Palacsinta téli különkiadás.

Tegnap újra nyitott  a rasztaműhely. Az esti szendvicsezés-banánturmixozás közben megígértem, ma palacsinta a fájdalomdíj a rasztázottnak, mert bizony igen nagyon érvényesül a "szépségért meg kell szenvedni" közhely a végkifejlet kialakulásáig.
Amiért fontos, hogymegtudjuknézni később is a mai palacsinta lényegét, az a hirtelen felindulásből keletkezett "másik" töltelék.

Az egyik, egyébként gyakran készített, és itt a blogban is megtalálható csokoládés sütemény ízvilágából való, előre megfontolt szándékból készült:
1 zacskó vanília ízű pudingport elkevertem 5 evőkanál barnacukorral, 2 teáskanál mézeskalács fűszerrel, 2 evőkanál kakaóporral és 7-8 dl (nem mértem ki pontosan) tejjel. Miután megfőtt, belereszeltem egy alaposan megmosott narancs héját, és löttyintettem bele egy kicsi rum aromát, majd a teltebb íz kedvéért egy kis instant cukrozott kakaóport is szórtam hozzá.
Mivel ez kevésnek bizonyult a készülődő palacsintahalomhoz, ki kellett találnom  még valamit. Ez a valami ismét grillázsos lett.

Tehát, a másik töltelék:
Egy maréknyi diót és egy maréknyi mogyorót beleszórtam egy tapadásgátló bevonatú serpenyőbe, meghintettem kevés, épp csak annyi kristálycukorral, ami egyenletesen bevonta. Addig hevítettem kavargatás nélkül, időnként rázogatva a serpenyőt, amíg a cukor megkaramellizálódott. Ez az idő elegendő arra, hogy a dió és a mogyoró is megpiruljon. Kiöntöttem a szokásos, sütőpapírral letakart vágódeszkára.
Amíg hűlt, 4 banánt villával összetörtem, közé kevertem az időközben aprítógéppel összezúzott grillázst (mozsárben is összezúzható, vagy késsel összeaprítható), nyomtam bele kb. negyed lime levét (nem vagyok ám lime mániás, csak nem túl régen vettünk nagyon olcsón egy nagy adagot, ami sajnos lassan elfogy), és egy evőkanál mézet.
Nagyon finom lett. Cirókálgatta a nagyjából nem létező hiúságomat a múltheti képen sárga pólóban rasztázó Beni kérdése: Ezeket a kajákat olvasod valahonnan, vagy Te találod ki? :))

A palacsintamasszát egyébként az F. Nagy Angéla Fiatalok főzőiskolája című könyvében talált recept alapján készítem több, mint negyed százada:
3 dl tej, 3 dl szénsavas ásványvíz, 3 tojás, 30 dkg liszt -én nem szeretem, ha csak rétesliszt van benne -egy rész rétesliszt, két rész finomliszt az arány általában-, 1 csipet só, és egy zacskó vaníliáscukor, kevés olvasztott, de már nem forró vaj. Időnként a lisztekkel variálok. Kukorica, graham, hajdina is előszokott fordulni akár az édes, akár a sós változatokban.
A felsoroltakat turmixgépben elegyítem. Jó esetben előző este, máskor, mint ahogyan ma is, sütés előtt közvetlenül. 

Nagyi aranysárga görhéi reggel, eklektikus ebéd délben

Eszembe jutottak nagymama illatos kukoricakekszei (becsületes nevükön: görhe), amit vagy tíz éve sütöttem legutóbb, így nem emlékszem a hozzávalók mennyiségére. Sajnos, tóle már 5 éve nem lehet megkérdezni, hogy hogyan szokta csinálni, de szerencsére fülembe cseng a párbeszéd, amikor egyszer elmagyarázta:
-Teszel a tálba kukoricalisztet, teszel hozzá pezsgőt (szódabikarbóna), cukrot, olajat, amennyit gondolsz, egy kis sót, és tejet. Összegyúrod, gombócokat csinálsz, ellapítod, beteszed a tepsibe. Zsírozd, lisztezd ki előtte.
-Miből mennyit tegyek, nagyi?
-Két összemarik kukoricaliszt, a többi, amit felvesz.

Mivel már nagyon rég nem sütöttem, az akkor kikísérletezett arányok nincsenek az agyamban, viszont nagyi elmondása igen, így meg tudtam csinálni.

 Ilyenek lettek:

Csináltam hozzá banánturmixot. 3 banánt, 2 evőkanál mézet, egy fél lime levét, 1 liter tejet és fahéjat turmixoltam össze.

Főztem ebédet is aztán. Vezeklési panírozás volt. Így hívom, mert a mi sanyarú sorsú gyermekeink úgy érték meg a felnőttséget, hogy alig ettek rántotthúst, mivel utálok panírozni és olajban sütni. Ma nekiduráltam magam, és kukoricapehelybe paníroztam a vegafrontnak fokhagymás-borsos füstölt tofut, a húsos szekciónak csirkét. Ez utóbbiak kaptak még zsemlemorzsás panírban májat és halat is. Volt hozzá mexikói zöldséges rizs, friss káposztasaláta, és a teljes eklektika kedvéért fokhagymás-gyömbéres kínai kel.

Vöröshagymát cikkekre vágtam, és vajon pirosra sütöttem. Rátettem a széles csíkokra vágott kínaikelt, csíkokra vágott sárgarépát, cikkekre vágott paradicsomot, és nem pároltam teljesen puhára. Sóval, reszelt gyömbérrel, fokhagymával és törött borssal ízesítettem.
Én, a kövér szekció csak zöldséget ettem, rizst nem.