába állítgatom...)

Hetekkel ezelőtt ettük ezt a finom goffrit, és nem vagyok képes leírni, pedig nagy örömmel jelentkeztem a 29. Blogkóstolóra, és még nagyobb örömmel nézelődtem a nekem kisorsolt Főzni jó sütni még jobb blogon, mert nagyon odalettem az ott található ételekért.

Épp aznap, amikor sütöttem a goffrikat, a blog írója, Dóri, épp meg is osztotta FB-on a receptet, amit kiválasztottam. Gyorsan megmutattam neki a már elkészült sütik képét, aztán az írást csak halogattam, eddig.

Hozzávalók:

• 2 tojás 
• 2+1 ek cukor 
• 1 csomag vaníliás cukor 
• 1 ek olvasztott vaj 
• 250 g liszt 
• 0,5 csomag sütőpor 
• 1 db alma 
• 0,5 l tej

Elkészítés (az az igazság, hogy én csak a sütést csináltam, az összes többi az uram "munkája").

Elsőként a tojásokat választotta szét és a fehérjét 1 ek cukorral  kemény habbá verte.

A sárgáját  összekeverte 2 ek cukorral, vaníliás cukorral, olvasztott vajjal és a tejjel., majd beleszitálta a sütőporral elkevert lisztet. 

 

A megpucolt almát belereszelte a tésztába, és összekeverte.

Óvatosan hozzákeverte  a felvert tojásfehérjét is, vigyázva, hogy ne törjön össze a hab.

Mindez az általunk egyébként preferált goffrimasSzától hígabb volt, kicsit meg is ijedtem, hogy ki fog folyni a sütőből, de - bízva Dóriban- elkezdtem a sütést, és megállapítottam, hogy tökéletes a massza! Mindösszesen annyit változtattam, hogy vajjal kentem ki a goffrisütőt.
Amíg én sütögettem, az uram leszedte az első málnaszemeket a kertből. Azután elővette a tavaly lefagyasztott feketeribizli maradékát, és joghurttal "összeaprítógépezte", így házi fagyival és házi gyümölccsel ettük.

A huszonhatodik. Epres és csokoládés.

Eper, túró, sajt, tejszín, kevés cukor, pár darab keksz, bár ebbe majdnem belebuktam.

Láttam a FB-on egy tutorialt, amin tortakrémmel megkent kekszeket raktak egy tortaformába. Jó ötletnek tartottam, régen is csináltunk anyával pudingos krémmel összeragasztott kekszekből egy hosszú sort, amit aztán ferdén felszeleteltünk. Finom volt és mutatós is.
Egyfajta keksz volt az üzletben, ahol bevásároltunk, és nem akartam máshová menni. Nos, az ismeretlen keksz nem volt túl vajas, és ízetlen is, de a többi hozzávaló a végén kompenzálta ezt.
Ha esetleg valaki egy ilyesféle tortára adja a fejét, javaslom, süssön az aljára egy vékony piskóta lapocskát, mert ennek a tortának a stabilsága hagyott egy kis kivetnivalót maga után. Sok volt a krém, kevés a keksz -ami ugye egyébként előny, de pakolgathatóság szempontjából hátrány- így megdolgoztatott egy kicsit.

Aztán persze, szokásosan úgy készült, hogy nem volt eltervezve a kinézet. Nem tudok én előre eltervezett tortát csinálni. Az ünnepeltnek tetszett, ízlett is neki, úgyhogy jó volt végül olyannak, amilyenre sikeredett.

Hozzávalók:

•  20 dkg vajas kekszből annyi, amennyi a 24 cm átmérőjű tortaformába belefér

az epres krémhez:

• 80-100 dkg eper
• 0,5 kg krémsajt
• 30 dkg túró
• pár kanál cukor (nem szeretjük édesen, inkább az eper dominált és a lekvár is teltebbé tette az ízét)
• 2 dl-nyi eperlekvár
• 5 dl tejszín 
• 3-4 evőkanál útifűmaghéj, hogy a  krém stabil legyen (persze, aki zselatinnal szokta, bátran tegye, de a nálunk jelenlévő vegetáriánizmus miatt nem lehet)

a csokoládés  krémhez:

• 2 csomag csokoládés pudingpor
• 1 evőkanálnyi kakaópor
• 5 evőkanálnyi cukor (ettől nem édes ez a mennyiség, de mi így szeretjük)
• 6 dl tej
• 4-5 dkg vaj
• 3-4 dl tejszínből vert hab

a díszítéshez:

• 1 csomag csokoládégyöngy
• 30 dkg-nyi felezett eper
• 10 dkg étcsokoládé 

 Az epres krém hozzávalóit a tejszín kivételével  aprítógépben összezúztam, majd a keményre vert tejszínhabot közékevertem.

A tortaformát műanyag fóliával kibéleltük (pontosabban az uram), és a krémmel vastagon megkent kekszeket a rövidebb oldalukra állogattam benne körkörösen. A végén a maradék krémet közényomkodtam egy kés segítségével, és a tetejét is bekentem. Ez még tegnap este történt, hogy a kekszek megpuhulhassanak.

Reggel kiszedtem nagy nehezen a formából (átfordítottam egy kerek tálcára, az aljára tettem egy tortakartont, azzal került a tortatálra (úgy szoktam, hogy a torta és a puccos tortapapír közé teszek két darab sütőpapírt, amik egy kicsit fedik egymást, majd a végén ezeket kihúzom alóla, így a tortatálon nem marad semmi vállalhatatlan alkatrész).

Ma reggel a tejből, kakaóporból, pudingporból és cukorból megfőztem a külső krém alapját. Kihűtöttem, majd kihabosított vajjal elkevertem, azután tejszínhabbal tovább lazítottam.

Körbe bekentem vele a tortát, majd az oldalára felügyetlenkedtem a gyöngyöket.

Itt aztán "megállt a tudományom", nem tudtam, hogyan tovább. Végül csokit olvasztottam, kihűtöttem, belemártottam az eprek szár felőli végeit és körberaktam vele a torta szélét, a maradék csokit pedig lyukas sarkú zacskóból rácsurgattam.

Ilyen lett a végső "pompájában":

Az ünnepeltet is megmutatom.

A torta belsejét csak félve mutatom meg, mivel nem tudtam róla szép képet csinálni.

Amerikai (?) palacsinta

A 28. Blogkóstolón a Tűpűrna és habverő blogot sorsolta ki nekem a a játék háziasszonya, a tepszi.hu blog írója.
Főztem már máskor is a játék keretében Pitelánytól, és ezúttal is örömmel kutakodtam nála.

A választásom a Harisnyás Pippi palacsintájára esett, aminek az az aktualitása, hogy épp kaptunk ajándékba egy kisüveg, Kanadából származó juharszirupot.

Nem szaporítom tovább a szót, írom is a receptet. Épp úgy csináltam, mint Eszter (csak dupla adagot, hiszen mi sokan vagyunk), kivéve, hogy joghurt, gyümölcs és juharszirup került hozzá.

 Hozzávalók (ez a fele annak, amit én csináltam):

• 1 bögre (240 ml) teljes kiőrlésű liszt (Graham-liszt volt itthon)
• 1 bögre tej
• 2 ek. cukor
• 2 ek. almaecet
• 1 tk. sütőpor
• csipet só
• 1 tojás
• fahéj
• 2 ek. olvasztott vaj
• méz vagy lekvár (nálunk most juharszirup)

A tejhez töltöttem az ecetet, pár percig állni hagytam, közben összekevertem a tojást az olvasztott vajjal és a cukorral. Összekevertem a tejet és a tojásos keveréket, majd hozzáadtam a száraz összetevőket. Legalább fél órát pihentessük a tésztát. Evőkanálnyi adagokban kis palacsintákat sütöttem vékonyan olajozott serpenyőben.
A gyümölcsök még szinte fagyosak voltak, a joghurt savanykás, a juharszirup meg, hááát, sokkal finomabb, mint amit eddig itthon valaha is vásároltunk..

Kukoricaprósza

Ez az az édesség, amit az olyan lusták és kényelmesek, mint én vagyok, szívesen csinálnak. Beleborítunk mindent egy tálba, egy kanállal elkeverjük, beleöntjük a masszát egy tepsibe, megsütjük, és már esszük is.
Mondjuk, ez utóbbi eléggé elcsúfítja. Látszik a képeken, hogy forró volt, amikor szeleteltem. Van még egy kis maradék, annak már nagyon szép a vágási felülete (merthogy, megdézsmáltam az előbb...).

Ez egy hagyományos zalai étel, Winter Viki receptje alapján. Persze, szokásosan hozzátettem "magamat". Vajjal készült, és dió meg alma is került bele.

Hozzávalók:

• 60 dkg kukoricaliszt
• 9 dl kefir (aludtej, joghurt, ami épp kéznél van)
• 6 evőkanál tejföl
• 5 evőkanál cukor (barnacukrot tettem bele, de akár el is maradhat)
• 8 dkg-nyi olvasztott vaj + egy kevés a tepsi kikenéséhez
• 1 db citrom lereszelt héja
• 1 kávéskanálnyi szódabikarbóna
• só
• 3 db kimagozott, héjastól felkockázott alma
• egy maréknyi dióbél
• pár evőkanálnyi szilvalekvár

A sóval  bezárólag minden hozzávalót beletettem egy tálba, és egy evőkanállal összekevertem. Beleszórtam a masszába a felkockázott almákat, a durvára vagdalt diót, azokat is belekevertem, és az egészet beleöntöttem egy vajjal kikent tepsibe (25cmx32cm). Egy kanállal szilvalekvár darabokat raktam a tetejére, és 220 fokra előmelegített hőlégkeveréses sütőbe tettem, 5 perc után 180 fokra levettem a hőmérsékletet, és még kb. 25 percig (tűpróba) sütöttem.

Forrón is nagyon finom és hidegen is kitűnő.

Születésnapi torta és blogkóstolás

Megszületésnapitortásítottam a Konyhavirtuóz blog joghurtos-gyümölcsös túródesszertjét.

Nagyon megörültem a 24. blogkóstoló sorsolásának. A háziasszony,  a Habverő és fakanál blog írója nagy  örömöt okozott nekem. Azon kívül, hogy egy eddig általam nem látogatott blogot kaptam, bónusz is keletkezett, mert sok hasonlóságot vélek felfedezni a két blog között. Szóval, jó volt kutakodni, kivétel nélkül mindegyik bejegyzés tetszett és szívesen megcsináltam volna bármelyiket.

Végül a szokásos "milyen tortát kérsz a születésnapodra Bálint?" kérdésre adott szokásos "túrós legyen és gyümölcsös" válasz döntött. A joghurtos-gyümölcsös túródesszertből csináltam tortát, azt hiszem, nem utoljára.

Az én lehetőségeim eléggé behatároltak Lőrinc és Viola vegetáriánussága miatt, amihez Anti csatlakozik a gluténérzékenységével. Zselatin helyett útifűmaghéjjal stabilizáltam a túrómasszát. Kapott egy kekszalapot, amit lekvár választ el a túrótól, így lebontható róla. Annyit változtattam magán a joghurtos túrón, hogy került bele cukor, és kihagytam a fahéjat.

Kicsi bosszankodás is volt. Vettünk egy szép nagy gránátalmát, aminek a magjai színesítették volna a tortát (az egyéb élettani hatásokról nem is beszélve), de mikor szétvágtuk, kiderült, hogy a gyönyörű külső ellenére teljesen értelen, így nem került bele, a komposztot gazdagítja 400 Ft-ért...

A joghurtos túró:

• 75-80 dkg túró
• 7,5 dl natúr joghurt
• 10 dkg vaníliás porcukor
• 2 db kicsi citrom lereszelt héja és leve
• 7 púpos evőkanál útifűmaghéj
• 2 db felkockázott körte
• 2 db felkockázott nektarin
• pár evőkanál őszibaracklekvár
• 3-4 dkg étcsokoládé
• 2-3 dkg vaj

Előző este készült, hogy az útifűmaghéj kényelmesen tehesse a dolgát.

A gyümölcsök és a lekvár kivételével minden összekevertem az aprítógépben, majd egy tálba áttettem a túrós masszát, és közékevertem a gyümölcsöket. Egy 26 cm átmérőjű tortaformát műanyag fóliával kibéleltem, majd belenyomogattam a masszát, és másnap reggelig a hűtőszekréynben pihent. 

A kekszalap (korábban ebben a bejegyzésben már megmutattam)

25 dkg liszt

6 g sütőpor

10 dkg cukor

10 dkg vaj

1 egész tojás

pár csavarás őrölt vanília (1-2 zacskó vaníliás cukor is lehet) került az aprítógépbe (persze, kézzel is összegyúrható, de én lusta vagyok), miután gömbbé összeállt, egy 26 cm átmérőjű kört nyújtottam belőle egy sütőpapíron (előre rárajzoltam ceruzával), villával megszurkáltam és 170 fokon 12 perc alatt megsütöttem.

Amikor kihűlt a keksz, áttettem a tortaállványra. Megkentem őszibaracklekvárral, majd rátettem a túrós részt. A tetejét is megkentem őszibaracklekvárral.

Gőz fölött megolvasztottam az étcsokoládét, közben kisütöttem a vajat. A kettőt összekevertem, vártam amíg hűl egy kicsit, majd betöltöttem egy nylonzacskóba. Kivágtam a zacskó sarkát, és csíkokat csurgattam belőle a torta tetejére.

Ezután gyertyákat tettünk rá, felköszöntöttük Bálintot, elfújta a gyertyákat, kívánt valamit, felszeletelte és kiporciózta a tortát, ami tényleg nagyon finom volt.

A tejpite a legegyszerűbb, leggyorsabb, legfinomabb sütemény

Igen. Ha "csak úgy" ennénk valami édességet, 2 perc alatt előkészítjük és már mehet is a  sütőbe. Ha gyümölcsöset ennénk, akkor annyival nő az előkészítési idő, amíg a gyümölcsöt mossuk, magozzuk. Ha nem sütjük bele a gyümölcsöt, hanem nyersen esszük hozzá -akár öntetként-, akkor a sütési idő alatt van időnk mosni és magozni, így még azt az időt is megspóroljuk.

Mi most belesütöttük. Na, persze én nem fordítottam időt a gyümölcsökre, mert az uram termelte, szedte, mosta, magozta. A meggy a szomszédaink, Ági és Gyuri fájáról való. Ezúttal is köszönjük!

 

 Hozzávalók (a piteforma átmérője 29 cm, magassága 4 cm):

• 6 dl tej
• 6 db tojás
• 10 dkg cukor
• 30 dkg liszt
• vanília
• citromhéj
• 1 evőkanálnyi olvasztott vaj (étolaj is jó)
• a sütőedény kikenéséhez pici vaj
• a tetejére gyümölcsök (most egy müzlistálkányi kimagozott meggy, egy marék negyedelt sárgabarack, 1 bögre málna)

A sütőt bekapcsoljuk 200 fokra (hőlégkeverés).

A sütőedényt kikenjük vajjal.

A pite hozzávalóit beleöntjük egy turmixgépbe, és összekeverjük (vagy kézzel kikeverjük). Híg palacsintamasszát kapunk, amit beleöntünk az edénybe, és betesszük a forró sütőbe 5 percre.

Ha letelt az 5 perc, akkor kivesszük. Nem ijedünk meg attól, hogy lötyög az egész, csak vigyázunk, hogy ne öntsük magunkra. Ekkorra bebőrösödik a teteje, ami megmenti a gyümölcsöket attól, hogy lesüllyedjenek az aljára. Rászórjuk a gyümölcsöket, aztán visszatoljuk a sütőbe, amit 170 fokra visszaveszünk. Kb. 20 perc alatt sül meg úgy, hogy a tűpróba során már nem ragad. Van, hogy egy kicsit több idő kell, pl. most is kellett még majdnem 10 perc. Gondolom, ez a gyümölcsök nedvességétől függ, a most használtaknak meg van szottya bőséggel. (Az alaprecept a serpenyővirtuóz blogról származik, ahol azt írja a blogger, hogy 230 fokon süti meg 10 perc alatt, de amikor legelőször úgy csináltam, a közepe még teljesen folyt az idő leteltével, ezért azóta is úgy sütöm, ahogyan itt leírtam.)

Annyit mindenképp várunk az evéssel, hogy ne égesse meg a kezünket és a szánkat. Én úgy érzem, bűntett a gyümölcsök ízét porcukorral elvenni, de persze ez egyéni ízlés dolga.

Ez egy téli változat. A kép lámpafénynél készült, így még a szokásosnál is rosszabb.

Meggyes piskóta

A "kilencvenes évek" eleje óta sütöm. Az alaprecept Planétás Ételkártyáról való. 

Szaftos, ízes, levegős, és ránézni is jó. Igaz, a saját változatom nem olyan szép napsárga, mint a magazinok meggyes piskótái. Felerészt Graham-lisztből készül, az pedig sötét. Így a tojássárgák nem érvényesülnek annyira, mintha csak fehérliszt lenne a sütemény alapja.

Nem szeretek meggyes sütit sütni, mert -mint minden lusta és kényelmes-, nem szeretek meggyet magozni. Szerencsére voltak jelentkezők erre a tevékenységre, és végül, míg a pasik a medencét állították fel, addig Katica kimagozta. A porcukrot közben megcsinálta az uram, így - mint a sztárcukrászoknak-, nekem már csak az "alkotás" jutott.

Hozzávalók (22cmX32Cm-es tepsihez):

• 24 dkg vaj
• 24 dkg porcukor
• 2 lapos evőkanál vaníliás cukor
• 8 db szétválasztott tojás
• 24 dkg liszt (nálam 12 dkg Graham-liszt, 12 dkg finomliszt)
• 2 citrom lereszelt héja
• 45 dkg meggy 

A vajat a cukor felével és a vaníliás cukorral habosra keverem. Ezután egyenként hozzákeverem a tojások sárgáját. Ha kész, kikapcsolom a motoros habverőt. Kézi habverőval dolgozom tovább, a maradék cukorral előzőleg keményre felvert tojáshabot már azzal keverem a masszába.

Amikor elkeveredett a hab, és a vajas massza, evőkanalanként belekeverem a lisztet is, úgy, hogy közben minél több levegő keveredjen bele. A következő kanál liszt mindig csak akkor kerül bele, amikor az előző már teljesen elkeveredett.

Végül belereszelem a kezeletlen citromok héját, és azt is elkeverem.

Bár nem szeretem a nyers tojást kóstolgatni, de ez a massza ezen a ponton annyira illatos, hogy képtelen vagyok elfojtani magamban az ilyenkor kialakuló kóstolási kényszert. Beledugom az ujjam, amit aztán lenyalok...

Egy sütőpapírral bélelt tepsiben elegyengetem a masszát, és rárakom a jól lecsöpögtetett meggyet. Valamiért ennél a süteménynél nem szoktam tartani a szabályt, hogy kicsi liszttel elkeverjem a meggyet, csak rárakosgatom.

Még az elején bekapcsolom a sütőt, hogy bemelegedjen. 175 fokos hőlégkeverésben sütöm kb. 30 percig, és utána még addik, amíg a beleszúrt kötőtűre (én tényleg harisnyakötőtűt használok, 1984-ben vettem pár darabot Szerencsen, és kettő még mindig megvan belőlük) már nem ragad a tészta.

A tepsiben hagyom kihűlni, majd kiborítom belőle, megszórom porcukorral és felszeletelem.