Az idén azt válaszolta a kérdésemre, hogy túrós is, meg gyümölcsös is. Nem csak ő öregedett azóta egy évet, hanem én is. Ez nálam azzal is jár, hogy egyre kényelmesebb vagyok, így sütés nélküli lett a torta, és persze zselatinmentes is, hiszen Viola vegetáriánus.
Hozzávalók (24 cm átmérőjű):
A kekszalaphoz:
- 40 dkg finomra darált háztartási keksz
- 8 dkg puha vaj
- 4 evőkanálnyi porcukor
- kevés tej (épp csak annyi, hogy összeálljon a kekszmassza, de ne ázzon el)
- 7 db nektarin
- 2 evőkanál méz
- 75 dkg túró
- 4 evőkanálnyi vaníliás porcukor
- 1 bio citrom lereszelt héja
- 3 dl tejszínhab
- 5-6 evőkanál útifűmaghéj
- 1 fürt fehér szőló
- 1 fürt piros szőlő
- 10 dkg 60%-os étcsokoládé (nem raktam rá mindet, de egyrészt azt is lehetne, másrészt nálunk a visszadermedt maradék étcsokoládé is elfogy)
Legelőször mézkaramellás nektarinlekvárt főztem meg. A mézet egy lábasban karamellizáltam, 4 db gyümölcsöt felszeleteltem, rátettem a karamellára és felforraltam, majd egy krumplinyomóval összenyomtam, de csak annyira, hogy kissé darabos maradjon.
Amíg a lekvár az udvaron hűlt, elkészítettem a torta alapját és a túrókrémet.
Először a tortalaphoz valókat összegyúrtam és egy sütőpapírral kibélelt tortaformába nyomkodtam. Alaposan lelapogattam a tenyeremmel, hogy megfelelő tömörségű legyen, jól összeálljon. Mindez nem több 2 percnél.
A túrót aprítógépben összekevertem a porcukorral és a citromhéjjal, majd felvertem a tejszínhabot.
A túrókrémbe egy fakanállal belekevertem a lekvárt.
A felvert tejszínhabot egy habverővel belekevertem a krémbe, és hozzáadtam az útifűmaghéjat, majd a maradék 3 db felkockázott nyers nektarint. Mivel az útifűmaghéj gyorsan duzzad, hamar el tudtam kezdeni formázni.
Az urammal betetettem a tortaforma belső oldalára egy sütőpapírból készült csíkot, hogy majd amikor lebontjuk a formát, szét ne szakadjon a torta.
Beleöntöttem a masszát a tortaformába és a kezeimmel megformáztam úgy, hogy a tetején legyen egy mélyedés, amiben majd a szőlőszemek elférnek. (Ezt én nem precízkedtem túl, mert úgy gondoltam, majd a szőlő és a csokoládé elvonja a tekinteteket a szabálytalanságokról. Így is lett aztán.) Amikor kész lettem, betakartam egy frissentartó fóliával, és betettem a hűtőszekrénybe, ahol kb. 3,5 órát töltött.
Lebontottam a tortaformát, a papírokat és két spatulával akartam áttenni a tortatálra, de miután megemeltem, kézzel is sikerült, annyira masszív lett.
Az uram akkurátusan kettévagdalta a szőlőszemeket én meg beleszórtam az üregbe.
Amíg ő a szőlőket vagdosta, én megolvasztottam a csokoládét. Mivel csak a fele mennyiségű kockát olvasztottam meg a gőz fölött, a másik fele kavargatás közben olvadt bele, így rögtön betölthető lett egy zacskóba, aminek a sarkát kilyukasztva becsokirácsoztam a tortát és már ünnepelhettünk is.
Szülinapi előételként az ünnepelt fényt evett.
Azután megnéztük a torta belsejét is, és persze, jól megettük az egészet.
Ezek a képek még mindig telefonnal készültek. Függetlenül ettől úgy gondolom, hogy talán alkalmasak a a SAD 26. fordulójára, mert ez egyben egy szép őszi, szüreti torta is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése