Morzsasüti újra és újra

Nem lehet megunni. Miután kiveszed a sütőből, és vársz annyit, hogy vágható legyen, akkor ropogós. Ha kibírod másnapig (vagy véletlenül marad belőle), akkor omlós és puha.

Ráadásul (a sütési időt nem számolva), a szilvapucolást is figyelembe véve, mindez kb. 15 percet igényel.

Ezúttal:

a linzer:

• 28 dkg őrölt zabpehely
• 7 dkg finomliszt
• 1 zacskó (12 g) sütőpor
• 15 dkg hideg vaj
• 15 dkg cukornak megfelelő mennyiségű édesítőszer
• 1 tojás

 a töltelék:

• 2 "összemarék" negyedelt szilva, ez kb. 0,5 kg (ha számolod a szénhidrátmennyiséget, mérd ki pontosan)
• 1 citrom lereszelt héja
• 3-4 dkg porcukornak megfelelő mennyiségű édesítőszer
• 1 kávéskanál kínai ötfűszer (jó csak fahéj is, vagy mézeskalács fűszer)
• 1 zacskó vanília ízű pudingpor (vagy 3 dkg barnarizsliszt)

Épp úgy kezdtem, ahogyan máskor is.  Pontosabban annyiban másképp, hogy az aprítógépben először a zabpelyhet őröltem lisztté. Hozzátettem a lisztet és a sütőport, egy pillanatra újra bekapcsoltam, hogy ezek megfelelően elkeveredjenek. A tetejére daraboltam a hideg vajat, rászórtam az cukrot édesítőszert, ráütöttem a tojást, és újra bekapcsoltam a gépet. Csak addig kevertem, amíg morzsássá vált.

A töltelék hozzávalóit egy tálban összekevertem.

Egy 24 cm átmérőjű kapcsos tortaformát kibéleltem sütőpapírral, és a morzsa kb. 4/5 részét belenyomkodtam úgy, hogy legyen egy kis pereme. Ráöntöttem a szilvát, elegyengettem, majd a tetejére szórtam a maradék morzsát.

Hőlégkeverésben 160 fokon sütöttem, kb. 50 percig ( a 40-től nézegetem, hogy elég piros-e már).

Elbírna egy kis tejszínhabot, de mi anélkül ettük most, és persze így is nagyon jó volt.

Elnézést kérek mindenkitől, aki eddig esetleg megcsinálta ezt a süteményt, és nem lett elég szilvás. Azért piros most a szilvamennyiség a hozzávalók felsorolásában, mert a minap (egy bloggerjáték kapcsán) rádöbbentem, hogy "összemarék" helyett "marék" volt a mértékegység, most javítottam.

Kávézol velem? Van hozzá túrós rácsossütemény!

A Kávéház és dumaklub FB-csoportban mutatott egy lekváros rácsossüteményt Majer Zoli, aminek elkértem a receptjét. Kivételesen majdnem úgy csináltam meg, ahogyan leírás szólt.  Több diót tettem hozzá, és - mivel a népek túrós-gyümölcsös süteményre vágytak-, nem lekvárral töltöttem meg, hanem túrókrémmel, arra pedig fagyasztott szedret szórtam.

Már tegnap este (éjszaka...) megdézsmáltuk, akkor ropogott, mára meg finom omlós lett.

Hozzávalók:

a tésztához:

• 50 dkg liszt
• 10 dkg darált dió
• 25 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 2 tojás
• 1 csomag sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 dl tej
• 1 citrom reszelt héja

 a töltelékhez:

• 15 dkg cukor
• 50 dkg túró
• vanília
• 4 tojás szétválasztva
• 1 citrom lereszelt héja
• 2 evőkanál búzadara
• 1 liternyi friss, esetleg fagyasztott szeder (de jó málnával is, vagy azzal, amivel épp meg tudjuk szórni)

A lisztet, a diót, a sütőport elkevertem a robotgépben. Rákockáztam a vajat, beletettem a többi hozzávalót is, és a késes betéttel összeállítottam. (Mindezt kézzel is lehet, ha esetleg ragad, elbír még egy kis lisztet, nem kell megijedni.) Betettem a hűtőszekrénybe félórára úgy, hogy az egyharmadát külön  csomagoltam, hogy ne puhuljon meg nagyon, mire a rácsozásra kerül a sor.

A túrókrémhez először tojáshabot vertem. Azután alaposan összehabverőztem a cukrot és a tojássárgákat, őröltem bele vaníliát, reszeltem bele citromhéjat, elkevertem a búzadarával, és lazán közéforgattam a tojáshabot.

A nagyobbik tésztát kinyújtottam a nagytepsi méretére (27X35 cm), rákentem a túrókrémet, kiraktam a szederrel. A maradék tésztából hengereket sodortam és berácsoztam vele.

180 fokra előmelegített hőlégkeverésben 30 perc alatt sült meg.

Nem lehet abbahagyni. Tényleg.

Habos linzer, ami pudingos lett

Ezt bizony még gyakorolnom kell. Az a szerencse, hogy a jelenlegi állapotában is annyira finom, hogy nem lehet abbahagyni az evését.

A Péter Jánosné gyűjtötte Süteményeskönyvből csináltam. 

Finom habos sütemény néven nevezi a könyv szerzője, de nekem inkább "pudingos" lett, mert túlsütöttem. Amikor jónak láttam a tetején a krém állagát (nem tapadt a kötőtűre), még nem volt elég piros. Ahelyett, hogy a grillt bekapcsoltam volna, hagytam még egy kicsit sülni, és ettől elmúlott a habszerűsége. Persze, sajnálom, de ha nem lenne a "habos" szó az elnevezésében, meg sem fordult volna a fejemben, hogy valami hibádzik. Azaz, de. A tepsi, amiben sült, 34cmX24cm, és én kb. 5 dl-nyi, sűrű baracklekvárt használtam. Egy egész üveggel (kb. 7 dl) kellett volna ahhoz, hogy szaftosabb legyen, mivel a linzer éjszaka beitta a nedvesség nagy részét.

A könyvből az alapreceptet másolom ide, én ennek a másfélszeresét csináltam meg, mert úgy gondoltam, nagyobb tepsiben sütöm, mit a "kisebb tepsi".

Tehát, az eredeti recept:

"Finom habos sütemény

30 dkg lisztet, 15 dkg vajat, 10 dkg cukrot, fél csomag sütőport tejjel összegyúrunk. Kisebb tepsibe tesszük. Félig megsütjük, majd baracklekvárral megkenjük és a következő krémet simítjuk rá: 4 tojássárgáját 4 evőkanál vaníliás cukorral, 4 evőkanál tejföllel jól kikeverünk. Hozzávegyítünk 4 evőkanál lisztet, és 4 tojásfehérje keményre vert habját.
A sütőbe visszatoljuk, és pirosra sütjük. Kihűlés után kokckákra vágjuk, vaníliás cukorral meghintjük és tálaljuk."

Azt gondoltam, 180 fokon jó lesz sütni, úgy tűnik, ez jó gondolat is volt, de utólag azt hiszem, hogy legközelebb, amikor a habot rákenem, már melegebb, mondjuk 200 fokos sütőbe teszem majd vissza.

Vaníliás cukrot nem szórtunk rá, nekünk nem hiányzik a plusz édes íz.

Miközben ezt a bejegyzést írtam, megérkezett a kertész az ablak alá, és -tudjuk kissé későn, hiszen már kihajtott az ökoklímaként üzemelő nagy nyárfa- felmászott a fára levágni a tetőcserepek épségét veszélyeztető ágakat. Nem bírtam ki, hogy ne fénképezzem le.

Rácsos linzer szilvával

Mivel haspók vagyok, kétszer is kóstolok a 17. Blogkóstolón, amiről itt már mindent leírtam.
A fényképezőgép nem ússza meg a szervizelést, de legalább előtte kiküszködtem ezeket a képeket.

Mindössze annyiben más ez a sütemény, mint a Szilué, hogy éppen érik a kertben a szilva, ezért abból készült, és kompótlé helyett elturmixolt szilvával csináltam a pudingot.

Hozzávalók:

A linzerhez:

• 20 dkg liszt (fele teljeskiőrlésű tönkölyt, fele fehérlisztet használtam)
• 10 dkg vaj
• 5 dkg porcukor
• kevés őrölt vanília
• 0,5 dl víz

A töltelék:

• kb. 1 kg szilva, de nem mértük meg
• 3 evőkanál kukoricakeményítő
• 1 evőkanál kókuszcukor + 3 evőkanál kókuszcukor (bármilyen cukor)
• 1 kiskanál kínai ötfűszer (lehet helyette mézeskalácsfűszer, vagy csak fahéj, bármi, amit szeretünk a szilva ízéhez)
• fél citrom lereszelt héja
• 1 kiskanál rum aroma
• kb. 1 dl tej
• kb. 1 dl víz
• 1 maréknyi durvára vagdalt dió

A linzer hozzávalóit gyorsan összegyúrtam úgy, hogy a vizet óvatosan adagoltam hozzá, becsomagoltam és "alaposan" lehűtöttem (az 1 óra helyett 2 napig állt a hűtőszekrényben).

A szilvából egy maréknyit elturmixoltam, fele tej, fele víz keverékével 3,5-4 dl-re kiegészítettem. A többi szilva, a +3 evőkanál kókuszcukor és a  dió kivételével a többi hozzávalót hozzákevertem, úgy, hogy homogénrlegyen, majd 3 percre betettem a mikróba. Azután átkevertem és félretettem hűlni.

A tésztát kivettem a hűtőből, az egyharmadát félretettem, a többit kinyújtottam - egy 25X25 cm-es formába volt elég - úgy, hogy lett pereme is.

170 fokon 8 percig elősütöttem.

A tészta elősütési ideje alatt a szilvákat elnegyedeltem.

A kissé meghűlt pudingot rákentem az elősütött tésztára, kiraktam a szilvacikkekkel, megszórtam a dióval és a kókuszcukorral, és lustaasszony lévén nem csionáltam szép csíkokat a rácshoz, hanem "kukacokat" sodortam, és azzal rácsoztam be.

10 percig sütöttem 200 fokon, amire jó ropogós lett a széle.

Nem túlzok, ha azt mondom, életem egyik legfinomabb süteménye lett.