Ezt bizony még gyakorolnom kell. Az a szerencse, hogy a jelenlegi állapotában is annyira finom, hogy nem lehet abbahagyni az evését.
A Péter Jánosné gyűjtötte Süteményeskönyvből csináltam.
Finom habos sütemény néven nevezi a könyv szerzője, de nekem inkább "pudingos" lett, mert túlsütöttem. Amikor jónak láttam a tetején a krém állagát (nem tapadt a kötőtűre), még nem volt elég piros. Ahelyett, hogy a grillt bekapcsoltam volna, hagytam még egy kicsit sülni, és ettől elmúlott a habszerűsége. Persze, sajnálom, de ha nem lenne a "habos" szó az elnevezésében, meg sem fordult volna a fejemben, hogy valami hibádzik. Azaz, de. A tepsi, amiben sült, 34cmX24cm, és én kb. 5 dl-nyi, sűrű baracklekvárt használtam. Egy egész üveggel (kb. 7 dl) kellett volna ahhoz, hogy szaftosabb legyen, mivel a linzer éjszaka beitta a nedvesség nagy részét.
A könyvből az alapreceptet másolom ide, én ennek a másfélszeresét csináltam meg, mert úgy gondoltam, nagyobb tepsiben sütöm, mit a "kisebb tepsi".
).JPG)
Tehát, az eredeti recept:
"Finom habos sütemény
30 dkg lisztet, 15 dkg vajat, 10 dkg cukrot, fél csomag sütőport tejjel összegyúrunk. Kisebb tepsibe tesszük. Félig megsütjük, majd baracklekvárral megkenjük és a következő krémet simítjuk rá: 4 tojássárgáját 4 evőkanál vaníliás cukorral, 4 evőkanál tejföllel jól kikeverünk. Hozzávegyítünk 4 evőkanál lisztet, és 4 tojásfehérje keményre vert habját.
A sütőbe visszatoljuk, és pirosra sütjük. Kihűlés után kokckákra vágjuk, vaníliás cukorral meghintjük és tálaljuk."
Azt gondoltam, 180 fokon jó lesz sütni, úgy tűnik, ez jó gondolat is volt, de utólag azt hiszem, hogy legközelebb, amikor a habot rákenem, már melegebb, mondjuk 200 fokos sütőbe teszem majd vissza.
A sütőbe visszatoljuk, és pirosra sütjük. Kihűlés után kokckákra vágjuk, vaníliás cukorral meghintjük és tálaljuk."
Azt gondoltam, 180 fokon jó lesz sütni, úgy tűnik, ez jó gondolat is volt, de utólag azt hiszem, hogy legközelebb, amikor a habot rákenem, már melegebb, mondjuk 200 fokos sütőbe teszem majd vissza.
Vaníliás cukrot nem szórtunk rá, nekünk nem hiányzik a plusz édes íz.
Miközben ezt a bejegyzést írtam, megérkezett a kertész az ablak alá, és -tudjuk kissé későn, hiszen már kihajtott az ökoklímaként üzemelő nagy nyárfa- felmászott a fára levágni a tetőcserepek épségét veszélyeztető ágakat. Nem bírtam ki, hogy ne fénképezzem le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése