Ma (éjfél után írom, de valamiért azt mondom, ma :) ) épp olyan hideg volt, amikor jólesik enni egy kis krémes, ugyanakkor rusztikus sárgaborsópürét. Ehelyett sült hurka, kolbász volt savanyúkáposztával, de a múltkori, langyos időben főzött pürét most legalább beírom, ha már eszembe jutott.
Sokan idegenkednek a szokásosan készített sárgaborsópürétől. Én szívesen eszem azt is, főleg, ha füstölt hús levében főtt, de igazán ezt szeretem, amit ide beírok. Régen találtam a neten (elnézést, nem emlékszem, kinek a receptje) a kombinációnak az alapját, levesként bemutatva. Persze, én variálgattam rajta. Nagyon szeretjük, püré, és krémleves képében egyaránt.
A megmosott borsószemeket koriandermagokkal, és felkarikázott petrezselyemgyökérrel sós vízben főzni kezdem.
Olívaolajban pirítok római köményt, amikor már finom illata van, ráteszek karikára vágott hagymát és sárgarépát, majd aranyszínűre pirítom ezeket. Eközben időnként pótolom a borsón a felszívódott vizet.
Amikor megpuhult a borsó, beleöntöm a megpirult hagyma-répa egyveleget, és egy krumplinyomóval rusztikus masszává dolgozom.
A húsos szekció sült virslit kapott hozzá, vegafronton pedig csicseriborsó lepénykékkel jött létre a fehérjekomplettálás (mivel abban gabona is volt). Végül multikulti ebéddé avanzsált a keleties ízű borsó, mert nagymamám-féle lilahagymás-olajos-borsos savanyúkáposzta salátát ettünk hozzá.
Ha levesként esszük, akkor a kedvenc sültgombám, és zöldséggaluska a betét benne.
Éjszaka nem tudtam feltölteni a képeket, szerencsére most sikerült, bár nem pont oda, ahová szerettem volna, de nem teszem át őket.
Amellett, hogy az uram kefirgyáros, pékként is működik. 4-5 éve ő süti a kenyereinket, de kiflit is gyárt időnként. Sajnos, ma nem, most épp mikulászacskókat gyárt a saját gyerekeinknek, aztán kicsit később ő lesz a Mikulás a munkahelyén.
Itt vannak a legutóbbi kiflik:
Egy kenyér, amelyet a kollégáinak sütött:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése