Anyósom 80. születésnapját ünnepeltük

Nagyon szép és nagyon finom tortát akartam neki csinálni, azt hiszem sikerült. Izgultam, mert helyben fogyasztásos tortákhoz vagyok szokva, most meg ki kellett bírnia 2 órányi autóutat. Ez is sikerült.

(Mielőtt az öröm képeit mutatom, el kell mondanom a bosszúságunkat is. Megálmodtam a színvilágot, amihez a legnagyobb örömömre sikerült megtalálni a tökéletes gyertyát is. Szörnyű volt, hárman nem bírtuk meggyújtani. A kanóc vége tiszta faggyú (vagy mi) volt, ami meg végre meggyulladt, az égett, mint egy fáklya. Titkosan, a sógornőmék tetőtéri szobájában gyújtottuk, hogy a lépcsőn levíve már legyen rálátása anyósomnak. Hát volt.... Majd meglátjátok a képeken a gertyalángot... Ne vegyetek arany színű születésnapi gyertyát, bármilyen elegánsnakis tűnik...)

Három évvel ezelőtt ez volt az Anti születésnapi tortája. 

Nagyon finom ez a gesztenyés-csokis mascarpone krém, ezért anyósomnak is ezt akartam megcsinálni.  Mivel a tágabb családban ketten is allergiásak a dióra, ezért "normál', fehérlisztes tésztával készítettem, amihez narancshéjat és narancslevet tettem, hogy az összetettebb ízhatás méginkább növelje a nagyszerű ünnep örömét.

Péntek este, amikor kész lett. A háttérben az uram mézeskalácsokat díszít.

Hozzávalók:

a tésztához:

• 6 db tojás szétválasztva
• 30 dkg kristálycukor
• 1, 5 db bionarancs lereszelt héja és kifacsart leve
• 6 evőkanál forró víz
• 18 g sütőpor
• 25 dkg liszt
• 5 dkg holland kakaópor

a krémhez:

• 75 dkg mascarpone
• 75 dkg gesztenyemassza
• 3 evőkanál kakaó
• 20 dkg 70%-os étcsokoládé
• kb. 4 dl tejszínből készült hab
• rum aroma 

a tetején lévő szívekhez:

• 10-15 dkg gesztenyemassza
• pár evőkanál porcukor
• kb. 5-8 dkg darált keksz
• egy evőkanálnyi vaj
• rum aroma
• a máz: 5 dkg-nyi olvasztott fehércsoki

a mázhoz:

 15 dkg fehércsoki

plusz:
arany színű szórócukor

Először a tortalapot sütöttem meg.

• A sütőt hőlégkeverésre, 160 fokra kapcsoltam.
• A lisztet, a kakaóport és a sütőport összekevertem. 
• A tojásfehérjéket elkezdtem habosítani, hozzáadtam a cukor kb. egyharmadát, és kemény habbá vertem.
• A többi cukorral 5 percig habverőztem a tojássárgákat, aztán hozzátettem a vizet, a narancslevet és a narancshéjat. Kézi habverővel 5-6 részletben beledolgoztam a lisztes keveréket.
• Óvatosan, szintén kézi habverővel, kis adagonként belekevertem a  cukros tojáshabot. 
• Egy 24 cm átmérőjű tortaformába tettem a masszát (az aljára sütőpapírt fektettem), és 40 perc alatt (tűpróba) megsütöttem a tortalapot.

Amíg a tortalap hűlt, elkészítettem a szíveket:

• Egy villával elkevertem a nedves anyagokat, hozzágyúrtam a kekszmorzsát. 
• Két műanyag fólia között kb. 3 mm vastagságúra nyújtottam,  kiszúrtam és egy tányérra kirakosgattam, hogy a kekszmorzsa tegye a dolgát, és szilárd szívek keletkezzenek belőlük. 
• Amikor pár óra múlva megkeményedtek, megolvasztottam a csokit, kicsit visszahűtöttem és egy ecsettel bekentem a szívek egyik felét. Szórtam rájuk pár szem aranyszínű cukorgyöngyöt, hogy beleragadjanak, és egy sütőpapírra rakosgattam őket, hogy a csoki megszilárduljon.

A krém készítése:

• A csokoládékat gőz fölött megolvasztottam, és hagytam meghűlni.
• A tejszínt habbá vertem.  
• A többi hozzávalót gépi habverővel összekevertem, majd a csokimasszát is hozzáöntöttem, és egyenletesen elkevertem benne.
• A felvert tejszínhabot már egy kézi habverővel kevertem bele.

Az összeállítás:

• Az uram a tortalapot 3 szeletre vágta.
• Megtöltöttem a krémmel, aztán az oldalát és a tetejét is bekentem.
• A megolvasztott és kicsit visszahűtött fehércsokit rácsurgattam, egy spatulával elegyengettem. 
• Körben rárakosgattam a szíveket. (Fehér csokipasztillával meg akartam támogatni, hogy "féloldalasan" álljanak, de feleslegesnek bizonyult, mivel a vastag krémbe bele lehetett állítani olyan szögben, ahogyan szerettem volna).
• Megszórtam a tetejét és az oldalát az arany színű szórócukorral.

 

...ÉS MOST elárulom, amit eddig nem: két tortát csináltam, mert két születésnapot tartottunk. A sógornőm menye, Betti -aki nem mellesleg gyönyörű kismama-, szintén ünnepelt volt, de az ő éveinek a számát még nem tartjuk számon.

A sör persze a Bálinté :D

Még valami. Ilyen szép, kerek évfordulón azért emlékezünk is egy kicsit. Önző módon, a legelső közös képünkkel kezdem.

ugye, milyen fura, hogy nem vagyok kövér? :D

"lánykorában"

apósommal

egy régi igazolványkép

még a királdi kertben

Violáék esküvőjén, a sógornőmmel

Csokoládés mogyorókrém házilag

Mondhatám, hogy lusták és kényelmesek módján készült, sajnálkozhatnék is, hogy örökül hagyom a gyerekeimre ezeket a tulajdonságaimat, mert Bálinttal együtt voltunk lusták és kényelmesek (igaz, ezúttal az én szerepem az együttgondolkodásban merült ki, a kivitelező ő volt), mivel nem hámoztuk meg a mogyorót és arra sem törekedtünk, hogy teljesen sima legyen a krém, egyszerűbb volt a "crunchy" állapotot elérni, és annál maradni.

Más szempontból átgondolva mégsem vagyunk lusták és kényelmesek, mert egy kézzel készített karácsonyi ajándék nem vall lustaságra és kényelmességre.

Aztán elmélkedhetnék tovább is. Mennyivel izgalmasabb élmény egy crunchy állagú krémmel kent pirítóst, palacsintát, bármit enni, mint egy selymes állagúval megkentet.

Még tovább, és még másról gondolkodva: sok esetben veszélyes a netről főzés. Nem lehet tudni, valóban azt kapjuk-e, amit mutatnak. Sokszor elnagyolt a leírás (nyilván én is beleesek ebbe a hibába, mert nem biztos, hogy a számomra természetes folyamatokról  olyan részletes, folyamatábra szerű leírás kerekedik, amilyenre szükség lenne). Igazából ebben az esetben mi sem azt kaptuk, amit vártunk. Ennek a neten talált felvételnek az alapján akartuk megcsinálni, de persze milyen lett. A cukrot iszonyú soknak gondoltuk (szerintem jól mértük fel a helyzetet), és nem is lett krém belőle úgy, mint a videón, csak egy kis víz hozzáadásával. Ez utóbbi abból is adódhat, hogy a lustaságunk okán nem szabadítottuk meg a mogyorókat a belső héjuktól.
Egy biztos: ha valaki kipróbálja, megtapasztalja, hogy ez a krém nem hasonlít a Nutellára. Sem az íze, sem a színe, sem az állaga nem olyan, amit a videófelvétel címe miatt várnánk tőle, de ezért kárpótol az az illat és ízélmény, amilyet  végül nyújt. Mindenki elhiheti, a végeredmény hihetetlenül finom. 

Hozzávalók:

• 2 bögre törökmogyoró
• 1 bögre porcukor
• 1 bögre kakaópor
• 1 teáskanál vanília aroma ( a kivonat elegánsabb, de eltekintettünk tőle)
• pici só
• 1 teáskanál növényi olaj (olívát használtunk, csak ezért nem akartunk külön mogyoróolajat venni)
• fél bögre víz

A mogyorót vastag aljú, tapadásgátlóval bevont serpenyőben illatozásig kevergette Bálint, majd kihűtötte. Ezután aprítógépben megőrölte majd a víz kivételével minden egyéb hozzávalót is beletette, és tovább "aprítógépezte".

Miután észleltük, hogy nem lesz teljesen sima, és nem krémesedik kellőképpen (gyorsan megállapodtunk abban, hogy egy selymes krém "uncsi", és ez tényleg nem megalkuvás volt a helyzettel), hozzá került még fél bögre víz, azzal is forgott még a gép egy kis ideig.

Végül, miután a krém átkerült egy üvegbe és egy tálkába, nem győztük szagolgatni, kóstolgatni. Hihetetlen nagy örömmel vettük tudomásul, hogy nagyon finom lett.

Ha valaki esetleg megkérdezné, hogy meddig áll el, azt mondanám neki, hogy elképzelésem szerint, hűtőszekrényben tárolva jó pár hétig biztosan, de tudom, hogy nem lesz lehetőségem bizonyítani a feltevést, mert ahogy Katica örömét láttam, feltételezem, hogy nagyon hamar elfogy majd.

A Kifőztük magazin receptje

Amióta megláttam a Gasztrobblogger csoportban a Kifőztük magazin képét, ami Pischinger szeletről készült, tudtam, hogy ezt nekem meg kell csinálnom. Persze, tartottam tőle. Egyrészt, mint tudjuk nehezen tudok valamit egy az egyben megcsinálni , másrészt féltem az ostyától. Nem tudtam, tudom-e úgy működtetni, ahogyan kell és ahogyan illik.

Jelentem, nagyjából sikerült, csak egy picikétt változtattam rajta, és majdnem úgy néz ki, ahogyan szerettem volna, hogy kinézzen.

Hozzávalók:

•  1 csomag 6 lapos ostyalap

 a krémhez:

• 20 dkg vaj
• 8-10 dkg porcukor (nádmelaszos barnát daráltam meg)
• 30 dkg étcsokoládé 
• 1 evőkanál kakaópor
• 1 dl tejszín
• csipet só

 a tetejére:

•  10 dkg mandula

Legelőször a cukrot és a kakaót tettem a kávédarálóba, és finomra őröltem. Mármint a cukrot. Azután a csokikat kis darabokra tördeltem.

A krémhez valókat beletettem egy tálba, és forrásban lévő víz fölött (a tál ne érjen bele a vízbe) egyneművé olvasztottam, majd kitettem az udvarra hűlni.

Egy zacskó mandulaforgácsot óvatosan megpirítottam egy tapadásgátlóval bevont serpenyőben, kihűtüttem, késsel nagyjából összevágtam.

Ebéd előtt egy kicsi idővel elővettem a kréamalapot, elektromos habverővel jó habosra kevertem (kb. 6-7 perc alatt), megkentem az ostyalapokat és egymásra fektettem.

A tetejére szórtam a mandulaforgácsot, kicsit belenyomkodtam, majd egy "fűrészelős" kenyérszeletelő késsel viszonylag gyors mozdulatokkal szeleteket vágtam belőle. 

Közben megállapítottuk, hogy egy motoros sövénynyíró lenne hozzá az igazi. Ebben nagyjából meg is erősítettek a Gasztrobloggerek csoportban, de nekünk nincs elektromos kenyérvágó késünk, így marad az ügyeskedés, és az, hogy legközelebb először szeletelek, utána szórom meg mandulával.

Végsősoron tetszett, csak azt nem értem el, hogy az ostyalapok szép fehéren mutogassák magukat a csokoládékrém között.
Most úgy gondolom, ha legközelebb csinálok ilyet, akkor jóval hamarabb elkészítem a krémet, hűtőszekrényben alaposan lehűtöm, talán úgy sikerül ez a része is.