Sajtok, sonka, paradicsom, tészta

Az történt, hogy pár hete vettünk egy zacskó tortiglionit. Korábban soha nem főztem még ilyen tésztát, de ezennel szakítottam ezzel a hagyománnyal, mert nincs mit kertelni, nagyon tetszik. A spirálba hajló bordák nagyon helyes szószgyűjtő csatornák, na de nem ez varázsolt el, hanem a tésztacsövek átmérője. Valahogy, valamiért késztetést éreztem arra, hogy megtöltsem. Láttam benne a sonkába csavart vörös cheddar csíkokat, na de lustább és kényelmesebb vagyok én annál, hogy ilyen türelemjátékot játsszak. Nade, az elmúlt időszakban elfáradtam. A kialvatlanság okozta üresfejűségben pedig kifejezetten jól esett a kicsi sajtcsíkok gyártása, a serrano csíkozása, és mindezek tésztába tömködése. Teljesen kikapcsolt, de mondhatjuk úgy is, hogy bekapcsolt ez a pöszmögés. Aztán egy kis feketeribizli pálinka kortyolgatás után jól meg is ettük. Arra azért nem esküszöm meg, hogy normális állapotomban ismét rászánom magam erre a molyolgatásra, viszont ez az íz és színvilág máskor is megjelenik majd a konyhánkban, mint ahogyan korábban is járt már itt.

Hozzávalók (kb. 6 adagnyi):

• 50 dkg csőtészta (tortiglioni, ami közepes átmérőjű, bordázott)
• 20 dkg vörös cheddar a tésztacső hosszához és átmérőjéhez igazított kis csíkokra vágva
• 8 dkg serrano sonka, szintén kis csíkokra vágva
• 3 evőkanálnyi olívaolaj
• 2 kisebb, finomra vágott vöröshagyma
• 2 cikk fokhagyma
• 500 g sűrített paradicsom
• bazsalikom
• feketebors
• 10 dkg-nyi reszelt parmezán 
• kevés vaj a sütőedény kikenéséhez
• még 10 dkg-nyi reszelt parmezán és ugyanannyi reszelt füstölt félkemény sajt

A tésztát megfőzetem, majd szokásomtól eltérően, alaposan átmostam hidegvízzel. Ez azért volt fontos, mert nem került rá rögtön a mártás, biztosítani kellett, hogy a töltögetés ideje alatt ne tapadjanak össze a csövecskék.
Ezután a sonka- és sajtcsíkokat összefogtam, majd beledugdostam a tésztákba. ez a mennyiség kb. a tésztamennyiség egyharmadába volt elegendő.

Az olívaolajon a hagymákat megpároltam, őröltem rá borsot, megszórtam bazsalikommal, sóztam és felöntöttem a paradicsommal, meg a vízzel, amivel a paradicsompüré dobozát kiöblítettem. Finom, jó szagú paradicsomszószt főztem belőle, közben még egy kis vizet öntöttem hozzá.

Kivajaztam egy sütőedényt, és az üres tészták harmadát beleszórtam. Meglocsoltam a fűszeres paradicsomszósszal, megszórtam reszelt parmezánnal, aztán rátettem a megtöltött tésztákat. Erre a rétegre újra paradicsomszósz és parmezán került. Beletettem a maradék tésztát, aztán a maradék paradicsomot, végül a maradék parmezánt. 180 fokos hőlégkeverésben addig sütöttem, amíg a parmezán megolvadt a tetején, és közben a tészta átforrósodott (kb. 30 perc).

A tányérján mindenki szórt még rá frissen reszelt sajtot.
 

Mostan színes répákról álmodom...

Azt minden főzés alkalmával úgy kell alakítani, hogy a vegán ételek teljesé értékűek legyenek, és lássuk be, ez nem mindig egyszerű feladat.
Egy ideje itt volt már a hűtőszekrényben pár darab színes répa. Nehezen találtam ki, mi legyen belőlük úgy, hogy ízes is legyen, szép is legyen és ne legyen senkinek az az érzete, hogy "eszekmá'egykisrépát". Az étel, amit végül csináltam belőle, nagyon finom lett, és kb. 30 perc alatt elkészült (plusz a répa pucolása, darabolása még 10 perc).

Hozzávalók:

a sült répához:

• pár darab színes (vagy csak "sima") sárgarépa
• 3 evőkanálnyi olívaolaj
• 1 cikk zúzott fokhagyma (helyette egy kiskanál hinget használtam)
• bazsalikom
• egy evőkanálnyi méz
• durvára őrölt bors
• kevés vaj a tepsi aljára
• (durva szemű) só

A répákat egyforma hasábokra vágtam, a kivajazott sütőedény alját beszórtam durva szemű sóval. A fűszereket, a mézet és az olajat összekevertem, és ebbe a keverékbe beleforgattam a répadarabokat, aztán bepakoltam a sütőedénybe. Kb. 20 percig 180 fokon sütöttem aztán felvettem a hőmérsékletet 250 fokra, így még kb. 10 percig hagytam benn, ez alatt az idő alatt a répák szépen megkaramellizálódtak.

Amíg megsült a répa, addig elkészült a szósz és megfőtt a tészta is.

A szósz hozzávalói:

• 1 bögre feketelencse ("étkezési" is jó, persze)
• 2 evőkanálnyi olívaolaj
• 2 cikk zúzott fokhagyma (én hinget használtam helyette)
• 1 doboz darabolt paradicsom (konzerv)
• 1 babérlevél
• bors
• bazsalikom
• só
• 1 doboz kókusztej
• fél lime leve (citromlé is jó)
• 1 evőkanálnyi mustár

Egy gyorsfőzőben felforrósított olajban pirítottam egy pillanatig a hinget (ezt kell tenni a fokhagymával is), ráöntöttem a lencsét, beletettem a babérlevelet, átforgattam, majd felöntöttem a paradicsomkonzervvel, 1 bögrényi vizzel, sóztam, őröltem rá borsot, rátettem a bazsalikomot, és rázártam a kuktára a tetejét. 5 percig főtt, ekkor kikapcsoltam a tüzet, majd amikor kinyitottam az edényt, ráöntöttem még egy fél bögrényi vizet. Visszazártam és még 5 percig főtt. Amikor újra kibontottam az edényt, akkor tettem bele a kókusztejet, a mustárt és a lime levét, aztán még egyszer összeforraltam.

Közben egy zacskó durum pennét kifőztem, összekevertem a forró szósszal, és már kész is volt.

Higgye el mindenki, érdemes egyszer-egyszer kipróbálni olyan ételt, aminek nem elképzelhető az íze, hátha kiszínezzük vele az életünket (Kosztolányi után. szabadon...).

Sült padlizsános tészta, paradicsommal és olajbogyóval

Ha lustanapot tartasz, ez az ebéd éppen jó, kb. 15 percnyi munka van vele. Amíg a padlizsán sül, nincs dolgod, a többivel meg elkészülsz, amíg fő a tészta.

Hozzávalók:

• 3 db kisebb padlizsán, félbevágva
• pár szelet aszalt paradicsom, olajostól
• egy marék karikára vágott olajbogyó (most paprikával töltött)
• kakukkfű
• szurokfű, 
• bazsalikom, 
• bors
• fokhagyma (nálunk helyette hing)
• só
• 0,5 kg (durumlisztből készült) tészta

A félbevágott padlizsánokat a sütőben meggrilleztem, majd a belsejüket kikapartam.

Odatettem a tésztafőző vizet, amikor felforrott, beleöntöttem a tésztát és megfőztem.

Közben egy serpenyőben megforrósítottam a paradicsomról lecsöpögtetett olajat, beletettem a hinget (ez a fokhagyma helye), rákerült az apróra vágott paradicsom, a felszeletelt olajbogyó, a padlizsánpüré, a fűszerek, és jól összeforraltam.

A közben kifőtt tésztát rászedtem és alaposan összekevertem.

Ettünk, és azóta tovább lustálkodom.

A télből a tavaszba: juhtúró és medvehagyma

Nem vagyunk elvakult medvehagyma rajongók, de azért minden szezonban csinálunk belőle ezt-azt. Most spenóttal és juhtúróval összepárolva főtt tésztára került. Nem mellesleg, a tészta főzési ideje alatt kész a párolás, így lustaebédként is számontartható. (Tehéntúróval ugyanolyan finom.)

Hozzávalók (ez nekünk 6-8 adag):

• 75 dkg durum tészta
• só
• 1 evőkanálnyi vaj
• 1 marék spenót
• egy csokor csíkokra vágott medvehagyma
• őrölt bors
• 60 dkg juhtúró

Odatettem a tésztafőző vizet forrni, közben csíkokra vágtam a medvehagymát.

Egy serpenyőben felforrósítottam a vajat, rátettem a spenótot és a medvehagymát, időnként kevergetve pár percig pároltam. A végén jó sok borsot ráőröltem.

Közben beleszórtam a tésztát a vízbe és nyolc percig főztem.

A  juhtúrót rámorzsoltam a megpárolt levelekre, majd a megfőtt tésztával jól összekevertem.

Nem számoltam össze, hányszor hangzott el a : hát, mami, ez nagyon finom lett...

Szezonális

Szokásosan, a medvehagymát is medvehagymával, mert finom.

Ez az étel megint az a kategória, ahol nem érdemes mennyiségeket írni. Volt egy kis maradék sajtkrém (LIDL-ben vett, félzsíros friss sajt névre hallgató), egy kis maradék túró, és pár perc alatt összedobtam az ételt, tényleg abból, ami a kezem ügyébe került. Sajnos a spenótot a hűtőszekrényben felejtettem, pedig egy kis szerecsendióval határozottan előnyére vélt volna. Szóval, az  arányok nem lényegesek, az a fontos, hogy jó íze legyen.

Tehát:

• főtt tészta (ez nagykocka volt, de a múltkor szarvacskából csináltam)
• sajtkrém (a múltkor mascarpone maradékot használtam el)
• túró
• őrölt bors
• zúzott fokhagyma
• medvehagyma
• só
• a tetejére sajt (én most lusta voltam reszelni, ezért maradék krémfehér sajtot morzsoltam rá)
• pici vaj, az edény kikenéséhez

Amíg a tészta főtt, a többi hozávalót (a krémfehér sajt és a vaj kívételével) összekevertem egy tálban. Beleborítottam a kifőtt tésztát, jól elkevertem,  áttettem egy kivajazott tűzálló tálba, rámorzsoltam a krémfehér sajtot, és 200 fokon kb. 30 perc alatt megpirítottam.

Spenótos házitészta

Megint rossz a fényképezőgép, azt hittem a  17. Blogkóstolóra főzött finom spenótos tészta utolsó képe nem készül el. Nagy nehezen sikerült a gépbe életet lehelni, de lehet, most egy ideig nem tudok fényképezni, muszáj szervízbe vinni a napokban. Sajnos, a képek minőségén látszik a "küszködés", de örültem, hogy egyáltalán sikerültek.

Szóval, Hajós Ági, az A tetovált lány konyhája blog írója  a háziasszonya a mostani fordulónak, aki kedvezett nekem, mivel újabb blogot ismerhettem meg. Örömmel olvasgattam a szimpatikusabbnál szimpatikusabb ételeket a Gasztronómiai ténykedéseim blogban, mert Szilu, a szakács minden egyes receptje nagyon tetszik. Rögvest megállapítottuk az urammal, hogy "mindent, és abban a sorrendben" kell megcsinálni.

Végül a a Spagetti ötletekben leírtakat ötvöztük (azért a többes szám, mert az uram csinálta a tésztát) a Spenót szerelemben leírtakkal.

Hozzá kell tennem, hogy megcsináltam a Dolce vita :) linzertésztáját, kimagoztam hozzá a szilvát, mivel az érik épp a kertben, de a harc a fényképezőgéppel minden erőmet felemésztette, így már csak holnap sütöm meg, és csak bizakodom, hogy lesz normális fénykép, mert telefonost nem szeretnék.

Tehát, a hozzávalók (kb. 6 személyre elegendő):

A tagliatelle-hez:

• 25 dkg fehérliszt
• 25 dkg teljeskiőrlésű tönkölybúzaliszt
• 5 tojás
• kb. 0,5 dl víz

Ezeket a víz apránkénti hozzáadásával összegyúrta, majd mikor már nem ragadt a kezéhez és rugalmas volt, cipóvá formázta, amit én egy tányérra tettem és lefóliáztam. Kb 2 órán át pihentettük. Azután a tésztagéppel tagliattelle-é változtatta. Persze, ezt kézi nyújtással és vágással is meg lehet csinálni, csak picit több idő és egy kis fizikai erő is kell akkor hozzá.

Amíg ő a tésztát nyújtotta, formázta, én elkészítettem a "rávalót".

Hozzávalók:

• 50 dkg spenótlevél (volt még egy adag a fagyasztóban tavalyről, kiolvasztottam, kinyomkodtam belőle a vizet és nem túl apróra összevagdaltam)
• 10 dkg parasztsonka
• kevés vaj
• 1 nagy csipet só
• 3 cikk fokhagyma
• szerecsendió
• bors
• 3 dl tejszín
• 5 dkg-nyi kékpenészes sajt
• 2-3 dkg-nyi parmezán  (Persze, bármilyen sajt(ok) jó(k), ami(k) az ember kezeügyében van(nak) éppen.)

A vajon a felcsíkozott sonkát ropogósra sütöttem, majd kiszedtem belőle a pörcöket és félretettem.
A visszamaradt forró zsiradékon nagy lángon sóval pároltam a spenótot pár percig, aztán rászórtam a szokásosan (késpengével rácsap, ellapít, apróra vagdal) összevagdalt fokhagymát, őröltem rá borsot, reszeltem rá szerecsendiót.
Amikor már nagyon jó illata volt, ráöntöttem a tejszínt és összeforraltam. A végén visszakerültek a sonkapörcök is.

Közben a tészta főzővize felforrott, az uram is kész lett a felcsíkozással, így kifőztem a tésztát, ami az újraforrástól -házi tészta lévén- mindössze két percet vett igénybe.

A kifőtt tésztát leszűrtem, beleborítottam a wokba a spenótos egyveleghez, morzsoltam rá márványsajtot, és jól összekevertem.

A tányérunkra szedve kerültek a tetejére parmezán forgácsok is. 

A kinyújtott tésztadarabok várják, hogy csíkokká lényegüljenek

A spenót párolódása nem olyan szívderítő látvány, de az illata annál jobb

Közben kifőtt a tészta, és leszűrtem

Összekevertem a spenóttal és rákerült a kékpenészes sajt is

Nagy nehezen elkészült a fénykép is. Iszonyú nehéz úgy fényképezni, hogy a gép kikapcsol, ha nem árnyékban van, így ez lett a legtöbb, amit ki lehetett hozni a helyzetből.

A kései ebéd végén két megállapítást tettem. Az egyik, hogy a házi tészta mégiscsak házitészta, és nagyon sajnálom, hogy ritkán van időnk bíbelődni vele,
A másik, hogy bár többé-kevésbé "magányos farkas" blogger vagyok, nem olvasom gyakran és rendszeresen mások blogbejegyzéseit, mégis jó időnként kitekintgetni.

Szilu, köszönöm a mai ebédet és a holnapi sütit. Ha sikerül lefényképeznem, és bejegyzést csinálni belőle, még azt is hozzáadom a játékhoz. :)

Ma este kivételesen főztem

Az elmúlt hétvége nagyon rövid volt. Szombaton dolgoztam, aztán vendégünk volt, vasárnap pedig végre eljutottunk a Zeneakadémiára. Már nagyon szerettem volna látni milyen lett, persze Bartók Béla muzsikája legalább annyira csábított.

Így elmaradt a szokásos hétvégi főzőnap, ma vacsorát kellett főznöm, de fogalmam sem volt mi legyen.

Hazafelé jövet beugrottunk a LIDL-be kezeletlen héjú narancsért, ami természetesen pont most nem volt, de kaptunk szép barna csiperkét és vettünk juhtúrót is. A pár perc alatt, amíg hazaértünk nagyjából összeállt a fejemben mi lesz belőlük. Krumplisat gondoltam, sütőben sütöttet, de az uram valami gyors tésztásat szeretett volna, és Bálint is így gondolkodott.

felszeleteltem a gombát, azután amíg megfőtt egy zacskó durum fusilli,  el is készült a ragu.

Hozzávalók (kb. 6 adagnyi):

• 3-4 dkg húsos füstölt szalonna
• 50 dkg gomba
• 1 marék spenótlevél
• 0,5 szál póréhagyma
• kevés olívaolaj
• 1 evőkanálnyi vaj
• 15 dkg juhtúró
• 3 cikk fokhagyma
• színes bors

Az apró kockákra vágott szalonnát a vaj és olaj keverékén kisütöttem. Rátettem a felszeletelt gombát, a spenótleveleket és a nem túl vékonyra szelt póréhagymát.

 Nagy lángon mindezeket összepirítottam. Nem sóztam meg, mert a szalonna is tartalmaz sót, a később belekerülő juhtúró is sós, nem beszélve arról, hogy pirítani akartam, és a só vízelvonó hatása miatt inkább párolódott volna.
Miután megpirult az egyveleg, hozzáadtam 3 cikk összezúzott fokhagymát, és megborsoztam.

Ekkorra épp kifőtt a tészta, leszűrtem, beleöntöttem egy tálba, rátettem a ragut, rámorzsoltam a juhtúrót, majd összekevertem.

Megkóstoltam és úgy döntöttem, pici só mégis  szükséges és borsot is őröltem még rá.

Szép, és finom is lett a végeredmény.