Hummusz

Elöljáróban annyit: ez a mienk... Hogy klasszik, vagy sem, számunkra mindegy... Most épp ilyen, máskor más. Már befejezük a reggelizést, amikor eszembe jutott, hogy egy kis füstölt paprika jó lett volna rá, de most így alakult és finom volt, ahogyan máskor a másmilyen is finom.

 Egy turmixgépbe beleöntöttem egy doboz csicseriborsó konzervet (a levét is), szórtam bele őrölt római köményt, pirítorr szezámmagot - aminek a mennyiségével jól lehet játszani, a textúra és az íz kialakításában is -, pár cikk fokhagymát, nyomtam bele egy kis citromlevet, egy löttyintés extraszűz olívaolajat.
Összeturmixoltam, kiöntöttem egy tálkába, csurgattam rá még egy kis olívaolajat, szórtam rá pirított szemámmagot, és fekete szezámmagot is. 

Csíkozott sárgarépával és zellerszárral ettük, ki pirítóskenyérrel, ki nem pirítóskenyérrel és zöldteát ittunk hozzá.

Köleskrém

Egyik legnagyobb családi kedvencünk a "nemtojáskrém", kölesből. Eredetileg a Vegánblog arányait használtam, de az az igazság, hogy arra már nem emlékszem, sőt arányokat sem szoktam tartani, mert legtöbbször főzök egy nagyadag kölest, és különböző cuccokat csinálok belőle. Természetesen mindegyik teljesen más, így észre sem vesszük, hogy "ugyanazt" esszük. 

ez egy régebbi kép

Ha nem használtál még kölest, és nincsenek információid, vagy vannak, de idegenkedsz, mert azt hallottad, fura mellékíze van, akkor fontos tudnod valamit. NINCS FURA MELLÉKÍZE, ha megfelelően kezeled.
Egyszerűen alaposan meg kell mosni. Ugyani a kölesnek magas a szaponintartalma, ezért, ha nincs jól megmosva, kicsit kesernyés, szapanízű lehet. Beleszoktam tenni egy sűrű szűróbe és folyóvíz alatt jó alaposan megmosom. Nem csak sós kencéket szoktam belőle csinálni (pl. ezt), hanem édességekett is (pl. ezt), és egyik finomabb, mint a másik, hidd el.

Ami még fontos, hogy hogy ha valami krémes, egynemű cuccot akarsz belőle, akkor háromszoros mennyiségű vízben főzd meg. 

Ahogyan ezt a mait csináltam:

• 1 bögrényi főtt köleshez 
• szórtam fehérborsot, 
• nyomtam mustárt (1,5-2 evőkanálnyit), 
• majonézt (nem tudom a mennyiséget, mondjuk 4-5 evőkanálnyit), 
• fekete sót (a kénes íz miatt, de nélküle is jó, azzal a sóval, amit használsz)
• sörélesztőpelyhet (4-5 evőkanálnyit)
• és volt egy pici darab lilahagyma, meg egy kisdarab póréhagyma, ezeket nagyon picire kockáztam, és
• beletettem egy szórásnyu kurkumát, hogy szép színe legyen, persze, nélküle is teljesen jó, csak "sápadtabb).

Mindezeket összekevertem. Meg szoktam kóstolni és ha nem elég krémes, teszek még majonézt, és a többi ízesítőből is teszek, ha szükséges. 
Legjobb előző nap megcsinálni, hogy összeálljanak az ízek, de mi azonnal is szoktuk enni.

Belevágtam a konfitálásba, jól tettem

Tavasszal pár napot Rácalmáson töltöttünk a Jankovich Hotelben, ahol az egyik kedvenc reggeli ételünk egy konfitált gombából készült pástétom volt. 
Amikor hazajöttünk, azonnal meg is csináltam, és nagyon szeretjük azóta is, de még ennél is fontosabb, hogy az épp akkoriban zajló ÖkoKamra (a Tudatos Vásárlók Egyesületének szervezésében zajló ÖkoKörök közül az étkezés tematikájú) tagjainak is nagyon ízlett.

Hozzávalók (nem írok arányokat, a képek aapján láthatóak a mennyiségek, ezen felül pedig mindenki a maga ízlésének megfelelőre formálhatja):

• gomba (barna csierkét szoktam használni)
• megtisztított fokhagymagerezdek
• só (nagyszemű sót szoktam használni, de mindegy milyen)
• vegán margarin
• bazsalikom
• oregano
• bors
• aszalt paradicsom

A megtisztított gombát vastaganbb szeletekre vágom, beleteszem egy tűtálló tálba, megpakolom megtisztított fokhagyma cikkekkel, teszek rá sót és a tetejére kockázok annyi margarint, amiről azt gondolom, ha elolvad, ellepi majd a szilárd anyagokat.

Bekapcsolom a sütőt 80-90 fokra és beleteszem a tálat, majd néhány órán át (ez 4-6 órányi idő) benn hagyom a sütőben ezen a hőmérsékleten. Ha esetleg a zsiradék mégsem lepné el a gombát, teszek még rá, hogy a konfitálás valóban "zsír" alatt történjen, ne száradjon ki sem a gomba, sem a fokhagyma.

A konfitálási folyamat vége felé beleteszem a fűszereket és az aszalt paradicsomot, ezt követően felveszem a hőmérsékletet kb. 100 fokra, azért, hogy az esetleges nedvesség még eltűnhessen belőle.

Ezt követően kihűtöm, egy aprítógéppel alaposan összezúzom és hűtőszekrénybe teszem. Miután megdermedt, jól kihabosítom.

Omlett, zabpehelyből

 Nem jutott eszembe okosabb megnevezés, mert mégiscsak olyan omlett jellegű... Persze, nagyon finom is, és tök jó reggeli alternatíva.

Hozzávalók (2 adag):

• 8 dkg zabpehely
• 2 dl folyadék (víz is jó, én most mandulatejet használtam, de a kezünk ügyében lévő, általunk használt folyadékok bármelyike jó)
• 1 evőkanálnyi szezámmag
• 0,5 evőkanálnyi útifűmaghéj (elmaradhat, de azért is jó, mert biztosan egybentartja)
• 2 evőkanálnyi sörélesztőpehely (ez is elmaradhat, de azért is jó, mert ízesíti)
• pici só
• 0,5 kk zsiradék (nem extraszűz olívaolajat használtam)

A zabpelyhet leöntöttem a mandulatejjel, hagytam pár percet ázni, majd az olaj kivételével mindent belekevertem.

Egy felforrósított serpenyőt kikentem az olajjal, elsimogattam benne a masszát és mindkét oldalát pirosra sütöttem.

Zöldségekkel megszórva ettem.

Növényi tejföl, napraforgómagból

Előrebocsátom, hogy irtózom a "pestkörnyéki"  szotyi megnevezétől, ettől csak a születési helyemen szokásos makuka irritál jobban, úgyhogy maradok a napraforgómag néven emlegetésnél.

Néhány évvel  ezelőtt kerestem egy jó állagú és jóízű tejföl alternatívát, akkor bukkantam rá a ZöldElla blogra, ahol találtam ezt a napraforgómag tejfölt. Igazából nem tudom, miért nem "találtam fel" magamtól, mert egy finom, magvakból készülő szendvicskrémet szoktam csinálni és nagy különbség nincs a kettő között.

Az a tapasztalom a növényi tejfölökkel-joghurtokkal, sőt, a vegán sajtokkal is, hogy nem pirulnak megfelelően az ételeken/szendvicseken. Miután ezt a magtejfölt már jó ideje ettük krémlevesekben (volt már, hogy az én húsevő vejem is ezt tette a brokkoli krémlevesbe, pedig volt tejföl is az asztalon), egyéb ételekben, egyszer csak eszembe jutott, hogy  ha létezik pirított napraforgómag, miért ne létezhetne pirított napraforgómag tejföl is, és gyorsan kipróbáltam egy rakott krumpli tetején. Mondanom sem kell, fenomenális volt. Azóta nem probléma, hogy finomra pirított tejföl legyen a csőben sült vegáncuccok, vagy a melegszendvicsek tetején.
Nézzétek csak ezeket a szendvicseket (persze, hogy én sütöttem a kenyeret is :D), szerintem nagyon kívánatosak. Finom is volt, ebédre ezt ettem, direkt azért, hogy megmutathassam, milyen szépre meg lehet pirítani a tetejét.

Ezt a kupacot forrólevegős fritőzben sütöttük 200 fokon 5 percig, a lentit alsó-felső sütésen, 200 fokon, kb. 10 percig.

Azt is meg akartam mutatni, hogy milyen finom szaftos marad a pirult rész alatt, ezért mielőtt megettem, három helyen is beledugtam az ujjam, középen direkt úgy, hogy kiszakadjon, látszódjon, hogy kifolyik a belseje.

Ezekből készült (kb. 3 dl-nyi tejföl lesz belőle):

• 10 dkg hántolt napraforgómag 
• víz
• egy nagy csipet só
• kevés (frissen) őrölt feketebors
• 1 teáskanálnyi citromlé (kóstold meg és tegyél hozzá többet, ha savanyú(bb)ra szeretnéd
• 2 gerezdnyi (nekem 3 picike volt) fokhagyma
• 2 evőkanálnyi (extraszűz olíva)olaj
• UPDATE: azóta teszek bele egy szórásnyi sörélesztőpelyhet is, jót tesz neki (persze, nélküle is nagyon finom)

Fűszereket, olívaolajat és hántolt napraforgómagot tudsz venni csomagolásmentesen is, pl. piacokon, vagy  Fóton a Czifra Cekkerben.

Ahogyan készült:

A napraforgómagot előzó este beleöntöttem egy tálkába és leöntöttem vízzel, reggelig állni hagytam. 

Azt olvastam Lénárd Gittánál - aki a nyers ételek tudósa -, hogy a napraforgómag előkészítést igényel. A 12 órányi ázás alatt jól kiáznak az enzimgátló anyagok, az enzimek felélednek, beindultak a csírázási folyamatok, jobban emészthetővé válik és az íze is sokkal finomabb, teljesebb lesz.

Az áztatóvizet leöntöttem a magokról és egy szűróben jól átöblítettem azokat, majd alaposan lecsöpögtettem.

Ezt követően az összes hozzávalóval betettem egy turmixgépbe, ráöntöttem annyi vizet, hogy jól ellepje (ezzel lehet szabályozni a "tejföl" sűrűségét, először inkább kevesebbet teszek hozzá és ha úgy ítélem meg, hogy még szükséges, akkor apránként teszek hozzá. Lényeges, hogy teljesen homogénre, krém állagúra tudjuk turmixoljuk. Ne felejtsük el, hogy a citromlét is óvatosan adagoljuk, nehogy túl savanyú legyen.

Ha szénhidrát felszívódási problémáid vannak, akkor a citromlére figyelj, mert azzal együtt csak olyan étkezések során eheted, amikor ehetsz gyors felszívódású ételt (pl.: kisétkezés, ebéd).

Szépen megmarad a kenyéren, enyhén "rajzolni" is lehet bele, nem folyik szét.

Végezetül egy régebbi szendvics, ebben az esetben kápia paprikát is tettem bele (és talán hagymaszárat, arra már nem emlékszem). Jól lehet játszani a fűszerezéssel.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Köleskrém, almával

 Még tegnap főztem ezt a köleskrémet, vaníliaőrleményt és édesítőszert tettem bele, ma délelőtti "kisevésre" épp jó lett a negyede, a rápakolt almával együtt pont 20 g szénhidrátot tartalmaz.

A mennyiségnek, amit most ide leírok, én - ahogy az előbb is írtam -, csak a negyedét ettem meg, de megfőzni nehéz lenne kevesebbet és a hűtőszekrényben napokig eláll, illetve úgyis van rá jelentkező, mert nagyon finom.

Hozzávalók:

• 10 dkg köles (fél bögre)
• négyszeres mennyiségű, azaz két bögre folyadék, ami csak víz is lehet, de a negyedeként
• ha vegán vagy, vagy tejérzékeny, használhatsz mandulatejet (más növényi tejet, amit szeretsz)
• ha "csak" szénhidrátdiétára van szükséged, akkor tehetsz bele habtejszínt
• édesítőszer, amilyet használsz, én 1 evőkanálnyi ereitrittel főztem meg
• 1 teáskanálnyi vaníliaőrlemény (illetve "vaníliázd" úgy, ahogyan te szoktad)

A jól átmosott kölest (ez fontos, mert a szaponintartalma miatt esetleg nem szeretetnéd az ízét, ha csak éppen átöblíted, így meg biztosan nagyon finom) leöntöttem a négyszeres mennyiségű folyadékkal, beletettem a többi hozzávalót, és a felforrást követően, fedő alatt - időnként átkeverve - puhára főztem.

Amikor kihűlt, betettem a hűtőszekrénybe.

Ma a negyedét (16,1 g szénhidrát) kiraktam egy tálkába, rátettem néhány szelet (3,5 g = 3,99 g szénhidrát) savanykás almát, és megettem.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Vegán "ömlesztett sajt"

Már nagyon régóta itthon csináljuk a növényi tejeket, „tejszíneket”, de csak a napokban jutott eszembe, hogy utánajárjak, mások mihez is kezdenek arra alkalmas „masinával”, vagy anélkül.  Szóval, beléptem a FB-on egy növényitejes csoportba, és ennek az „ömlesztett sajtnak” a képe fogadott, még aznap meg is csináltam. Nem kell hozzá tejkészítőgép, csak egy kistálka, egy normál turmixgép és egy lábas a főzéshez.  Rózsáné Illés Réka receptje, hidd el, érdemes kipróbálni.
Gyorsan elkészül és rendkívül finom. Azzal együtt, hogy jól kenhető, egy elég masszív állapotú cucc.

Hozzávalók:

• 10 dkg (1 bögre) zabpehely, itt Fóton a Cziffra Cekkerben beszerezheted
• 5 dkg kesudió
• 3 bögre víz
• 3 evőkanál kukoricakeményítő, én barnarizslisztet használtam
• 1 teáskanál só
• 2 teáskanál sörélesztőpehely, ami el is hagyható, de egyrészt nagyon egészséges, másrészt hozzájárul a sajtos ízhez… itt Fóton a Cziffra Cekkerben beszerezheted
• 1 teáskanál őrölt paprika
• 1 teáskanál citromlé vagy ecet
• 4 evőkanál kókuszzsír vagy olívaolaj (én kókuszzsírt használtam, mert az a hűtőszekrényben megdermed)
• extrák: folyékony füst; fokhagymapor, kurkuma tetszés szerint, illetve, ha keményebb, kevésbé kenhető, inkább harapható változatot szeretnél, tegyél hozzá 20 gr agar-agart

A kesudiót néhány órára beáztattam fél bögre vízbe a zabpelyhet pedig a készítés előtt úgy fél órával másfél bögre vízbe.

Ezt követően a harmadik bögre vizet, áztatott cuccokat az áztatóvízzel együtt, és a többi hozzávalót is beleöntöttem  a turmixgépbe és alaposan összeturmixoltam.

A keveréket beleöntöttem egy lábasba és folytonos kavargatás mellett melegítettem és főztem – az eredeti leírást idézve - néhány percig, amíg ilyen "rebbenős", összeállós, ragacsos nem lett, kicsit, mint egy piskótatészta.

Szilikonformákba töltöttem (persze, ez lehet műanyag, vagy üvegedény vagy egy másik lábas, amit kicsit kikensz – ellapogattam a tetejét. A konyhában hagytam kihűlni, majd betettem a hűtőszekrénybe.

Másnap ettük, és nincs mit tagadni, nagyon megszerettük.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

Lencse "tatár"

Van nekem ez a Viola nevű gyerekem, aki rászabadította a családra a húsmentességet, kreatívan főz, és most az egyéb előnyeit nem sorolom, akik ismerik tudják, hogy milyen szuper ember...
Szóval, ő csinált valamikor "tatárbifszteket" lencséből, és már nagyon vágytam, hogy megcsináljam. Mivel Viola azt mondta, hogy az interneten megnézte, mivel szokták fűszerezni az "igazit", és annak megfelelően csinálta, én is elkezdtem olvasgatni.
A tetszésemet a  a Street Kitchen magyaros tatárbifsztek receptje nyerte el leginkább, így azt választottam ki, annak megfelelően fűszereztem.

10 dkg nyersen mért lencsére (én vöröslencsét használtam, de szerintem bármilyen lencséből jó) annyi vizet öntöttem, amennyi jól ellepte, megsóztam és elkezdtem főzni. Úgy csináltam, mintha, mintha rizottót főznék, mindig pótoltam az elfőtt vizet, addig főztem, amíg a végén egy rusztikus masszát kaptam (utálom a kása kifejezést, de valami olyasmi), majd kihűtöttem és belekevertem az ízesítőket, aztán pár óra állás után ettük.

Az ízesítők: (kb., én nem mértem semmit, csak nyomtam, szórtam, őröltem):

• 1 ½ tk Worcester-szósz
• 1 tk pirospaprika
• 0.25 tk őrölt bors (nincs finomra állítva az őrlőm)
• 1 mk fűszerkömény
• 1 tk mustár (én cukormentest használtam)
• 1 ½ tk ketchup (én cukormentest használtam)
• 1 kisebb, nagyon finomra aprított hagyma

Sokféle lencsekrém van a repertoárunkon, az eddigieket is nagyon szerettük, de ez a mostani egy új, nagyon kellemes élményt adott. Mivel az ízesítők egyike sem nem főtt a lencsével, valahogy frisebb, könnyedebb, mint a korábbiak.

Jó szívvel ajánlom mindenkinek. ...és kérlek, oszd meg a blogbejegyzésemet, ha egy kicsit is érdemesnek találod rá... ha végig gondoljuk, hogy az agyonsózott, ki tudja, mit tartalmazó felvágottak árának töredékéből ki lehet hozni egy teljes értékű reggelit, illetve vacsorát (a gabonából készült kenyérre kent hüvelyes a szervezetünkben teljes értékű fehérjévé konplettálódik, így olyan, mintha húst ennénk), akkor bizony érdemes... főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy tegnap reggeliztünk belőle hárman, aztán ettük vacsorára is hárman, ma reggel 2 szendvicset kentem belőle (jó vastagon), és még mindig van egy kis adag.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

A rántotta, ami sose látott tojást

Úgy érzem, egyre ügyesebb vagyok a  csicseriborsóliszt-rántotta sütésében.
Erre már azt is ki merem mondani, hogy majdnem tökéletes. A célközönség legalábbis tökéletesnek nevezte.

Hozzávalók (ketten ették ezt az adagot)

az alap:

• 8 dkg (fél bögre) csicseriborsó liszt
• 1 bögre víz
• 2-3 evőkanálnyi sörélesztő pehely (a liszt mennyiségének a feléig elmehetsz)
• kevés fekete só (nem fontos, csak abban az esetben, ha szeretnéd, hogy tojásos íze legyen)
• egy nagyobb csipet só (amilyet használsz)
• kevés kurkuma (a színe miatt)
• kevés zsiradék

a turbó:

• egy kis fej vöröshagyma finomra aprítva
• 2-3 szeletolívaíolajban eltett aszalt paradicsom és az olaj, ami kijön vele az üvegből
• pár szelet gomba (ez most konzev csiperke volt)
• kevés (frissen) őrölt bors

Ahogyan csináltam:

Először a lisztet, a vizet a fekete sót, a kurkumát és a sörélesztőpelyhet kevertem össze.

Nagyon apróra kockáztam a hagymát és egy tapadásgátlóval bevont serpenyőben, a felforrósított olajokon párolni kezdtem, sóval, hogy a nedvességtartalma kioldódjon és ne piruljon azonnal. Rátettem gombát (ha nyerset használsz, hagyd egy kicsit párolódni), a felkockázott paradicsomot, jól átforrósítottam, borsoztam, és ráöntöttem a lisztes keveréket.

Pár másodpercig erős lángon hagytam, aztán takarékra vettem. Ahol szilárdulni kezdett a széle, alányúltam, és átfordítottam azt a részt, aminek már az alja pirult volt. Ezt mindaddig ismételgettem, amíg az egészet át nem fordítgattam, így nagyon szép színhatást értem el, valamint a puha és a pirult részek szépen váltogatták egymást.
FONTOS: nem szabad kiszárítani (csak, ha úgy szereted), változatos az íze és rusztikus a kinézete, ha ezek a puha és pirult ízek és kinézetek váltakoznak.

Sok-sok zöldség volt hozzá.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolatos gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet, mert mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez, hogy az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.