Túrófánk

Gyorsan készül és gyorsan fogy, az uram azt mondta, nem tudja abbahagyni. Jó neki, nekem muszáj tudni...

Ez most olajban sült, mint általában a fánkok, de sütés közben azon gondolkodtam, kis szilikonformákban sütőben is megsülhetnének, legközelebb kipróbálom úgy. 

Hozzáteszem a szokásos mondandómat is. Ezt barna rizsliszttel és édesítőszerrel csináltam, de te használj nyugodtan olyan lisztet, amilyet egyébként használsz/használhatsz, és az édesítéssel tedd ugyanezt. (Én kevesebb édesítőszert használtam, mint amennyit az eredeti receptben ír Fáber Mária és Baranyai Katinka, érdemes megkóstolni a masszát és a saját ízlésünknek megfelelően alakítani.)

Hozzávalók: 

• 34 dkg barna rizsliszt
• 50 dkg túró
• 33 dkg tejföl
• 4 db tojás
• 1 zacskó sütőpor (7 g)
• pici só
• 2 evőkanál negyedannyi édesítőszer (ez 8 evőkanál cukornak felel meg)
• kevés vanília (őrölt formában tettem bele, de kivonat, aroma, bármi jó bele, amit szoktál használni)
• (elbírna még egy kis reszelt citromhéjat, de azt most én nem tettem bele)
• olaj a sütéshez

Az olaj kivételével mindent beletettem egy tálba és egy spatulával összekevertem. 15 percig állni kell hagyni a leírás szerint, de én betettem a hűtőszekrénybe tegnap este, mert csak ma délután értem rá kisütni. Teljesen jó így is.

Egy serpenyőben olajat forrósítottam, és egy evőkanállal beleszaggattam a masszát. Nem túl sokat egyszerre és arra is vigyáztam, hogy az olaj ne legyen túl forró, mert a külseje viszonylag hamar megbarnul. 42 db fánkocska lett belőle.

Papírtörlővel kibélelt tálra szedtem. Viszonylag környezettudatos a háztartásvezetésem, de olajban sütés esetén mindig ezt használok, tapasztalatom szerint a leghatékonyabban papírtörlővel lehet leitatni (a lecsepegtetés szerintem önmagában nem elég), most is két edénybe szedtem ki, hogy minél kevesebb olajat tartson magában).

Eperrel ettük.

Akinek számít: a hozzávalók közül (mivel, akiknek tudniuk kell abbahagyni az evését, azok 2-4 darabnál többet nem esznek meg belőle) csak a barna riszliszt CH tartalmát számoljuk, ami (3,4x 75,8)/42= 6,1 CH/db.

Köszönöm, ha megosztod!

Születésnap, ünnepelt nélkül...

Majd minden évben ideteszek egy epres túrótortát a Lőrinc születésnapján. Ez az idén nem lett volna így, hiszen már jó ideje vegán, ezért vegán tortát kapott volna, ha találkozhatunk...

Mivel most más időket élünk, mi itthon ünnepeltünk az apukájával, ő meg otthon a barátnőjével, és messengeren "koccintottunk" tegnap este. Persze, elbőgtem magam, amikor beszéltünk.., ma meg csináltam egy szokásos tortát...

Nagyon sokat gondolkodtam tegnap arról, hogy tényleg minden relatív... 3 éve, mikor Viola volt 30 éves, vele szintén nem találkoztunk. Akkor nem bőgtem el magam, hanem tele voltam jó érzésekkel. Ugyanis ő és Anti éppen New Yorkban voltak, a Centrál Parkban futott aznap reggel, és egy kávézóban rendeltek neki egy egész klasszikus N.Y. cheesecaket, amit jól megettek a futás végén, posztolták a vidám képeiket a FB-on, mi meg nagyon örültünk az örömüknek...

Azt kell mondjam, most is tele vagyunk jó érzésekkel, a helyzettől függetlenül. Hiszen többször is beszéltünk telefonon tegnap, egyébként meg imádom azt, hogy megfontolt férfivé érett Lőrinc, jó érzéssel tölt el, hogy nagyon szereti Arankát, hogy szereti a munkáját, hogy nagyon jó szakember, hogy nagyon jó munkahelyi vezető, elismerik a vezetői, és a tanítványai is nagyon szokták szeretni... De persze, tele vagyunk kevésbé jó érzésekkel is, hiszen jó lett volna találkozni, együtt ünnepelni a valóságban is... Na, de "(nem lévén más választásom, most szeretek élni)", úgyhogy örülünk annak, hogy mindnyájan egészségesek vagyunk és várjuk, hogy végre találkozhassunk.

A torta hozzávalói (ez egy pici tortaformához való, ha rendes 24-26 cm átmérőjűt akarsz, duplázd az adagot):

• 10 dkg darált dió
• 5 dkg kakaópor
• 10 dkg liszt (én 7 dkg teljes kiőrlésűt, 3 dkg finomlisztet használtam)
• 10 dkg cukornak megfelelő édesítőszer (2,5 dkg "negyedannyit" használtam)
• 7 g sütőpor
• 2,5 dl tej (én úgynevezett "csillagtejet" használtam, ami 1 rész 30%-os habtejszín és 10 rész forralt víz, mert ez számomra kedvezőbb)
• 5 evőkanálnyi folyékony állagú zsiradék (lehet olaj, vagy kókuszzsír is, én vajat használtam.

Legelőször bekapcsoltam a sütőt 170 fokra (hőlégkeverés).

Azután megolvasztottam a vajat, nézzétek, milyen ügyes voltam...

Miután kitakarítottam a konyhát, összekevertem a szárazanyagokat egy tálban, majd beleöntöttem a tejet és az olvasztott vajat, azzal is összekevertem. Azután hagytam állni egy kis ideig (10-15 perc), hogy jól összeálljon a tészta, hiszen nincs benne tojás.

Kibéleltem a tortaformát sütőpapírral, beletettem a masszát és 30-35 percig sütöttem (tűpróba), majd kihűtöttem.

Közben megcsináltam a krémet, ami Lőrinc egyik régebbi, ehhez hasonló tortájában volt.

Hozzávalók:

• 25 dkg túró
• 25 dkg mascarpone
• 6 dkg cukor mennyiségének megfelelő édesítőszer (1,5 dkg "negyedannyit" használtam)
• 1 citrom lereszelt héja 
• vaníliaőrlemény (persze, aroma is jó)
• 2 dl tejszínből vert hab
• 1 evőkanálnyi útifűmaghéj, vagy egy kis zselatin, hogy stabilabb legyen a krém, de ezek nélkül is jó)

A töltelékhez és a tetejére:

• 50 dkg eper
• 2 kockányi cukormentes étcsokoládé

A tejszínhab kivételével mindent alaposan összekeverünk (én lusta és kényelmes vagyok, ezért egy aprítógéppel keverem össze, de persze kézzel is lehet), és a végén óvatosan belekeverjük a tejszínhabot is.

A tortalap tetejét vékonyan levágjuk, áttesszük egy tányérra és megkenjük egy kevés krémmel, hogy majd az eprek ne guruljanak le róla.

A tortalap alját is vékonyan megkenjük a krémmel, majd hosszában félbevágott epreket állítunk rá.

A többi krémet rárakjuk a tortalapra, vigyázva, hogy az epre ne essenek le, ha mégis megtörténne, visszarakjuk és belenyomkodjuk a krémbe.

Ha kész vagyunk, felrakjuk a torta tetejét és ráhalmozzuk a többi, elnegyedelt epret, majd ráreszeljük a csokoládét.

Betesszük a tortát kb. 1 órányi időre a hűtőszekrénybe, azután jól megesszük. Szomorúan, vagy jókedvűen...

Az ünnepelt ugyan még nem egyezett bele, de megmutatom az igazi tortáival körülkerítve.

Megint morzsasüti

A megint helyett írhattam volna azt is, hogy majdnem mindig, ugyanis ez a lusták és kényelmesek süteménye, ezerféleképpen tudom variálni a tésztát, na, meg a tölteléket is... Kb. 15, na jó, legfeljebb 20 perc előkészület, aztán 50 perc a sütőben, és szenzációs illat a lakásban, na meg süteménylakoma...

Hozzávalók:

• 25 dkg nem túl finomra őrölt zabpehely
• 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
• 1 zacskó (12 g) sütőpor
• 15 dkg hideg vaj felkockázva
• 15 dkg cukor mennyiségének megfelelő édesítőszer
• 1 tojás

A hozzávalókat morzsásítom (persze, kényelmesen, aprítógépben, de egy kollégám kézzel csinálja, és úgy is teljesen jó), a 2/3 részét beleszórom egy sütőpapírral bélelt tortaformába, vagy tepsibe, alaposan lenyomkodom, ráteszem a tölteléket, és megszórom a tetejét a maradék morzsával, és nem előmelegített, 160 fokos hőlégkeverésben 50 percig sütöm.

A töltelék:

• 3 db tojás
• 15 dkg cukor mennyiségének megfelelő édesítőszer
• vanília
• 50 dkg túró
• 1 db kezeletlen citrom lereszelt héja
• 2 evőkanál búzadara (ekkora mennyiség még belefér a szénhidrátcsökkentésbe, sajnos közben derült ki, hogy nincs itthon teljes kiőrlésű tönkölydara), de használhatsz e helyett is őrölt zabpelyhet

A töltelékbe most 45 dkg fagyasztott meggy került (Úgy szoktam az aprószemű gyümölcsöket kiolvasztani, hogy hideg vízbe öntöm, párszor átkavargatom, aztán leszűröm és lecsöpögtetem, így olyan, mintha friss lenne, nem löttyed meg), de bármilyen nyers gyümölcs, lecsöpögtetett kompót jó.

A "cukrot", a tojásokat és a vaníliát gépi habverővel habosra keverem, majd belekeverem a kicsit áttört túrót, a citromhéjat, végül 3-4 részletben a búzadarát, vagy zabpelyhet

A leggyorsabban elkészülő pogácsa

Tegnap ketchupfőzés volt nálunk. Ma reggel kitaláltam, hogy a kóstolását pogácsával ejtjük meg, mivel az az egyik legjobb dolog a tunkoláshoz (Bálint sokéves tapasztalata szerint). Na, persze, nem akartam a bűnösnél is bűnösebb lenni, ezért a klasszikus túrós pogácsa hozzávalói közül a liszt egy részét őrölt zabpehelyre cseréltem. Ami még nagyon fontos ezzel a pogácsával kapcsolatosan, hogy miután összegyúrtuk, azonnal süthető, így nagyon hamar elkészül.

Na, nem mondom, hogy sokkal kisebb a lelkiismeret-furdalásom, mintha az eredeti változat szerint csináltam volna, na, de mindegy is, a többiek nem kövérek, csak én vagyok az...

Hozzávalók:

a tésztához

• 50 dkg liszt (most a fele őrölt zabpehely volt)
• 50 dkg vaj
• 50 dkg túró
• 1 lapos evőkanálnyi só

a tetejére

• 1 felvert tojás (ha valamiét nem eszel tojást, nyugodtan elhagyhatod)
• pár dkg félkemény sajt (trappista, edami, cheddar, stb.)
• magok (én most lenmagot és szezámmagot használtam, de napraforgó és tökmag, vagy bármi, amit szeretsz használni)

A lustaságom és kényelmességem eleve meghatározza, hogy egyszerűen csinálok mindent, ezért beleöntöttem a hozzávalókat az aprítógépbe (ha te nem vagy lusta, vagy nem áll a rendelkezésedre, akkor a lisztet morzsold el a vajjal, és a túróval, aztán ezek szép lassan összeállnak), aztán kiborítottam a konyhapultra, majd laza mozdulatokkal átgyúrtam. Mivel viszonylag ragacsos massza, ezért alá kell lisztezni a nyújtás előtt.

1-1,5 cm magasra nyújtottam, megkentem tojással, rászórtam a magvakat és ráreszeltem a sajtot (ha nem használsz tojást, mindenképp a magokat szórd először, hogy a sajt rá tudja ragasztani a tészta felületére), kis átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszúrtam, az uram elrendezgette a tepsin, és 180 fokos hőlégkeverésben sütöttük meg, kb. 20-25 perc alatt.
Kívül ropognak, belül omlósak.

....és, hogy ország-világ meglássa, mennyire ki bírjuk tolni a határokat, megmutatom a kis szendvicskéket is, amiket gyártottunk a tányérjainkon, csak a fénykép nagyon rossz minőségű lett...

juhsajt, natúr krémsajt és csípős füstölt kolbász van a pogácsákban

Almás-túrós sütemény, szinte tészta nélkül

Tovább hangolódunk az őszre, csak ez most nem túl fotogén cucc.

Az uram már egy hete túrós süteményt akart enni. Hát, megcsinálta magának tegnap. Legalábbis szerinte. Ugyanis ma reggel, kávézás közben azt mondta Bálintnak angolul, hogy ő sütötte. Persze, résen voltam, ennyit még én is beszélek "idegen nyelvül", így gyorsan kijavítottam, magyarul. Már tudom, hogy minden hiába, mert ő tényleg azt hiszi, az ő műve ez a sütemény, mert amikor az előbb ideültem megírni a blogbejegyzést, akkor azt mondta: most pedig megkérdezed a cukrászt, hogyan készült? Azt hiszem, nehéz lesz eldönteni, hogy ki csinálta. Ígérem, ez a bejegyzés, mint egy dokumentarista fotó fogja bemutatni a történteket.

Szóval, először is visszatetettem vele az áruházban a túrót, mert mindig morog, hogy a fagyasztóból kellene használni az elfekvő készleteket (az az igazság, hogy túrómániás, szinte minden héten vesz, és nem mindig használjuk el, ezért van belőle a fagyasztóban még mindig...).

Azután elkezdtünk recepteket keresni. Én emlékeztem rá, hogy Bálint egyik gyerekkori szakácskönyvében van egy almás sütemény, amiről azt gondoltam, hogy majd átalakítjuk túróssá, és olyan hozzávalókkal csináljuk, amiket mi szeretnénk használni.  Aztán a könyvből, a felületességünk miatt egy másik almás süti receptjét választottuk ki, már el is kezdtük, mire rájöttem, hogy ennek a tölteléke az alma, nem a tésztában van, mint ahogyan szerettük volna. Ekkor már nem volt más választásunk, a kilakult helyzethez kellett igazodnunk, és igazítani a süteményt.

Mindeközben ő szorgalmasan pucolta az almákat, és kockázgatta is, de nem túl gondosan figyelt az 1cmx1cm-es nagyságra, ezért eléggé rusztikusra sikeredett később a töltelék. A citromlevet én facsartam a vízbe, amibe dobálta az almakockákat.

Aztán az is kiderült, hogy borzasztóan rendetlenek vagyunk. Mindketten úgy tudtuk, hogy van egy egész csomag eritrit a kamrában, ehhez képest 3 bontott dobozt találtunk, amikből alig bírtuk összeönteni a szükséges mennyiséget...

A diót ő darálta, és a kókuszt is ő vette elő a kamrából. Azon együtt vacakoltunk, hogy őrölt zabpehely, vagy szénhidrátcsökkentett liszt kerüljön bele, végül a liszt mellett döntöttünk, közösen.

Én pároltam meg az almát, én vittem ki hűlni a lépcső tetejére, de azután ő keverte bele a túrót, a citromhéjakat, az eritritet és a tejfölt, sőt a tepsibe is ő tette bele addig, amíg egyszerű volt. A tetejét én fejeztem be, a sütőt is én kapcsoltam be, és a tűpróbát is én végeztem. Na, jó, a tésztát is ő keverte ki, de én meg főztem közben, na. Ő pedig a zenét szolgáltatta. Csinibaba mániás, amióta megnézte a filmet az osztályával erkölcstan órán, így a filmzenét hallgattuk, még énekelt és táncolt is egy kicsit nekem, persze előtte ki kellett kapcsolnom Sinatrat, amit épp hallgattam, szerinte az altató zene. Most Django Reinhardt szól, az én kedvemre, ezzel nincs baja, úgy tűnik.
Végül a szeletelést is én csináltam, mert ahhoz meg nincs bátorsága csak vonalzóval.

És akkor, a sütemény, ami persze cukorral és normál liszttel is megcsinálható.

Hozzávalók

A töltelékhez:

• 50 dkg alma
• 1 evőkanál + kb. 2 evőkanál eritrit 
• 1+1 evőkanálnyi citromlé
• 50 dkg túró
• 2 evőkanálnyi tejföl
• 1 zacskó vaníliás pudingpor
• 1 citrom reszelt héja
• 10 dkg kandírozott citromhéj (akár mazsola is lehet, vagy vegyesen)

A tésztához:

• 2 tojás 
• 150 g eritrit (ha cukrot használsz és te sem szereted túl édesen, akkor 12 dkg is elég)
• 25 dkg vaj
• 18 dkg dió
• 10 dkg kókuszreszelék
• 22 dkg szénhidrátcsökkentett liszt
• 1 csomag (15,5 g sütőpor)
• 2 evőkanálnyi zsemlemorzsa (ez lehetett volna őrölt dió, vagy zabpehely)

 A meghámozott, 1x1 cm-es kockákra vágott (a kockákat citromos vízben gyűjtjük, hogy fehérek maradjanak) almát 1 evőkanálnyi vízzel és 1 evőkanál eritrittel megpároljuk és kihűtjük. Ezután összekeverjük a többi hozzávalóval.

A tésztához a tojásokat az eritrittel és a vajjal kikavarjuk. A diót, a kókuszreszeléket, a lisztet és a sütőport összekeverjük. Ezután a két keveréket elegyítjük. Egy viszonylag lágy tésztát kapunk.

Egy 32X19cm-es, sütőpapírral kibélelt tepsibe simítjuk a kezünkkel tészta kétharmadát, megszórjuk morzsával, és rásimítjuk a tölteléket.

Ezután a tészta maradék részét rátesszük. Mivel ez egy lágy massza, nyújtani nem lehet. Én úgy csináltam, hogy kis darabonként tettem a töltelékre, egymástól viszonylag egyforma távolságra, és egy villa segítségével elegyengettem. Így a rusztikus töltelékre rusztikus fedél került.

160 fokon (hőlégkeverés) 40 percig sült, ekkor már a kötőtű teljesen tisztán jött ki belőle.

Utólag azt mondom, egy kis durvára vágott dió még jó lett volna a tetejére, de így is tökéletes lett. Ha kibírjuk várni, hogy ne essünk neki forrón, akkor másnap reggel tökéletesen szeletelhető.

Azt még hozzáteszem, hogy a mi süteményeink nem túl édesek, ezért pl. a túrókrémet meg kell kóstolni és édesebbre csinálni, ha valaki úgy jobban szereti.

Születésnapi torta és blogkóstolás

Megszületésnapitortásítottam a Konyhavirtuóz blog joghurtos-gyümölcsös túródesszertjét.

Nagyon megörültem a 24. blogkóstoló sorsolásának. A háziasszony,  a Habverő és fakanál blog írója nagy  örömöt okozott nekem. Azon kívül, hogy egy eddig általam nem látogatott blogot kaptam, bónusz is keletkezett, mert sok hasonlóságot vélek felfedezni a két blog között. Szóval, jó volt kutakodni, kivétel nélkül mindegyik bejegyzés tetszett és szívesen megcsináltam volna bármelyiket.

Végül a szokásos "milyen tortát kérsz a születésnapodra Bálint?" kérdésre adott szokásos "túrós legyen és gyümölcsös" válasz döntött. A joghurtos-gyümölcsös túródesszertből csináltam tortát, azt hiszem, nem utoljára.

Az én lehetőségeim eléggé behatároltak Lőrinc és Viola vegetáriánussága miatt, amihez Anti csatlakozik a gluténérzékenységével. Zselatin helyett útifűmaghéjjal stabilizáltam a túrómasszát. Kapott egy kekszalapot, amit lekvár választ el a túrótól, így lebontható róla. Annyit változtattam magán a joghurtos túrón, hogy került bele cukor, és kihagytam a fahéjat.

Kicsi bosszankodás is volt. Vettünk egy szép nagy gránátalmát, aminek a magjai színesítették volna a tortát (az egyéb élettani hatásokról nem is beszélve), de mikor szétvágtuk, kiderült, hogy a gyönyörű külső ellenére teljesen értelen, így nem került bele, a komposztot gazdagítja 400 Ft-ért...

A joghurtos túró:

• 75-80 dkg túró
• 7,5 dl natúr joghurt
• 10 dkg vaníliás porcukor
• 2 db kicsi citrom lereszelt héja és leve
• 7 púpos evőkanál útifűmaghéj
• 2 db felkockázott körte
• 2 db felkockázott nektarin
• pár evőkanál őszibaracklekvár
• 3-4 dkg étcsokoládé
• 2-3 dkg vaj

Előző este készült, hogy az útifűmaghéj kényelmesen tehesse a dolgát.

A gyümölcsök és a lekvár kivételével minden összekevertem az aprítógépben, majd egy tálba áttettem a túrós masszát, és közékevertem a gyümölcsöket. Egy 26 cm átmérőjű tortaformát műanyag fóliával kibéleltem, majd belenyomogattam a masszát, és másnap reggelig a hűtőszekréynben pihent. 

A kekszalap (korábban ebben a bejegyzésben már megmutattam)

25 dkg liszt

6 g sütőpor

10 dkg cukor

10 dkg vaj

1 egész tojás

pár csavarás őrölt vanília (1-2 zacskó vaníliás cukor is lehet) került az aprítógépbe (persze, kézzel is összegyúrható, de én lusta vagyok), miután gömbbé összeállt, egy 26 cm átmérőjű kört nyújtottam belőle egy sütőpapíron (előre rárajzoltam ceruzával), villával megszurkáltam és 170 fokon 12 perc alatt megsütöttem.

Amikor kihűlt a keksz, áttettem a tortaállványra. Megkentem őszibaracklekvárral, majd rátettem a túrós részt. A tetejét is megkentem őszibaracklekvárral.

Gőz fölött megolvasztottam az étcsokoládét, közben kisütöttem a vajat. A kettőt összekevertem, vártam amíg hűl egy kicsit, majd betöltöttem egy nylonzacskóba. Kivágtam a zacskó sarkát, és csíkokat csurgattam belőle a torta tetejére.

Ezután gyertyákat tettünk rá, felköszöntöttük Bálintot, elfújta a gyertyákat, kívánt valamit, felszeletelte és kiporciózta a tortát, ami tényleg nagyon finom volt.

Túrós, citromos kuglóf

A mai süteményünk a Kifőztük online gasztromagazinból való, épp csak egy kicsit módosítottam az eredeti recepten.
Egyik legjobb sütemény, amit eddigi életemben ettem. Azt is hozzáteszem, ami számomra a legfontosabb: alig van vele tennivaló. Pár perc alatt összekevertem tegnap délután, aztán amíg sült, megírtam a blogbejegyzést a tegnapi ebédről.

Ma reggel rákerült a máz és az ízesítők-cifrítók, aztán már ettük is. Üde, könnyű, mégis laktató, egy-egy szelet épp elég volt belőle mindenkinek.  

Hozzávalók:

a tésztához

• 20 dkg liszt
• 2,5 teáskanál sütőpor
• csipet só
• 17 dkg vaj
• 30 dkg cukor
• 40 dkg tehéntúró
• 3 egész tojás
• 1 citrom reszelt héja
• őrölt vanília (bármilyen vanília, mi a kezed ügyébe kerül)

A mázhoz

• 7 dkg porcukor
• 1/2 citrom leve
• 1 teáskanál tejszín
• 1 (bio)citrom lereszelt héja
• 2 levendulavirág elmorzsolva

Egy edényben összekevertem a száraz alapanyagokat: a lisztet, a sót és a sütőport.

Egy másik edényben gépi habverővel habosra kevertem a vajat a cukorral, hozzákavartam a túrót, majd egyenként hozzáütöttem a tojásokat, mindegyik után jól eldolgoztam. Beleőröltem  a vaníliát és belereszeltem a citromhéjat. Ezután fakanállal lazán összekevertem a száraz hozzávalókkal, amíg a tészta egyneművé vált.

Kivajazott, lisztezett kuglófformába kanalaztam, eligazgattam és előmelegített sütőben, 180 fokon 50 perc alatt készre sütöttem. A 40. percben még nem volt tökéletes a tűpróba, ezért hagytuk az 50.-ig, de így kicsit sötétebb lett annál, ami szerintem ízléses. Finom, szaftos maradt a belseje, tehát a süteménynek nem ártott, csak az én komfortérzetem csorbult egy kicsit attól, hogy sötétebb lett a külseje, mint ahogyan képzeltem.

Miután megsült,  hagytuk a kuglófformában kihűlni, pontosabban egy konyharuhával letakarva állt benne reggelig. Akkor süteményes tányérra tettem.

A máz: egy kis edényben elkevertem a porcukrot a citromlével és 1 teáskanál tejszínnel, majd a kuglóf tetejére kanalaztam. Amíg nedves volt, ráreszeltem egy (bio)citrom héját, és rámorzsoltam két levendulvirágot. Ebédig száradni hagytuk.

Most persze az uram közbeszólt, hogy azt virágzatnak hívják, de ez mégiscsak egy főzési napló és nem biológia tankönyv, úgyhogy marad a virág szó.

Kávézol velem? Van hozzá túrós rácsossütemény!

A Kávéház és dumaklub FB-csoportban mutatott egy lekváros rácsossüteményt Majer Zoli, aminek elkértem a receptjét. Kivételesen majdnem úgy csináltam meg, ahogyan leírás szólt.  Több diót tettem hozzá, és - mivel a népek túrós-gyümölcsös süteményre vágytak-, nem lekvárral töltöttem meg, hanem túrókrémmel, arra pedig fagyasztott szedret szórtam.

Már tegnap este (éjszaka...) megdézsmáltuk, akkor ropogott, mára meg finom omlós lett.

Hozzávalók:

a tésztához:

• 50 dkg liszt
• 10 dkg darált dió
• 25 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 2 tojás
• 1 csomag sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 dl tej
• 1 citrom reszelt héja

 a töltelékhez:

• 15 dkg cukor
• 50 dkg túró
• vanília
• 4 tojás szétválasztva
• 1 citrom lereszelt héja
• 2 evőkanál búzadara
• 1 liternyi friss, esetleg fagyasztott szeder (de jó málnával is, vagy azzal, amivel épp meg tudjuk szórni)

A lisztet, a diót, a sütőport elkevertem a robotgépben. Rákockáztam a vajat, beletettem a többi hozzávalót is, és a késes betéttel összeállítottam. (Mindezt kézzel is lehet, ha esetleg ragad, elbír még egy kis lisztet, nem kell megijedni.) Betettem a hűtőszekrénybe félórára úgy, hogy az egyharmadát külön  csomagoltam, hogy ne puhuljon meg nagyon, mire a rácsozásra kerül a sor.

A túrókrémhez először tojáshabot vertem. Azután alaposan összehabverőztem a cukrot és a tojássárgákat, őröltem bele vaníliát, reszeltem bele citromhéjat, elkevertem a búzadarával, és lazán közéforgattam a tojáshabot.

A nagyobbik tésztát kinyújtottam a nagytepsi méretére (27X35 cm), rákentem a túrókrémet, kiraktam a szederrel. A maradék tésztából hengereket sodortam és berácsoztam vele.

180 fokra előmelegített hőlégkeverésben 30 perc alatt sült meg.

Nem lehet abbahagyni. Tényleg.

Túrófánk, tényleg 10 perc alatt

Már elkezdtek teríteni az ebédhez a népeim, amikor úgy döntöttem, csak eszünk valami édességet is. Valamikor láttam egy túrófánk receptet a FB-on, és derengett, hogy tízperc volt a címében. Beírtam a keresőbe, hogy "10 perc túrófánk", és a rupánerkonyha receptje jelent meg az első helyen.

Elolvastam, előszedtem a hozzávalókat, és mire mindenki előkerült az ebédhez, már a fánkok is megsültek.

Közismert, hogy lusta vagyok és kényelmes, ezért nem formáztam szépre, csak egyszerűen beleszaggattam az olajba egy evőkanállal a tálból. Az eredeti recepten még annyit változtattam, hogy tettem bele citromhéjat és vaníliát is, valamint nem porcukroztuk meg, úgy már a mi ízlésünk szerint túl édes lett volna.

Hozzávalók:

• 25 dkg túró
• 2 bögre liszt (fél liter)
• 3 tojás
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 csipet só
• 1 kis doboz tejföl (175 g)
• 3 evőkanál cukor
• 1 citrom lerszelt héja kevés vanília 

Legelőször olajat öntöttem egy serpenyőbe, azután egy tálban összekevertem a hozzávalókat. Mire elkészültem, forró volt az olaj, és már szaggattam is bele. A fánkocskák maguktól megfordultak, azután kb. ugyanannyi ideig sütöttem a másik oldalát is, majd kiszedtem és papírtörlővel leitattam az olajat. Ha jól számoltam, nekem 35 db lett belőle.

Meggylekvárral ettük.

Sütés nélküli és zselatinmentes gyümölcsös túrótorta

Emlékeztek még? Tavaly azt kérte Bálint, hogy a születésnapi tortája csokis is legyen, meg gyümölcsös is.

Az idén azt válaszolta a kérdésemre, hogy túrós is, meg gyümölcsös is. Nem csak ő öregedett azóta egy évet, hanem én is. Ez nálam azzal is jár, hogy egyre kényelmesebb vagyok, így sütés nélküli lett a torta, és persze zselatinmentes is, hiszen Viola vegetáriánus.

Hozzávalók (24 cm átmérőjű):

A kekszalaphoz:

• 40 dkg finomra darált háztartási keksz
• 8 dkg puha vaj
• 4 evőkanálnyi porcukor
• kevés tej (épp csak annyi, hogy összeálljon a kekszmassza, de ne ázzon el)

A túrókrémhez:

• 7 db nektarin
• 2 evőkanál méz

• 75 dkg túró
• 4 evőkanálnyi vaníliás porcukor
• 1 bio citrom lereszelt héja
• 3 dl tejszínhab
• 5-6 evőkanál útifűmaghéj

A tetejére:

• 1 fürt fehér szőló
• 1 fürt piros szőlő
• 10 dkg 60%-os étcsokoládé (nem raktam rá mindet, de egyrészt azt is lehetne, másrészt nálunk a visszadermedt maradék étcsokoládé is elfogy)

Legelőször mézkaramellás nektarinlekvárt főztem meg. A mézet egy lábasban karamellizáltam, 4 db gyümölcsöt felszeleteltem, rátettem a karamellára és felforraltam, majd egy krumplinyomóval összenyomtam, de csak annyira, hogy kissé darabos maradjon.

Amíg a lekvár az udvaron hűlt, elkészítettem a torta alapját és a túrókrémet.

Először a tortalaphoz valókat összegyúrtam és egy sütőpapírral kibélelt tortaformába nyomkodtam. Alaposan lelapogattam a tenyeremmel, hogy megfelelő tömörségű legyen, jól összeálljon. Mindez nem több 2 percnél.

A túrót aprítógépben összekevertem a porcukorral és a citromhéjjal, majd felvertem a tejszínhabot.

A túrókrémbe egy fakanállal belekevertem a lekvárt.

A felvert tejszínhabot egy habverővel belekevertem a krémbe, és hozzáadtam az útifűmaghéjat, majd a maradék 3 db felkockázott nyers nektarint. Mivel az útifűmaghéj gyorsan duzzad, hamar el tudtam kezdeni formázni.

Az urammal betetettem a tortaforma belső oldalára egy sütőpapírból készült csíkot, hogy majd amikor lebontjuk a formát, szét ne szakadjon a torta.

Beleöntöttem a masszát a tortaformába és a kezeimmel megformáztam úgy, hogy a tetején legyen egy mélyedés, amiben majd a szőlőszemek elférnek. (Ezt én nem precízkedtem túl, mert úgy gondoltam, majd a szőlő és a csokoládé elvonja a tekinteteket a szabálytalanságokról. Így is lett aztán.) Amikor kész lettem, betakartam egy frissentartó fóliával, és betettem a hűtőszekrénybe, ahol kb. 3,5 órát töltött.

Lebontottam a tortaformát, a papírokat és két spatulával akartam áttenni a tortatálra, de miután megemeltem, kézzel is sikerült, annyira masszív lett.

 

Az uram akkurátusan kettévagdalta a szőlőszemeket én meg beleszórtam az üregbe.

Amíg ő a szőlőket vagdosta, én megolvasztottam a csokoládét. Mivel csak a fele mennyiségű kockát olvasztottam meg a gőz fölött, a másik fele kavargatás közben olvadt bele, így rögtön betölthető lett egy zacskóba, aminek a sarkát kilyukasztva becsokirácsoztam a tortát és már ünnepelhettünk is.

Szülinapi előételként az ünnepelt fényt evett.

Azután megnéztük a torta belsejét is, és persze, jól megettük az egészet.

Ezek a képek még mindig telefonnal készültek. Függetlenül ettől úgy gondolom, hogy talán alkalmasak a a SAD 26. fordulójára, mert ez egyben egy szép őszi, szüreti torta is.

