Fűszeres rizs

Régen, a nagymama savanyúságaiban nem szerettem ráharapni a mustármagra és a koriandermagra. Aztán felnőttként készítettem egy cseréptálban sült ételt, amiben mindkettő volt, és rájöttem, mégiscsak jók azok. Később, amikor az indiai konyhába beleszerelmesedtem, már egyértelmű volt, hogy nagyon is szeretem ezt az ízvilágot.

A múlt vasásnap Bálint azt kérte, tejszínes-sajtos pulykamell legyen ebédre, citromos rizzsel. (ha csinálok az ételről bejegyzést, természetesen ideteszem a linket)

Mivel a húst csak kevés fehérborssal és fokhagymával fűszereztem, így egyértelmű volt, hogy a köret lesz karakteresebb, így a rizs pirításakor a koriander- és  mustármag is pattogott a lábasban.

A fűszeres rizs hozzávalói (kb. 4 főre):

• 1 bögre rizs (én barnarizst használtam)
• 1-2 evőkanál olaj
• 1 evőkanál koriandermag
• 0,5 evőkanál sárga mustármag
• 0,5 evőkanál fekete mustármag
• 1 kávéskanál gyömbérpor
• 2 db csiliparika
• 1 kávéskanál só
• 1,5-2 bögre forróvíz
• 1 citrom leve

A forró olajba beleszórtam a magokat, beleöntöttem a rizst, alaposan átpirítottam, közékevertem a gyömbért, az egyik felkarikázott paprikát, megsóztam és felöntöttem forróvízzel, lefedtem és takarék lángon  készre főztem. A végén belekevertem a nyersen hagyott csípőspaprikát és a citromlevet.

Én úgy csinálom a párolt rizst, hogy ha pergősre akarom a végén, akkor csak másfélszer, ha ragacsosra, akkor kétszer annyi vízzel öntöm fel, mint a rizs mennyisége. A fehér rizst kavargatás nélkül főzöm, akkor nyilvánítom késszé, amikor kis kürtőcskék keletkeznek benne. Olyankor átkavarom egy villával és már ehetjük is. 

A barnarizs ennél több vizet igényel, de az elején csak kétszeres mennyiséggel öntöm fel, és a vége felé pótolgatom mindaddig, amíg el nem éri azt az állagot, amit éppen szeretnék. Gyorsfőzőben szoktam csinálni, hogy spóroljak az idővel.

Melengető, színes sárgaborsó

Ma (éjfél után írom, de valamiért azt mondom, ma :) ) épp olyan hideg volt, amikor jólesik enni egy kis krémes, ugyanakkor rusztikus sárgaborsópürét. Ehelyett sült hurka, kolbász volt savanyúkáposztával, de a múltkori, langyos időben főzött pürét most legalább beírom, ha már eszembe jutott.

Sokan idegenkednek a szokásosan készített sárgaborsópürétől. Én szívesen eszem azt is, főleg, ha füstölt hús levében főtt, de igazán ezt szeretem, amit ide beírok. Régen találtam a neten (elnézést, nem emlékszem, kinek a receptje) a kombinációnak az alapját, levesként bemutatva. Persze, én variálgattam rajta. Nagyon szeretjük, püré, és krémleves képében egyaránt.

A megmosott borsószemeket koriandermagokkal, és felkarikázott petrezselyemgyökérrel sós vízben főzni kezdem.

Olívaolajban pirítok római köményt, amikor már finom illata van, ráteszek karikára vágott hagymát és sárgarépát, majd aranyszínűre pirítom ezeket. Eközben időnként pótolom a borsón a felszívódott vizet.

Amikor megpuhult a borsó, beleöntöm a megpirult hagyma-répa egyveleget, és egy krumplinyomóval rusztikus masszává dolgozom.

A húsos szekció sült virslit kapott hozzá, vegafronton pedig csicseriborsó lepénykékkel jött létre a fehérjekomplettálás (mivel abban gabona is volt). Végül multikulti ebéddé avanzsált a keleties ízű borsó, mert nagymamám-féle lilahagymás-olajos-borsos savanyúkáposzta salátát ettünk hozzá.

Ha levesként esszük, akkor a kedvenc sültgombám, és zöldséggaluska a betét benne.

Éjszaka nem tudtam feltölteni a képeket, szerencsére most sikerült, bár nem pont oda, ahová szerettem volna, de nem teszem át őket.

Amellett, hogy az uram kefirgyáros, pékként is működik. 4-5 éve ő süti a kenyereinket, de kiflit is gyárt időnként. Sajnos, ma nem, most épp mikulászacskókat gyárt a saját gyerekeinknek, aztán kicsit később ő lesz a Mikulás a munkahelyén.

Itt vannak a legutóbbi kiflik:

Egy kenyér, amelyet a kollégáinak sütött: