Mákos nudli és narancsos sült almaszeletek

Bevallom, ma nem kellett volna főznöm, de tegnap este láttam mákos nudlit és derelyét is az egyik FB csoportban, az uram meg él-hal a mákos cuccokért, ezért elcsábultam. Meg is mondtam a bűnösöknek, hogy sose bocsátok meg nekik, amiért belesodortak ebbe a helyzetbe, de hozzá kell tenni, hogy az uram nagyon hálás... Annyira, hogy mindössze egy maréknyit hagyott, a többit megette...
Persze, ebben a szénhidrát-mizériában nem ehetek sem fehérlisztet, sem krumplit, ezért a klasszikus formáció szóba sem jöhet, azonban - őszintén mondom - a helyettesítő cucc számomra finomabb és mivel  egy könnyed tészta - már megmutattam a szilvásgombóc  leírásakor -, örömmel eszem, szívesen ajánlom bárkinek. Egyébként aki szereti a stíriai metéltet - azt hekkeltem meg - ezt is szeretni fogja, higgyétek le nekem.

Hozzávalók (kb. 5 adag lett volna, ha meg nem eszi):

• 45 dkg túró
• 15 dkg zabpehely (én párszor megforgattam az aprítógépben, de nem feltétlenül szükséges, mert felázik a masszában)
• 4 dkg liszt (1,2 dkg fehér és 2,8 dkg teljes kiőrlésű),
• 2 db tojás
• 3 dkg vaj
• 2 lapos evőkanálnyi tejföl
• egy csipet só

A főzés utáni "beleforgatáshoz":

• 15 dkg darált mák és annyi édesítőszer, amennyire édesen szeretjük (én kb. 3 evőkanálnyi porrá őrölt eritritet kevertem a mákhoz), erre figyelj, annyi mákot tegyél rá, ahogyan ti szeretitek, nálunk mindig brutálmákos

A hozzávalókat összekevertem és kb. 15-20 percig magára hagytam.

Addig megcsináltam a naracslével sült almaszeleteket.

Hozzávalók:

• 2 kisebbb alma kimagozva, cikkekre vágva
• 0,5 dl-nyi (frissen facsart) narancslé
• 1 mokkáskanálnyi vaj
• egy pici édesítőszer 

Azt tudni kell, hogy a szénhidrát-mizéria előtt imádtam a karamellás almát, de most muszáj másképp csinálni...
Tehát, egy felforrósított tapadásmentes serpenyőbe beleöntöttem a narancslét, rátettem az almaszeleteket és elkezdtem sütni. Mikor a narancslé "eltűnt", hozzátettem a vajat, és időnként átfordítottam a szeleteket, amíg szép pirossá váltak. A végén, mintha sóznám, kb. két csipetnyi "negyedannyi" édesítőszert rászórtam, és hagytam, hogy ráolvadjon/beszívódjon.

A nudli kifőzése.

Egy fazékban vizet forraltam, közben kisodortam a nudlikat.
Nem liszteztem, mert az plusz szénhidrát és nehéz is követni a mennyiséget, he neked erre nem kell figyelni, akkor csináld úgy, ahogyan a krumplist szoktad.
Én úgy csináltam, hogy megnedvesített kézzel kis darabokat csíptem ki a tésztából, és hosszúkásokra sodortam. Mindig csak akkor nedvesítettem (mostam) meg a kezem, amikor már nagyon tagadt. Néhány perc alatt lehet végezni ezzel a művelettel.
A forrásban lévő vízbe belepotyogtattam a nudlikat (egy darabbal csináltam próbafőzést, nem esett szét), amikor feljöttek a víz tetejére, kiszedtem. A szűrókanalankénti adagokat megszórtam a tálban az eritrites mákkal, aztán összeráztam és a maradék mákot még rászórtam.

Aztán leültünk enni, és ez a hálátlan kosztos majdnem mindet megette, pedig volt a hűtőszekrényben paprikáscsirke, amihez persze hozzá sem nyúlt...

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Almás és mákos és finom

Bárdos Deák Ágitól tanultam ma ezt a süteményt, amit persze valamennyire a magam képére formáltam. Kevesebb zsiradék került bele, és tettem hozzá mákot, na, meg nem cukorral csináltam, hanem édesítővel. Hihetetlenül jó lett.
(Mondanom sem kell, hogy ha nem diétázol, használj olyan lisztet, amilyet szoktál. Ha nincs kéznél vaj, akkor pedig margarin, vagy olaj is megteszi, és édesítőt is kedved szerint tegyél bele, bátran változtass a lehetőségeid, illetve a szükségeid szerint!)

Hozzávalók (kirészletezem a számolandó szénhidráttartalmakat arra az esetre, ha szükséged van rá):

• 50 dkg felkockázott alma (én nem hámoztam meg)

száraz anyagok:

• 21 dkg teljes kiőrlésű (tönköly)liszt (128,1 g CH)
• 7 dkg finomliszt (49,7 g CH)
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 10 dkg mák --- szemes, nem darált (8,6 g CH)
• 1 db kezeletlen citrom lereszelt héja
• 1 teáskanál őrölt fahéj

nedves anyagok:

• 4 db tojás
• 12 dkg vaj
• 7 dkg negyedannyi édesítőszer (28 dkg cukornak felel meg)

(A számolandó szénhidrátmennyiség 220,3 g, a végén 12 szeletre vágtam, így szeletenként 18,4 g-ot tartalmaz.)

Először a sütőt kapcsolom be 175 fokra (hőlégkeverés).

Felkockázom az almát. Mivel én lusta vagyok és kényelmes, van egy olyan "csodadobozom", amiben különböző betétekkel lehet reszelni, gyalulni, darabolni, így én ezzel nagyon gyorsan felkockázom az almákat. Ha ezt késsel csinálnám, akkor citromos vízben gyűjtögetném a kockákat, hogy ne barnuljanak meg.

A száraz anyagokat összekevertem egy tálban.

A nedves anyagokat egy motoros habverővel összekevertem.

Azután összeöntöttem a két keveréket, összekevertem, majd amikor masszává elegyedett, belekevertem az almakockákat. Nem kell megijedni, nem lesz egy folyékony massza, de fakanállal/spatulával jól elegyengethető a tepsiben.
Egy 17 cm x 30 cm-es, sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam bele.

Betettem az előmelegített sütőbe és 35-40 perc alatt megsütöttem (tűpróba).

Szóval, nagyon finom, bátran ajánlom mindenkinek.

Mákos muffin, ami persze nagyon finom

Rahmanyinovot, Fekete Gyulát és Mendelssohnt hallgattunk ma egy kamaraesten, de áhitat ide, vagy oda, a végén már majd' éhen haltam, mert csak kétszer ettem napközben. Hazafelé azon gondolkodtam az autóban, hogy miafenét egyek, mert valamit muszáj... Ahogy leültem itthon, egy mákos muffin képe fogadott az egyik FB csoportban, Baksa Tímea csoporttársam csinálta és nagyon kívánatos volt. 5 perc alatt összedobtam (na jó, az uram darálta a zabpelyhet, az még 2 perc), 20 perc alatt megsült és egyet megettem belőle, így nem üres gyomorral (értsd: leesett vércukorszint) alszom majd el.

Hozzávalók (8 db lett belőle):

• 2,5 dl őrölt zabpehely (de jó bármilyen liszt, amit használsz)
• 2,5 dl darált mák
• 3 evőkanál eritrit (ez így nem túl édes, de mi így szeretjük, ha szükségét érzed, tegyél bele többet, vagy használj cukrot, ha teheted)
• 1 db nagyméretű tojás
• 2 dl víz
• 1 dl (zab)tej
• 2 nagyobb csipet szódabikarbóna
• reszelt citromhéj (kezeletlen)

A sütőt előmelegítettem 180 fokra (hőlégkeverés).

A felsoroltakat összekevertem egy spatulával (ha nem találod elég sűrűnek, szórj bele pici zabpelyhet), és a muffinsütőbe belerakott papírokba kanalaztam.

20 percig (tűpróba) sütöttem. Finom is és szép is, meg az uram kedvére való, mert ha tehetné, mákot enne mákkal.

A forrás pedig itt van, köszönöm, Tímea!

Azt mondta Tímea: szeretem az ilyen sütiket, mert 5 perc bekutyulni és betolni a sütőbe, aztán 15-20 perc sütés és lehet enni. Bármikor összedobható. 

Flódni

Évek óta nézegetem az egyik FB csoportban Kempfner Zsófia gyönyörű flódnijait, és minden decemberben elhatározom, hogy megcsinálom. Az idén végre tényleg meg is tettem. Zsófia nagyon kedves volt, felhívott engem és nagyon sokat segített, minden érdemes praktikát elmondott. Ezúton is köszönöm! :) Beszélgetésünkből az derült ki, ami az én szívemnek nagyon kedves: semmi nem szentírás, kedvünkre alakíthatjuk bizonyos kereteken belül a süteményt. Így a dió- és a máktöltelék végül Winter Viki bejglitölteléke nyomán készült, az almatöltelék a mi almáslepényünké (csak borral is ízesítettem), a szilvalekvár pedig a mi szilvalekvárunk. (Sajnos a linkeket nem tudom egyforma színűre állítani...)

A recept (ahogyan végül én csináltam):

Először a töltelékeket csináltam meg, hogy a főzötteknek legyen ideje kihűlni.

Máktöltelék:

• 20 dkg darált mák
• 12,5 dkg kristálycukor
• 0,5 kávéskanál őrölt fahéj
• fél citrom lereszelt héja (kezeletlen citrom)
• 2 evőkanál baracklekvár
• kb. 7- 8 cl bor

Diótöltelék:

• 20 dkg darált dió
• 12,5 dkg kristálycukor
• 0,5 kávéskanál őrölt fahéj
• fél citrom lereszelt héja (kezeletlen citrom)
• 2 evőkanálnyi baracklekvár
• kb. 7- 8 cl bor

Mindkét esetben beleöntöttem egy lábasba a cukrot, ráöntöttem a bort, és lassan összeforralta, vigyázva arra, hogy ne kezdjen el karamellizálódni. Amint elolvadt a cukor, lekapcsoltam alatta a lángot és belekevertem a hozzávalókat, a baracklekvár kivételével. Amikor meghűlt, annyi baracklekvárt kevertem bele, hogy kényelmesen kenhető, illetve elteríthető legyen majd a tésztalapokon.

Almatöltelék:

• 1 kg reszelt alma
• 2 evőkanálnyi cukor
• 2 kávéskanálnyi fahéj
• 1 dl-nyi bor

Mindezeket összekevertem egy tálban és addig állt, amíg a süteménykészítésnek abba a fázisába értem, amikor bele kellett tenni a tepsibe. 

Szilvalekvár:

• kb. 4-5 dl-nyi, kenhető állagú (ha nagyon kemény, langyos vízzel kenhetővé lehet tenni, vagy össze is lehet forralni)

A tészta hozzávalói:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg vaj
• 5 dkg porcukor
• annyi bor, hogy könnyen gyúrható, nyújtható tésztát kapjunk

A kenéshez:

• 1 db tojás, felverve

A hozzávalókat összegyúrjuk, 5 részre osztjuk, és egyenként kinyújtjuk (persze nem előre, mindig akkor, amikor az előző tölteléket elsimogattuk). Zsófia tanácsára az első lapot nagyobbra hagytam, így az követte a tepsi vonalát, és jól megtámasztotta alulról az egész cuccot. Ez egy kb. 32x19 cm-es tepsibe való adag, lényeges, hogy vékonyak legyenek a tésztalapok.

Amikor kész lettem a tészta 5 részre osztásával, megliszteztem a gyúrótáblát, és körberajzoltam a tepsi alját (mindig így szoktam, ha lapokat sütök, mert így megfelelően tudom kontrollálni a lapok méretét), és elkezdtem kinyújtani a lapokat.

A sütőpapírral bélelt tepsi aljára fektettem az első lapot, eligazgattam, hogy egy kicsi pereme is legyen, jól lenyomkodtam a tenyeremmel és nagyon alaposan eloszlattam rajta a máktölteléket. Jól le is lapogattam, hogy a lehető legegyenletesebb és legtömörebb legyen. Attól tartottam, ha nem így teszek, akkor esetleg a szeletelés során elcsúszik majd, hiszen nagy súllyal kell majd megbirkóznia.

Aztán jött a második lap, szintén körülrajzolva a lisztben a tepsi, aztán vékonyra nyújtva a tészta, jól lelapogatva, utána a diótöltelék, alaposan elegyengetve és óvatosan lelapogatva.

A harmadik lap ugyanúgy, mint az előzőek. Szétterítettem rajta az alaposan kifacsart almatölteléket (hozzá tartozik az igazsághoz, hogy egy keveset kihagytam belőle, a vélt szétcsúszásveszély miatt, de utólag úgy vélem, kár volt), jól elegyengetve, lelapogatva

A negyedik lapra került a szilvalekvár.

Az ötödik lappal befedtem, jó alaposan lenyomkodtam, majd bekentem tojással. Ezt követően nem mertem villával szurkálni, mert attól tartottam, ha nagyon belenyomom, szétszakad a tészta, ha meg nem szúrom mélyre, akkor... Szóval, hogy nézett volna ki életem első flódnija robbantva... Ezért fogtam egy őskövület fém harisnyakötőtűt (1983-ban vettem Szerencsen), és azzal szurkáltam meg. Hááát, mit mondjak, legközelebb hústűvel szurkálok inkább, hogy ne ilyen komoly (by Gáspár Zsuzsa :D ) lyukak legyenek.

140-150 fokon sütöttem, 2,5 órán át.

Úgy vélem, szép is lett, de az biztos, hogy nagyon-nagyon finom.

felülnézet, komoly lyukakkal

a nagy szélteszt :D soha nem teszek olyan süteményt az asztalra, aminek nem vágom le a szélét, azonban ezek a levágott darabok a legkedvesebb csemegéink

szeletelés közben

a végeredmény

Várakozás

Nem csak a karácsony eljövetelét várjuk, hanem a fényképezőgép hazaköltözését is. Holnap érkezik meg végre, a sok-sok heti szervizben tartózkodás után, így remélhetőleg az ünnepi készülődés már úgy maradhat meg az örökkévalónak, hogy a képek nézhetőek lesznek.

Ma két süti is sült. Az egyik egy fahéjas-szilvalekváros mézes keksz, a gyertyagyújtáshoz. Tényleg csak pár szem. Úgy gondolom, holnap majd elmondom a történetét, annak ellenére is, hogy a fénykép még az itteninél is rosszabbul sikerült.

Na, de az esti teázós sütit akarom itt mutogatni, úgyhogy át is térek rá gyorsan. Kb. 23 éve sütök rendszeresen egy indonéz banános kenyeret, a sokat emlegetett Húsz ország konyhája című szakácskönyvből. Nos, ma átköltöttem magyar almás-mákos kenyérré. Nagyon jó ötletnek bizonyult.

Hozzávalók:

• 10 dkg darált mák (nem teljesen finomra daráltam)
• 10 dkg finomliszt
• 10 dkg őrölt zabpehely (ez a rész is lehet ám finomliszt!)
• 2-3 teáskanál őrölt fahéj
• 3 teáskanál sütőpor
• 8 dkg olvasztott, langyos vaj
• 3 tojás
• 1 (bio) citrom lereszelt héja
• 4-5 közepes nagyságú, héjastól durvára reszelt alma
• 4 evőkanál cukor

A száraz anyagokat egy tálban alaposan elkevertem.  

Egy másik tálba belereszeltem az almát, ráütöttem a tojásokat, ráöntöttem a vajat, ráreszeltem a citromhéjat, és egy nagyméretű villával elkevertem.

Aztán a két keveréket összeborítottam és szintén alaposan elkevertem. Mindez cukor-, mák- és zabpehelydarálásostól nem tellet még talán 15 percbe sem.

A délutáni kekszsütésből maradt fahéj-cukor-aprított dió keverék, ezért 2 püspökkenyér formát kikentem vajjal, és -mintha liszteztem volna- beszórtam ezzel a keverékkel. Egy evőkanállal szétkanalaztam a két sütőedénvbe, eligazgattam, és 175 fokos (közepesen meleg) sütőben 35 perc alatt megsütöttem.

Tényleg nagyon jó lett.

Igazából ez a masszamennyiség egy püspökkenyérformába is elegendő, de én nem akartam most magas szeleteket.