Gőzgombóc

Anyukám nálunk volt, és megkértük csináljon nekünk. Az az igazság, hogy én az ilyesfélékhez, ami nem a csapjukösszeosztjóvan kategória, nem nagyon érzek késztetést (Non plusz ultrát sem sütöttem már vagy 6-7 éve, pedig a népeim időnként felemlegetik), anya meg szívesen pepecsel az unokáinak. Egyszer majd biztos én is így leszek, bár most nehezen képzelem el. :)

Hozzávalók (mi ennek a duplájából csináltuk, de 9-en ettük):

A tésztához:

• 3 dl tej
• 1 tojás
• 6 dkg olvasztott vaj
• 2 evőkanál cukor
• egy csipetnyi só
• 3 dkg élesztő
• 50 dkg liszt

A töltelék:

• 50 dkg túró
• 1 marék mazsola
• 1 tojás
• őrölt vanília (persze vaníliás cukor is megteszi)
• cukor
• reszelt citromhéj 

A szóráshoz:

• cukros mák
• cukros darált dió

A pároláshoz:

• 2-3 evőkanálnyi olvasztott vaj

Úgy készül, mint a túrós batyu (ha azt csinálok, akkor 3 tojássárgája van benne, ilyenkor pedig 1 egész tojás, hogy a tészta masszívabb legyen). A tésztához valókból kelt tésztát készítünk (élesztő langyos tejben cukorral felfuttat, összedögönyözzük a többi hozzávalóval úgy, hogy az olvasztott vajat a végén tesszük bele).
Amikor duplájára kelt, alaposan lisztezett deszkára borítjuk (én szilikon lapon szeretem liszt nélkül), kb. 1 cm vastagra nyújtjuk, 8-10 cm oldalú négyzeteket vágunk, és mint a túrós batyukat, megtöltjük a túróból készült töltelékkel.

A párolást anya otthon úgy csinálja, hogy egy fazék tetejét befedi egy jó nagy darab tüllel (neki még van olyan "békebeli". Én régebben egy angint kötöttem rá madzaggal, de igazán knyelmesen megvajazott pároló betéttel szeretem csinálni, mert a textíliák eredeti állapotának a visszaállítása nem épp kedvemre való feladat.
Tehát, én egy edényben -aminek épp akkora az átmérője, mint a párolóbetétét-, vizet forralok. Megkenem a betétet olvasztott vajjal és nem túl közel egy máshoz, belerakom a "batyukat", a tésztaillesztékekkel lefelé. (Anya kicsit meg is gömbörgeti előtte, de én nem szoktam.) Ráteszem az edény fedőjét, és 6-7 percig tartom a forró víz fölött. Akkor egy kötőtűvel beleszúrok az egyikbe, és ha már könnyen csúszik benne, nem tapad hozzá, akkor kiszedem.

A Kiszedés úgy történik, hogy egy tál alját beszórom cukros mákkal, egy másikat cukros dióval. Beleszedem a gombócokat, megkenem olvasztott vajjal és megszórom mákkal, illetve dióval.

Finom hozzá a vaníliaszósz.

Bálint szerint csináljunk gombával töltöttet, tejföllel, sajttal.

Liszttelen, cukortalan

A mai sütinket már tavaly megmutattam itt, de ismétlés a tudás anyja, illetve ahogy az már lenni szokott, nem is pont olyan lett. A receptet persze innen nyomtattam ki. :)

Délután fürdőben voltunk, bambulás közben azon gondolkodtam, hogy aki olvassa esetleg a receptjeimet, rá is szánná magát az elkészítésre, de nem túl gyakorlott sütő-főző, valamint szeret pontos leírás alapján dolgozni, nem megy velem valami sokra. Alig csinálok valamit is úgy, hogy pontosan kimérem, és arról számot is tudok adni. Nem igazán tudom a hozzávalókat glédába szedni, mert ebből is teszek bele egy kicsit, meg abból is, valamint enélkül is jó, meg anélkül is, illetve minden helyettesíthető valamivel.

Tehát, a mai hozzávetőlegesség:

Fél kg túrót összetörtem villával, belekutyultam 3 tojást, édesítőszert, és egy kezeletlen citrom lereszelt héját.

KB. 10 dkg-nyi kókuszreszeléket 5-6 g-nyi sütőporral beletettem az aprítógépbe, lisztesítettem, majd tettem hozzá 4-5 evőkanálnyi darált diót.

A két keveréket összekutyultam, és mivel túl sűrűnek találtam, még egy tojást hozzákevertem, majd beleöntöttem 5 dkg-nyi olvasztott vajat.

A massza felét egy sütőpapírral kibélelt 32 cm x 18 cm-es tepsiben szétterítettem a kezemmel, majd rásimítottam egy gyümölcskeveréket, mely apró kockákra vágott almából, kiwiből, fél zacskónyi aszalt vörösáfonyából, fél citrom levéből, és egy jó nagy szórásnyi kínai ötfűszerből (ez helyettesíthető fahéjjal, mézeskalácsfűszerrel, bármivel, ami az ízlésünknek megfelel), és kb. 2 evőkanálnyi darált lenmagból (hogy legyen ami felveszi a gyümölcs szottyát) állt, majd befedtem a massza másik felével.

Úgy emlékszem, 30 perc alatt sült a teteje szép piros, ropogósra hőlégkeverésen, 180 fokon.

Amíg sült, készítettem hozzá 1 mangóból, 2 kiwiből és 4 almából fél citrom levével egy kis gyümölcsszószt.

Ízlett mindenkinek.