Több, mint egy év eltelt, amióta utoljára írtam. Jó sokat ettünk ez alatt az idő alatt, de ide nem írtam. Hol a fényképezőgép volt rossz (valamiért nem szeretek mobiltelefonról feltölteni), hol nem volt, aki fényképezzen -sose ér rá az én Legkisebbem, aki a jó kis képeimet gyártja-, hol Gyulakollégám szavai csengenek a fülemben: sajnálja a családomat, mivel látja a blogon, mivel etetem őket. :))
Ma sütöttem habcsókmuffint, Legkisebb nevezte így el, és fényképezett is, így írok. Hátha máskor is rászánom magam, mert az alapproblémánk fennáll. Gyakran nem emlékszünk arra, hogy is csináltam "azt" a finomat legutóbb.
Nos, lássuk a habcsókmuffint. Az eredeti ropogós csokoládés habcsók receptet a Női portálon találtam még régen, és ízlett nekünk is, meg az elmúlt év során leszűkült netes társaságomnak is, mivel egy közös bulira vittem belőle, kicsit átalakítva. Muffinpapírban, nagyméretűre sütve kívül ropogós, belül puha, szinte krémes.
Ma még egyet csavartam rajta. A kakaópor kétharmadát kukoricaliszttel helyettesítettem, mivel a fagyasztóban felhalmozott tojásfehérjék kiolvasztása után döbbentem rá, alig van itthon kakaó.
Lássuk, hogyan készítettem, hogymegtudjuknézni később is:
9 tojásfehérjét lágy habbá vertem, majd beleöntöttem 2 bögre cukrot, és azzal keményedésig habverőztem. Ekkor hozzászórtam kis adagokban, már kézi habverővel közé keverve 1 bögre kukoricalisztet, fél bögre kakaót, majd 1 bögre durvára aprított diót. (Legkisebb szerint legközelebb apróra tördelt csokit is tegyünk bele.) Ez a masszamennyiség 24 muffinpapírba volt elegendő. 180 fokon kb. 40 percig sütöttem, amikorra kívül ropogós lett, belül még szinte krémes, de a beleszúrt kötőtűre már nem ragadt.
Így néznek ki: